Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-10 / 82. (2599.) szám
2 UMi» 1981 Április 10, póntefc. A kormánypártiszlovák törvényhozók csak most kezdik kitstelsii a kormánytól azt, amiért ellenzéki pártjaink egy évtizede küzdenek A szlovenszkói centralisták megkezdték a szemfényvesztő önreklámot — az őszi választások előkészítésére Prága, április 9. A községi választások előszelei már mutatkoznak és az utóbbi hetekben egyre gyakrabban olvasunk szlovenszkói vonatkozású cikkeket a cseh sajtóban. Minden egyes cikkből kiolvasható a szövetkezett ellenzéki pártjainktól való félelem. rA tendenciózus cikkek írói minden erejükkel arra törekszenek, hogy pártjaink ellenzéki politikáját a közvélemény előtt kedvezőtlen színben tüntessék föl és szembeállítsák ezzel a politikád val a szlovák kormánytörvényhozók „eredményes" és „pozitív" munkáját. Hogy ez a beállítás mennyire szemfényvesztés, az a legjobban kitűnik abból, hogy a szlovák kormánypárti tényezők különösen azokban a városokban törekszenek egységes csehszlovák választási frontra az őszi községi választásoknál, ahol az őslakos front, igy elsősorban az országos kereszíényszoeialista párt és a magyar nemzeti párt közös frontja sziklaszilárd és pártjaink minden támadással szemben mindig sikeresen meg tudták védeni bástyáikat. Pártjaink politikájának legjobb igazolása, hogy az őslakos választók ilyen tűrhetetlenül kitartottak mindig pártjaink mellett éspedig nemcsak a nagy politikában, hanem a városi, járási és tartományi életben is. Az őslakos választók tizen- háromóveg tapasztalatuk alapján meggyőződtek arról, hogy a kormánypolitika csakis a választások előtt ismeri az őslakosokat, a különböző, soha be nem váltott ígéretek mindég a választások előtt hangzanak el- amikqr a centralista pártok az őslakos szavazatokra pályáznak. Legújabban az agrárius Venkov feltűnő helyen Szlovák költségvetési követelések" címen ir cikket. — Szlovenszkón — irja többek között— mintha az utóbbi betekben lábhoz tett fegyverekkel szünetelne a pártpolitika. De megkezdődnek újból a harcok s mintha az elkövetkezendő őszi községi választások vetnék már előre árnyékukat. — A lap azután minden alap nélkül azt irja, hogy a magyarság ellenzéki pártjainál „nagy Az idegeskedés" s úgy Szüllő, mint Szent-Ivány igyekszik a helyzetet „megmenteni". — Szent-Ivány a rimaszombati pártkongresz- gzuson, Szüllő pedig az országos kér észtén yszo- cialista párti kürti népgyülésén — irja a Venkov — az egyetlen kibontakozási lehetőségnek Szlovenszkó autonómiáját mondotta. Szüllő még azt is kijelentette, hogy mindkét párt igyekszik ebihez a harchoz a többi kisebbségi pártokat is megnyerni, amelyek közé tartozik a szlovák néppárt is. Feltűnő, hogy Szüllő Zsolnán operál s nem mer(ü) a Csallóközre menni, ahol Szappai nosék és Lelleiék szervezkednek, úgyhogy — irja a Venkov — a magyarság ellenzéki pártjainak kiterjedt agitációja nem sok hasznot igér. Ezen az eredményen nem igen fog segíteni a P. M. H. álláspontja sem, amely olyan kedvezően fogadta a német-osztrák vámuniót, sem pedig az az aránytalanul nagyobb germanofii álláspont, amely Budapesten észlelhető. A magyarság pártjainak akciójával szemben a szlovák képviselők és szenátorok egyre szolidárisakban lépnek fel s a Budapest- és Szüllő-ellenes szlovák front egyre egységesebbé válik. Mig a magyar ellenzékiek a gazdasági válságot uszításokra használják föl — véli a Venkov, — addig a szlovák parlamenti férfiak igyekeznek konkrét beavatkozással gyógyítani a gazdasági bajokatA Venkov ezután megemlíti, hogy a szlovák törvényhozók átnyújtottak a miniszterelnöknek és pénzügyminiszternek egy memorandumot, amelyben konkrét javaslatokat terveznek arra nézve, hogy az 1932. évi költségvetést mint kellene „megjavítani" Szlovenszkó