Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-17 / 88. (2605.) szám

MM iprili* 17, péirtrir. ^IVCGAlMAGiy^lilRIiflR Késmárk, április 16. Amint már hirt ad­tunk róla, az iskolaügyi minisztérium komolyan fog­lalkozik azzal a terrvel, hogy a Magas Tát­rában nemzeti parkot létesítsen. A terv szerint a park a központi Tátrában a lengyel határtól a tátrai övutak vonaláig fog­lalna magába nagy területeket és a legelte­tést, vadászatot, építkezést, fakitermelést, közlekedési utak létesítését, ipari vállalatok, fűrésztelepek felállítását, a turistáknak a sza­badban való táborozását, az utak jelzését stb., mindazt, ami a Magas Tátrában az idegen forgalmat, a turisztikát és az alpinizmust fejlesztette és mindazt, ami a Tátra aljá­ban fekvő községek mezőgazdasági tény­kedésének körébe tartozik, egyszerűen megtiltaná, illetve jelentékeny mértékben korlátozná. A nemzeti park létesítésére vonatkozó tör­vényjavaslatot, ezt az újabb papiroseszmét már el is készítették és legközelebb a parla­ment elé akarják terjeszteni. A nemzeti park céljára szánt területek többnyire szepesi úrbéri községek tulajdo­nát képezik és a hivatalos körök törekvése most arra irá­nyul, hogy ezeket az úrbéres községeket meg­nyerjék a tervnek és igy szépszerével juthas­sanak a kisajátítandó területek birtokába. Ebből a célból a szepesszombatii járási hiva­talban Haviár Mihály dr. járási főnök elnök- lésével, az érdekelt felek bevonásával érte­kezletet tartottak. Kaviár járásfőnölk nagy vonásokban is­mertette a tervet. A létesítendő rezerváció az ország határá­tól a tátrai utak övéig terjedne és hosszá­ban a Javorina, meg a liptói Alpok közötti területet foglalná magába. A rezervációt két övre osztanák, egy szigo­rúbb és egy mérsékeltebb rezervációra. A szigorúbb rezervácdókban tilos minden gazdasági tevékenység, az enyhébben pedig a gazdasági tevékenyke­dés megengedhető abban a mértékben, amint az érvényes törvények előírják, de ehhez is a nemzeti park kuratóriumának beleegyezése szükséges. A turisztika elé nem gördítenének akadályt, azonban a kuratóriumnak jogában állana, hogy bi­zonyos területeket és utakat elzárjon. A szabadban való táborozás mindkét rezervá- cióban tilos. Nagyobb csoportok felvonulása tilos. Vasutakat, függő vasutakat, utakat és ösvé­nyeket a rezervácáóban nem szabadna épí­teni és nem szabadna ipari vállalkozásokat, fűrészeket és vízmüveket sem létesíteni. A tátrai övutak vonalától feljebb csupán a kuratórium beleegyezésével szabad kuny­hókat és házakat építeni. A nagy rezervációnak az volna a célja, hogy a magastátrai természetet, a Tátra faunáját s flóráját megvédelmezze. A járásfőnök fejtegetései után Nitsch An­dor képviselő terjesztett© be az érdekeltek állásfoglalását. Kijelen tette, dhogy a nemzeti park létesítésére nincs semmi szükség. Fejtegetésének alaptónusa az volt, hogy a Tátra vidék lakosságát nem szabad gaz­dasági életében korlátozni, még pedig nem szabad sem mezőgazdasági tevékenységében, sem pedig az idegenforga­lom és az ipar szempontjából sem. A nemzeti park létesítése a Tátra-vidék egész kulturális és gazdasági életére nagy visszafejlődést jelentene. A mai korban, amikor mindenki előre törek­szik, a technikai fejlődés óriási lépésekkel halad előre és az idegenforgalom igen fontos gazdasági ténnyé vált, amikor a turisztikát iskolában tanítják és az emberek milliói gya­korolják, amikor a katonaságnak tágas hegyi területekre van szüksége és a Magas Tátra az egyetlen magashegység Csehszlovákiában, akkor kicsinyes muzeális szempontoktól ve­zérelve rezervációt akarnak teremteni, amely megsemmisítené az eddigi alkotásokat és le­hetetlenné tenné az újakat. Száz évvel akar­ják visszavetni a Tátra-vidék fejlődését, le akarják szállítani a lakosság életstaedardját és az üdülésre szorulóknak, a hegyek barát- jainak és a turistáknak szabad mozgását meg akarják bénítani. A lengyel példára való hivatkozás nem áll­ja meg a helyét, mert Lengyelország könnyen megteremthette nemzeti parkját azon a húszezer hektárnyi gazdaságilag értéktelen területen, amelyet a lengyel állam a Zaimojsky gróf örökségéiből szerzett és ezzel nem veszélyeztetett gazda­sági érdekeket, mag itt minálunk minden ér­dek a nemzeti érdek megteremtése ellen szól. Is mérjük a nemzeti park apostolának, Göttl professzornak terveit, aki a lengyel termé­szeti parkot a Tátra déli lejtőjére kiterjesz­teni szeretné. Lengyelországban azonban ezt a parkot olyan vidéken léte si tét téli, amely nem kimondott központja az idegenforgalom­nak és nem olyan sünien lakott, mint a Ma­gas Tátra déli lejtőd. Nem akarjuk a tudomá­nyos törekvéseket megakadályozni és ha a tudománynak a Tátra-vidék faunájának és flórájának fenntartására és tanulmányozása céljából rezervációra van szüksége, amit kü­lönben ezer év alatt semmi sem veszélyezte­tett és ma sem veszélyeztet semmi, úgy megvan a lehetőség olyan területen létesí­teni ezt a rezervációt, amelyre idegenforga­lom nem irányul és amely gazdasági tekin­tetben nem életeleme a lakosságnak. Ilyen területek jócskán vannak a liptóujvári állami erdőigazgatóság körzetében. — A Szepesség egész lakosságának nevé­ben, * Tátravidók érdekében, az idegenfor­galom, a turisztika és a mi súlyosan fenyege­tett gazdasági életünk érdekében minden üyen merénylet tervét a leghatározottabban viswautasitom, — fejezte be beszédét Nitsch képviselő. A német és szlovák úrbéri köszégeknek a tárgyaláson résztvevő képviselői egyhangúan csatlakoznak Nitsch képviselő fejtegetései­hez. A katonaság képviselői katonai-technikai okokból tették meg ellenvetéseiket a terv ellen és azzal az indokolással tiltakoztak, hogy a rezerváció a szükséges katonai gyakorlatok megtartását akadályozná. Dusil őrnagy a csehszlovák turistaklub nevében tiltakozott a rezerváció ellen, amelynek létesítése az ide­genforgalmat és a turisztikát megbénítaná. A rezerváció létesitését egyedül az állami er- dőigazgatóság képviselője tette magáévá, kü­lönben minden érdekelt fél egyhangúan visszauta­sította. Az a felfogás alakult ki, hogy ha a tör vény- javaslatot a parlament elé terjesztik, akkor a legerélyesebb parlamenti akciót kezdik- meg ellene. Kétszáz tanú vonul let szombatig a düsseldorfi monstre-bünpör tárgyalásán A tárgyalás súlypontja a szakértői véleményekre helyeződik át — Kűrien beismer mindent és a tanúvallomások megrövidítését kéri Düsseldorf, április 16. A düsseldorfi per szerdán uj fejleményeikhez érkezett. Megkezdődött a tanuk felvonulása. A düsseldorfi hatóságok abból indulnak ki, hogy Kürtén beismerő vallomásait még mindig visszavonhatja és jgy minden esetet küllőn rá kell bizonyítani. Ehhez pedig kétszáz tanú kihallgatása szükséges, különösen azért, mivel azt is pontosan ki akarják deríteni, hogy Kürtén nem vállalt-e magára esetleg olyan tetteket, amelyeknek nem ő volt az elkövetője. A düsseldorfi törvényszék egyik magas- rangú bírája Kürtén vallomása után a követ­kező meglepő kérdéssel fordult a sajtó egyik 'képviselőjéhez. — Nos, mi a védeméuye az eddigi tárgya­lás után, valóban Kürten-e a gyilkos? Ez a kérdés egy frappirozóan és szinte hihe­tetlenül hangzik, de van mélyebb alapja. A düsseldorfi hatóságok mindmáig főleg Kürtén beismerő vallomására állapítják a vádpontokat. Most kell beszerezni részletesen a bizonyítási anyagot, arra nézve, hogy Kürtennek szavai mindenben fedik-e a va­lóságot? Ezért folyik szinte túlzásként ható részletes­séggel a tanuk kihallgatása, akiknek vallomá­sából kell kialakulnia a teljes képnek. Kür­tén viszont, akiinek eszébe sem jut visszavon­ni vallomását, nagy súlyt helyez arra, hogy ne bizonyítsa­nak rá semmit és csak önkéntes vallomása adja a vád és az Ítélet alapját. így például Momberg bűnügyi tanácsos teg­napi tanúvallomása alkalmával, amikor a ma­gasra ngu rendőrtiszt azt mondja, hogy Kür­tén kihallgatásakor részletesen leírta az ásót, amellyel Hahn Mária holttestét etíölJelte, Kürtén némileg gúnyosan jegyezte meg: — Már hogyne tudnám olyan pontosan le­írni, hiszen ott láttam a bűnügyi biztos ur szobájában. Amikor a rendőrtanáosos vitába száll vele, nagyon fölényesen és szinte impertinens han­gon jegyzi meg: — Nem tartok igényt a kérdés további meg­beszélésére, ebből úgy sem jön ki semmi. Momberg bűnügyi tanácsos kihallgatása I az Alacsony Tátrában H megnyitás május 23-án |H Tejles napi pensio lakással Ég I junius 28-ig és l/X QQ« i szeptemberijén •*** **** I augusztusban K5 49'— g || Me^eg strand-uszoda és gyógy- |§ m Tengerszin felett 676* m. ÉS jjÉl Úszás, tennis, GOLF Posta, távirda, telefon: Liptovsky Svaty Jan. i|f f|| Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky |É| j||! Svatv Mikuláson (Liptoszentmiklós) ||S minden gyorsvonatnál. után kétségtelenül a legérdekesebb tanú, Kürtén egyik áldozata, Kühn Apollónia asszony került sorra, aki -súlyos sebesülések árán me­nekült csak meg Kürtén gyilkos kezétől. Na­gyon drámai az asszony megjelenése a bíró­ság előtt. A hallgatóságon mély megindulás mutatkozik, amikor a fehérhaju, mintegy hatvan éves. teljesen összeróskadt öregasszony, leányára támasz­kodva belép a terembe. Alig lehet hallani a hangját. Azok a sebek, amelyeket egykor Kürtén ejtett rajta, teljesen aláásták egészségét. Fekete ruhájában szótla­nul halad el Kürtén mellett, akit még pillan­tásra sem méltat. Kiírtén arcán sem látszik különösebb megindulás, csak lehajtja a fejét. Suttogó hangon adja elő az asszony a táma­dás történetét, úgyhogy alig érteni, amit mond. Elmondja, hogy 1929 február 3-án a Lethr ter-slr assén ment. — Lépéseket hallottam magam mögött, megfordultam és megláttam egy férfit, aki ekkor megállóit, majd meggyorsította lépé­seit, utóiért engem, szorosan mellém lépett és ezt mondta: — Egy hangot se. Ütést éreztem a halántékomon és azonnal oda voltam. 'Megkérdezték tőle, hogy kiabált-e? Az asszony a következőket mondotta: — Nem kiabáltam, csak férjem nevét emle­gettem, csak őt hívtam. Amint ismeretes, Kühn Apollónia fejében, a halánték táján benne maradt Kiírtén Péter ollójának egy darabja. Kürtén említette meg, hogy az asszony fejében bent. kell lenni az olló eery darabjának, amely betört a merény­let közben. Megvizsgálták az asszonyt, aki el­mondotta, hogy tényleg gyakrabban érez fej­fájást. Most újból megoperálták és meg is találták az ellő betört hegyét, amely az első operáció alkalmával elkerülte az or­vosok figyelmét. Ez a legfontosabb tárgyi bizonyíték Kürtén bűnössége mellett. Ezután az Ohliger Róza elleni gyilkosság bizonyítási eljárására tért át a bíróság. Ezt a szerencsétlen leánykát Kiír­tén kés3zurásokkal ölte meg, majd a hullát petróleummal leöntötte és meggyujtóttá. A biróság eltekintett a leány szerencsétlen édes-, anyjának kihallgatásától, hogy mentesítse az izgalmaktól és csupán az orvosok mega rend­őrtisztviselők tettek részletes vallomást, ho­gyan találták meg a hullát, mi volt a bonco­lás eredménye és mint nyomoztak a tettes után. A tett színhelyének környékét számos rendőrtisztviselő kutatta át a lég,behatóbban, de semmiféle használható nyomra nem tud­tak bukkanni. Ennek az ügynek a letárgyalásával az el­nök a szerdai tárgyalást befejezettnek nyilvá­nította és a bünpör tárgyalását csütörtökön folytatták. Az egész hetet a tanúvallomások töltik ki Düsseldorf, április 16. (Tudósítónk távirati jelentése.) Az esküdtb Íróság pontos munkaterr- vet állapítót meg. Eszerint a tanúkihallgatásokat szombaton be akarják fejezni és szombaton akarják letárgyalni az összes bűnügyek legborzalmasabbikát, a kis Albermann Gertrud meggyilkolásának ügyét Csütörtökön és pénteken azonban szintén előre látható a szenzáció. Különösen fontos a bűnügy szempontjából Schulte Gertrud pénteken történő kihallga­tása. Schulte egyike azoknak a leányoknak, akiket Kürtén a Rheinwiesenen támadott meg és har­minc tőrszurással megsebesített. Csak azért nem tudta meggyilkolni, mert a tőr eltörött. Schulte Gertrud, ez az erőteljes falusi leány, volt a Fantom áldozatai közül az egyetlen, aki pontos személyleirást tudott adni a rémről. Annakidején számos támadás érte a bűnügyi rendőrséget és talán nem is indokolatlanul, hogy a Schulte Gertrud által megadott sze­mélyleirást nem plakatiroztatta. A szombatig terjedő tanúkihallgatások azon­ban nagyon érdekesek lesznek a kriminaliszti­kai módszerek kritikusainak szempontjából, mert ezek a módszerek a Kürten-figyben teljesen csődöt mondottak. Az ítélet meghozatala szempontjából azonban a tanúvallomásoknál sokkal fontosabbak a szakértői vélemények. Hatalmas kötetek, tudós professzoroknak 300 oldalt is kitévő könyvei fekszenek a biróság asztalán és ezek mind Kürtén lelkiállapotának analízisével foglalkoznak. A szakértői vélemé­nyek valószínűleg a nyilvánosság kizárásával hangzanak el, mert Kürtennek a pszichiáterek előtt tett, szexuális életére vonatkozó önvallo­másait tartalmazzák. Kürtén kijelentette a megfigyelő professzo­roknak, hogy a gyilkosságokkal fölhagyott volna abban az esetben is, ha el nem fogják. Az volt a szándéka, hogy tulajdonképpen csak most kezdi meg tulajdonképpeni go­nosztevői pályáját. Ám nem szennyezte volna be magát továbbra is vérrel, hanem rettene­tes katasztrófákat idézett volna elő. Az volt a célja, hogy minden idők legnagyobb go­nosztevője legyen és igy történelmi jelentő­ségre emelkedjék. Hatalmas hidakat akart levegőbe röpíteni, bombamerényleteket akart elkövetni zsúfolt áruházak és templomok el­len, városokat akart fölgyujíani, hogy tö­megpánikot idézzen elő és izgalomba hozza az egész világot. A szakértők hétfői kihallgatásával kapcso­latban alaposan megvitatják azt a kérdést, váj­jon beezámitható-e Kürtén és nem teljesen él­ni eháborodott-e? A negyedik tárgyalási nap Düsseldorf, április 16. (Tudósítónk távirati jelentése.) A negyedik tárgyalási nap ugyanazt a képet mutatja, mint a szerdai. Először Seheer Rudolf rokkant munkás meggyilkolásának ügyére kerül a sor, akit Kiírtén a hátán szúrt meg és a szerencsétlen ember a halálos sebtől elvérzett. Annakidején ezért a gyilkosságért a gyöngeelméjü Staus­berg munkást fogták el, mert Stausberg bosszút esküdött Seheer ellen, aki egyszer duTva szavakkal szidta le. A rend­őrség föltevése szerint Stausberg macskaként ugrott Seheer hátára és leszúrta áldozatát. Sjausberg hosszabb ideig ült fogságban, inig ártatlansága kiderült. Kürtén vallomása szerint azonban a gyilkosság egészen másképpen ját­szódott, le, mint ahogyan elképzelték. Azért gyilkolta meg a rokkantat, mivel ezen a napon más áldozat nem kerUIt útjába. Kiírtén: Egy állatot is megöltem volna, ha utamba akad. A Soheer-iügyben kihallgatott tanuk elmond­A Szepesség egész népe, , a katonaság és a turisztika tiltakozik a Magas Tátrában tervezett nemzeti park ellen Az összes érdekelt körök egyhangúan visszautasítják a Szepesség és a Tátra-vidék gazgasági életének megfojtására vezethető tervet — A szepesszombati tanácskozás eredménye: a tervezett nemzeti park fölösleges

Next

/
Thumbnails
Contents