Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-03 / 101. (2618.) szám

4

v

A MA PROB

öreg vagy íiatal?

Megszereztem a tanárnői diplomát. Nem tudtam elhelyezkedni vele. Azt mondták, jobban boldogulnék, ha tanítónő lettem volna. Családom ösztönzésére még egyszer nekifogtam a tanulásnak. Megkaptam a tanítónői oklevelet is. S must egy év óta újra járom a keserves kálváriát. De már tudom, hogy minden hiába; ha csak egy tanyaiiskola vezetését el nem vállalom, protekció hiányában kultnr- helyre soha ki nem neveznek. Már pedig egy nagyvárosban született és feílnőtt leánynak szörnyű volna a tanyai iskola teljes magánya. Tegnap aztán azzal a tervvel jött egy barátom, hogy legjobb volna a szabás-varrásban eddig is tanúsított ügyességemet kihasználnom. Nővére, kinek jómeneielü divatszalonja van, vidékre megy férjhez, ő maga az üzem vezetésében jártas, de kézügyessége nincs, őrömmel venné, ha betársulnék hozzá. De valamelyik nőipariskolában oklevelet kellene szereznem a szabászatból, ö azonban addig is alkalmazna és egészen tisztességes kesdöfizetést ajánlott fel azzal a biztatással, hogy az oklevél elnyerése után azonnali társul vesz, vagy ha nekem jobban tetszik, a fizetésemet emeli jóval feljebb. Most hát úgy látszik, egy harmadik, legkisebb értékű diploma megadná nekem azt a darab kenyeret, amelyet 19 évi hiábavaló tanulás nem tudott megadni. Pár évvel ezelőtt boldogan kaptam volna utána. Ha ez az ajánlat a tanítónői diploma megszerzése előtt jön, még szívesebben is vállaltam voBna, mint a tanítást De most már öreg vagyok ahhoz, hogy uj munkakörre gondolni tudjak. A diploma megszerzéséhez nemcsak idő, de energia is kellene. Az időből talán még futná,

— de az energiából már nem. A eseJádom is ellenzi. Szerintük várnom kell, mig intellek, tnel elhelyezkedést kapok, — de közben nagyon is erezhetem, hogy elkeillene már a segítségem. ügy szeretném tudni az igen tisztelt írónő véleményét. Távoliról nézve a dolgot, nem tartja-e nevetségesnek, hogy egy mo- gamkoru lány harmadszor is nekifogjon valaminek és esetleg újra megkockáztasson egy nagy csalódást?*4

Először is: Heveiéből látom, hogy ebben az esetben kockázat nem igen van. Jelenleg nem tudok utána járni: mennyi idő szükséges egy ilyen képesítés megszerzéséhez, azonban feltehető, hogy nem kell annyi, mint a tanítónői oklevélhez. Aztán azt írja: barátnője addig is alkalmazza. Ez már nemcsak pénzt jelent, hanem magában hordja a véglegesítés biztosítékát is. Barátnője bizonyosan tudja, miért fordult éppen önhöz, hiszen számtalan okleveles hölgy fogadna örömmel hasonló ajánlatot. Tehát úgy látszik, ő éppen az ön ízlését és ügyességét és főképpen a megbízhatóságát szeretné lekötni magának. Ebben a mai groteszk világban, mikor két tanügyi diplomával bíró leány hiába futkos, Mába kilincsel, hiába könyörög és hiába ér el a kétségbeesésig, még igazi szerencse az, hogy, — bár újabb tanulás és nekifesziilés árán. — de mégis kínálkozik számára kenyeretadó lileheíőség. Tehát nem az a baj, mintha ez az eset is reménytelen lenne. Nem is az uj életforma leértékelése. Talán nem is tudja, milyen jól jellemezte as egész doílog problémává válását azzal az egy mondattal: „Most már öreg vagyok ahhoz, hogy uj munkakörre gondolni tudjak.**

igaza van, — öreg. Ne ijedjen meg kérem, hogy ezt igy meg,erősítem. Tudok én is számolni. S ha összeadom az eddig végzett munkájából az életkorát, semmiesetre sem jön ki több huszonöt-huszonhat esztendőnél. Ez pedig ma még falun sem számit már kornak. Még a parasztasszonyok sem mondják már a huszonhat évet pártában megért leányra, hogy „idejetőtt". Mennyivel inkább az ifjúság ki- virágzásának kora ez a kuílíturembereknél ma, a sport és az asszonyokat időelött megöregitö ruházkodás száműzésének idejében. S mégis azt merem mondani, hogy öreg. Éppen olyan öreg, mint az a kereskedelmi érettségig tett,

— tehát önnél jóval fiatalabb — kis ismerősöm. aki nemrég panaszkodott nekem, hogy: „ügyiig minden kiába!** A reménytelenség jelenti ma a megoregedést s ez utólér mindenkit, aki gok hiábavaló nekifeszülésaefll és eí- lenáramjlatok sodrába került akarással eljutott a mai fiatalság idő előtti megrokkanásához. Hála Istennek, — a legtöbb esetben a fizikumnak semmi köze ehhez. Ez csak a Sélek megöregedé-se, ami nem csoda. Hiszen, ba, elődeink életét a magunkéhoz viszonyítjuk, három generációra sem jut annyi küzdés, csalódás és szomorú tapasztalat, mint ma egy fiatal leányra. De a testi fiatalságban ott lakik a lélek regeneráló ereje is. Ezért nem is szabad kérdezni: megszerezze-e azt a dipd/omát? Ne az én szavam legyen a lendítő erő, hanem a saját józan belátása, Engedje meg azonban, hogy én másban adjak tanácsot. Egy lelki fia- talitókurát kell elvégeznie. Kezdje ezt a test felfrissítésé vei, lehetőleg naponkénti torná- ® zással, sporttal és szabadlevegőzéssel. De a testnek kijáró gondozással haladjon párhuzamosan a lélek ápolása is. Elsősorban is: irtsa kf a képzetei közül ezt a megállapítást: ehhez már öreg vagyok. Tudatosan az életgondoktól való menekvés felszab adu óságával ismételje magának ujjra meg újra: ..fiatal vagyok!** Hiszen most újra előtte áll az egész élet. Munkájának máris elérkezett a mogbe- eMlléftfl n az a néhány Ítélés, melyet véglegesítéséig tennie kell, csak munkája tökéletesítésére szolgál. Fiatal Éppen olyan fiatal,

mintha huszonhárom éves korában segédta- námő, vagy huszonöt éves korában nagyvárosi tanítónő lett volna. Az élet küszöbén áll. Kezében tartja a sorsát. Még talán jobban mintha tanítania kellett volna, hiszen igy nincs b©szólítva az előirt kötelességek medrébe, az évenként megismétlődő tananyag le- morzsolásával Ebben a munkakörben érvényesülhet az egyéni ízlése, szabadfolyást engedhet invenciójának. Megnyilnialk előtte eddig talán elképzelni i® alig mert országok és nemcsak a divatot, hanem az embereket is tanulmányozhatja majd. Már pedig ez is jdltent valamit Égy nagy divatszalonban pompásan mulathat az, akinek van érzéke a humor iránt.

Tehát ugye, hallgat reám? Soha nem engedi többé a tudatába férkőzni est a gondolatot; öreg vagyok. Kutassa föl még a tudat alatt is száműzze onnan is örökre. Mert a fiatalság titka az, hogy fiatalnak érezzük magunkat. Bizonyosait találkozott már olyan, igazán öreg emberekkel, kiket ifjabbaknak nézett magánál. Ezek az igazi életmüvészek. Tudatosan küszöbölték ki életükből a meg- öregedés fogalmát. Csak élni akarnak; jól élni. S aki ezt akarja, a megöregedő® fogalmának elfogadásával nem vezetheti be az életébe az enyészetet, nem készülhet ennek ismételgetésével folytonosan a halálra, — hiszen akkor lelkileg fokozatosan érlelődik és valóságban is egyre gyorsuló lépésekké] halad a sir felé. Nem mindig anyagilag függciíJcn emberek ezek az örökifjúk. Láttam már vaga- bundust is, aki nem cserélt volna miffiSók urával De mindennapra kitermelt a leikéből valami örömöt és hetven éve® korában úgy járta dalolva a világot, mintha húsz éve® lett volna. S ma már egész iskolája van ennek a tannak. Nem véletlen, hogy az amerikai Mul- ford Prentice hirdette először a diódái!!mos élet filozófiáját. Amerika a mindig váratlan,

Alapítva 1839* XoltÍM M«

F dbmB a

^ iívogf, porccilán

nagykerekedéflM*. $

KOSICE, Fő-utca 19.

