Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-24 / 118. (2635.) szám
10 ______________ra^^-MAfe-feAR-BiraiAR Or bán Jankai MOZDULATLANUL... .Vágyaks?om valakire, aki ide érkezik, hivó szó nélkül lesem, hogy megérintsem, s megszeressem száját, mert igazat beszél.,. talán elér egy ilyen érkezés. Meleg szivemig a bánat vert, felvonó hidat. Miattatok, kik elhagytatok... Ki volna hát a hitítörő, hazárd nagy szerelmesem, ki mosolyom sem ismeri. # E nagy ház kőfala? között, mint egy várban élek én és az álmaim. Azok szépek: koszorús szűz menyasszonyok — habosán fehérek mint Jézus teste. Mit husvétkor magamhoz vettem. Szent és tiszta, mint á gyermek, egyetlen, akire még várok, hogy lehozza, ide le a földre Isten enyémnek, ártatlannak mint a virágot. Találmány Ne késlekedjünk az örömhírrel: Henry Khodes,i Anglia egyik legkiválóbb vegyésze, az angol vcgyé-1 szett társulat manchesteri ülésén egész sor tudományágra tért ki előadása közben, melyek az utolsó év tizedek során hihetetlen eredményeket produkáltak. A laikus, aki időnkét derűs csodálkozással kiséri a legújabb szabadalmakról szőlő beszámolókat, most ugyancsak eItathatja a száját, Manchesterben nem villamos hagymametélőgépről, vagy önműködő levélboritékról esett szó, — bár ezek is szoros tartozékai jólétünknek, — hanem rengeteg, valóban utópisztikusán különös találmányról, amelyek az emberi élet magasabbrc ndüségét vannak hivatva kialakítani. i Többek között megtudjuk, hogy a modern tudomány a protoplazma mesterséges előállításának küszöbén áll, mely szinte a halhatatlanság titkának megfejtését jelenti, amennyiben tisztán az embertől függne, hogy mikor fiatalítsa meg elkopott testét és hogyan akadályozza meg ezzel a halált. Más laboratóriumok viszont a sejtek és csontok növekedése terén értek el olyan nagyszerű eredményeket, hogy a legrövidebb időn Iveiül várhatjuk annak a bejelentését, hogy ha valakinek amputálni kell a karját, vagy lábát, a modern biológia segítségéve! uj kart, vagy lábat növeszthet magának. Ez például egy olyan eredmény, amit nemcsak a tudományos körök exkluzív keretein beiül értékelnek, hanem a párisi revügörl és a nyitrazsámbokréti ro vidám- keresksdőné egyaránt, akik egy idő óta amúgy i? mindent elkövettek, hogy átalakítsák és kiformálják természetadta bájaikat. De mit tehetett idáig a hölgy, hogy varázserejét fokozza? — ecetes borogatással lohasztotta kövér bokáit és semmitmondó szemöldökét pár ecsetvonássa! kiterjesztette a, füle mögé. Ezek után Öröm elgondolni, hogy már csak pár röpke hét és a kozmetikai szalonok úgy fogják űzni a kar- és lábnövesztést, mint a hajnövesztést egy primitívebb korban. A jövő kozmetikusa nem lesz bolond, hogy holmi epilációva! babráljon, mikor egyszerűbb és radikálisabb, ha a páciens élet- körülményeihez és érdekeihez illő lábat növeszt neki. Egy uj és lüktető élet hajnalhasadása piroslik a kozmetika egén és diadalmas az ut, amely a mitesszerirtás naiv korából átlendül a raciaonálisabb végtagnövesztésíg. Végre örülök az életemnek: ha eszembejut, hogy a bal lábam nem passzol az uj kosztümömhöz, bemegyek a Mariskához, beülök egy fülkébe és előadom: — Drágám, kérek egy uj lábéi, kicsit iksz for- má.ju legyen, ez ülik a mostani gvifoü divathoz, de siessen kérem, mert meg vagyok híva uzsonnára. — És mialatt kiolvasom a „Danré“-t és az „Elegante We!t“-et, ballábam hamarosan és frissen elkészül a bura alatt... Megtudtam továbbá, hogy a legújabb találmány, a „haláisngarak segítségével az emberiség milliószámra pusztíthatja egymást háború idején s amelyet az elektrotechnikusok laboratóriumaiban gyerekjáték előállítani." Ehhez nem igen szólhatok hozzá, mert nem értek az elektrotechnikához és a háborúnak még a gondolatától is irtózom. De nem kell az embernek mindjárt a szomorúbb véginé! fogni a dolgokat és igy igazán magam is örömömet lelem a grandiózus újításban, amely mellőzi a kardot, fegyvert, tankot és egyebeket s egyetlen, könnyen kezelhető kis ha.