Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-25 / 95. (2612.) szám
jé-***'****'.***. • A~ÁJiá*iÁJs+Ír Boa FRANCIA HÉT Irta: MÁRA! SÁNDOR (Páris) A „Prager Rundschau'* Irta: JAROSS ANDOR A „Magyar Kisebbség", a Lúgoson megjelenő nemzetpoütikad szemle legutóbbi számából Vesszük át az alábbi érdekes ismertetést. A csehszlovák kültügyminiszterium kezdettől fogva nagy súlyt fektetett és még több ■pénzt fordított a külföldi propagandára. Ebben a tekintetben Benes külügyminiszter hü maradt önmagához és ahhoz a jószerencséhez, melynek a propagandatevékenységgel való együtthatása adta eddig kulcsát sikereinek. A Prager Rundschau kéthavonként megjelenő .politikai folyóirat, melynek célja a csehszlovák áUameszmét Európa német nemzetiségű lakossága előtt népszerűvé és szimpatikussá ■tenni, vagyis beigazolni azt, hogy a csehszlovák állam semmi irányban sem gátolja egyrészt a belföldön élő kisebbségek nemzeti életjogait, másrészt határozott programja a germán népekkel való barátságos viszony kiépítése. Programját a szemle előszava részletesen kifejti s miután a csehszlovákiai kisebbségekkel is foglalkozik és a jövőben intenziven óhajt is foglalkozni, megismerése magyar ki seb'bségi érdek. Álljon itt az előszó néhány mondata: „A csehszlovák nemzet politikai felszabadulása és az önálló csehszlovák köztársaság megalakulása felkeltették Németországban az érdeklődést csehszlovák problémák iránt, népünk szellemi és anyagi kultúrája, sokféle síkban végzett emberi munkája, különféle politikai követelményei és céljai iránt, valamint államunk nemzetközi helyzete és belső .viszonyai iránt..„Egy nagy nemzet érdeke, mely régi idők óta szomszédunk s melyhez történelmünk kezdete óta élénk politikai és gazdasági szálak fűztek, nem lehet előttünk közönyös...“ „Meg vagyunk róla győződve, hogy ügyeink pontosabb ismerete nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy számos előítélet, mely kölcsönös viszonyunkat terheli, el fog tűnni és a jó szomszédi viszony elöf el tét elé t. alk o í hatja ‘ ‘. „Miután pedig olvasóinknak nemcsak nemzeti létünkről akarunk képet adni, hanem állami életünk minden oldalról való megvilági- tására törekszünk, nem mulaszthatjuk el, hogy nemzetiségeinkről is meg ne emlékezzünk, akik velünk együtt egy állam keretiében élnek, t. i. a németekről és magyarokról. Mi velük itt főleg a mi nemzeti és állaim! szempontunkból akarunk foglalkozni, figyelmünket azon jelenségekre terjesztve ki, melyek az ő viszonyukat a csehszlovák nemzettel, az államban való gazad sági és kulturális részesedésüket karakterizáljáfk; figyelemmel leszünk azon megnyilatkozásokra, melyekből az ő sajátos népi vonásaik tükrözőidnek, amint azok évszázadokon át a mi népünkkel való együttélés folytán sajátsz erüen kifejlődtek, Szívesen adjuk át e célból a szót németnyelvű polgártársainknak, hogy az ilyen természetű kérdések kétoldalú megbeszélés tárgyát képezhessék. Ugyanez az elv vonatkozik magyarjainkra és más az államban élő kisebbsé>- gekre is". „Mindezzel, amit elöljáróban mondottunk, határozott hitvallást tesz a szemle programja mellett, melyet különben kiadójának neve is kihangsúlyoz. A csehszlovák nemzeti és állami álláspont az, melyet következetesen' szolgálni óhajtunk amellett, hogy munkatársainknak teljes szabadságot nyújtunk egyéni szak- véleményük kinyilvánításánál..„Mi végezetül a népek békéjét és nem harcát szolgáljuk". A szemle kiadójaként Krofta Kamii dr. szerepel, aki jelenleg a csehszlovák külügyminisztérium egyik osztályvezetője és a külügyminiszter állandó helyettese. Benes neki szánta azt a szerepet, hogy a külügyminisztérium részéről a kisebbségi kérdéssel foglalkozzék: igy lett például a kisebbségi kérdések tanulmányozására alakult csehszlovák társaság elnöke. A Prager Rundschau hűen a külügyminisztérium tradiciójáboz (ha szabad ezt a szót használni) szavak propagandájával akarja az ellentétes tettek sorát feledtetni, vagy elkendőzni. Nehéz szerep a csehszlovákiai kisebbségek tizen kétéves sorsa és az ismételt anti- germán állásfoglalások után. Az első szám első cikkét Krofta Kamii dr. irta, aki Kramár Károly dr. hetvenéves születésnapja alkalmából hosszabb politikai életrajzot irt a csehszlovák politika ma is egyik legmarkánsabb egyéniségéről. Kramár Károly dr. politikai pályafutása és szereplése rendkívül alkalmas arra, hogy általa képet adjunk a csehek küzdelméről 1848-tól a világháborúig, azaz a csehek kisebbségi éleilküz- del merről, kapcsolatban a srüávizmus fel-fel - lendülő áramlatával; majd később a világháború forgatagából oly szerencsésen kikerülő csehszlovák állam alapításnak és önálló állami berendezésük hi sztorikuni áról. Ez a politikai életrajz bőven ismerteti Kramár szereplését, aki a csehek úgynevezett realista szárnyától elindulva került az ujcsehel: táborába, majd Kaizl halála után vezérükké vált. Az uj- oschek programja a monarchia föderatív átalakítása és azon belül Cseh- és Morvaország autonóm államiságának kivívása volt. Erről a cseh államiságról, mely a reáluniót jelentette Grandok Most tele vagyunk itt 'spanyol grandokkal. Ahova lép az ember. Az infhúsokat és a spanyol követet nein számítva, nem kevesebb, mint negyven spanyol grand vett részt azon az első ebéden, melyet a száműzetésben, a Hotel Meurice számára fönntartott huszonnyoloszobás lakosztályának escu- riali ceremóniával adott a spanyol király. A spanyol grandokról általában csak keveset tudnak a közönséges emberek. Nagyjából csak azt tudni róluk, hogy rendkívül előkelőek. Például joguk van föltett kalappal megállani a király előtt. Ezzel szemben étkezéshez leveszik fejükről a kalapot. Sok egyebet nem is tudni felőlük. London nyüzsöghetett így, 1793-ban, tele francia arisztokratákkal, vagy Konstantinápoly, 1917-ben, mikor megszállták az orosz hercegek. Ez most a spanyol bét Parisban, 1931-ben, A grandok megtöltenek minden nagy hotelt, a hallóikban az ő rekedt torokhangjaikat hallani csalt, amint csoportba állanak és üdvösük egymást. Komor, előkelő emberek, feketék. Dajkákkal és Hispano Snizákkal és Velősein ezekkel és apró grandokkal érkeznek meg, mert gazdagok és szaporák. A Sud-Express le- függönyzött abláku hálókocsijaiban minden reggel 9 óra 5 perckor érkezik a Gare d’Orsayn néhány grand. A repuhlika engedi futni őket. Eddig egyetlen spanyol grandiak sem görbült meg a baja- szála. Tehervonatokkal cipelik ki a grandok az országból nap mint nap bútoraikat, képeiket, műkincseiket, Az ékszert testükön hozzák, idősebb grandnék gyémántokkal teleaggatva futnak be reggelenként a francia fővárosba, kandeláberrel kezükben, melyet sajnáltak odahaza hagyni. Frigidaireket cipelnek, s a necessaire- ben viszik a pénzt százezres csomagokban. Álba hercegnét 750.000 pezetával testén fogták le a spanyol határőrök. A pénzt elvették tőle, s befizették nevére egy bankba. Nem bántották. Büntetést se fizetett. Ilyen elegánsan, ennyi granöezzával nem csináltak még forradalmat, A nagy napok hajlon- gással, teásékeléssel és iidvariaskodással zajlottak le. A republikánus vezérek kalapjukat körbelengetve, mély térdhajláesal búcsúztak a hercegnőktől, akik kérni jöttek valamit, egy vaggont, vagy készpénzkivjteli engedélyt. Ez a legelőkelőbb nép a világon. Ahogy a királyi párt kikisértók az országból, arra nincs példa a történelemben. A granrlok mégis menekülnek, ők tudják, miért. Ez a jóindulatú, udvarias, nemes spanyol nép, mely egy bikaviadal alkalmával sokkal féktelenebb ül tud viselkedni, mint ahogy ezt a forradalomban tette, ujját sem mozdítja, összetett karokkal nézi az arisztokrácia szökését. Mindenki kapott a republikától útlevelet, aki kért. Egy üzletet nem törtek föl Spanyol- országban, egy zsebórát nem loptak el a forradalom címén. A köztársasági vezérek első' dolga volt proklamálni az egyéni jogokat, a magántulajdon szentségét és a vallásszabadságot. Mégis, a grandok százlóerős autókkal inainak a határok felé. A „Journal11 saját külön kiküldött tudósitójának cikkében olvasom, hogy a forradalomnak máris mutatkoznak Madridban sajnálatos és káros következményei. Ezt izgatottan olvastam. Azt irja a tudósitó: „Se kaviárt, se francia pezsgőt nem fogyasztanak már a spanyol fővárosban. Az a nagy csemegeüzlet, mely a spanyol arisztokráciának és a követségeknek naponta több kiló kaviárt és többszáz üveg francia pezsgőt szállított, napok óta nem csinált üzletet. A főváros legnagyobb virágkereskedé- se beszüntette a holland tulipánok rendelését. Eddig repülőgépen hozatta a tulipánokat, ezentúl nem hozat semmit, amig a helyzet nem változik.11 Ez azért van igy, mert elmentek a grandok. A spanyol parasztok, munkások, bakák és matrózok nem fogyasztják se a kaviárt, se a pezsgőt, se a tulipánokat, A grandok elmentek, mindennek vége. Hispano-Suiza-autót az elmúlt héten egyetlenegyet sem adtak el Spanyolországban. Nem volna Ausztriával, igy nyilatkoziik Kramár: „így egy uj, életképes és áldásos alakulat jönne létre, mely megfelelne azon hivatásnak, melyet monarchiánk történelmi múltja is feltételez, különféle országok és népek szövetsége, melyen belül valamennyi szabadon fejlődhetne és együttes erővel ellenállhatna a kívülről jövő támadásoknak". Majd később: „A cseh ember nem kívánhatja a más nemzeti végűek elnyomását és mi éppen ezért államiságunkat, a csehországi németek érdekében iá kívánjuk". Kramár később a csehek aktivista szárnyát vezette, mely ellentétben Masatokkal — aki képviselői mandátumáról is lemondott, mert a bécsi reichsratbeli szereplésétől nem várt eredményt — csak a 'monarchia keretében képzelte el a cseh jövőt. Erre nézve érdékes alábbi nyilatkozata, mely 1903-ból származik: „Olyan utat tartok megfelelőnek, moly most gazdasági és kulturális megerősödésünkhöz vezet, hogy elég erősek lehessünk nehezebb időket, is kiállni nemzéli átlóm anyunk épségben tartása mellett11. Feleségének orosz származása nagy baiásís látni ilyen márkát az uccukon, ami volt. azt elvitték a grandok. Itt ülnek Páriában, mindenfelé látni, őket, fo- ketebajiszu mór-fejüket, amint a nagy vendéglők ablakai mögött ülnek. Arcukon történelmi elszántság. „Majd visszasírtok még minket" — gondolják és mondják keserűen. S kontremin- bői. dühösen eszik a kaviárt. Páris egy-bét napig nézi őket. Pontosan két napig. Két napig írtak arról, mivel telik el a királyi család napja a száműzetéeben. Harmadik nap már nem írtak erről. Itt mindent láttak, mindent megszoktak, az orosz nagyhercegeket, amint taxiengedélyért jelentkeznek, e a száműzött bolsevista vezéreket, amint testőrökkel ülnek az operában, a magyar, a lengyel, -a macedón, szerb, görög és török emigránsokat, senki a világon nem ismeri olyan pontosan az ■emigráció fázisait# és lélektanát, mint egy párisi hotel,portás, ők tudják, napra, milyen sokáig kell a. Meurice-ben egy száműzött hercegnek' a vendéget adni, amig pincér lehet ott belőle. Láttak itt. már nagyobb koronaékszereket-, hangosabb címeket, grandnál grandabb méltóságokat, A város diszkréten megy el az esemény mellett, nem érdekli. Megszokták, hogy aki megbukik, az idejön. Mindén forradalmon csak ezek keresnek, ezek a ho-sszu-alsónadrágos francia hoteltulaj- donosok. Egész Európa nekik forrong. Zászlókat bevonnak, zászlókat ki tesznek, ahogy reggel olvassák az újságban. Minden forradalmat ők nyertek meg. Még a sajátjukét is. A regény veséje Amire Tbérive, egyik előkelő kritikus, föltűn est keltő cikket irt a „Ternps!1-ban arról, hogy a regény ellen merénylet készül a kiadók részéről. Egyik ..legnagyobb és befolyásos francia kiadó11 megsúgta neki, hogy elég volt a rossz regényekből, s ezt, francia kifejezéssel, igv határozta meg: „össze fogom törni a regény veséjét11. Magyarul, be fogja törni a regény fejét, vagy, ha tetszik, kiszedi a pejsliját. Ez a kijelentés nagy fölzúdulást- keltett. Minden jelentékeny kritikus hozzászól a maga rovatában. Az irók egyelőre még nem nyilatkoztak. de a kritikusok fölháborodva firtatják a kijelentés szerzőjét, ki akarják nyomozni azt a legnagyobb és befolyásos francia kiadót, aki ilyesmit mert mondani, hogy összetörjék a veséjét és kivegyék a pejsliját. Egyetlen regényíró nem szólalt meg eddig ebben a kérdésben. Ebből talán az is következik, hogy a kritikusoknak fontosabb a regény- irodalom exisztenciája, mint az Íróknak: mert az irók amúgy sem élnek meg a regényeikből, de a kritikusok, legalább Franciaországban, föltétlenül megélnek abból, hogy regényeket kritizálnak. Sokan dúsgazdagok lesznek közülük, mert a kiadók jobban fizetik őket, mint az írót, akit kritizálnak. Egy-egy irodalmi díjon mindenesetre többet keres a fconkurrens kiadóktól megvesztegetett kritikus, mint a-z iró, aki. az 5000 frankos dijat kapja, olyan regényért, melyet 3000 frankért adott el a kiadónak, aki aztán a megvesztegetett kritikus segítségével elad a díjazott műből 100.000 példányt. Nem minden esetben történik igy, de nagyon gyakran. S nem minden kritikus korrupt, de a legtöbbjének éppen olyan hivatásos bakaié jár ki a kiadóktól, mint a színházi riportereknek a sztároktól és Managereiktől. A francia irodalmi kritika korrnptságáuak legfőbb oka az irodalmi dijak. Angié Billy kezdte meg a küzdelmet a dij-svindli ellen, s nagy visszhangra talált. Ha a regénnyel csakugyan baj van, ahogy ezt. a nagy kiadó mondotta. Thérivenek, akkor elsősorban a dijak körül kell megszüntetni a visszaéléseket. A publikum még mindig ad valamit a dijakra. Az írók és környezetük semmit. Valamirevaló iró már hosszú ideje kikérné magának, hogy valamilyen sablonos klikk-díjjal szégyen!teák meg közönsége előtt. A dijak körül valóságos 'börze-, manipulációk zajlanak-le, a totaliza^őr előtt tülekednek úgy a játékosok, mint a kiadók fi dijak körül. Van egy féltucat díj ma Franciásánál, az európai szlávok jövőjét Oroszország modern érlelőmben vett megerősödésétől gondolta függőnek. A ne ószláv izmus tényleg 1908-ban diadalt aratott a prágai kongresszuson, amikor Kramár 'Szavaival élve: „itt kezet nyújtották egymásnak az orosz meg a lengyel, a bolgár meg a szerb a 'többi szláv nép jelenlétében és jolyap 'testvéri, ünnepet ültünk, melyre még álmunkban sem gondolhattunk". Kramár aktív izmusa 1912-ben érte el csúcspontját. amikor megszavazta a véd erőtörvényt ezen szavak kíséretében: „nem a kormánynak szavazóm meg ezt a törvényt, hanem az államnak, a nemzetnek és az ősz uralkodónak". Egy későbbi nyilatkozata közvetlen a háború ©lőtt: „Nem tudok a monarchia erejében bízni, mert itt nem értettek hozzá a nemzetiségi kérdést úgy megoldani, ahogy azt a történelmi fejlődés megkívánta volna". A háború első évében emlékezetes kijelentése: „Az európai államok politikájuk zárszámadását készítik most el és egy bizonyos, I országban, melyek határozottan kompromittálónk. Ezek a dijaik stimulánöszerek, doppingolják az írókat. Minden évben megjelenik egy sereg regény, melyek talán soha nem születtek volna meg, ha a kiadók nem serkentik. Íróikat, hogy ennek vagy annak a díjnak a szellemében publikáljanak valamit. A regényinflációnak egyik legtipikusabb oka a dij-spekuláció. ők már itt tartanak. Az a bajuk, hogy túlsók a. díj, tulfejlett az irodalom kereskedelmi tendenciája, túlságosan nagy a produkció, erőszakkal le 'kell építeni azt, ami az irodalmi termelésben mesterséges én túlzott. Az iró itt ma éppen úgy hivatásos artistája mesterségének, mint a színházi ember, — pontosan úgy managelik, „csinálják". A legnagyobb írók sem tudnak szabadulni e befolyás alól. A kiadó „viszi" őket, könyörtelenül. Nincsenek kilenc évre a fiókba zárt kéziratok többé, senkinél. Nincsenek, sehol, nagy, boldog amatőrjei az irodalomnak többé. James Joyce mögött éppen úgy ül a kiadója és várja a regény kéziratot, mohón és türelmetlenül, mint Gl ide, vagy Green mögött. Nem a regény veséjét kell összetörni. Az iró ■kénytelen megadni magát egy kommerciális fordizmuenak, mely akkord-munkát, követel tőle. A rendszerben van a nyomorúság, — s ez a rendszer nemcsak az irodalomé. Nekünk kissé fantasztikusan hangzik az egész. Egy ország, ahol őszintén és komolyan sokalják a dijakat! A Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesületének első közgyűlése Ungvár. április 24. Jelentős momentumhoz érkezett el a húsvéti szünidő alatt Ungvár és vidékének magyar egyetemi és főiskolai hallgatósága, mert megalakította egységes jogi testületét, ami a kárpátaljai magyar akadémikusok egységes összefogó szervét jelenti. Az egységes munkaakarat és a magyar munka összefogó erejének a gondolata manlfesz- tativ kifejezést nyert a Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesületének első programadó közgyűlésén. Az egyesület végrehajtó szervét a következő főiskolások képezik: elnök Kávások Jenő, mérnök-jelölt, alelnök és kulturrefereus Síkul - téty László, jogszigorló, titkár Miskotezi István, jogszigorló, jegyzőkönyvvezető, Pau- lincsák Ferenc, jogszigorló, pénz tárnok Ilos- vay István, jogszigorló, választmányi tagok Leskovits István, jogszigorló és Estók Gyula, jogszigorló. Úgy az elnök, mint a kulturre- ferens programadó előadásukban hitvallást tettek az egyesület munkájának specifikusan magyar, de. amellett korszerű beállítottsága mellett. Hangsúlyozták az ifjúság szociális elhivatottságát, amit csak akkor teljesíthet, ha felismeri a magyar falu és a magyar nép kimeríthetetlen szellemi, gazdasági és művészeti energiakészletét és ha megteremti az intellektuális osztály és a magyar paraszt tömegek közt a magyar gondolat egységesítő erejének a lélektani előfeltételeit. A lelkes hangulatban végződött ülés után az egybegyült ifjúság üdvözlő táviratot menesztett Grossohnml Géza dr. szenátornak és Törköly József dr. képviselőnek, az ifjúsági Nagybizottság elnökeinek, Egiry Ferenc volt szenátornak, valamint Körüláfch Endre szenátornak és Jár ess Andor tartómén ygyiilési képviselőnekMegfeezdStM a Palesztinái tárgyalásait London, április 24. A gyarmatügyi hivatal nyilvánosságra hozza azt a hirt, hogy a Palesztinái helyzetről folytatott megbeszélések Jeruzsálemben és Londonban egyidejűleg kedden megkezdődtek. ' hogy ennek a háborúnak végén nem fogunk többé az európai térképre ismerni". Kramár népének igazi vezérévé tulajdonképpen a háború alatti halálradtéltebése tette; haditörvényszék elé került mint hazaáruló az eddig aktivista politikus, mert volt bátorsága mikor látta, hogy a monarchia, melynek létéhez kapcsolta a cseh nemzet jövőjét, a háborúból fel nem támad — revideálni álláspontját. Az uj állam azonban nem teljesen Kramár testéhez szabottan született meg: a köztársa - sájg első miniszterelnöke csakhamar pártjával együtt a nagy tülekedésben leszorult az első helyről; talán az efölött érzett elégedetlenség váltotta ki nála azt a szélső sovinizmust, mely őt ma jellemzi e a régi kisebbségi harcost sokszor dühtől ta jtékzó meggondolatlan Ságokra ragadtatta. Nekünk élénken emlékezetünkben van egyik Kassán tartott beszéde, melyben nyíltan ezt mondta: „En gyűlölöm a magyarokat". őszinte, nyílt beszéd, néha többet ér. mint sok aayulszivü igére! és gyáva megértésből lábadó szép szó. (Vége kőv sál volt külpolitikai felfogásának kialafcuM%
