Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-06 / 103. (2620.) szám
4 ma 1931 május 8, M«rda. Kvarclámpa a politikában Irta: Schöpflin Aladár Mise Wilikinsou, angol parlamenti faópviöelő- nő, úgy látszik, az úgynevezett angol száraz humorral fölszerelt hölgy, megtudta, hogy a Zoo-han — igy hívják a londoniak az állatkertelt —, ha egy majom ingerlékenynek, vemeke- döenek, idegesnek mutatkozik, akkor a kvarclámpa alá dugják, hoeszabb-rövidebb ideig kvarcoljáik, mire a páciens megnyugszik, megszelídül és jálneveit, szelíd polgára lesz belőle a majomke trecnek. Ugyanez az angol hölgy észrevette, hogy a politikus urak túlsóikat vészé késznek g ahelyett, hogy komoly dolgokat komolyan tárgyalnának, egymás személyes Ügyeit teregetik ki és gorombáskodnak egymással. Ezt a két tényt aztán — elég udvariatlanul —• összekapcsolta s arra az ötletre jutott, hogy a képviselőket is meg kellene kvaroolni. Rendezzen be a parlament kellő mennyiségű kvarclámpával fölszerelt laboratóriumot « ülés előtt minden képviselő vesse alá magát a fénysugarakkal való kúrának. Ez az indítvány • nagyszerű perspektívákat nyit a jövőre: egy utópisztikus élet képét idézi fői Képzeljük csák el: Princip és társai 1914 nyarán kellő pillanatban kvarc alá kerültek volna, szelíd, higgadt fiuk lettek volna belőlük és nem ölték volna meg Ferenc Ferdinándot. Vagy ha igen, nem lett volna belőle nagy baj. Berohthold gróf, mielőtt a Szerbiához intézett ultimátumot fogalmazni kezdte volna, meg- fcvarcoltatta volna magát s ultimátum helyett egy szelíd kis értekezés ment volna Belgrádiba. Vagy ha Berohthold erről megfeledkezett volna, II. Vilmos császár, II. Miklós cár, Bethmann- Hollweg, Grey, Poincaré, Viviani és a többi háború csináló urak bizonyára nem mulasztották volna el a kvarcolást, mielőtt a háború dolgáról döntöttek volna. Nyilvánvaló, hogyha a kvarcfénynek ugyanaz a hatása van a politikusokra, mint az állatkerti népszerű és mulatságos ketreolakóira. akkor nem lett volna háború, hanem az összes népek egyetlen testvérieeülési lakomára gyűltek volna össze. 1917-ben, ha a németek, mikor lepi ombo zott vagonokban Oroszországba szállították Lenint. Trockijt s a többi bolsevista vezéreket, ezeket a vagonokat kvarclámpákkal szerelték volna föl, akkor ma nem kellene az egész világnak rettegni az orosz ötéves program sikerétől. És így lehetne tovább folytatni a képzelődést, — a kvarclámpa volna az emberiség nagy megmentője mindattól a sok szörnyű bajtól, amit az emberi indulat, harag, gyűlölködés hoz a világ nyakára. Egy óriási lépéssel volnánk közelebb az egy akol, egy pásztor eszményéhez. Ez persze mind csak tréfa. De Mlss Wilkinson ötletében van valami érdekes: az a hit, hogy az orvosi tudomány vívmányaival, valamiféle orvosi eljárásokkal meg lehetne az emberiséget szabadítani azoktól a bajoktól, melyeket az emberi rossz tulajdonságok, erkölcsi hibák, zavaros indulatok zúdítanak rá. Ez a hit általánosabb, mint ahogy az ember hinné. Magam is számtalanszor hallottam róla beszélni, nem is mindig tudatlan, vagy ostoba embereket. Legutóbb egy magyar utópista regényben olvastam ilyesfélét. A regényt Lengyel Menyhért irta, címe: A boldog város. Ahogy az utópiák szokták. elképzel egy országot Amerika egy félreeső területén, a többi világtól mély szakadékokkal és magas hegyekkel elválasztva., ahol az emberek valami az Ígéret földjére emlékeztető bolaz