Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-08 / 56. (2573.) szám
10 1981 márafas 8, T—émrtp. TPJ^GM-MAGtARHTRMP Rosszul megy Paul Poiretnek Irta: Neubauer Pál Paul Poirebnek, Pári® nagy szabójának rosszul megy, annyira rosszul, hogy palota helyett villával kell megelégednie,- olló helyett tollal, ma nneq ülnek helyett papirossal. Visszavonult aa balettól, amely csödöti mondott az Oustácok és a Hamau-k hazájában. Csupa elkeseredésből más üzletnek ment neki, aránytalanul rosszabb üzletnek. Könyvet irt. Hölgyeim: Paul Poiret, a párisi divtaiki- xály könyvet ir, ahelyett, hogy selymekben, bársonyokban, belépőkben és kilépőkiben, hermelinekben és brokátokban váfkálva mint király diktálja a divatot. Regényt diktált és ki is adta. Évtizedekig felöltöztette Európa legfelsőbb tízezreit, most kegyetlenül levet közte-ti egykori üzletfeleit és barátait, amelyek legkisebb rangúja a régi nemes volt. Eddig a női test hibáit senki sem tudta any- nyi ügyességgel elfedni, mint ö, aki most mint vérbeli literé tus a brutális fajtából azzal foglalkozik, hogy ismert személyiségek morális, hibáit feltárja és kidomborítsa. Akció reakciót szült és a felső tízezerbe!'! tevék azt mondta: Nem étrtem PauS Poiret-t, A bánkok is azt mondták, szanáló szindikátusok is igy szóltak. Poiret mégsem értette. Nem értette, hogy tartozik, amikor neki annyian tartoznak. Elsősorban az egész kulturvdlág — hálával. A kor azonban tényleg hálátlan. Az utóikért pedig, amely egyesek szerint hálás, nem átkerült megélnie. Ét, mielőtt meghalt volna és mint élő nem követelhet hálát a bortól, amely ezt az utóikor számára tartogatja.. Divatfoirály volt és nem tudta, hogy mint király alárendeltje annak, aminek királya. Végzetes tévedés volt. A király a régi maradt. Ezért ölte meg öt az uj divat. Kár, mert ott volt az orra előtt Voronov professzor, aki értette volna, hogyan kell megíordiitam a tézist. A megfiatalitott Poiret ifjú királya lehetett volna az uj divamak. Most már késő! Nagyon rosszul megy neki: meghalt és mégis ól. Éljen békében! KOMAROM, 1931. KARAKTERRAJZ-KISÉRLET Irta: SZOMBATHY VIKTOR akarva nem akarva kénytelenek átmenni e pontpás szabókirály tüfokán. Mindig is szép számlákat prezentált, most az Összes eddigi számlát egy könyvben, gyilkos írásban közös nevezőre hozza és olyan számlát nyújt be Parisnak, amely humor szempontjából megfizethetetlen. Haragszik, emibergjülölő tett, mert számláit ugyan kiegyenlítették, de adóssága állandóan nőtt. Haragszik, mert kiderült, hogy neki nem tartoznak, viszont ő azonban olyan összeggel tartozók, amely még egy valódi divatkirályt is megbuktat. Haragszik és könyvet irt ezzel a címmel: „En habillant l‘Épo- que". Ez az époka, az ő tulajdon kora, neki semmi, ügy bánik vele. mint eddig a kor legkiválóbb női képviselőivel bánt. Ő öltöz-1 tette fe! a kort, joga van pőrére vetköztetni. j Megteszi és talán még intenzivebb leiemé-; nyes seggel, mint az öltöztetést. Ehhez csak emberismeret és önbizalom keltett Jelenlegi vetkőzteíési tevékenységéhez szüksége van arra a megvetésre és gyűlöletre, amit évti zedekig az üzlet érdekében elfojtott. Most kiadja. egy szuszra, egyetlen könyvben, ő, aki nemcsak alsónadrágban látta a királyokat, hanem egy szél kombiméban a királynőket, Úgy félkézzel irta meg ezt a meztelen könyvet és miközben a saját testén színészi gesztussal megigazítja a hírnév tógáját, amelyet le akartak róla rángatni, kíméletlen nagymosást rendez az előkelőségek szennyeséből. Saját temérdek vétkét azzal palástolja, hogy másoknak nem bocsátja meg őket. Ez a szabó kétféle mértékkel mér. De ügyesen, elmésen, párisiasan. Mint memoárirő nagy ember elmondja, milyen is volt az indulás. Igen fiatalon egy előkelő szalonban modelleket tervezett, de a legszebbeket kis barátnője számára tartogatta. Kis barátnője viszont eladta, azokat egy külvárosi szabónőnek. Erre rájöttek és Paul Poiret kirepült az ötszázfrankos állásból. Póz: „ifjúkorom szerelme, amelyért mindent feláldoztam!" A tóga jól áll neki. Páris egy kedvencnek mindent elhisz. Elhiszi ezt s tapsol a deíronizált mesternek. Második póz: Az eseni Worthhoz kerül. (Worth akkor Paris divatvilágában egyenlő volt a Dalai lámával). Worth: „Fiatalember, ön tetszik nekem!" Poiret (nem válaszol, mert ezt természetesnek találja). Worth: „A hercegnők sem ehetnek napon te pástétomot. Burgonyára van szükségem. Hajlandó ön a burgonyát nálam úgy elkészíteni, hogy a hercegnők beveszik és nem fekszi meg a gyomrukat?" Poiret (nem válaszol). De természetesen elfogadta az ajánlatot Azonban nem tudott burgonyát főzni és ezért olyan összetételeket szolgált fel, hogy egy orosz hercegnő kijelentése szerint Oroszországban levágták volna a fejét. Páriában nem. Parisban az ellenkezőt tették, — hogy ugv mondjam, megcsókolták a lábanyornát. Erre azzal felelt, hogy önállósította magát. Rójane, a nagy színésznő nála öltözködött, így nyerte meg a játszmát. Fanibourg A. Horror é-n tevő palotájában XIV. Lajos pompája uralkodott. Néha felkerekedett és bejárta 20 lánnyal Európa, mel ropó Hsait. Bemutatta azt, amit „kreációnak", alkotásnak keresztelt el. Mégis megbukott? ... Milliókat keresett... Tízmilliókat költött.. Minden monokli villanása egy ezerfrankos volt. A legnehezebb pénzeket, a legkönnyebb kézzel dobálta ki. Most egészen komolyan rosszul megy neki: gazdag magánember tett, semmi más! Elszálltak a nagy ünnepségek, a dáridék és ahol egykor ötszáz barát ürítette poharát az Ő egészségére — az ürömpoharat kénytelen elhagyatva önmagára üríteni. Európa, felső tízezer emberéből élt. A sorok nagyon megritkultak és ma egy párszá- za lékos újgazdag siber sem ad ki annyit, mint Poiret glancidejében egy király. A király rendszerint régi gazdag, tehát szolid; az uj gazdag siber meg még nem király, tehát r.sak bizonyos határig tékozló. Poiret nem vette észre a szociális rétegek átcsopoi bo&u- feMt. Nem értette meg a kort és erre a kor Érdekes, izgató írni egy városról, egy vidékről, mely évek hosszú során csak földrajzi fogalom volt előttünk, egy név, egy jel, távoli vidék, Alföld, Duna, pár sor a történelemből, itt-ott ellesett ízes dialektus, irodalomtörténet, Jókai, szekeresgazdák, halászok, ezüstgombos kabátok, mondom, szinte csak önmaga utalása volt a város s egyszer csak hirtelenüí, mosolygósán kitárult előtted a város, először színié szégyenlősen, külsőségeiben^ majd mind bensőbben, mind kedvesebben s azt érzed, közibük tartozol, a város falait neked építették és emberei régi ismerősök. Keresem ennek a karakterisztikus városnak lelkét, keresem az embereit, a levegőjét, megkísértem mérni iramát, próbálom szeretni, próbálom kritizálni. Együtt élek velük. A nagy, végleges festmény megalkotása előtt csak pár vázlatvonás ez. Idegen ember kiváncsi ceruzája. * A Csallóköznek pontosan legvégén, ahol a Nagyduna s a Vágduna összefolyik, öreg vár- erőditéssel körülvéve, négy híddal a túlsó partokhoz kötve, tornyaival s emelődaruival, két országnak pontosan a határán, ©gy nép rajzi egység középpontjában, viz és viz között, hajó és hajó szomszédságában, bánatosan búgó szirénák esti zenéje mellett, kevés iparral, sok mezőgazdasággal, legellentétesebb pártszemlélelü lakossággal, sok-sok kultúrával és kevés fénnyel, hatalmas tradícióval és tessék-lássék jelennel áll ez a város a Kisalföld közepén, szerényen és kod vesen- A város túlsó fele odaát maradt a határon, egy hid az összekötő s a monostori szőlőhegyek, ahová át-átjámak borozni a derék komáromiak. A hidat reggel hatkor nyitják, este tizenegykor zárják s akinek dolga van, e két terminus közé teszi s útlevelei használ hozzá. A Duna mélán íolydogál, komoly és halványzöld, ilyenkor télen sirályok csatangolnak a jégtáblák peremén. A téli kikötőben esidén kevés a hajó, a szigeti Skoáa-gyár fúrógépei és kalapácsai megnyugtatókig kiállják világgá, hogy akad még munka s a halászok olykor nekiindulnak a harcsatengeraek, vagy köcsögét visznek a dunaparti vendéglők kirakati üvegme- dencéjébe, csaléteknek, ebéd előtt Még élnek a régi halászok leszármazottjai, halászni géppel, nem lehet, ez az ipar még ki nem halt. De egyre több a munkanélküli unatkozó, pká vagy a Vágduna hidjáp, vagy a Nádor ucca sarkán várja a jószerencsét és köpköd éppúgy, mint ahogy a szegedi Tisza- hid előtt is megszervezték a kubikusok a hi rés köpködősarkot s ahogy ez Debrecenben is divatos. Mert a Nádor ucca a város szive, lelke. A ben szállott csak úgy nevezi, hogy a Nádor- Nem is teszi hozzá, hogy ucca, fölösleges ezt a sokat jelentő értelmet pleonazmussal fokozni . A Nádoron folyik te minden, a korzó, a tüntetés, a flört s a délelőtti shoping, az álldogálás és a majomsziget, szinte csodálatos. hogy a hajókat nern hozzák be ide, a Nádorra. A Szent András templom itt néz szembe barátságosan az angol kastély mintájára épített nagyon szép Kultúrpalotával s ha délelőtt hetényi emberek ballagnak a Nádoron végig, ott kukucskálnak be szorgalmasan a muzeum földszinti ablakán s nézegetik a római sírokat... ♦ Különös ez a sok földszintes ház Komáromban. Emeletes tere csak egy van, a Klapka tér, ahol a negyvennyolcas tábornok szobra diszlik. Semmi nagyképűség, akaraokos- kodás nincs ebben a városban, még akkor sem, ha ligetét Angliának hívják. Kedélyes humorral mondják ezt, amint emberei is kedélyesek s Komárom kedvességben talán egyik legelső helyen vezet Szlovén szkon. Külsőségeiben: sok földszintes ház, nagy Dunabidak, imitt-amott gyárkémény, öreg erődítések, rakpart, az aszfaltos Nádor s a sáros külváros, a viz alá jutott szegénynegyed, apró vendéglők ® két rivális kávéház jelzik Komáromot Nagy esti korzó, sűrű társasélet, üzletek, mint mindenütt, egy leendő Kertváros a Vág partján, roppant élénk sportélet, hajók és csónakok, nyolc bérautó és számos egylovas kocsi adják a vámos külső képét ★ Belül kettő determinálja. Határozott magyarsága s határozott kulturélete. Azt, hogy magyar, talán egyik© a legnagyobbaknak, nem keli hangsúlyozni, ha az ember csendesen, önmagának, mintegy refieksziót, elmondja szótagolva a város nevét: Ko-márom ... Ahol Jókai gyerekkori lakóházának falajj még megvannak, ahol ma is áll még az Aranyember, Tímár Mihály hatalmas háza., ahol a komáromi kőszüz nézegeti magát a Dunában, ahol kedves komáromi dialektussá! szólal meg a müveit ember is, többet használva az „i“ betűt, mint a hosszú „é"-t, ahol hetényi és madari csallóközi és martos! emberek hozzák be a vásári holmit a városba, az a. város nem lehet nem magyar. k Azt. hogy kulturélete erős és mint magyar kulhirtényéző, versenyképes, azt mindennap újra s újra bebizonyítja. Az idegennek feltűnik, a bennszülöttnek természetes. Nem említünk most neveket, hisz a komáromi kultúráiét vezetői országszerte ismertek, de az az egy bizonyos, hogy a legtöbb kulhirkez- deményezés íaveritja alighanem Komárom lenne, vannak írói, festői, szobrászai, tudós pedagógusai, politikusai, a komáromi nyomdatermékek, — akár könyv, akár újság, — száma relatíve magas, vannak kulíurestéi, egyesületei, társaskörei, hangversenyei, van múzeumja és negyvenezer kötetnyi könyvtára, emberei között állandóan lehet találni társaságot, akik a vidéki szellemi élet standardját meghazudtolva, több és magasabb iránt is érdeklődnek, mint efemer napi események, pletykák és egyéb költött históriák. Él ez a város, még ezekben a sanyarú időkben is megpróbálja a maga szellemi életének standardját lobogtatni s ez különösen megnyugtató azokra, akik a magyar kultúra iránti lelkesedés őszinteségében már nem mindig hihetnek^ Két nagy váró® közelség© determinálja. Pest és Pozsony között tranzi tő város Kollárom, gazdaságilag és szellemiekben is. De amit lehet, azt profitálja magának, a pesti kultúrát, amihez tradíciói fűzik s a pozsonyi iramot, amit inkább elsajátítani óhajtana csak, de még nem teszi meg. Bécs már mész- sze van és Komárom sohasem volt olyan stréber s őszin tétlen, mini a közeli Győr, amely kisváros nem akar maradni, nagy város lenni nem tud s a kettőnek imitátora lett. Komárom őszinte, kedvességében, kultúrájában és minden teljesítményében is, kivan s nem ad többet, mint ami lényege. Már annyira nem kisváros, hogy vezető rétegét csupán egyetlen társaság alkotná, any- nyira nem nagy város, hogy számos heterogén alakulatot is elbírjon s igy egymásba olvadó társadalmi csoportok jelzik Komárom nyilvános életének útját. Magyar kisvárosi társadalmunk felépitésóből következik, hogy a? abszolút társadalmi homogenitást elérni soha nem tudta s foglalkozási ágak, életszem-, létet! különbözőségek szerint oszlottak meg alkotó egyedei- De, ha egyébként külön-kii- lön csoportosulnak is, a nagy összefogásokban rendszerint együtt található Komárom magyar társadalma. Tud még lelkesedni, házigazdának kitűnő s s zerete tremél t ósága mindig magyaros. Az idegen, ka közéjük kerül, szívesen van köztük. A bennszülött pedig el vágyik innen. Társadalma mindég kettőzött volt s érdekes, hogy ezt minden körülmények között megtartja. Háború előtt a polgári és katonai közönség válaszfala meglehetősen erős volt a bizonyos elkülönödést mindig észre lehetett venni a két alkotóelem között. A váltóTurandot Bar Prága I.9 Na Mustku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar é* külföldi borok. zás után a régi komáromiak száma megcsök- kent, de az ittmaradottak összetartása általában s nagy vonalaiban nem szűnt meg. Az Összeolvadás most is nehezen indult meg a a város társadalma lényegében két rézre oezt ható. ♦ Sporiegyesűleie van több is, azok között kettő jelentős: a KFC és a Spor{egyesület, nyári sportja roppant élénk. Vizisportok, főt ball, atlétika, kerékpár, motorsport, tenni®* és sok más 9port csalogatja a szabadba a komáromit. Persze, egyik legszebb sportja, a turisztika, hiányzik s ezidén, télen, nem akadt egy sporttelep, avagy vállalkozó sem, hogy jégpályát készített volna a korcsolya híveinek. Néhány leöntött iskolaudvar jelentette a komáromi íélisportot Nyáron viszonyt élénk a sportélet s a Duna messzire zajos a vidám strandolóktól. A szigeten meg éppen week- endeznek a benszülott komáromiak. Szőlőjük a túlsó országban, Monostoron van. Ha hegyet akarnak látni, akkor az almás! hegyeket nézik meg a távoli kékségben, vagy felmennek Nyitráág. De a komáromi ember nem nosztalgikusa a hegynek. A vadászok sem vaddisznóra mennek, hanem nyultra, f©= goiyra. ¥ Jellemző a két rivális kávéMz Komárom esti életére. A tömegpszihológiának egy titokzatos fajtája uralkodik itt, minden esté mulatozások tekintetében. A lelkesedés és a népszerűség oka hullámzik. Ha az Otthon* kávéház termeit tölti meg a közönség, akkor hónapokig a Centrál tesz kevéssé látogatott Jön aztán idő, amikor minden magyarázat nélkül hirtelen az eddig árván maradt kávé= házat kezdik pártfogolni a másiknak cser- benhagyásávaL Ezt öreg komáromiak, mint jellemző tünetet mondják, de okát senki nem tudja adni. A farsang különben, nagyvárosi mód szerint legnagyobbrészt kávéháziban zajlott le. Legtöbbször a bálokból is idesieté tek a mulatni vágyók s a táncszenvedélyt itt vezették te a komáromiak. Érvnek dacára: minden bár megbukik Komáromban, mert. csak a családi alapú szórakozóhelyek látogatottak s még egy érdekes: Komáromban a jazz-zene dívik. Meg kell adni, hogy kifogás-* tálán. Táncosoknak való. A régi mulatás egyre kevesebb pártolót vonz, a cigány a vem déglőkbe húzódik s ott kesereg. * A régi, magyaros vendégszeretetnek fel- felcsillannak emlékei. A modern élet azonban itt is, beférkőzik mindenüvé s lesz időt amikor Komárom amerikánizálódni kezd majd. Egyelőre azonban nem kell ettől tartani. Komárom alig épül. Ha épül, akkor csak a perifériákon, kislakásokkal Sehol annyi régi házat a város belterületén, mint itt A földszintes házakra azt mondják, hogy a földrengéstől nem lehetett magasabbra építeni. Valahogy elvesztette házai stílusát az idők folyamán s a sok vár-harc, tűz, viz, háború, földrengés megfosztotta Komáromot attól, hogy egyes épületeiben karaktenzá- lódjon. Az egész, úgy, ahogy van, nagy egészében karakteres. Egy-két szép régi épülete szól a régiek gazdaságáról, de a háború utáni stílus nem ért el még idáig. Ipara pang, kereskedelmét megbénítja, hogy pontosan a határon van s hatalmas mögöttes-vidéket vágtuk el tőle. Oda vau szorítva a Csallóköz széléhez, két viz között, két határ között. Kikötőjében idén alig van hajó, német osztrák, jugoszláv sztendert is lobogtat a hajókon a szél, uccáin idegen hajósok járkálnak, ha megérkezik egy külországa hajó s igy ez az egész együtt, kedvesség, szeretetreméltóság, nagyon erős kulturális érdeklődés, erős egyházi élet minden felekezetben, román hajós, hetényi paraszt a tarkáméi lén nyel, szétvert tüntetők, szegény halászok, határrendőrök, dohányos szekerek, három autóbusz, Szent András tornya, aszfalt. és sár, kedélyes élet s kesergés ez mind: Komárom, 1931. S milyen békés az egész. A hid innenső oldalán prágai tüzér s brünni baka nézi elmélázva vasárnap délutáni kimenőkor a vi* zefc s tart. átölelve egy fehérszoknyás lányt s a hid másik oldalán veszprémi gyerek, kie- komáromi huszár csörög a kardjával, szintén vasárnap délután, és szintén ölelget egy szőnvi Marist. A szerelem mindenütt egyforma. Csak pár sor ez, néni Mejesség. Kísérlet a városok jeliem ra jzához- Sorok, ceruzahegyek, gondolatok, emberek. Étet. De nagyon kedves élet, kedves város, kedve® omberekS
