Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-17 / 112. (2629.) szám

6 1931 május 17, vasárnap. ka adók közölt, egv közös bizöldség elé kell vinni a vitás ügyeket. Ha pedig ez sem ve­zet eredményhez, úgy a munkásoknak joguk van a sztrájkkal kivívni jogaikat. Az államnak e mellett védenie kell a mun- kásegj osiilcíeket is. Ezeknek is nagy jelentő­ségük van a társad almi béke helyreállításá­ban. Szervezetüknek és céljuknak azonban olyannak kell lenniük, hogy ne csak egyes társadalmi osztályok uralmát készítsék elő, hanem a társadalom harmonikus együttélé­séi. Ezeknek a munkás egyesületeknek szer­vezete vidéken kint és szakonként változik. Azonban mindenütt a munkás egyesületeket ugv kell megalakítani és vezetni, hogy tag­jaiknak alkalmas eszközt adjanak kitűzött cél­jaik elérésére. A tagok szellemi, testi és anya­gi jólétét tehát emelni kell. A munkás egye­sületekben a vallásosságnak is uralkodnia keli. Jelentős megállapítás és itt meg kell je­gyezni, hogy az ecvik római kongregáció a közelmúlt­ban az enciklika ezen részét úgy interpre­tálta, hogy a munkásoknak anyagi jólétük emelésére és védelmére bizonyos alkalllmak­kor szabad a nem keresztény munkás egye­sületekkel közösen is fellépniük. Ennek a három tényezőnek: Egyháznak, ál­lamnak és munkásegyesületoek kell harmo­nikusan együtt dolgozniuk a társadalmi béke, rend és jólét fenntartásán és megőrzésén. A polgárok anyagi jólétét előmozdítani köte­lessége mind a három tényezőnek, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a harmoni- tái-sad a lomban tartható fenn. Mint a jelen­kori bajok főiforrása is az, hogy a társadalom egy része (kapitalisták és szocialisták) az er­kölcsi szabályoktól függői len'tette magát, úgy a jövőben is ezek mellőzése a társadalmi osztályokat osztályuralom létrehozására és nem a társadalmi béke és egyensúly fenntar­tására fogja vezetni. Ezért mindhárom társu­latnak az erkölcsösség és vallásosság oltalmá­ról kell gondoskodnia, mint az anyagi jólét­nek is egyik mellőzhetetlen feltételéről. Lát­játok tehát, — mondja XTIT. Leó záró so­raiban — kiknek és mi módon kell közre- nuVködniök eme nehéz ügyben. Mindenkinek szerepéihez keli sietnie, még pedig minél előbb, nehogy a már oly nagy baj még súlyo­sabbá váljék az orvosság halogatása által. Ez a R. N. tanítása dióhéjban. Ily rövidre foglalva azonban hiányos és nem elég vilá­gos. Hisz az éneiklika minden egyes mon­data elvi megállapítás: erkölcsi irányelvek fölállítása egy jobb társadalmi és gazdasági rend kiépítéséhez. Épp ezért annak, aki a katolikus egyház ezen szociális tanítását meg akarja ismerni, magát a körlevelet kell át­tanulmányoznia. (Nálunk a prágai Prohászka Kör adja ki a jegyzetekkel ellátott teljes szö­veget még e hónap végén.) Azonban ez a rö­vid ismertetés is bizonyítéka, hogy mennyi­vel tökéletesebb alkotás ez a Marx és Lássál le féle kommunista kiáltványnál. fc Rerum Ncwarum hatása Kérdés már most, hogy a társadalom ho­gyan fogadta ezt a korszakalkotó írást. Meg­jelenésekor a liberalizmus korlátlanul ural­kodott. Nem csoda tehát, ha minden erejével a körlevél elten fordult, melyben — nem alaktalanul — legnagyobb ellenségét látta. Hogy miifelénk hogy fogadták, jellemző az egyik legismertebb magyar függetlenségi új­ság cikke, mely éles hangon tiltakozott „a sötét középkor kísérlete" ellen, a pápát „kár­tyakeverő "-nek nevezte és a nemzeti szabad­ság nevében tiltakozott az „illetéktelen be­avatkozás" ellen. A kor szellemi elöljárói és objektív szemlé­lői azonban meglátták jelentőségét. A legjel­lemzőbb erre a szociáldemokraták legnagyobb orgánumának, a Vorwarts-nek objektív hangú cikke, közvetlenül az enciklika kiadása-után: „Ha a társadalmi kérdést az önálló keresztény kultúra alapján meg lehetne oldani — mondja a Vorwárts —, akkor ezt a pápa ezennel meg­oldotta volna. Keresztény szempontból alapo­sabbat Írni nem lehet." A katolikus tábor ré­széről Mannáiig, a munkásvezér-kardinális jel­lemezte XIII. Leót és szociális működését a legjobban: „Krisztus óta senkinek a szava sem csendült föl oly mély és szerető rokonszenwel az emberiséig dolgozó és szenvedő része iránt, mint XIII. Leó hangja." A francia Leroy-Bean- •li.eu a R. N. kiadása után mint „nemzetgaz- dászt" köszönti. XIII. Leót. ezzel akarván do­kumentálni a R. N. nagy értékét. Maurioe Bar- tós pedig ezt írja: „A munkások helyzetéről írott Körlevél után nem tudom elképzelni, hogy legyen még egy antikleriikális ember." De Vo- giie pedig a ..legnagyobb szociális törvényho­zót" köszöntötte XTIT. Leóban. Ezek azonban csak az első hangok voltak. Rövidesen ujuít erővel indul meg a szervezke­dés ás. A katolikusok eddig szilárd aitapot nél­külöző szociális munkája a R. N. alapján már egységesen haladhat. Épp ez egyik nagy jelen­tősége a Körlevélnek, hogy a különböző kato­likus szociális törekvéseiknek megadja az^egy- kus társadalmi rend csak rendezelt erkölcsi! séges alapot. Évröl-évre fokozódik az a szociá­lis munka, melyet a R. N. megindított. A fran­cia. belga, német, osztrák, holland gdíb. katoli­kus munkásmozgalmak állandóan fejlődő ten­denciái mutatnak. Magyar viszonylatokban XIII. Leó program­jának legkimagaslóbb hirdetője és apostola Prolin-zka Ottokár volt. Az ő szelleme indította meg azt a szociális tisztulást, mely ma a ma­gyar katolikus társadalomban észlelhető. Ne­künk, fizilovenszkói. magyar katolikusoknak is volt egy kiváló, nagy szociális tani tónk néhai l'isoher-Colbrie Ágoston személyében. Azonban bármennyire nagy vált az enciklika hatása, mégsem érte el azt az eredményt, ame­lyet XIII, Leó és nagy követői vártak. Ennek oka főleg — ezt be kell vallanunk — a katoli­kus tábor nemtörődömsége és a liberalizmussal 'megfertőzött szellemisége volt. A mostani jubi­leumi ünnepeknek épp az a. jelentőségük, hogy a szociális pápa ma fokozottan aktuális tanítá­sát újra fö!elevenítik a 'katolikus társadalom előtt és újra rámutatnak arra a veszedelemre, mely a munkásságot a kapitalizmus részéről és a bezbozsnyik bolsevikiek Moszkvája felől fe­Prága, május 16. Mint tegnapi számunkban megírtuk, tegnap délután öt ÓTakor a Vati­kánban XI. Pius pápa a Rerum Novarum en­ciklika negyvenéves jubileumi ünnepségei alkalmával a világ minden részéből egybe- gyül'jt zarándokok előtt beszédet mondott, amelyet a rádió is közvetített. A zarándokok a Vatikán damiasi udvarában gyűltek össze. Hatalmas tribünt építettek az