orvosok úgy szétszedik a testét, mint valami órát, kitisztogatják belőle a csúnya indulatokat előidéző szervi elváltozásokat, mire újra összerakják, egészen uj, kifogástalan ember lesz belőle. Ez történik például azzal, akit féltékenység, vagy szerelmi bánat gyötör. Az ilyen képzelgésben nem az az érdekes, mintha hinnénk, hogy valaha meg fog valósulni, vagy hogy egyáltalán megvalósítható. Az érdekes az, hogy az emberek kezdenék binni a tudományban, 6Őt abban, hogy a tudomány valaha mindenható lesz a földön. Ha meggondoljuk azt a hitetlenséget, aokszor ellenséges indulatot és gúnyt, amivel valaha a tudomány vívmányait az emberek óriási többsége fogadta, akkor nagy haladást kell konstatálnunk. Ma már egyre töihb ember kezdi hinni, amit még néhány emberöltővel ezelőtt csak kivételes szellemek, filozófusok és költők hittek, hogy a tudomány a világnak bajaiból való kivezetője lesz. Ennek a hitnek a terjedése nem tulajdonítható csupán azoknak a jótéteményeknek, amelyeket a tudománytól kap az emberiség s amelyeket mindenki tapasztal. Van egy másik, mélyebb lelki ok is. A miai ember megcsalódott a politikában, nem hisz többé emberbőldogitó erejében, megosalódott sóik minden máehon is. Az egyedüli, aminek lényegében nem csalódott, a tudomány. Most megpróbál ebben bízni. HEGYEK ÁLJÁN Irta: HUNGARICUS VIATOR Piana, április végén. Nem mondok újat: a francia a. kontinens legszorgalmasabb népe. A németnél is szorgalmasabb? Tudatosabban, rokonszenvesebben szorgalmas. Szó sincs róla, a franciák takarékossága is idegeinkre mehet s ezt főleg kicsinyes spórolásaik közben fájlaljuk néha, annyi szorgalommal párosult, nagyvonalúságot ellenben sehol nem észlelhetünk, mint a franciáknál. A huszadik század egyik sokat kiabált jelszava: „idegenforgalom'1 Svájc hozta a mai mértékben divatba, s lesajnált ország, melynek még ma sincs idegenforgalma. Franciaország, mondjuk Páris, régtől fogva a világ idegenforgalmának központja volt. s nem lett volna tulajdonképpepn e tekintetben másoktól megirigyelni valója, ám a francia törekvés és szorgalom nem elégszik meg a meglévők fenntartásával, uj területek, uj munkaalkalmak után kutat szüntelen. Olaszország, Spanyolország, Németország, Skócia, Svájc, Csehszlovákia. sőt a kicsire zsugorodott Ausztria és Magyarország is oly imponáló iramban fejlesztették ki háború utáni idegenforgalmukat, tették ismertté tájaik adddig alig észrevett szépségét, hogy a franciák is kényszerítve érezték magukat kettőzött, szorgalommal x látni e téren is a munkához. Nem volt elég nekik az évenkint Párisba özönlő tömeg, a Cőte d’Azur költekező, előkelő népe, északi tengerpartjának, Deauville, Trou- ville, Dinard s a több száz aprószent nyári zsúfoltsága, Bretagne, a Loire, a baszk tengerpart állandó látogatottsága, legújabban a még kihasználatlan, nemrég félvad Korzika szigetüknek az európai idegenforgalomba való bekapcsolását tűzték ki célul. — Mert — miért ne eletne Korzikából ie paradicsomot varázsolni? — mondják. S jelszóul dobták, uton-utfélen hirdetik: Visitez la Corse! Látogassátok Korzikát! S három-négy év alatt csodát müveitek. Vad sziklák közé, nagy kilátású tengerpartok fölé modern szállodákat emeltek, Istenkisértő, vad meredélyek mentén autóutakat építettek. vasúti hálózatukat kibővítették, a kontinens s a sziget főbb pontjai: Ajaccio, Calvi, Ue-Roitase. Bastia, Propiano, Bonifacio, Pofto Vecchio között rendes hajójáratokat létesítettek, s oly tökéletessé szervezték a biztonsági szolgálatot, hogy a régi banditavilágnak ma már csak regényes emlékeit őrzi a népszáj. s Korzika legvadabb hegységeit is sétapálcával járhatja be az idegen. Szállóigévé vált, hogy Korzikának kétfajta lakossága van csupán: banditák és csendőrök. S váltakozva puffantgatják le egymást. Ebben az időben, nem is olyan régen, közvetlen a háború előtt is, merészségszámba ment volna az ország belsejébe hatolni, a zegyzugos, sziklajáratok között könnyen fütyült az utas füle mellett a golyó. A hires banditavezér. Romanetti elpusztulása óta azonban a sziget bandita-romantikája is végképp kiveszett g helyébe pálota-szállodák, amerikai bárok, jól nevelt Lakkos pincérek, rádió s turisták ezrei kerültek. Piana világhíressé .vált vörös szikláit, Calvi hat kilométer hosszú, természettől bársonyos plage-át. Ile-Ronsse minden csodánál szebb naplementéjét, Corte hegyeinek vadságát s végül, de ékül Ajaccio Napóleon emlékét azonban a modem turisztika ezer raffinementje sem tudta eltüntetni, elhomályosítani, lefaragni, — Korzikában mégiscsak a legfőbb attrakció, a legnagyobb szenzáció maga a természet, úgy ahogy egymásfölé dobta, — szépségeit: hegyet, sziklát, tengert, — havas csúcsok alján zöldelő pálmát, narancsfát, fügefát, tropikus flórát össze-vissza kevert a Teremtő, ajándékozott ember gyönyörködtetésére az Isten. Mert templomnál szebb, áhitatgerjesztőbb Itt a természet, oszlopai az égbe nyúló fiziklaóríá- sok, oltára a Mária-kék selymekkel letakart tenger, hullámsustorgás az orgonaszó, tömjénfüstje, az illatár, szentelt viz a virágok kelyhén csillogó harraatceepp. Ilyen hangulatban Írtam Márai Sándornak Párisba:-— Megtaláltam számotokra a legideálisabb pihenő helyet. Itt aztán csendben, nyugalomban imádkozhatsz és dolgozhatsz. Szóval többet... "Rimaszombat is' heves harcot folytat a házbéradö bevezetése ellen Rimaszombat kormánybiztosa is fellebbezést nyújt be a házbér. adó ellen - A lévaiak statisztikailag kimutatják, hogy az uj adó bevezetésinek nincsenek meg a törvényes elöföltételei dog életet élnek, a civilizáció minden áldását élvezik, el vannak látva minden jóval, nem ismerik a háborút, a gyűlölködést, halálfélelmet, anyagi gondot, társadalmi ellentéteket, renyhe- séget és agyondolgoztatást, családi bajokat s az ember minden más átkát. Mérsékelt, jókedvvel é.s érdeklődéssel végzett munkával, egymás között jó barátságban, egyszerű, derült örömök közt töltik életüket, olyan törvények szerint, melyeket egy a legokosabb emberekből összeállított Nagy Akadémia állít össze. Ebben a boldog országban intézményesítve van. valami, ami hasonlít Miss Wilkinson ötletéhez. Ha valakiben valami atavisztikus, az ország temperált erkölcsi atmoszférájával meg nem férő szenvedély, vagy indulat támad, akkor beveszi magát egy csodásán fölszerelt szanatórium-félébe, ahol Őszi részletfizetéses utazások!!! <tr*ne»aritr*iririaa»«*n*oi mp.ii—ziihtizwiii i i wiww wn—Ha—w 8 napos autöút Velencébe augusztus 30-tól szeptember 6-ig havirészlet KJ 300*— Egyhetes eutóklréndulés a meranl szüretre I október 4.—11-ig havirészlet KJ 280*— 13 szeptemberi nap a Riviérán! (egy hét Nizzában.) Utazás időpontja később lesz megállapítva havirészlet KJ 360'Mindhárom útra a részletfizetések május hó nappal kezdődnek. Jelentkezési határidő május 16. A P. M. II. Utazási és Nyaralási irodája POZSONY, „CENTRAL Passage“ % Rimaszombat, május 5. (Saját tudósítónktól.) A napokban érkezett meg a város kormánybiztosához a rimaszombati pénzügyi ex- pozitura 2677—1931. sz. rendelet®, mely az 1927. évi 76. törvény 145- és 146. szakaszaira hivatkozással közli, hogy a legutóbb megejtett népszámlálás adatai szerint a városban összeirt 4496 lakóhelyiségből 1094, tehát több mind egyharmadrész volt béribe adva, minélfogva 1931. január 1.-től Rimaszombatra nézve megszűnik a házosztályadó érvényessége s ehelyett az általános házbéradö vezettetik be. A pénzügyigaagatósági végzés érelmében, a házbéradö bevezetését elrendelő határozat ellen annak kihirdetésétől számított 30 napon belüli minden érdekelt fe- lebbezést nyújthat be a pénzügyi expoziturá- nál és a fellebbezések halasztó erővel bírnak. A házbéradö bevezetésének híre a lakosság körében általános kifogásokat váltott ki, ment mindenki antiszociális intézkedésnek tartja, hogy a gazdasági válság tetőpontján, amikor a közterhek aránylagos lefaragására lenne szükség, újabb adónemek bevezetésével súlyosbítják a helyzetet. Rimaszombat adófizető polgáraira nézve ez az uj adónem Damokles-kardként lebeg fölöttük a 300 százalékos városi pótadó réme is. Mint értesülünk, az uj adónem bevezetése nem érte váratlanul, a városi kormánybiztost, amennyiben a pénzügyi hatóságok már jóeilő- re tájékoztatták Daxnert az általános házbéradó bevezetését célzó előkészületekről. A kormánybiztos a minden oldaliról tapasztalható egyöntetű ellenzésre való tekintettel élhatározta, hogy a város nevében is megfellebbezi a pénzügyigazgatóság kétségen kívül törvényes alappal bíró, azonban a gazdasági helyzettel és a lakosság teherviselő képességével egyáltalában nem számoló végzését- A város adóügyi osztálya most hivatalosan ellenőrzi a pénzügyi expozitura adatait. A kormánybiztos akciójával egyidejűleg természetesen a legjobban érdekelt polgárság részéről is akció indult a házbéradö bevezetése ellen s ehhez az akcióhoz az összes rima- szombati érdekvédelmi testület csatlakozik, miután eredmény csakis egyöntetű állásfoglalás révén remélhető. Léva föHebbez Léva, május 5. A pénzügyi kirendeltség által kiadott határozat ellen, amellyel Léva városát ax általános házbéradö alá eső keljjbwv*eetéae már «*sk sxért Ja mert ségek közé sorolta, a lévai háztulajdonosok megbízásából Nagy Béla dr. ügyvéd fellebbezést terjesztett be- A fellebbezés elkészítése és előkészítése heteken keresztül hatalma* munkát adott, amelyben mintegy harminc összeíró vett részt. A fellebbezés alapját ugyanis egy általános revízió képezi, amelyet a háztulajdonosok gyűlésének határozata alapján az egész város összes lakóhelyiségeire nézve tartottak meg a háztulajdonosok költségére. A revízió eredménye nagyon kedvező a város háztulajdonosaira nézve, mert amint a fellebbezés részletesen felsorolja, számos olyan ház van, amelyeket a hivatalos kataszter egyáltalán nem mutat ki, mivel ezek 1927. év után (ebben az évben fektették fel ugyanis a katasztert) épültek, azonban nem az építési szabályrendeletnek megfelelően, miért is sem építési, sem lakhatási, sem adómentessé-' gi engedélyt nem kaptak a tulajdonosaik, igy ezek hivatalos eljárás hiján nem vezettettek keresztül. Ezeknek a száma 114 lakóhelyiség. Vannak azután olyan házak, ame- I lyekre a hatósági engedélyeket 1930 január 1. után adták ki, holott ezekben a tulajdonosaik