Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-05 / 79. (2596.) szám

17

1931 április 5, vasárnap.

Tl«<aiJVW.ÍiAR-HlRLAR

A KISEBBSÉGI KÉRDÉS FEJLŐDÉSE

FEJEZET GROSSCHMID GÉZA KÖNYVÉBŐL

Grosschmid Géza dr. szenátor ,,Kisebbségi sors* eimíi künyvéuek egyik fejezőin az Eperjesen 1020. jüni'tis 10-án elmondott beszéddel kapcsolatban tel jós képet nyújt a kisebbségi kérdés-tizen- kéléves fejlődéséről. A tökéletes' égé- szét alkotó fejezet kiragadva a könyv- j bői értékes tanulmány, amelyet — eddig a könyvön kivtil máshol meg nem jelenvén — a szerző beleegyezésével alább leközlünk'.

A-s országos keresztényszócialista. párt eperjeéi jnírfcvez.e tőségének 1929. jiMjiue 16-án tartott, gyűlésen mondott beszédében Grossehmid Géza dr. a kisebbségi kérdés fejlődését tárgyalta, s rámutatott arra, hogy az utódállamok megalakulásának 11-ik, most már 13-ik évében sefn akarnák a kormányok ráeszmélni arra, hogy a kisantant államai megalkotásakor az volt az egyik legihangűfeabb érv: hogy a régi monarchia, állítólag, elavult és elnyomó rendszere helyébe a népszabadság teljességétől duzzadó, friss vér- keringésü, a demokrácia tiszta levegőjével éltetett uj államalakulatok kellenek, hogy Közép- európa népei a szabadságban való fejlődés utján boldogulásuk útját megtalálják. Ezt a wilso- ni élvekben hirdétett kiindulást egv emelkedett,

■ hatalmas és megértő gyakorlati'gesztus is követhette volna a cél megvalósulása érdekében. A valóságban azonban nem a megértés szelleme, de a békeszerződések biztosítása volt az egyetlen irányitó eszme, amely természetszerűen kétségessé tette a' sokat hirdetett demokráciát. A demokrácia egyik legsúlyosabb kritikája maga az & tény, hogy még mindig van „kisebbségi kérdés44.

Rámutatott azonban arra is, hogy „a kisebbségi sorsbau élő, sok millió ember ügye az ismert szólásmód szerint — tizenkét esztendő letelté után 'r-r.-olyan most már, mint a tavasszal, kiser- fcédő fü, amelyet imitt-amott lehet talán .még ki- j irtani vagy kigyomlálni, de a földbe visszabám kozni többé nem. lehet14. — „Ma már nem lehet azt mondani, hogy a kisebbségi kérdéssel való foglalkozás .irredenta fészkelődés, — ma már el- - avqH Briandnak is az a lekicsinylő mondása, miszerint ennek a feszegetése feltörekvő kisebbségi politikusok háborgató munkája, mert ez végeredményben a természet törvénye, amely a politikában is csak úgy érvényesül, mint az étet egyéb viszonylataiban és ha a fűszálak, milliói ellepik a világ térségeit, a farizeusok és Írástudók magyarázgatása,i a feltörekvő életet visz- szádártani és kiirtani, .többé már nem bírják44. — ..Gyors megoldásra persze néni sok esély van. Hosszú,"hosszú- tárgyalások, csigalépósben való haladás előreláthatólag még a kérdés megoldásának az útja44.

Énnek az útnak az irányát, a a kisebbségi kérdés megoldása tárgyában ezen beszéd elhangzása óta történteket a szerző könyvének 195—-202. oldalain jegyzet formájában az alábbiakban ismerteti:

