Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-08 / 80. (2597.) szám

rS! <PRX<3g-/v\A0^»HTKIigP lftai április 8, OTftrda. KASSAI NOTESZ 1. Az eseménytelenség hónapjai után végre Kassának is megvan a szenzációja: az ujonc- szabaditási affér. Még pedig takaros kis szen­záció, aminek persze az újságíró örül a legjob­ban, mert most azután van miről írnia bőven. Nem hisszük, hogy az utóbbi esztendők bárme­lyik eseménye erősebben rázta volna meg a közvéleményt, mert az affér kipattanása óta uccán, kávéházban, társaságokban csak erről esik a szó különféle kommentárok kíséretében. Természetes, hogy az események örök velejá­rója: a humor, ezúttal sem maradt el s rögtön másod-harmadnap már megszülettek az első affér-viccek. Egyike a legjobbaknak, amit egy szellemes ügyvéd mondott az egyik társaság­ban: — Nem értem ezt az egész affért. Legalább ilyenkor, sorozások idején, a kaíonaszabaditók csináltak egy kis idegenforgalmat Kas­sán. Most ezt is megszüntették... * Nem kevésbé volt humoros az egyik ujonc- szabaditó főügynöknek, Licbtig Lipót sapka­gyárosnak a rendőrségi kihallgatása. Erről az emberről tudni kell, hogy régi mester ebben a „szakmában'* és hogy most sem ő az oka, hogy a társaság hűvösre került. Mikor a kihallgatást vezető Garay rendőríanácsos vázolta előtte, hogy milyen súlyos bűncselekményt követeit el, Licbtig rezignálton legyintett: — Aber, Kerr Poüzeiíratli, ich war so felelne Burscfc, vvann diese M a c h 1 o j k e schon ge- fangen wurden. Amikor pedig arra vonatkozóan vallatták, hogy valóban megveszíegette-e Martinék alez­redes-orvost, rendkívül csavaros politikával válaszolt: — lek? i-ich? i-i-ich?!... No, wenn das Herr Poiizeiraíh sagt... Egyébként nyíltan megmondotta, hogy ak­kor, ha Martinék alezredes nem vallott volna be mindent, belőle bizony egy szót sem tudtak volna kihúzni. Ennyi „betyárbecsület" van az öreg katonaszabaditóban ... A' Az is följegyzésre érdemes, hogy voltakép­pen Sdireioer, a budapesti gyilkos, paítantotta ki az egész affért. Schrelber hajszolása idején, az első napokban ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy a bestiális gyilkos Kassa felé szökött. Mivel ezeket a híreszteléseket a budapesti rend­őrség távirati megkeresése is megerősítette, a kassai rendőrség teljes apparátussal látott neki Schrelber fölkutatásának. Szinte óráról-órára követték egymást a razziák, melyek alapos nyugtalanságot keltettek a kassai alvilág tagjai között. Egy razzia alkalmával a malomuccai Löwinger-vendéglőben, amely az ujoncszabaditó társaság állandó főfészke volt, az egyik alügy- nök, azt gondolva, hogy a rendőrség már az ujoncszabaditási ügyben nyomoz, véletlenül el­szólta magát: — Kérem, nem én vagyok a főbünös, Lichtig szállította az újoncokat... Első nyomnak elég volt ennyi is. Három nap múlva már csoportostól szállították be a de­tektívek a meglepett ujoncszabadiíókat. 2. Az idei miikedvelőelőadások szezonja most már visszavonhatatlanul véget ért s ebből az alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy a leg­nagyobb elismerés hangján ne emlékezzünk meg a Kazinczy-Társaság női szakosztályának érté­kes munkájáról, melyet ebben a szezonban is kifejtett. A szakosztály műsoros teadéluíánok keretében hat előadást rendezett ezidén s ezek az előadások, tekintettel arra, hogy a legjobb kassai műkedvelők szereplésével folytak le, átlagonfölüli, nívós produkciók voltak mindig. Az előadások lelke és szervezője a bámulatos agilitása Éder Elza volt, aki sok esetben ren­dezte is az egyes darabokat, mellette buzgó munkát fejtett ki a szakosztály egész választ­mánya, elsősorban pedig Korányi Ilona. Ugyan­csak elismerés illeti meg F. Boriroghy Lina úr­asszonyt és Marossi Lajost, akik mindenkor szívesen állottak a szakosztály szolgálatára hozzáértő munkájukkal. * Csöppet sem marad hátrább a kulturális munkában a Renaissance-kulíuregylet sem, amely viszont komolyabb irányban ezidén is szép programot váltott valóra. A több neves vendég író szerepeltetésén kívül, helyi előadók­kal, értékes előadássorozatot állított program­jába, melyen eddig Elkán Miksa dr. az amerikai irodalomról, Szepessl Miksa dr. Páneurópáról, valamint az apák és fiuk közötti ellentétekről, Fényes Andor dr. a renesszánsz művészetéről, Nemessányi László dr. az orvostudomány mai helyzetéről és Ungár Jób dr. a halálbüntetés el­törléséről tartottak érdekes és minden tekintet­ben fcljegyzésreméltó előadásokat. Nagy kár, hogy a publikum nem látogatta megfelelő számmal ezeket az előadásokat, pedig sok szé­pet hallhatott volna azokon s ami a fő: — ingyen! Nos és végül nem hagyhatunk szó nélkül egy örvendetes eseményt, hogy: megjöttek a színé­szek ... Hosszú hónapok fárasztó kóborlása után visszatértek Kassára, amely mégis csak az ő igazi otthonukat képezi. Lirai szósszal le­öntött üdvözlő szavak helyett, melyek kissé furcsán hatnának ebben a csontdermesztő ta­vaszban, inkább másra emlékeztetjük a színé­szeket és a közönséget egyaránt, még pedig arra, hogy, különösen Kassán, életre-halálra menő harc kezdődött a mgytv nyelv. H*gtV* A magyar külügyminiszter reméii, hogy a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások áprilisban megindulnak Budapest, április 7. (Budapesti szerkoszlő- sógiink telefon jelentés©.) Károlyi Gyula gróf külügyminiszter tegnap délután kihallgatá­son fogadta a külföldi lapok tudósítóit s ■azok előtt nyilatkozóit. Magyarország külpo­litikai helyzetéről. A külügyminiszter azt hangoztatta, hogy a magyar külpolitika a régi, jól bevált irányban halad s azon sem az olasz-íram- eia flottaegyezmény, sem a német-osztrák vámunió terve mit sem változtatott, illet­ve azt nem befolyásolta. Tagadhatatlan azonban, hogy a francia-öta-sz paktum megkötése óta Magyarország külpo­litika! helyzete ismét erősen javult s Ma­gyarországnak különösen gazdasági termé­szetű kívánságai több megértésre találnak a küblöldőn. Magyarország Romániához való viszonya barátságos s remélhető, hogy a há­rom hónappal meghosszabbi tott kereske­delmi provizórium ideje alatt sikerül létre­hozni a végleges kereskedelmi szerződést. Sok ki váimi valót hagy hátra a magyar- csehszlovák viszony, ennek ellenére n külügyminiszter ama reményének adott kifejezést, hogy a cseh szlovák-magyar ke­reskedelmi tárgyalások áprilisban felve­hetők lesznek. Magyarország az osztrák-német vámunió tervével szemben várakozó álláspontra he­lyezkedik. * ja, Benes iiifel dcrgeMie § némeí-esztrak vámunió eUea húsvéti tíiíkek s cseh sajtóban a vámunió kérdéséről Prága, április 7. A csehszlovák politikusok húsvéti megnyilatkozásai közül különös figyelmet érdeme Írnek azok, amelyek az osztrák-német vámunióról szólnak. A cseh nemzeti szocialista párt országos kongres­szusa alkalmával Benes külügyminiszter mint a párt alelnökié nyilatkozott a külpoli­tikai helyzetről s többek között hangsúlyoz­ta, hogy az európai békét konszolidálni és biztosí­tani csakis a világgazdasági unió révén lehet. A megoldás nemzetközi együttműködés nél­kül lehetetlen. Ezen törekvésekkel függ össze a legszoro­sabban Bmndmak az egysége® Európára vonaitkozó gondolata, amelyet most a né­met-osztrák vámunió terve komolyan ve­szélyeztet. — Briand Európa egységesítésének gon­dolatát —• mondotta Benes — bombaként érte a német-osztrák vámunióról szóló szer­ződés. A mai kongresszuson, amelyen első­sorban is mint pártember és nem mint mi­niszter beszélek, egyrészt kötelességem, másrészt nagyobb szabadságom is van erről a kérdésről nyilatkozni. Ezen terv ellen tárgyi és formai okokból foglalok állást, TáTgyi óikból azért, mert ez igen könnyen dis zkr ed itathatja az európai együttműködés nagy gondolatát, mert nagyon is világosan látható, hogy ez a terv mai megfogalmazásában tisztán a német birodalom és Ausztria politikai prosperitása érdekében alakult, nem pe­dig általános európai érdekekből. Ez a terv — véleményem szerint — megaka­dályozná az európai egységesítés és együttműködés kialakulását, még inkább két táborra osztaná Európát és újabb kon­fliktusokra vezethetne. összehozhatná egyszerűen mindazokat az államokat, me­lyek ezen terv ellem állást foglalnak. Európának ezen széttagiolását neon kíván­juk. Gazdaságilag — véleményem szerint — ugyancsak nem segít senkin sem, mert gazdaságilag nagyon is exkluzív és meg­fontolatlan. Ez mély meggyőződésem, ez­ért vágyóik a terv ellen. Továbbá azért is állást foglalok az ellen, mert ez a terv Csehszlovákia vitális érdekeit is károsíta­ná és pedig politikailag azáltal, hogy elő­készíti Ausztriának Németországhoz való csatlakozását, gazdaságilag pedig azáltal, hogy ennek következménye gazdasági ká­rosodásunk lenne. Gazdasági szempontból sokkal súlyosabban tásáért és hogy ennek egyik nagyon jelentős bástyáját éppen a magyar színészet képezi. Ezért a közönségnek sosem volt életbevágóbb kötelessége, hogy rendszeresen járjon a szinházba, mint éppen most, de a színé­szek is véssék emlékezetükbe, hogy minden rossz előadással, minden magyar színészhez nem méltó viselkedéssel egy-egy pozíciót adnak föl a magyar nyelv védősáncaiból, mert a rossz előadás kikergeti a közönséget a színházból s a sok üres ház ráfizetést, a sok ráfizetés pedig a magyar színészet halálát jelentené Kassán. Jó színház, jó előadások, jó közönség, — ha ez a három komponens megvan, ahogy bízunk is benne, hogy meglesz, akkor a harcban győze­lemmel fogunk végezni. Ez pedig tisztán csak a •sUtAntkea ét • kMpégea wífe (-HÉl) érintene bennünket, mint ahogyan az ma látszik. Néhány éven belül mindenki előtt világos tenne ez. Énről az oldaliról teljesen hasonló helyzetben vagyunk, mint Olaszor­szág. Részünkről elsősorban is a tárgyi ál­láspont dönt: mi az európai megoldás mellett, nem pe­dig a német-osztrák megoldás mellett va­gyunk. Renner volt kancellár nyilatkozata már né­mileg igazságosabb, közelebb áll a miénk­hez, de még nem teljesem. Csehszlovákia a Németországgal való megegyezés nélkül nem látja tehetségesnek Köeaépeurópa uj rendezését. A mi külpolitikánk ebbe©; a kérdésben szilárd és biztos. Fel vagyunk készülve minden eshetőségre. Megegyeztünk azonnal Franciaországgal és a kisantant államaival és egy és ugyan­azon irányvonalon haladunk. Érdekeinket nyugodtan ée biztosan fogjuk védeni és meg vagyok győződre arról, hogy meg Is védjük őket. Egyetértünk Angliával abban, hogy ez ügy­ben döntsön a népszövetség. A népszövet­ség, ha nem akarja megtagadni saját alap­ját és nem akar elzárkózni kötelességei elől, nem fogadhat el más megoldási, mint össz­európait Elismerjük, hogy az együttműkö­dés Géniben csak nagyon lassan halad előre és azt kritizálni is lehet. De nem elegendő mások terveit elutasítani és negatív kritika mellett maradni. Szükség van arra, hogy meglegyen az általános pozitív együttműkö­désre vonatkozó program. A közvélemény azonban külpolitikánk mérlegelésénél tuda­tában kell hogy legyen annak, hogy milyen nehéz földrajzi helyzetünk és hogy a néme­tekkel való történelmi szomszédságunk és a Középen répában való helyzetünk állandóan óvatosságira, józanságra és felelősségire int Kraimdr Károly nemzeti demokrata párt­vezér a Národni Listyben foglalkozik a vámunió kérdésiével, többek között azt állit­ja, hogy ezt a vámuniótervet nem gazdasági, hanem politikai és nemzeti indokok szülték. Ausztria számára ez az unió saját iparának tönkretételét jelentené és kompromittálná Ausztria rendkívül kedvező diplomáciai helyzetét. Hiba volna azonban a veszedel­met lebecsülni. Felhívja a csehszlovák poli­tikusokat, hogy a kereskedelmi poli tika szá­mára szilárd, megbízható gazdasági bázist biztosítsanak, ezt pedig nem lehet máskép­pen elé mi, mint kölcsönös áldozatokkal. Viskovsky nemzetvédelmi miniszter a Lidovy Demik-ben rámutat arra, hogy a gaz­dasági helyzetet erőben komplikálja a né­met-osztrák paktum. A miniszter azzal a semmitmondó frázissal fejezi be cikkét, hogy csakis a mai koalíció® többség alkal­mas anra, hogy a belső békét megerősítse és a közgazdaságot talpraállítsa. Mód rácsok szociáldeim okrata szenátor a Právo LM urnáik adott interjújában a leg­nagyobb veszedelmet a vámunió terve kö­rül abban látja, hogy a német-osztrák vámunióhoz még Magyarország i* hozzá- csa/tlákozhatik. Bizonyos mértékben ellen­súlyozhatná ezt a veszedelmet a csehszlo­vák-lengyel vámunió. Csehszlovákia a szenátor szerint nem csatlakozhat a né- met-offiztrák vámeatfveMgjbM. Mód rácsok szenátor nyilatkozatával szem­ben feltűnést keltő az ugyancsak szociál- demoikraíta Nová Svobodá-ban megjelent cikk. Ebiben egy Sizma psaeudonim aláírás­sal megjelent cikkben többek között azt ol­vassuk, hogy „a Németország és Ausztria közötti szer­ződés nem jelent csatlakozást, mert mind­két államnak biztosítva van benne a poli­tikai függetlensége. Mégha jogi köreink ama álM/spomtjái elffo- gadmók is — folytatja a cikkíró —, hogy ©z a szerződés, ha nem is csatlakozást jelent, de a csatlakozásra vezet, — óva kell inte­nünk a jogi köröket a békeszerződések túl­értékelésétől. Egyetlen szerződés sem tudja a világon megakadályozni az ügyek természetes fo­lyását. Ügyes államié rím felkészül azokra a talán szomorú eshetőségekre is, a rom- értelmes államférfi bízik a szerződések­ben, mégha legnagyobb megrökönyödésé­re azt is kell látnia, hogy azok már csak papíron vannak meg.“ A szocialista légionáriusok által kiadott Cin nevű folyóiratban egy Felír Franfisok nevű cikkíró többek között ezeket Írja: „Azon tény előtt állítunk, hogy Európában egy nemzet két államra van szakítva és nem .szülnik meg törekedni anra, hogy meggyőzze az európai közvéleményt egyesülés© szüksé­géről. Milyen indokaink vannak ezen köve­telések ellen a hatalom politikai érvein kí­vül? ... Nem lótok egyáltalában indokokat és nem látom azt, hogy nálunk indokokat felhoztak volna.