érdekében. Ebben a memorandumban különösen azt kérik, hogy az államvasutaknak Szlovenszkón szerzett forgalmi adójával fedezzék ezen országrész államosított helyiérdekű vasutainak a szükségleteit, azonkívül azt kivánják, hogy a fegyver- és vadászati adó többéves hátralékait engedjék át a szlovenszkói tartománynak, ahogy ez már régóta megvan a morvántuli tartományoknál. Az állam 100 millió korona erejéig vegyen részt Szlovenszkó villamosításában és a villamostársaságok kölcsöneire vállaljon garanciát. A bolee- viki károk likvidálására vonatkozólag javasolják, hogy a károsultaknak kárpótlásként adjanak három százalékos, sorsolással beváltandó hosszúlejáratú, 100 korona névértékű állampapírt minden hivatalosan megállapított 100—100 koronás lcár után. Azonkívül garanciát kérnek a szlovenszkói iskolaépítések beruházási kölcsö- nére. Ezt tartalmazza a szlovák törvényhozók memoranduma. Amikor az őslakosok ezeket a követeléseket elolvassák, minden bizonnyal fölteszik azt a kérdést, hogy bol maradtak el e követelésekkel a szlovák törvényhozók hosszú tizenhárom esztendeig? Bizonyára rájönnek arra is, hogy a centralista törvényhozók követelései tulajdonképpen nem mások, mint szövetkezett ellenzéki pártjaink tiz év óta hangoztatott programjának egyes kiragadott pontjai. Egyetlen centralista törvényhozó sem tagadhatja azt a tényt, hogy szövetkezett ellenzéki pártjaink törvényhozói és tartománygyülési képviselői unos-untalan, őket esztendőkkel megelőzve •követelik mindazt, amit most ebben a memorandumban a centralisták összefoglaltak. Már több Ízben rámutattunk arra, hogy *> a szlovák centralista törvényhozók a parlamentben, amióta a gazdsági válság olyan veszélyes méreteket öltött, szinte vetekszenek a szlovenszkói sérelmek felsorolása tekintetében a mi törvényhozóink ellenzéki beszédeivel. A különbség azonban köztük az, hogy amíg a mi törvényhozóink következetesen hirdetik, hogy mindaddig, amíg ezeket a követeléseket Pösfyén A viláa rfteomafürdője I Elöidény: Mérsékelt tavaszi kúrák a Tfior- mia Palace-ban (lux- usszálló) és a Cyíill- udvarbanjközéposztályj az Iszapfürdőkkel egybekötve. Felvilágosítást nyújt: a Fíirríö- igazgatós^g. a kormány nem teljesíti, az általa benyújtott javaslatokat sem fogadhatják el, a centralista törvényhozók ellenben ellenzéki hangú beszédeik elmondása után leülnek padsoraikba és megszavaznak minden törvényjavaslatot, megszavazzák azt is, ami nyilván Szlovenszkó gazdasági érdekei ellen irányul. Az egész akció, amely most a centralista törvényhozók részéről kiindult, nem egyéb, mint demagógia és az őszi községi választásokra való előzetes agitáció. (—per). 1 kereskedelmi kamrák prágai Hippii! i német-osztrák fáiiiiii síim Prága, április 8. A csehszlovákiai kereskedelmi és iparkamarák központjának kereskedelempolitikai bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen a külügyminisztérium részéről Friedmami dr. osztályfőnök, a kereskedelemügyi minisztérium képviseletében Deyl dr., Lirsch dr., Novák dr. miniszteri tanácsosok és Novák osztálytanácsos, a csehszlovák nagyiparosok központi szövetsége képviseletében Kruis dr. és a német nagyiparosok szövetsége képviseletében Poklák dr. volt jelen. A bizottság a német-osztrák vámunió tervével kapcsolatban a következő megáiiapodásra jutott. A kamarai központ máT ismételte® rámutatott a jelenlegi európai kereskedelempolitikai rendszer tarthatatlanságára, a vámcsökkentéseknek és az európai államok gazdasági közeledésének szükségességére. A német-osztrák vámunió terve, ha csakis a két álltamra korlátozódik, egyáltalában nem könyiíi meg az európai államok kereskedelempolitikai kapcsolatait, hanem lényegesen megnehezítené a helyzetet, mert az a részt nem vevő államoknál a vámok újabb emelésére vezethetne