Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-04 / 52. (2569.) szám
Újabb leleplezések a misziifikátorokről Prága, március 3. A misztifikációk ködéből született uj pártnak, a Lel lói—Szappanos-léié kormánytámogató alakulatot támogató sajtó napok óta azt a hiedelmet igyekszik meggyökereztetni a közvéleményben, mintha LeMei az országos keresztényszocialista pártból való dicstelen ©1 távolítása dacára még számi ihatnia egyes keresszlényszociiista párttagok szimpátiájára és titkos támogatására. E látszat fölkeltése érdekében nemlétező ellentétekről közöl kitalált híradásokat, melyek állítólag az országos keresztényszooiaJiista páll kebelében léptek volna föl. A m is ztifiká torok aknamunkája főleg arra irányul, hogy a párt papi tagjait tüntesse föl olyan szán ben, mintha elégedetlenkednének s így közvetve a Lel'lei- fóle fölfogással szimpatizálnának. Ez az újabb misztifikáció arra bírta rá az országos keresz- tényszooiaiMsta párt egyik tekintélyes párt vezetőségi tagját, Szmhzsár Bertalan bucsányi plébánost, hogy az uj „párt“-ot támogató sajtó insainuárióival szemben nyilatkozatban forduljon lapunk utján a közvéleményhez. Szmi- usár nyilatkozatában éppen azt a föltevést cáfolja meg, amelyből az inszinnációkat származtatták s a föltevés elesésével a misztifikáció összes rosszindulatú következtetései elljenek. — "Egye* lapodnak azon híradása — irja nyilaikgzaiában Szmizsár Bertalan -- hogy a február hó 5.-én Zsolnán megtartott gyűlésen as országos k ere szí ény szocialista párt egysége ellen irányidó beszédet mondtam, nagy a párt elnöke SzüMö Géza dr. ellen állást foglaltam: nem felel meg a valóságnak. Ez a kategőrikus hang méltó módon utasítja vissza azt az inszinuációt, mely az országos ke- íreszttényszocialista párt tiszteletre méltó papi tagjait hírbe akarja keverni Leijeivel. Azzal a Lelteivel, aki Benes félhivatalos lapjában közölt fényképe melletti sorokban jelentette be a világnak, hogy szívvel-lélekkel az uj kormán ytámoga tó párt mellé áll és olyan benes- briandi külpolitikai programot adott uj pártjának, hogy ezen a Ben esnek való egyéni föl- kináikozáson még szövetségesei lg megütköztek. Leilei azzal a Benessel „szövetkezik", aki egy évvel ezelőtt az egyházi birtokok álla mii elszekurizálásának elméletét tette egyházi politikájának alapjává. Egy Leilei azonosíthatja magát Benes politikájával, de ebben egyetlenegy pap sem fogja követni, mert ez a iegab szurdabb erkölcsi ncn&ens lenne. Az az állítás tehát, hogy Leilei pártja a pap. ság támogatására számit hatna, a legolrom- bább kortesfogás. Az „országos magyar gazdasági egység" ál1931 márrin* 4, szerda. Gyors védelmet a Tisza áradásai ellen! Siménfalvy dr. ruszinszkó! tartomány gyűlés; képvselő javaslatai a rusznszkói munkanélküliség és az árvizveszedetem elhárítására Ungvár, március 3. (Rusainszkói szerkesztőségünktől.) A ru- sziusizkói országos problémáik egész sorát vetette fel a napokban Siméntalvy Árpád dr. tartományi képviselő, melyeknek megoldását részben az országos elnök ség tő1!, részben az országos képviselőtestülettől szorgalmazza. Együk javaslata, melyet az országos képviselőtestülethez nyújtott be, & ruszinszkói ronnán megszállás alatt okozott károk megtérítéséről szól. Siiménfalvy .dr. javaslatából kitűnik, hogy a román katonák a tizenkét évvel ezelőtt történt megszállás alatt Ruszításaikéban, de küllőn oson Máramarosbatn sok millióra rugó kárt okoztak a lakosságnak, de a kárt eddig a csehszlovák kormány a lakosságnak meg nem téri tette, holott arra kötelezettséget vállalt, Siimémfalivy dr. javasolja a képviselőtestületnek, hogy ezek a károk az állami szanálási akció keretén belül rend estessenek, illetve a kárt szenvedettek fizettessenek ki. A másik fontos javaslata Siiménfalvy dr.