Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-12 / 84. (2601.) szám
1981 ApriHi Ifi, vawtrrwp. ^53!HraE?faB3HW,0!M#ST7aHS!EJBr:?? ,“■ ijM'J'flSMIB Gyorsvonat, autó... Tavaszi utazás AZ ALFÖLDÖN SZÁNTANAK Két héttel elmaradt a termeszeit. A pesti Duna- korzón már rügyeznek a iák, a D imapalota előtt szvett erekbe, plédekbe huj tátottám ülnök a nők, akik mindenáron amigioilolkinalk alkar jók mutatni magukat s a Üajtalemiberak, akik erővel Gágöltót Játszanak. Az Andrássy-ut fád rügyeon/ek, az aultóic ragyognak s o Sdumolil-paszta reikMroját lu>rdo®ó fény- repüiőgép egyliamgiuam. zug az alkonya/tá levegőben,. Az AMöldön már szántainak. Ragadós, hideg, sáros még a tiszapanti föld, mekárugaisakodik a kucsmáé magyar, kutyája ott ugrál ktörüllöltte, a lovait fáradtam húzzák az ekét. Borsodiban csizmáé magyar szánt, Piliisvörösvár mellett hosszunadrágos svábok. Ez az egész különbség. De se Borsodban, a félrecsapott kai apu mezőkövesdi legény, se a svráb, se a csallóközi paraszt nem t'udjja egyelőire, miit hoz ebből a szántásból a jövő. Heveeuiegyei nagybérlő tid mellettem a fülkében s méla tekintettel néz ki a vöm táblákon . ösmerem még abból az időből, amikor ő vásárolta a Műcsarnokiban a legtöbb kiépet s rolnidig uj karosszériát hordott az autója, ötvenezer holdat bérel, tehát valóban nagybérlő. Sóihajt. mikor mondja: — Nem tudom, mire, kinek, mi euliá szántatok. Csal: dolgoztatok, mert kel s (hagyomány. A bérletet csak kell fizetni. Kimutat az ablakom: — Az a ihaíholdas paraszt sem tudja, máért szánt. Szánt a íbamfcmBik, váltóra. Szánt, hogy iki ne fogyjon a gyakorlata. Egyképpen hiába szántunk, nem tudjuk, milyen búzái aratunk... Az Aitföldön csak esántamalk. Messzi a Mátra s a Bükk kékje folyik össze, a távlatban vadvizek csillognak, nádasak hajladoznak e. széliben e vadréce úszkál a vizen, valahol a Tisza csillog. Fák és tanyák. Gémeskutak. íngujjas emberek. Kutya, mely a vonatta!! rohan. Tavasz van, — Ba-ná-ánt, na-ran csot be-es?éé-k. csokolá-dé-ét tessééék, friss vizet.... A nagybérlő leszáll s kér egy pohár friss vizet. — A leprái!ól fél tálán? — Nem. Utálom a köllíöildl behozatalit banán formájában ás. CHAPLIN-PREMIER A pesítá Dohóny-ucca végtől-végig zajos, autók özönlenek rajta, sietős emberek rohannak, jegyüzérek súgnak füledbe előnyösen kapható mozijegyeket. Hatos dámáit, rohanó lányok, pesti Lapp erek, komoly bankosok. ChapAm-preaniiier van a Kamarában. Ma van az eteő nap. Jegyet aOiig lehet kapni. Feketében az urak s a hölgyek majdnem, hogy estélyiben. Ünnepi hangulat. Híradók. Az a kopott zene, mely a hangos filmet jellemzi. Unom ezt a tölcsért.. Egy kitűnő rajzos film. Aztán Chaplin. Nagyon jó film. Hol nevetsz, hol Kinéz. Igazán elkönnyezed magad, ChacMie Olyan drága., A néma film miéig mindig komkurrense a hangosnak. Zsebkendők kerülnek ellő, aztán, pillanat múlva hangos nevetés. Mindenki megiliflelődött. Nem tehet úgy elhagyni ezt a filmet, hogy az embert ne kneértse egész este s vele ne áknódjon. Chaplin nagy! NÉMET LÁNYOK A PESTI KÁVÉHÁZBAN A körúti kávéházban hosszú asztalok egymás mel lé tolva s az néztetek mellett különös közönség, amilyet nem szokott meg pesti szem. Turistaruihás fiatal leányok a székeken, szőkék, pirosak, fiatalok, germánok. Még cekuoe is akad köztük. Mellettük egy-egy tanárnő, egy-egy tanár. Erre az estére otthonhagyják a tekintélyt s nem veszik észre, ha valamely Gretchen lopva, ügyetlenül az első cigarettájára gyújt ,ami ezonban. nem izlilk neki. Müncheni iislkiólóslányok mézük Pestet. A program egyik pontija: ciigánymuzsika. H á rom százötven lány járja Pestet, ezekből nyolcvan éppen ebbe a kávéházba jutott. Hát nagyon némán ülnek a minden lelkesedés nélkül. Pohár víz előttük, egyéb fogyasztás semmi. Nem lehet nagy öröm a kávésnak. Nos, mindegy, az idegenforgalom szent nevében! Ülnek ezek a lányoík, a cigány, Korina Siimü mindent megpróbál, hogy kedvre lolkesfitee őket. Nehezen megy. Húzhat magyar nótát, csárdást, Szép város Kolozsvárt-t, Aidát, Tel Vilmost, a hangulat hideg. Ülnek a lányok, ülnek ezen a programponton s a jegyzetüket nézik: mi következik ezután. Egy Brunlh/ilida, hosszú, copffal, flörtöl. Egy kika p összeírnál kis barna vállogbaij a a szemlét 3 a tüzes magyarokat keresi. A tüzes magyarok feketét isznak, meg vázét. Ásványvizet s a németkékiet nézik. Végre a cigány gondol egyet s a Wacht ara Rbedu-re csördlt. Mindnek kivilliain a szeme, rázendítik « cigánnyal s énekelnek egyre erősebben. Zeng a kávéiiáz/a lányok egyszeribe otthon óraik magukat. A tüzes magyarok udvariasan dudolnalk. A cigány egyre biztatóbban vigyorog. Nosza, neki. Rákezd a Rákócziéindnlóm, hadd tüzesed jenek a németek. Uallljanak olyat, amilyet még nem hallott aik. Pattognak a ritmusok. A tanárnő ekkor ránéz az órájára. Mosit iloezdene a hangúikt meleg tenni. Féltizenegy. Int a tanárnő. Erre minden lány egyszerre, vezényszóra felugrik, attihaigynnik csárdást, indulót, Teli Vfiflmioe-nyitányt, tüzes magya rokal s szépen, 'egy-'iirrir-zeltryn., « imuzmllfl* * a a melegedő hangulat közepében egyszerre csak kint vannak már a körúton. Eltűntek, mint a kámfor. A edgány leereszti a vonót s megcsóválja a fejét. így se járt még. ötven pohár víz maradt az asztalon. S' két üveg sör. Amiből a professzorok ittak. AUTÓGYORSASÁGVERSENY A sima betonút Esztergom meÜtett. őrülten rohanunk, hogy beérjük a táti országúton lezajló gyorsajságveroenyt. Letérünk az országúiról mezei utóiban, megyünk. Csendőr mutatja az uitat. Ide-oda lógunk a dülőutou. A romiám herceget akarjuk nézni, amint az autóját vezeti. Meg a többi autókat is. Gyönyörű autók éibanek kipámyvázva a mezőn. Egy eke, egy iborotna, egy autó. Egy ur anigotul bér bocsómalot, ott. a sáros anya- földön. egy pedig franciául kér tüzet. Jóhfdyrc jötték, cigarettóznii. Sok a rémét. Az autóverseny néimiet szó jegyében, zajlik te. Delimár Wailter ás iit-t vem. Gyönyörű kocsik robbannak ©1 mellettünk. Telefonos bakák, kordon, díszsátor, olajos BOflfőitök, benzinszag. Déteilőttt óta várunk. Délután van. A nap a Duna felett sétál. A romián herceg ás türelmetüen. A néniét urak is. Egy-egy próbafutaim elrohan, verseny csak nincs. Nincs sebesség verseny, elromlott a stopperóra. Még egyidelg lézengünk, autónk nem tud kimenni e sárból, agyagból, a herceg lég elment, a bálnák felcsavarják a telefont, a büffés átkozódiik., a versenyroérő óra rossz. Láttuk a sebességivé raeryt: Két teherautó megindult s békésem döcögött az utónSzómba thy Viktor. REJTELMEK Érzelmek zűrzavara — értelem biztonsága Irta: KARINTHY FRIGYES Fala Tamás verseiből t Mentőkocsi a körúton Az aipám&t is így vitték egyszer, Tereken ég köratakon át, Nem hallhatta senki a közéiben Az ajkamról etezálloitt imáit. Messzié veit a gyerekkor, /& vén ház, Régi rosszak ég a régi Jóik, A doktor egy vékony tűvel babrált, S adogatta az injekciót. Apáin szemét behunyva sóhajtott, Közei volt már az öröksötét, S én bes Hívtam egy lélek zet ©mm el Legutolsó halk lehelé tét. 1931 április 11. Kiskutya került a házamba, hathetes, drót- szőrű fokszi, remek példány. Nagyon szeret játszani, nytügösködve és szenvedélyesem követeli a játékot — addig ugat, harapdálja a cipőd, rángatja nadrágod, mig betemész egyik kedvenc mulatságába, például: az abból áll, hogy ő elbújik asszék alá, ott lelapul a földre, a hasán csúszva figyeli a cipőd, amit lassan mozgatni kel — aztán hirtelen, vad ugrással ráveti magát, hempergő zik, fogát csattogtatja, hörög, aosarkodik, őrjöng — s miután kidühöngte magát, megint visszakushad a szék alá, kezdi elölről. Borzebről lévén szó, nyilván eljövendő vadászatok jóizének a nyála fut ösz- sze ilyenkor a szájában, beleéli magát a dologba, mesterségesen indulatba hozza magát, hogy a marcangoló harag levezetését kiélvezze. Múlt héten az egérrel játszó macska „ÓTzelmi zűrzavaráról4* írtam — itt valami hasonló történik, de már szándékosabban. Elleniben... * Ellenben ezt a csapa temperamentum, érzés és indulat-fűtötté kis motort föltettem egy pontosan (megmértem!) hetven centiméter magas székre. Odacsu&zott a széléig, lenézett, tűnődött, aztán vinnyogni kezdett és könyörögve nézett rám. Elvettem onnan és rátettem egy másik székre, ami pontosan három centiméterrel alacsonyabb. Itt is a széliéig csúszott, lenézett. Itt nem vinnyogott, nem is nézett rám — a félperc eltelte után svungot vett és szépen leugrott, magától — nem is ütötte meg magát. Most, ellenőrzésül, megint vissz áttettem a magasabb székre. A jelenet megismétlődött. Vinnyogott, könyörgött, nem mert leugrani. A másik székről viszont most már habozás nélkül ugrott le. Ez a hathetes kis állat, akit sem én, sem más nem idomitott még egy percig se, félperc alatt egy igen bonyolult, minuciózus számítást végzett el. Differenciál-egyenletet oldott meg, kétszer egymásután, három centiméternyi különbözet rendkívül pontos beszámítása mellett. Az egyenletekben, mint általa ismert mennyiségek, szerepelt a távolság, a nehézkedés, a tulajdon izomereje, a föld ellenálló keménysége — ezekből kellett kiszámítani azt a határértéket, amelyen innen biztonságos számára az, ugrás, amelyen túl már kockázatos. Itt a határérték három centiméteren belül ingadozott, de meg vagyok győződve róla, hogy sokkal kisebb küszöbszámot is ól lehetne érni, ugyanezzel a kutyával. * Emlékszem,, mennyire haragudtam annakidején Maeterlinckre, aki a hírhedt eberfeldi gyök- vonó- és logaritmusszámitó idomitott ló hírhedt ügyében tartózkodó és várakozó álláspontot foglalt el, ahelyet hogy a limine elvetette volna az egészet, mint képtelen ostobaságot, világcsalást — hogy képzelhet el értelmes ember olyat, érveltem akkor, hogy egy állat, azon az utón, mely az emberi értelemig vezet, előbb érjen el a magas matematika, absztrakció, csúcsára, ahová az ember is évezredék alatt jutott el, mielőtt megjárta volna az egyszerűbb állomásokat? Gyököt vonni tud, beszélni, gondolatot közölni pedig nem tud? Olyan ez, mintha azt mondanám, hogy egy atléta föl tud emelni ezerkilós súlyt, de százkilósat nem — vagy hogy valaki át tud ugrani két méter magasságot, de az egyméteres mércét leüti. Ma már nem tartom egész igazságosnak akkori fölényemet. A dolog úgy áll, hogy fönti paradoxon, bármily tetszetős, mégis csak antropomorf, ember- központi szemlélet alkotása. A lélek, fejlődésének amaz idegtani, anyag- elvű fölfogásából származik, azt a gondolkodás- módot tükrözi, amit még az iskolában gyakoroltam be. E fülfogás szerint a lélek fejlődésének útja (általánosságban, minden élőlényre vonatkoztatva) & gépies reakcióikon, reflexeken kezdődvén, a bonyolultabb reflexképletek, érzések, majd érzelmek, indulatok, tudat és öntudat további szakaszain keresztül vezet & legfelsőbb belátás révén keletkező, alkotó absztrakció csúcspontjáig, amire csak az emberi elme képes. S amikor a természetben tisztán az eredményeket nézve, az életnek olyan alkotásait és megoldásait és találmányait láttam, amiknek létrejötte ugyanolyan pontos, vagy még pontosabb számítások és megfontolások előkészítését föltételezik, mint. egy híd, vagy egy székes- egyház, vagv egy repülőgép — ezeket a dolgokat az „életösztön*1 fölényes szavával intéztem el, egy füst alatt, legföljebb holmi homályos „faji ösztön1*, vagy „fajlagos ösztön** működését engedve meg ezen belül: valami öntudatlan, primitív, a „megérzéshez hasonló, tagolatlan és értelmetlen működést, véletlenek öcszjátékának, vagy —* vallásos hangulatok óráin — emberfölötti istenség (tehát hatványozott értelmiség) erejét véltem munkálni: semmiesetre azt. a mind annyiunk által speciálisan emberinek hitt képességet, amit tudatos számításnak és elvonatkoztatásnak, analízisnek és sz i n tézisnek n evezünk. Holott puszta elmélet csak a föltevés, hogy a fejlődés sorrendjében is igy következnek egymásra a dolgok, mint az emberi lélektanban: ingerakció, reflex, érzés, indulat, érzelem, képzet, képzettársulás — végre Ítélet és belátás: a. teljes megismerés. Hátha állat- és nővénytestvéreink másféle sorrendet ismernek? Eredményeik legalábbis erre vallanak. * A multiheti cikkemben szereplő macska, talán összetéveszti az egeret tulajdon kicsinyeivel — soha, egy milliméterrel nem fog azonban tévedni, ha ugrásról van szó, vagy arról, hogy mennyire s mennyi idő alatt kell karmait kim ébresztem, ha támadják, vagy támadni akar. A pók. milliméternyi pontossággal ismeri hálójának előzetes tervrajzát s a rendelkezésére álló anyagot. A hangyák és termeszek „kisuj- jában“ van az egész mérnöki tudomány — a hód se ül le összeadni és kivonni, fejből tudja, pillanat alatt, a környezetnek megfelelő építmény minden „méretezését** és soha nem téved, egy tizedes törttel se. A méhek hatszögletű sejtje, a csótány petetokja a térkihasználásnak olyan bravúros megoldását jelenti, aminek még- ceak megértéséhez is a legmagasabb geometria ismerete szükséges. Hogy a növények világában mi történik, annak f ölgond olására n em is hivatkozom a közismert tényekre, hogy építészetet. géptant, repülőgépet tőlük tanultunk — aki látott már ilyen gyorsított, mozgóképen, időteleszkópon, egyszerű futóbabot fölmászni a kifeszitett madzagokra: körülnézni, mérlegelni, kiszámítani, mennyire van a legközelebbi ki- szögelés, hogy aztán pontosan akkora, pontosan olyan erős csápot lövelljen pontosan oda, ahová kell: az meg fogja érteni, mit érték csalhatatlanul pontos számítás alatt. * íme tehát, minden vonalon, „érzelmek zürza- varán“ túl nem is az emberi értelem, hanem éppenhogy az ösztön viselkedik úgy, ahogy az eszményi, minden érzékletestől független „tisz-v ta ész** működését elképzelték a tizenkilencedik század filozófusai. Ezek szerint az ő hires kotagórikus iimperati- vusz-uk nem emberi sajátság: odakünt lakik, a dolgok lelkében. S bennük .is legtisztábban akkor és ott érvényesül, ahol s amikor kifelé indulva tudatunkból, az egyetemes élet-alkotmány határát érintjük. Mentőkeoad isferénAsra fordul. Látni rajta: a Rókus & cél. Tán egy öreg vergődik & párnáin, Szemét hunyja, g halálba áléi. Tán egy fiú tördeli kezét beam, Imádkozva, mint én hajdanán, S talán most e pokoli zsivajban Kelten mondjuk egyszerre: Apáiul Szio Engem nem védintek töviseik, Nem boriinak be, csak sziveik. Nincs fegyvereim, meöy dacra hív, Törzsem és lombom csupa szív. A* élet azért oly mérés*, Miegtépáeis, mini egy durva kéz, , Száz körömmel mellembe váj, * S minden szivem egyszerre fáj. A hipnotizált médium soha. nem fog tévedni, egy másodpercet sem, az elvégzendő föladat időpontjában! Minden dolgozó ember tudja, hogy a wekkeróránál mennyivel pontosabban működik, alvás közben, egy belső óra idegeinkben: számolva a-z időt, jelezve, mikor kell- fölébrednünk. De nemcsak az időt. Egyéb adatokat ie. * A Zeppelin fedélzetén, Sank-Pölten fölött, félnégykor mélyen aludtam — félórával előbb semmi baj nem volt, a legbiztonságosabb hangulatban húztam magamra a paplant. Ekkor, fölébredve, egy sima zökkenéstől, mely csaknem -kiesúsztatott az ágyból: félálomban, minden külső ok és jel nélkül (a léghajó tökéletesen stabil lévén) az a határozott és biztos érzésem volt, hogy ba.j van. Pontosan tudtam (azóta elfelejtettem), mekkora sebességgel haladunk, mekkora a szél ereje, mekkora a vászonburok' ellen ál lóképessége, meddig bir- ja a bordaváz az ostromot. Fölugrottam és nyugtalanul kifutottam: a többiek aludtak. Aztán, magamhoz térve, minden aggodalmam elmúlt —■ később is azt hallottam, hogy bár a léghajó életének egyik legerősebb viharát állta meg, tökéletes biztonságban voltunk: semmi ok nem volt aggot]alomra. Azóta a harmadik barátomtól hallom, hogy félnégykor, azon az éjszakán, felriadtak a szélvészre (Pesten is vihar veit), a Zeppelin jutott eszükbe és aggódtak értem-. * Talán nem ie tesz egyebet m „öwrtön“, mint számol, egyre számol,/. összead, kivon, gyököt von, hatványos ... vigyáz rá, hogy óriás Zeppelinünk, &x ÉÍet Hajója, el ne merüljön az ür-nen. Ösztön? Értetem? Érzés? Ki tudja. TaJlán éppen fordítva van, mint ahogy tetetsz ük. Esze és értelme talán éppen csak a* állatoknak és növényeknek van. Minekünk pedig csak szivünk és érzelmeink: sejtelmünk sincs az élet érzelméről, céljáról é* irányáról: amit ők nagyon jól tudnak, kezdettől fogva, azért, nem gondolkodnak és beszélnek róla. Vagy csak egymás közt. Velünk nem állnak szóba. 9 Alapítva 183S. Talefoa £3. W dliimü üveg, por-cellára raagykerekedése. $ KÖSfCE, t Fő - utca 19. Nagy választék. Jratárajroa árak.