és keresztezhetné Európa gazdasági közeledését. A terv veszélyes módon érinti Csehszlovákia gazdasági érdekeit, eltekintve attól, hogy újabb kereskedelempolitikai bizonytalanságot idéz elő. Csehszlovákia a további fejleményekkel szemben nem viselkedhetik passzíve, hanem minden eshetőségre fel kell készülnie, ha súlyos veszélyeknek nem akarja magát kitenni. A kamara központja egy külön bizottságot létesitett, amely az egész kérdéskomplexummal foglalkozik, hogy a kellő pillanatban minden lehető tárgyalásokra készen álljon. mi imimin mii í> SÜLLYEDŐ PARTOK REGENY Irta: EGRI VIKTOR (4) Jósággal és könnyekkel a gangjában mondta ezt az öreg pap, egy percre reszketeg alakját kinyújtotta és úgy állt meg Balázs előtt feddőn és valami szószéki pózzal, de Balázs nem érezte beszédjének patetiikus ízéi. Csak bólintott rá és egyszerre rádöbbent, milyen egyszerű igazságok rejlenek a Icenetes szavak mögött, melyekkel Porub- szky íőtisztelendő a világ anyagiassága ellen kikelt... Igen, a háború ... az elnyomott és elpusztított, megroppantott életeik... az otthonok tragédiái; apák, hazatérők, anyák, szerelmesek, jegyesek, gyermekek vergődése, pusztulás és tömeges halál még itt a békében is... Az egész élet mintha alá lett volna aknázva és az ember tiprott, megalázott, megszégyenített maradt... Az ember hitetlen, mind hord valami lelki megcsonkul tságot ... Az ucca pedig lázad egy vesztett háború után. S folyik a marakodó harc tovább. Miért? Több kenyeret, kevesebb 'ázást, jobb ruhát, az elnyűtt és elvásott ka tón a zubbonyok helyébe, munkát négy munkátlan esztendő után, ezt kívánta az örömből és reményből kifosztott ember, aki elvesztette az uralkodást élete és életének körülményei felett. Ki gondolt annyi véres megrázkodás, annyi elsüllyedt öröm után nyitott templomajtókra? A pap anakronisztikus kífakadásaira Balázsban .felderengett egy tálbori mise emléke. A májusi napban celebrált a püspök, aranyos ornátusa megragyog, kezében csillog a szentségtartó, — sokezer áhítatba komorult, inségrágta katonaarc mered felé. Hogy tudott ő is meghajolni akkor, akár első áldozása idején! Feltámadó foszlánya volt ez a gyermek érintetlen hitének az ilyen hihetet- taoül kéken fellboltozgúó kőik ég alatt,, mielőtt a háború véres mocsarában elmerül? Ahogy a pap lassan mormolta az intelmeket, képek és emlékek mentek át a fején. Egy hó múlva a Karszt sziklái közt, egy betemetett kayerna mélyéről ásták ki félig megfullva az utászok ... térdetlenül csúszni látta káplárját... két méternyire az ároktól a szöges drótok közt kifordult béllel jajgatott egy katona... látja, hogy átvágott ütőerét fogai közé harapva rohan egy társa a kötözőhelyre és eldől és elvérzik... és her- segve, puhán fut a húsba a szurony és gur- gulázva ömlik a vér... Vagy az volna az égi jel, amint két ájulat közt elködösődött agyában felrémlik az első csákányütés? Káprázat, — a szive dobbanása vagy a mentők jeladása: kitartani! És kitartani mindig! Miért?... Milyen könnyű annak, aki nem süllyedt annyi bánatba, szennybe őb nyomorúságba; vér, mocsár és sziklák nyomása alatt nem látta felmorzsolódni az embert! Szórakozottan hallgatta az öregurat. Arra gondolt, hogy egyszer felkeresi otthonában. Meg is említette, engedőimet kért rá. Aztán sietve búcsúzott. öt óra volt, miikor a malomba ért. Janka néni fogadta. — Az ur a malomban van, Jolánka meg Hammerékbez ment. Attól tartott, hogy nem jönnek el, ha nem megy értük. Zsörtölődve forgolódott az öreg cseléd Balázs körül. Megkínálta teával és köziben folyvást zsémbelt, hogy az asszony a vendégeli után szaladgál. — Ejnye, Janka néni, talán még engem se lát szívesen, — mondta Balázs tréfásan, de az öregasszony komoT maradt. — Nem ugv gondoltam én azt. Magét szívesen látnám itt minden