Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-08 / 80. (2597.) szám
Briand nem vesz részt az angol és a német miniszterek angliai konferenciáién Szenzációs minisztertalálkozó Checguershen — Francia visszautasítás A konferenciát május 7-én tartják meg A kereskedelempolitika ni utjai Irta: NÁG06SY-DEE7Z SÁMSJOR dr. Nincs még egy éve sem annak, hogy Európa délkeleti agrár államai Bukarestben először összeültek és közös megbeszélés tárgyává tették feleslegeik értékesítésének kérdését. Az egymást követő konferenciák felhívták Európa figyelmét Középeurópa súlyos gazdasági helyzetére. Már Franciaország is elismerte, hogy az osztrák-magyar monarchia helyébe teremtett kis államok mezőgazdaságát egyik oldalon Amerika, másik oldalon Oroszország versenye a légvégzetesebb katasztrófa veszélyével fenyegeti. A felkeltett lelkiismeret Európa agrárállamainak sorsát máról-holnapra a nagy nemzetközi politika középpontjába állította. A megoldás érdekében a legkülönbözőbb tervek merültek fel. Párás tisztázta a helyzetet és Nyugateurópa nagy fogyasztó államai késznek nyilatkoztak arra, hogy a délkeleti agrárállamok aránylag csekély feleslegét 'felvegyék. Genf pedig megállapította, hogy Kö- zépeurópát csak az államok szorosabb gazdasági egytittmunkálkodása mentheti meg a teljes összeroppanástól. Az elhatározást a tette követte és az érdekelt államok azonnal elindultak a gyakorlati megvalósítás útijának keresésére. Három ut kínálkozik. A preferenciáiig rendszer, melyet az agrárállamok követelnek. Az egyenlő értékű kölcsönös árucsere módszere, melyet Magyarország és Ausztria választott. Végül a vám szövetségbe való tömörülés, melynek megvalósítását Németország és Ausztria máris megkezdte. Mindhárom ut közös jellemzője, hogy látszólag eltérnek a legtöbb kedvezmény elvétől. Uj irány ez a kereskedelempolitika terén, mert eddig a szerződött államok egymás között nem ismertek különbséget és nem tűrtek megkülönböztetést. Véglegesen nincs is még eldöntve, hogy vájjon helyes-e és egyáltalán lehet-e a régi bevált rendszert az uj rendszerek bármelyikével helyettesíteni. ' Az e téren fennálló nézeteltérések hiúsították meg most Rómában a világ gabonatermelő államainak végleges megállapodását. Róma mégis hajnalpirral festette meg az agrárállamok sötét egét. A tengerentúli államok ugyanis hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy Európa délkeleti agrárállamai egyes esetekben kedvezményes vámokat élvezzenek. Május 18-án Londonban fogják megbeszélni, hogy az ezévi termés elhelyezése milyen kulcs szerint történjen. A legtöbb kedvezmény elvének mindjárt a háború után igen sok ellenzője akadt. Sokan teljesen elavultnak minősitik és ebben lájták akadályát Középeurópa gazdasági konszolidálásának. Az igaz, hogy ezen elv régi merevségében tényleg útját állja annak, hogy Nyugateurópa kenyérszükségletének beszerzésé- ■ nél a délkeleti agrárállamokat előnyben részesítse Amerikával avagy Oroszországgal szemben. Világviszonylatban és Nyugateurópa nagy ipari kiviteli államai szempontjából azonban a kérdés éppen ellenkező elbírálást igényel. Nem szabad elfelednünk, hogy Európa kereskedelmi szervezete ezen az alapon épült fel. Ez az elv tette lehetővé a világkereskedelem kialakulását és ez segítette Európát a világhegemóniához. Ez az elv biztosította a vámrendszer egyenletességét és tette : lehetővé a gazdasági erők mai fejlődését. A legtöbb kedvezmény elve a béke és az egyenlőség szülöttje. A békének egyik legerősebb i biztosítéka és feltétlen követelménye a jövő- ' ben is. E nélkül nincs és nem lehet se a gazdasági életben, sem jiedig politikai téren tartós és igazi béke. Á legtöbb kedvezmény el- : vének fenntartásához, az egyenlő elbánás elvének elismeréséhez elsősorban nekünk, Európának kell görcsösen ragaszkodnunk, mert j csak az biztosíthatja egyenlő jogainkat a világ i minden piacán a tengerentúli hatalmas túlerővel szemben. A legtöbb kedvezmény elve azonban nem ■ dogma; hanem a gazdasági élet fejlődésének |» Berlin, április 7. A nemzetközi politikai r élet egyik legnagyobb szenzációjának számíthat az a meghívás, amelyet Henderson és Macdonald . angol államférfiak juttattak el közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt egyrészt Berlinbe, másrészt Párisba. Az angol miniszterelnök és az angol külügyminiszter arra kéri Németország és Franciaország felelős államférfiad, hogy május 7-én látogassák meg Angliát és legyenek az angol kormány vendégei. Az összejövetelen természetesen szóba kerülne valamennyi európai politikai probléma, elsősorban a vámunió kérdése, amely a jelen pillanatban a legjobban foglalkoztatja az európai kancelláriákat. Brüning kancellár és Curtius dr. külügy- s miniszter örömmel elfogadta MacDonald meg- ' hívását és r áris kijelentette, hogy szívesen vendége lesz Checquerben az angol miniszter- elnöknek és Henderson külügyminiszter társaságában megbeszéli a legakutabb európai problémákat, igy a nemzetközi lefegyverzési konferencia előkészítését és a német—osztrák , vámuniót.. Az angol meghívást tulajdonképpen már néhány héttel ezelőtt átadta Berlinben az angol nagykövet, azaz még a német— osztrák tárgyalások előtt s igy senki sem állíthatja, hogy MacDonald meghívása csupán a vámtárgyalások egyik akut következménye. Annakidején az angol nagykövet azzal indokolta meg a meghívást, hogy Henderson a német kormányt részletesen tájékoztatni akarja Anglia, Franciaország és Olaszország lefegyverzési megállapodásáról és a jövő évi nagy konferencia előkészítéséről. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt Berlinben nagy lehangoltságot keltett, hogy a német kormányt nem tájékoztatták az angol, francia és olasz megállapodásokról és Henderson az akkor elkövetett hibát a három nyugati hatalom közös tanácskozásával jóvá akarta tenni. törvénye, melyet a változott viszonyok a szükséghez képest módosíthatnak. A háború, illetőleg a békeszerződések, valamint a világgazdaság fejlődése és alakulása Európa kis államait védekezésre kényszeritette. Érdekeik hibás értelmezésének következtében áttörhetet- lennek látszó vámfalak mögé sánoolták el magukat. De nemcsak a nagy világ, hanem a legközelebbi szomszédaikkal szemben is. Az elzárkózás romboló hatását ma már mindenki elismeri és most a teljes pusztulásnak elejét kell venni, önmagából folyik tehát, hogy a legsúlyosabban érintett szomszédok egymást kivételes bánásmódban részesítsék. A kereskedelempolitika uj útjait azonban a régi szilárd alapon kell felépítenünk. Az uj módszereket össze kell egyeztetni és összhangba kell hozni a legtöbb kedvezmény elvének bevált és örökéletü rendszerével. A preferenciáiig rendszer azon formája, melyet a románok állítottak fel, az agrárállamok szempontjából kétségkívül a legideálisabb megoldásnak tetszik. Hibája azonban, hogy a legtöbb kedvezmény elvével homlokegyenest ellenkezik és éppen ezért a tengerentúli államok legmesszebbmenő ellenzésével találkozik. Németország ugyan szimpátiát mutat iránta, de uem helyezkedik, szembe a tengerentúli államokkal, mikor gazdasági élete ipari kivitelén nyugszik és e téren pedig a legnagyobb mértékben rá van utalva a tengerentúl jóindulatára. Kedvezményes vámok csak megállapított és olyan mennyiségű