Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-11 / 83. (2600.) szám
WRftGAW vtA&YARHIUIiAP Iftttl április 11, ftjgmbat, Utáhangok egy cserkészjubileumhoz Pozsony, április 10. A P. M. H. annak idején már beszámolt a pozsonyi Risk árpátok cserkész- csapat tíz éves jubileumáról, amely azonban méltán érdemlli meg, hagy bővebben is foglalkozzunk vele, mert ez a tiz éves cserkészmunka sok nehézség felett aratott diadalt és törhetetlen energiával! veszett munkái; jelent, nemcsak a cse rkészeszm ék terjesztése, de a magyar külbuira ápolása terén is. 1921-ben alapította meg a csapatat Hornvák Odiíió, aimikor a kisebbségi sorsba szakadt csehszlovákiai magyarságot még lesújtva tartatták a rajta keresztül száguldott viharok, de az ifjúságból dacosam kívánkozott ki az éldtigemllés és. munkakört keresett. A csehszlovák cserkészszövetség ekkor magyar cserkészetről még tudni eem akart s igy a Kiskorpátok Turista Egyesület szakosztályaként kezdték meg a működést. Csakhamar megnyerték a pozsonyi közönség szeretedét és bizalmát. Rohamosan szaporodik a létszám, egymást követik a gyönyörű nyári táborok és az alapitó parancsnok elhelyezése senn képes megakasztani a fejlődést. A parancsnokságot Nagy József, majd Kreml! Gusztáv veszi át. Közben a Csehszlovák Cserkész Szövetség is elismeri a magyar cserkészet létjogosultságát és 1926-ban, a svájci Kandarstegben , nemzetközi cserkészkoníer encián kötelezi magát a magyar csapatok felvételére, amelyeknek részleges autonómiát Ígér. Most már sóiban alakulnak Szloven- szkóban a magyar cserkészcsapatok, amelyeknek azonban sok nehézséggel kelll ma is küzdeniük. 1928-ban lép be a Kiskárpá'ok csapat ás a szövetségbe és tagjai nagy számával, sok éves tapasztalatai val vezető szerepet visz a Kanderöteg alapján létre jött magyar őseik észtasnácsíbaai. De bele- káposólodnak a pozsonyi magyarság minden kul- tunmegmozdnlásába és a zöld inges fiuk készségesen működnek közre minden rendezésben. Így értek el a jubileumhoz, amelynek megünneplése méltókép sorakozott az eddigi sikeres cserkész •rendezésekhez és egybegyüjtötte egy délelőttre Pozsony és vidékének a magyarságát. A nagyszámban megjelentek és köztük a cser- készifjak stzülöi igaz örömmel láthatták ezen ünnepen a cserkészleikeseöés, komoly törekvés és fegyelem dicséretes hatását. Hálátlanság volna tehát szó nélkül elhaladná azok mellett, aMfc> az ünnepet előkészítették, akik éjt nappallá téve fáradoztak a sikeren. így Bézay Dezső parancsnok, Sendlefn János zenetanár, a csapat karnagya, aki évelőén át végzett kitartó munkásságával emelte oly magas fokra az énekkart és tanitotta be a cigányzenekart, amely Fekete Bandi prímás vezetésével hozta tűzbe a közönséget. Dicséretet érdemelnek az öregek és elismerés illeti az ipa- rosfiukat, akik egész nap a műhelyben dolgozva esténként dalolva, jókedvvel díszítették az otthont, hogy az is megszépülve kószöntee a tizedik évfordulót. A jubiláns ünnep azonban nem volt zavartalan. Nem titok, hogy almikor minden nehézségen át él, fejlődik egy mozgalom, amely magyar, amikor a semmiből a legsúlyosabb anyagi viszonyok közt olyan otthonit teremtettek maguknak a fiuk műhellyel felszerelve amely mintául szolgálhat minden cserkészcsapatnak, amikor a pozsonyi cserkészeknek több mint a fele magyar, akkor a Csehszlovák cserkészszövetség pozsonyi kerülete tamásét olyan nehézségeket és akadályokat, amelyek alkalmasak arra. hogy tiz év munkája napok alatt a semmivé váljék. Még a múlt év őszén történt, hogy Krendi Gusztáv parancsnok egészségi okokból lemondott és utódja Mareze 11 Zoltán lett. Elekor lépett közbe Valloric Oszkár kerületi titkár és helyettese, Wnrm Gusztáv. Bár mint cserkészek nagyon jól tudhatták, mű jelent a pairamcsnokvált ozás, az átadás legnagyobb munkája közepette rendeztek pénztár-, szertár-, etb. revíziót, amit a csehszlovák csapatoknál nem csináltak, majd ez év január végén MarczeÜlt váratlanul felfüggesztették, mert szerintük nem rendelkezik elég idővel és képességgel a csapat vezetésére. Az indokolásban felhozott érvek helyt nem állanak. Marczell utódává n kerület egy funkcionáriusát nevezték ki, aki bár • a csapatnak tagja, de túl fiatal 160 íiu vezetésére és mint szövetségi funkcionárius nem is képvisel- ' heti egy magyar csapat érdekeit szabadon éppen ‘ a szövetséggel szemben. Hogy melléje kinevezték , még e majd kétszer olyan idős Bézay Dezsőt is, , aki osztatlanul bírja a csapat bizalmát, nem változtat semmit a történt helytelen intézkedésen. Az előbb említett kamderebegi egyezmény ugyanis j világosan kimondja a magyar csapatok azon jogát, ‘ hogy parancsnokaikat maguk választják és azokat * szövetség megerősíteni tartozik, amennyiben politikai vagy erkölcsi tekintetben nem ikáifogásol- hatók. Marczell mindkét irányban kifogástalan, ' ,felfüggesztésére jogalap nem volt. mert hogy fiivá- 3 1á&a sok idejét leköti, az nem tartozik a szövetségre ha emellett a vezetést kifogástalanul ellátja. 3 Még rosszába r óbb intézkedés azonban az uj parancsnok kinevezése, aki csak választás utján ] válhat azzá. Történt pedig mindez hat héttel a jubileumi ünnepély előtt, a legnagyobb munka közepette és 1 ekkor, amikor a csapat készülni kezdett a Cseh- 1 szlovák Cserkész Szövetség fennállásának 20 éves 1 jubileuma alkalmából Prágában rendezendő szláv 1 Janrboreera, amelyen a magyar cserkészek részt f vesznek, mert dokumentálni akarják a cserkész- r szolidaritást. Mikor tehát, egy magyar cserkészcsapat jubilál e fV, arra készül, hogy Prágában is méltón reprézén- v 1 álja a c-ehszlovákiaii magyar cserkészet magas <• színvonalát és a csehszlovák köztársaság egyik s nagy kisebb-égének igazi rserkósaszellemét mutas- a sa be az erre m alkalomra összegyűlő külföldiek $2 előtt, okkor lép közbe gá’tló^ a szövetség, amely- v REGI MAGYAR ALAKOK Közli: BODROGKÖZY ZOLTÁN n. ‘ Jankovich Miklós 1 Korán árvaságra jutott, dúsgazdag, egyet- 1 len íiu volt. Mint hon vöd tiszt küzdötte végig ; a szabadságiharcot. Annak a 'bevezetése a komáromi várban ta- ’ lálta. Menleveleket kapva hazatért, átívelte birtokainak a vezetését s rövidesen meghúzásodon. A szerelmi házasság azonban nem volt boldog, mivel nem volt gyermekük. Vitte Miklós ur a feleségét egyik doktortól a másikhoz, fürdő ről-füxdőre, nem használt semmi. Az orvosok azt mondták: A felesége teljesen egészséges és majd az idő meghozza az örököst. Ez Miklós urat elkeserítette. Kezdte a gazdaságot elhanyagolni. Szerencséjére erélyes felesége vette kezébe a gyeplőt. Intézkedett, rendelkezett, fáradt, dolgozott egész nap. A birtokok újra fellendültek, Miklós ur azonban napról-napra kedvetlenebb, morózusabb lett. Mivel még kedvenc szórakozásában, a vadászatban is gátolta a fegyvertartási tilalom, betegség ürügye alatt kiment külföldre. Ott teljesen a vadászatnak élt. Bejárta az egész világot, vadászott elefántra, vízilóra, oroszlánra, tigrisre, krokodilusra. Ment egyik helyről a másikra s a felesége küldte utána a pénzt az előre megállapított nagyobb városok bankházaiba. Ha hazatért is időközben egy-két hétre, nem volt nyugta, újból távozott s néha évekig nem látta a hazáját. Tehette, mert az asszony gondos kezelése alatt birtokai mesésen jövedelmeztek. Emellett Miklós ur nem volt igényes. Mint afféle kóborló vadász csekéllyel beérte, csak az utazás és a kisérő személyzet került pénzébe, ő maga hihetetlenül keveset költött. Mikor 1867-ben az alkotmány helyreállitta- toti, ő is hazatért, de annyira elszokott a hazai viszonyoktól, hogy most sem vett részt a pártok küzdelmében s csakis a vadászatnak élt. Felesége ismerve e szenvedélyét, birtokaim a vadállományt annyira kímélte, óvta, sőt szaporította, hogy a vadászok valóságos Kánaánjává vált. Ezerszámra lőhetíe a nyu- lat, foglyot, sőt őz is volt bőven, de mit ért az neki, ba nem volt nagy vad. Eljárt messze földre medvére, szarvasra, vaddisznóra, zer- gére, fájdra vadászni. Ismerték az egész országban, ahol vadászni lehet. Hívták jobbra, balra. Szerették, mivel jó cimbora és neves vadász létére nem volt igénye e valóságé* cinizmusig vitte. Volt egy pár iámért vadászóltÖBéke, ezekben jelent meg mindenfelé. Egy kopott vadászzekéje volt a legkedvesebb, melynek a válla már végig volt bőrözve, szegélye bőrrel beszegve. Volt ezen legalább 15—18 zseb, elől, hátul, oldalt, alul, felül s mind tele volt mindenféle patronnal, vadászszerszámma], boxerrel. Ehhez járult egy bőrkamasliba hu- j zott kopott, bő térdnadrág, hatalmas, szeges, vízhatlan bagariacipők s egy ócska, szineha- gyott lódén kalap. Aki nem ismerte, urasági vadőrnek nézte, de ő erre is csak nevetett. Hanem a puskái mesés szerszámok voltak, az első belga és angol puskamüvesek remekei. Tudott is azokkal bánni, lövése holtbiztos volt. Ha valami kedvenc vadra hívták: siketfajdra, zergére, szarvasra vagy medvére, azt semmi esetben el nem mulasztotta. Otthagyott ezekért minden kényelmet, családi tűzhelyet, feleséget s azonnal indult. Egyszer lekésett a vonatról. Azonnal külön- vonatot rendelt, hogy idejében odaérkezzék. Egy vasúti csomóponton az előre jelzett különvonatnál leste a közönség, hogy ugyan ki lehet az a nagyur, aki ilyenen utazik. íme leszáll arról egy kopott, szillehagyott, agyon- nyütt ruhába bujt alak. Azt hitték, valami nagy urnák a vadásza. Csak az avatottak tudták, hogy a Jankovich Miidós, a dúsgazdag föld - birtokos, a híres vadász. Apró dolgokban zsugori volt, de mikor vadászatról volt szó, nem sajnálta a még akkor hallatlan fényűzés- ; számba menő kü löm vonatnak az árát. — Kérem alássan, elment a kurszalonba, ahol most egy híres lövő produkálja magát. Ott van az egész publikum. Miklós ur azonmódon, vadászruhában beállított a kurszalonba s mivel belóptekoir az ajtót a nyitott ablakokon betóduló légvonat hangosan becsapta, akkor lépett be, mikor a nagy hírnevű mester éppen ezt mondta németül: — Hát senki sincs, aki vállalkozik a kártya tartására? Kérdésére nem jött válasz. A mester meglátta a belépő alakot s hozzá intézte a kérdést: — Talán a most érkező ur vállalkozni fog, mivel, mint látom, vadász? Miklós ur tudakozódva fordult a körülie- vőkhöz s megértve a kérdést, szó nélkül áthaladt a sorok előtt a mesterig, elvette tőle a piros hetest, s oda állva a céltábla elé, kinyújtott jobbkeaének két ujja közé vette a kártyalapot s intett a mesternek. Az ugyan a vállalkozásra nem volt elkészülve, azonban húsz lépésnyiről kilőtte azokon a szemeket. A közönség tapsolt, Miklós pedig odafordult a mesterhez: — Most pedig ön tartson egy másik kártyát a én lövöm ki azon a szemeket A mester nagyot bámult, de nem akart vállalkozni, mondván, hogy ő nem tudja, tud-e jól lőni a vállalkozó ur. — Én sem kérdeztem magától, bőgj- tud-e lőni s mégis kiállottam. — Az más, uram, nekem már európai ki- rem van. — ügy, akkor maga egyszerűen egy gyáva fickó. Ezzel kivette a névjegyét s a mester elé dobta. — Remélem, ezek után fogja tudni a kötelességét — s távozott. A közönség élje.nzett s ő karonfogva a feleségét, elment vacsorázni. Az asszony azonban megijedt, félt, hogy ennek a hevességnek szomorú következménye lesz, de Miklós ur biztatta: — Ne féljen, lelkem. Ez a német hosszasan célozva lő, én pedig hajtásra s mig ő céloz, én már leterítem. De ne ijedjen meg, nem lövöm agyon, csak a vállába eresztek egy golyót, négy hét alatt kiheveri. Az asszony az éjjel alig aludt valamit. Végre kieszelte, hogy nagyobb összeget ad a világlövőnek, hogy az térjen ki Miklós ur előtt. A feleség már délelőtt korán kereste a mestert, de sehol sem találta. Elpárolgott még az éjjel. — Lássa, — mondá Miklós ur — mégis csak igazam volt, gyáva a német. Évek múlva az Erdőskárpátokban vadászott siketfajdra. Reggeli zés közben az arcát megcsípte egy légy, délre az arcán akkora tüzes daganat "támadt, mint egy dió. Estére nagy láza volt, beszállították a legközelebbi városba s táviratilag rendeltek hozzá egy híres sebész professzort Budapestről. Reggelre halott volt. Azt a vadászt, aki száz és százszor nézett szembe a legrettegetteb fenevadafckal, megölte egy légycsipés nyomán támadt vérmérgezés. Vérszegény gyermekek igyák a Csizi-vizet, Csizfürde kivált mikor teszi magát, hogy nincs". Tudták ők azt nagyon jól, hogy a törvény az egyenlőséget nem úgy magyarázza, de gondolták, hátha igy még jobb volna, aztán sokan is vannak, etb. atb. A földesur azonban átlátott a szitán, tudta 6, miiben sántikál a nép termetes szószólója s azért a saját eszejárásuk szerint akarta őket a kommunizmus lehetetlenségéről meggyőzni. — Helyes a beszéd — mondá — én is belátom az igazságtokat, csakhogy ha a bír tolom egyformán megosztozunk, akkor egyformán viseljük a közerheket is s legyünk mindenben teljesen egyformák. Tetszett e kijelentés, különösen a fiatalabbaknak, mert az örgebb, tapasztaltabbak gondoltaik, hogy nem lehet a kérdést ily gyorsan nyélbe ütni. A zaj lecsillapodása után hangosabb szóval szólal meg Szathmáry Király Pál: — Hát kedves barátaim, embernek tartotok-e ti engem? — Annak bizony uram — volt a felelet — még pedig nem olyan akármicsodának. — Nohát, ha igy van — szólít az öreg ur, aki alig valamivel ütötte meg az 5 láb magasságot — akikor én leszek a mérték s aki nálamnál nagyobb, abból ahogy tetszik, akár alulról, afkár felülről elvágjuk a fölösleget s mikor aztán mindnyájan egyenlők leszünk, akkor kezdjük a birtokban is az egyforma osztozkodást. Ezzel egy szót sem szólt többet, hanem mint aki jól végezte a dolgát, köszöntötte őket s befordult a kúria belsejébe. A fiatalok és szájasabbak fejvakarva, az öregebb, tekintélyesebb és tapasztaltabbak uruk eszének dicsérete fejében összekacsintva vonultak el az uocára és többé sohasem hozakodtak ölő a bírtokfelosztással. Egyszer nyár végén az orvosok fenyves levegőre küldték a feleségét makacs gégebu- mtja miatt ;s Bártfát ajánlották. Odavitte az asszonyt, ő maga már másnap vonatra ült s elment valamerre vadászni. Egy este megérkezve, kérdé a szobapincért, hol van a felesége? Szathmáry Király Pál 1848-ban, amint kihirdették a ,,szabadság egy ni ős ég és tstvériség“-et, a Jánosi parasztgazdák fölkeresték Szathmáry Király Pál földbirtokosukat. Künn találták az ősi kúria hatalmas oszlopos tornácán s ott állott velük szóba. Előadták neki, hogy íme egyenlővé tette őket a törvény, hát azért jöttek, hogy békessége?, en osztozzanak meg- a birtokon is, mivel csak annak megtörténte után lesz meg a teljes egyenlőség. Sz. Király Pál nemcsak tekintélyes birtokos, de eszes és igen közszeretetben álló, ja- vakorabeli. ur volt, akit a jobbágyai is nagyon szerettek. Valóban rá is szolgált erre a közbecsülés és szeretőire, amit az is mutatott, hogy a kisgazdák nem a háta mögött beszeltek a vagyonfelosztásról, hanem egyenesen hozzáfordultak a megosztás módjának megbeszélése végett. Ai magyar parasztról nem hiába mondja a ..nagy palóc", hogy „nagyon sok esze v'arn. Somosheoy Géza A sokat emlegetett, zseniális Somoskeőy . Géza világhírű szélhámosról hallottam szülőhazájában ezt a.z esetet, elmondom azt úgy, amint egy szavahihető úriembertől, a® unoka öcosétől hallottam. Az apja — talán éppen hogy a már akkor megnyilatkozó vészes bajiban annak teljesen szárnyét vegye — papnak szánta, A fiú még csak 15 éves volt, nem akart pap lenni, azonban elvégezvén 5 gim- osztályt, apja erővel magával vitte Egerbe, a concur- so-sra. Csakugyan be is vették a jó megjelenésű, úri családból származó ifjút, úgy hogy már a 6-ik osztályba mint kék revereadás s a szemináriumban lakó leendő kispap kerüljön be szeptemberben. A baj thatatlan, akaratos fiú, előre megmondta az apjának, hogy nem lesz pap, azonban szintén akaratos természetű édesapja maga sem engedett s a vakáció elteltével maga vitte be Egeibe. Mielőtt azonban bementek volna a szemináriumiba, édesapja megmutatta neki a város nevezetességeit, megebédeltek egy vendéglőben s apja — szokása szerint — ebéd után ilefeküdt a vendégszobában egyet szundikálni. Az alatt a fiú, már előre elkészített szerszámmal feltörte a kálvárián a kápolna aj tót- kifeszitette az ott talált perselyt, azonban még aznap elfogták s mire az édesapja a délutáni szendergésből felébredve keresésére indult már a fia fogva volt. A tekintélyes állású, őszbe'borult apa szó- gye npirral az arcán jelentkezett a rendőrségnél, ahol a fiúhoz vezették s ő megtört hangon kérdezé: — Miért hoztál családunkra ilyen szégyent? — Hogy no kellessen papnak lennem — felelt dacosan a fiú. Az esetnek mihamar híre menvén, nem i’s fogadták be kispapnak, de bizony egész élete megmutatta, hogy nem is leit volna annak való. uek pedig kötelessége volna elősegítem mindenkinek 1 részvételét Mindenki előtt világosnak kell lennie annak, mily leverőén, élted vet jenitően hatnak az ilyen események a cserkészteistv'ériességei nem csak hangoztató, de ált is érző fiukra és mindazokra, aikik velük éreznek. A Kiskárpáitok oseikészcsaipat élete összefügg az egész re hí szlovákiai magyar cserkészettel. Ami velük megtörtént ma, az a sors minden magyar csapatot élhet. Ezért kell felfigyelni az ilyen egészség-leien tünetekre. A c-erké-zot ma szükségesség a serdülő fiukra nézve, az egyetlen ifjúsági mozgatom, mely teljesen megkapja a fiatal teliket, és vezeti a becsület, az örkök*, a következetesség és a munka utján. És ha eddig soha, úgy most- van szükség ilyen ifjúságra, amelyre a mai idősebb generációk később nyugodtan bízhatják rá a magyarság sorsának az irúnyilásárt. A cserkészet barátai nem hihetik, hogy ami történt, a szövetség hivatalos felfogásának a megnyilvánulása, amellyel t/ultaszi magát a cserkészet alap bójának. Badwn Powellnek u jelenlétében elfogadót!; egyezményen; hanem csak egy alárendelt szerv téves eljárása, amelyet azonban jóvá kell ion,ni a cserkészet igaz szellemének a megóvása érdekében. A magyar szülők szívesen látják fiaikat a cserkészet eoraiibau, de mogkiványák, hogy ott egészséges szellem uralkodjék és első soriban, hogy a vezetésre hivatottak adjanak; magatartásukkal és intézkedéseikkel jó példát! ők vatósáfcák meg mint primőr kötelességet a megértést és a szenet etet, és távoli'teamak el mindent, ami konllcolyhintésre alkálim,as. Mert a aseriv'éfzetben a pedagógia törvényeit is követni keli, ezek egyik elseje pedig az, hogy a legerősebben a jó példa vonz. Ehhez lantsak magukat azok, Maik akér a kerületben, akár a csapatban vezető szerephez jutottak. Ezt kívánja joggal a magyar cserkészet minden barátja, mérnie 11 cserkész szülője és ezen sorok szerény Írója is. ügy magyar MtiiJő.