nap... Hammeoéknt U... Mást akartam mondani. Félek, hogy ki fog nevelni. Balázs csodálkozva rázta fejét. Nem értette az öreg cseléd kerülgető szavait. — Valami bánata van, Janka néni? A cseléd ráejtette vérhártyás öreg szemeit és reszketős hangon rebegte: — Mi történik velünk, fiatalúr? Balázst zavarba hozta az öregasszony váratlan panasza. — Nem értem, mitől retteg annyira? — Dehogy nem érti! Maga az egyetlen, aki érti és akitől megkérdezhetem. Kihez forduljak? Miké úrhoz? Vagy Jolánjához? Ma is kinevetett... Ha tudná, mennyire félek, mikor idebenn összeülnek ... Szandró az imént a konyhába jött. Leült az ablakhoz és szüntelenül kilesett. Mikor magát jönni látta, felugrott és kiszaladt. Hadonászott és beszélt, zagyváit, az ő nyelvén, hát nem értettem ... A dologhoz nem nyúl, az ur ruháját nékem kellett rendbe szednem. Az arca is olyan ijesztő. Csak bámul maga elé, olyan mint a fal, mintha hálni járna belé a lélek. Hívni fogják, mondja. Aztán egyszer csak azt kérdezte, hogy mit csinálnak vele idebent ... Mit mondjak neki? — Kémeket lát, Janka néni. Saandirónak semmi baja, airról kezeskedem — próbálta Balázs az öregasszonyt megnyugtatni. — Az ő sorsa netm is aggaszt —■ rázta meg Janka néni szomorú ingássat a léjét..- A viliág elég tágas és nem közénk való. Mehetne haza, amiékor csaik akar... Én a gazdáimat Péltem, Jolánkát! Nem látja rajta, hogy beteg? Balázs nevetett és derűsen rápaskolt Janka nénire. — Janka néni,, milyen bolondokat beszól! — Nem akar .megérteni!... Itt mindenki kinevet, maga Is ... Mióta az én jő uram meghalt és egyetlen fiam elesett, nekem csak a hitéleteimben van a vigaszom. Tegnap délután kijött Jolán ka a konyhába. Olvasgattam a bibliámban. Elvette. Hogy kihez imádkozom és miért?... Nevetett, de nem jóságosán. Mintha a szivembe szúrt' volna... Ki imáéért fohászkodtam volna, I minit éntük!... Bizony Puncsa viidlájgot étünk' ősz óta, fiatalúr. Balázs meredten hallgatta az örega»z- szoínyit, akiből tovább ömlött a panasz, mint egy fekete, kiapadhatatlan forrásból. — Csúnya pogány szórakozás ez a maguké! Hogy nincs halál?! Meg hogy az apám a védöangyaloiin!? Világéletiében nem törődött velem, majd éppen most fog óvni. Hitvány patakunk van és Jotánká boldogok szigetének hívja a malmot. Igen, boldogok voltunk, de az régen volt! — Ezt maga nem érti, Janka néni! — Nem én!?... Persze, ezzel torkol le mindenki. Mintha a cseléd máshoz buta volna, mint a konyhához. De ide már ész se kell, szem se kell! Mit csinálnak Szandrával idebent éjszakámként? — Egyszer jöjjön be, Janka néni., akkor meglátja, hogy kár igy aggódnia. Az öregasszony kimerültén magáiba omlott és hallgatott. Kócos ősz hajjal imbo- lyogva állt az ajtónál és sirt. — Most megsértettem a fiatalurat! Meg kellett vigasztalni, miint egy gyereket, de csak tovább ontotta könnyeit, míg Balázson Is erőt vett valami balsejtelem, ahogy reszketni, dideregve könnyezni látta, szomorú reeaketőa fejbólimtásaiival. Milyen, furcsa, ez az öregasszony is értelmet keres, töprengett Balázs. Értelmet és világosságot. Érzi ő is, mintha rozzant lélekvesztőn hányódnának, parttalan árban, nem tudva merre, nincs menekvés, nincs szilárdság, nincs talaj, semmi sincs, hús és test van és elmúlás... El rohad az ember, a férgeik felifa liják... Nehéz mást látni, az ember nem űzheti ki az idegeiből és a szemeiből azt a csomó hullát... pergőtűz után, vászonlapba csavarva, rothadva, szétrágva, őrjítő bűzzel, széhmálvn és vasaktól csonkítva — ilyen az ember! ...Nem lehet elfelejteni ezt a dögletes húst, a szörnyű kiszolgáltatottságot;' még a rögnél Is kevesebb az ember, hiába száll 'és kapaszkodik, kérkedik. hogy ur minden erő és elem felett és a következő pillanat felborítja, nincsen a lába alatt semmi, csak a feneketlen fönv telem,