- láJsugárral az emberiség kényelmesen, kevéske szakismerettel és egy kis szorgalommal milliószámra pusztíthatja egymást. A halálsugár egészen higiénikus, abszolut biztosam hat, sebet nem okoz, egyszóvaJ a legideálisabb ölőszerszám, elegáns tisztek számára bizonyára öngyújtó alakjában fogják elkészíteni. Előreláthatólag a játékpuskák, kardok és pappendekli bajonettok is kimennek a divatból a korszerűtlenség lomtárába és pár esztendő múlva hinta ló lelyett tarkabarka, kis játék-haláfsugaralk állnak majd a karácsonyfa alatt Végső meglepetésként még azt árulta el a nagy angol kémikus, hogy nemsokára a szó szoros értelmében „a levegőből fogunk megélni, amennyiben táp Iá! ékun kát és ruházatunkat a laboratóriumokban levegőből fogják előállítani, miután a. szénhidrátokat sikerült vegyi utón ecénoxidl>él és vízből kivonni, ami tudva.1 evőleg a levegőben is megtalálható- A levegőből készítjük majd táplálékunkat és a levegőből fogunk öltözködni, mert például a mü- sélyem is cellulózéból készül, ez pedig szintén szénhidrát Ha erőszakos ember lennék, most erélyesebb lépésre szánnám magam Bhodef^urra! szemben. Én. laikus vagyok, a tudományt kritika és ellenvetés Látogatás a nincstelenek prágai birodalmában Prága,, május 23. A prágai Pruh&saka' Kör legújabban látogatásukat rendez a prágai n.ypimoT'tianyákra. Ezeknek a ki* rándulás oknak a oelja megisimeirni1 a ralóságot, meglátni a nyomért, felkelteni az extreanitásofk bemutatása által is a szüciáks érzékei, mely nélkül a mai ember • m • ichroiiisztitóusau lebeg a 'szászad lövegűjében. Ezeken a látogatásokon meglátjuk a durva életet a maga meztelenségében, meglátjuk a beteg társadalmi rend legjobban sújtott áldozatait. Látjuk a lelkebölő nyom out. A:z alábbiakban aiz első ilyen nyomortanyá-látogafásunkon látottakról számolok be. Dől után két órakoir hárman indultunk el fo- iografálő masinával felszerelve, hogy a prágai nyomor tan vak életéibe pár pillanat na betekinthessünk. Közben csatlakozott hozzánk P. Ubban ferancesa'tya, alig harmincéves fiatalember, de már típusa a modern nagyvárosi lelki pásztornák. Autót vezet, saját kisautója van, azzal jár ki a külvárosokba. Emellett agitál, iir, szervez. A cseh keresztény szociológiai irodalom egyik legismertebb alakja. Ő a perifériák lelkipásztora Nyomor tanya ■4á tóga fásainkon ő vezet, kalauzol minket. Nyolcezer nincstelen birodalmában Első utunk Sporilov felé vezet. Uj városrész, kertes luxusvillák az egyik oldalon, a másik oldalon pedig, alig ötszáz lépésre, nyomortanyák: nyolcezer nincstelen birodalma. Beteg társadalmunk kü képe ez a kontraszt. A városrész eleijén kiszállunk az autóiból. P. Úrban- biztosan vezet minket. Hosszú ue- cán megyünk: a nyomor metropolisának fő- uccájjia. Jobbra-ibalra rozoga vityiilők, sárral tapasztott fabanakok. Itit-ott fehér hollónak feltűnik egy-egy kőház. Itt laknak nyomor- ország „kapitalistái". A XX. század Dyonisosa Első utunk a nincstelenek • légszegényébh- jéhez vezet. Kis sötét udvaron tóét baraitóépü- let között, nagy koporsóaiaku láda és mellet te egy szekrény áll. A láda előtt szomorúan gubbaszt egy torzooJborz alak. Az ember azt hinné, hogy valamelyik „ház "--bán nagytáká- ritiáis van s azért van ez a pár viharvert bútor kitelepítve, P. Úrban felvilágosiit: most a XX. század Lyoni sósánál tisztelgünk. Bemutatkozásul nem névjegyet küldünk élőre, hanem kenyeret, cukrot, lisztet. Hja, a nincstelenek birodalmában más az étikét! Kezdetben bizalmatlanul fogad, de a „bemutatkozás" után, meg midőn egy-két cigaretta is előkerül, bizalmasabban néz reánk, de nem beszél. Osak P. Úrban tói tudjuk meg, hogy a „koporsó" a mi Dyonisosunk lakása. Tulajdonlkéípipen az egész lakás egy ágy, oldalt és..félül bedeszkázva, csak az egyik oldalon van egy felemelhető deszkalap: a „kapu". Egyéb ingó és ingatlan vagyona még egy szekrény és több semmi- Semmi! Emberünk hat esztendeje lakik télen- nyáron Isten szabad ege alatt odújában. Hat esztendeije van munka nélkül. Másfél esztendeig hiába kereseti munkát. Elélte bútorát, még takarított pénzét. Csak ennyije maradt. Most már ,nean is vállalna munkát. Tengődik az alamizsnákból, apatikusan várja a véget. Nem beszél, nem nyilatkozik. Vájjon mi a gondolata? Nagy, hallgató bölcset neveüt belőle a sors kegyetlen akarata. Önkéntelenül is Dyonisosna kell gondolnom. Szegény öreg, bölcs Dyomisos, ha te tudtad volna, hogy két és ifél ezer esztendő után a sors ilyen kegyetlenül szerez neked követőket?! A heti nyolcvan korona Búcsút mondunk Dyonisos barátunknak Nem köszöni a látogatást, nem mond semmit, csak P. Úriban felé _,int ügyetlenül, de szeméből látni, hogy jólesett a látogatás. Pár tépéssel od'ább rozoga viskóba visz kalauzunk. Barátom nagy koippamással üti fejét az alacsony ajtófához, szinte ropog ernélkül keH hogy elfogadjam, de nem tűrhetem, hogy Rhoóe3 iir a levegőből élé? feltalálójaként hirdesse magát. Nem akarom kimondottan a levegőből öltözködés bajnokának hirdetni magam, bár szerénységgel legyen mondva, némi érdemeim vannak e térén, de tudomásom van néhány emberről, akik állásukat otthagyva, családjukkal együtt már esztendők óta kisér léteznék a levegővel • ,. az. NAGY MICI. re az ócska tákolmány, a tára, deszkára dobott vakolat pedig nagy darabokban hull le. Jóságos öreg asszony, vagy amint iáit mondják, „bábiciska" fogad. P. Úrban itt is „éti- kétezerüem" előrebocsátja a furcsa „'névjegyet". A néni már nem olyan szűkszavú. Szomorúan elpanaszolja, hogy ha nagyobb eső van, mindig beáziik. A nagy szegénység láttán akaratlanul is megkérdem, hogy miből él. A leánya tartja el. HuszonkétesztJemdös egészséges, dolgos lánya van. Az egyik prágai csokodádégyárbain dolgozik. Napi nyolc órát, hetemként megy ve nn yok-ötv e n órát nyolcvan koronáért. Abból tartja el anyját, abból él maga is. Keserű lesz az a csokoládé, melyhez *ly éhbérért kisajtolt verejték tapad. Sajnos, P. Úrban tói m-eigüudoim, hogy a nyolcvan korona hetiibér még nem is a legrosszabb. Vannak dolgos kezek itt, melyeket heti hetven, sőt hatvan koronáért rteg- geüíő'l estig robotolhatnak. A kis odúban kelten laknak: anya és leánya. Az összes bútordarab egy ágy, egy szekrény é;s egy konyhakályha, na meg egy kopott, ócska szentszobor. Meg kellett ígérnünk, hogy egy uj szobrot hozamk* ha újra \ erre járunk. Az öregasszony még vallásos. Ez is csoda itt a szegény nincstelenek birodalmában. A nyomor nem nevel vallásos lelkeket! Halló, itt Rádió! Sietnünk kéül, még sokat akarunk látni. Figyelmesen megyünk a rozoga viskók között. Egy kis kőházon egyszerre mindhármunknak Mtűnik egy rádióantenna. Nem akarunk hinni szemeinknek. De P. Úriban is bizonyltja. El kell fogadnunk tehát, hogy a kulimra a nincstelenek birodalmába is elérkezett. Betört, hogy a kisemmizettek egyenlőségébe is bevigye az egyenlőllensé- get. Itt, az örökös „nincs" hazájában is felüsse fejét „á nekem van, neked nincs" örök harcának csirája. Csak a termjésaet örökösen kibontakozó tavasza adja a maga szépségeit itt is egyformán: gazdagnak, szegénynek; szegénynek, nincstelennek. Az eíuszoH vagyon és a kitöri ablak Nemsokára elérkezünk utunk harmadik állomásához. Kedves, öreg házaspár „lakosztálya": összesen egy, azaz egy szoba. A bútor itt sem sok. Ágy csak egy van itt is. Különben ez a' legnagyobb veszedelme erkölcsi és egészségi szempontból az egész vidéknek. Mindenütt zsúfoltan alusznak együtt- gyermekek és felnőttek. Az öregasz- szomy mosással keresi meg mindkettőjük kenyerét. Mert a férfit áigybadöntőíte valami reumatikus betegség. A férfi elmondja történetüket: Valami barak lakásban laktak. Miár elég jól állottak anyagilag, bútorokat vettek. De egy árvíz jött hirtelen, a barak- lakást elvitte, a bútorok tönkrementek, csak azt tudták megmenteni, ami itt van velük- Azóta sem tudnak rendibejönni. Most nagy problémájuk van.: kitört az egyik ablak, netm tudják megcsináltatni. Nem tudja az ember megállani, hogy ne adjon ennek a két öreg nincstelen embernek valamit. Nagy. hálálkiodáissal fogadják. Elbúcsúzunk, utolsó állomásunkra megyünk, Harc egymás elten P. Úriban ezután egy ti'sztára meszelt fa- háziba visz. Apró, kicsiny szoba. Ami azonban meglep minket, a nagy tiíszitiaság és rend- Kedves, fiatal, hanmilnc-harmincöt éves nő a háziasszony. Barátságosan tessékel beljebb mind a négyünket. A szobában két ágy van, szekrény, komyihabereindezés és — könyvek. A katoliktís Oharitais kiadványai. Az asszony maga mondja el, hogy öt •gyermeké és férje látóik itt ebben, a kis lyűkibián, mely már velünk is egészen tele van. Alig lehet mozdulni. A férj-e reggeltől estig munkában van, a gyerekek pedig iskolában vaunak. Tőle tudóim tmeg, hogy ezt a kis szobát a család albérletbe, kapja. A fő- béirlő évente száz koronáért kapja a kis ba- ralklházalj a várostól, a mi családunktól pedig havi 125 koronát kér el- Beülum ornntum comtra onnnes. A nyoimor veszett kutyává teszi1 az eimibert. Már joíbbra-balra mar, sorstársát. iseuti kiméit. Nincs itt osztályon tudat, ninds itt meigértés. Itt csak egy törvény uralkodik: aki bírja, -marja. A tétért) való küzdelem legvadabb katonái' ezek 19*3-1 május 24, vasárnap Elbúcsúzunk, megyünk hazafelé. Útközben- P. Urban egy csinos kétszobás kis kőházat mutat.. Elmondja, hogy meg akarták venni, hogy itt, nyomor ország kellős közepén egy segítő állomást létesítsenek. A szocialista (nemzeti szoc. és szöc. dem.) városi tanács azonban neirn en'gedbe meg a vételt. Pedig 20.000 koronát ígértek érte. A szocialista urak tiehiát nem látják szívesen, ha nyomor- országban valaki pozitív szociális munkát is végez! * Útban vagyunk hazafelé. A nyomor-tanyák után vagy száz lépéssel tovább feltűnik egy szép, nagy kőház. Vájjon mi lehet? Mikosr közelebb jutunk, látom csak meg, hogy korcsma. A városi tanács ugyan nem engedte meg, hogy a nyomor tanyák területén épüljön fel. A korcstmáros száz méterrel tovább ment s most már nincs tiltott területen. Elhozta a szegény páriák közé az alkohol mérgét. A beteg társadalmi rend először megteremtette a nyolcezer nincstelen birodalmát s most eljött, hogy elvigye az utolsó falat kenyeret is. A nyolcezer nincstelen birodalmában nincs kereskedő, fűszeres, pék, de eljött a korognia és mérgez, egyre mérgez. Egy beteg társadalom mérgét csepegteti a szegény, megkínzott nincstelen proletárko!