Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-15 / 86. (2603.) szám

Mai számunk US efdal V Mai ssdmank 113 ofdal X. évf. 86. (2603) szám • Szerda » 1931 április 15 Előfizetőst ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké; külföldre i évente 450^ félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K&. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szánó ára 1,20 K& vasárnap 2. -Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja Felelői szerkesztő; DZimANYl LÁSZLÓ FCR6ÁCF GÉZA Szerkesztőség: Prága ü. Panská ulice 12, H, emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L Panská ullce 12. 111. emelet Telefon: 34184. SŰRQÖNYCIMi HÍRLAP, PR fl Hit Bethlen: Magyarország békét akar, de a határokon túl élű magyarok sorsával Is törődik A magyar miniszterelafik Jubileumi sajtónyilatkozata a magyar politika kérdésedéi, Páneurépá- ről s a gazdasági válság megoldásáról - „á kivezető ut a vámpreferencia elvéi keresztül vezet" Budapest, április 14. (Budapesti szecrkesz- tőségünk telefon jelen lése.) Bethlen István gróf miniszterelnökségének ma van a tíz­éves jubileuma. Ebből az alkalomból nyi­latkozatot adott a Pesti Napló munkatársá­nak, amelyben egy ebek között azt hangsú­lyozta., hogy a hatalmat sohasem kereste és sohasem tekintette öncélnak hivatalát, Páneurópáról Bethlen azt mondotta, hogy feltétlenül szükséges, hogy az egyes álla­mok szuverenitását korlátozó jogegyenlőt- lensógek megszűnjenek, mert csak úgy lehet komolyan gondolni a nagyszabású terv megvalósítására. Ezek a jogegyenlőtiensé- gek különben szöges ellentétben állanak Briand eszméjével. Magyarország nem járul­hat hozzá egy oly megoldáshoz, amely a mai helyzetet megszilárdítaná, illetve ál­landósítaná. Először különben a gazdasági közeledésnek kell bizonyos eredményeket felmutatnia. Á magyar politikai életről szólva Beth­len azt hangsúlyozta, hogy a belső erőgyűj­tés politikáját kell követni és pótolni kell azt, amit ezer év gyűjtött s amit a magyar­ság önhibáján kívül máról-holnapra elvesz­tett. Magyarország békét akar mindenféle titkos és hátsó gondolat nélkül. Amikor er­ről szólok, — mondotta Bethlen — termé­szetesen a határokon túl élő negyedfélmil- lió magyarra is gondolok. Magyarország békét akar, de a tőlünk elszakadt magya­rok békéjét is akarja. Majd az államformáról nyilatkozott a mi­niszterelnök s erről azt mondotta, hogy Ma­gyarország királyság, a trón betöltésének kérdése azonban csak akkor válik aktuális­sá, amikor Magyarország a szabadság és függetlenség összes attribútumával, minden befolyástól mentesen nyilatkozhat meg s akkor a magyar országgyűlés fog dönteni A saját külföldi Htjairól szólva Bethlen azt mondotta, hogy a legtöbb esetben alap­talan kombinációkat fűztek ezekhez az uta­zásokhoz. Utjai részben barátsági, részben gazdasági szerződések előkészitésére irá­nyultak. A gazdasáp helyzetet nagyon súlyosnak jellemezte. A válságból kivezető ut a vám- preferencia elvén keresztül vezet, ehhez azonban szükséges az egész világ összefo­gása. Bethlen elhárított magától minden ünneplést Budapest, április 14. (Budapesti szerkesz­tőségiünk telefon jelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök minden nyilvános ün­neplés elől kitért és bezárkózott dolgozó­szobájába, ahol egész napon át fontos poli­tikai tanácskozásokat folytatott. Minden ün­neplés elmaradt tehát. A hivatalos lap hol­napi számában kormányzói kézirat fogja méltatni Bethlen miniszterelnök érdemeit. Az egységes párt április iír-éri Vendea n&- gyobbszabásu ünnepséget Bethlen minisz­terelnökségének tízéves jubileuma alkal­mából. Alfonz közeli lemondására számítanak a spanyol republikánusok A köztársasági pártok győzelmének első jelei — Örömmámor Madridban — Aznar kormánya egyelőre helyén marad Madrid, április 14. A spanyol monarchis- ták a vasárnapi községi választásokon meg- semmisitö vereséget szenvedtek. Az első pillanatokban az illetékes körök nem al­kothattak tiszta képet a helyzetről mert míg a nagyobb városokban ugyan nyilván­való volt a köztársasági párt győzelme, ad­dig a kisebb helyekről olyan hírek érkez­tek, hogy, a községi képviselőtestületeikben a monarchisták mégis megőrizték eddigi pozíciójukat. Időközben azonban kitűnt, hogy a monarchista és a köztársasági kép­viselőtestületi tagok számának egyszerű összehasonlítása nem hü tükre az állapo­toknak. Mig a városokban ugyanis 3—4000 szavazatra volt szükség, egy-egy képviselő- testű leli tag megválasztásához, addig a fal­vakban 2—3000 szavazat is elegendő volt. Az ötven spanyol tartomány fővárosai köziül negyvenegyben a köztársaságiak abszolút többségben vannak, hatban pedig ugyan­olyan erősek, mint a monarchista pártok. Ha a leadott szavazatok számát hasonlít­juk össze és nem a megválasztott képvise­lőtestületi tagok számát, akkor a köztársa­ságiak győzelme nyilvávaJóvá válók és egyes körök szerint több mint nyolcvan százalé­kos. Ha tehát a kormány a közeljövőben parlamenti választásokat ir ki, akikor a köz- társasági pártok döntő győzelmet aratná­nak. Ilyen körülmények között az aükot- mányozó nemzetgyűlés összehívása nem mentheti meg a monarchiát, ami érthető módon óriási levertséget keltett a király­hoz közelálló körökben. Ma nemcsak a nép, hanem a nyugodtan és higgadtan gondol­kodó intelüingencia is azon a véleményen van, hogy a királynak azonnal le kell mon­dania, vagy ideiglenesen Angliába utaznia, amíg az államfőt helyettesítő álilami tanács nem intézi el az alkotmányrevizió és az ál­lamforma kérdéseit. Az eredményre jellem­ző, hogy a tegnapi szavazásnál csak huszon­hat éven feliifli szavazók vettek részt, azaz a diákok és a fiatalemberek, a köztársasági pártok legerősebb támaszai, akik eddig az összes tüntetést rendezték, nem nyilatkoz­hattak. Ilyen körülmények között a köz­társasági pártok győzelme még inkább nyert jelentőségben. Kormánykörökben már tegnap hangsú­lyozták, hogy Alfonz király tejesen tudatá­ban van a helyzet komolyságának. Kijelen­tette, hogy semmi olyanba nem kezd, ami ellentétben áll a nóp kinyilvánított akara­tával. Éjszaka! lelkesedés Madrid, április 14. Éjfél előtt a belváros­ban futótűzként terjedt el a hir, hogy a ki­rály külföldre utazott. A kávéházak, a színhá­zak és a mozik néhány pillanat alatt kiürül­tek és a sokezer főnyi, tömeg végigvonult a város uccuin és éltette a köztársaságot. „El­ment, elment!" „Kidobtuk!" „Halál reá!" „Hagyjátok, már elfutott!" és egyéb ilyen­fajta kiáltások hangzottak el. A tüntető tö­meg élén zászlóvivők haladtaik, akik magasra emelték a hajdani spanyol köztársaság lobo­góját. A Puerta dél Sol óriási terén húszezer ember gyűlt össze, akik kölcsönösen szeren­csét kívántak egymásnak. A kivonult lovasrendőrök nem zavarták meg az öröm spontán kitörését és szavahi­hető tanuk állítása szerint sok helyen a csendőrök a néppel együtt éltették a köztár­saságot. Annyi bizonyos, hogy a tömeg többször tap­solt a csendőröknek, amit ezek mosolyogva fogadtak. A nép a királyi palota közelébe nem juthatott el. Hirtelen valaki elkiáltotta magát, hogy a csendőrök az Alcala-uton a tömeg kö­zé lőttek. A tér néhány pillanat alatt kiürült. A postahivatal közelében a csendőrök tény­leg sor tüzet adtak le a tömegre, amikor a tüntetők megtámadták őket. Két férfi súlyo­san megsebesült, több férfi és nő könnyebb sebesüléseket kapott. Egy Madridban élő né­met orvos is megsebesült, aki véletlenül ép­pen egy villamoskocsiban a kritikus helyen utazott át. Máskülönben a rendőrség és a csendőrség mindenütt paszivao viselkedett és a tömeggel együttérző magatartást mutatott. A rendőrök többször éltették a spanyol né­pet és pelenrinjeikre köztársasági jelvényeket tűztek. Az örömmámor reggel négy óráig tar­tott. Időközben természetesen kitűnt, hogy a ki­rály nem hagyta el a fővárost. Mindenesetre jellemző azonban, hogy távozá­sának hi.ee mily óriási örömet keltett a nép­ben. A tegnapi éjszaka, bebizonyította, hogy XIII. Alfonz idegen saját fővárosában., ahol nem érezheti magát többé királynők.' Á mo­narchisták egyáltalán nem mutatkoztak. fi vágsslss 13-ss szcÉT' Madrid, április 14. A kormány tegnap a késő éjszakai órákig tanácskozott. A mi­nisztertanácson elhatározták, hogy Aznar miniszterelnök ma meglátogatja a királyt és jelentést tesz neki a helyzetről. Ugyan­akkor tolmácsolja a miniszterek állásfogla­lását és a királyra bízza a döntést. Jóliníor- mtált körök szerint a minisztertanács alatt a miniszterek két táborra szakadtak. A libe­rálisok azon a véleményen voltak, hogy a miniszterelnöknek azonnal le kell monda­nia, a konzervatív miniszterek viszont úgy vélték, hogy a helyzetet kedvezőnek kell tekinteni és a királyra kell bízni a döntést és ráháritani a felelősséget. Ez az álláspont diadalmaskodott. Ma reggel sok vidéki városban elterjedt az a hir, hegy a király külföldre utazott Saragosaban, Huelwaban és Valenciában tüntető menetek vonultak végig a Városon és éltették a köztársaságot. Az emberek zászlókat és a javai felkelés után kivégzett fiatal tisztek óriási képeit vitték magukkal. Spanyolországban általában arról beszél­nek, hogy a tizenhármas szám az utóbbi években óriási szerepet játszott a politiká­ban. Alfonz király a tizenharmadik ezen a néven, Primo de Rivera 1923 szeptember 13-án hirdette ki a diktatúrát, a jacai for­radalom 1930 december 13-án tört ki, a köz- társasági pártok 1930 április 13-án jelen­tették ki Valenciában, hogy megkezdik az élet-halál harcot a monarchia ellen, most pedig ugyancsak április 13-án vált érezhe­tővé a nagyjelentőségű községi választások eredménye. ffizoar a királynál Madrid, április 14. Ma délben Aznar mi­niszterelnök Alfonz királyhoz ment, majd rövid audiencia után kijelentette a várako­zó újságíróiknak, hogy a kabinet nem mond le, mert a király mindenekelőtt a monar­chista pártok vezéreinek véleményét kí­vánja meghallgatni. Aznar miniszterelnök félóra hosszat tár­gyalt a királlyal, aki úgy döntött, hogy a kormány egyelőre helyén marad mindad­dig, amíg a király tisztán nem látja a hely­zetet. Ilyenformán a kormány tekintélye nagyobb marad, mintha azonnal benyújtot­ta volna lemondását és a király Aznart megbízta volna az ügyek további vezetésé­vel. Ezek után érthető, hogy Aznar a teg­napi minisztertanácson kijelentette, hogy a kormány néhány napon belül lemond. Amikor a miniszterelnök elhagyta a királyi palotát, a következőket jelentette ki: — Nincs krízis. Természetesen ez a kijelentés játék a tűzzel, mert Zamorra tegnapi nyilatkozatai után illetékes körök azt várják, hogy a dia­dalmas köztársasági vezérek hamarosan, talán még a mai nap folyamán nagyjelentő­ségű döntéseket hoznak. Aznar hangsúlyoz­ta, hogy a király a kon stitucionalisiák ve­zéreivel kivan tárgyalni. Alfonz eddig csak közvetlen környezetének véleményét hal­lotta s igy szükséges, hogy szélesebb körök is tájékoztassák. Aznar szerint tény, hogy a nagyvárosok az alkotmány megváltozta­tása mellett foglaltak állást, de a vidék szi­lárdan kitartott a monarchia mellett. A je­len pillanatban szó sincsen krízisről, de a tanácskozások megkezdése elmaradhatat­lan. Arra a kérdésre, vájjon a király min­denekelőtt Alvarez-zel beszél-e, Aznar ki jelentette, hogy erro aligha kerül a sor, mert Alvarez tegnap nyíltan a köztársaság pártjára állt. A király legelőször Villa Nu- eva, Burgos és Mazo véleményét hallgatta meg. A kormány több kahinettenáosot nem tart. A miniszterelnökkel való megbeszélé­sek után a király a pénzügyminiszter és a külügyminisztert fogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents