Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-16 / 111. (2628.) szám
4 5PlWCiAlMA<AARRlRIigP 1981 máju« 16, gombát. FRANCIA KONYVNAP Irta: MÁRAI SÁNDOR (Páris) Ezen a héten, szerdán és csütörtökön, tartotta meg Pártéban és a francia vidéken az itteni könyvkereskedők egyesülete a könyvnapot: ha nem is teljesen azonos mintára, mint Németországban, Magyarországon és Itáliában, mert az iró.k nem Ültek ki sátrak elé az uooára — s valljuk be. különös is lett volna, ha André Gide, vagy Paul Va-léry, hónuk alatt müveikkel, sétálnak föl és alá a nagyboulevardon, — de azonos szellemben s ugyanazzal a céllal: fölébreszteni a francia közönség figyelmét, részvétet kelteni a francia szellemi élet mostohagyermeke, a könyv iránt, A külföldi olvasó ezt nem igen érti. Könyvkereskedők spekulációját sejti e vállalkozás mögött, nem pedig elemi szükségességet, Mi szüksége van a francia könyvnek könyvnapra? — kérdi csodálkozva a magyar olvasó. Nem azt halljuk-e iraos-untalan. hogy Franciaországban minden ember olvas, mindenki a betű mániákusa, hogy a. francia könyvek póldányszáma gyakran a százezer fölött van, hogy a francia író hazája társadalmában kivételes pozíciót foglal el, megbecsülik, pálmáikkal legyezik, beválasztják a generálisok és főpapok mellé az akadémiába, még nagykövet is lehet belőle, ha szép verseket ir? Mi szükség lehet ott könyvnapra, ahol az esztendő minden napján még a közelmúltban is ötven könyv jelent meg, — igaz, hogy ez a statisztika már elavult, mert a francia könyvtermelés az elmúlt esztendőben 15.000 könyvpéldányról évi 9000 könyvpéldányra „esett -le". A könyvnap alkalmából persze a sajtó is megteszi magáét, s ütik a nagydobot a szegény, elhagyott, árva francia könyv mellett. Ez a francia könyvnap rendkívüli fölfedezésekkel szolgál azok számára is, akik azt hiszik, hogy valamennyire ismerik a francia írók és iroda- lem helyzetét. Bevallom, mikor a nagynevű kritikusok jelzésével ellátott cikkek egyikét-má- sikát elolvastam, akik a francia könyv érdekében sírtak e héten egyet, kísérteties érzés fogott el. Mint aki álomból ocsúdik, forgattam kezemben a lapot. Itt van az „Oeuvre". Komoly lap s irodalmi rovatának — a Temps mellett az egyetlen napilap, amelynek kritikája számit valamit, — súlya van, A könyv nap alkalmával vezércikket íratott éppen a Temps rettegett irodalmi kritikusával, André Therive- el. Ezt a kritikust komolyan kell venni, amit ő mond, az megbízható és őszinte, Hát olyanokat mond. hogy káprázott a szemem. „Tanuljunk meg olvasni!" — címmel ir vezércikket Thérive az Ocuvre-ben, 1931-ben, a francia könyvnapon. Ezt nem szimbólikusan érti, mélyen és bonyolultan, nem úgy, hogy a franciák tanuljanak meg jobban olvasni, figyelmes-ebiben olvasni, hanem ozószerint. Franciaországban, dacára * kötelező oktatásnak, az analfabéták száma elég magas, — de Thérive most nem a* analfabétákra gondol, hanem azokra a franciákra, akik tudnak ugyan olvasni, de nem olvasnak, mert félnek a könyvtől, mint az ördög a szenteltvíztől, — jó, jó, gondolja a magyar olvasó, ilyen különc is akad talán a negyvenmillió francia között is egy-kettő. Thérive szószerint ezt- mondja: „Nincs értel-me áltatni magunkat. A francia az a nép, mely a legkevesebbet olvas." S aztán megmagyarázza, Ez a nagynevű iró, aki hazája irodalmi és műveltségi viszonyait bizonyosan jobban ismeri. mint a külföldiek közül akárki, azt ál-litja, hogy a francia, — tehát nem a-z a tizenötezer •branckebeli, aki rohan minden nj könyvet megvenni. hanem a francia, úgy, a-hogy a történelemből, az életből s a politikából ismerjük, — a könyvet luxusnak tartja, fölösleges kiadásnak. Egy könyv .megvásárlása a normál-francia számára még ma is fényűzésnek tűnik főik Azt kérdezi irótársaitól, hogy tegyék kezüket -szivükre s feleljenek őszintén: ugyan hány olyan francia vidéki családot ismernek, nem is falun, hanem a nagyobb városokban, kiknek .szalonjában biztosan lehet találni egy ötvenkötetes -könyvtárat? Kéri, vallják be őszintén, ismernek-e sok olyan franciát, akinek számára egy tizen kétfrankos könyv meg vásárlása -szivbélibb kötelesség és könnyebbkézzel odavetett kiadás, mint egy hat-frankos jegyet vásárolni a moziban?... S ha egy könyvnek híre szalad, nem *'!tfő szava-e a franciának: — Azt mondják, hogy kitűnő könyv. Kölcsön fogom kérni. Ami az írók presztízsét illeti Franciaországban, Thérive sóhajtva emlékezik vissza közép- é.s észak európai tapasztalataira, ahol. utazás közben, azt kellett látnia, hogy a szellem, a gondolat és a betű emberét még tisztelik, na-gy- rabecsülik, kivételezve bánnak vele. A francia, állítja ez a francia, az írót egy kissé afféle rövidlátó, pápaszemes, bogarászó könyvmolynak tartja, aki az egészséges és rendes emberek társadalmában legalább is szánalmat kelt, — de még sokkal inkább vált ki ellenséges érzést, mert ő az, aki a bevált társadalmi rend kényei- irrms törvényeit kritizálja, aki nyugtalanságot kelt, az életet- befolyásolni, a társadalmi fejlődést siettetni, s mindazt, a,miben hinni oly kényelmes, ideálokat és tabukat, revideálni s nevén nevezni iparkodik. Ezenfelül nem komoly ember, mert fontosabb neki munkája, minit a közönség bevált érdekei. Az „Tn.tellektuel" fogalmát d'iezikreditálták a francia 'közönség előtt. Nem hisznek neki, eltűrik jelenlétét a társadalomban. de nem veszik véleményét komolyan. » főként nem kérik ki... (Ebben az értelemben f< lelt a múltkor André Billy is a német Írók ma- nifesztumára, mely pax nobis-t üzent a francia Íróknak — ..nagyon szive,#n, felelte Billy. ha úgy tetszik, ölelkezzünk a rivalda fényében, csak ne áltassuk magunkat, hogy .manifesztá- cióink1, politikai kiállásaink befolyásolhatják a francia publikum politikai vagy társadalmi állásfoglalását ...“) Francia napilap vezércikkének, francia nyelven, francia iró tollából olvasni ezt a panaszt és vádat a francia könyvnapon a mi számunkra különös meglepetés, — nem úgy tümk->e, mintha magyarból fordították volna le franciára e vádpontokat, kezdve azon, hogy „jó könyv, majd kölcsönkérem" — egészen addig, hogy Íróinkat, a szellem elitcsa-patát. a- kutya nem veszi komolyan, ha kimerészkednek az irodalom területéről. Mit szóljunk m.i, ha ez a francia kritikus úgy tudja, — márpedig ez ismeri hazáját, — hogy a francia lakások könyvszekrényeiben csak ritkán akad öt-ven kötet szépirodalom, mit szóljunk -mi. ha egy francia iró azzal vádolhatja meg honfitársait, hogy egy mozijegyeit szívesebben s könnyebben vásárolnak, mint egy fűzött, mozijegynél csak alig drágább szépirodalmi könyvet? Mit szólhatunk mi, ha egy francia Írónak joga és oka van a legnagyobb nyilvánosság előtt könyv-ellenesnek bélyegezni meg honfitársait, — amit nem szabad Trencsénteplic, 'május 16. Ilyenkor május közepén, mint egy nagy ütközet elölt a vezérkarnál, lázas, lüktető munka folyik a fürdőhely igazgatóságánál Mindem pre drága, minden kéznek ezernyi dolga akad. Még a telefont is a pokoliba kívánja a-z ember. Pedig most ás cseng. Leemelem a kagylót, egy istentelen káromkodás akarja elhagyni szemeimet (az ember telefonkagylóval a kezében csak a szemelve! káromkodjék), amikor meghallom a hangját és ábrázolom kiben egy udvarias,- szervilis mosollyá kellemesedik. „Parancsoljon drága Szerkesztő Uram" — mondom behi- zelgőem buzgó hangon. Mert tudnivaló, hogy nincsen szívesebben látott ember egy fürdőhely vezetőségénél, mint a „Szerkesztő Ur". ő az. eká mindentől el van ragadtatva, ő az, akiinek minden tetszik, ő az, akinek minden ízlik (az igaz, hogy a legOgy irla be magát rajta, hogy: Friedrioh August, voirmals Kömig iin Saehsem. Szép kopaszodó ember volt ez az „érdekes riiportanyag" és becsületes német Kurgastmafc néztem volna, ha nem tudtam volna, hogy király. Olyan szép bodros füstkarikákat} eregetett séávanjából, hogy akár egy miás, normális Kui'gast. Annyira normális volt, hogy a jó pá-lseni sört sem vetette meg. Sőt. Éppen azt nem. Azután még ül volt DePby grófnője. Azt mondták róla, hogy olyan bejáratos -az angol kiirályéknál 'és olyan im-agút-ói értetődőéin járogait é! oda szomszédotok akár én — teszem — a Lotty ménemhez. De neon dicsekedett ő el evvel itten senkinek sem és biztosan meg is haragudott v-olma, ha ezért kiiszeulceszt- jülk. Olyan kedves nagymama arca volt, hogy nyugodtam fellelhetem ezt róla. Ja igaz, ditrt volt még Adkenmian.ii admirális, — Isten nyugoeztatja, a télen meghalt — a hírhedt Goeben komniandámsa. Hű, de érdekes riport anyag íletit volna őexcellenciája. Nagyon sajnálom, drága- Szerkesztő Urain, hogy nem akkortájt járt erre milfeléink. Azután meg itt volt az ősszel Petrovich is. Nagyon Pántlikáit amikor ide jötit és úgy futott, mint a nyúl, mire Hollywoodba elutazott. Nagyon d-anolós ember voh, drága, ezereldreméMó fiú, ás nagyon szerette a bablevest Hütmeknél. Csülökkel, persze. Ez minden, amit róla tudok mondani, pedig ön, kedves Szerkesztő Uram, biztosán egész csomó érdekes hollywoodi ímilmiLtást tudott volna belőle kihúzni. Dohát nem akarok én ezekkel hencegni, legfeljebb azzal, hogy mindegyikük nagyon. de nagyon, szeretett itt lenni és csak nehéz szívvel utazott eil. Van én nekem azonkívül is igazén érdekes ri- ipü/i'hanyagom, kedves Szerkesztő Uram. Ilyen csudája nincsen sók a világnak, mint. amilyent én tudok itt mulatni magának. Élből ni: A „Sima" — most összetéveszteni azzal a másféle fcönyvellenességg'el-, azzal a csömörrel és kétkedéssel, melyet éppen az irodalmila-g tul-kulturált francia intellektuelek egy nagy rétege az irodalommal szemben érez! Nem groteszk, nem képtelen és tulzott-e a mi számunkra, hogy 1931-ben még szükséges, jobban, mint valaha, Francia- országban. ,könyvnapokat rendezni, meggyőzni a franciákat, hogy nincsen semmi megalázó abban. ha valakinek könyvtára van, s olcsó és jó befektetés, ha valaki könyveket vásárol? ... Ezt bizonygatja nemcsak Thérive, hanem a francia könyvnap alkalmából egy tucat előkelő francia iró kortársainak, s mi, akik sivatagban hisszük magunkat, elesigá-zottságunkban szinte reménykedve figyelünk föl e hangra, mert, akármilyen nagy is a baj, nem vagyunk nyavalyánkkal egyedül, — s ha a magyar irodalomnak, mely alig kétszáz éve él csak nyelvében, panaszai és vádjai vannak, ha a magyar olvasót még mindig nem lehetett megtanítani a-rra, hogy tolvajnak érezze magát, aki meglopja a magyar írót, mikor kölcsönbe vesz egy könyvet, ha Íróinknak szemlesütve és kacér mosoly- lyal kell a magyar könyvnapon az uocát járni, — mit szóljunk a francia könyvnaphoz, a gazdag. az ötszáz éves, a hatalmas, az egész világnak érvényes francia irodalom házi nyomorúságához? Sanyarú vigasz, igaz: — de, úgy látszik, nyomoTUságunkiban sem kell olyan nagyon szégyellni magunkat, még ma -sem', íróink és olvasóink miatt. jobb falaitokat teszik eléje) és ezt nemcsak mondja, hanem meg is iarja. Azt kérdi, van-e érdekes riport-anyagom? A továbbiak során födértem aztán, hoigy nagy politikusok. grófok és miilíliomosok után kutat nálunk. Mondom neki, nem tudom bizonyosan, van-e éppen valami a készletén, de hát, csak jöjjön ide, majd utána n-éziünk. Meg. hogy már a háború előtti békeidőben. amikor másutt még p-etróleumliámpás világ járta, volt itt! annyi gróf meg politikus, meg milliomos, hogy vékával lehetett volna őket mérni. Itt fekszenek előttem a régi fürdőlisták, onnan látom, mert én magáim akkor még pólyában jártam és semmilyen érzékem nem volt sem gróf, sem politikus és — sajnos — milliomosok iránt sem. Most jut eszembe, kár, hogy nem tavaly járt erre a Szerkesztő Ur, meri volt ám áibt akkor egy igazi király is. Ekol van ni a bejelentőlapja: forrás. Nézze csak. hogyan tör fel sok száz óv óla változa titánul, pokoli mélységekből., mennyei áldást hozva a szenvedő emberiségnek. Ifogy büdös?? Isteni Htot ez. Szerlkeeztő Uraim, jobb s-zagu ez az árnibránál annak, add gyötrő fáj dalim aitől éjjeleken át nem tud aludni. Finom, természetes kénhidrogén ez! Nézze csak, hogyan gyöngyözik, hogyan él ez a víz! Nézze, hogyan tör fel a forrásból a kénes vizosz’op, hogy a u szaladnak utána, mint ezernyi apród, a kénes gáz buborékjai. Álljon csak ama rost-ély fölé: érzi, hogyan száll fel a teste mentén a forró vízsugár, hogyan lepik be a kénes gázaik gyöngyszeimeiniek miiillltiőá? Seperje csak le a kezével őket, hát nem nagyszerű, hogy egy pillanat alatt újra be van velük lepve? Vájjon az ön arcán is sugározna az az áhítat, amelyet leolvashat annak a kis csoportnak rák- vörcstre főtt; arcáról, amely ott kuksol a forrás fői lőtt? Biztosan nem! ön az áhítatot l „jó riport- anyag" kutat. Ha a forrásban nem fürdik legalább egy gróf, akkor az egész szóra sem érdemes. Pedig hál anéditozlliassék elképzelni: ennek a vizsn- gárnak, amely liill a lába általit szűzi mivoltában, forrón feltör és- a testén végiig gyöngyözik, együk végié vulkanikus mélységekben van és a másik vége a szenvedő Ember fájdalmas testét cirógatja körű1, kínokat enyhítően, gyógyítóén. Nem csoda ez. Vagy beszéljünk az ön nyelvén: nem érdekes ez? Hogy úgy mondjam, egyenesen összeköttetést tarthat -fenn a „Sina‘‘-fürdő medencéjéből Hódos világával. Nem riportra való anyag ez? Nem csodálatra méltó-e, hogy az isteni gondviselés ezt a forrást olyan hőfokkal fakasztotta, hogy azl som félnielegiiteni. sémi •Miüiearii ne kelljen? Hogy ez a forrás abban a -legmagasabb hőfokban fakad, melyet az emberi szervezet még minden veszély nélkül könnyen ellök? Hogy olyan bőségben és oily erőved tör fel ez az álldotit víz, hogy ahhoz semmriilyen technikai eszközzel nyúlni nem kell? Hogy •benne olyan ősi állapotában, változatlan gyógyhatá- sában, ahogyan a föld szédítő mélységeiből előtör, lehessen fürödni? Nem érdekesebb, szebb, magaeztmabb dolog ez minden sznobizmusnál, miniden reklámos huncutságnál? Pedig még érdekesebb dolgokat is tudtam volna önnek im/utatnii. Megérte voüna az utat. ElrvMem volna magammal annak a hegynek a csúcsára, nli, és tudom, elmosolyodott volna a kdke azon a gyönyörű szcenérián. amely szemed elő tárult volna. Bemutattam volna önnek Tavasz őfelségét, legpompásabb omátmsában. Azt hitte volna, hogy a havasiokiban van, olyan fehér mindem a nyíló gyümölcsfavirágoktóíl. Poffiitákiusok helyett be- muítaltitam volna Magának gyönyörű orgonáinkat, gyöngyvirágainkat, és ha letekintett volna a völgybe, azt hitte volna, hogy egy amerikai milliárdos csodaszép kertjében van, olyan harmonikusan olvad a modern architektúra sok remek alkotása, a természeti szépségek általi alkotta keretbe. Higyje el, drága Saeirfeestzltő Uram, Ttremceém- tepllicre érdemes eljönni, még akkor is, ha véletlenül nicsen is éppen jelen — „érdekes riport- anyag". Dipál. Nagy sikere volt a kassai Anyák Napja hangversenynek Kassa, május 15. Bár a hatóságeüi részéről késedelmesen — szombaton délelőtt — megadott engedély mellett a rendező bizottságnak alig volt módjában az Anyák-Napja estélyét kellően előkészíteni, hétfőn este mégis a legnagyobb erkölcsi sikerrel, szép számú és Igen előkelő közönség jelenlétében folyt le. Guzman Miksáné az Anyák-Napj-a megünneplésének okairól szóló tartalmas bevezető szavai után az egyes mii sorszámokait dr. Grosschmid Gézá-né konferálta be röviden, finoman és szellemesen. A zeneszámok közé Győry Vilmos, Pósa Lajos, Dokupil István, Mécs László és Szabolcsba Mihálynak az Anya iránti tiszteletről ,szerétéiről szóló, ez ünnepi alkalomhoz simuló költeményei illeszkedtek be kisfiúk és kislányok (Pausz Mancika, Sóváry Attila) átérzett és felnőttebbek (ifj. Déri János, Fischer Károly, Resatkó Sári) átértett szavalatában. Az est fénypontja mindenesetre Kovács Ilonka zongoraművésznő és Buday Dénes zeneszerző, budapesti vendégművészek fellépte volt Kovács Ilonka •brilliáns technikája, kiegyensúlyozott játéka, meleg tónusú előadása nemcsak a klasszikus darabokban (Chopin : Scherzo, Cis-moll keringő), de a modem zenemüvekben ia (Bartók: Este a fizékelyeknél, Kodály: Kis zongoradarab, nemkülönben Debussy: Minstrols) egyformán érvényesült. Külőtn( meglepetés volt Buday Dénes dalköltőnek uj formában való bemutatkozása, Valisé impromtuje-vel, amely Kovács Ilonka hatalmas interpretálásában magával ragadta a közönséget, úgy hogy e számokat meg kellett ismételnie és a szűnni nem akaró tetszésnyilvánitást a művésznő Brahms: Cap-ricciojának mesteri előadásával hálálta meg. Természetes, hogy Buday Dénes magyar mű- és népies dalai a vendégművészek iránti elismerést lelkesedéssé fokozták és a közönség egy felejthetetlen tiszta, szép megindító érzésekkel és művészi élménnyel teli est emlékével távozott. A felülfizetésekkel az anyagi eredmény is számottevő és a rendezők nemes szándékát a sok gátló körülmény dacára e téren is siker koronázta, az erkölcsi siker pedig egyike a légi eleme többeknek az utolsó évek hasonló irányú törekvései közt és intézményesen meg fogja alapozni az „AnyákNapja" lélekemelő ünneplésének évről-év re való megismétlése utján a jótékonyság gyakorlásának egy külön és emelkedett módját és formáját. Csak 2187 vármegyei isit- viielo és alkalmam! • lm Magyarországon Budapest, május t V A magyar belügyiminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletet adott ki, amely megállapítja a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak uj létszámát. A rendelet az ország 25 vármegyéjében 2187 főiben állapítja meg a megyei tisztviselőik és egyéb alkalmazottak össizlétszáimát, beleértive az alispánokat is. A megoszlás vármegyék szerint a következő: Abauij-Torna (5 járás) 60, Báos-Bodrog (?) 54, Baranya (7 járás, 1 megyei város) 92, Békés (6, 2) 87, Bihar (6) 75, Borsod-Gömör- Kishout (7) 99, Csanádi, Arad és Toromtál (6, 1) 60, Csongrád (3, 2) 50, Fejér (5) 76, Győr, Mosóin, Pozsony (5, 1) 70, Hajdú (2, 4) 52, Heves (6, 2) 85, Jásznagykun-Szeln ok (6, 6) 99, K oimá ro-nnEsztergoim (3, 2) 58, Nógrád-iHont (7, 2) 89, Peslt-Pilis-Solt-Ki&toun (17, 12) 271, Somogy (9, 1) 114, Sopron (-1) 64. Szaholos-Ung (9, 1) 108, Szaluivá K Ugocsa, Pereg (1) 61, Tolna (6, 1) 85, Vas (7, 2) 96, Veszprémi (5, 2) 78, Zala (11, 2) 123, Zempléni (5, 1) 70. ■ I——at—M——mmt Riport a riportról — Fürdőfeoél GRAND hotel Vrut Tipllca Üstök oznamu. Anmetdeschefn. Cf*k> tet Zímme N . —1 1 l'IIÜIM ■■"■■III'M II III1UILJ ■!! I rZ %r*Z*r’ZTjrr.Tjr’-—;--------Ta g dér Abrelat: Krstné a rodioné manó: ggf' , yj —IrjSilSfT*1________efa-j ^yALiíu^ St av lobo zamasUtanlo: Stand oder Beachflftigung: S.andtger Wobnort: ____________________________________ Rok a deft narodanla; Geburtsjabr and Tag: f s/>6 r_______________________________________ I Clo novia rodiny a eprlevod: Faraiiienmitglieder u. Begíeltung: _______________________ Celko m osöb: Insgesarat Personen:
