Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-01 / 50. (2567.) szám
2 nPMGMMAG^ARFTTKLM? Cftsk «z«! a2 aláírással Gasiáti! 11 üikirálynál London, február 28. Gandhi és as am«ol alkiráíy tegnap újabb fontos megbeszélést folytattak. A hindu nép vezér ismét nem nyilatkozott a tárgyalások eredménverői. Londonban azonban jelentőséget tulajdonítanak annak a hímek, hoev az al'ki- rály a Gandhival folytatott beszélgetés után fogadta Sapkut és Javakart, a hindu nép két londoni megtol zott ált. Gandhi viszont magához kérette a kongresszus vé-grehaitó- bize++«ágát é* részletesen megvitatta a teendőket. & sztrájktörvény vitája Angliába:! London, február 28. Miután a liberálisak nyomása alatt a kormány kénytelen veit az uj sztrájkelleaes törvény-javaslatot elfogadni, a szakszervezetek, amelyek eddig együtt haladtak a kormánnyal, kijelentették, hogy a liberális javaslat elfogadása után nem érdekli éket többé a törvényjavaslat A liberálisok elfogadott indítványa ugyanis a szak- azervezeti mozgalomnak leplezetlen kihívása. Interpelláció a belügyminiszterhez, Sipos Antal Félix esperes-plébános és nőiére, Bzv. Hermán Jézsefné szili. Sípos inna kiutasítása és erőszakos módon az országhatárra való szállítása ügyében Beadják: Holota János dr. képviselő és társai Folyó évi február 20-án éjjel 11 érakor Udvard község minden fontosabb útvonalát váratlanul egy csend őrosztag szállotta meg. Négy csendőrből álló járőr a plébános lakásába hatolt be és Sípos Antal Félix 62 éves esperes-plébános t? annak 63 érés nővérét, özv. Heirnan Jézsefnét felkötötték, kocsira ültették és azonnal az udvardi állomásira kis érték, ah ormán éjjel Párkányba szállították, majd másnap reggel csendőrfedezet miellett az esztergomi hídon át a magyar határra kísérték azon célból, hogy ott őket a magyar hidfő- paranesmoikságnak adját át, mint kitoilon- eolt egyéneiket. A magyar hatóságok azonban tekintettel arra, hogy nem lévén magyar ál lanipolgároikn ak elismerhetők, az átvételt megtagadták. Erre nevezetteket ugyancsak csendőrfedezet mellett ismét visszaszállították az udvardi plébániára. Sípos Antal esperes-plébános 1893 óta tartózkodik a jelenlegi Csehszlovákia területén és 15 éve működik Udvardon mint plébános. Semmiféle politikai párthoz nem tartozik, politikával nem foglalkozott és nem foglalkozik, tisztán papi hivatásának él. 1927-ben kért állampolgárságot, de kérelmével eíutasittatott, ellenben 1930 novemberében érthetetlen okokból az ógyallai járási főnökség részéről ki- utasitási végzést kapott, úgyszintén nővére is. Erre következett február 20-án erőszakos módon éjnek idején való elszállítása, mely úgy Udvard községben, mint az egész környéken nagy felháborodást és nyugtalanságot váltott ki annál is inkább, mert tisztes papi személlyel és idős nővel szemben éjszakának idején alkalmaztatott ezen szokatlan és erőszakos meghurcolás- nak minősíthető hatósági intézkedés. Kérdem a Belügyminiszter Urat: 1. Van-e tudomása ezen túlhajtott erőszakos hatósági intézkedésről? 2. Hajlandó-e az esetet sürgősen megvizsgálni és azt a hatósági közeget, aki ezen éjszakai kitoloncolást elrendelte, felelősségre vonni? 3. Mit hajlandó tenni a plébánosa sorsáért aggódó község lakossága felzaklatott ked él yenek m egny ugtaíásána ? 4. Hajlandó-e a meighurcoltakniak állampolgársági ügyét soron kívül kedvezően elintézni, hegy ezáltal a megtörtént erőszakos hatósági aktus expiáltassék? Milyen trükkel gyűjtőt* aláírásokat Leltei és Szappanos ni kormánypártja? A választmányba beválasztottak is sorra megtagadják a közösséget a misztifikátorok pártjával Pozsony, február 28. Pozsonyi Bserkeeztőségünk jelenti: Fekete Sándor ref. lelkész, a nagy- megyeri keresztényszocialista szervezet elnöke értesítette az országos keresztényszocialista párt központját, hogy nevét tudomása ée beleegyezése nélkül vették föl az „Országos magyar gazdasági egység* nevű uj párt választmányi tagjainak sorába. Ezzel a bejelentéssel már kilencre emelkedett azoknak a száma, akik Szappanos ék minden jogcím nélküli „bizalmát* visszautasították. * A Losoncon megjelenő