már ebben az időpontban laktak. Számuk 25. Eltérések vannak azonkívül az 1927- ben felvett kataszter adatainál is, ami köny- nyen érthető, hiszen akkor nem a hábéradó bevezetése szempontjából fektették fel a kimutatásokat és az akkor kiküldött hivatalos közegek számtalan esetben, talán jóakaratai elnézéssel, kevesebb lakóhelyiséget vettek fel, mint az ténylegesen meg volt. Az ilyen eltérések száma 405. A most megejtett revízió alkalmával a bérelt helyiségeknél is mutatkoztak eltérések, még pedig oly módon, hogy a felsorolás szerint a hivatalos kimutatással szemben összesen 67 lakóhelyiséggel van a valóságban kevesebb bérelt helyiség. Ezek után jogosan számítanak arra a háztulajdonosok, hogy a pénzügyi hatóság visszavonja határozatát. Végeredményben úgy alakúit tehát a kép, hogy az összes lakóhelyiségek száma a hivatalosan kimutatott 6807-tel szemben 7337 lakó- helyiség, mig a bérelt helyiségek száma a hivatalos 22S9-ccl szemben csak 2222. Az összes Wkőhelyi&égek számának egyhorma- da 2446 lenne, miért is egyáltalán nincsen meg a törvényes jog, hogy Léva városában az általános ház- béradó bevezettessék. A VÁLLALKOZÓ íróban!tóm bízta rám, hogy kalauzoljam Pesten, egy napig. A használati utasításban, amivel átadta, benne volt, hogy rettenetesen gazdag ember, sok- léle vállalata volt már, autó és cipőfelsőrész és rágógumi, most is tüdőié van angaisáiva. Szeret mulatni, a vastag tréfát se veti meg. Utasítás: mindezeken túl jó volna megnyerni hajlandóságát a nemesebb művészetek, esetleg az irodalom számára, talán idővel rá lehetne venni, hogy támogasson egy bizonyos most alakult irodalmi vállalkozást, mint a szellemi arisztokrácia nagylelkű mecénása. Hát nem könnyű munkának bizonyult. Különféle lokálok és mulatók látogatása után és közben próbáltam ravaszul rávenni, hogy a szellemi világ szépségei felé irányítsam érdeklődését. Hiába. A könyveket elhajigálta, nagy költőink szobrát meg se nézte, hangversenyre nem jött el. Pedig egyébként mindenbe belement, még üzleti alapon is, amiben valami gyaikorlati érdeket szimatolt: fülem hallatára tárgyalt félbelond feltalálókkal, hóbortos tervezőkkel, még részt is akart venni a munkában. Egy este, azzal, hogy látványos revüfélét fog látni, elc?altam a Nemzeti Színházba. Ai Ember tragédiáját játszották. Mikor kiderült, hogy klasszikus darabról van szó, barátom, a vállalkozó, először dühbojött, el akart menni, izgett-mozgott. Aztán önkénytelenül figyelni kezdett. Aztán elbűvölve hallgatott. Aztán nem látott és hallóit maga körül semmit: tátott szájjal meredt a színpadra. Mikor vége volt, egészen lesújtva jött el. Hallgatva mentünk egymás mellett. Ereztem, hogy a lélektani pillanat elkövetkezett. Vártam, hogy megszólaljon. Végre meg is szólalt: — Ki irta ezt a darabot9 — Madách Imre. — Ki volt az! — Költő. Magányosan éft, távol a világtól. Szünet — Hányszor adták ezt a darabot? — Talán ezerszer i«. Szünet. — Nagyon szép darab. Mennyi idő alatt irta? — Egy évig. Ea most barátom, a vállalkozó, megállt. Szi v- dobogva vártam. — Mégis csak szép dolog az irodalom, — mondta. — Végre! Csakhogy belátja! — kiáltottam. S már készültem rá, hogy figyelmébe ajánlom ezt aa uj irodalmi iáét, amikor hirtelen kihúzta magát. Sóhajtott. — Hja... ha az embernek úgy ideje volna egy évig... Legyintett és vállat vont. Aztán Piásról kezdett beszélni és többé nem nyílt alkalom. KARINTHY FRIGYES.
