Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-08 / 56. (2573.) szám
MKJ1 grfram 8, vasárnap. ^I^<I^-/VV\GtoR-TTrRLAI> 7 A SZLOVENSZKQI MAGYAR RENESZÁNSZA Bgj entendefe mmlt annak, hagy a Prágai Magyar Hírlap fősjerkesrtóje, Diurányi ÍÁAiió nagyhatású Tezéreikkbec foglalkozott a szlorenszkói magyar írás problémájával s meghirdette az egységes kritikai szellemen felépülő alkotó munka szükségességét A cikknek óriási visszhangja volt s hatása még ma b tari Az említett cikkel megnyitott irodalmi periódusban mintegy húsz-huszonöt komoly cikk folytatta az nj korszakhoz szük- -éges előfeltételek megteremtésére irányuló munkát A tavaly tavasszal megtartott ivói sajtó ankét, a Szentiváni Kúria, ősszel a könyvszövetkezet megalakulása jelzik a lassú, de építő fejlődés útját Most, egy uj tavasz kezdetén, visszanéznek az írók az elmúlt esztendőre s aj indulást ünnepük. Ennél a visszapillantásnál természetesen kimagasodik előttünk az elmúlt év legnagyobb és legszélesebb körű eseménye: a májusiján tartott Szentiváni Kúria, mely ennek as évnek és az indulásnak tulajdonképpeni realizálódását jelentette. A nemes- lelkű vendéglátó házigazda, Szent-Irány József, a Knria ülését megnyitó és vezető S z 3 ! 1 ő Géza és a szintén jelenvolt Móriéi Zsigmond vezetése ée irányítása alatt lefolyt tanácskozás roft a tulajdonképpeni megalapozása a jövő munkájának. Az elindítókat, megvalósítókat és támogatókat ezért méltán illeti az itteni magyar irodalom hálája és tisztelete. A másik kimagasló- esemény a Sziklay Ferenc vezetése alatt évek óla működő könyvkiadóvállalat országos jellegű szövetkezetté alakulása volt, ami önmagában hordja az elismerését azoknak, akik a kezdet éveiben a nemes vállalkozást idáig segítették s ezért szintén köszönetét érdemelnek. Ez az immár országos, nj könyvkiadó szövetkezet most bocsátja ki első felhívását a magyar közönséghez. Az előjelek szerint a lektorbizottságra e tavasszal komoly és sok munka vár. Minden pezseg s az uj tavasz gazdagabb és erőteljesebb riigyezést ígér: a levélrügyek helyett mintha már bintbórügye- ket hordana. Az irodalom munkásai ezt as évfordulást úgy ünnepük meg, hogy lapunknak is házi finnopévé avatják, amikor nton lévő főszerkesztőnk tudta nélkül tisztelegnek az alábbi hasábokon írásaikkal, melyekből a tisztelet, a hálm és a munkaafcaraí ígérete csendül ki. Tavaszi elindulás Törvényszerűségnek nevetszük a szloven- aafloói magyar élettnek aot a különös játékát, hogy mindé© tavasszal megremeg a föld és a beláthatatlan sivárság mélyéiből uj vágyak, uj akaratok, uj terveik merülnek fel? Van benne sok groteszk vénás, vagy természetes primitívség, de igazság és őszinteség is, ha az a fakó növény, amit szlovenszkói magyar irodaiamnak nevezünk, úgy március-április- oaájus felé minden évben megszineeedik, aépkóros virágzásig erőlködik, » várja, hogy valaki megváltsa, vár, mint tavasszal a szerény és egyszerű szűz, hogy ebben a kedve- nő szerelmi korszakban pompásnak találják, elvigyék és boldoggá tegyék. Illúzióikban ne rimga tódzumk: esek a rendszeres tavaszi virágzások az ellenséges klímába© nem igen vezettek öeaá megélésekhez. Sok indulást (keserű fiaskó követett. Gúnyba fulladt a jó- RZándéfku emberek tavasza meddő felkereked ése. De hogy Wflíkerekedtek ée hiteveez- tetlenül még mindig fölkerekednek: dicséretükre válik — s a kűri jelekre egyszer hátiba mégis leomlanak Jeriohó falak S vaflijuk be őszintéin: a kép e tavasszal! nem reménytelen. A tavalyi nagy tavaszi irodalmi akciót — amelyet Dzunányi László nagyvonalú, éleslátásra valló és a helyzetet kitünően felismerő vezércikke kezdeményezett a P. M. H.nban — nem követte az a prompt siker, amiről mindenki álmodott és amit az optimisták’ fogadkozva Ígértek. Elmaradt ez is, az is, de a főcélt megközelítették. Valami történt, ami előfeltétele volt a további történéseknek: a közönségben és a legiíletékesebb kulturtényezőkben újfajta belátások ébredtek, illetve a tavalyi ellenkezők és kétkedők magúikévá tették azt, amit akikor az uj éra szükségességének s a kritikai tisztulásnak hirdetői akartak. Meglepetten vesszük kezünkbe ma az úgynevezett „maradiak" nyilatkozatait; valaimeny- nyin végigömflik a tavalyi tavasz avamtgande-járnak megszokott hangija: kdriüfflkát, tisztulást, a mailt rossz volt, jobban kell csinálni, magasabb mértéket kell alkalmazni. Ha léteznek bensőséges és szellemi sikerek, úgy ez a hang változás kétségtelenül az, — nem utolsó soriban azért, mert. azok, akiknél megtörtént, helyzetüknél fogva elősegíthetik az uj hang kezdeményezői terveinek praktikus megvalósulását is. Büszkén állapíthatjuk meg ezt a tényt, s mivel sok és lényeges mentalitásokat változtatott meg, nem kell szégyenkeznünk a tavalyi csatazajért, a e tavasszal remélhetjük, hogy egy lépéssel tovább jutunk a győzelem utján. Nehéz munka áll előttünk. A tövises útra óvatosan lépünk, s kevés a garancia, hogy ezentúl gyorsabb lesz a haladás. De az előjelek kedvezők s tavaszi kedvünk törhetetlen. Az elmúlt évben a nagy és általános mentalitásváltozáson kívül úgyis történt valami, ami egyenesen pozitívumnak nevezhető: sikerült materiálisa© megalapozni, szellemileg felfrissíteni és hozzáférhetővé tenni a szlovenszkói magyarság egyetlen könyv- kiadóvállalatát, amely a jövőben zavartalanul működhet A megreformált vállalat most adta ki felhívásét a szlovenszkói magyar néphez, s a fethivás szövegéből kiviláglik, hogy a kritikai elv s a ni'vóemeflés vágya minden vonalon diadalmaskodott Ezek után bizalommal tekinthetünk az akció elé, s ha igaz, hogy hamarosan megjelennek a beígért írók beígért könyvei', akkor a tavalyi eszmék realizálása megtörtént. A megszokott tavaszi irodalmi fellendülés ez évben talán magasabb termésekhez vezet A szlovenszkói magyarság készen állhat s kis kulturéletünk egén talán megjelenik a Csoda, amely vonzani fog s amely meglepetést és megnyugvást kelt. SZVATKÖ PÁL A láthatatlan vezér Az irodalom fehér lobogója meghajlik és faszteteg. Az irodalom berkeiben nem otthonos tömeg néz és csodálkozik: mi történik, mi. van, minek zug föl ez, az élettüJlekedés gigászi zajában szinte eeengve és alig hallhatóan felszálló kürtijei, ki előtt ál ünnepi glédát az irók kisded serege s kinek szói ez a lobogó meghajlás? A tömeg, amelyet a mindennapi élet nagy törvényei épp oly természetszerűen zárnak ki az irodalom műhelyéből, mini ahogy az írókat természetszerűen egy sűrített levegőjű, ózondusabb, vil- lamyossággal teltebb külön világba zárják össze, nem látott be soha a válaszfal mögé, a másik világba. Bűnek a válaszfalnak az a sajátsága, hogy akik belül élnek rajta, azok jól látnak kifelé, de kivülrőü a benső világ mindig érthetetlen. Ez igy van a világ kezdetétől, mindenütt, minden korban. Se künn, se benn nem kell megütközni rajta, így van ez nálunk is. A kifelé is megmutatkozó ünnep azonban egy pillanatra .megállltja a sokadalmat s a kiváncsi érdeklődésnek legalább ennyit meg is illik, de meg is kell mondani: Van köztünk egy csodálatos leíkiősEzetéte- llü, csupa szív, csupa iniciativ erőt sugárzó ember, aki —■ mióta a maga tehetsége, munkája és tudása, s igazi vezéri képességei a kisebbségi magyarság életének egyik legnehezebb, legfelelősségteljesebb pontijára emelték — (tudjuk jól) szeretettel, de egyben kénytelen-kelletlen állt oda a szlovenszkói magyar írás mellé és (mi tudjuk legjobban) a szlovenszkói magyar írás élére. Szeretettel, mert szívügye az irodalom, annak eredményei és munkásai. De kény te len-kellet len is, me rt hálátlan, komisz szerep az i rónáéi ót vezetni s mer t olyan a természete, hogy nem szereti a szereplést és nem vágyik külső pozíciókra, annyira nem, hogy még