Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-24 / 94. (2611.) szám

1931 április 24, péntek.

^i«<mMacAarhirlm?

„Likvidálni kell

a sovinizmus füzében kitermelt bekerítő, gplöSel-külpolitikát s kezet kell nyújtani azoknak a szomszédoknak, akik gazdasiói téren a megértés útját keresik11

M

Böhm Rudotf szenátusi beszédében a vámunió jelentőségét méltatta Csehszlovákia szempantiábó1 s élesen kritizálta a kiiipo itikát, amely nem számol a köztársaság legfontosabb gazdasági érdekeivel

Prága, április 23. A szenátus tegnapi ülésén a gölni cvölgyi vasút államosítására vonatkozó javaslat tárgyalása során Böhm Rudolf országos keresztényszociaiista párti szenátor hosszabb beszédet mondott, amelyben alapos kritikában részesítette a kormány külső és belső politikáját. A beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatiban utalt árra, hogy a kormány különösen gazdasági kérdésekben többnyire elkésetten intézkedik. Ezt láttuk a gabonavámok behozatalánál, majd az ősszel életbeléptetett őrlési és keverési törvénynél. Az országos keresztényszocialista párt a német keresztényszocialistákkal egyetemben már körülbelül egy év előtt beterjesztett egy hasnoló őrlési javaslatot, a kormány azonban azt annakidején nem tárgyaltatta le, mivel ellenzéki oldalról származott.

Tis hónappal később már elkésetten terjesztette be úgyszólván ugyanezt a javaslatotA most tárgyalt javaslat fontosságát elismeri, de a vicinálisok megváltása körül is olyan késedelmek történnek, amelyek miatt mérhetetlen kár származik a közgazdaságra. A vicinális vonalak átvétele különösen Szíoven- szkón rendkívül fontos, mert belevág a tari- fális kérdések egész komplexumába.

A mostani tarifáUs viszonyok Szhvenszkón egyszerűen tar ihatatlanok és kata'sztrófáli- sokká válhatnak, ha rövidesen helyes megoldást nem nyernek.

Megemlíti a Margitfalva—Vöröskő közötti vasút építkezése körüli eljárást, amely a legtipikusabb iskolapéldája annak, hogy Prágában hogyan kezelik Szlovenszkó legégetőbb gazdasági kérdéseit. Ilyen metódusok után nem csodálkozhatunk azon, hogy Szlovenszkó gazdaságilag egyre rosszabb helyzetbe keni1. S miután azt látjuk, hogy nemcsak a belföld1 intézkedések nem kielégitőek, de külkereskedelmi politikánk is helytelen vágányokra szalad, jövő megmaradásunk érdekébe i keresnünk kel) az utat, mely ebből a gazdasági káoszból kivezet.

A rosszul informált külpolitika

— Mindenek előtt konstatálni kívánom, — mondotta többek között Böhm vr —■

hogy a mindig mindent tudó külügyminiszterünket s e réven kormányunkat nagyobb meglepetés nem érhette, mint amikor a német-osztrák vámunió ténye tudomására jutott. Ezt megerősíti Kramár egyik cikkében, mikor kijelenti, hogy „mindaz, ami történt, nagy meglepetés volt számunkra, nem az első és talán nem is az utolsó".

Ez a rossz informáltság tulajdonképpen külügyi szervünknek örökéletü fiaskója marad és attól tartok, esetleg reparálhatat- lan büue is.

Ezen tény felett tehát nem lehet ám és nem is szabad egyszerűen elsiklani. Az letagadhatatlan, hogy egész politikai és gazdasági életünkben oly konstemációt idézett elő a vámunió bejelentése, hogy ma is a jövő kialakulását illetőleg teljes a káosz, a bizonytalanság és

a különféle illetékes tényezők nagyhangú, de eléggé eltérő, sokszor bizonytalan s határozatlan kijelentései csak takarói a kuliszák mögötti izgalmaknak, ijedelmeknek és tervnélküliségnek.

Találóan jellemzi Kramár a helyzetet, amikor azt írja ugyancsak előbb említett cikkében, hogy: „Kevés a megértés minálunk a világikérdések fejlődése iránt, amelyekbe a mi politikánkat be kellene illesztenünk. Sokat beszéltünk Középeurópáről és azt hittük, hogy annak központja mi leszünk és közben Németország előjött aző na^vszer"* tervével."

Nyilvánvaló, hogy külügyminiszterünk a sok tervezgetésben lemaradt. De a legnagyobb mértékben ezen ténnyel kapcsolatban a külügyminiszter ur elsietett, úgyszólván provokatív kijelentésén kell megütköznünk. Kétségen felül áll, hogy nyilatkozatai nem egy meggondolt, előrelátó és higgadt dip’o- matára vallanak.

Csak nem képzelte talán a külügyminiszter ur azt, hogy tulmerész és meggondolatlan támadó éöü szavainak oly hord ere je lesz, hogy két szabad állam elhatározását meggátolhatja?

A külügyminiszter ur képviselőházi beszédében annakidején biztosította a parlamentet,

hogy republikánk és a kisantant, a franciák, s az angolok teljesen azonos felfogást vallanak és a követendő eljárásban is az angolokkal egyöntetűek. Remélem ma már bevallja a miniszter ur, hogy a kijelentése tévedésen alapul, mert hiszen köztudomású, hogy a francia és angol külügyminiszterek kijelentései nem kongruensek. Az angolok az áthidaló és az ügy levezetésére alkalmas népszövetségi tanács elé utalták az egész komplexumot, s igy óhajtják a kérdést levezetni, hogy annak helyes kifejlődését ne gátolják, hanem biztosítsák. Ez homlokegyenest ellentétben áll Benes miniszter ur harcias nyilatkozataival és vétózásával szemben.

Nem a presztízs, hanem a gazdasági érdek a fontos

Jellemző az esetre az is, hogy amíg a kormány sajtója és a kid ügy miniszterim által instruált külföldi sajtó a kampány első fázisában állandóan a genfi egyezmény megsértése körül hadakozott és állandóan csak a szerződésszegést emlegetlek, ma már túlnyomóan a kérdés gazdasági kihalásairól elmélkednek, de itt is inkább arról, hogy milyen

— Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedő egyéneknek a természetes Ferenc József ke- serüviz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József-viz számos féloldali hüdésben fekvő betegnél is megtette a kellő hátáét s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserüviz gyógyszer tárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható.

hátrány származnék a vámunióból kifolyólag Ausztriára és esetleg csatlakozás esetén Magyarországra nézve. Érthetetlen ez a logika és ez a gondolokozás. A külügyminiszter ur mindig a más bajával törődik, mindig a más feje fái neki.

Azt hiszem, minekünk elsősorban saját nézőpontunkból kell a kérdést megvilágítanunk, keresni kell az utat, amely a legcélravezetőbb, amely érdekeinknek lüegjobban felel meg. Meg kell vizsgálnunk, de objektíve, országunk gazdasági helyzetét, s ha célirányos jövőnk szempontjából a csatlakozás a vámunióhoz, úgy holmi presztízs-kérdésekért és nagy hatalmi hóbortokért nem szabad egy pillanatig sem várakoznunk és tétováznunk, de csatlakozni kell a gazdasági egységhez, amely jövőnket mentheti meg.

Ha azonban csak az eddig elhibázott külpolitikánk befolyása alatt döntünk ezeu életbevágó kérdésben, úgy akkor esetleg gazdaságilag oly izoláltságba kerülhetünk, mely egész létünket veszélyeztetheti.

A gazdasági helyzet egyre rosszabb

Vizsgáljuk meg tehát most republikánk gazdasági helyzetét. Természetes ezen vizsgálódásunknak objektivnek kell lennie. Ha őszintén kell válaszolnunk, akkor csak azt válaszolhatjuk erre, hogy <

gazdasági helyzetünk ma rossz, sőt sajnos egyre rosszabbodik.

Csak egyedül a kormány vezetői optimisták, a gazdasági faktorok ezzel ellentétben pesszimisták. A rideg való az, hogy külkereskedelmi forgalmunk katasztrófálisan csökken s a márciusi helyzet is rosszabb, mini a februári.

A szenátor összehasonlítja a márciusi külkereskedelmi forgalmat 1930. és 1929. éviekkel. Az összforgalom 33, illetőleg 40 százalékkal, a behozatal 35, illetőleg 46 százalékkal, s a kivitgl 30, illetőleg 33 százalékkal esett ebben a hónapban. Ha az egész első évnegyedet vesszük vizsgálat tárgyává, akkor azt látjuk, hogy az aránylag még szomorúbb képet mutat. Vessük össze 1930. és 1929. évekkel.

Az 1931. év első negyedében az összforgalom már csak 5696 millió koronát tesz ki az 1929. év összforgalom értékével szemben, mely 8245 millió korona volt, vagyis 1931-ben 2553 mii Hó koronával, azaz 31 százalékkal esett az összforgalom, s 1929-el szemben pedig 34.5 százalékkal.

Ily abnormis visszaesésre a kormánytényezők karácsony utáni optimista nyilatkozataival és

beigérgetéseivel szemben nem voltunk elkészülve.

A behozatal ez év első negyedében 34 százalékkal kevesebb volt a múlt évivel szemben és 43 százalékkal csökkent az 1929-el szemben. A kivitel 29 százalékkal kevesebb ez évben 1930-ai szemben és 25 százalékkal, ha az 1929-ee évvel hasonlítjuk össze.

Csak egyedül a textilipart 450 millió korona veszteség éri és a faipar 9064 vágón fával exportált kevesebbet ez év első negyedében, mint múlt éven. Ez a gazdasági perspoktiva ránknézve elijesztő. A belső gazdasági helyzet is egyre rosszabbodik minden téren.

A pénzpiacot a nagy pénzfölösleg jellemzi, mert a gyáripar és a kereskedelem nem tudja felhasználni a mutatkozó pénzkínálatot. Az 1.300 milliós „beruházási" kölcsönnek a kormány kb. csak egyharmadát fordítja tényleg beruházásra, máskülönben folyó kiadásokat fedez belőle.

Az országos keresztényszocialista párt annak idején rámutatott arra, hogy az invesztíciós kölcsön tulajdonképpen nem egyéb, mint a költségvetés hiányának pótlása, amelyet nem a megjelölt célra fognak felhasználni. Az invesztíciók elmaradásának következménye azután az, hogy a munkanélküliség aplanálása nem történt meg és a márciusi statisztika, dacára a tavaszi idénynek, amikor a mezőgazdaságnál is sok munkanélküli nyer felhasználást, 337.921-re növekedett, tekintve, hogy a február végi statisztikában csak

336.700 munkanélkülit mutattak ki.

A mezőgazdaság helyzete szintén nem javult, sőt mondhatjuk, hogy rosszabbodott, mert a magyar vámhaboru következtében főleg az ipari krízis lépett előtérbe és a mezőgazdaságról azóta teljesen megfeledkezett a kormány. Az ősz folyamán a mezőgazdaság jaj-kiáltása egészen Prágáig hallatszott és akkor kilátásba helyezték a mezőgazdaságnak a nagy és olcsó hitelt. A megszavazott és erre fordítandó 150 millióból azonban a mezőgazdaság mindezideig nem látott semmit sem.

A földművelő gazda igényét kénytelen volt teljesen leszállítani és ma éppen csak, hogy éli életét. S maholnap csak a saját megélhetéséhez szükséges földet műveli meg.

A gyáriparnál ugyanazt tapasztaljuk, hogy az is csak állandó visszaesést mutat. Ez áll különösen és elsősorban a textiliparira, a vasiparira, a papíriparra, nemkülönben a faiparra. A gyáripar helyzete jelenleg tehát szintén siralmas és a jövője sem mutat semmi biztatót. Lehetne ugyan valamit a kiiviiteíi hitellel segiten/i, amit a kormány már régen be is ígért, azonban a gazdasági élet ezen a téren is hiába várja a kormány segítő kezét. Ezen hitet nélkül még újabb néhány gyár lesz kénytelen üzennét beszüntetni.

A gazdasági élet általános pangása, de különösen a kivitel csökkenése kifejezésre jut a vasúti szállítás erős csökkenésében is. A csődök és kényszer- egyezségek lavinája is egyre tairt.

Látható tehát, hogy a gazdasági élet mennyire lázas s láza, ahelyett hogy esne, még mindig tovább emelkedik. Az adóbehajtás azonban mindennek dacára könyörtelenül működik, nincs tekintettel a rosszabbodó helyzetre. Egyre pusztítja az adóalanyokat, a kisegziszteneiákat, az iparosokat és a kisgazdákat.

A kormány alaptalan optimizmusa

A gazdasági helyzet ilyen rosszabbodására semmi esetre sem számíthattunk, hisz Udrasal miniszterelnök februárban a legnagyobb határozottsággal és optimizmussal beígérte, hogy a kormány oly intézkedéseket lépteit életbe, amelyek révén gazdasági helyzetünk rövidesen enyhülni és javulni fog. Sajnos, a külkereskedelmi mérleg és az előbb előadottak éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Annakidején az ellenzék rámutatott a korín ány- tervék helytelenségére, kapkodó tervszerütlensé- gére s a tett intézkedések elégtelenségére. De a kormány éá pártjai tanácsainkat nem hallgatták meg, javaslataiinfcat mellőzte. Éppen ezért a mai sivár és egyre rosszabbodó gazdasági helyzetért csakis a kormány felelős, vakon követő pártjaival egyetemben.

Igaz ugyan, hogy Ma telisek kereskedelmi miniszter ur úgy találja, hogy a javulás már be is állott s emnek pozsonyi beszédében kifejezést is adott. A különböző gazdasági szervek jelentései és kereskedelmi mérlegünk ózonban ennek ellentmondanak. Mafousek miniszter ur beszédében azt állította, hogy a szíovenszkói gazdasági élet konszolidációja érdekében az elmúlt évben megfelelő intézkedések történtek, ezzel szemben a csehszlovák gyáriparosok országos szövetségének szíovenszkói központjának jelentése azt állítja, hogy' a szloven- szkői gazdasági kérdések közül egyiket sem oldották meg az elmúlt évben. Ez a jelentés tehát éles

ellentétben áll Maitoueek ur kijedentcsévél szemben és itt, sajnos mégis csak a gyáriparosok országos szövetségének keöl hitelt adnunk, mert

Matonsek miniszter ur többet foglalkozik a politikával, mint gazdasági kérdésekkel, sőt azt kell tapasztatnunk, hogy' miként a miniszter ur egy pozsonyi pártgyülésen is tette, mint gazdasági miniszter szívesebben vesz részt soviniszta heccelésekben, mint a szíovenszkói gazdasági helyzet alapos tanulmányozásában.

Helytelenítenünk kell különben is a kormánynak azt e módszerét, amely ez ország gazdasági helyzetének igazi képét nem vetíti elénk, hanem azt elkendőzi. Helytelen és rossz taktika, mely megboez- szulihatja magát. Az időelőtti optimizmus nagyobb ■károkat idézhet elő, minit a pesszimizmus, mert az e’-őbbá az éberség és a tettrekiészségnek az el- emyeszrtője.

Újabb Yámháboru réme

Köztársaságunk gazdasági élébe — mondotta Böhm Rudolf szenátor ezekután — az általános gazdasági válságtól eltekintve, helytelen kül- és kereskedelmi politikánk miatt lehetetten szituációba kényszerült a szomszédos államokkal szemben.

Pedig föíMirojzi helyzeténél fogva ezekre teljesen rá van utalva. Jelenlegi helyzetünk az, hogy Ausztria, amellyel ma miég szerződéses viiszonyibau vagyunk, felmondta a kereölcedélmi szerződést. Tekint eltel arra, hogy a folyamatban lévő tárgyalásoknál a textíiílvámok kérdésében oly differenciák merülitek fe3, ame’-yek úgyszólván áthidalhatatlan ok, nagy a valószínűség, hogy itt is vámbáborura kerül a sor, anű annál könnyebben is megtörténhet, ment tudjuk, hogy' külpolitikánk őezintelenségévei, miként a magyar kereskedemii tárgyalásoknál is tette, vagy bolanii presztízs okokból az utolsó pillanatban borit fel minden jó szándékot. Természetes, hogy akkor Itt is feltámadhat a vám háború réme.

Dél felé Magyarországgal, sajnos, még fennáll a vámbáboru és itt a sok külpolitikai taktikázásra majd újból ráfizetünk, amiként már ma is sok tízezer munkanélküli munkás áldozata a kormány e ballépésének.

A kisantantállamok ellentétes gazdaségi érdekei

Jugoszláviával ugyan végre megkötöttük a kereskedelmi szerződést, de ez nem kozta meg a várt előnyöket. Textiliparunk a magyar piac elvesztése folytán nem lett kellőleg kárpótolva a jugoszláv kereskedelmi szerződéssel. Különben is Jugoszlávia érdekei földrajzi helyzeténél és agrárfeleslegénél fogva más, előnyösebb gazdasági utakat keres. El-re enged következtetni a német kereskedelmi szakköröknek rövid időn belül, Jugoszlávia kereskedelmi életét tanulmányozó úgynevezett barátságos látogató-a is.

Elvégre Benes további karrierje kedvéért Jugoszlávia nem fog érdekei ellen cselekedni.

Máskülönben is jellefr.'ő a Jugoszlávia és Csehszlovákia közötti baráti viszonyra Bradác jicini beszéde, mellyel a kisantant államainak önérzetét alaposan arcú verte és megtaposta. Rradáé miniszter ur úgy beszél a kisantant államairól, mintha azok a legsötétebb Afrikában volnának. Nem azzal indokolja meg a kisantant vámunió létesítésének akadályát, hogy ezen államok nem képeznek egy gazdasági egységet, hanem azzal, hogy Románia és Jugoszlávia kulturnivója balkáni, ott a mezőgazda egy alacsonyahbrendii lény, mely még a robot idejét éli. Mindenesetre Románia és Jugoszlávia ezen testvéri megállapítás okát elkönyvelheti Bradác miniszter urnák és csak megerősödik a mondvacsinált barátság.

Lengyelországgal közismerten a kereskedelmi viszonyunk nem éppen kielégítő, különösen a magyar vámbáboru óta, melynek következtében Lengyelország sertésfeleslegeit, dacára a kereskedelmi szerződésének, a csehszlovák piacon elhelyezni nem tudja. Lengyelország érdekét rendkívül sérti az élefcbe- léptetett autonóm sertésvám és pótvám s előreláthatólag itt a kereskedelmi szerződés revíziójára keiül a sor, de csak úgy, ha előnyöket biztosítunk Lengyelország részére Csehszlovákia hátrányára.

Németországgal ma még fennáll a normális kereskedelmi forgalom, de a német kormány, látva a csehszlovák kormány ellenséges magatartását, nem lehetetlen, hogy a vámunió létrejöttéig is megteszi azokat á belső intéz-