Amint a fentebbi beszédben érintettem, a Hello-Franco-féle beolvasztási felfogást utóbb Chamberlain is elejtette, de az ő, a kisebbségi szenvedések iránti érzéken ti ensége azért kivi-r lágiófct tavalyi (1929.) magatartásából is. Á múlt év* (1929) tavaszán ugyanis Stresemann inditvá-, nyara egy bizottság lett kiküldve a kisebbségi j ügyekben eddig követett eljárás reformjának tanulmányozására és jelentés tételére. A fenti beszédben érintett jelenségek szerint is, az összes kisebbségi érdekeltek, nagyon sókat vártok' ennek a bizottságnak a munkájától és ezért a kisebbségi kérdésben közvetlenül érdekelt országok, — köztük Magyarország is — de a sémié-, ges Svájc és Hollandia is —- értékes javaslatokat terjesztettek elébe. Chamberlain a kérdés iránti ! emlitett érzéketlensége eredményezte, hogy & Londonban megtartott bizottsági ülésen megszer- ! késztett jelentése érdemben nagyon színtelen maradt és csak egy,.' a formai jogokban néhai kis' javulást hozó javaslatot terjesztettek a Nemzetek Szövetsége tanácsának tavalyi (1929) madridi ülése elé, amelynek alapján a kisebbségi panaszok tárgyalása valamennyire közeledik a Vontradiktorius eljáráshoz.

Anglia;, Chamberlain időközi visszalépése után ; is tartózkodó maradt, bár a miniszterelnök, M-acDonald — igaz, hogy még minisztereinökj megbízatása előtt — csatlakozott Stresemann azon véleményéhez, amellyel ez utóbbi a kisebbségi kérdésnek a maga egészében a népszövetség elé vitelét és egy állandó kisebbségi bizottság életrehivását. javasolta, mégpedig a népszövetség kebelén belül és a titkosság kizárása mellett.

Ez a gondolat eg ylepéssel közeledett a meg- vajósulás felé. Az angol munkáspárt ugyanis sohasem helyeselte egészében Chamberlain kisebbségi politikáját és a Brjand-féle Páneuropa- kezdeményez-és Anglia érdekeit keresztezvén az angol konzervativek és liberálisok is ezen, a népr szövetségen keresztül megvalósítandó utón, keresik a középeurópai konszolidációt. Ebből a tíángulatváltáfibó] magyarázható rdeg- az is, hogy az angol áleóház 68 tagja egy' memoran ej uniót nyújtott át a kisebbségi kérdés megoldása tárt gyában MacDonaldnak és az indítványtevők ama kérdésére ,hogy hajlandó-e az angol kormány a

népszövetség legközelebbi (1930) szeptemberi ülésén a kisebbségi kérdést előhozni, a jelenlegi külügyminiszter, Hepdersön .azt válaszolta, hogy ezt. mérlegelés tárgyává fogja tenni. Az a lény. hogy az angol kormány nem zárkózott■ el ilyen módon a kérdés nyílt feltevése elő!, — uj re- í ménységét' ébresztett.

Az angol közvélemény kialakulására mindenesetre nagyon jellemző, hogy Palmoor lord, a brit királyi titkos .tanács elnöke, szintén azt az egyéni nézetét- juttatta kifejezésre, hogy helyeselné a fenti'utat, — de különösen jellemző az említett emlékirat szövege-; amelyet éppen ezért teljes szövegében leköziök:

„1. Nagybrifcannia kormányának felelősségét a kisebbségek védelméért a versajllesi békeszerződés álapitja meg. A nagyhatalmak e szerződés 93-ík szakaszának megfelelően más szerződéseket Írtak, alá, először Lengyelországgal, majd egyéb hatalmakkal, melyek garanciát vállaltak államuk területén kisebbségeik jogainak biztosítására.

Ezek a szerződések előfeltételei voltak annak, hogy a nagyhatalmak Lengyelországot és a többi államot elismerték.

2. Ezek a szerződések nagy többségükben, hatástalanok maradtak. Azokból az államokból 'érkező jelentések, amelyek kisebbségeink érdekében a nagyhatalmak és ezek között Nagy- Britannia ezeket a szerződéseket megkötötték, azt mutatják, hogy a helyzet sürgőssé vált. A beadványok kezelése Géniben arra enged következtetni, hogy a nemzetek szövetsége, mint a kisebbségi szerződések! kezese, be nem vált és azt az aggályt kelti, hogy ezek a beadványok nem részesülnek abban-a figyelemben, amelyet megérdemelnek,., másrészt..egész sora a jelentéseknek igazojja, hogy. számos kisebbséget megakadályoznak abban,- hogy. panaszukat a Nemzetek Szövetsége elé juttassák.

* 3.' A Nemzetek Szövetsége annak az elismerésével, hogy javításra szükség , van, tavaly bizottságot küldött ki, mely azonban csak az eljárás javítására tett javaslatot, vagyis azokká az esetekkel kapcsolatos változásokat-, melyek panasz tárgyává tétettek, maga a főkérdés azonban érinteti énül. maradt.

Az eljárás ilyen módosítása nem könnyített a kisebbségek sorsán. Az 1939. év folyamán benyújtott 42, panasz közül csak kettőt tárgyalt a Nemzetek Szövetsége, mindkettő elintézése azonban befejezetlen .maradt.

■ 4.- A Nemietek (Szövetsége' az."egyetlen' fórum, ahonnan a kMebtóégek' ;sérelmeikre ' orvoslást remélhetnek. 'E'hriékszŰük árra, hogy Út Miriiéz- terélnök ur, legutóbbi népszövetségi beszédében ezt a megállapítást, tette:

„Feloszlathatják Európát ahogyan akarják, sohasem fognak azonban olyan nemzetet találni, amely egyetlen fajból áll44.

„A megoldás az összetett népességű állam. A többségi népek nagy előnye érppen az, hogy a kisebbségek sorsát könnyűvé tegyék és olyan magatartást tanúsítsanak, hogy a kisebbségek

büszkén vallják magukat azon állam részesének,

amelyben élnek41'.

Emlékszünk arra a cikkére is, amely a Sunday •Times 1929.- június 10-iki számában éppen az-1 -előtt jelent- meg, hogy Ön hivatalába, lépett. Eb- í ben ön ezeket mondja:

„A békének és a demokratikus intézmények .védelmének érdekében meg kell fontolni, hogy mily jogok illetik meg a kisebbségeket-, melyik az az állampolitika, melyet őket illetően vezetni kell- A cél nyilvánvalóan az kell, hogy legyen, hogy á kisebbségek helyzetét abban az államban, amelynek állományához tartoznak, oiy kellemessé kell tenni, hogy az állami munkában résztve- hessenek. A panaszok beadása körül felmerülő technikai nehézségeket tehát el kell távolítani és a megvádolt felelős államok védekezését nyilvánosságra kell hozni.

A mandátumbizótteághoz hasonló állandó kisebbségi bizottságot ke llaiáld'taíni és ki kell zárni. az eltúséöíás politikáját44.

5. Mi, a brit parlamentnek alulírott tagjai, áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a kisebbségi probléma megoldása nem lehet kétséges addig, mig állandó kisebbségi bizottság beállítva nincsen .nyomatékosan kérjük önt-, vétessen fel, a brit kormány első lépéseként, a Nemzetek Szövetsége ez évi. szeptemberi közgyűlésének napirendjére olyan javaslatot, hogy a kisebbségi szerződések hatásainak, valamint a panaszok körüli belső és külső eljárásnak és a szükséges változtatásoknak tanulmányozására bizottság: küldessék ki. ■

Ennek a bizottságnak kötelessége lenne a szó- baníorgó államok meglátogatása, a problémák beható tanulmányozása, miről a taáncsnak 193Í. májusában jelentést kellene tennie14.

1 A . kisebbségi kérdés megvitatás tárgyát képezte az Interparlamentáris Unió folyó (1930) évi londoni tárgyalásain is. Az ott előterjesztett indítványok1 kö'zött elméletileg érdekesek és emelkedettek. Stnder svájci nemzetgyűlési képvi- viselő határozata javaslatai, — különösen az, —- amely követeli, hogy „minden országban a többség és. kisebbség ugyanazon politikai, kulturális és gazdasági jogokat éivezze44.

Ugyanő hangoztatta, hogy „a kisebbségi jog kodifikálása és a kisebbségekkel szemben tanúsítandó egységes eljárás a nagy és a kis államokban , egyetemleges világérdek. A kisebbség- védelemnek jogi elvnek kell lenni . és nem jogi hátránynak, amelyet csupán egyes államokra kényszerítenek szerződés' utján44-.

Bémnünkpt közelebbről: .érdekei a, Csehszlová-' Idából,''résztvevő delegációk véleménye. Ezek közül’Hrüsovsky Igor (Bence bizalmasa) kijelentette, :h'ogy' a kisebbségvédelem elveivel egyetért, hozzáfűzte azonban,.hogy a kisebbségi problémának legszerencsésebb megoldása az, hogy a csehszlovák példára: a kisebbségek az állam kormányában vegyenek részt. (!!)

Erre nyomban, rácáfolt Medmger, a csehszlovák szenátus német ker.-ezoc. pártjának tagja, kijelentvén, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés még a németség szempontjából —

MÉCS LÁSZLÓ:

CSIP CSIP CSODA!

Anyáim behozta az első csirkét az asztaJofmTa,

(Épp pontot tettem elővarázsolt újabb daloanrad Csip csip csörőcske, csip csip pihéesk^ csip csip Csoda. Férfias álmok, tervek feö*t futkos idie, oda.

Arany Játékszer! Jaj de sseTetíek. jaj de becézték! Megfojthatnálak, megölhetnélek, pár perces élet.

— s urad, királyod együgyüséget gügyög neked és simogatlak, mint Május a szűz, friss fűzőket.

Ö hány millió & millió évet futott a léted. m?g a Semmiből a Káoszon át végre belépett a* Élet-gyárba! Csip, csip csipog most m aszta lom tiszta tökélyben s a Terveződet magasztalom!

ő hány billió s billió Csoda készül a Gyárban; lepke a bábban, bimbó a fában, szirom a szárban, haragban jóság, bánatban, öröm, kagylóban gyöngy A föld illattá* színné s vetéssé lesz a göröngy.

Csip csip esibéeske! tengernyi Csoda jön, Jön megetted a tavasz fénylő, zengő vonalján jönnék, nevetnek . üdén, ragyogón, szállítja őket az ős-üzem,

,. , rsip-csup csodákban a Terv erőjük szive üzen;

„Itt minden szépség, a királyért van, az emberért vau s aj ember szive, szépsége, lelke az Istenért van. hogy lenne néki emberszivékből szép ékszere s Atyóságának legyen gyermeke, játékszere.**

C|ij*. ©sáp. já.teksj*r! jaj de szeretlek, jaj de becézlek 1 . megölhetnélek pár porcos élet

— s arad, királyod együgyüséget gügyög neked ét simogatlak mint Május a wh, friss füzeket.

m—MM—————MM———B——

akiknek képvisel etében felez ólait — sincs megoldva és ez csak akkor fog egyáltalán bekövetkezhetni, amikor az alkotmányt az összes nemzetiségek szabad megegyezése alapján revízió alá vétíziik, a létrejött alkotmányt léptetik .életbe. Szükségesnek tartja az állandó kisebbségi bizottság felállítását és az eljárásban a nyilvánosságot,

A csehszlovákiai magyarság érdekeit az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt megbízásából ez alkalommal is SziillŐ Géza.dr. képviselte ,— aki különös nyomatékkai mutatott rá 3. minoritások közötti különbségre és a természet rendje elleni vétségnek mondotta azt, ha nemzeti államban ólt népet (mint a ma- gyárt) vissza akarják fejleszteni. Hivatkozik Re- nan megálapitására, hogy a nemzeti öntudat az, ami a nemzetiségnek a nemzeti jellegét megadja és mert a jelenlegi béke- ée kisebbségvédelmi szerződések és különösen azok gyakorlati ah kalmazása épp ezt nyűgözik le, a lelki sebek orvoslása a kisebbségi kérdés megoldásának az útja,

. A népszövetség 1930. évi világszerte nagy érdeklődéssel várt genfi ülésszakát, ez évben is & nemzetiségi (kisebbségi) kongresszus. ülései elvitték. meg. E kongresszus egyhangú határozatát egy levél alakjában közölték Brianddal, amelyben felhívták a francia külügyminiszter f'igy^* mét arra, hogy az általa megfogalmazott páneurópai memorandum nem tesz említést negyvenmillió európai ember elintézetlen helyzetéről, már pedig a kisebbségi kérdés megoldása néh kül, megoldása előtt, az európai föderáció tervw el sem képzelhető. A levél leszögezi a kisebbségek állásontját Páneurópa eszméjével szemben, —- megállapítja, hogy a kisebbségek nem ellenségei — a nemzetek egymáshoz való közeledéséből eredő nagyobb megértésben reménykedve, nem is lehetnek ellenségei az ilyen föderációd tervnek, — de a memorandumban mutatkozó, fent emlitett sajnálatos hiányra rámutatva, & most elkövetkező népszövetségi nagy munka küszöbén kötelességszerüen intik ezt az illetékes. fórumot az e kérdéssel való foglalkozásra, mert -csak a minden más kérdésnél sürgősebb kisebbségi kérdés megoldása vezethet majd Briánd tervének megvalósulhatásához is,

A népszövetség 1930. szeptemberében megtartott közgyűlésén azonban az általános vita alatt a kisebbségi kérdést alig említették. Úgy a kis- antant, mint magyar-német oldalról, csak egészen messziről érintve, nagy általánosságban emlékeztek meg róla, mert program szerint, a kér*

• dést a VI. bizottságban akarták közelebbről

l megvilágítani. A szakbizottságok icomimiesiom : consultatives) ugyanis azok, amelyek a népsző- j vétségét feladatainak megoldásában támogatják. | ,,E politikai bizottságok jogállásának lényegé,

hogy kizárólag előkészítő és véleményező szer• vek, önálló határozati joggal nem bÍrnak E bizottságok dolgozzák, ki a közgyűlés és Tanács részére az egyes kérdésekre vonatkozó szakértői jelentéseket, de jelentésük jogerőre csakis akkor emelkedik, ha a tanács vagy közgyűlés azt magáévá teszi. 1921. február 21-én küldött ki a tanács egy kiváló jogászokból álló szakbizottságot, a Commissions des Amendemente-t, a Népszövetségi Egyezség-Okmány esetleges módosítására is irányulható eljárás kidolgozására. (V. ö. dr. Mengele Ferenc: A népszövetség jogi és politikai rendszere 142—143.) A. VI. (politikai) bizottság az, amely elé került végre a kisebbségek ügye. Énnek a ténynek rendkívüli, jelentősége abban van, hogy e kérdéssel, mint ilyennel, mint világproblémával és nem mint. egyes panaszok felülbírálásával foglalkozott végre a Népek Szövetsége. A. bizottság munkája Koch-Weser volt német miniszter, német delegált (aki az első héten a német külügyminisztert helyettesítette) nagy beszédével kezdődött. Erősen bírálta a madridi procedúra gyakorlati alkalmazását, — a beérkezett petíciókat megtárgyaló állandó hármas bizottság, sőt a tanács munkáját is. Kífejtettte az 1929. év júniusában nagy előrehaladásnak elismert procedúra elégtelenségét, a panaszok nyilvános tárgyalásának és egy állandó kisebbségi bizottság létesítésének abszolút szükségességét. Azt bizonyította, hogy a nép- szövetség intenzivebb munkája ezirányban nem hogy ártana a szövetségnek, ellenkezőleg csak hasznára lehet, mert a kisebbségek, akiknek szerződéseit és „szent jogait44 a szövetség garantálja, ez esetben fokozottabb bizalommal közelednének a népszövetség felé. Azzal fejezte be a kisebbségi jogok védelmében nagy jelentőségű beszédét, hogy az európai népek megnyugvásának és összefogásának az útja nemcsak a le- omló vámsorompópon, hanem elsősorban a megbékélt kisebbségeken át vezet. A. német delegátusnak Benes csehszlovák külügyminiszter válaszolt ő, mint „a kisebbségek barátja44 (!!)' ée „mint a kérdés megoldásának egyik pártfogója44^!!), hajlandó a VI. bizottság hatáskörének’ keretein belül a kisebbségi kérdést minden oldalról megtárgyalni. (A bizottsági tárgyalás [hatáskörét 1- fentebb!] ugyanis teljesen veszélytelen és annak praktikus hatása, kötelező ereje nincs —- hazafelé, Géniben pedig tetszik!) A kisantant ezen álláspontját, ahhoz csatlakozva, a lengyel külügyminiszter fejtette ki bővebben. A német javaslattal szemben azt vitatja, hogy már a madridi procedúra is messzemenő kedvezmény és a tanács, semmiféle messzebbmenő újabb határozatét nem hozhat az érdekelt államok beleegyezése nélkül. Szerinte a kisebbségvédelem alapjai másként el sem képzelhetők, csak úgy, ha azt. (t A a kisebbségvédelmet) a népszövetség összes*