udvaron, ame­lyet teljes egészében vörös damaszt borított. Áz emelvény közepén állították fel a Szent- atya trónusát és a trónus körül helyezték e(! a szent követi kollégium és a diplomáciai kar székeit. Pontban öt órakor trombiták harsan- tak fel és jelezték, hogy a pápa megérkezik. Az egybegyűltek lelkes éljenzés® közben je­lijén!; meg a pápa és foglalt helyet a trónuson. A pápai zenekar játéka után a pápa a mikro­fon elé lépett és megkezdte beszédét, amely abban a tekintetben hatott a meglepetés ere­jével, hogy teljes egészében magában foglal­ta a Szentatya, által hivatalosan szombaton nyiltvánosiságra hozandó enciMikát a gazda­sági rendről és a munkáskérdésről. így az egyház történetében először történt meg, hogy egy pápai enciklikát az élőszó erejével, a rá­dió utján juttassanak el a katolikus hívők millióihoz. A szombaton kiadott pápai enciklika beve­Ötveu éwól halála után, most néhány nap ©fótit, a francia Riviéra egyik glycin iákkal befutott falu villájában, Antiibes-ban, elárve­rezték, ajmi Gus Lave Fiauíbent francia író rou.en.-i hagyatékából megmaradt. Sok nem maradt. A villában. Flaubert unokabuga la­kott, Oaroltm© Oourmanvtifll©, Flaubert ked­ves „Garc"-ja, akihez sok levelet űrt: ennek a hölgynek, férjezett Framklin-Grout Caroli- ne-nak hagyatékából került az ainltiibes-i vil­lában kótyaivetyére az a néhány bútordarab, papim vágó-kés, áruházi dísztárgy, bazárokból választott banális csecsebecse, melyek vala­mikor Flaubert rouen-1 otthonát di szí tették. Az aukcióik hiénái, néhány idegen turieta s a környék őgyelgő parasztijai voltak csak tanúi ennek a különös árverésnek, mely véglege­sen szétszórttá világgá, ami kevés emléktárgy Flaubert földi hagyatékából unokabugánál megmaradt. Az újságokban néhány rövid hír jelent meg, az áriverés kuncsaftjai hazawitték a sze­gényes emléktárgyakat, g Rouenben, ahol egyik félreeső tér szobrán kívül úgyszólván semmi sem hirdeti imár Flaubert emlékét, senki nem sietett megmenteni ezeket a tár­gyakat a „FlaubertHmuzeum" számára. Sem a vár03 vezetősége, sem a módos roueni pol­gárok nem mutattak 'érdeklődést az árverés iránt, ahol, fél-századdal halála után, elkótya­vetyél té'k annak a költőnek értéktárgyait, akit a világ Rouen összes polgárai közül leg­inkább tisztelt és ismer, s akit szülővárosá­ban életén túlmenő utálattal és lenézéssel kezelnek honfitársai. A világ számára inég él, de Rouen számára véglegesen meghalt Flaubert. Kevés írót gyűlöllek úgy szülővárosában, mint a roueni remetét. Gyűlölték, féltek tő­le, életében elkerülték, halála után iparkod­tak gyorsan elfelejteni. Rouen nem ambicio­nálta. hogy idegenforgalmat Flaubert-kultusz lendítse fel, mint Weímar-ét a Goeth©-kul­tusz: a derék normandiai polgároknak leg­sürgősebb dolguk volt, hogy ennek a kelle­metlen és terhes zseninek emlékét átutalják az 'irodalom történetek és is kóla könyvek szá­mára, ahol el lézenghet a hallhatatlanságban; de ők, a roueni ék, iparkodtak elfelejteni azt az embert, aki „világszerte rossz hírét kel­tette a roueni nőiknek". Flaubert emlékéivel szembén mlég ma is élnek e különös, gazdag, gothlikus m üeTTvlékékkel dúsan megrakott normandiai városiban személyes, élő ellen­szenvek: családokról családokra száll ez a lokális u Iáik ozás, kispolgári elsikkas/lani- akarása egy „merényletnek", melyet a vá­ros egyik polgára a város egyik tisztelt csa­ládjának jóhírével szemben elkövetett, imii1­nyegeti. ' Reméljük, hogy a második negyven eszten­dőben a R. N. eszméi több nyitott fülre ée meg­értő leiekre találnak s az a hatalmas szociális munka, melyet XIII. Leó ebben a Körlevélben oly tökéletesen előirt, nem csak egyeseknek, hanem az egész keresztény társadalomnak a ■munkásságát megtermékenyíti. Főleg a keresz­tény fiatalságnak kell szeretettel fordulnia a R. N. tanításához és megvalósítani azokat az eszméket, mélyek negyven eszitendeig hiába vártak megvalósításra. Rády Elemér. TOriT"1™---------------­zető szavai alapján mint Quadragesimo anno (a negyvenedik évben...) című bulla kerül be az egyháKtörtónelembe. Az enciklika teljes egészében a XIII. Leó által 1891. május 15-én kibocsátott Rerum Novarum éneiklikán ala­pul és az elíniult negyven esztendőben bekö­vetkezett k o rs zellem vál to zás okát foglalja ma­gában. Az enciklika a szociálpolitika céljá­nak a proletárság eDproletártalanitását tűzi ki. Ezt csak az igazságos és a viszonyokhoz miért bérek utján lehet elérni, amivel lehet­ségessé válik a munkásság helyzetének a ja­vítása. Az enciklika ezután elítéli a kapita­lista társadat Imi rend káros kinövéseit, első­sorban a gazdasági hatalomnak kevés kézben való mértéktelen egybehalmozódását. A szo- cializmussal, még a. mérsékelt szocializmus­sá! szemben is az enciklika, azt hirdeti, hogy társa,dal Imi felfogása annyira ellentmond az emberi társadalom helyes értékelésének, hoc--. a szocializmussal való megegyezés egy- szersmindenkorra ki van zárva. Nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni, nem le­het az ember egyszerre jó katolikus és meg- győződéses szocialista. Az összes bajok gyö­kerét az enciklika abban látja, hogy úgy a je­lenlegi gazdasági rend, mint a szocializmus tekintetét csupán a földi dolgokra irányítja és megfeledkezik az égi dolgokról. Az éneik­kor „kulcsregényt irt Bovary-né címmel" — még csak az kellene, a roueni nőik tisztessé­gesék, s ott soha nem fordult elő olyasmi, amit Flaubert regéinkéiben állít — kiáltják. S nem szívesem beszélnek róla. A munkának ez a rabszolgája, a* iroda­lomnak ez a félőrült óriása nemcsak a „Bo- varyné"jval gyülöltett© igy meg magát Rouenben. Életmódja, szokásai, modora mind alkalmasak voltak, hogy felkeltse egy kisvá­ros lakóinak figyelmét, ellenszenvét s — titokzatos módon — végül gyűlöletét, mely oly erős és élő, hogy még ma is hat, .mikor csak kevesen élnek már Rouenibam, akik Flaubert kor társai lehettek, miikor e gyűlölet mindenféle személyes oka felszikkadt már a félévszázad feled ősében, — ma is hat, ha nem is nyilvánul meg másban, mint ilyen különös közönyben s idegenkedésben, mely- ivei Rouen elsikkasztani igyekszik a világ érdeklllődlése élői leghíresebb lakosa emlékét. Nem törődnék véle, lakóháza elkallódott, em­léktárgyait és butordaraibjaif neim siettek az árverés alkalmával sem maguknak menteni. Flaubert lehet az egész világé, de Rouennak neim fontos. A tárgyak, melyek e hosszú, emberfeletti viaskodásbian