Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-31 / 123. (2640.) szám

JOYCE

Irta: MÁRAI SÁNDOR (Páris)

rülíbelül húszezer tonna szénnek gőtzgépben nyert energiáját pótolná. Egy ki lóg ram szán energiája egy évre elhajtaná a leghatalmasabb óceán jár őt.

Ez az Eins lei o-képlet egy nagyon elvont és bonyolult számtani elméletinek egyik végső eredménye és m indáiméi lett az elmúlt három évtized fizikai kutatásának egész sereg tapasztalati tényét világítja meg. Különféle, váratlanul felfedezett törvényszerűségek most hirtelen elegáns és elméletileg egységes magyarázatot nyertek. Különösen az a nagy energia, amely a radioaktív átalakulásoknál szabadul fel, vált érthetővé, mint látszólag elvesző atomsuly-töredékek egyen ér léke. Mert amikor négyszer 1.008 graimatom hidrogénből 4000 gram hélium keletkezik, akkor négyszer 0.008 gram, azaz 82 miiigram anyag valahová a nagy semmibe tűnt el, de csak a mérleg számára, mert helyébe igen nagy atomközi energiák szabadulnak fel, hő és az említett sok millió Voltos elektromos feszültség alakjában. Már pedig a modern elektronelmélet és egyúttal a röntgensaigártecfanika tapasztalatai szerint az ilyen nagyságrendű elektromos feszültség ellen „fékező" elektronok pontosam olyan tulajdonságú, átütő erejű és hullámhosszú sugárzást kell hogy hozzanak létre, mint amilyenek a Millikan által felfedezett világűr-sugarak.

így zárul ez a kör, amely Einstein elvont, eleinte érthetetlen és oly sokat támadott elméletének 'és értelmezéseinek a diadala, mert bebizonyította, hogy Einstein merész és idegenszeriü állítása inak tényleg megfelel valami a világban.

Felszabadult erők

Lehetséges, hogy ezetk a ftugfaataik minden

életet elpuisztitaniániak a földöm, ha la légkör erejük egy részét meg nem semmisi- temé.

Ott,, abban a 16—17 kilométeres magasságban, ahol a légköri védőhatás nagyrésze már nincs meg, talán olyan kérdésre kapott választ Piccard, amely a legnagyobb gyakorlati jelentőségű. Az odaiflönt végzett megfigyelések talán kezünkbe fogják adni az atoimrcxmbolás problémája megoldásának a kulcsát, mert eddig a legjobb és a legképzettebb fők is hiába keresték. Ha majd megtanultuk felszabadítani azokat az elemi erejű energiákat, melyeknek félelmetes fe szilitségrü egyensúlya maga a látható anyag, akkor a civilizáció egyszeriben megszabadul az ipari és technikai termelés összes gondjaitól. A gőzgépeket többé majd nem a drága kőszén hajtja majd'. Az ember óriási erők fölött fog rendelkezni, melyekhez viszonyítva a villáim energiája olyan, mint egy törpe a titánok között.

Mivel gazdagítják a tudományt a csillagok hajósai?

Kövesligethy Radó dr„ a kiváló magyar csillagász, nagyon érdekesen nyilatkozott Piccard 'tudományos munkásságának és kísérletezéseinek értékéről:

— Tudom róla — mondotta Kövesligethy professzor — hogy belső munkatársa és bizalmasa volt a zürichi meteorológiai intézet néhai vezetőjének, a híres svájci tudósnak: de Quervain-nek. Ebben, az időben Piccard még a zürichi egyetem tanára volt és később hívta meg őt, a svájci tudóét, a brtisz- szeli egyetem.

Többször elhalasztott startja a precíz tudók óvatossága mellett szól, leszállása és az az örvendetes télny, hogy él, azt bizonyítja, hogy kísérletét és vakmerő váll alkotását a legkifogástalanabb és legtökéletesebb tudományos számítások és laboratóriumi kutatások után hajtotta végre, hiszen vállalkozását siker koronázta. Az egész kulturvilág kiváncsiam várja, hogy mit publikál Piccard a száratosaférábam lett méréseiről és megfigyeléseiről. Én a magam részéről rendkívül aggódtam Piccardért, mert őszintén szólva

nem bíztam az alumínium-gömb elten tállá

erejében.