Nagy Tálasztéh. JfafcAnyo*

kiszámíthatatlan és mélységek és magasságok között hintázó életformák hazája. Ott igatón szükség von az újrakezdésben rejlő megiljo- dás és az akarásban szunnyadó siker hirdetésének apostolára. De az örökifjúságot hirdeti a ködös Anglia Shawjának groteszk grimaszokat vágó örök gominsége ée a hindu Tagore nap felé forduűk) élniakórósa is. S ezek az egymástól távoli világokban élő örökifjúk mégsem tekinthetők e tan megteremtőinek. Osak megtestesítői és tolmácsoló! egy folyamatnak, melyet a meggyötört emberiség lelke vágya- kozássaíl Mvott életbe. A reményvesztésnek nem lehet más gyógyszere, csak egy aj reményű ed é«, a csalódásnak egy uj próbálkozás, az elveszített hitnek az njra felépített hit és az öregségnek a feltámasztott ifjúság. Tu- dotalatt mindnyájan harcolunk is már érette. Hiis/yen soha nem volt több újrakezdés, több nekilendülés, több megujhodó akarás és idősebb korban vállait uj életforma, miitó a znaá szomorú napokban. A példák azt bizonyítják, hogy &a erős akarás, kitartás ée győzelembe vetett hit végül el te veeet a gyŐBelemliez. —• óriási energiaforrásnak bteonyulí mindos, melyből kényszerítő erő sugárzik át másokba és ott is működni kozd. így ugyanokkor, mikor bennünket megőriz a két*égbeesó®tői, segítségünkre is siet célunk elérésében a meghódítja számunkra embertársaink eégitségéi is.

Az ön esetében olyan sseranesésnek Ígérkezik ez a harmadszori np1ri"’hogy csak tefje® lelki enerváltság válthatta iti csüggedt sorait. Remélhetőleg nemsokára inár igazat ad nekem. Fiatal testéhez vissza®zersi fiatal léikét is. 8 le*s újra at aminek lennie kell: m&gabizó, bátor é# visszanyert ifjúságát most már tudatosan őriző fiatal leány í

SsontiniMlvIné Szabó Mária.

Fakirok egymás közt

Irta: MÁRA! SÁNDOR (Paris)

Délelőtt az Igazságügyi Palota egyik meglepően megtömött termében hallgatom Taihra bejnek, a hí res lak írnak perét, melyet egy párisi újságíró, Paul Heuzé ellen indított. A fakiir félmillió frank kártérítést követel az újságíró tél, aki könyvet irt a fakir csalafintaságairól, s állítólag bebizonyította, hogy kócevő és csepürágő.

Párisi per. Az egyik tanú, a megvádolt újságíró részéről, Georges do la Fouchardiére, a híres feuilktoniista, aki, párhuzamosan Cle- ment Vautokéi, húsz éve ir minden nap egy többé-kevésbó szellemes cikket lapjába, az Oeuvre-be, melyet csak miatta és érett© olvasnak. A párisi sajtó enfant terrible-je. Kis, szakállas, fáradtszemü, nyugtalan, ironikus mosolyu francia. Az ügyvédek mind elsőrendű sztárok, köztük Torrés és Maurice Garcon. A teremben izgatott a hangulat, Tahra bej félév előtt még nagy ember volt Parisban, miniszterek vártak misztikus kabinettjének előszobájában, a jövő titkait ezresekért mérte kávéskanállal. Félesztendeje, mikor Heuze könyve megjelent, a fakir teljesen letört, az előkelő színház, ahol dolgozott, felbontotta szerződését, külvárosi „calé conoerP-ekiben működik azóta, ahol tányéroznia kell. Az ember azt hinné, hogy egy íakirnak, aki túl van a földi hiúságokon, ez mindegy. Nem mindegy. Félmillió frankot akar és erkölcsi elégtételt.

így letérten is elegáns a fakir, magas és ■méltóságteljes, s fekete redingot-t visel a tárgyalás alkalmából, mint a színpadon, fehér csokornyakkendővel. A közönség tolakodik a karzaton, mert mindenki kiváncsi látni, milyen az, amikor egy í‘akirt elhagyja úgyszólván mesterségbeli türelme a kijön a sodrából.

A fakir élete legnagyobb bűvészmutatványára vállalkozott ez alkalommal: idegen létére pénzt akar egy franciától. Most tégy csodát, Tahra! — gondolom bizalmatlanul, s leülök egy sarokban.

Az elnök nervózus kis francia, aki az egész dolgot kissé méltóságán alulinak tartja. A bíróság, ez látszik rajta, nem arra való, hogy megállapítsa egy fakirról, mit tud, s rendelkezik-© olyan természetfölötti tulajdonságokkal, mint ahogy impresszáriója állítja. Á bíróságnak 'Semmi köze a természetfölöttihöz, az elnök, aki nagyon rosszkedvű, nem hajlandó olyan területre követni a magán vádlót, ahová semmiféle bizottságnak nem lehet „kiszállnia.“ Maradjunk csak itt a földön! — ez látszik keserű arcán, ezt hirdetik ideges mozdulatai. Ellenipárti. Nem szereti a csodákat.

A fakir szemérmesen, szinte szemlesütve ül, fekete méltóságában, mint egy ártatlanul megvádolt és hirbeihozott, öreg leányka. Ügyvédje előadja, hogy a fakir a Champs- Elysées-szinház sztárja volt félév élőit s Paul Heuzé könyvének megjelenése után felbontották szerződését. Az ügyvéd, Idzkowski mester, szenvedélyesen bizonyítja, hogy a fakir nagyobb tudományos szaktekintélyekkel is megbirkózott már, mint egy közönséges zsurnalista, aki végeredményben nem tud semmit, csak gyanúsát. Felidézi Tahra bej esetét a párisi orvosi fakultás egyik proíeszszorával, Sicard orvostanárrai, aki kétségbevonta egy, tudósok részére tartott demonstráció során, a fakir érzéketlenségét. A fakir, marni ez kötelező ebben a moherben, kötőtűket azúrt a karjába és mellébe, késsel hasogatta a húst a hasin és hátán, fasirtat csinált, magából, szisszonés nélkül, a meghívott orvosok előtt, s Sicard tanár azt áÜitotta, hogy a nagyfokú érzéketlenségnek, mesterséges oka ia lesz, például injekciók segítségével előidézett helyi érzésteWség. Ez a vád olyan mértékben háborította fel Tábrát, hogy hajlandónak nyilatkozott másna.p elmenni a professzor klinikájára és érzéstelenítés nélkül vakbéloperációnak vetni alá magát. A professzor perszo zavartan kitért, nem fogadta el a szives ajánlatot, azt felelte, hogy a tudomány méltóságán alul való az ilyen fölösleges kísérlet. A vita akkor Tahra nagy győzelmével végződött. Sicard professzor közben elhalálozott, s a fakir, aki esküszik reá, hogy neki sémim i nem fáj, most komoran ül a bírósági teremben, bizonyságul, hogy neki is tud fájni valami. Például, ha felbontják szerződését.

A tömeg hálátlan. Tahra hiába szúr továbbra is félméteres kötőtűket a karjába, mióta Heuzé köreve megjelent, nem hisznek neki. Mikor a magán vád ló végzett, Maurice Garcon áll fel, aki azzal kezdi, hogy neki az egész indiai misztérium nagyon gyanús.

— Ezek a lélek kuruzslói, — mondja a fa- károk ról. S aztán hosszan, okosan, világosan tart egy tipikusan francia beszédet a „ter- mészetíölöttiről** általában.

Ezt az előadást az elnök hálásan, a fakir és ügyvédje megvető mosollyal hallgatják. Oly francia ez a Maurice Garcon, szkeptikus, értelmes, itt van a földön. Indiáról beszél. A teremben csend lesz. Mintha felállt volna valutái, hogy mindenféle „misztikum mai", vajá- koss ággal szemben elégtételt adjon az őreiden tális pozitivizmusnak. Azt mondja a hi- res, mosolygó, udvarias párisi ügyvéd, hogy Ő nem járt Indiáiban, s igy nem tudja közvetlen tapasztalásból, mii van ott? Lehet, hogy ott vannak csodák. A csoda azé, aki hisz benne. De ő, a maga részéről, itt született Európában, s hozzá még Franciaországban, s any- nyit tud, hogy itt nincsenek csodák, pontosabban, hogy ami itt csodálatos, abba nem nyugszunk bele, s addig piszkáljuk, mig töb- bé-kevésbé kielégítő'’ választ tudunk találni reá. Hogy a lélek és a test dualizmusának lehetnek eddig még nem ismert kölcsönhatásai? Szívesen elhiszi. De hol itt a csoda? S ami Indiát illeti, nem tünt-e fel még a tekintetes bíróságnak, ® a nagyérdemű közönségnek és az egész európai publikumnak, hogy bizonyos írók, impresszáriók és fakirok kissé túlzottan patentirozták India számára a misztikumot, — minden fakir onnan jön, „próféták" és illuzionisták, mintha ott életmód, a fajta sajátságai, klíma, flóra és fauna különös módon megkönnyitenék a csoda, a természetfölötti jelentkezését, — s neki. aki francia születésű és gyakorló ügyvéd Páris- ban nincs semmi oka feltételezni, hogy Kash- mirloan 'például az ember szervezete másképpen reagál bizonyoe behatásokra, mint

ÁRNYAK

Hová lesz, oh, as ember árnya,

Ha a lámpát eloltja este?

Ágyához fii, vagy mesfiza elmegy,

Hogy máiwiep ajra fö&eresoo?

Hová lees, oh, as ember árnya,

Ha ágya őrök sírba mélyed?

... Az ember megy, e as árny Hűim rád, Esért less itt egyro eötétebb.

Fala Tamás.

Lyonban. Nincs jog* feltételezni, hogy a* európai ember fizikuma kevésbé alkalmas a „csodálatos" megelevenitésére. mint & singa- puri ember fizikuma. Ha valakibe kötőtűt szúrnak, akár fehér ember, akár barna, s a kötőtű megérinti a test bizonyos idegeit, az fájdalmat okoz, — más kérdés, hogy helyi érzékielenitéssel tompítani lehet a fájdalom- kitöréseken. De a „csoda", s mégis csak erről van sző a fakirok és „próféták" esetében, indiai exportcikk marad, — miért, milyen indokolással? Nem érzik, hogy’- e különben banális kuruzslás mögött van valami ellenszenves, sőt megalázó az európai ember számára, aki szívesen vált jegyet egy fakir előadásához, do megalázónak érzi, hogy „tennészétfő lőtt i“-nek jelentsék ki azt, aminek természetes magyarázatában hinni megvan minden oka. Ha valaki beáll egy délelőtt valamelyik párisi sebészeti klinika műtőjébe, tizenkét operáció közül három-négy esetben olyan csodát láthat, az önfegyelemnek, a fájdalom leküzdésének olyan meglepő, tiszteletet gerjesztő produkcióit, hogy a varieték fizethetnének érette, — de a páciens soha nem fakir, csak bérkocsis, vagy napidijas Írnok.

Van egy bizonyos irodalom, mely kolpor- tálja ezt a misztikumot, — utazók, akik restellik bevallani, hogy Singapurban nem láttak öokagyebet, mint autóbuszokat, gvlllamos- kocsikat és a hotelben Frfgídaire-hütőszek- rémyt. Ezek előiszeretettel adnak elő arról, hogy Indiában virít a csoda. Hogy a fakirok szögeken ülnek? Miért ne? Gyakorlat és kényelem kérdése, ki hogyan szeret ülni? De miért, hogy a fakirok, akik természetfölötti erőkkel rendelkeznek, oly érzékenyek as élet legnagyobb banalitásával, a pénzzel szemben? Miért, hogy Tahra bej, aki kötelet tud dobni az égbe és fel tud mászni rajta, most félmillió frankért perel? Mit ér a csoda, melyei pénzzel rehabilitálni lehet?

A francia ügyvéd mindezt szerényen kérdezte, elegáns lendülettel, mintha egy nagyobb embercsoport megbízásából, az európai, csodákra képtelen ©nnljeriséff megbízásából beszélne.

A fakir merev arccal, érzéketlenül hallgatott.

Az elnök a fejét vakarta, kínosam érezte ■magát. Kellemetlen ia lehet, hivatalosan kijelenteni, van-e csoda, vagy minősen?

S mert különben is nagy volt a hőség, • mert dél felé járt az idő s mindenki Kereteit volna ebédelni máT, az elnök elhalasztotta nyolc nappal annak ©mmeiáiását, hogy van-e csoda?

Nem volt biztos henne, mérges volt s utálta az egészet, mert nem rendelte el a bizonyítást