Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-22 / 92. (2609.) szám

4

•MAcftaRteronag

1961 áipriHi 82, §§#rd*É

Az első magyar „repülőgolyóbisok" légi útja a Csallóköz és Pozsony fölött

A magyar léghajózás őskorának első három eseménye 1784-ből

Prága, április 21. A Zeppelin tavalyi prágai és eaidei bud apesti látogatását nagy telkese ekéssel iköímmesxtáiltta a prágai és budapesti sajtó. Negyvenhét esztendővel ezelőtt hasonló izgalmas esemény- r51 számolt be az akkori „hírlap tudósító". Ugyanis T7S4-ben március elsején bocsátották föl az egykori Magyarországon az első léghajót. Fölefmelke- dés éről tudósítás jelent meg a Magyar Hírm ondó - bán, ahol megvan örökítve a ,yrepülő golyóbisnak" győri szá myp róbálh ozása, amelynek sikere

ért a mennyezetig. Onnét levévén, az udvarra kivitték. Holott azonnali, amint szabadon eleresztetett,

egyenes hamar reptéréi fejjill múlta a há* fedelét

Már a ezaibadtevegiöbein a szél megdőlt emelkedéssel vitte olily magasra, hogy

Tsallóköz Szigetének indulván, egynéhány per- csenések alatt eltűnt a nézők elől.“

i*y ir az egykori tudósító a nagy eseményről. Pesten ugyanez esztendő augusztus 22-én este hét őraíkoT bocsátotta tel Száblik latrán piarista az első léggömböt, egy ökttuhólyagból közülit, vörös festékkel bemásolt és gyantával bekent „repQlő- golyóbist". Együk oldaMna felírta, hogy a megtaláló vigye vissza és a léggömb alól négy aranyos rojton egy Sds hajó fiiggötit alá. A léggömb 8177 köbnyi ,gyulladó levegőt" tartalmazott. Az egykori tudósitó körülményesen beszámolt erről a kísérletről is:

„Felytil nevezett uir — írja — ezen szárny nélkül repülő golyóbisnak szerenteés felbocsátásával megmutatta azt, hogy valami! a Frantzia és más idegen Nemzetek köztit tehetséges, a Magyarok köztit sem lehetetlen ez."

A harmadik léggömböt 1784 május 11-én Gyair- maltlhy doktor bocsátotta fel Pozsonyban a hercegprímás jeleniliéitében.

után

Pesten és Pozsonyban is kísérleteztek léggömbbel.

Az első léghajó fölszálíásáról szóló tudósítás a következő:

„Tehát a Győri Tudomány Fő Oskolának tulajdona ez a ditsőeég, hogy Hazánkban is meglett már egyszer annak a repülő golyóbisnak a próbája, meílly majd tsahnemi az egész világot fellázas-zrtolta. Jól reméletitem ón azt, hogy ennyi tsatára a midink is fel1 ébrednek. Ha mintsem is egyéb haszna, elég a mégis: hogy a természetet vizsgáló nagyságos elme ártatlanul mulatja magát az ilyen ritkán látalottofcban: hogy a köznépünk is azokat szemlélvén, kezdi esrnémi, mi sokat tehet a tanult emberi ész, amit a gyáva, ostoba, talán ördöngösségnek tartana. Ezzei igen oszlik a homályba, azután egyebeikről is inkább elbírhatja az okos beszédet Mire nézve méltó különös diíeéretre Tisztelendő s nagymevezetü Domin Feremtz Józsei ur, Zágrábi Püspötoségmelk Áldozó Papja s Szelíd Tudományoknak és a BöViselkedésnek Tudósa, Győrött a Tudomány Fő Oskolában a Tenméezet- tudásnaík cs a Gazdálkodásnak Királyi Tanítója: hogy már a repülő golyóbissal is a természetinek iiyiy ritka műveletével ilyly hasznos gyönyörködtetést szerzett Nemes Győr városának. Egy néhány7 hetekig rejtekbeu lett többszöri tapasztalások után-, eme most folyó hónak első napján déileeti két óra után Steiner Ferentz tudós Orvos urnáik udvarában téti etett végre a nevezetes próba. A golyóbisnak szélessége tizenkét párisi büveiyknyi volt. Megtelvén a gyuládé levegővel, legelőször is tsak a szobában bocsáttatott fel: egyenes függöménték szerint vévón sebes emelkedését, majd teák nem egy szempillantás alaiit fel

Huszonöt év óta folyik a velencei Széni Márh-iemplóm

Összeomlás veszélye fenyegette az építészeinek ezt a remekét A mozaikok épségének megóvása olyan nehéz, akár egy

nagy klinikai operáció

Velence, április 21. Velence világhírű székesegyháza. a Szent MáTk-ba&iffika, kétségkívül egyike a világ csodáinak. De talán a kisszámú beavatottakon kimül senki sem tudja, hogy az épitőmüvészet- nek ezt a remekét az összeomlás veszélye fenyegeti. Alapjai, tartó oszlopai és pillérei, boltivei nem elég szilárdak és igy a katasztrófa váratlanul bekövetkezhet.

így történt ez Velence másik nevezetességével, a bazilika harangiéniyávai, amely 29 évvel ezelőtt, 1902 juliius 14-én váratlanul összeomlott. Óriási konsternáoiát idézett elő a Gampanile összeomlása 'és Olaszország tüstént hozzálátott, hogy ezt az építészeti hírességet újjáépítse. Tizenhét év alatt el is készült az uj Campanüe, amely tökéletes hasonmása volt az előzőnek.

Ez a szerencsétlenség azonban gondolkodóba ejtete Saccardót. a Gampanile ujjáépllőjét, aki alapos vizsgálat alá vette a templomot is és meg- állapitotte, hoigy az alapozás elégtelen, a pillérek és boltozatok meggyöngüitek és hogy a bazi Laka sürgős helyreállításra és megerősítésre szorul. A

helyreállítási munkálatokat 1904-ben kezdték meg és azóta szakadattanul folytatják. Ezekét a munkákat azonban már nem Saccardo végzi, hanem utóda, Luigi Marangoni.

A bazilika a XI. századiban épült, amely század egyike a velencei köztársaság legragyogóbb korszakának. A bazilika, amelyet a köztársaság gazdag hadizBákimányával és tündöklő mozaikokkal ékesített, artiisztiikus szépsége révén csakhamar legendás hírűvé vált. De a külszínre csakugyan elkápráztató remekmű, egyike a legrosszabb építkezéseknek. Alapjai gyöngék, törékenyek. A faliak gyorsan épültek, nem túlságosan időálló anyagokból, nem egy helyen törnielékfcövekből, amelyeket a malter csak ideig-óráíg kötött össze. így aztán nem csoda, ha itt is, ott is nyugtalanító repedések támadtak a falaikon. Az alapépítmény nem bírja el az öt. hatalmas kupolát, amelyet csak később helyezi etetett Contarini dogé a bazilika fölé, amit az építők előre nem láthattak.

Luigi Marangoni alapos vizsgalat után kidolgozta a helyreállítás tervét, amelynek keresztülvitelén mér 26 éve szakadatlanul dolgozik. MSta* denekelőtt annak a nagy repedésnek a kijavításához fogott hozzá, amely a „Paradicsom" és a* „Apokaiypsis" középső boltját hasítja keresztül, amely két boltozaton, a középső nagy kupola nyugszik. Ez volt a legveszedelmesebb hiba, amelyen a legsürgősebben segíteni kellett.

Igaz, hogy Sansorino, a kiváló építész és szobrászművész mór háromszáz évvel ezelőtt megpróbálkozott a bazilika megerősítésével, ő vas- pántokkal kísérletezett, de az idő vastaga keUére- pesztette azt a hatalmas vasalást, amely a homlokzat egész hosszában végigfutott, úgyhogy Lysip- pos híres paripái mögött 11 centiméteres rés támadt a vaspánt két darabja közt. Marangoni beékelt támlákkal cserélte ki Sausorino vaspánt- jait és a homlokzat valamennyi tartópillérei átépítette. Azután megerősibetite a híres San-Alipio- oszlopot, amelyet 12 centiméteres repedés kezdett ki. Alaposan helyre kellett állítani a P'fizza dél leoni-féle levő oldal, amely a szó szoros értelmében elvált a bazilika tftohi részé löl.

Nagy gondot okozott a gyönyörű mozaikok megőrzése. A két nagy boltíven levő két nagy mozaik, a Paradicsom és az Apokalypsie a XVIí. században készült, amikor a mozaik mestereinek szokásuk volt, hogy a szárcsám vett mozaikmunkát festői részletekkel egészítették ki. Marangoni először az Apökailypsis boltjának helyreállításához fogott hozzá. A mozaik és a maga vastraverzei közé vastag Pcréteget húzott. Azután darabon- kínt szedte ki a korhadt boltozairészeket és az egészet fokozatosan újjáépítette, majd a boltozat téglafalazata és a mozaik közt levő rést folyékony cementtel töltötte ki. Olyan rendkívül nehéz és finom munka volt e.z. akár egy klinikai operáció. De néhány év alatt szerencsésen befejeződött. Hasonlóképpen történt a másik mozaikkal díszít élt főbod'tiiv helyreállítása. De a második boltozat belyroállitása ellőtt még a templom fők upo1 újának tartóoszlopait vizsgálta sorra és építette át, mert csaknem valamennyi katasztrófáikon málladozó és repedezett volt.

Ma úgy áll a helyzet, hogy Marangoni minden gondossága és megfeszítő ! munkája elten "re som •tudta ez egész bazilikát átvizsgálni. Még egész sor fontos oszlopot és boltiivet kell megvizsgálni. A munka azonban folyik szakadatlanul s amit eddig végeztek, az a maga nemében egészen kivételes és művészi jellegű munka, amelyhez hasonló nehézségeket még restaurálének alig kellett legyőznie. Mindenesetre híznak benne, hegy sikerű! a már huszonötévé folyó restaurálási munkát befejezni. még mielőtt az építészetnek ezt a remekét a legcsekélyebb katasztrófa érné.

Málcsi

és a szivmeleg

Irta: SZITYNAI ZOLTÁN

7’ulajjdotuképpen Malesiner volt és csaik a VII. osztály nevezte el Málo&mak. A szivnie- leg pedig azért tartozik hozzá, mert nem volt olyan la tinóra, amikor el nem ismételte:

— Fiuk, bármiként legyetek az életben, ne feledjétek el, hogy nem ember az, akiiben nincsen, szivmeleg. Ne röhögj oít a harmadik púdban, te Czi'ta Slewka, ezen nincs röíhögni való, mert igaz, begy minden embernek van szive és fiúcskák, mégis nagyon kevés emberben van szivmeleg.

Mi persze tovább kuncogtunk magunkban, tállán, mert a mi szivünkben még nem volt elég szivmeleg. Meg különben, is annyi minden nevetni való volt ezen a Málcsln. Már a kalapja is, akkora kalap, hogy esernyőnek is elég lett volna, ha terebélyes kar iniája odt, ahol köszöntésre lebegtette, nem hajlott volna le vásottam, sárgás bajuszáig. A kis barma kabát, síkján fakó sávokat hasított a narp- fény, s tréfásan lebegett ki alóla a zsakett fecske-farka. A zsaketthez pedig sárga cipőket viselt, kizárólag sárgát, hosszút és széleset, mint a csónakok. És a zsakett ujja is kilógott, mintha Málcsi időköziben kinőtte volna a barna kabátot.

Ebben a csodálatos jelmezben dobogott meg topogott a tanári emelvényein.

—- Hallgassátok — és gyér bajuszának hosszú szálai szétfutottak, mint a villa-nyazik- rák. — Ne fecsegjétek! Csöndbe legyetek!

Hát persze, hogy még jobban nevetni kellett: hallgassátok, ne fecsegjétek, csöndbe Tegyétek! Meg esküdtünk volna, hogy a Málcsi egyetlen .nyelven se tud. beszélni, holott ő volt a klasszika-filológia tanára s a királyi törvényszék hites tolmácsa és egyben nyugattól keletiig, északtól délig minden élő és holt nyelvek tudója.

Néha leléipegetett a horáolusi daktilueok lépcsőfokán, megállít az első pad előtt * fenntartott ujijaim soha nem kellett nyelv ütemeit pengette ki:

— Véli ej aie malbati virdeti hóm, ale vi- bruzse mankja móré.

Aztán büszke mosollyal hagyta, hogy kellőképpen megdöbbenjünk s mi úgy tettünk, mintha valóban megdöbbentünk volna, aztán elismerésünk jeléül üvöltenl kezdtünk, hogy ez arab, hogy ez tatár, szan^zkrit, néger... Sz .. Istenem, a tanár ur mennyi nyelvet, tud.

Málcsi néma mosollyal rázta a fejét, mert se ez, se az. nem, nem: szelíd, csillapitó mozdulattal fojtogatta az elismerés zsivaját s miikor elült a zaij, felemelte mutatóujját:

— Ez indián volt, Ibimpe^iének, az a.sztékok

nemzeti himnu-sza. En csaknem minden nyelven értek.

No jó, Málcsi, gondoltuk magúinkban, rniajd meglátjuk, hogy értesz-e minden nyeli vein?

— Hát, kérem, tanár ur, a® éli valahol, hogy aopalak akcsávirk,

Málcsi fontoskodva pislog®,t, hogy igen, sopalak aikvárosiik.

— Nem, nem, — zúgott az osztály. — Nem

akvárcsik, hanem akcsávirk.

— No igen, igen, érteim én. Akcsávirk vagy akvárcsik. Lehet így is mondani, meg úgyis, mint például a magyarban kocsma vagy korcsma. De mind a kettő ugyanaz és annyit jelent, hogy édesanyám... Ez cigányul van. sihedéirek. Éntitek, cigányul?

És diadalmasan körülnézett.

Mi ne érfcetitüik volna? Persze, hogy értettük, hiszen a gimnáziummal átellenben tolt egy üzlet s a cégtábláján: KrLvacsika kalapos. Ha ezt fordítva olvassuk. akikor sopalak ak- csávirk. Málcsi szerint annyi, mint édesanyám. 0 még cigányul is tud. Jó alak ez a Málcsi. S a visszafojthatatlan káröröm gyönyörével bahotázott az egész osztály. A pad ló düböngöitt a lábunk alatt s öklünkkel a padot ver'tűik ütemesen:

— Ak-csá-virk, ak-vár-osák ...

Kinyílt az ajtó. Hirtelen csönd lett. Fiala igazgató ur állt meg a küszöbön. A bánná aj- tószárnyait széles mozdulattal a falig tárta. Egy szót se szólt, csík végigsujtott tekiintietérvel az arcokon. S az osztály, minit megijiuhászodioitt fenevad, a padok fölé suinyitott némán, lélegzetvisszafojtva. Málcsi zavartan ereszkedett le a tanári emelvényről, zsakettjének fecskefarka fel-le ringott, alázatos bajlongásban előresasszétzva és két tenyerét szabadkozó mozdulattal dörzsölgette, mintha tetten érték volna:

— Skandáltattam a fiúcskákkal, direktor uram, skand áltattam.

A® igazgató ur arcán, ahogy Málcsifca nézeti, mosolyokkal birkózva remegtek az izmok. aztán, mintha félne, hogy el neve. ti magát, hirtelen sarkon fordult és bevágta az ajtót maga után.

Málcsi az osztály felé fordult a szomorúság fájó mosolyával.

— Hiszen ti skandáltaitok — mondta keserű nevetéssel. — Én igazat mondtam.

Fellép egeitett az emelvényre, szemüvegét a fülére csavarta és zardonan intett:

— Exeimplum következik. Dolgozzátok.

Aztán tollba mondott valami szöveget, néhol megállt, szövevényes mondatszerkezetire figyelmeztetve, mi meg bólogattunk, mintha odafigyelnénk e ákom-bákomokat karcoltuiik a papirosra. Aztán kezdődhetett a dolgozaf- iráis. Málcsi újságot toriteU maga, elé. va.gy bírósági aktákba mélyedt, mi pedig, közös elba- tározáásail, betűről •betűre leim áisol tűk Cicerónak, vagy Taciitusnak néhány mondatát. TIu,sz egyforma dolgozatot nyújtottunk be minden

ilyen alkalommal, ő viszont különféle kalkulusokat mért iki, egyessel, kettessel, eöt háranas- eial is osztályozva némelyiket, ítélkezésének titokzatos törvényei szerint,

A (következő órán komor ábrázolttal lépett bo Málcsi

—> Gyerekeik —- hirdette orrbangján —az ősszeredmiény kitűnő. Hanem ez a Ferenc®. —

és felém nézett szigorúan —, hogy micsoda

(szamárságokat irt össze-vissza ez a gyerek.

És fölmutatta dolgozatomat, melyet ervet- len vörös vonal hasított keresztül. Alatta hatalmas á-es.

— De, tanár ur, kérem ...

— Elhallgassál, eiheder! Hiszen ilyen tudással az elsőben is megbuktatnának.

Hallgatnom kellett, bár kiissé szégyenkeztem Ciceró helyett is, akit be-türől-betüre hűen lemásoltam.

—- Micsoda slenclriánizmus — miéittatianko- dott Málcsi —, micsoda hanyagság.

És egyre gyakrabban szólított felelésre, a pad elé és egzaminált hosszan, hadd lássa, az egész osztály, hogy ő mindent megtesz értem. De itt, úgy látszik, nem használt semmi, A A többiek egyesekben lilhickoitak s ha én csak. ■szóra nyitottam számat, a legjobb eset az volt, hogy szánakozó mosollyal leintett: butaság.

— Fin — mondogatta már sötét szentenciával —, én meg foglak buktatni, ha így folytatod.

Erre még nem volt példa. Mosola bácsi, az öreg pedellus se emlékszik ilven esetre. Pedig most már nyilvánvaló, hogy meg akar buktatni. Úgy bánik velem, mint az osztály butájával, akinek kár erőszakolnia a tanulást. Elvégre még most se késő valami tisztességéé ipari pályára lépnem . Jól kereső mesterember válhatnék. belőlem.

Én és iparos? Ádáz haraggal néztem a szemébe:

— A tanár ur üldöz engem, pedig épp úgy tudom a leckémet, épp úgy megcsinálom a dolgozatomat ...

Nyitott tenyerével csapkodni kezdett az asztalon :

— De nincsen benned szivmeleg, — kiáltozott levegő után kapkodva. —■ Nincs benned szivmeleg. „

Eltelt néhány hét. Egy nap izgatottan álilá- tett be az osztályba. Hogy ennek a buta Plew- kámak az anyja egy pár csirkét hozott neki. Otthon talán főtt krumplira se telik és még csirkéket visznek ajándéM>a. Majd mérésre tanítja ő ezt a Pie-wkát. Ezentúl minden kedden és szombaton az ő asztalánál fog ebédelni. De nem azért, hogy telez ab ál ja magát, hanem, hogy kéznél legyen és ha kell, bottal verhesse fejébe a tudományt. És ha még valaki ilyesmire vetemedik, azt menten ki csapat ja az iskoláiból. Valaki vagy tud és akkor boldogul, vagy nem tud és akkor irgaimarti'anul efltoulctatja, Az persze más eset, lra abból ad valaki, amiből sok van neki. Például a. festő a képeiből, a kertész a virágjából, vagy a. dohány gyáros a szivarjából. Azt úgy hívják, hogy figyelem s akiiből hiányzik, abban nincsen stív se. Ferdén reám

nézett, mintha még mondani akarna valamit, aztán elhallgatott.

Odahaza mindent elmondtam. Az apám elmosolyodott, hogy ö most már érti, mi fáj a Hálósénak. Amiikor aligazgatónak nevezték ki a dohánygyárba, Málcsi tréfás célzást tett a szivarokra, és 6 meg is Ígérte, hegy küldeni fog. Azóta egész elfelejtette. Nyilvánvaló, hogy emiatt van a harag. No de ezt rendbe hozza. Még ma átküld a lakására egy doboz R egállá Mediát,

Izgatottan vártam Máimra a legközelebbi óra előtt. Végre megérkezett. Ünnepélyesen lépegetett föl a katedrára s látszott az arcán, hogy kinyilatkoztatásra készül. Maga elé húzta "a dolgozatokat és titokzatosan mosolygott.

— Fiúcskák — s derűsen búgott trombita- hangja —, örömhírt kell közölnöm veletek. Végre ez a Ferenezi Sanyi is megbecsülte mágiát, Jól van, Sanyi — bólintott felém megelégedéssel —, kettesre csináltad a dolgozatét. Jól van. fiacskáim,

Attól kezdve egyre jobb előmenetelt tanúd- tottam. Néha felelésre szólított, hogy szóval is ki vallasson, mert hátha csak kipuskáztam valahonnan a dolgozatot,

— De nem, ez a fiú tud, gyerekek, — bólogatott Málcsi. — Bámulatos, hogy megbecsül te magát ez a Sanyi.

Sőt, most már arra kiváncsi, hogy van-e valaki, aki jobb latin volna az osztályban?

— Plewka, te már megint röhögsz a pad alatt, ahelyett, hogy tanulnál, mert olyan hutavagy, mint a hatökör... Igenis, ezennel dijat tűzök ki, huszbOTonás aranyat annak, aki a legszebb latin dolgozatot Írja, szabadon választott témából. Gyerekek, hic Akodns, hic Saltul

A legközelielbbi órán tündöklő arccal hirdette ki, hogy az öes-zeredmény kitűnő. TTanbrn ez a Sanyi, minden yáralkozá-st fölülmúlt. Klasszikus mű. Ciiceró se irlmtta emlnva szebben.

Semimiesetre ee, hiszen ö maga. irta, Vérrés- ről tartott beszédélben.

Aztán kopott pénztárcájából elővette a bírsz- koronás aranyait, Pontosan annyit, ami ennyibe egy doboz Regália Média ikerül.*

Szégyenkezve sütöttem le a szememet. Most már értettem Máliosit, Sápadt arcát, hamutól foltos .ruháját s troanbitahangíát. mely. mint az emberezeretet vészszirénája a szivmelégről harsogott örökösen. Neki csak a szeretet, kellett, egyedüli a.z r ha (megkapta, visszafizette kamatostól, mint Plewkának a. csirkét és most nekem is a szivarok árát.

Vonakodva álltam előtte. Nem akartam a pénzt átvenni.

— Csak fogadd el, fiacskám, — mondta cl- éTzékenyüllten. — Ez a tiéd. ezt to megszolgáltad.

Aztán & halk zsongás morajában visszakanyarodott a katedrára, S ahogy megállít ottan szikár alakja, megilletődött arccal, lmragtalanul nézve el a. fegyelmezetlen sorok fölött, ugv tetszett nekem, hogy ez a- Málcsi nem b tanár, hanem csak vásott ruhájú örök diák. aki iskolát játszik velünk a katedra huszcentis magaslatán.