kontingensekre jöhetnének figyelembe, melyek a tengerentúli államok szállításához arányitva olyan kis mennyiségek, hogy a tengerentúl érdekeit nem eértik. Az ilyen szűk határok Időközben a német—osztrák vámszerződés terve nyilvánosságra került és kétségessé vált, vájjon a Henderson-féle összejövetelt meg lehet-e valósitani. A husvételőtti héten Henderson és a londoni német nagykövet egyik beszélgetése folyamán a külügyminiszter visszatért a meghívásra és arra kérte a nagykövetet, érdeklődjék Berlinben, vájjon a találkozó megvalósitijató-e. A tanácskozások programját természetesen kibővítették a német-osztrák vámszerződés megvitatásával is és az angol kormány szemmelláthatóan a konfliktusban közvetítő szerepet akar átvenni. Kedvetlenség Franciaországban P á r i s, április 7. Briand külügyminiszter, akit MacDonald Curtiusszal és Brüninggel együtt május 7-ére meghívott Angliába, a Rádió-ügynökség értesülése szerint, sajnálattal lemondta az utazást. Utalt arra, hogy a miniszterek tervezett összejövetele közvetlenül a Páneurópa-bizottság és a népszövetségi tanács tárgyalásai előtt van s igy az előkészítő munka nem engedi meg, hogy elutazzék. A valóságban nem ez volt Briand lemondásának inditóoka. A sajtó kommentárjaiból kitűnik, hogy az osztrák—német vámszerződés következtében támadt lehangoltság Párisban tovább tart és a franciák nem szívesen közelednek Németországhoz. A lapok szerint az angol meghívás a jelen pillanatban „depla- szirozott és sajnálatos", mert az európai népek úgy foghatják föl, mint a csatlakozás eszméjének helyeslését. A Journal szerint Angliának egyáltalán nincs joga arra, hogy továbbra is a döntőbíró szerepét játsza a kontinensen. Az olasz—francia flottakomproközé szorított kedvezmény azonban nem elégíti ki az európai agrárállamokat és nem veszi elejét további lassú sorvadásuknak. Az egyenlő értékű kölcsönös árucseréiorgalom gondolata az összes módszerek között a legtermészetesebb. Mindkét fél gazdasági életét egyenletesen befolyásolja és egyiiket sem részesíti előnyben a másik hátrányára. Sajnos azonban, alkalmazása csupán a kis középeurópai államokra szoritkozhatik. A nagy nyersanyag- behozatalra szoruló ipari államok nem tudják azokban az államokban készáruikat elhelyezni, ahol nyersanyagjaikat vásárolják. Viszont, ahol készáruik piacra találnak, ott nem tudják a szükséges nyersanyagjaikat beszerezni. Ezen rendszernek csak olyan államok között lehet helye, melyek termelése különböző es kölcsönösen kiegészíti egymást. Az agrárállamoknál is nehézségbe ütközik, mert nem biztosítja egyes jó évek abnormálisán nagy tömésének elhelyezését. Magyarország és Ausztria tervezett megállapodása a két rendszer zseniális kombinációja és egyidejűleg a legtöbb kedvezmény elvét is respektálja. Meghatározott mennyiségre kedvezményes vámokat biztosit és a mennyiség meghatározásánál a kölcsönösséget veszi alapul. Máskülönben pedig a legtöbb kedvezmény elve teljes érvényében marad. Kifogásolni legföljebb csak azt lehet, hogy lebonyolítása vaíó- szinüieg nehézkes lesz. Végleges és tökéletes megoldást csak a gazdaságilag egymásra utalt, avagy egymást kiegészítő szomszédos területek szorosabb összekapcsolódása hozhat. A preferenciái is rendszer továbbfejlődése úgyis kollektív megállapodásra vezet, viszont a regionális megállapodás végeredményben kedvej&ménj;ös vámokat jelent. A misszum eredménye azt bizonyította, hogy Anglia nem mindig pártatlan és nem mindig független. Pertinax az Echo de Parisban nyíltan kimondja, hogy Henderson azért hízeleg Németországnak, hogy elnyerje a német kormány beleegyezését egyik kedvenc