eltöltött írói élet után megma­radtak, kispolgári bútorok. Flaubert cellában élt, s nem tödődött lakása berendezésével. Egy XIII. Lajos korabeli karosszék, mely íróasztala .melléit állott, egy pulpitus, egy kömyvesszekriény, néhány bazár i váza, s a híres „cabínet persan", ez az áruházi játék­szer, mely a „Salaimimbo" írója számára a roueni sivárságban és magányban afféle exo- lilkius varázslat illúzióját adta, — ez minden. A környezet, melyben Flaubert élt s dolgo­zott, oly sóvár, szinte Ízléstelen volt, hogy George Sárid, mikor meglátogatta egy alka­lommal, megdöbbent e mitieu embertelen kopánsága fölött. E látogatása után irta Flau- bertnek e híres sorokét: „Asszony nélkül, szerelem és barátság nélkül, elástad maga­dat egy ócska roueni házban, ahol csak írsz, irsz, s szerencsétlenné teszed 'mindazokat, akik Írásaidat olvassák." A gyűlölet, közöny és ellenkezés, mely Flaubert személye, majd később munkája kö­rül még életében kikristályosodott, túlhalad­ta Rouen határait. Flaubert nek rendkívül sok ellensége volt, barátja talán senki, — Páriában, az irodalmi világban éppen Úgy gyűlölték s kerülték, mint ahogy ő gyűlölt és került mindent s mindenkit, aki nem volt kedvére való. Senki nem szerette, önző volt. emberkerülő, az érintkezésiben nyers, ke­gyetlen. Könnyű elképzelni, hogy a kisváros terhesnek érezte e mogorva zseni jelenlétét ilika azzal a figyelmeztetéssel végződik, hogy a katolikus világ megfeszített erőfeszítéssel dolgozzék a társadalmi rend megújításán. Amint ebből a rövid kivonatból látható, a pápai enciklika nagy szociálpolitikai jefflen- tőséggel bír. Különösen figyelemreméltó a Szentszék állásfoglalása a magykapitaJlÜsta ten­denciákkal szemben. Ilyen kifejezett, éles for­mában Péter katedrája ebben a kérdésben még soha nem nyilatkozott meg. A másik ol­dalon viszont az a határozott megálllapitás tűnik fel, hogy a jó katolikus egyidejűleg nem lehet szocialista. A szocialista törekvésekkel szemben ez a tény erő« dogmatikus megszo­rítást jelent. Ai amerikai visszhang Newyork, május 16. A Vatikán Dam amis­udvarán elhangzott pápai beszéd, amely a Quadragesimo annot ismertette, Amerikában igen nagy érdeklődést váltott ki. Doak mun­kaügyi miniszter a következőképen nyilatko­zott a beszédről és az enciklikáról: „Még nem vagyok abban a helyzetben, hogy áttekinthes­sem, milyen hatása lesz a pápai megnyilat­kozásnak a mi országunkra. Annyi azonban bizonyos, hogy az abban kifejtett gondolatok elsősorban is a mi államunkra vonatkoznak," Az amerikai szakszervezeti szövetség alel- nöke, Mathew Wall a pápa által megrajzolt szociográfiái képet mindenképen helytálló­nak találja. Azokról a segítőeszközökről, amelyeket a Quadragesimo anno ajánl, Wall a következőképen nyilatkozik: „Üdvözlőm a pápa figyelmezető szavait, amelyekkel a gaz­dasági élet in tora acionalizálódásának veszé­lyes előhal adása ellen használt. Különösen a kommunizmusról való nézeteit osztja egy©- temleg az egész amerikai munkásság. Tel­jes megértéssé! vagyunk aziránt a felfogás iránt, amely az éneik likában a munkásság helyzetére vonatkozólag megnyilatkozik és azon feladatok iránt, amelyeket a pápa a munkásság számára követendőknek megjelöl