- nak az, hogy a tizenkét év óta ég és föld között álló ris- kj tiszaiadnak a világgal való összekötése egyszer már megtörténjék s egyben a Tisza bal-parija Visk község mellett szabályoz! assék, mert az eddigi — tökéletlenül végzett — szabályozási munkálatok teljesen ériéktelenekké váltak és a Tisza árja már Visk belterületét is erősen veszélyezteti. Ha a víz betör a községbe, akkor a hidat ,7-;i • Facsaró érzés az orrban biztos előjele a náthának! Ne várjon amíg a náthából náthaláz lesz, hanem vegyen rögtön Formánt, mert a Formán hatá- sa biztos. Ne kérjen fa egyszerűen náthaelleni ^1 szert, hanem tegye hozzá * vdi j nyomatékkai, hogy kérek jgj^W '*A nátha ellen Formánt, Egy doboz ára 5 Ke. 1 11 111 11 nmm A Formán hatása biztosi 1L\] egységén újabb rést ütött Németh Bélának, a Renkepatényből „beválasztott* választmányi tagnak nyilatkozata. Németh a választást nem fogadta el s egy pozsonyi laphoz Írott levelében azt jelenti ki, hogy nézete szerint inkább a magyar nemzeti pártot kellene erősíteni, de nem kiöl ön pártot alakit ami. Ezt * vissza utasítást Szappanos és Leilei az uj „párt" szülőhazájából kapta. ériről a részről is elszakítja az országú ttot s teljesein körülfogja. Ezzel a partszahályozási munkával hivatva lenne az országos hivatal a Huszt és Tócső vidéke összes munkanélküli szegényeinek munkaalkalmat és kenyeret jut- tatai. Ugyancsak a munkanélküliségre való hivatkozással javasolja Siménfalvy dr. a Tisza fo- lyónaik Tekeháza községnél való szabályozását partvédelmi céllal. Ezt a legsürgősebbnek tartja, mivel a tavaszi áradáskor a viz át fogja törni a természetes gátat és Tekeházát megsemmisíti. Ezzel egyidejűleg a Ti- , sza azt a holtágat, melyből régebben kiszorították, ismét élőággá teszL A romám .megszállás idején a román katonaság megrohanta a féketehegyi állami kőbányát és annak értékes, modern gépeit elhurcolta. Ezzel a bányát üzemképtelenné tették és többszáz bányaműn kast. kenyerétől fosztottak meg. Siiménfalvy dr. azt javasolja az országos elnökségnek, hogy a tizenkét év óta — gé- j pék hiányában — csak tengődő bányaüzem ; megindítása érdekében a romáin katonák ál tal elhurcolt és jelenleg Kolozsvár és Agnrahida között i lerakott gépeket szereztesse vissza, mert ezekhez Cseh Szlovákiának van joga. A román állam a gépeket úgysem használja, ■ tehát annál könnyebb lenne azoknak visszaszerzése. Ezzel a tekeházi és kiskupányi munkáscsaládok jeleniegi nyomorukból szabadulva, ismét munkához jutnának. Siiménfa'lvy Árpád dr., Jaczik Miklós és Dern-kó Mihály tarlóménygyüiési képviselők arra nézve is nyújtottak be javaslatot, hogy az országos elnök sürgősen hívja össze az országos választmányt és a parlament által megszavazott beruházási kölcsönből való részesedés tárgyában, az illetékes bizottságok utján, dolgoztasson ki részletes beruházási javaslatot Az összes javaslatok a legközelebbi országos képviselőtestületi, illetve országos választmányi ülés eLé kerülnek. H duxi véres esemény a felírná® előtt Brüx, március 3. Ma délelőtt a brüxl kerületi bíróság folytatta a brüxi véres esemény bűn,perének fő tárgyalását. Tizennégy tanút hailgaltak ki, akik közül a legtöbb a vádlott Stránsky szenátor mellett vallott. A tárgyalás elején éles összetűzés támadt az elnök és a védelem között, mivel a védők azt kívánták, hogy a teremből távolítsák el a csendőröket, mert jelenlétük a tanukat befolyásolja. A mai tárgyalásra felvonult tanuk egy része, főleg a vasúti alkalmazottak azt valloták, hogy a tömeg megtámadta a csendőrséget, viszont a védelem állal felvonultatott tanuk eskü alatt vallották, hogy Stránsky szenátor egyáltalában közel sem jutott a csendőrökhöz. A tüntető felvonulás ulját a csendőrség minden oldalról elállta és a csendőrök nem három, hanem tizenhét lövést lettek. Az Ítéletet csak a késői esti órákban fogják kihirdetni Még márósra várható a hágai egyezmény párisi ratifikálása Budapest, március 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A kormáuyuoi közelálló heűyen az úgynevezett optántsköt- vényekről a következőket jelentettek ki: A hágai egyezmény értelmében a vegyes döntő birósáír^kat, amelyek semleges elnökből és az érdekelt államok két-két delegátusból állottak, most kiegészítik két semleges bíróval. A semleges bírákat a hágai nemzetközi bíróság nevezi ki. A hágai egyezmény párisi ratifikálása minden valószínű ség szerint már márciusban megtörténik, a bíróság áprilisban, májusban eszközli a kinevezést. így a megalak u';J| ölös bíróság esetenként fog Ítéletet hozni a kárigényt illetőleg. VISSZA A HÁBORÚBÓL Fricb Mária Remarque regenye (Copyright by U Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (G2) Gyorsabban megyünk. Keresztülbujkálunk a csoportokon, tovább tolakszunk, már szaladunk. Kemény, veszélyes izgalom hajszol előre. Tüdőnk zihál. A puskaropogás erősödik. — Ludwig! — kiáltok. Breyer mellettünk szalad. Az ajkát össze- szoritja, állcsontja előreugrik, a szem hideg és feszült — megint lövészárok-arca van. Karinak is. Nekem is Mint valami titokzatosan rángató vészjel, hiv bennünket a puskaropogás. Sikoltozva hátrál előttünk a tömeg. Áttörünk rajta. Nők szemük elé tartják kötényüket és rohannak. Köröskörül zugás, üvöltés szárnyal föl. Sebesülteket hoznak. Kiérünk a piactérre. Ott, a városházánál, foglalt állást a Reichswehr. Fakón csillámla- nak az acélsisakok. A főlépcső előtt lövésre- kész gépfegyver áll. A tér üres, — csak a beletorkolló uccákon tolong ember ember hátán. őrület volna tovább menni. A géppuska ura a térnek. De valaki előre megy, teljesen egyedül. Mögötte előzsibong az uccn’orkolatnkból a tömeg, rajzik a házak körül és feketén egy- befoly. A magányos ember már messze tart. A tér közepén az árnyékból, melyet a templom tornya vet, kilép a hold fénybe. Tiszta, éles hang harsan feléje: — Vissza! Az ember fölemeli a kezét. A hold olyan erős, hogy a száj sötét lyukában látni a fogak fehér villogását, amint az ember megszólal. r— Bajtársak. Fordiíoífa: Szabó Lőrinc Csönd támad. A férfi hangja egyed ül van a templom, a városház tömbje és az árnyékok között, egyedül van a téren, röpdöső galamb. — Bajtársak, dobjátok el a fegyvert! A test vérei lekre akartok lőni? Dobjátok el a fegyvert és csatlakozzatok hozzánk! Sohasem volt erősebb a hold. A városháza lépcsőjén mintha kréta volna az egyenruhák sora. Az ablakok ragyognak. A templomtorony sugaras fele zöld selyemtükör. A kapunál a sisakos és acél rostélyos kőlovagok szikrázva ugratnak elő az árnyékfalból. — Vissza, vagy lövünk! — jön hidegen a paira ne 3. Körülnézek, Lúd wi got és Karit keresem- Ez a mi volt század parancsnokunk! Ez a Hehl hangja volt! Fojtó feszültség jár át, mintha kivégzést kellene végignéznem. Tudom: Heh] lövetni fog. A sötét em bérlő meg megmozdul a házak árnyékában, ingadozik és morog. Egy örökkévalóság telik el. Aztán két fegyveres katona megindul a lépcső mellől és a tér közepén álló magányos férfi feló megy. Úgy érzem, mérhetetlen ideig tart, mig odaérnek, úgy érzem, mintha szürke ingoványon járnának, csillogó keménypapi r-bábok, készbe-vágott puskával. A férfi nyugodtan várakozik. Amint hozzáérnek, ismét megszólal: — Bajtársak! Két oldalt karon fogják és vinni akarják. A férfi ellenáll. Erre olyan gyorsan hurcolják magukkal, hogy csaknem felbukik. Hátulról kiáltások sivitanak, a tömeg háborog, lassan é9 szabálytalanul megindul egy ucca. Az éles hang vezényel: — Gyorsan vissza vele! Tüzelni fogunk! Riasztó aaalve dördül a levegőbe. A férfi hirtelen kiszakítja magát, de nem menekülni akar, rézsut a gépfegyver felé lut: — Ne Jöjjetek, bajtársak! Még semmi sem törlént, de amint a tömeg látja, hogy a fegyverleien ember tovább szalad, maga Ls előrenyomul. A templom mellett hullámzik, egy keskeny kiugróban. A következő pillanatban vezényszó röpül át a téren, sokszoros visszhangban mennydörögve törik meg a gépfegyver fcak-takja a házakon és fütyülve és szilánkokat hasítva csapnak a kövezetbe a golyók. Villámgyorsan egy ház-sarok mögé vetettük magunkat. Bénitó, gyalázatos félelem fogott el az első pillanatban, amilyet a fronton sohasem éreztem. A félelem aztán dühvé változik. Még láttam azt a magányos férfit, amint megfordult és arcra bukott. Óvatosan kikémlelek a sarkon. Most megint próbál fölegyenesedni, de nem tud. Csak a karját bírja [elnyújtani és sápadt fejét emeli és nyög — egyszerre összetörik a tér, rámdől a templom, hörgők és iszonyattól meg merevült ujjakkal tépdesem magam elől a képeket — az angol százados, mingyárt összeroskad és megint fel fog állni és utánam szalad, kihamvadt szemei számadásra fognak hívni: Mit tetlelek? Sern- mitl Semmit! És a halolt száj beszélni ío<j: Bűnösök 1 Bűnösök vagytok! Két karom lassan összecsuk!ik, fejem le- hanyatli'k és mintha végtelenül fáradt volna, a lest lecsúszik a kövezetre, — okkor megoldódik torkomban a görcs: — Nem! — ordítom. — Nem! Sikitva áll a kiáltás a házfalak közölt, a halott most megint fel fogja emelni a fejét. Érzem, hogy valaki félretol. Ludwig Breyer leiké! és a téren át megindul a kis halom halál felé. — Vissza! — hangzik újra a parancs a városháza lépcsőjéről. Ludwig egy pillanatra megáll. — Csak lövessen tovább, Hehl főhadnagy! — kiált vissza. Azzal tovább megy és lehajol a földön fekvő alakhoz. Látjuk, amint a katonák csapatából kiválik egy tiszt. Magunk sem tudjuk, miképp, de egyszerre Ludwig mellett állunk és várjuk a főhadnagyot aki fegyvernek csak egy séta pálcát tart a kezében. Pillanatra 9em tétovázik, noha hárman vagyunk és magunkkal hurcolhatnánk, ha akarnék, hiszen a katonái nem mernének ránk lőni, félve, hogy öi találják. Ludwig fölegyenesedik. — Gratulálok, Hehl főhadnagy. Ez az ember meghalt. A halott zubbonya alól vércsik fut elő és leszivárog a flaszterkockák közötti barázdákba. A jobb kéz mellett, amely sárgán és vé* konyán kicsúszott a köpeny ujjúból, tócsába gyűl a vér és feketén tükröződik a holdíény- ben. — Breyer — mondja Hehl. — Tudja ki ez az ember? — kérdezi Ludwig. Hehl ránéz és a fejét rázza. — Max Weil. — Útjára akartam engedni — mondja Hehl egy idő múlva és szinte elgondolkozva. — Meghalt — felel Ludwig. Hehl vállat von. — Baj társunk volt — folytatja Ludwig. Hehl nem válaszol. Ludwig hidegen ránéz: — Gyönyörű mesterség! Erre Hehl is megmozdul. — Nem ez a fontos. — mondja nyugodtan, — hanem a cél. a nyugalom és a rend. — Cél. — válaszol Ludwig megvetően, — mióta lett szokása a mentegetőzés? Cél! önnek foglalkozásra van szüks-ége — ennyi az egész. Vonja vissza az embereit, hogy el lehessen kerülni a további vérontást. Hehl türelmetlen mozdulatot tesz. — Az embereim itt maradnak. Ha visszavonulnának, holnap tizszer ennyien támadnák meg őket. Ezt ön is jól tudja öt perc múlva megszállom az uccák torkol diát. Addig van idejük, hogy elszállítsák a halottat. Vigyétek — szólt Ludwig hozzánk. 2
