Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-24 / 118. (2635.) szám
2 ^rwaiMa<Aarhirlai> 19S1 májú* 24, rasAmap, —————itmmm imf-asa Hogy ■özek milyen irányúak voltak, arról nyilatkozni oan neon kell. — Tehát nagy a kiálbrándulás a kormánypártok pofi tikáljából ? — Az agrár reform kábító eszköz volt, azonban ennek hatása ima már elpárolgott. Most mais módon próbálkoznak a magyarokkal szemben. Most art hirdetik, hogy a magyarok nem hajlandók reálpoíitikát űzni. hanem fantazmagóriák és délibábok világában élnek. Ezzel széniben. nékiimJk célunk, hogy Csehszlovákiában ne legyen dliffeireneia nemzet; és nemzet, faj és faj között. A budapesti „Magyarország" tegnapi számában olvassuk az alábbi tudósítást, illetőleg interjút. Budapest, május 22. A budai Vigadó folyosóim és termeiben angol, francia, német és magyar, itt-ott spanyol meg olasz beszélgetés hallatszik. A Népszövetségi' Ligák Uniójának tanácskozásai ma kezdődtek meg és ma a bizottsági ülések készítették elő a teljes üléseken előterjesztendő javaslatokat. Ma három bizottság tartotta egyszerre ülését. Az egyik albizottságban gyűltek ösz- sze: Lady Gladstpne Londonból, Hoels professzor Berliniből, Boréi volt miniszter Pariéból, Durniba volt követ Becsből és G all övre si professzor Milánóból — ők a leghíresebbek. lóéit izénkét tő tájiban érkezik meg a bizottság ülésére Appomyi Albert, akit óriási tapssal fogadnak. A másik két albizottságban az európai kooperációról és a népszövetségi liga belső szervezetéről beszéltek. Tizenegy óra tájban feltűnt a liga folyosóján: Sziillö Géza. a csehszlovákiai országos kieresz tény szo cialis ta párt elnöke, a prágai parlament tagja. — Milyen a magyarság helyzete Csehszlovákiában? — kérdezzük az üdvözlés után. —•' Küzdelmes — válaszolta Szüllő Géza. — Hiszen tudvalévő, hogy az államfordulat után Csehszlovákiában agirárreformot hajtották végre. A kormányra az agrárpárt jutott és áz akkoriban a legszegényebb tömegek Naponta friss pörkölt; kávéval látjuk el fiókjainkat és naponta frissen pörkölt aromás Meinl-kávét adnak el fiókjaink. Kérem, próbálja meg egyszer a „ M e i n 1 k á-v é tu 1 Meinl Gyula Kávé- és tea-import. K « pártja volt. Minden föld nélküli azt hitte, hogy a -földreformot a szükségletek szerint fogják végrehajtani, ma azonban, amikor már befejezték a refoirmo-t, látják, hogy ez nem történt meg. Az a remény, hogy az agrárpárt földhöz juttatja a legszegényebbe^ két, a zselléreket, bizonyos reménységet ébresztett és akadtak a magyarok között is bőven, akik az agrárpártra adták szavazatukat. — Azonban az agrárpárt intenciói szerint nem a földnóltoüliék között osztották szét a birtokokat, hanem arra törekedtek, hogy szláv szigeteket alkossanak a magyarság testében. Míg az első éveikben az el kábít olt tömeg az agrárpártra szavazott, addig ma a magyarság mindem rétege öntudatos nemzeti életet akar. — Beszélnek a csehszlovák kormánypártok bizonyos ellenipropagandájáról — mondjuk. — Úgy van. Mélg pedig nagyon ügyes a prágai propaganda. Meghívják és felhasználják azokat az emigráns óikat, akiket már senki sem tűr meg és ezek kigyót-hékát kiabálnak a magyarságra és a magyarság vezetőire. Ugyanakkor, amikor nagyon sok magyart, akik ott élték, kitiltottak, olyanoknak adtak beutazási és letelepedési engedélyt, sőt állampolgársági jogot is, akiknek semmi közűik sem volt a hajdani Szlovákiához. Többek között beutazási engedélyt kapott Böhm Vilmos, ak,i Csehszlovákia ellen hadjáratot folytatott és engedélyt kapott különböző előadások tartására. Ha írni jók vagyunk arra, hogy adózzunk és