Féltem, hogy a magas légrétegekben, ahol nagyon csekély a levegő nyomása, mégis valahogyan bekerül a gömbbe a külső levegő, ami azonnal a belső erek vérzését: okozd a volna. A ballonokkal földrebozotf eddigi adatok megbízhatóságát távolról sem lehet -Vszehasonlilani azokkal a nyilván értékes ídatokkál és megfigyelésekkel, amelyek most Piccard vállalkozása révéin a tudomány :hs az emberiség kincseivé válnak. Ember olyan magasságokba még nem emelkedett, mint Piccard. A ballonok élettelen diagramjai helyett most egy eleven ember fog be- ;-zél;ni a világnak, egy vakmerő kutató, aki a tudós szemével és műszereivel nézett bele az ismeretlenbe.

Piccardmák abban a magasságban, ahová élőlény még nem jutott i©l, nyilván alkalAz egyik francia folyóirat mint nagy irodalmi primeurt. végre leközölte Joyce uj, készülő regényének egyik fejezetét francia fordításban. A regény angol címe „Work in progress, amit magyarra talán úgy lehetne fordítani, hogy „Egy alkotás munkában". Ez a cim még nem végleges. Maga a regény kézirata sem végleges. Ennek a regénynek, Joyce terve szexint, egyszerűen akkor lesz vége, amikor írója abbahagyja a munkát: nincsen semmi ok reá, hogy ez ne történjen meg holnap, de beletelhet még tiz esztendő is. Joyce kompozíciója nincs időhöz kötve. A regény megszokott dimenzióit fölrobbantotta. Egy mithosz készül itt, az uj világ mithoeza. Legalább igy állítják a fordítók. A bemutatott töredék az olvasót a legteljesebb bizonytalanságban hagyja. Maga Joyce is, mint jelenség, a század egyik legkínosabb irodalmi rejtélye. Jelentőségét nem lehet egyszerű irodalmi értékelésekkel megmérni. Joyce müve az egész életet iparkodik megmarkolni, messze túl az irodalmi föladaton, s persze az irodalom eszközeivel, melyeket azonban egyáltalán nem fogad el az ismert értelemben kötelezőnek munkája számára. Az ember és müve, e pillanatban még a század egyik titka. Miután müvei nem „forognak közkézen", s egy-két szorgalmas beavatotton kivül Középeuróipában nem igen olvasta még ember Joyce müveit, engedjék meg, hogy néhány szóban elmondjam, amit erről a titokról tudok.

Joyce olyan forradalmár, akinek forradalma

— egyelőre — az irodalom legfelsőbb cercle- jének titkos, szinte házi kísérleti ügye. Képzeljék el, hogy egy ember egy napon világgá bocsát egy müvet, mely egyszerűen a levegőbe röpit nagyjából mindent, amit az Írástudók világa eddig „az irodalom törvényeiként" ismert és tisztelt. Ezt szóiszerint vehetjük — ha valaki alaposan tisztába jött Joyce programjával, lehetetlen, hogy a jövőben ugyanúgy dolgozzon és olvasson, sőt éljen tovább, mint azelőtt tette. Joyce nem „analizál" müveiben: robbant és épít. E]ső regénye az „Uly$ses“, melynek nagyobb irodalma van már, mint mondjuk egy korszakalkotó tudományos fölfedezésnek, az olvasótól a legkegyetlenebb munkát követeli, különben lehetetlen követni és átlátni, amit csinál, amit akar. Valóságos szakkönyvek jelentek meg már a legkülönbözőbb nemzetiségű irók tollából arról, hogyan kell ezt a könyvet olvasni, használati utasítások és gyakorlati tanácsok, mintha hegyet akarna megmászni valaki, s akik előtte jártak és főijutottak a csúcsra, baráti tanácsokkal látják el és biztatják a merész vállalkozót. Ez a regény, az „Ulvsses", mint az olvasó ezt ismertetésekből bizonyára hallotta már, egy dublini ember egyetlen napjának története. Terjedelme, sűrűn nyomtatott ezer oldal. Ezer olyan oldal, melynek minden mondata olyan szükségszerűen, szinte végzetesen áll a maga helyén, hogy éppen olyan kevéssé lehet „elhagyni" belőle valamit, vagy fölcserélni két mondatot, mint egy versben. Éppen ezért fordítása emberfölötti föladatok elé állítja azokat, akik erre vállalkozni mernek, — s mint első könyvét, az Ulysses-t, úgy a „Work in progress“-'t sem egy eipber, hanem valóságos kollégium fordítja angolról franciára s németre, évek munkájával s Joyce személyes fölűgyelete mellett.

Joyce műveinek egyik leglényegesebb tartalma a nyelv maga, mely önálló életet él a műben, függetlenül a ..történettől", sőt csakma volt arra, hogy kifürkéssze a kozmikus

sugarak titkait.

A tudomány mai állása mellett, magam is azt vallom, hogy a kozmikus sugarak, amelyeknek nagy átható erejűik van,

nem a főidből, hanem a csillagokból származnak.

Ennek a feltevésnek kezdetben ellentmondott az a tény, hogy nappal erősebbek a kozmikus sugarak, mint éjjel, de most már bizonyosnak látszik, hogy ennek a jelenségnek az okát a csillagokkal együtt a napban is keresni kell. Piccard közelebb jutott a kozmikus sugarak forrásához, a csillagoikhoz és ezért talán olyan megfigyeléseknek van a birtokában, amelyek közelebbről megmagyarázzák a kozmikus sugarak jelentőségét. Fizikai szempontból itt kell várni a kutatás eredményét, külön nagy fejezet lehet pedig mindaz, amit a sztratoszféra hőmérsékletéről és viszonyairól figyelt meg az aluminiiimgömb két utasa.

A repülő riporter naplója

Az újságíró követi Lind.berghet az Atlanti óceán át repülésében, felmegy a Himalaya-ex- pedicióval a Cseni o Lu ingmar a, elkíséri Nobi- lét az északsarki útra, ebben az esetben nemcsak képzeletben, hanem a valóságban is és az elszakadt léggömbbel el sodródik a fehér halálba. Leszáll Beebevel a tenger 450 móte^ rés mélységébe, amelynél mélyebbre a vízben ember "még nem jutott, elmegy a Naxili- liússzál a jégrétegek alatt az északi sarkig és képzelete felszáll Piccarddal a sztratoszféra birodalmába. Természetes, hogy az utóbbi évek legnagyobb tudományos és léghajótech- luikai vállalkozása, Pjccard atmoszíéra-utja, megmozgatta az egész világsajtót, amelyben most valóságos Piccard-láz ég. A világsajtó képviselői* már megszokták, hogy valami szenzáció hírére a repülőgépbe, autóba vágják magukat, vagy legrosszabb esetben ex- presszvonatra üljenek, hogy közvetlen megfigyeléseik alapján informálják a világot a fontos eseményekről. Amikor csütörtökön

nem az Írótól in — Joyce a nyelvet valóságom erőnek és faktornak tartja, melynek szerves élete van, s egyáltalán nem nyugszik bele azokba az adottságokba, melyeket a nyelv eddig ismert lehetőségei nyújtanak. Talán szemlélte- tőbbé tudom tenni a nehézségeket, melyek & Joyce-olvasó elé tornyosodnak, ha bevallom, hogy az Ulysses-t például két esztendeje olvasom, — e csak most, harmadszori olvasás után jutottam el odáig, hogy összefüggéseit át tudom látni, tudom végre, hogy mi hová tartozik, az első olvasás okozta káosz tisztult, s most már körülbelül fogalmam van e regény dimenzióiról, időbeosztásáról, személyeinek hovatartozásáról, s ha nem is maradék nélkül, de nagyjából értem a nyelvet is. Igaz, hogy most, harmadszori olvasás után, kezd nagyon egyszerűen, meggyőzően, átláthatóan és törvényszerű összefüggések szerint megalkotottnak hatni a könyv. Természetesen föl sem lehet tételezni, hogy valaki ezt a könyvet „olvasmánynak" tekintse, s éppen igy nem lehet a legfogékonyabb irodalmi közönségtől sem kívánni, hogy reászánja azt az időt és odaadást, mely nélkül Joyce müve, jó pesti szóval, reménytelenül „halandzsának" tűnik — a zavar tömkelegének. mellyel a kiváncsiskodó olvasó, aki belekukkant, egyáltalán nem tud mit elkezdeni: Ismétlem, hogy Joyce egyelőre az irók legszigorúbb magánügye, — müvei zárt kör részére, előfizetések utján toborzott olvasók számára, számozott kiadásokban jelennek meg — igaz, hogy az irodalmi világnak aztán olyan problémája ma Joyce, mintha földrengés után egy országot kellene ujjáépiteni.