legjobb barátainak se sikerült cl soha pódiumra kihozni. De ez az ember három olyan dolgot végzett el egy esztendő alatt, a megnehezült viszonyok közt is, ami . igy együttesen bámulatra méltó: Először: szinte észrevehetetlenül szerény és finom mozdulataival az irodalom kérdését fölvetette az őt megillető lépcsőfokra nagy, ép i tőakar ato nemzeti problémátok közé, másodszor: egy esztendő alatt anuyi és olyan barátot szerzett az irodalomnak, hegy ezek hatása ma még a beavatottak előtt is szinte fölmérhető Llem. És harmadszor (ezt már igazán csak mi tudhatjuk) megteremtette a komoly alkotás megszületésére nélkülözhetetlen belső atmoszférát a a kezdeti sebességet. Hogy beváltja-e az irodalom az egyre komolyabb várakozást, az már nem a láthatatlan vezér, de az irók dolga g elsősorban is a tehetség kérdése. De a hármas elöfőltétel épületének alapkövei már le vaunak rakva: a láthatatlanul dolgozó, zajtalanul cselekvő és a fórumon nem ágáló vezérnek köszönhető, mert nélküle tán azok sem álltak volna az irodalom mellé, akilk igy a legnagyobb s legnemesebb áldozatkészséggel és hittél szálltak síkra, kéz a kézben, az igaz ügyért. írógárdánknak s a szlovenszkói magyar Írásnak ez a láthatatlan vezére Dznrányi Lás aló, aki a napi problémáikon felülemel- kedve, ebben a hálátlanul nehéz és csendes munkában teljes, objektív e a tiz év alatti erőfeszítéseknek méltán kijáró megbecsüléssel ott fogta meg a kérdés komplexumát, ahová addigra felépítették kultúránk érdemes őrei s ebben a gesztusában láttuk meg má is, hogy nem a múlt értékeinek félreto- lásával, de a mu'l't értékeinek .megbecsülésével és felhasználásával kell realizálnunk a tavaly ilyenkor félröppenő uj-éra-álmókát. Dzurényi László nemcsak lehetőségeket szerzett, nemcsak alkotásra biztat és vezérel, de ugyancsak csendesen (mekkora hatása van ennek a dísztingvált, úri csendességnek 1) és kifelé zajt nem ütve meg tudja Évforduló Tavasa leess újra. & « tavnaszaA szerény jribd- Ieumáí üiühetjülk már meg « artoveuszköi magyar Irodalom tag ©Mndpláfiónak, me&y ezertoiiLeocszáa- h&ramne tavaszán bontotta ki erőtől ée akarattól tzapkáüó aásnLajét Prágában, m idegen, a szláv mot- ropoiisToam eoksaáa kilométernyire azoktól a arülie- lyetkitól, amikben a* alkotás megszállást perceibe® prófétáévá ée uj ssenapontoftrká Ötvözik a magyar igéiket Egy év a sriovcnsedcéi magyar literaibura életében sem nagy idő már s ha egy esatendő múltán mégis ünnep élni akarjuk a tavalyi márciust, azért ünnepe ljiiík, móri tudjuk, hisszük, érezzük, hogy ez az év érlelte naggyá azt az ug, más mentaiWtás't, moly litere túránkat a szűk láfaSkörii regionaHsanus kórlátei közül szabad horizontodba emeli. Az uj éra eredmény edft a kívülálló ma még nem Mlhatje eléggé pregnáns formában, az olvasó számára az elmúlt esztendő csak kevéssel nyujtot/t többet, mint amennyit az előző évek irodalmad termelése reprezentált, de okik a mozgatom fókuszában áüumlk, tudjuk, hogy a hittel elhullatott mag termékeny talajra talált, redaikciók tdin/tofoltos Íróasztalai® és barátságtalan hénaposszobáik ikáettenségóben bátor hittel íródik már a mü, a müvek, amik más-más hangon, de mindig sei elhivatottság hangján hirdetek: vagyunk, élünk, dolgoouslk. Est ée csak ezt ünnepeljük meg nagysaerénye® ma, amikor az újjászervezett Kazinczy ^könyvkiadóvá! falat először fordul uj programjával a magyar olvasóhoz. Ez a program a mi programunk, egy esztendővel ezelőtt még csak a mliénk volt. S ha ma — irók és kudtor- munil-rások — ott látjuk alatta a szlovenszkói magyar saeilemieég és közélet legnagyobb neveit, úgy érezzük, igazodva vagyunk. Érdemes vollt. Érdemes volt harcolná és eltűrni a gáncsot. 1930 február 11. Ezen a napon jelent meg a Prágai Magyar Harlapiban Dzurányi László vezércikke, mely a szlovenszkói magyar irodalom uj epocháját végleg útnak indította. „Babonás brittel hiszem, — irta akikor Dzunányi — hogy most állunk a küszöbön s a sok bátortalan kezdés, félrefogás és giccs után elkövetkezik a nagy revelácáó s ojtóolló nyomán felpatan a nemesített szem, amely kibontja a legsajátosabb szlovenszkód szint és illatot. De az ojtóoHónak addig szeretettel 6 a mindnyájunk által várva várt rügy'bontás akaratával nyesegetnie is keik Nyesegetni kel az elfajzott s a korona élet- nedveit elvonással fenyegető hajtásokat, a friss utat kereső gyökiérzat támadó dudváit." Time. az azóta ebemért „kritikai éra" eszmei magva. Miként a gépész törődik gépével, ön is gondoskodjék szivéről, szervezetének motorjáról és kezeltesse magát Pedébriflyku, ahol eredményesen gyógyítják a cukorbajt és a kőszvényt, valamint az emésztési és vérkeringési szervek bajait is. Egészen modem betegvizsgáló és gyógyintézet Kényelmes gyógyszálló. Magyar prospektust és információt készséggel küld a fürdöigazgató- ság, Podébrady. Issza &,Po<iébradyi savanyu vizet? fogni a kocánkét, ha tulhoveee© lendül, vagy ha akár hrt, akár hév elragadná. Valódi vezért kvalitás. Ne jósoljunk most. Csak ibecöületee raattkaíogaldalmat tegyünk a kezébe. Makulátlan lobogó, zsenge birodalmunk éle-takarata., suhogjon selymed a tisztelgő méghajláisban (belőtte. Azt suhogja: méltóik akarunk lenni: dolgozni akarunk! GYÖK* DEZSŐ 1Ö30 fébruár 28. Fuigar a Párig*! Magyar Hírlap bán megjelent „A* olvasó megszólal" comb oiikfcé- beu a fiatei irodalmi generáció dacos, harcos áföás- poffitjának ad kangot: ^Az igasá érodatommlk nem kell felsőbb támogatás e melegházra tegráíkább a petrezselyem, a saláta éa egyéb zöldség gbotuL Aj irodalom három ezeréves b&rtóaet© bizonyltja, hogy harc mátoül aincs siker í±t eean és Iateai óvja a fiatalokat az akadémiáiktól-" 1930 március 2. Győry Dezső a Prágai Magyar Htoiapba® megjeleni „A má márciusaik" tendüie- tes Írásába® az érdekek fiatal írók nevébe® te®, hitvallást az uj, a kritikai éra. melltett: „Néhányon és kevesen, aíkJkbe® élő hatóerő a esocsiáMs fete- lőseógéraeít, érestük, hogy ezt a maradék energiát, ami a® utolsó évek zavarába® sem tudott Mpusrs tolni belőlünk, a talán utolsó mostam próbánál nem a maguaik egyéni, de a foofllektiv cél srelgáfe- tába kell elszegódtetni: megtettük. Hiszem, hogy jól tettük. Akkor is, ha ezzel megunkra ezxubaditot- tok, mint egy megszállott Zaa*berlehr(Mng a kritíkia SBelleui'ét, amnl többé sohasem tudunk megfókOTíi és ■vósszaikiényszeriteei. Vállalom. Vállaljuk." Forgatom az esztendős ujságiLapokok Milyen farosán, félszegen hatnak ma elévüli szenzációk, hadakozásaik s mennyire friss mindaz a mondanivató, amii a ezlovenszlkjőd magyar irodaiom legnagyobb eredményű kampányát megindította. Tavasz lesz újra Djra március van. A munka tovább folyók: megyünk tovább. Sok a végezni való. Ezen a kis jubileumon is csak egy, egyetlen percre akartunk megállani, hogy a további iramhoz lélegzetet vegyünk s hálával és hódolattal hajtsuk meg az uj szlovenszkói irodalom zászlaját Dsurányi László, a vezér előtt. VOZÁRI DEZSŐ Az első útszakasz végén Kezdetben volt a jelszó: ktisebbség, kisebbségi ólet, kisebbségi irodalom. Az az elismert nyelvtani törvény, hogy először van a fogalom és csak azután jön a f-ogalom megjelölése, a jelölő sző, az emberi értelem produktuma, ez a törvény uj magyar életünkben fordított uj válfajt kapott: a fogalom kifejezésére már kezdettől volt szavunk, már akkor, amikor magát a fogalmat a valóságban a körülhatóroltság, a körvonalazatlaiuság köde vette körül. A fogalmak tisztázásának első munkája után, a tudományos munkálkodás mintájára is, a részletmunkák, a kácsiszolás és szakszeri! csoportosa tás munkái kö vetkezhetnek, amelyeket végül, a jövőben az eredmények számbavevése zárhat be. Kisebbségi életünk terén ma körülbelül a második útszakaszon