Magyar Munkáé című lap, a magyar nemzeti munkáspárt orgánuma, érdekce részletek közlésével leplezi le azt az agyafúrt akciót, mellyel a I^Hed-Saappanoe-féie VISSZA A HÁBORÚBÓL Fordította: Szabó Lőrinc Encb Mária Remarqu® regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (60) — Na, annyira nem sietős, — mondom, kikaparok a zsebemből egy doboz cigarettát és körbe adom. Füstölünk. — Mikor indultok? i— kérdezem. Soborse köp egyet. — Tulajdonképpen idege volna, hogy7 leszereljenek. Hiszen tudod, — hintázó mozdulatot tesz a kezével, — hun kerék, hím talp. Egyrészt hasznunkat veszik, másrészt túlságosan veszedelmesek vagyunk. Ma ezt akarják, holnap meg azt. De a főhadnagy... az nem ereszt szélnek bennünket, az tudja, mit akar, mi Ottó? Ottó rábólint — Mi is tudunk egyet-mést, — mondja félvállról és az irodák1 felé sandít: Sohorse nevet: — • Ahol gyalulnak, forgács is hull. Természetes. Árulókat nem tűrünk. Mindig akadnak jómadarak, akik szeretnék kiszaglászni, hol vannak a fegyverraktáraink. De hát az ilyenekhez odasétál Buschmann őrmester és elvonul velük egy kicsikét a bokor mögé. De addig is, — nevetés robban ki belőle — addig is kap egy kis kenést az ipse, jó célirányosat, derék szi j jósat tál csonttapogatónak, amig csak van benne szusz — a bajuszát pödri. — Itt a magunk ura vagyunk, fiiam. — És ha aztán híre megy, befellegzett a nagy uraságnak — mondom. Sohorse egy pillanatra csodálkozva néz rám Aztán irtózatosan röhögni kend: — Te, Ottó, — bömböli —, hallottad? Hogy nekünk befellegzik! Szánakozva mellen lök és közben még egyre rázza a nevelés. — Először is; nem megy hire semminek, bis7'*” Buschmann nem hívja meg a népéi y ne a ti nlabil leneseket. És másodszor: bt valami mégis kitudódnék, hát ott ülnek mindenütt az embereink. Mit képzelsz, micsoda összeköttetései vannak a főhadnagyunknak! Fel, fel egész a legfelsőbbekig! Ne-e-em, itt nem lehet baj. A bíróság babusgat bennünket. Mindent a hazáért. Ez a jelszó biztos siker! — Egyelőre vidékre kerülünk — szól közbe Ottó. — Na persze, — mondja Schorse, — egy- részük hamarosan elpárolog innét. Bujócskát játszani az uradalmakon, fegyveres arató- munkások, érted? Az ellenőrzés miatt. Mert hivatalosan csak ennyi meg ennyi lehet a létszám. De azt iistenségit, a minap olyan kommandót is láttam ... te, azoknak tényleg dolgozniok kellett! — Mit? — kérdezi Ottó elhülve. — Ahogy mondom, — dől Schorséből a fölháborodás, — dolgozniok kellett. Vén katonák és dolgozni! Hiszen akkor mehet visz- sza az ember civilnek. — A főhadnagyunk majd gondoskodik róla, hogy legyen valahol egy kié puccs... Nevetnek és az asztalra csapnak. — Ramazuri nélkül.... az élet — üvölt Schorse. Ottó ezelőtt kocsis, Sdhorse pedig kikötő- munkás volt. Négy esztendeig katonák voltak, olyan jó katonák, hogy most már nem tudnak és nem is akarnak egyebek lenni. Maradék-háboru, szétszórva a béke világába. Ahol mozgolódás üti fel a fejét, rögtön oda- gyülnek, mert csak ott érzik jól magukat Ha nem lesz több háború, elvesztek. Ezek az elvadult, örök zsoldosok, ezek a munkanélküli tisztek és köztük néhány idealista: végső legkeményebb salakja a háborúnak. Egy őrmester, — derékszijján gumibot, — átmegy a szobán. Brutájisképü, aprószemü, drabális fickó. A katonák etilcsöndesednek. Néhány újonc felugrik és vigyázba dermed. Az őrmester kurtán végigmustrálja őket Azok szinte rémülten néznek rá. Aztán tovább megy. Az újoncok megkönnyebbülve ülnek vissza. — Na, — mondom gúnyosan, —• titeket jobban kordában tart a forradalmi őrmesteretek, mint bennünket annakidején a porosz királyi. — Ne olyan hangosan, — felel Sdhorse és az ajtóra pislant, — ez volt a Buschmann. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegö Napfény Fürdő Diéta Igmándi ketérQvSS' Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. 1931 február 28, szombat A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK UNIÓJÁNAK KÖZLEMÉNYE. A* Unió elnöki tanácsának prágai tagjai hétfőn, március 2-án este 7 órakor a titkárság helyiségében (II., Panská üL 12. II.) fontos elnökségi ülést tartanaik. Teljesszámu megjelenés szükséges. kortesek eredeti aláírásokat gyűjtöttek a hiszékeny gazdáktól, hogy ezeket az aláírásokat aztán politikai machinációkra használhassák fői. — Csali óköti szervezeteink és párttagjaink, sőt Szappanos kúriája és legszűkebb környezete is állandóan informált a magyar egység ellen készülő merényletről — Írja többek közt a Magyar Munkás. — Leilei egyik bizalmasa ezeket irjta: „Együtt küzdők Lelleivel, de biztosan tudom, hogy elbukunk, mert a szegény ember iránti gyűlölet, mint a kelevény él a lelkűkben". A 68 ezer aláírás, amire Szappanosék oly büszkén hivatkoznak, a legszemtelenebb megtévesztés révén jött létre. Amint párttagjaink értesítenek, Szappanosék felhajtó! sehol egyetlen szóval sem említették a falu dolgozó népe előtt, hogy politikai pártalakulásról, még kevésbé, hogy kormányszekérbe-fogásról van szó. A Szappanos, Henger, Leltei háromság kupecei mindenhová ezekkel a szavakkal köszöntöttek be: „Kivánja-e gazduram, hogy az adókat !e- szálliteák? Akarja-e gazduram, hogy a gabona ára magasabb legyen? Amikor a nehéz sorssal küzdő falusi emberek igennel feleltek, a vigé- cek egy sok fejezetből álló nyomtatványt tettek a falusi munkás és gazdaemberek elé, annak alsó részét letépték és aláírva magukkal vitték, azután így búcsúztak: „Mivel aláírták, most már egészen biztos, hogy kisebb lesz az adó ás magasabb a búza ára“ Ez az igazi története az állítólagos 68.000 aláírás megszületésének — fejezi be érdekes híradását a lap. Merényteüerv meséjével megtréiáliák a párisi rendőrségei Pária, február 28. Tegnap este a francia főváros rendőrelnökségére jelenté® érkezett, hogy ismeret Ion tettesek bombamerényletet akartak elkövetni ss eláss nagy- követség palotája ellen. Ásómnál több rendőrautó indult a hely színére ég csakhamar kordont vontak as épület köré. A több ssás kivonult rendőr tényleg egy autót talált a követség kapuja előtt s as autóban egy hatalma® gránitot A lövedéket a rendőrfőnökségen óvatoson föfflbontották, de a szakértők csakhamar rájöttek, jjoárv a gránátban semmi veszedelme® robbanóanyag nem roíf s &i egész morényieiá mese nem egyéb rossz tréfánál. A nyomozás mindenesetre megindult, hogy ki vezette félre a francia rendőröket. A hóhétr. Ha meghallja azt a szét, hogy forradalom, megvadul. Felállók. Ugyan hogyan is találhatnék itt menedéket? Hiszen itt már csak a bábom szörnyű karikatúrája éli kisértebéletéit, emberek, akik gépekké váltak és elveszítették minden érzéküket a valóság iránt. Úgy megszállta őket a háború szelleme, hogy7 most la folyton hadilégkört kell varázsolmtok maguk köré. Egy-két puskát, ameyet le kellene adutok, titokban elszáTLitanak valahová, eldugnak, elásnak, őriznek, mintha meg tudnák vele menteni a hazát. Pedig ma minden gyerek tudja, mily roppant tüzérségi anyagra van szükség, hogy csak néhány kilométernyi szakaszon is egy hétig komolyan harcolná lehessen. De ezekben a fékeveszett katonákban a háború annyira fixa-ideává változott, hogy a cél eltűnik a szemük elől. Hogy egy tucat fegyvert dugdossanak, irgalmatlanul gyilkolnak ,és azt képzelik, hogy ők a haza bosszúálló angyalai. Nevetségesek volnának, ha nem emberekről volna sző. Tábornok vívja igy tovább a csatát ólomkatonákkal. Azt hittem, itt megtalálom még a bajtársi asság maradványát De el kell borzadnom attól az elvadult összetartozási érzéstől, amely itt bajtársi szellemnek mondja ni agát. Elkeseredettség, durvaság, kétségbeesés és közöny keveredik hamis atmoszférává cinikus hencegéssel és hóbortokkal. Akad ugyan köztük néhány higgadt ember is; csakhogy a leghangosabbak dirigálnak. A régi, durva éö szívélyes hang nincs már sehol. Ami van, az csak reménytelenség ée bárdolatlan het- venkedés. Elveszett emberek. — N-a, nincs kedved? — kérdezi Oltó és az irodák felé int, amikor a kezemet nyújtom neki. Megrázom a fejemet. — Igaz is, egy piszok mind, akár ez, akár as — mondja közönyösen és kiveri a pipáját — Biztosan szaglászná jöttél — szólal meg most egy nyurga alak és hozzámlép. — Lassan a testtel — mondom. — Amíg így bepereltek az őrmester előtt, * engem ugyan nem i&t kaszárnya.