Érzem, hogy mindez kissé ködösen hangzik, s az olvasó vállat von és reábizza az Írókra ezt a furcsa jelenséget, ha van csakugyan ilyen és csakugyan ilyen. Holott Joyce. s ez minden olvasója számára megvilágosodik, sokkal többéit csinál, mint „csak" irodalmat, — s ha azt mondom, hogy az emberiség u j nyelve készül Joyce műhelyében, talán mondjuk pontosabban igy: a civilizált ember nyelvmithosza történik meg Joyce müveiben, közelebb járok Joyce jelentőségének meghatározásához, mintha azt mondom róla, hogy „áró". ő maga azt állítja, hogy a nyelvet az uocán szedi föl, a legegyszerűbb emberek beszédjét figyeli, akiknek kifejezésmódja Ízelítőt ad a változásokból, melyek a civilizált világ nyelvmithoszát befolyásolják. Együk fordítója, Pbilippe Soupault, a következőkben mutatja be az uj Joyce-regény fordításának módszerét: egy Sámuel Backett

nevű, ir származású, Alfréd Perron, francia egyetemi tanár, Paul L. Léon, Eugéne Jolas, Iván Goll és Soupault, hevenyészett próbafordítás után, minden héten néhány meghatározott órában összegyűltek Léon lakásán, ahová megérkezett Joyce is, aki cigarettázva hallgatta a fordító-kollégium vitáját. Soupault találomra fölolvasott egy mondatot a fordításból, s ezt a mondatot minden szempontból fölülvizsgálták, szinte orvosi vizsgálatnak vetették alá, mint egy élőlényt, s csak akkor bocsátották el „egészségesen", ha már valóban „é 11“ — s miután Joyce dublini ir dialektusban irta a könyv legnagyobb részét, el lehet képzelni a nehézségeket, melyekkel meg kellett birkózni, amíg egy ilyen joyce-i mondat franciául valóban élni kezdett... Ez heteken át tartott igy. A töredék, mely ennek a munkának eredménye s most megjelent, „Anna Livié Plurabelle" címet viseli. Ha azt mondom, hogy többszöri figyelmes elj délután 2 óra tájban a telefon drótján szétment a világba a hír, hogy Piccardók megmenekültek és útban vannak Giurgl felé, a re- pülőripoterek csoportja is útra kelt és pénteken reggel négy órakor Obergurglnek, Európa azon legmagasabban fekvő templom- falujának ki3 szállodájában a világsajtó képviselői, amerikai, angol, francia, belga, német és olasz újságírók, köztük még egy bájos hölgyriporter is, lázas buzgalommal írták meg tudósításaikat. Az Edelweiss hotelben Piccard professzor sugárzó arccal mondja el az újságírók táblájának első interjúját és valóban, van is oka arra, hogy sugárzó legyen az arca, nemcsak a nagy eredmény miatt, hanem főleg azért, mert a biztos halálból szabadult meg. ö maga is a kikötést véletlen- kikötésnek mondja. A gázkibocsátó szelep tudniillik nem funkcionált.

Szélcsendben lebegett a ballon a gleccser felett és amikor a jeges magasság hideg levegője a gáz térfogatát csökkentette, a hó felé süllyedt.

Aki Obergürgból megfigyeli az élesen cikázott sziklacsucsokat, amelyeket sugárzó fehérségben borit az örökös jég. borzongva állapítja meg, hogy

bizony csak hajszái! választotta el a ballon utasait a biztos haláltól. Mert ha a gleccser

helyett a sziklák közé jut, minden elveszett volna.

Nos. az újságírók most együtt örvendeznek az örvendező vei és egy német újságíró megkérdezi Piccardot, hogy szándékában van-© még egyszer felszállni a sztratoszférába, amire ez a felelet: In naher Zukunft.

A riporterek versenye

És most adjuk át a szót a német újságírónak:

— Csütörtökön délután kél órakor érkezeit Berlinibe az első megerősített jelentés, hogy Piccard és társa az Oetzfcaler Álpesekben le-1 szállott és épségben vannak. Két óra 30 perc-1 kor startolt a Lufthansa — Bérlln-München ‘

1981 mágus 81, vaifiálrnwp.

| Mielőtt

keztyfl

mm

íummilRarlsiiya i melltartó

szQsésletét beszerezné,

tekintse meg

gazdag választékú raktárunkat és gyfizddIBn meg i

olcsó árainkról! BLUNBERG i

| KoSice,

Hlavná (Pö) u. 89

Telel. 360

Fiók: SpiSská Nővé Vés,

„Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel!

olvasás után teljesen megértettem, túlzók, —* do ez nem Joyce hibája s nem az én hibáim, mert nyugodjunk bele, hogy Üt egy u] nyelv beszél, melyet egyelőre nekem, a franciának, vagy németnek, vagy magyarnak, éppen olyan lehetetlen első hallásra megértenem, mintha, mondjuk egy csak félig ismerős idegen nyelven' adna valaki hirtelenül elő, — például spanyolul egy angolnak, aki főlületeeen tud csak spanyolul. A szöveg mö^ül hallja a* ember, hogy itt már az a nyelv viaskodik és akar megszületni, melyet holnap, vagy ötven év múlva a civilizált ember szükségszerűen beszélni fog, — w u ember, aki mar nem lesz teljesen se angol, aó amerikai, vagy francia, vagy magyar, hanem mindenekelőtt egy, a fajieágnál elsöbbrendüen civilizált emberfajta egyik atomja.

Anna Livié Plurabelle Joyce regényében md- thikus neve annak a folyónak, mely Dublinen ömlik át és Liffey nevet viseli (Livie-Liffey — Joyce keze alatt a szavak rögtön elváltoznak fonetikusan, s beleolvadnak a mithosz nyelvéibe). Ha a történet fontos, úgy arról van itt szó, hogy ennek a kis folyónak partján két mosónő beszélget, s elmesélik egymásnak Anna Livié Plirabeile legendáját és történetét. Az előadás kezdetén, estefelé, a folyó még keskeny « a két asszony kényelmesen áthallja és megérti egymás szavát. De minden mondattal szélesedik a folyó, s a mondatok eltévednek a távolságban és a sötétben. Mire éjszaka lesz, a két asszony (és beszédjük) eltűnik az éjben. Az egyik moso- né sziklává változik, a másikból terebélyes fa lesz... A folyó beszél tovább és már éjszaka van.

Joyce félig vak. Itt él Párában. Az irodalmi börzén teljesen kívül él. Könyveit hirdetni nem engedi. Betűit óriási árkus papirosokra veti. s minden nap csak egy-két mondatot ir, igen nagy betűkkel, mert máskülönben nem tudja elolvasni kéziratát. Müvének jelentőségét ma egyáltalán nem tudjuk még teljesen megmérni. Annyi bizonyos, hogy azzal, amit eddig csinált, mindenkinek számolni kell, aki ma írásban akarja kifejezni gondolatait.

gépe. Hogy jussak tovább Münchenből? A Münnchen—Innsbruck közti gyorsvonat 18 óra 50 perckor hagyja el a starehrenbergi pályaudvart, a repülőgép a menetrend szerint 18 óra 40 perckor érkezik a repülőtérre, ahonnan a pályaudvarig még 15 perc az uL A Lufthansa-gépen rendelem meg szikratávíró utján az autót. Nürnberg felett viharba kerülünk. Villámok rázkódtatják meg a földet. A mennydörgés elnyeli a propeller zaját. A vihar szélén csúszik a gép München felé és mivel hátiszelünk van, a menetrendszerű időnél tiz peronéi korábban érkezünk. Elérem a gyorsvonatot. Zugó viharban megy át a vonat a Zugspitz területén. A hegyek fölött vöröst i lla lángok cikkáznak. Megérkezés Innsbruckba csütörtök éjjel 11 órakor.

— Bérautóst ébresztek fel álmából, fel kell Öltöznie, gyerünk. A távíró hivatalban találkozom az első ujságirő-kollégával, a Corriera della Sorra képviselőije tAviratoz lapjának. Autója az ajtó előtt vár. Ki lesz az első Ober- gurglben? Komor éjszakában az Inn-völgyön keresztül. A vihar tombol. Kisvárosokon robogunk át. Az ut mentén Madonna-képek, zúgó vízesések, melynek kicsapó vize elönti az autót is. Hátranézek. A Corriera della Sorra autójának még nyoma sincs. Hajnali három és fél órakor Zwieselsteinban vagyunk. A soiflfőr a bér felét követeli. Biztonság okából. Az olasz határ az orrunk előtt. Könnyen megszökhetnék előle. A kis vendéglőt elértek. 18 újságíró gőzölgő kávé mellett a hosszú asztalnál. Száz és száz cigaretta. Itt van Piccard professzor unokaöccse, fiatal fickó, párisi diák. Fél óra múlva ibeállit a Oorrierra della Serra is és most gyalog fel a hegyek közé. Oborgurglt egyetlen telefonvezeték köti össze a világgal és most ez a vezeték Páris- sal, Londonnal, Berlinnel, Beccsel, Prágával, Budapesttel, Milánóval közli, hogy mi mondanivalója van Piccardnak a világ számára. Holnap már lovászán a varázs. A kis falu csendesen fog pihenni a hegyek tövében.

6