Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-21 / 115. (2632.) szám
Mai ciánunk H2 e?«Ral Mai ciánunk HSI ®"«&ai a X. évf. 115. (2632) siám i CiStftrMk ’ 1931 május 21 öm'ftvmmaaB Előfizetőst ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 KC; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2,-Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő; politikai napilapja teietős szerkesztő. DZUPÁNYl LÁSZLÓ FORGÁUi GÉZA Szerkesztőség: P r á g a !1» Panskd ulice lü. IU emelet. — Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; Prága 1L Panské uüce 17. Ili emelet. Telefon: 34184 SQROÖMVCIM: HlRlftP C 8 fl HP Genf után (ep) Prága, május 20. A rettenetes izgalommal várt májusi népszövetségi tanácsülésszak lényeges része elmúlt, anélkül, hogy égszaka- clás, földindulás támadt volna, — sőt az elégedetlenek kórusa éppen azt hangoztatja, hogy baj, hogy megint nem történt semmi. Ha visszapillantunk az elmúlt genfi napokra, nem sok örvendetesét találunk bennük, ámbár elvit-athatatlan, hogy őszintébb tónus, nagyobb igyekezet és főleg valami definiál hatatlan, mindenen átlebegő sötét aggodalom és rettegés uralkodott alattuk. Az államférfiak nyugtalanok, mint a fehér egerek a hajón a vihar kitörése előtt. Egy bukott "külügyminiszter nyomta rá bélyegét és személyének varázsát erre a konferenciára, — szinte szimbólum ez, hogy népekről és főbenjáró fontosságú eseményekről fáradt öregurak intézkednek, akik maholnap halászni fognak Normandia elhagyott partvidékein s újságot sem vesznek kezükbe, hogy olimpusi nyugalmukat ne zavarják földi gyarlóságok, Henderson dörgedelmes fHippikáit, Marinkovics elkeseredését, Briandnak a rezignációban is optimista szó csillámait, Curtius hideg és leleplező szakszerűségét, Litwinow gúnyos előzékenységét, Benes fölösleges szavait és Schoiber udvarias non challance-át, amelyen a mindenben és mindenkiben csalódott ember „minden mindegy**- hangulata ömlött át, vagy Grandi ékesenszóló figyelmeztetéseit nem követték tettek, s amikor az angol külügyminiszter ajkáról tegnap délután felhangzott az elkeseredés paroxiz urasában született „quo usquae tandem “.intő .szava, né- hányperces .elképedés után a gyakorlott .tenyerek ismét nem tudtak jobbat, mint tapsra lendültek. s fölhangzott a gép szerű, a megbolon- ditó, az elmaradhatatlan „elismerés**, a hírhedt népszövetségi taps, amelynek engesztelő udvariasságában annyi komoly szó és komoly kezdeményezés sikkadt már el a tanács üvegtermében. Mérleget állítani erről a tanácsülésről? Elmondjuk, hogy a német—osztrák vámuniós tervet, az elmúlt évek egyetlen gazdasági pozitívumát, sikerült elnapolni, hogy az idő vasfoga megrágja és tönkretegye? Elmondjuk, hogy Ausztria sorsán nem sikerült könnyíteni, s az osztrák kormány az általános reménytelenség következtéiben máris a bukás szélén áll? Elmondjuk, hogy egyelőre nem volt szó a második nagy pozitívumról, az olasz—magyar—osztrák kereskedelmi szerződés megkötéséről? Elmondjuk, hogy a tanács most ismét rossznak találta a regionális szerződések megkötésének módszerét, amit tavaly egyhangúan helyeselt, holott időközben ki sem próbálta lehetőségeit? Vázoljuk azt a levertséget, amit Briand távozása keltett, mert akárhogy vesszük a dolgot, számtalan hibája mellett mégis csak Briand volt az, aki lelket öntött a népszövetségbe, öszáz etartotta és tempóját diktálta? Most letűnik, mint letűnt Stresemann és mi marad utána? Csupa negatívum, csupa rossz ómen. Ha mégis pozitívumot keresünk ebben a tanácsülésszakban, annyit áílapithatunk meg, hogy elementáris erejű kordokumentum