és arra fogunk törekedni, hogy ezeket az esz­méket a mi szakszervezeti mozgalmunkban valóra váltsuk." A pápa beszédét a General Electric válla­lat hangos filmszalagra vette fel és két órán belül rövidhullámok utján továbbította. a város falai .között, e kegyetlen megfigyelő tekintetnek kontroliját, alki mindent észre­vett, milndent feljegyzett, s egy kisváros ba­nalitásaiból iparkodott felépíteni a maga iiról univerzumát. Senki nem áll szívesen modellt olyan könyörtelen műremekhez, mint Flau­bert 'éHetemüv©. S ami ezenfelül ellenszen­vessé tette őt kor társai szemlében, az a nyug­talanító hatás, mely az „ócska roueni ház­ból", a lakója személyéiből kléradt, — a zseni izgató kihatása, mely kényelmetlen és fe­szengő érzésetekéi tölti el környezetét', akik úgy érzik, hogy e figyelő tekintet előtt állam - dóan résen kell Deminiök, legalább úgy, ahogy állandóan résen van a kényelmetlen lakó­társ is. Egy kar osszák, melyben Flaubert élete né­hány évtizedét töltötte el, az,. íróasztal előtt görnyedve, abban az embertelen magányban, ahol csak a környező tárgyak s munkája lé­teztek még számára, ötezer frankért jutott egy francia regényíró birtokába, akire két­ségtelenül reálfér a flaubertó ihlet, ha e ka- rosszékbe beleül. Könyvesszekirényét egy marséi llle-ri. kereskedő vette meg. A papírva- gók, tolltartók, mesterségének más, banális szerszámai ölvén-száz frankokért kerültek barátok, turisták, érdeklődők birtokálba. Ahogy nem volt életében semmije, úgy nem is maradt utána semmi, s Őtven évvel halála után megtörtént, mégegyszer, hogy elkótya­vetyélték egy szegény költő hagyatékát, szét- cipették ingóságait, s a magányos és világtól elvonult Flauibertnek sohasem lesz „múzeu­ma", ahol kiváncsi turisták rekonstruálhat­ják e remeteélet hangulatát és intimitásait. Az aintibes-d árverésen mindaz, ami Flau- bertből múlandó emberi banalitás, mégegy­szer szétszóródott a világ mindén tája felé. Emléke is fakul, közönyösödik. Maradnak könyvei — meddig? Talán lesz egv Idő, mely megint reá hivat­kozik s őt ismeri el, — e könyörtelen „csak"- ürót, a nyelvinek, a kifejezésnek, az objektív megfigyelésnek e kézművesét és fanatikusát, ezt a habzószáljiuan józan, mindenáron elfogu­latlan, lényét, egyéniségét a munka mögé rejtő, szavak és kifejezések precizitásán pe­pecselő nagy kézművesét az irodalomnak. Talán lesz egy idő, mely igazat ad neki, s nem kívánja az Írótól, hogy állást foglaljon a kor kérdéseivel szemben, s beéri, ha az iró, szinte anonim rejtőzöttségben a munka mö­gött, tökéletes pártatlansággal adja az élet két. sikiját, a valóságot, s amit az „álom“-TŐI. a másik világról tudni lehet. Flaubert ma étppen olyan vitatott és kétkedésbe vont je­lensége az irodalomnak, mint volt hetven- nyolcvan én' előtt. Nagy művei olvasatiamul porosodnak a hibliophilek könyvespolcain. Pa<p iringójáért s kar esszékéért még csatá­rom tak egy pillanatig: de, ölvén évvel halála után, csak bámuló! s ellenfelei vannak még, olvasód' nincsenek többé. XI. Pius pápa beszélt A Quadragesimo anno enciklika határozott állásfoglalás a szociális problémában Roueni hagyaték Irta: MÁRAI SÁNDOR (Páris)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents