Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-15 / 86. (2603.) szám

1961 április lg, agenda. 5 Düsseldorf reme telki és szellemi fejlődéséi vázolta a bíróság elölt A keddi tárgyalástól kizárták a nyilvánosságot — Szerdán megkezdik a kihallgatásokat — A Fantom követeti, hogy vallomásának igazát elismerjék Düsseldorf, április 14. (A Prágai Magyar Hírlap 'tudósítójának jelentése.) A hétfői első tárgyalási napot teljes egészében betöltötte az emberszörnyeteg vallomása. Csak nagy vo­násaikban szaladt át az elnök a vádlott Kür­tén biinlajstromán. A részletek és a tettek motívumainak kibogozása a kedd délelőtti tárgyalásra marad, amely szintén Kürtén folytatólagos vallomásának van szánva- A délután folyamán az OíiligeT Róza ellen elkö­vetett gyilkosság után a rokkant Scheer Rudolf meggyilkolásának tárgyalására Ikerült a sor. Elnök: Most áttérünk Sciheer Rudolf eső­iére. Kiírtén: Sciheer Rudolffal éjszaka találkoz­tam. Be volt rúgva és rám támadott. Én meg rárobantam és könnyen végeztem vele. Meg­történt a gyilkosság. Három gyilkos merénylet egy éjszaka Elnök: És most átérünk Halán Mária 1929. augusztus 11-én történt meggyilkolására. Vádlott: Minden terv nélkül szaladgáltam össze-vlssza. Habn Mária szólított meg. Jól elszórakoztunk és találkozóban állapodtunk ineg a következő vasárnapra. Találkoztunk is és kirándulásra indultunk. Pappendele kör­nyékére vitt az utunk. Veszekedést provokáltam és a veszekedós hevében meggyilkoltam Hahn Máriát. Elnök: A nyakán és a mellén ejtett olló­val halálos sebeket. Vádlott: Igen. Aztán a hullát először lom­bokkal takartam be. A következő éjszaka visszatértem a telt színihelyére és elfő Idei tem a hullát. Elnök: Reggel ismét Düsseldorfban volt, ágyba feküdt, egy levelet irt és későn ment munkára, Vádlott: Levelet irtain, hogy izgalmat idézzek efJő a városban, mert igen nagy gyönyörűséget szerzett nekem a gondolat, hogy félelmet és rettegést ébreszthetek mindenfelé. És tényleg nagyon Őrültem neki, amikor bekövetkezett az, amit vár­tam. Elnök: ön leveleket irt az újságoknak ős j a rendőrségnek. Erre nyomozás indult meg, először azonban semmit sem találtak. Csali később, amikor pontosabb adatokat adott meg, találták meg Hahn Mária hulláját. Az augusztus 21-re virradó éjszaka három embert támadott meg. Vádlott: Búcsú volt Liedenfeldben és itt két asszonnyal találkoztam, Hantéi asszony- uyai és Goldhausen Anuyval. A két asz- szony elvált. Amikor Mán tel asszony magá­ban maradt, hátán meg szúrt a ni. Aztán vísz- szatértera újból a búcsúra és még ott talál­tam Goldhausen Annyi, öt is késszurással sebeztem meg. Az árokban egy férfit is lát­tam feküdni, őt is megsebeztem. Vádlott: Nem akartam azt, amit Wanders asszony akart ée a düsseldorfi Hofgartönben le­ütöttem. Az ulolsó áldozat Elnök: És most térjünk át az utolsó gyilkos­ságra, amely a vádiratban van. Albermann Ger- trude esetére. Vádlott: Az Ackerstrassén egy kisleányt ta­láltam, magammal vittem a Zoo környékére, megfojtottam, tíz kéeszurást ejtettem rajta és a hullát ott hagytam. Elnök: Ez volna a vádiratban foglalt esetek rövid megbeszélése. Wehner dr. védő: A vádlott lelkileg annyira föl van izgulva, hogy ajánlatos lesz, ha a bíró­ság a részletek megtárgyalását és a motívumok föMerítését- holnapra hagyja. Az elnök erre berekesztette a tárgyalást és annak folytatását kedd délelőtt 9 órára tűzte ki. Pszihotógiai rejtély a szárny,.. Közben számos szúrást ejtettem rajta és ami­kor meghalt, a hullát fekve hagytam ... Ezek voltak Kürtén utolsó szavai a hétfő dél­utáni tárgyaláson. A közönség, a szakértők, a bírák, az esküdtek, a sajtó képviselői és a bűn­ügyi tisztviselők néma csöndben hallgatták eze­ket a monotón szavakat és ebben a megdöbbent némaságban hagyták el a tárgyalótermet Mi ez az ember? Hát lehetséges, hogy valaki úgy adjon elő szörnyű gonoeztetteket, mintha figyelmes hallgató közönségnek egyszerűen föl- olvasást tartana? Ott ül ketrecében a Fantom, testtartása nyugodt, arca meg sean rezzen, amíg elmondja szörnyű bünlajstromát Közben-köz- beu, amikor kérdéseket Intéznek hozzá, fölemel­kedik ülőhelyéről és hideg nyugalommal vá­laszol a közbevetett kérdésekre. Aztán újból leül, aktatáskájáért nyúl, de nincs szükség arra, hogy hosszú ideig keresgéljen iratai között, csodálatos memóriája van ennek az ember­nek, minden napra, minden órára, minden egyes, még oly lényegtelennek látszó körül­ményre is emlékezik. Vallomás vallomást követ. Lehetséges, hogy benső fölindulás kényszeríti arra, hogy olyan halk hangon beszéljen, mint ahogy vallomását előadja, de a fölindulásnak semmi jele nem látszik rajta. A tárgyalás nemhogy tisztázná a rejtélyt, hanem még inkább fokozza, mert egészen érthetetlen, hogyan beszélhet ember a gyilkosságok egész tömegéről ilyen egykedvűen és szakszerűen a hallgató közönségnek, bíráknak és a sajtó kép­viselőinek. Még a .kezei sem remegnek meg és a hangja egy pillanatra sem emelkedik. Mono­tonok ezek a vallomások. A hang minden színe­zés nélküli és csak megfeszített figyelemmel le­het követni beszédét. De akik ott vannak a bün- pür tárgyalásán, annyira lélegzetüket vissza­fojtva figyelnek, hogy még Kiírtén súgva elle­begett szavait is meg lehet érteni. Lehetetlenség még csak megközelítőleg is le­írni a nézőknek a borzalmát, amint hallgatják a szörnyű elbeszélést védtelen asszonyok és gyermekek meggyilkolásáról. Ivürten pedig mintha csak bűnügyi történetet olvasna föl és mintha kifejezéseit is valami ismert detektiv- regenyből mentené. így például, amikor Reuter Ida meggyilkolását elmondja, így vezeti be szavait: .— Ez, uraim, az első eset, amikor kalapácsot használtam. Szakszerüleg nem tudnám egészen precízen meghatározni, miért tértem át az ollóról a kalapácsra. A Fantom ismerteti lelki fejlődését A Kűrten-tárgyalás kedd délelőttjén a nyilvánosságot kizárták. Csak a sajtó képviselői és néhány tudós, több­nyire orvosok és pedagógusok lehetnek jelen; a hivatalos személyeken kivül a teremben mindössze harminchatan vannak. Kürtén még egyszer részletesen fejtegette lelki és szellemi fejlődését gyermekkoritól kez­dőd őlog és azután kijelentette: — Az én lelki berendezettségemet terheltség­re vezetem vissza. Atyám barbár módon bánt az anyámmal és velünk, gyermekekkel is. Ez ter­mészetesen nem volt reánk hatás nélkül. A leg­szegényesebb viszonyok között éltünk és csupa rossz dolgot láttunk a szomszéd családoknál is. A házunkban egy kutyapecér lakott, akinek legnagyobb öröme telt benne, ha a kutyákat a legkegyetlenebb módon megölhette és én gyak­ran segédkeztem neki. Ekkor hét gyermeket láttam... Két ismeretlen gyilkosság Elnök: Négy nappal később követte el Fle- helbeu a kettős gyilkosságot. Vádlott: Újból nagy izgalom vett erőt raj­tam és ekkor megláttam két gyereket, egy na­gyobbat és 'egy kisebbet. Megszólítottam őket és a nagyobbik leánykát elküldtem, hogy ciga­rettát hozzon. Amíg magamra maradtam a kisebbikkel, meg­fojtottam és a nyakán is átszurtam az ütő­erei. Ekkor visszatért a nagyobb, öt Is meg­fojtottam és késszurásokkal öltem meg. Elnök: És most áttérünk Sohulte Gertrud e,;ötére, ami 1929 augusztus 25-én történt. Vádlott: Ez az eset éppen ugv zajlott le, mint a többi. Megszólítottam a leányt és búcsúra mentem vele. Hazatérő utunkban szórakoztunk. Sohulte a szaladásban kifáradt és erre kis időre lepihentünk. Amíg egymás mellett feküdtünk, újból erőt vett rajtam az izgalom s ekkor ötilettemrael megsebeztem a Schultét. Ehlök: A stílétt hegye betörött az áldozatba és operatív utón kellett eltávolítani Sehulte életben maradt. És most áttérünk a barmeni Reuter Ida esetére. Vádlott: A düsseldorfi pályaudvaron szólí­tottam meg és ismerkedtem meg vele. Ober- kasselibe mentünk. A sötétség miatt azonban a leáuy rosszul érezte magát és viasza akart térni, lékkor a Kheinwiesenen kalapáccsal leütöttem. Elnök; A holttestet a Rajnába akarta dobni? Vádlott: Igen, de ekkor egy férfi jött arra­felé. akiben rendőrt sejtettem. Elnök: 1929 október 12-én gyilkolta meg Dörrier Erzsébetet, Vádlott: Este 11 óra tájban szólítottam meg. Hajlandó volt arra, hogy velem jöjjön. Azon a helyen, ahol megtalálták, kalapáccsal megöl­tem. A hullát ott hagytam. Elnök: És most térjünk át Meurer Aubcrtjno cetére, ami 1929 október 25-én történt, Vádlott; Egész hirtelen támadtam rá és fején súlyosa u n i c gsebesi tettem - Elnök; De úgy látszik, ezzel még nem talált kielégülést, mert a következő napon hajtotta végre a Wandere aaszony elleni timádtok És most nagy meglepetés következik, amely a szenzáció erejével hat. Kürtén egy pillanatra elhallgat, aztán egykedvűen folytatja tovább: — Idáig ismeretlen volt, amit most elmon­dok. Már kilencéves koromban két embert meg­öltem. Mülheiwben tutajon játszadoztunk a Rajnán és két pajtásomat belöktem a folyóba. Amikor segítségért kiáltoztak, nemcsak, hogy nem segítettem nekik, hanem még a tutajospóz- nával messzire kinyomtam őket a vízbe. Ettől kezdve a tudat alatt mindig ott lappangott a fé­lelem érzése, ami annál gyötrőbb volt, mert atyám, hogy kínozzon, gyakran sötét kamrába zárt. — A legsúlyosabb hatást atyámnak nővérem­mel ezemben elkövetett bűne tette reám, ami­nek szemtanúja voltam. Az első és az egyetlen alkalom, amikor egy leánnyal normálisan érint­keztem, tanoncidőmre etsik, éppen arra az időre, amikor a bérek elsikkaszt ása miatt elítéltek. Gyakran és szenvedéllyel olvastam Jack the Ripper történetét. Ezután a hosszú fogházbüntetések következték, amik megakadályoztak benne, hogy újabb bor­zalmas tetteket kövessek el ée ezért ma hálás vagyok, különben sokkal sú­lyosabb dolgok történtek volna. Amikor azonban ezabadlájbra kerültem és kevés időt töltöttem szabadon, mindig nagy gyönyö­rűséget okozott nekem, ha másoknak szenve­dést okozhattam, sebeket ejthettem másokon, megüthettem, megverhettem embertársaimat. Ez mindig a legnagyobb izgalomba hozott. A fegyházban nemcsak rokonok és ismerősök lá­togattak meg, hanem egyszer egész csomó kar­tól! kus pap is. Egy fiatal pap térdre esett előt­tem és megcsókolta a bilincseimet. Egy idősebb pap emelte föl a földről. A fiatal pap közbenjárt az érdekemben és eötétzárkára hátralévő részét elengedték. — Ami a gyilkosságot illeti, nemcsak magában a tettben volt gyönyörű- j ségem, hanem abban az örült izgalomban is,! i amelyet egy-egy gyilkosságomnak híre az! i emberiségben kiváltott i ■ Amikor a kis Klein Krisztinát meggyilkoltam, , már másnap visszatértem Mühlhoimbe, bemen­tem a Klelnék vendéglőjébe é>B elbeszélgettem , az italozókkal a gyilkosság részleteiről. Előszeretettel jártam a düsseldorfi panopti­kumba., amelyben viaszfigurák, gyilkosok és áldozatok voltak kiállítva. Az államügyész kérésére az elnök az ak­tákból megállapítja, hogy Kürtén, amikor dezer­tálás miatt elfogták, női selyemharisnyákat viselt. Wehner dr. védő: A vádlott azért ment-e ki lakásából, hogy embereket gyilkoljon, vagy pe­dig sétautjain csupán ösztöneinek kielégítésére keresett áldozatokat? Kérem ennek a megálla­pítását. Kürtén (különös hangsúlyozással): Igen tisz­telt uraim! Mindent önként, ismét különösen hangsúlyozom, teljesen önként és jőszántomból vallottam be és ezért teljes joggal igényt tartok arra, hogy szavaimnak mindenben hitelt adja­nak. Semmit sem tartottam vissza magamban és nem borzadok vissza a következményektől sem, de higyjenek, kérem, nekem, amikor ezt mondom önöknek: Nem úgy volt, Logy azzal a szándékkal mentem el hazulról, hogy egy élet­vidám, fiatal leányt megöljek. Áldozatot keres­tem és a gyilkosság csak érett megfontolás után következett be, ha nem láttam más utat szen­vedélyem kielégülésére. Hogy ezekben a hatá­rozott pillanatokban milyen érzelmek éltek ben­nem, ebben egyetlen biróság és egyetlen nszi- hiáter sem tud Ítéletet mondani, mert ezt én ma­gam sem tudom. A végzetes augusztus 2t.*ike Kis szünet után a tárgyalás áttér 1929. augusztus 21-ének eseményeire, arra a napra tudniillik, amelyen Kürtén egymásután három gyilkosságot kísérelt ineg. ! A napi munka befejezése után Kürtén i Wieremdorf elővárosba ment, alliol éppen j templomszentelési búcsú volt. Kürtén: Igen izgatott állfcputb&p voltam, i Műikor Mán tel asszon nyal teláJkovtan és, Legszebb a tapasz a pesti korzón ... az iil !éoö Bristol Szálló uj rendszere a közönség tetszé­sét megnyerte. SRapi 12‘— 9.