volt, világos kifejezője annak a süppedt állapotnak, ahová kerültünk, Minden szó, ami elhangzott, őszinte volt és talált. A valóság nyíltan kipattant, Európa betegségét kegyetlen precizitással diagnosztizálták. Ez is nagy eredmény a múlt képmutatásai után, amikor a genfi mosolygós utak frakkom konferenciája olyannak tűnt, mint a sir fehére.meszelt külseje, míg belseje és Európa belseje tele volt a rothadás undokságaival. A forgószelek lefújták a mosolygó lárvákat, s most már Benes sem zengte optimista tirádáit a megváltozott, a demokratikusabb, a boldog, a haladó Európáról. A genfi tanácsülésszak fontos diagnózis volt, S -. a gyógyításnál a diagnózis elvégzéséinek döntő szerepe van. Reméljük, hogy az első lépést, amely most megtorpadt az egyszerű meg- állapitásoiknál, második és harmadik gyógyító lépések fogják követni. Talán az az uj kettős csillag, amely most kelt föl a genfi égboltozaton; Henderson és Grandi, csillaga, igazabb és a megváltásra vezetőfeb lesz, mint Briand és Stresemann csillaga volt. Első föl tűnésük kedvező előjelnek számíthatott, s azzal a kis reménységgel, amely még bennünk szorult, sokat várunk tőlük a jövőben. Géni, május 20. A népszövetségi tanács ina délelőtti ülésén a főszerepet a lefegyverzési kérdés játszotta, különösen a német javaslat, amely vajaménnyi állam fegyverkezés} viszonyainak megállapítását követeli. Mintán Cur- íius dr. feloüvastatta a gazdasági bizottság és a választójogi konferencia jelentéseit, Leroux spanyol külügyminiszter előadta a fegyverkezési ipar ellen őrzésére vonatkozó konvenció® tervét és a lefegyverzési konferencia elökészi- tési munkáinak vázlatát. E tanácskozások fo- flyamán a spanyol tanácstag megragadta az alkalmat, hogy a népszövetségi tanácsot az ideiglenes spanyol kormány nevében üdvözölje. Kifejtette, hogy a spanyol kormány nagy érdeklődéssel tekint a népszövetség munkájára és teljesen Géni szellemében kíván dolgozni. Leroux üdvözlését Curtius dr. köszönte még. ■ 2 í " , i „ . A fegyverkezések megállapítása körül folyó vitában Henderson kijelentette, hogy a német javaslat ugyan eszményi, de éppen ez nagy hiba, mert nem valósítható meg. A német kérdőív elfogadása sok már elintézett kérdést újból diskusszió tárgyává tenne és ezzel megnehezítené a munkát. Curtius dr. természetesen a német álláspont védelmére sietett, mert a fegyverkezések megállapítása nélkül lehetetlen áttekintésre szert tenni. Briand óva intette a tanácsot attól!, hogy a régi kérdések felgöngyölítésével veszélyeztesse a már elvégzett munkát. Tudja, hogy a német kormány nagy súlyt helyez a lefegyverzés azonnali életbeléptetésére, de a német javaslat elfogadása inkább hátráltatná a munkát, mint sem elősegítené. A japán tanácstag nyilatkozata után Grandi olasz külügyminiszter emelkedett szólásra, aki a német javaslatot kedvezőnek találta, végül azonban mégis Henderson indítványát fogadta el. Különös nyelvi tüntetést jelentett, amikor Zaleski lengyel tanácstag lengyelül kezdett beszélni, ami mindenfelé vidámságot keltett. A lefegyverzés ügyében a tanács pénteken délelőtt dönt. A lefegyverzési konferencia Genf, május 20. A népszövetségi tanács tegnap elhatározta, hogy a jövő évi lefegyverzési konferencia elnökévé Henderson angol külügyminisztert választja meg. Henderson a megtiszteltetést elfogadta. Egy mai titkos ülésen a konferencia színhelyére vonatkozólag is döntöttek, amennyiben Genfet választották, ámbár Leroux még- egyszer Barcelonát ajánlotta Briand ügye a francia kamarában Paris, május 20. A csatlakozási ügy szabályozása után elérkezett az a pillanat, amikor Briand végleg lemond külügyminiszterségé- röl és elhagyja Genfet. Jól informált körök szerint ma és holnap Curtiussal, Grandival fo Litwinowwal fog tárgyalni, majd pénteken visszatér párisba. Lemondása a bét végén ténylegesen bekövetkezik. Ezzel Briand esete nincs elintézve. A francia kamarában a ver- saillesi választás valószínűleg nagy politikai a szocialisták nevében és a radikálisokkal karöltve interpellációt jegyzett be, amelyben Briand lemondásának következményeivel és a francia külpolitika irányváltozásával kíván foglalkozni. Az erre vonatkozó vita május 28-án folyik le a francia kamarában. A Petit Párisién szerint rendkívül sajná- latraméltó annak a politikusnak a helyzete, aki átveszi Briand szerepét. Briand óriási presztízsnek és befolyásnak örvend Géniben. Utódja nem igen fogja elfelejtethetni nagy elődjének érdemeit. Legalább annyi kívánatos, hogy az utód Briandt válassza példaképül és szerinte dolgozzék. A nagy dicséretek dacára egy-két kritikai hang is elhangzott BTiand ellen. Billiót szenátor az A porban időveszteségnek mondja afct, hogy a népszövetségi tanács a hágai döntőbírósághoz utasította a csatlakozás ügyét. Az Echo de Paris a kisantánt és Franciaország közötti együttműködés tökéletlenségét ítéli el. Briand terv e sem Csehszlovákiában, sem Jugoszláviában nem keltett örvendetes visszhangot. Ha Páris nem támogatja a kisantántot, akkor senki sem csodálkozhat azon, ha ezek a középeurópai államok átorientálódnak Franciaországtól. Schober és Briand hazamegy Genf, május 20. Schober dr. osztrák al- kancellár és a lemondásban lévő francia külügyminiszter pénteken este hagyja el Genfet. Schober kancellár az újságíróknak arra a kérdésére, hogy milyen az osztrák kormány helyzete, a következő választ adta: „Egyelőre nem buktam meg.“ A tegnap délutáni ülés Genf, május 20. A kedd délelőtti ülés elintézte ugyan a vámunió ügyét, de az európai {bizottság kedd délutáni tárgyalásán mégis komoly konfliktusok törtek ki és az ülés lefolyása rendkívül feszült volt. Ismét Henderson találta meg a kivezető utat, amennyiben javaslatot tett arra, hogy az európai bizottság küldjön ki albizottságot, amely egy-két nap alatt konkrét javaslatokat dolgoz ki a gazdasági válság enyhítésére iS a plénum e konkrét javaslatok alapján folytassa a vitát. Zaleski politikai szempontból érdekes beszéde után Benes dr. expozéja is figyelmet keltett, mert az általános vélemény szerint Csehszlovákia képviselője aktivan állást foglalt a problémákhoz. A délután szenzációja .ismét Marinkovics éles beszéde volt, aki hevesen megtámadta az Ipari államok kétszínű politikáját és azt az eljárást, amelyben az agrárállamokat részesítik. Kíméletlen kritikában részesítette a Briand-féle ellentervet is és kijelentette, hogy valamennyi agrárnemzet nevében beszél. Szavait izgatottan fejezte be, amennyiben tudatta a tanáccsal, hogy az agrárállamok elvesztették türelmüket és a nem sok reménnyel kecsegtető akciókhoz csak főnntartással csatlakoznak. Este bét óra után az európai bizottság vitája befejeződött. Henderson indítványa értelmében 17 tagú albizottságot szerveztek, amelynek Csehszlovákia is tagja. Az albizottság ma délelőtt tíz órakor kezdte el munkáját. Briand indítványára Mott-a svájci szövetségi tanácsost választották a bizottság elnökévé, míg Csehszlovákiát Krofta meghatalmazott miniszter képviseli. Az albizottság utasítást kapott, hogy a különböző javaslatokat legkésőbb 'csütörtökig föl4<>J{gogsi ép kpnkró* indítványt tegyen, a következő -kérdésekben: a legsürgősebb preíeren- ciás vámok, a nemzetközi kereskedelmi konvenció, a villanyos energia és a dömpingellenes orosz javaslat ügyében. Az albizottság valószínűleg külön kis bizottságokat küld ki az egyes tételek elintézésére. Briand javaslata az agrárhitelről csak az Európa-bizoít.ság plénumában kerül megvitatásra. Az európai bizottság tegnap délutáni ülésén nagy föltünést keltett Henderson beszéde, mert. az angol külügyminiszter kiméletlenül föltárta az európai helyzet veszedelmeit és azt a. köny- nyelmüséget. amellyel az egyes államok a veszedelmek előtt behunyják a szemüket. Míg Európa egyik oldalán a munkanélküliség, a szegénység és a nyomor kisért, a másik oldalon valamennyi raktár a megpukkadásig tele van áruval és gabonával és az elosztást senki sem tudja elvégezni. Egyetért Litwmowval abban, hogy a mai krízis egyik legfontosabb oka a fegyverkezés és Hooyer köztársasági elnökkel is azonosítja magát. amikor az kijelentette, hogy a. lefegyverzési konferencia eredményétől függ Európa szanálása. Henderson arra kérte Litwinowot, hogy vesse él végre azt a gondolatot, mintha az európai hatalmak sötét terveket kovácsolnának Szovjetoroszors'zág ellen. A továbbiak folyamán az angol külügyminiszter kijelentette, hogy a. részletmegoldásokra nincs idő és azok nem is elégségesek többé. A regionális megoldás sem helyes, mert tullassu és egyedül a nagyvonalú megoldás segíthet Európán. Beszédének hátralévő részében heves szavakkal ostorozta az európai népek gazdasági nacionalizmusát. Véleménye szerint a hitelkérdések szabályozása a legfontosabb, de még ennél is égetőbb probléma a vámtarifák mérhetetlen arányainak leépítése. A szűkkeblű és bután egoista vámok szelleme megfullasztja a világot. Politikai szükségszerűségekből nem szabad a közgazdaság terén lehetetlen dolgokat végezni. Az elkeseredett emberek türelmetlenül kiáltják, hogy meddig tart még ez az állapot? Meddig őrizhetik meg az egészségüket a beteg és a nacionalizmustól szétrágott Európában? Herriot után Paul Besiceur Páris, május 20. A pacifista Herriot nacionalista hangulata szemmelláthatóan megfertőzte a többi francia „pacifistát** is. Paul Boncom- szocialista képviselő választókerületének egyik újságjában ugyanúgy nyilatkozik Németországról, mint néhány nappal ezelőtt Herriot. Paul Boncom* rámutat arra, hogy a legutóbbi kamarai ülésen hat szocialista képviselővel együtt a csatlakozás ellen szavazott, azaz nem azonosított magát pártjával. „Vannak körülmények — irja most Paul Boncour —, amikor az ember kénytelen elválni társaitól. Világos, hogy az osztrák—német vám szerződés ellentétben áll a szerződésekkel. A csatlakozással és azzal a vonzóerővel, amelyet ez a csatlakozás a balkáni népekre gyakorol. Németország kezdetben gazdaságilag, majd később politikailag Európa urává.válhatna és áruival, szenével és vámtarifájával döntő befolyást gyakorolhatna a kontinensre. “ Éppen ezért Paul Boncour a kamarában Franciaország mellett szavazott és a háború befejezése óta először mondott nemet Németországnak, mert a birodalom reviziós akarata oly brutalitással jelentkezik, hogy veszedelmesen emlékeztet a háboruelőtti Németország magatartására. Paul Boncour fejtegetéseire ma a francia szocialista párt vezére, Leó Blu.m adja meg a méltó választ, amennyiben a Populairefcen helyteleníti a francia kormány magatartását és az osztrák—német vámuniót szükséges európai gazdasági Aktusnak nevezi. A népszövetségi tanács ma a lefegyverzés kérdésével foglalkozott Iriifid pénteken lemond — Henderson „qöo bsqbs tandem"-je — I lefegyverzési konferenciát Henderson elniklete alatt Genfien tartják meg