“ Chorcliil sx Ens;ts3‘.*st Prága, április 7. A Neue Freie Presse hús­véti számában a német-osztrák vámunió kér­désében megszólaltatta Winston Churchill volt angol kincstári minisztert. Churchill nyi­latkozatában Csehszlovákiára is kitért s — mint a Prágában megjelenő Montagsblatt mai száméiból idézzük — többek között a követ­kezőket mondotta: — Henderson angol külügyminiszter kény­telen volt csillapító gesztusokkal és halogató ajánlatokkal köbelépni. A franciákhoz anél­kül, hogy a szavait idézném, ilyen értelem­ben beszélt: „Nyugodjatok meg, kedves ba­rátaim, semmiség az egész, kevesebb a sem­minél. Az egészben nincsen semmi rossz. A németek természetesen ügyetlenséget követ­tek el." A németekhez viszont így beszélt: Kétségkívül minden rendbe fog jönni, azon­ban a megfelelő formalitások betartásával udvarias formában valóiban oda kell hatno­tok, hogy a tervet a népszövetség márkázza és regisztrálja. — Masaryk és Benes — foly­tatja a Montagsblatt szerint Churchill — a régi nemzetet újból megalapította. Évszáza­dos „szolgaság" után újból azzá lett, amit ma „szabadnak" neveznek. Azonban három és fél millió volt ausztriai német lakik Csehszlo­vákiában. Ezek az elégületlen alattvalók gondot okoznak, azonban az Anschluss azt je­lenti, hogy Csehszlovákia gyomrában nem­csak ez a megemészthetetlen falat van, ha­nem azt is, hogy Csehszlovákia három oldal­ról németekkel lesz körülzárva. Csaknem egy cseh sziget tesz a német férfiasság és telje­sítő képesség vadul hullámzó óceánjában. Az ilyen kilátások nem valami kellemesek. Mi­kor a háború befejeződött, Németausztria Né­metországhoz akart csatlakozni. Ausztriát nem lehet ezért feddni. Hiszen fővárosával, Béccsel, egy császári birodalom központjával, amelynek az elővárosain kivül csaknem min­den hkiíerlandját elvették, úgy állt ott kö­rülzárva, ruináltan, körülvéve ellenséges és kellemetlen tarifáikkal. Ausztria számára egyetlen reménynek, az egyetlen életíorrás- nalk az látszott, hogy az ellenségek egyikéből a legyőzött, de legyőzhetetlen német tömeg védelme alá meneküljön. De a győztesek azt mondták: Nem. Az volt az álláspontjuk és még ma is az, hogy Ausztria „függetlenségé­nek", azaz izoláltságának fenn kell marad­nia s úgy Németországot, mint Ausztriát több ízben rákényszeritették, hogy ez irányban kötelezettséget vállaljon. Churchill végű 1 a következő szavakkal zárja nyilatkozatát: Mi egészében véve azt hisszük, hogy a németek és az osztrákok keresztülverik magukat vám­unió-tervükkel és hogy az eredmény kedvező lesz az európai békére. — Kommunista tüntetés Kassán. Kassai szer­kesztőségünk jelenti: Huevét vasárnapján reg­gel 10 óra tájban egy 50—60 főből álló kommu­nista csoport verődött össze az Erzsébet,-téren és a Fő-ucca irányába vonulva, „Kenyeret és munkát 1“ fölkiáltásokikal tüntetni kezdett. Alig ért azonban a tüntető csoport a Schalkházig, rendőrök fogták körül ős szétoszlatták a tünte­tőket, akik nagyrészt fiatal korúakból állotta k. Eközben a rendőrök hat fiatalkorút előállítot­tak a rendőrségre, igazoltatásuk után azonban elbocsátották Őket. Valómon nyiiiik ellen eljárás éaáiúL ff??-!"*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents