Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-01 / 76. (2593.) szám

6 TO^GM-/V\AG^AR-mRMP 1931 áprilit 1, wwk ~Hirek^. POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27-87. Lőrlnckapu-ucca 17. (Central-passage) KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telelőn 495. FŐ ucca 69.. L em. Jobbra MYITRA1 szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tér 3. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Pavlovlcs-ncca 2 ♦ VÍZUMOT Magyarországba, Romániába Ola^zor szágba, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap1' pozso­nyi kiadóhivatala, Pozsony, Lőrinckapu-u 17 II. (Central passage). Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvéte- lezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága 11, Panská ul. 12. Ili em. eszközök ÚGY SZERETNÉK... Úgy szeretnék még akarni, amit még soh’sem akartam, érezni, mit nem éreztem s hallani, mit nem kérdeztem. Látni, amit még nem láttam, megkapni, mit eoh’setn vágytam. Nem kell semmi. Mégis vágyom. Másnak öröm. Én utálom. De Irigylem mégis őket, búsulókat, nevetőket. Kik örülnek napsugárnak, pohár sörnek, két szobának, kis autónak, uj ruhának, a holnapnak és a mának. S tudnak sirni csalódáson, búsulni az elmúláson. Nékem minden öröm régi. Vágy bennem már nem tud égni. Nekem minden bánat régi. Engem gyász már nem tud érni. Sokat sirtam és nevettem, szerettem és elfeledtem. Éles késsel vágták testem. Elaltattak, felébredtem. Tőrbe csaltak, bele estem. Fuldokoltam, kieveztem. Megsebeztek, felépültem. Eltévedtem, visszajöttem. Imádkoztam, verekedtem daloltam és berekedtem. Festettem és szobrászoltam. Sáros földön gazdálkodtam, gondfelfőkbe beburkoltam Éhgyomorral, jóllakoltan gyalogoltam, lovagoltam. Vadásztam és alkudoztam kártyáztam és versenyt vívtam, pezsgőt ittam, verset Írtam. Hajón, autón, eroplánon, gyorsvonaton, orosz szánon. Mindent néztem, mindent láttam józanul és mámorlázban. Zürich, Róma, Páris, Berlin, Dornavatra, Sabác, Lublin. Hófergeteg kánikula. Kárpátok és Volhinia. Háború és forradalom. Temetés meg lakodalom. Nem tudok már kérni, adni. Sem pihenni, sem fáradni, örülni, sem haragudni, sem ébredni, sem aludni. Úgy szeretnék még akarni, amit még soh’sem akartam, érezni, mit nem éreztem s hallani, mit nem kérdeztem. Látni, amit még nem láttam, megkapni, mit soh’sem vágytam. Verő Géza. TUDÓSÍTÓINK FIGYELMÉBE! Miutón húsvéti ünnepi számunk szerkesztéséi már Nagypéntek koradélutánján zárjuk, tudósítóinkat arra kérjük, hogy az ünnepi számba cxpresslevél- és levéltávirati tu­dósításaikat legkésőbb csütörtökön ad­ják löl. A táviratok és teüelontudósitósok Nagypénteken legkésőbb a déli órákban továbbitandók. • * * — Fáj nekik a magyarság pártjainak har­móniája! Az utóbbi napokban A Nap, a Slov- vensky Dertnik és a Národni Politika olyór- telmü tendenciózus cikkekkel igyekeznek megtéveszteni saját olvasóikat, mintha az or­szágos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt között el hidegülőben lenne a szövetségi viszony. Ezek a hírek természete­sen teljesen hamis, nevetséges, légből kapott kitalálások s szülőanyjuk egyedül eme lapok ártó szándéka. — Meghalt Wít csehszlovák tábornok. Teg­nap reggel egy prágai villamoson rosszul lett Wrfc József nyugalmazott csehszlovák tábornok. A mentők a kórházba szállították, de szállitás közben meghalt. Wit József bécsi származású, az államfordulat után a csehszlovák hadsereg kötelékébe lépett és 1026-tól a prágai katonai parancsnok helyettese volt, majd a belügymi­nisztérium hadkiegészítő osztályának vezetője. Tavaly nyugalomba vonult. Halálának okát boncolás utján fogják megállapítani. Híndenburg szigorú sziikségrendeletel bocsátott ki a politikai kilengések megakadályozására A rendelet alapján betiltották a kommunisták busvátra tervezett demonstrációit Berlin, március 31. Híndenburg birodalmi el­nök a birodalmi alkotmány 48. cikkelye alapján szükségrenedletet adott ki, amely különösen a fegyverrel való visszaélés és a politikai kilengé­sek ellen irányul A szükségrendelet értelmében politikai gyűléseket és fölvonulásokat be le­het tiltani, vagy föl lehet oszlatni, amennyi­ben ennek megvannak a különleges előfel­tételei, igy például, ha attól lehet tartani, hogy a gyű­léseken a törvények, vagy \ rendeletek elien akarnak izgatni, vagy izgatnak, az államot, vagy vezető tisztviselőit szidalmazzák, vagy nevetségessé teszik, avagy pedig egy válási közületet támadnak meg. A gyűlés, vagy felvo­nulás be nem ej el ütése, vagy erőszakos tet­tekre való nyilvános izgatás legkevesebb há­romhónapi fogházzal büntethető. Legkevesebb hatbónapi fogházzal büntetik, aki jogosulatlanul visel lőfegyvert és azzal erőszakosságot követ el. Olyan egyesüléseket, amelyek tagjai ismételten vétkeztek a rendelet ellen, vagy amelyekben ilyen cselekedeteket tűrnek, föl lehet oszlatni. Egységes ruházatnak, vagy jelvényeknek a vi­selését politikai egyesüléseknél meg lehet tilta­ni. Olyan plakátokat és röpiratokat, amelyek tartalma alkalmas arra, hogy a közbiztonságot és a rendet veszélyeztesse, el lehet kobozni. Szabad ég alatti fkivonulásokat legkésőbb hu­szonnégy órával előbb kell a rendőrségen beje­lenteni. Berlin, március 31. Wirth dr. birodalmi bel­ügyminiszter az egyes birodalmi államok bel­ügyminisztereihez a következő körtáviratot in­tézte: „A birodalmi alkotmány 48. cikkelye alapján a birodalmi elnök rendeletet adott ki politikai kilengések kiküszöbölésére. Eszerint a keresztény érzületet súlyosan sértő husvét- e'Jenes kommunista tüntetéseket meg lehet aka­dályozni. Ezen tüntetések megakadályozásának politikai jelentőségére fölhívom figyelmüket.44 Az Unióban naponta negyvenmillió u'ságpéldány Iái napvilágot Az amerikai nagy ujságírösztoh kulisszatitkai Amerika úgy él a köztudatban, hogy ott min­den nagyarányú. Ég sok igazság is van e mögöt a hit mögöttt. Hogy milyen arányokat ölt teszem fel az újság mint üzem és adminisztrációja, arról nekünk szerény európaiaknak, de legkevésbé ne­künk, szegény magyaroknak fogalmunk sincs. Az ujságkiadás Amerikában nem rossz üzlet. Ezért fejlődött ez az „iparág44 Amerikában oly óriási arányokban és ezért volt érdemes a kü­lönböző ujságvállalatoknak koncernbe tömörül­ni. Ez azonban nem régóta van igy. Nemrégiben még a napilapok és folyóiratok kiadásával ina gánszemélyek foglalkoztak. Ma ellenben az ame­rikai ujságüzem már teljesen ipari jelleget öl­tött. 1921 óta körülbelül 36 százalékkal szaporod­tak Amerikában az újságok, amely szaporodás a népesség szaporodásával szemben, utóbbinak a kétszeresét teszi. Az Egyesült Államok reggeli és esti lapjai­nak hétköznapi példányszáma meghaladja a negyvenmilliót. Nagyon érdekes, hogy ezzel szemben vasárnap csak huszonnyolcmillió újság- példány kerül eladásra. Ám épp igy megszapo­rodtak a mulattató és havi folyóiratok. Ezek példányszáma ezidö szerint százhuszmillió, úgy­hogy Amerikában egy-egy emberre ugyancsak egy-egy folyóirat példány esik. Legalább húsz olyan mulattató és szakfolyóirat, úgynevezett „magazin44 van, amely több mint egymillió pól dányszámban jelenik meg. Az életfenntartásra nélkülözhetetlen cikkektől, tehát az ennivalótól és ruházati tárgyaktól eltekintve, nagyon kevés árucikk van .amely ilyen gigantikus számokkal szerepelne a piacon, mint az újság. Az ujságkiadásból egy év alatt befolyó jöve­delem meghaladja a másfélmillió dollárt, amelyből kétharmadrész a napilapokra, egyhar- mad a magazinokra és más havi folyóiratokra esik. 1929-ben az amerikai ujságvállalatok 133.797 embert foglalkoztattak, akiknek kerese­te 249,995.595 dollárt tett ki. Mig 1914-ben az újságok előfizetések révén csak 99 és félmilliót, hirdetésekből pedig 184 milliót vettek be, ez a jövedelem 1929-ben már 272, illetve 791 millióra szökkent fel. Az amerikai ujságiparnak ez a hallatlan fellen­dülése természetesen számos uj felhőkarcolónak adott életet és egyre újabb és újabb gépek szer­kesztésére ösztönözte az amerikai mérnököket. Mindez természetesen rengeteg pénzforgalmat is jelent, de épp ezért lett az ujságkiadás a nagy­ipar privilégiuma. Az újság előállításánál termé­szetesen „időnyerés44 a jelszó. A nagy napilapok előállítása és forgalombahozása tizenkét órán belül folyik le. Ebben a pillanatban az Unióban hatvan ujságkonszem él és virág­zik. Ezek kezében van 1949 lapból a 300 legjelenté­kenyebb. Huszonkét nagyobb újságkiadó vállal­kozás naponta tizennégymillió példányt produ­kál, tehát több mint a harmadát a napilapok ösz- szes példányszámának. A magazinoknál és szak­folyóiratoknál épp úgy megvan a koncentrációs törekvés, mint a napilapoknál. A legjelentősebb konszernek egyike a Crowell-konszern, amely négy folyóiratot ad ki, összesen nyolc és fél­millió horibilis példányszámmal, valamint a Cur- tis Publishing Company, melynek egyes kiad­ványai 200.000 példányszámot érnek el. Figye­lemreméltó azonban, hogy az ujságipar fellendü­lése elelnére, utóbbi időben csak a tőkeerős vál­lalkozások tudták magukat tartani, mig a gyön­gébbek kénytelenek voltak beolvadni a tőkeerő sebb vállalkozásokba. Ez magyarázza, hogy mig 1921-ben 2020 napilap jelent meg, addig 1930 ban már „csak44 1949. A képeslapok közül a legnépszerűbb a New- york Daily News, amely naponta ötnegyed­millió példányban jelenik meg és az összeg újságok között első helyen áll. Példányszám dolgában követi a Chicagói Tribü­né, míg a legkedveltebb, mulattató folyóirat, a Saturday Evening Post, amely hárommillió pél­dányban jelenik meg. Az ujságkiadás hirdetési üzlete természetesen ugyancsak nagyon fellendült és megnövelte a la­pok alakját is anélkül, hogy megdrágította volna az újságot. Azt állítják, hogy a hirdetés a napilapok összjövedelmének há­romnegyedrészét és a folyóiratok összjövedel mének kétharmadát teszi ki. Ha ezek a számok igazak, akkor azt jelentik, hogy Amerikában a hirdetésnek csakugyan nagy a jelentősége, de egyúttal azt is bizonyítják, hogy a vérbeli amerikai mégis csak roppant naiv ember, mert komolyan hirdetés után indul. — Eljegyzés. Müller Juliska, Zalaegerszeg és Ascher Hugó, Zlaté-Moravce, jegyesek. (M. k. é. h.) — Lakásberendezések a legszerényebb igényűtől a legkényesebbig, szolid, garantált jóminőségü kivitelben: Müller József bútor­gyár, Pozsony, Széplak u. 38. — Halálozás. Kreichel Artúr dr. ezepesremc- tei kerületi orvos élete 67-ik évében súlyos szen­vedés után elhunyt. Halálát özvegye, született Wittchen Elza, két leánya é6 veje gyászolja. Az elhunyt hosszú éveken keresztül felügyelője volt a szepe6remetei ág. h. ev. egyházközségnek. — A kassai felsőbíróság is felmentő ítéletet ho­zott a Dunabank beregszászi fiókjának kirablása ügyében. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: Még 1924-ben Beregszászon ismeretlen tettesek behatol­tak a Dunaibamk ottani fiókjába és a bánik páncél­szekrényéből GOO.OOO koronát és különféle érték­papírokat rabotok el A rendőrség éveken keresz­tül nyomozott, de a nyomozás csak 1929-ben veze­tett eredményre, amikor tó derült, hogy a rablást Somogyi Ferenc volt beregszászi rendőrfeliigyelő követte el, aki a rablás után Romániába szökött, ahol egy rablóbanda vezére lett s akit csak nem­régiben Ítélitek el Romániáiban életifogy ti gemi fegy­I házira. Somogyi a román hatóság ©ütött bevallotta, hogy ő követte el a vakmerő betörést és tettestár­sai Petriics Lajos beregszászi detektivfelügye'iő és Rosemfeld Oszkár, a Dunabank pénztárosa volt. Somogyi vallomása után úgy Petricset, mint Roeen- feldet letartóztatta a beregszászi rendőrség és csak akkor engedték őket szabadon, amikor Somogyi visszavonta a román bíróság előtt tett terhelő val­lomását A beregszászi kerületi bíróság minit év augusztusában tárgv&to ezt a nagy port felvert ügyet és két napos tárgyalás után mind a két vád­lottat bizonyítékok hiányában felmentette. Az ügyész fellebbezése folytán * az ügy a kassai felsőbíróság elé került, amely ma ítélkezett ez ügyben és hely­benhagyta a beregszászi bíróság felmentő ítéletét. — Templomi hangverseny a pozsonyi dóm­ban. Nagypénteken, április hó 3.-án este fél nyolc órakor a dómtemplomban előadja az Egyházi Zenegyesület Haydn József nagy ora­tóriumát: „A Megváltó hét szavát44 magán­szólamokkal, vegyeskarral, orgonával és ze­nekarral. A magánszólamokat éneklik: Par- zer Betty, Chovanetz-Stöger Rózsi, Fügersy Gyula és Mázán Antal. Az orgonán Németh L. István tanár játszik, küzreműködik a tel " egyesületi énék és zenekar, valamint a bra- tiszlavai symphonikus zenekar is. Az elő­adást Albreaht Sándor tainár vezényli. Nyomában vannak a ceglédi vonaton történt rablúgyilkosság tettesének Budapest, március 31. (Budapesti1 szer­kesztőségünk telefon jelen lése.) Stéinher* Rudolf kecskeméti borkereskedő meggyil­kolásával kapcsolatban ma éjszaka a detek­tívek előállítottak az egyik István-mti tö- meglakásról egy fiatalembert, akire telje­sen ráillik a ceglédi rablógyilkos személy- leírása. Ezenkívül más súlyos gyanuokok is ellene szólnak. A detektívek ugyanis tudo­mást szereztek róla, hogy hetekkel ezelőtt Kecskeméten járt, majd levelet irt Lajos- mizisén élő édesanyjának arról, hogy száz pengő adósságát kifizette. Megállapították, hogy március 24-én ugyanazzal a vonattal utazott Lajosmizséről Budapestre, mint amellyel Steinherz. A rendőrség később kö­zölte a sajtóval, hogy az előállított Kovács Ferenc lakatossegéd, akinek zsebében a gyilkosság napján le­bélyegzett Kecskemét—Budapest közti útra szóló vasúti jegyet találtak. Kovács tagadja a terhére rótt bűncselek­ményt. A ceglédi rendőrség megállapította, hogy Lakos Ferenc 25 éves kertészsegéd, akivé? Steinherz igen jó barátságban volt, a gyil­kosság napján elutazott Kecskemétről, hogy meglátogassa egy lajosmizsei barátját. Való­színű, hogy ugyanazzal a vonattal utazott, mint Steinherz és nincs kizárva, hogy 5 kö­vette el a gyilkosságot. Gyanús, hogy a ker­tészsegédnek azóta nyoma veszett. A rend­őrség keresi. Amikor a lady a szobalányának ad zsűri London, március 81. Tudvalévőén nemrégiben folyt le London Szent György-negyedében az a pótválasztás, amely meg­lehetős nagy izgalmak után konzervatív győzelem­mel végződött. A választást megelőző politikai had­járatról fölötte érdekes dolgokat mesélnek. Előre kel lbocsátani, hogy a zangol fővárosnak ezt a ne­gyedét gazdag lordok é6 ladyk lakják és igy ceak természetes, hogy a kortesgyüléseken igen előkelő hölgyek, és urak jelentek meg. Ám nemcsak ők, hanem szolgaszemélyzetük is, amelynek, helyeseb­ben, akiknek szavazatát természetesen mindkét jelölt meg akarta szerezni. A hivatalos konzervatív jelöltnek, Sir Alfréd Duff Coopernek a neje. Lady Diana ugyancsak belefeküdt a munkába, mert az inasok, szobaleányok, soffőrök, stb. általában Daily Mailt és a Daily Expresst olvassák, tehát azokat az újságokat, amelyek adott esetben az ellenjelöltet támogatták. Azonban nemcsak a választói gyűléseken, hanem a. paloták falain belül is elkeseredett szócsatákat folytattak a lordok a zinasaikkal és házmestereik­kel és a ladyk szobaleányaikkal, komornáikkal é« szakácsaikkal a választás lehetőségeiről. Az előkelő ladyk oly hévvel vetették magukat bele a választási harc hullámaiba, hogy' egynéhányan délutáni teát adtak a soffőrök ,inasok, szobaleányok, stb. szá­mára. Egy csésze tea, keksz és szónoklatok segítsé­gével igyekeztek azután a ladyk ezeket a „zsurven- dégeket44 meggyőzni arról, mekkora szerencsétlen­ség volna, ha a hivatalos konzervatív jelölt meg­buknék. És a ladyk fáradozása nem volt hiábavaló, mert Duff Coopert valóban nagy szótöbbséggel meg is választották. Amit az angol ladyk ezúttal csináltak, meglepheti a kontinensbelieket, ellenben Angliában egyáltalán nem újság, mert régebb időben általános szokás volt, hogy bőséges lakomákat csapjanak a választók tiszteletére. A tizenkilencedik század elejének egyik hires angol politikusa és pénzembere, Williaan Hus- kisson választását megelőző nap hatalmas estebédet rendezett, amelyről még ma is bőszéinek. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy talán azért volt ^hatalmas44 ez a zestebéd, mert százakra ment a vendégek száma. Huskissosn mindössze harminckét vendéget hivott meg, azonban ez a harmickét vendégo annyi itókát fogyasztott, amennyi ötszörannyi vendég becsületé­re vált volna. Érdemes felsorolni, mit fogyasztottak ezen az estéiden. A harminckét vendég megivott 107 üveg bort és 563 másfajta alkoholt rejtegető üveg tartalmát: sört. pálinkát, punchot. stb. Maga az ebéd Huskissonnak harminc fontba került, (öt- negyedszázad előtt óriási összeg!) az italokért, azonban 214 fontot kellett fizetnie. A bankett fo­lyamán, amikor már nagyon emelkedett volt a han­gulat, tucatjával vagdosták falhoz a tele üvege­ket ,ám akadtak gondos vendégek is, akik ezen­közben titokban eldugtak a maguk számára jó egy­néhány fiaskót. Bármibe került is azonban e ven­dégfogadás, Husldeson elérte célját. Megválasztot­ták képviselőnek, sőt kélőbb pénzügyminiszter ;6 lett belőle. Szegény gavallér Huskissonnak egyéb­ként nagyon szomorú vége lett, amelyre valóban nem szolgált rá. A liverpool—manclieete: i vasút­vonal megnyitása alkalmával, 1836-ban a vonat ke­rekei alá került és ott lelte halálát. Ám. ha különö­sen súlyos választása költségekről vans zó, Angliá­ban ma is Huekissont emlegetik. %

Next

/
Thumbnails
Contents