Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-07 / 104. (2621.) szám

' A v A iAJroJLAHUCá Írási ivébe. Az iratokba való be tekintést jo­got a i«iltüigytmdindistztiétráuaii a 79.665 szóim alat­ti határozatával szabályozta. A belügymi­niszterinek tudomásul kellett volna venni Törköly József dr. parlamenti felszólalásá­ból, hogy a járási főnökségek a 79.665 számú rendeletét nem respektálták és a feleknek ezt a betekintési jogot nem adták meg. Tör­köly József djr. képviselő az ellenőrzésnek ezt a módját több rimaszombati megszám­lál ttal kívánta gyakoroltatná^ de a járási fő­nök tanuk előtt olyan kijelentést teltt, hogy neki pedig arra van határozott utasítása, hogy az összeiirási iivibe senkinek betekintést ne engedjen, mert a megszámlált félnek csu­pán a népszámlálási aktus alkalmával volt meg a betekintési joga. A belügyminiszternek- következő kijelen­tését, hogy az utólagos ellenőrzésnek olyan módon van lehetősége, hogy az érdekelt fél az állami statisztikai intézetnél bármikor ki­állíttathat magának hivatalos bizonylatot nemzetiségéről, megnyugvással vesszük tu­domásul é!s biztosak vagyunk benne, hogy azon magyar nemzet iségüf nemzettest vé­reink, akik jogos kétséget táplálnak nemze­tiségi adatuk helyes felvétele iránt, ezzel a jogukkal élni fognak. A miniszternek azt a mondatát, hogy az őeszeÍrási i/vekkel való méjpszámlállás módja, ha hátrányos volna, aktkor ez a csehek re és a szlovákokra. nézve is hátrányt jelenthetne, mint egyszerű szófiámat a népszámlálás ta­pasztalatai- után, mindenki keltő mértékre tudja szállítani. ' Mindenesetre megnyugtató lett volna, ha az ősszel rási iveket a megszámlált felekkel aláíratták légyen, mert igy eleve. kiküszö­bölték volna azt a gyanút, hogy az összeixási ■iveket utólag kicserélték. A miniszter sze­rint ez a magyar népszámlálásnak sem volt gyakorlata, a csehszlovákiai népszámlálás gém tulajdonit neki fontosságot, de ha a ki­sebbségeket megnyugtatja, ezt a kívánságot a következő népszámláláson majd honorálni lehet. Erre azt mondjuk, hogy eső után kö­pönyeg ez a kilátás és kár volt Törköly Jó­zsef dr. idejében előterjesztett módosító in­dítványát elő nem venni, mert nem kellene ezen a téren történt súlyos visszaélésekről panaszkodnunk, amelyeknek bizonyítására Törköly József dr.-nak súlyos okmányok ál­lanak a rendelkezésére. A miniszter szerint helytelen az az álltáé, hogy az östszejirási iveket főleg olyan kerüle­tekben alkalmazták, ahol a kisebbségi Jogok feltételeként megkívánt 20 százalékos ki­sebbségi arány sorsáról volt ezó. Csehország­ban csupán négy ilyen járás volt. Nem szól a miniszter arról, hogy Szlovenszkó éts Ruszin - szikó minden járásában összeirási Ívvel szá­moltak és Bohóca dr. ezt a legnagyobb sérel­münket egyik előadásában azzal akarja él- erőtleniténi, hogy a mezőgazdasági és ipari- üzemek megszámlálása alkalmával szerzett tapasztalatok tették szükségessé Szlovéne­kén és Rusziinszkón az össseirási iv egyetem- leges bevezetésiét. Mi azonban ki jelen tjük, hogy ez volt a legnagyobb sérelmünk, ez volt a Legtöbb visszaélésnek a forrása és a magyarság pártjai éppen ezt a kormányin­tézkedést tették a népszövetséghez beadott petíció tárgyává. Sem az analfabétizmus, sem a mezőgazdasági és ipari üzemek meg­számlálásakor szerzett tapasztalatok nem te­hetik indokolttá Szlovenszkón és Ruszllnsz- kón az össze írási iv egyetemleges bevezeté­sét, mert józan ésszel senki sem állíthatja, hogy példáiul Kassa és Pozsony lakossága a népszámlálás alkalmával megkívánható ér­telmi nívó dolgában alacsonyabb fokon álla­na, mint például Tábor vagy Pribram lakos­sága. Éppen az a ttény, amit a beliig ymiinisz- ter felhoz, hogy Csehországban csupán négy járásban történt összeiráisi Ívvel a n'épszám­lálás, míg Szlovenszkón és Ruszinszkőn egyetemleges volt ez a rendszer, igazolja a nagy egyenlőtlenséget, amely a népszámlá­lási aktusban a magyarság hátrányára meg­nyilatkozott. A népszámláló biztosok nemzetiségi meg­oszlására vonatkozólag felmerült panaszokat a belügyminiszter Csehországra és Morva­országra nézve vizsgálja csak meg százalék- szerüen és ezekre az országrészekre megál­lapítja, hogy a biztosok kinevezésében a nemzetiségi kulcsot is tekintetbe vették. Sziovemszkóra és Ruszinszkóra vonatkozólag azonban már nem adja a népszám láló bizto­sok nemzetiségi megoszlásának százalékos kulcsát, csupán abszolút számát. Ám ezekből az abszolút számokból olvasni tudunk és ez a tanulmányunk a következő megállapítással jár: A belügyminiszter szerint Szlovenszkón a népszám látási biztosok között 109 volt a német nemzetiségű, 594 a magyar, 66 az orosz és 15 volt a zsidó. A belügyminiszter Statisztikai adatait a következőkkel egészít­jük ki: Szlovenszkó területién összesen 14.100 számlálóbiztos működött. Ebiből 594 volt a magyar. Ez tehát azt jelenti-, hogy Szlovenszkón a népszámlálási biztosoknak 4.2 százaléka volt magyar nemzetiségű, mdg a magyarság szlovenszkói aránya az 1921. évi népszámlálás megállapítása szerint 21.G8 százallék volt. A németekre vonatkozóiag már nem ilyen kedvezőtlen az arány, mert az 1921. évi népszámlálás szeriint a német nemzetiségűek Szlovenszkó lakosságának 4-86 százalékát tették, míg a pépszámláló biztosok között 0.77 százalék volt a német nemzetiségű. Ruszinszkóra vonatkozólag a belügyminiszter szerint 187 magyar számlá­ló biztos működött. így tehát a magyar szám­láló biztosok aránya, kedvezőbb volt, miint Szlovenszkón, mert 7-7 százalékot tesz ki, de még mindig nem felel meg a nemzetiségi kulcsnak, mert az 1921. évi népszámlálás szerint Rusziuszkón a magyarság arányszá- ma 17.18 százalék. Ha tehát a belügyiminisz­ter elismeri, hogy a történelmi országokban a nemzetiségi kulcs figyelembe vételével történt á számláló biztosok kinevezése, ak­kor .SzJo-venszkóra és Ruszinszkóra vonatko­zólag a® interjújában felhozott tények kény­szerítő erejére el kell ismernie, azt, amit maga Bo'háos dir. professzor is bevallott, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkőn a biztosok kinevezése körül hiba történt a nemzetiségi kulcsban. Részletes és pozitív tényekkel alátámasz­tott állításokkal kommentáltuk a belügymi­niszterinek legújabb népszámlálási interjú­ját, amely minden negatívuma mellett hatá­rozott pozitívumot jelent a magyarság poli­tikai küzdelme szempontjából, mert maga a belügyminiszter ad argumentumaival és számadataival olyan politikai fegyvereket pártjaink kezébe, amelyekkel minden erköl­csi jogoiimet megnyertek a népszámlálás el­len folytatott és a jövőben is folytatandó har­cukhoz. HA UTAZIK szállodában, kávéházban, étteremben, mindenütt KÖVETELJE PRÁGAI í/iAGYAR HÍRLAPOT Pontos Itir8 Pontos Mrl 10 vagoíi iá kocka-alakú terpeni. mosószappant 4"** Ki-ért kg.-ként azonnal eladok. Legkevesebb 30 Kg-os láda tételeket küldök szét; az alacsony árra való te­kintettel utánvét, vagy előrefizetés mellett. Ha ez a küldemény valakinek tulnagy, hozassa meg más családdal együtt közösen. Ez mindenesetre kifizetődik, hiszen az árút majdnem in­gyen kapják. írjon még ma — mig a készlet tart. — Hivja fel a 126-os telefonszámot. BEO-mUvék Onderka, Mladá-Boleslav, idd, 40 SÜLLYEDŐ PARTOK REGENY Irta: EGRI VIKTOR (2,6) Egyszer csuk előredut ötté az asszony a fe­jét és sötét, ragyogó nevetés buggyant be­lőle. Balázs elámulva nyitotta rá a szemlét. Tá­guló onrciimpákkal, a® ajkait harapdálva ha­jolt közelebb az asszony. Balázs fel akart ugrani, A rámeredő, zöld fénnyel felvillódző iszemek fogva tartották. Hirtelen elibágyadt és hagyta, hogy az asszony karjai rázuhan­janak és átöleljék a fejét. Félig felemelke­dett, a® arcuk összeért és az asszony hirte­len ráhajolt és keiméin yen beleharapott az aj­kába. Vergődtek a pamlagou, szétváltak és me­gint összebuktak s összefolytak a húsnak és a vérnek áradó kivánkozásában. 2. Mikóné kivonta maigát Balázs karjainak gyűrűjéből és leeresztett pillákkal leste mozdulatait. Most szerette ezt az embert, rendikivüli szavaikat szeretett volna mondani neki1, de oly meggyötört volt, alig pihegett, alig merte érinteni. A szeime ekkor az ajtóra fordult és rémü- le léiben felei leolt ott. Bánki rójuk nyithatta volna az ajtót! Dadogott valamit és az ajtó­hoz ugrott. Óvatosain lenyomta kilincsét, de a. zár nem engedett. Zavartan körülbámult. Balázs csukta volna, le az ajtót? Nem, ez le­hetetlen volt, — minden mozdulatát figye­lemmel kísérte. Akkor ő maga volt! ő ma­ga zárta le, mikor beléptek. Rjéveteg szemmel tapogatta homlokát. Mi­lyen sajátságos ez az öntudatlan cselekedete. Erezte: az odaadása ezzel mélyebb értelmet kapott. Ahogy ez átment a fején, elmúlt a zavara. % Most is, ebbein az elfelejtkező mámorban a végzetesen törvényszerűt, az elhári {hatatlant akarta látni. Vacsorára marasztotta Balázst. Közben fu­tólag megetml'itette, hogy Miké csak másnap tér haza. Balázs elvörösödött. Valami szán­dékoltat érzett a helyzetben. Fanyar lett a ■szája. Mikó távoliéltében sohase maradt éj­szakára a malomban. Menni akart, de az asszony erősen átkarolta nyakát és megcsó­kolta édes, tapadás ajkaival. A lába ujjáíéi a haja tövéig érezte vére eleven izzását. Mint valami könnyű téboly, uigy kapta meg az indulat és odaboiritotta megint az asszony karjaiba. — Félek egyedül maradni, ha nincs férfi a háziban — könyörgött a® asszony. — Hát Szandró? Miikótné gúnyosan nevetett. — Szandró? Férfinak tartja? A múltkor este rányi'tottaim az ajtót... utálatos volt... paráználkodott, mint egy gyeirek... a fény­kénem az ágyán hevert. Balázs a mialomban maradt. Épéi előtt szo­bája ajtaját hallotta nyiluk Az asszony a® ágya mellett állt. Érezte forró, elveszejtő le­heletét, ., 3. Balázs mélyen a tüdejére szívta .a reggeli levegőt. Még benne vibrált a mámor, az asz- szoiny parázsló siimiulása. Ahogy Mikóné be­hunyt szemmel feküdt és átadta maigát csók­jainak, Roimulusznak szóli tolta. Emlékezett, .egyszer bélutóján, Pongráczélk vendégsége Idején, régi imkanniá dókról beszélgettek, ak­ikor is igy szólította Jolán asszony. —- Nem érzi, hogy több nekem, mint min­den más ember. Mindaz, ami lönénik ve­lünk, magasabb hatalmiak rendelése — me­rült fel emlékezetéiben a® asszony lázas sut­togása. Milyen idétlennek tűnt ebben a hűvös, ki­józanító reggelben a® a mód, ahogy Mikóné mámorát, kielégüliéskereséséfc bevonta vala­mi ólmos spirituális ködbe. Mire kellett ec a spiritiszta magyarázkodás? Gondoiatainaik ostroma alatt lassan el­hagyta nyugalma. Érezte, hogy gondolatai valahogy csak a dolgok felületén kúsznak vé­gig. Ez áz egész spiritiszta tántorgó® csak abból a vágyból táplálta!ott volna, mely vé­gül Mikénél a karjaiba kergette? A férfiak­ra gondolt, akik a malomban éltek és Mikó- né társaságát alkották. Ki másnak karjaiba rohant igy még a® asszony fékszeg és elcsa­vart érzéseinek parancsára? Szandró nem számított. Érezte ő is azt a mazochista rab­ságot, mely a® olasz idegein őrölt és paráz­na gyerekké tette. Talán Pongrác®? De ak­kor miért kergette ki őket ő maga a malom­iból? Itt valami rejtett fonál vezetett, mely hirtelen megszakadt, mihelyt Pongrác® fele­ségestül megjelent. Az állapotos asszonyt nem tűrte meg a közelében. Ki más felé ha­jolhattak még Mükéné furcsán .szublimált ösz­tönei? A patikussegéd — csinos, jóképű fin volt — nem járt ki a malomba. Árpád régen elhagyta a falut... Balázs vetélytárs nélkül állt, a® egyetlen férfi volt, aki felé Mikónié e xaitáltságábau sód rödihat ott. A friss reggelben érthetetlen bánat me­rült rá. De a munkanap megint más gondo­latokra hozta. Kezdett megbarátkozni a helyzetével és szerepével. Az éjszaka. furcsa utóiize eltűnt, .maga elé képzelte a® asszony tiszta, kívánatos testét és friss nevetés ser- kedt a szája szélién buja elképzeléseiben. Délután Szandró levelet hozott. Meghívás volt. Máskor ezt a telefonra bízta volna Jo­lán, — de a levélnek valami emlékeztető édessége volt, a papibból akiaicillat áradt,, pár tömjének szaga. Mialatt a választ irta, Szandró komoran ■állott mögötte. Egy pillantását el iá fogta és futójáig kényelmetlen érései támadtak, Ész­revette azelőtt ia, hogy Szandró figyeli; gyű­lölet öl ká dÜledJt szemein. Sejjt ez a fiú va­lamit? Valahányszor megjelenik a malom­ban, rohan a gazdájáért. Nem hagyná egy pillanatig egyedül a® asszonnyal. Talán fél­tében ykedik? Pénzt akart adui Szamárénak. — Ez a tied, a® utért. A gazdád is mond­ja, hogy szeretsz — mondta sima mosollyal. Szandró elvörösödve eltolta a pénzt. Vala­mit motyogott olaszul és köszönés nélkül el­ment. Balázs zavartan gyűrte vissza a zsebébe a pénzt. Csak most látta: majdnem tízszer annyit tolt Szandró elé, mint amennyit más­kor adott apró szolgálataiért. És éippeu ma nem fogadta el! Mikőniénak nem szabad töb­bé leveleket küldözgetnie vele. Ha a fin egy­ezer gondolkozni kezd és a leveleket átadná gazdájának?! Iga®, ebben a levélben semmi Célzás neim történt. A® asszony óvatos, egy bizalmas jelzőt sem használt. Mikor a malomba jött, szóvá tette aggodal­mát Mikóné előtt. —- Szandró parancsot teljesít. Ha akarom, sohase fogja tudni, hogy magánál jár és le­veleket visz — oszlatta el aggályait az asz- szony. Aznap Mikóné nem tett célzást munkájuk­ra. Pihent a médium, az egész malomra mintha uj világ merült volna. Mikó szőtlan jóérzéssel telepedett közéjük. Úgy látta, hogy Jolánnak ismét jó napja van. Mozdula­tainak nyugalmával, sápadt arcának életes ragyogásával, kelteiméivel olyan volt, mint házasságuk első éveiben. Joviális elégedett­séggel pillantott olykor Balázsra. Mióta Ba­lázs a házukba jár, az életük mintha nyu- godtaibb mederbe térült volna. Jolán nem volt olyan ingerlékeny, — Mikó néha már el tudta felejteni, hogy a forradalom anyagi válságba hozta életüket és halomiba döntötte terveit. Talán igy is rendbe jön az életük, bízni kell önmagukban, a® uj jövő kulcsa a lelkűkben van, gondolta feliderülten, a fele-- sége spirituális szólamait ismételve. ii/oi ILUL^iUS 4,

Next

/
Thumbnails
Contents