Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-29 / 74. (2591.) szám

T

10

^J^<xAI-MA<SkARHlRLAE»

1951 márcins 29, rasAraafr.

MAGYAR EMBER ELEJE

A Markó uccátóí Ankaráig. •.

Irtás SZOMBATHY VIKTOR

Egy másik eset a tarsolyból.

Szlovenszkői fiú volt, ügyvéd fia. Gyermekkorában a rendes polgári élet, polgári jövedelem a családban, normális neveltetés, iskolában normális előmenetel határozták meg jövendő életét. A háború kitört. Tizetihéfcben érettségit tett, nagy protekció segítségével a huszárok közé került önkéntesnek, mert volt egy egyetemi magántanár nagybátyja. Az ki tudta eszközölni a huszárönkéntességet. Rövidlátása miatt azonban használni nem tudták s egy ideig irodákban ténférgét t ide-oda, majd a fronton trénrajonban fejtette ki országmentő hivatását. Itt szokott hozzá a sok pénzhez. Az összeomlás után két héttel már otthon ült s ki sem mozdult 1920 szeptemberéig, amikor felutazott Pestre s beiratkozott jogásznak.

Itt kezdődött élete színessége.

Három magyar koronát adtak egy úgynevezett csehszlovák szokoiérí abban az időben. Az szokolokon fényesen élt, Pest a körülményekhez képest olcsó volt s ő egy belvárosi penzióban lakott, igényei egyre emelkedtek, melyek nem voltak arányban az otthonról kapott apanázzsal.

Egyideig az egyetemi körökben, bajtársi egyesületekben fejtette ki működését s főképpen szónoklatával ragadta ©1 a hallgatóságot. Szónoklataiban nem mondott semmit, de azt a semmit nagyon szépen tudta feltálalni. A diákegyesületekben vezetőállásra kapaszkodott, hiszen jó beszólőkópesség kellett hozzá csupán. Ezen a réven kitűnő pesti családok szívesen látott vendége lett s zsur- j fiuskodott.

A nagy konjunktúra elvette ítélőképességét s egy napról a másikra felcsapott kon- juhkturalovagnak, sikernek, mindennek, amivé! pénzt lehetett keresni.

Két hónap alatt legjobb összeköttetései voltak Béoosél, Belgráddai, Pozsonnyal, Kassával. ismeretségei révén kiterjeszkedett Lipcséig is. Sibolt. Adott-veit, részvényeket árult, aféle fiőkbizományos lett. Egyidőben a Nagykörúton, homályos kis bolthelyiségben banküzletet „gründolt“ egy barátjával, aki a nevet s a pénz nagyobb részét adta, míg ő az állítólagos ügyességét dobta bele a játékba. Ismerősei, barátai mind odahordták a pénzt § 5 tudott legjobban külföldi pénzt beváltani. Végül teljesen lemondott az áruüzletről s csakis a puszta pénz és értékpapír érdekelte, Néhány év alatt, — ez a néhány év 1924-ben kulminált — milliói voltak, nem súlyos, csak amolyan lenge milliói, papicmiJliói, de nagyszámban.

Mindig félnie kellett, hogy rajtacsipik, mert nem volt magyar illetősége, útlevelét olykor : zneg kellett hosszabbiíratnia. Nagy életet élt, < de nem tudta stílussal csinálni. Megmaradt ; lényegében s belül a regi, kicsinyes polgári e család gyermekének. Nagyobb üzletek előtt megijedt, többet gondolkozott, miní illett vol- ' na s mindig elégedetlen volt.

Akkor ismerkedtem meg vele, amikor üz- I lele már kissé összecsappant s 4 Nagykörút < * az Üllői-ut sarkán fekvő Mária Valéria ká- I véház sötét kis kártyázó szobájában váltott be 1 idegen valutákat. Egyetemi hallgatók voltak f a kuncsaftjai, akik dinárt, lejt és szokott vál- 5 tót bak be nála. Egyik zsebében volt 3 magyar É pénz, másikban az idegen valuta. Ez volt a " bankja. Délben titokzatosan eltűnt. Akkor ' mindig belvárosi nagy textilkereskedőkhöz I villamosozott, akik különösen a dollárt és a * szokott keresték, mert a brünni posztót ez- t *el kellett fizetniük. 1

Ezidőben már 1 ©csuszában volt. Ruhája T megkopott, cvikkere idegesen rángatózott a szemén, a-z s és az ? betűt nem tudta jól ki- j mondani, ügy nézett, mintha mindenkiben ' detektívet gyanítana.

Kosztba fogadott el pénzt, azaz hetenként s nagyon magas kamatot fizetett. Százezer ma- 1 gyár korona után százharmincezret adott egy c hétre. Senki nem tudta, maga hasznára fordít ja-e, avagy továbbadja. Volt egy kis macs- r káia, szőke, kékszemü. Macának hívták. [.

Egy májusi napon háromezerötszáz koronát z adott egy szókéiért. őrülten keresték az idegen valutát, a pénz menekült. Nem találta 3 a. helyét, lázba jött, elhanyagolta a külsejét, ri csak kis üzleteivel foglalkozott.

Másnap a szókéi C9ak háromezret ért, har- é anadnap kétezerötszáza í. u

Negyednap detektívek keresték s mint az z akkor napirenden volt, bevitték a Markó uc- a cába. A fogházba vitték be Nagyon jó társa- ^ ság volt akkoriban a Mark óban. ,

Ezt, úgy látszik, gyanította, mert néhány nappal ezelőtt minden értékét másra ruházta.

A motorbiciklijét potom kölcsöndijért átirat- s ta, lakása berendezéseit használat céljából h másra Íratta, volt egy írógépe, azt is átíratta, n Mire a detektívek keresték, van-e valami ér- © béke, úgy állott, mint a templom egere. Nem b tudtak rajta behajtani semmit. A valuta meg a kosztpénz tette tönkre. Nem tudott fizetni a egy banké izom ányosnak, az feljelentette. Nagy elégtétele volt, mikor a bankbizomá- n nyossal is találkozott a Marké reggeli fogoly- f sétáin, néhány hét múlva. i'c

Egy félévig ült. Rokonai nem ismerték el

• rokonnak, szülei előtt eltitkolták a dolgot.

• Szüléd ekkor egy kis falusi házba vonultak ■ vissza, édesapja nem tudta az államnyelvet ; Szlovén szkon megtanulni s a család lelépett

a porondról.

November havában került 3d. Néhány napig bujdosott, aztán nem szégyelte a dolgot tovább, jelentkezett sorra azoknál, akiknek nevére íratta annakidején a holmijait. Az idők szellemében volt azonban benne, hogy mindent az üzlet s a könnyű pénz szemszögéből néztek s alig akadt valaki, aki visszaadni volt hajlandó holmijait. Talán kettő szolgáltatta vissza tisztán, volt, akikkel feliben kellett kiegyezni, volt olyan, aki minden további nélkül megtartotta magának a ráirt értékeiket s nem akart tudni arról, hogy valaha csak használatra kapta meg. Rendőrség' előtt szövátenni ilyet nem" lehetett, mert nagyon kétélű fegyver lett volna. így alig kapott vissza annyit, amennyiből tengethette volna magát.

Maca azonban nem feledkezett meg róla. Maca akkoriban társadalmilag emelkedett, egy Károly-kömii textiles babája volt s bejuttatta hajdani barátját a textileshez irodába. A textilkereskedő volt annyira fölényes, hogy nem vetett ügyet hősünk, előéletére a Markő uocában.

A textilüzlet egy napon észrevétlenül autó- üzletté alakult, amint ez szintén szokásban

volt. Autóügynök lett, vidékre járt, nagy rábeszélőképessége volt, meglehetősen Keresett, az autóknak elvkor lett konjunktúrája. Szépen kíőltözködött s egy tiszaháti gazdag vállalkozó leányával megszerették egymást. A leány megszökött vele Pestre, az apa utánuk ment, botrányt csapott s a fiú elvette a leányt. Félév múlva elváltak. Volt ekkor huszonhat éves, írtak ezerki lencszázhu szánba tót. Megjárt egy félévi börtönt s egy félévi házasságot.

Maca megint feltűnt életében, aki akkor artistanő lett s mint ilyen, elkerült Kassára s Ruszinszkőba. A fiú ekkor hazakerült. Szülei időközben megtudták a bőr tömbe jutás hírét s a házasságot is. Megbocsátottak. A fiú nem tudott sokáig otthon lenni s Macával útnak indult ismét. Jazz-dobos lett 8 Szlovénszké több városában sikerrel működött 1926-ban s 1927-ben. Harold Lloyö pápaszemet viselt, azonkívül szerette magát angolnak játszani. Néhány szót tudott is ezen a nyelven.

Szülei azt hitték, hogy autókereskedése van. Egyszer egy rokonuk Zsolnán mulatott s az újságolta a jazz-dobosság hírét szüleinek. Apja rosszul lett s hetekig beteg volt.

Maca szerződést kötött a Balkánra mint táncosnő. A fiú is kiváltotta útlevelét s ©gy következő vonaton utánaimemt. Maca leányke- reskedők hálójába került, de a fiú nem tudott semmit sem tenni érte s egy merész lendülettel rneg sem állt Ankaráig, — akkor még Angora volt a neve — s munkát vállalt. Az újonnan fellendült török köztársaság fővárosában szükség volt intelligens fejekre s mivel tudott németül s egy kicsit franciául, — a iazz-dobosság angol nyelvét nem számítva is — egy villaiaiastársaság irodájában kapott alkalmazást, majd önállósította magát a rádiószakmáiban.

Nem, nincs rossz vége ennek az életnek, mely még egész fiatal élet .

Hősünk e pillanatban bartninegy éves, Ajk karában elég jő szituációk között él. Nyáron, itthon volt s véletlenül találkoztunk a dobálnád jégbarlangnál. Egy szerb ismerősével járt ott. Szüleivel kibékült, van néhány megspórolt török fontja, szorgalmas ember, szeret dolgozni. Sose ő volt a hibás, hanem ez * furcsa élet, amely igy megpörgette. Találkozásunk nagyon érdekes volt, tekintve, hogy 6 volt csehszlovák valutánk beváltója többizben Pesten, majd a Markéból való kijutás után néhányszor fölkeresett s panaszkodott az emberek hálátlansága miatt s főképpen bútorait szerettük volna akkor visszaszerezni, amit nem lehetett S most mint törökországi kereskedő, vakációzott Szlovenszkóm, három év- re jazz-dobossága után. Mint karrier, elég gyors és szép. Azt mondja, sokat tanult « ezentúl rendesen intézi dolgait.

Angolszabásu trench-ooat volt rajta, golf- nadrág, kockás harisnya, bőrkezlyü. Jólszi- tuáltnaik látszott. Az autóbuszon érkezett a sztracenai völgyön keresztül, nem költekezett, de viszont nem is alkudott. Házasodni jóidéig nem fog. Maca Bukarestben van.

(Többek kérdésére az iró közli bőgj s múlt vasárnapi számban közölt életrajz szereplője, K. M. valóban él, de személyét föl nem fedi. K. M. Szlovenszkón lakik ma is, élete igazán oly regényes, mint ahogy az megírva volt. Az iró ezúton is kéri mindazokat, akiknek különös életfolyása nagyobb érdeklődésre tarthat számot, hogy életleirásu- kai vele közöljék. Csakis abszolút megbízható, okmányokkal is támogatható életrajzot kér. Kalandor-regényírók mellőzzék. Teljes diszkréciójáról biztosit.)

A harmincévesek ügye

Irta: Barkó István

Érdeklődés és rokonszenw fogadta Csáiky • Mihálynak a P. M. K. mu.lt vasárnapi számában megjelent „Fiatalok és a kisebbségi jövő" eiimü köriüiltekicntő cikkét, £>z a kedvező fogadtatás abban nyeri m agyarába, tát, hogy a háboiru utáni ifjúság kérdéseknek a sorozata a nemzetek életének minden viszonylatában már elég nagy súllyal jelentkezik. A kérdések szőnyegen vannak, csak kiteregető és rendező szándékkal hozzájuk kell nyúlni és bátran számolni kell velük. A háború utáni ifjúság lelki összetételét, életviszonyait, képességeinek irányait és faj- sulyát az irodalmi analízis eszközei ivei éppen ehhez az ifjúsághoz tartozók már nagy- résziben sikerrel felderítették. A kérdés először ezekből a könyvekből kezdett beszivárogni a közös érdeklődésbe. Alakulásából és módszeréből nagyobbfajta mozgalom elindulására következtethetünk, ha azt vesz- szűk, hogy az irodalmi felderítést hasonló esetekben a való élethez való szorosabb igazodás s a kivitelezésre hivatottak szerepének a anegíkezdődése szokta követni. Gsáky Mihály megállapította, hogy ez a jelenség világszerte tapasztalható is. A háború-utáni fiatalság ujj energiáit már neki- feszi tette a háború után expressz tempóban, mesterségesen megmerevített élet- és társadalmi rendnek. Ahol a társadalom felnőtt vezetői helyesen értették meg az alkalmas pszichológiai pillanat jelentkezését, amikor ez az ifjúság még bekapcsolható a meglévő társadalmi és állami élet munkafolyamatába, ott ez az egyezség az erők kölcsönös méltánylásával a két fél, a háboru-előtiti és a háboru-utáni generáció között létre is jött. Mindkét fél csak nyert vele. Az idősebbek maguk mellett láthatják munkáik folytatóit, a fiatalok akkor állhatták startba, amikor még egész energiával rendeznek és a legnagyobb erőfeszítésekre képesek.

Ez a megegyezés, valljuk meg, nem kőny- nyü. Mindkét féltől bizonyos, részben eddig idegen szempontok elfogadását kívánja. Bizonyára nem tévedek, ha azt hiszem, hogy az idősebbek éppen ezért nehezebben mennek bele egy ilyen megegyezésbe. Az idősebbeknél a tradíciók, a kialakult értékek és a meglévő életforma őrizete sokszor az ujitásíől és a változtatástól való merev elzárkózásig fejlődhetik. Ha egy generáció abba a balhiedelembe esik, hogy a fejlődés benne és vele bezárul, már ezáltal kiesik a fejlődés és haladás élet von a Iá,bői.

Az ilyen idősebb ember természetszerűen ! szembe találkozik a fiatalokkal- Mutathat fe- j teljük áloroáfl megértést, buzditólag adhat , nekek titkos szándékú váll,veregetért, mind- ; ez mit sem használ. Egymást meg nem érthetik. . i

Sémim ilyen értékelést nem jelent az, ha ' azt mondjuk, hogy a fiatalok s különösen a ^ mai, háboru-utáni fiatalok, természetszerű- ] en és ösztönösen indulnak a haladás uj ut- , jainak keresésére. A nevelés elhatározó ;

' fontosságú az ember életében, azt tudjuk,- de neon szabad elfelejtenünk, hogy az em- berek-adta nevelésnél ezerszeresen többet- jelent a fiatal ember életében az a nevelte- , íés, amelyben a viszonyok, a jelemvaíő való- . ságos élet részesíti. Különösen igy van ez a

mai fiataloknál, akiket az öregek szava mellett a háború utáni kor erős, ordító parancsszavai neveltek. Ez a fiatalság az élet vonalában lendül előre s az előrelendülésének mindaddig sodródás, azaz öntudatos cél nélküli elörerohamás jellege van, amíg ebben az ifjúságiban valamiképpen fel nem ébresztik a felelőssége® ki váláséi zés valamely fajtáját.

Magáralhagyotit ifjúságban egységes hivatásérzés ritkán terem meg általánosan. Ha igaz is, hogy a háboru-utáni tapasztalt ifjúságot csak olyan cél szolgálatába lehet állítani, melyet fejlett intellektusa és az élet szenvedéseim korán átment tapasztaltsága hajlandó elfogadni, mégis igaz rá is a minden fiatal teremtményre érvénye® igazság, hogy a fiatal lelket a gondoskodás, a szeretet, a komolyaímvevés, a neki illő szerepet adó okosság mindig meg tudja szerezni magának, míg a hitegetés, aiz alapok nélküli nyájas beszéd és a szíveskedő bőlogatás hűvös óvatosságot kelt benne,

Az elmondottak természetéből következik, hogy a háború utáni fiatalság az idősebbek nemzedékéhez . tartozók közül azokhoz akar és tud csatlakozni, akik eljutottak arra a belátásra, hogy a kor különleges, haladó, szociális tartalmú állásfoglalást kíván kivétel nélkül mindenkitől, évei számára való tekintet nélkül. Az ilyen idősebbek meg tudják értetni magukat a fiatalokkal és megértik azokat. Sőt a megértésen túl egymás küzdő társai is tudnak lenni. A magyarság nemzeti élete szempontjából mindennél fontosabb, hogy vezetőinek ez a rétege álljon szóba a fiatalokkal. Ennek a tárgyalásnak komoly eredménye lehet. Ha igaz az, ami két ségbevonha ta tlao ul igaz, hogy a háború utáni fiatalok ma még nem képezik magyar életünk szükséges utánpótlását, hogy ezek a harmincévesek nincsenek a nekik megfelelő helyeiken és posztokon, hogy részint elreménytelenedve elsikkadnak, részint a kommunizmus szélsőséges élet- és társadalomiformáihoz menekülnek, akkor igaz az is, hogy a magyarság és a kisebbségi magyarság jövője szempontjából halaszthatatlanul fontos ezeknek a fiatal energiáknak a beszervezése a nemzeti életbe. Az utánpótlás bebiztosítása mindeddig késik, tovább azonban nem késhet. A háború utáni • ifjúságnak az a tekintélyes része, amely min- « den e(hagyatottsága dacára is kitartott a nem- s zeti lét életformája mellett s a továbblolyta- tódé magyar élet munkása akar lenni, éppen 1 azért, mert a legnagyobb szenvedéseknek és 1 a legnagyobb kísértéseknek volt és van ki- 5 téve, a karakteres egyenesség legbiztosabb ; példáivá nőtte ki magát. Természetes, hogy í munkát akar vállalni a magyar jövő érdeké- 1 ben. De az is természetes, hogy ezt csak Jég- 1 elemibb életfeltételeinek a biztosítása után teheti és akkor, ha kikristályosodott, embe- 1 ries és haladó szellemű nézeteit munkájában f a kellő súllyal érvényesítheti. Mindössze ez 1