katonáskodjunk, akikor legyünk éppen, olyan 'jók az állampolgári jogokra, mint bárki. más. Nem meghunyászkodó kérés ez, hanem azokat a jogokat követőijük, amely eket a kisebbségi szerződések nekünk biztosi- tanaJk. Éppen olyan jogú állam polgár ad akarunk lenni Csehszlovákiának, mint a csehek vagy a szlovákok. A nemzeti öntudat fenntartása végett a gátló körülmények mellett úgy kell dolgoznunk, hogy lojalitásunkat megtartsuk, de kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket nekünk az adott viszonyok meghagynak. Van sajtónk, van irodalmunk és ram művészetünk. — A magyarság tehát tartja állásait? — Igen. Ahogy a levegőt mennél jobbam préselik, annál feszítőbb erejűvé Válik, úgy van ez a népéletinél is. A magyarság a viharok között is megáll, a magyar lélek nem változott meg és ahol gyengült, ott állunk mi, a parlament tagjai és segítségre sietünk !... A népszövetségi ligák uniója nemzetközi segélyalapot létesit a hontalanok számára? Budapest, május 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A népszövetségi ligák uniója kongresszusának ünnepélyes megnyitó ülése vasárnap lesz. Pénteken azonban már megkezdődtek a bizottsági ülések. Pénteken délután a politikai és jogi bizottság ülésezett. A zárt ülés után hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a bizottság a politikai foglyok helyzetéről és a kémkedés kérdéséről tárgyalt. A politikai foglyok dolgában a franciák javaslatban akarják fölhívni a népszövetséget, hogy ajánljon föl az Compeze kisasszony Irta: MÁRAI SÁNDOR (Paris) 1927 junius 11-én éjjel félti zen két órakor találtam a párisi Café du Döme tér rassz án kétezer frankot. A pénz ott hevert az asztal alatt, mely mellett ültem, húsz darab vadonatúj francia százas, összetűzve egy gombostűvel. Öcsém ült még az asztalnál, és Tihanyi. Lajos, a festő. A pénzre egy fiatal leány tett figyelmessé, aki megállt az asztal előtt és mellékesen kérdezte: — Az Öné? ... S ujjheggyel az asztal alá mutatott. Fölemeltem a húsz darab százast és érdeklődve néztem. Miután becsületes ember vagyok, s különös tekintettel arra, hogy öcsém és Tihanyi Lajos is az asztalnál ültek, sajnálkozva feleltem: — Nem. A busz darab, vadonatúj százast, minden jel szerint, a tökrészeg amerikaiak egyike veszíthette el, akik abban az időben hajórakomány- számra özönlöttek el Párist, s különösen a Montpairnasse-negyedet. Aki kétezer frankot csak így, ahogy frissen hozta a bankból, kiejt zsebéiből, a.z nem lehet rendes ember. Rendes ember volt a fiatal leány, aki a Döme terrasz- *zán figyelmessé tett a pénzre, rendes ember volt Tihanyi Lajos, az öcsém, s én magam is, akik, bár minden tekintetben jobban megérdemeltük, mint a részeg amerikai, aki elveszítette, nem tarthattunk igényt a pénzre. Szomorúan néztük a bankjegyköteget, aztán sóhajtva ezt mondtam: — Deponálni kell a rendőrségen. Egy pillanatig hallgattunk, mindenki lelke legmélyére nézett, majd viharosan, helyeselni kezdtünk. Ebben a pillanatban a húsz százas sorsa már eldőlt. Ahelyett, hogy természetes rendeltetésüknek adtuk volna át a bankjegyeket;'nevelés, gyávaság, előítéletek már döntöttek a busz százas fölött, hogy a rendőrségen porosodnak majd az idők végéiig, ahol gyáva less ellopni a pénzt a hivatalnok, akinek az a. dolga, hogy havi 600 frankért őrizze meg azt a sokszor kétezer frankot, melyet részeg amerikaiak Parisban elveszítenek, s félhülye más- nemzetbeliek beszolgáltatnak. Ezt tudtuk mind a négyen. Néztük a pénzt. Nem sok pénz. de mégis annyi minden van benne. A fiatal leány, akinek dolga volt, külföldi akcentussal ezt mondta: — Hát akkor tessék .deponálni. S odébb akart menni. Megfogtam a szoknyáját. Vedlett kis montparnassei lány volt, kopott, szőrmegallérral nyakában, fején félrecsapott, olcsó fii ok alappal. Megmagyaráztam neki. hogy tulajdonképpen ő a megtaláló, s ha valakinek, elsősorban neki van igénye pénzre. A lány sóhajtott. Tanácstalanul néztük a bauk- jegykötéget. Végül is idéadta a címét. Made- mokelle Mar cél le Compéze volt a neve, e egy gyanús uccában lakott, a rue des Boulangers- en, a 44-es szám alatt. Úgy váltunk el, hogy deponálom a pénzt az ő nevére, & ha a törvényes idő letelt, érdeklődni fog, hogy megkaphat ja-e a jutalmat? Aztán elment. Jó járása volt. * Közben elmúlt éjfél, s a társasággal elvonultam a közeli rendőrőrszobáira, ahol deponáltam a kétezer frankot. A rendőrőrszobán fölvették személyi adataimat, s miután soha. semmiféle komoly igazoló Írásom nincsen, s különben is elmúlt már éjfél, gyanakodva nézték a kétezer frankot, gyanakodva néztek engem is, a rendőröknek gyanús volt az egész dolog, mert az ember nem deponál, ha eszénél van, kétezer talált frankot. A rendöröknek ebben teljesen igazuk volt, s a dolgot utólag mélységesen szégyellem. Eltekintve a szentimentális legendáktól, melyek szegény bankszolgák eseteit tárják megható jelzőkkel a nagyközönség elé, általában csak keveset hall az ember arról, hogy ká- véházak terrasszán elveszített kétezer frankokat becsületes megtalálók beszolgáltattak volna. Ez a kétezer frank életem egyik titkos, kianalizál atlan, előítéletekkel • megterhelt szégyenfoltja marad. Most már megtörtént, ne beszéljünk róla. A rendőrségen tudomásul vették, hogy a pénzt Mademoiselle Compéze találta, s én szolgáltattam be, s erről adtak egy írást. Közben gyanakodva néztek reárn, mint egy hülyére. Mielőtt elhagytuk a rendőrőrszobát, az egyik rendőr, aki hivatásból volt becsületes, nem úgy, mint mi, akik hülyeségből voltunk kétezer frank erejéig becsületesek, ezt mondta: — Ha közben nem jelentkezik a tulajdonos, egy év és egy nap múlva Ön, vagy a kisasz- szony, átvehetik a talált tárgyak osztályán a kétezer frankot. Ez éjfélkor történt, nagyon meleg voít. Beültem egy taxiba s elmentem a rue des Bou- lángers 44-es szám alá, A -bázmesterné nehezen ébredt és féltékenység! drámát szimatolt. Megmagyaráztam neki, hogy föltétlenül beszélnem kell Compéze kisasszonnyal, most rögtön. Fölvezetett a negyedik emeletre. A kopogásra kinyílt az ajtó, s egy ember borzas hajjal és fehér alsónemüe'kben fogadott, nagyon rosszkedvűen: — A menyasszonyom már lefeküdt, — mondta.^. Ez egy spanyol volt. De amikor meghallotta, hogy milyen hirt hozok, beengedett a szobába, ahol Compéze kisasszony egy óriási ágy közepén feküdt, ujságpapirosba csavart hajfürtökkel, hálóingben. A kisasszony is spanyol volt. Megálltam a szoba közepén, s kissé ünnepélyesen, a meghatottságtól elcsukló hangon megmagyaráztam Compéze kisasszonynak, hogy egy esztendő és egy nap múlva, fölvehet! a rendőrségen a kétezer frankot. Compéze kisasszony kiugrott az ágyból és' hellyel kínált. A vőlegény hosszan szorongatta kezeimet. Teljesen hülyének éreztem magam, s valami olyat morogtam, hogy szót sem érdemel. Azzal elmentem. Elmentem és elutaztam Parisból, s évekig éltem egy másik városiban, s merőben másféle gondjaim voltak, s elfelejtettem a kétezer frankot, Compéze kisasszonyt és a spanyol vőlegényt a. fehér alsónemüekben. Elfelejtettem őket. mint sok minden egyebet, amit Pátiéban találtam valamikor, éjjel, kávéházakban és az uccán. ahogy elfelejti az ember az ifjúságot, a jóságot, s magát az életet. Amíg, most tavasz-, szál, egy napon azon vettem észre magam, hogy megint itt vagyok Párisban, s a rendőrségre kell mennem jelentkezni, s egy régi pénztárcában kutattam, ahol igazoló írások s fakult párisi okmányok között egyszerre kezembe akadt egy pecsétes írás, melyet 1927 junius 11-én állítottak ki az egyik párisi rendőrőrszobán, s bizonyították benne, hogy deponáltam kétezer frankot, Mademoiselle Compéze nevére, „Objets Trouvées 268“ szám alatt. Forgattam a cédulát, gondolkoztam. Négy . éve ennek. Mi történt a pénzzel, mi történt Mademoiselle Compéze-el? El kellett volna mennem a rendőrségre, hogy megtudjam, — de, tudja Isten, kissé kényelmetlen volt a gondolat, hogy most négy esztendő után ilyen homályos és elkallódott kétezer frankok után kezdjek érdeklődni, valami nem tetszett, ezt a kétezer frankot végre is nem én kerestem, semmi közöm hozzá. Becsületes voltam, s erről meg van a magam véleménye, amely nem valami hízelgő, — de különben vigye az ördög a részeg amerikait s kétezer frankját, én nem járok utána, Egy pillanatig gondoltam reá. hogy talán el kélleue menni a. rendőrségre s megkérdezni, mi lett a kétezer frankkal, — az ember nem talál minden nap kétezer frankot — de aztán úgy találtam, hogy valami egészen enyhe, alig definiálható, mellékize van számomra ennek a smokk afférnak, s nem mentem el a rendőrségre. Mai napig sem. Mig a múltkor azon vettem észre magam, hogy a rue Boulangers-en állok, a 42-es számú ház előtt. Nem hiszek a véletlenekben. Rögtön eszembe jutott Compéze kisasszony, akivel ilyen gáláns kalandom volt négy év előtt, amint éjfélkor az ágyban fekszik, papirpillangókkal hajában. S a spanyol vőlegényt láttam, lenge ruháiban. kolnizott hajával é6 villogó szemeivel, mintha, valamilyen corridára készült volna, S mert. tudom, hogy nincsen "életlen, rögtön odébb is mentem egy házzal, a 44-es szám elé. Most már föltétlenül tudnom kellett, mit csinált Compéze kisasszony a kétezer frankkal é,s a spanyollal. A házmesternére nem emlékeztem. — Compéze? — kérdezte idegenül. — Com- péze? ... Annyi lány lakik itt, •— mondta, végül. — Nem tudok semmiféle Compézeről. S lassan a kapu felé kisért, — Van itt egy Yvonne nevű, — mondta. — Szép, magas, barna. Nagyon kedves. — Nem. — mondtam makacsul. — Compéze. — Van egy elzászi, a harmadik emeleten. Germaine, — mondta közlékenyen. — Compéze, — mondtam mereven. — Compéze, Compéze — felelte dühösen —, mit akar folyton azzal az egy Compéze-el. Tudja, hogy van az a lányokkal! Egy ilyen lány jön és megy, mint a por. Mikor ismerte? Négy év előtt? Nem az a göthös kis spanyol volt? — Nem volt göthös, — mondtam álmodozva, — Az mindig tele volt adóssággal. De egy napon pénzhez jutott és elment, Tudja, hogy van az a lányokkal! — ismételte monötonui. — Egy napon akad egy szamár férfi, aki pénzt ad nekik. Akkor eltűnnek. — Mint a por, — ismételte monotonul és söpörni kezdett. Tetszett neki ez a kép. Igen, — mondtam és bólogattam. — Egy napon akad egy szamár férfi... Mint a por. De már jött felém a seprővel, t- okosan és halkan szitkozódva, söpörni kezdett ki az ucca felé. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkél küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi.........---t ♦ ■-______________:___________•>-> V_L'-■ L. X ._■' *■___• ' _ '__ ke terQvís, Az igmándi keserüvíz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. Szüllő Géza: Célunk, hogy Csehszlovákiában ne legyen differencia nemzet és nemzet, faj és faj között A csehszlovákiai magyarság delegátusának budapesti sajtónyilatkozata a népszövetségi ligák uniójának ülésezése alkalmával