-. dutsokba. Rády Elemér. furmányos históriák őzegenyember bubánattya Már akárki akármit is mond, kérem, nem szép az uraktól, hogy kinevetik a szeginyember bubánattyát. Elvégre minden teremtett féreg ezen földön a maga módja szerint ezom őrködik. A gilice búg, a mátyásmadár elbujdosik a kökényfa alá, a birka béget., a ló fülét-fárkát rálógatja a rúdra, a kutya beveszi magát a kazalba, a széginyember meg olyan követ állít a sirra, aminőt. tud. Mert hát erről akarok szólam. A sirkőről, aki tucatjával csorbadozik a régi temetőiben, a gaz között. Letörött vállal, megrokkant derékkal, aszerint, ahogy a kőfaragó- ímesternek többet, vagy kevesebbet fizetnek érte. Oszt ha valaki már nagyon sokat fizetett érte, — mondjuk, három forint húszat, mert ■ezért a köbölkút! fcőfaragómester inár valóságos cobrot emelt, — mondom, ha valaki már -ennyi tömérdek pénzt áldozott-a hitvese, vagy a magzattya emlékére, akkor még most. harminc esztendő .múlva is . el lehet rajta olvasni az írást a régi temetőben, a gaz között. De nem ám olyan csalafintaságot, hogy „Született Esztergomba. meghalt haerágáeba", mint aminőt a •szeginy emberek bosszantására kitaláltak az újvári diákok, mert azért a szeginyember se ■esett a feje lágyára egészen, oszt tudja, hogy a hasrágás magyarul — fcólika. De meg aztán, kinek, mi köze hozzá? Mindenki olyan követ állít föl, aminőt tud s azt íratja rá, amit akar. Elvégre minden teremtett féreg ezen a földön a maga módja szerint szo- morkodik s éppen úgy, amint a mátyásmadár se lógathatja fülét-f árkát a rúdra, a ló meg nem bujdoshat el a kökényfa alá, a szeginv- ■ember se irathat föl a köre olyan okmányos szavallatokat, mint az urak. Kiváncs-i vagyok, hogy az Öreg Csintalan András helyében vájjon mit Írattak volna azok az urak, akik a. szeginyember bubánattyát tréfára veszik. Mert úgy esett a dolog, hogy az öreg Csintalan Andrásnak meghalt a lánya, a Rozi, Nagyon szerette. Nem is várta meg, amíg megülepedett a sir, elhajtotta őt a bubánat a köbölkút! kőfaragómesterhez és azt mondta neki, 'hogy csináljon a lányának egy szép. drága sírkövet. Olyan fölirással, hogy megri'kassa még a vándormadarat is. ha íölíbe száll, —- Meglesz! — bólintott a-mester. Aztán fölvette az adatokat. — Neve? — Csintalan Rozália, —• Kora? — Huszonháromives. — Hajadon? — Hajadon. — Meglesz! — mondta újból a mester. Aztán nyújtotta a kezét. De bizony az öreg Csintalan András nem búcsúzott el,, mert elöntötte a szemét a fényesség, oszt folyt belőle a könny, mint a megáradt patak. —• Van egy unokám is... — ezipákolta. — Az árva ... A mester föltolta a pápaszemét, — A R-ozi gyereke? — Az ... — biccentett az öreg. — A Jancsi... Oszt szeretném, ha azt is beleszerkesztené ... Itt törült egyet az orcáján, majd felhangon hozzátette: — De tapéntatosan!,.. Aztán két hét múlva a sírkő is megérkezett. Ez volt rajta: Itt nyugszik CSINTALAN ROZÁLIA tisztességes hajadon sirattya egyetlen fia Jancsi öreg Csintalan András, mikor meglátta, ugj rítt; mint a zápor. Szilárd Jánoé.