ía feltétele van tehát ennek az ifjúságnak, mert az első, léte biztosítása, a magyarság elemi kötelessége evvel az ifjúsággal szemben és természetes alapja a jövőnek. Ezen a pontom az ifjúság egészen kisigényű: a betevő falattal is megelégszik, ha a magyar élet ke- , rétéin belül maradhat, jóllehet néha arra is- alkalma nyílna, hogy idegenek közé keve- t redve többet biztosíthasson magának.

„ Az elhelyezkedés, a magyar életbe való beilleszkedés az első programpontja annak s mozgalomnak, amely a „harmincévesek" jel- 1 szavával megindult. A programnak ez az el- * ső pontja a legfontosabb és rögtön látszik,- hogy egyúttal a legnehezebben realizálható . is. Ez az egy pont jóformán az, amelyen a há- : ború utáni fiatalok eddig szervezetlen feüz- [ delme, az apró fiatal egzisztenciák gueriilacsatarozása az életért és a magyar életért,

1 vereséget szenvedett. Az ifjúság elhelyezke- ’ désének biztosítása a ma is még vezető, há- ■ ború előtti generációinak is kötelessége. A továbbiak miatt nem kell fél-nöik. A fiatalok egész életre szóló munkaeloiró-nyzatot visznek magukkal s csak meg kell vizsgálni az ©lő- 1 irányzat további pontjait. Munkakészség és munkaképesség, rezervált higgadtság és még- ‘ is lassan visszaszerzett lendület, az igazi békés élet nézetei s ezeik érdekében harcos aka- 1 rat, a nemzeti élet kontinuitásába vetett hit . és mellette haladó és korszerű emberiesség' ilyen és hasonló tartalom tölti meg az ifjú- ’ ság életeiŐicányzatát.

Lassan, hangtalanul felsorakoztunk a megvalósításra. Azt várja a háború utáni ifjúság, hogy tovább is egyedül kelí-e menetelnie, szétszóródó és elkallódó erejére magányosan támaszkodva, vagy a szélsőségek faktorai kívül mások is akadnak, akik felismerik ©Iha- gyatottságát és használhatóságát és igénybe akarják venni a nemzeti munka számára. A harmincévesek eddig jóakaratuan szemlélték, hogy miképpen favorizálja társadalmiunk az egészen friss, csak most készülődő háború utáni generációt. Ezt nagyjából helyeselte és ma is helyesli. De ma már az élet kényszereiből fakadó, alaposan megmérlegelt okok miaíít maga sem akar tovább némaságban maradni. Annál kevésbé, mert érzi. hogy ká- bultsága oszladozóban van, lassan összeszedte erejét s a háború poklaiból kikerült tagjai közül is sokan kigyógyultak a véres borzalom idegállapotából. Á harmincévesek azt látják, hogy a ma még tanuló, legifjabb háború utániak közül sokan a csendes és szerény készülődés, pedagógiai munka helyett túlméretezett és zajos közéleti attitűdökkel igyekeznek a jövő egyedüli zálogtartóiul bemutatkozni. Az élet fejlődése azonban a harmincévesek szerepét kezdi igazolni. Magúik is belátták helyzetük tökéletlen és tarthatatlan voltát és nem akarnak kiesni az idők rostájából, az idősek és a legfiatalabbak közül.

A férfikorhoz érkezett harmincévesek megmozdulása a gerince léhát annak az energiának. amely ilyenformán a fiatalok bekapcsolódásával a magyar élet termékeny, uj fázisát. indíthatja meg. Meg kell találni ennek a bekapcsolódásnak a módjait, s ez egyformán függ az idősek és a harmincévesek akaratától és jóakaratától. Láttuk, hogy a nehézségek a hasonló megmozdulást máshol nagyarányú kivándorlási akcióvá, vagy néhány ankétté és gyűléssé tolták- félre. Szlovén szkóí külön magyar élétünk jövője érdekében ilyen kísérletezéseket el kell kerülnünk.

Ismételten megírtuk, hogy kiket értünk harmincévesek alatt. Minden háború utáni fiatalt, aki belekerült a nyomasztó levegőjű, láncokkal terhelt, zsibbadt mai életbe, aki tett