-ért kaphat — a szoba fekoésétöl függöleg — la­kást és elsőrendű teljes ellátást CJöjjön, próbálja meg és mindég csak hozzánk fog szállni. Bristol Szálló I Budapest <Dunakorzó. öt a szívta jé kán egy szúrással erősen meg­sebesítettem. Az asszony borzalmasan si­koltozott, de még nem voltam kielégítve és ezért rögtön rá egy más leányra (GoMhau- sen Annyra) ugrottam, akit késemmel há­tulról megsebeztem. Ez a lány is rettentő élesen sikoltozott, mivel azonban hirtelen egy férfi bukkant fel, gyorsan távoznom kellett. Nem voltam kiél égülve és ezért szükség volt a harmadik tettre. Egy árok­ban fekvő férfit láttam (Kornhinni kereske­dőt), akinek hátába szúrtam a kést. Most már szexuális kielégülést éreztem és haza­mentem. Elnök: öt nappal később követte el a fle- heni kettősgyilkosságot. Kürtén: Nem tudtam, hová menjek ezen a napon. Ekkor értesültem, hogy Flehenben lö­vészünnepély és takarodó van. Az odavezető utón két gyermeket találtam. Ekkor megint erőt vett rajtam a szenvedély és míg az együk gyermeket cigarettáért küldtem, a másik gye­reket tőrszurá'sokkal leteritettem. Amikor a nagyobbik leányka visszatért, gyorsan végez­nem kellett vele, mert attól tartottam, hogy elárul. Elnök:. Otthon pedig egész nyugodtan meg­ebédelt és azután újra vállalkozó útjára in­dult. Vádlott: Igen és a halsors úgy akarta, hogy Sdhulte Gertruddal találkozzam. Nem sok rá­beszélésre volt szükségem, azonnal hajlandó volt velem Rheinwiesenre jönni. Ott lepihentünk és most újból az történt, ami. ilyenkor mindig történni szokott: beléje szúrtam. A tőr begye benn maradt a seb­ben. Elnök: És mivel a tőr hegye letörött, ezért tért át a kalapáccsal való gyilkolásra. Az utolsó gyilkosságok Vádlott: Ezt kívülről talán így látják. Szak­szerűen nem tudom megmagyarázni, amint már kifejtettem. De talán olyan hátsó gon­dolat is volt bennem, hogy félrevezessem a hatóságot és a nyilvánosságot. Azt a látszatot is feli) akartam kelteni, hogy Düsseldorfban több gyilkos is van, akik gyermekekre és asszonyokra támadnak. És megelégedéssel állapítottam meg az újsá­gokból, hogy a rendőrség tényleg felült en­nek és a gyilkosságokat több csoportba osz­totta: Az az izgalom, amely az egész rajnai terüle­tet elöntötte a düsseldorfi rém tette fellőtt, örömmel és megelégedéssel töltött el. Elnök: Az első kalapácsos gyilkosságot Rbeinwiesenen követte el Reuter Ida ellen. Vádlóit: Igen, a Reutert az állomáson ta­láltam és a leány elbeszélte nekem, hogy Barnem'ben van állásban. Nem kellett sokáig rábeszélnem, rögtön velem tartóit. A Rajna mellett került a tettre a sor. Ha nem lepett volna meg egy férfi, a hullát a vízbe hajítot­tam volna. Már minden előkészületet megtet­tem erre. Elnö^: Ez szeptember 30.-án volt. Október ' 12-én találkozott Dörrier Erzsébettel. Vádlott: Mélyen tisztelt uraim. a Dörrier igen csinos, karcsú lemig volt egészen olyan, mint ahogy azt a mostani modem divathölgytöl megkívánják. Tisztességesnek tartottam és nem tudtam, hogy közönséges uccai nő. Mindenesetre gyanút feltett bennem, hogy első hivó sza­vamra velem jött, ípert uraim, engem az uccai nők nem tudtak ■izgalomba hozni. Emellett a nő mellett azon­ban mégis izgalomba jöttem és több kala­pácsot éss el fejbesujtoítam. Azonnal meghalt, Elnök: Most áttérünk október 25-ve. Megint ■kalapács volt magánál, megint nagy izgalom­ban volt és több gyermeket szólított meg, de

Next

/
Thumbnails
Contents