tervéhez. Henderson ugyanis a lefegyverzési konferencia elnöki tisztségére pályázik s ecélból szüksége van a birodalom határozott támogatására. A francia baloldali sajtó nem azonosítja magát az „elkedvetlenedés politikájával". A radikális Repttblique szerint végre tisztába kell jönni azzal, hogy Európában uj politikát kell kezdeni. A versaillesi szerződés három diktátor müve volt, amelyet a vezető államférfiak épp úgy rákényszeritettek a győző államok parlamentjeire, mint « legyőzött államokra. Ez óriási hiba volt A versaillesi szerződés épp úgy determinálja a német— osztrák csatlakozást, mint a frankfurti szerződés annakidején a francia gvarmatügyi expanziót determinálta. Kezdettől fogva világos volt, hogy a kis Ausztria életképtelen. Anyagi szempontból mások segítségéből élt, erkölcsileg az emlékekből. Franciaország Ausztria függetlenségét kellő időben biztosíthatta volna egy dunai föderációval, de Franciaország helyesebbnek találta, hogy Frankfurtot megszállja és katonai kirándulásokat végezzen a Ruhrvidékre, mint hogy a jövőről gondoskodott volna. A látogatás időpontja Berlin, április 7. A német külügyminiszter és a német kancellár angliai látogatásának időpontja még nem egészen biztos. Brüning és Curtius valószínűleg május 2-án, vagy 3-án utazik Angliába. A tanácskozás színhelyében sem állapodtak meg még a hatalmak, szóban!OTgó államok megkülönböztetett elbánásban úgyis csak egymást akarják részesíteni és más államokkal szemben éppen védelmet keresnek. Végeredményben tehát bármelyik utón induljunk is el, a zárt vámszövetség alakjához érkezünk. A vámszövetségen belül a tagállamok szabadon kicserélhetik árufölös!egeiket és azonkívül pedig a legtöbb kedvezmény elve védelmet nyújt részükre a tengerentúli államokkal szemben. Kiszolgáltatásuktól nincs mit tartani, mert a vámszövetségen belül az egyes tagállamok megvédhetik függetlenségüket egyrészt bizonyos belső védővámok bevezetése, másrészt pedig a termelésnek területi kontinf entálása e egyenlő értékű árucsere biztosítása Ital. Németország megkezdett akciója gazdaságilag a legideálisabb alakuláshoz vezet. A délkeleti agrárállamok megmentésének és Középeurópa gazdasági konszolidálásának föladatát tökéletesebben megoldani lehetetlen. , Bármelyik utón induljunk is el, a gazdasági kényszerűség a nagy gazdasági egység megteremtéséhez vezet. Magátólértetődik s mi éem természetesebb, hogy a világ termelőivel szemben csak úgy védekezhetünk, csak akkor vehetjük föl a versenyt és csak akkor állhatják meg a helyünket, ha legalább .megközelítőleg hasonló nagy egységbe tömörülünk. Kanada, az Amerikai Egyesült Államok. Argentína. Ausztrália, India, vagy Oroszország: bármelyik egyedül is félelmetes túlerőt képvisel hozzánk, kis középeurópai államokhoz képest. Hogyan képzelhetjük, hogy mi — ki-ki egyedül — megállhassuk helyünket ezen túlerővel szemben? A harcban előbb-utóbb, de okvetlenül ki kell merülnünk. Ha élni akaiunk, csak egv ut van számunkra. Erőink egyesítése és egymás kölcsönös támogatásai Mai számunk 19 oldal Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- a i „ 7 ' • 7 Z' 71 _____*7 ' i Szerkesztőségi Prágán. Panské ulice tg. év re 76. havonta 26 Ké; külföldre: évente 450^ SZLOVG7XSZKOI CS rilSZlTlSZKOl CLLCHZGK.1 pQTtOK 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatalt félévre J26, negyedé™ Hé. hé.onte 38 Ki politikai napilapja Felei6. Pr*fl* 11 “ fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több tOsseíKesZ 10. • r r reietOb SXetKeSxlO Telefon: 34184. Egyes szám őre te20 K& vasárnap 2> -Ki D3£URANY1 lAS3íI*Q GÉjíA SŰRQÖRVCIMi HIRLftP, FR AHA
