Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-28 / 73. (2590.) szám

1928 március 28, szombat.

t>ra:gaiMagya.uhirlap

3

Fiissi Kálmán szenátor a talaijavitási és vizuti alapok javaslatainak vitájában lesújtó kritikával illette a kormányok évtizedes mulasztásait

MegdSbbenSfl adat a Ssr'énelmi országok favorizálásának igazolására — Veszedelmes Jelenség, hogy a gazda szabadulni igyekszik földjétől — A Sziovenszkónak kiutalt összegek előkészítő munkálatra is elégtelenek — A szánok meghívta a pénzügyminisztert a dunai malmok meg- tek,ütésére — ügy nehéz kérdés a szlovenszkói kormánypárti szenátorokhoz

nyékének lakói nagyon jól tudják, hogy a Szernyemocsárban ma is csak sás, káka, nád terem és kigvó, béka. róka — no meg szárcsa tenyészik, pedig

ha tényleg a lecsapolásra adták ki volna art a pénzt, ami az elszámolásokban lel van tüntetve, úgy ma már a köztársaság

leghatalmasabb b u zamagtára inak kellene álíJaniok a rókatelepek helyén.

Egyetlen egy számadat

Nem kívánok részletesen belemenni a meliorációs alap elszámolásának vizsgálatába, mert azt megtette Ruszinszkóra vonatkozólag Hokky törvényhozó társam a képviselőháziban és Szlovénszkón is ugyanaz a helyzet, mindössze egyetlen egy számot kávának megérni i- teni.

rrága, március 27. Szenátusi beszámólónkban tegnap közöltük, hogy a meliorációs és vizuti alapokról szóló törvényjavaslatok közös vitája során Füssv Kálmán magyar nemzeti párti szenátor is felszólalt. Az őslakosság mindem rétegét, de egész közgazdasági ©Leiünket is vitálisán érdeklő közügyben történt felszólalást, amelyben Füssy nemcsak a saját, hanem, merjük állítani, Szlovén szkó lakosai nagyobb részének a véleményét hűen tolmácsolta, részletes kivonatban alább közéjük.

A földműves s*eretefe « földjéhez színűiéiben vast

A köztársaság vezető államférfimnak ajkáról az átJami©rduiat óla nem egyszer, hanem számtalanszor hallottuk azokat a szép sza vakat, hogy Szlovenszkó és Ruszin szkó a természeti szépségek, őserdők kiaknázatlan, gazdag forrása, amelyből az olt lakó népek számára egy kis megmunkálással az egészség, vágyónosodáis és jólét, szóval az ember minden földi java, boldogsága fakad. Szlovenszkó és Ruszin szkó népei az utolsó tizenhárom esztendő alatt — a kormánytényezők szép ígéretei és szónoklatai ellenére — odáig jutottak, hogy ma már mindenki azt mondja, hogy rosszabb idők nem is jöhetnek. Áléit, halálos ájultságba sü- lyedt a mezőgazdáság, ipar és kereskedelem, szünöfélben van minden munka.

A gyárak lerombolása után ma a gazda is kedvetlenül fogja meg az ekeszarvát és bizony nagyon gondolkodik arról, hogy nem tenne-e jobban, ha földjei nagyobb részét ugaron hagyná, mert nem tudja, hogy öt-hat hónap múlva, aratás és termés betakarítása után kap-e annyit egészévi munkájáért, fáradozásáért, amennyibe ma a vetőmag kerül.

A gazda, a földhöz, röghöz kötött földműves kezd nem törődni a földjével, sőt szabadulni igyekszik tőle, mert. ha el tudja adni a földet és a pénzt a bankba teszi, úgy annak kamataiból kényelmesebben, jobban megél, mint hogyha esővel, nappal, árvizekkel és szárazságokkal harcol, hogy megdolgozza a mindennapi ke- ' nyeret. Tudom jól, hogy ez helytelen felfogás, de

egyúttal veszedelmes is nemcsak az egyes emberekre, nemcsak az áfMamra, hanem az egész társadalomra, ha a földműves szere- tete a földjéhez szünöfélben van.

De való lény az, bogv a földtől való szabadulni akarás mindenütt jelentkezik és pedig nemcsak a föld uj urainál, a telepeseknél és a marad ék birtokosoknál, akik a földet csak addig szerették, amíg a kormány által megtérített tálból bőven tartott, hanem a föld igazi gyermekei, akiket minden érzésük a

röghöz kötött, szintén kezdenek elfordulni az

anyaföldtől.

Olyan veszedelmes jelenség ez, hogy a kormánynak — hacsak egy kissé törődik a népei jólétével — fáradságot nem kiméivé, kellene munkába állnia, hogy ennek a veszedelmes áramlatnak véget vessen.

De hogyan is történhetett, hogy a csehszlovák kormányok által is elismerten tejjel- mézzel folyó szép Szlovén,szkóból és Ruszin- szkóból maholnap olyan termelő lesz, mint amilyenek voltak azok a vidékek, amelyeken a háború idején az ellenséges hadak ötször- katszor átvonultak? Uj életerők fakadósa helyet! miért szűnik meg a régi élet?

Hja — a gazdasági válság világjelenség, mondják bölcs minisztereink s ezzel el is van intézve minden.

Én a baj okát másutt látom és semmi okom nincs arra, hogy azt elhallgassam.

I taukírdis és a meiter cré

Köztudomású, hogy a csehszlovák köztársaság élelmezésének kérdésénél mindig nagy baj volt a búzákérdéssel. Búzából az állam behozatalira szorult és valószínűleg a jövőben is mindig szükség lesz a búzabénoztalra. De az állam bölcsei már az uj ország megszületésénél tudták ezt, vagy legalább i$ tudniok kellett volna és ezért úgy kellett volna bereudezkedniök, hogy a köztársaság a lehető legkevesebb busa behozatalára szoruljon.

Meirt ahogy egyetlen külföldi államnak nem jut eszébe, hogy a saját szöveteit, vásznát, a saját porcellánját rátukmálja Csehszlovákiára, mert ezekből az iparcikkekből eleget állítanak elő itt is, úgy nem kínálná Csehszlovákiának a búzáját Románia, Jugoszlávia, Kanada, ha a csehszlovák kormány a kereskedelmi tárgyalásai alkalmával azt mondhatta volna, hogy köszönöm szépen, nem kérek a búzájukból, mert el vagyok látva a saját termésemmel, és a hiányunk mindössze néhány száz tonna.

Alii tóm, hogy

ezt az ideális helyzetet el lehetett volna érni, ha a csehszlovák köztársaság kormányai komolyan fogták fel volna kötelességüket, ha nem is mindent, hanem csak legalább valamit tettek volna Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági felvirágoztatása érdekében,

hacsak néhány tízezer hold mocsarat csapoltak volna le, ha az istenáldotta Csallóközt, a Bodrog, a Nyitra, Garam, Ipoly, Hernád, a Vág völgyét ármeníesitették volna. Az embernek elszorul a szive, ha arra gondol, hogy mennyi szép termést hordtak el az árvizek szennyes hullámai csaknem másfél évtized alatt...

Ilii Silifüsilis? nem történt, ai az egész Szlovenszkó sérelme

Vagyis elérkeztünk a tárgyhoz, a melioráció kérdéséhez. Ha valamivel, úgy a meliorációval megmutathatta volna a cseh kormány azt, hogy Sziovenszkónak és Ruszin- szkónak a köztársasághoz való csatolásával nemcsak fogyasztókat akart szerezni a cseh és morva gyáriparnak, hanem hogy a szlovák testvért tényleg szereti. Mert

ami a meliorációs kérdésben Szlovcnszkón és Ruszinszkóii 13 év alatt nem történt, az nem magyar kisebbségi sérelem, hanem az egész lakosságnak, nemzeti különbség nélkül, égbekiáltó jajszava.

A meliorációs alapról szóló kormányjavaslat indokolása azt mondja, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón az államfordulat előtt nem volt melioráció és ha volt is valami lalajja- vilási akció, az csak a nagvbirtokosk érdekeire volt figyelemmel. Nagy hiba, hogy az •indokolás ennél a megáll api tásnál megáll, nem megy tovább, pedig ha van egy kis becsület abban, aki azt az indokolást összeállította, úgy őszintén megmondja tovább, hogy az államfordulat után annyiban fordult meg a helyzet, hogy

mindezideig a csehszlovák kormány talajjav itsáj akciói sem a nagybirtokosak, sem a kisgazdák érdekeinek védelmére nem terjedtek ki. mert egyszerűen nem volt komoly. számbajövő kezdeményezés.

Igen Uraim és Hölgyeim, itt nem segít semmi, legjobb ós legtöbb, amit tehetnek, az mindössze annyi, ho?y őszinte szánombáno- mot mondanak, hogy Szlovearszkót úgy olha| nyagolták. Nemcsak uj akciókat nem kezdtek, hanem

a meglevő intézményekkel szemben, az ár- jnentesitő és vizszabályozási társulatokkal} szemben sem teljesítették a kötelességüket és igy történhetett meg. hoev a regi, „nagy- birtokos érdekeket védő gátak" is pusztulásnak indultak, pedig a nagybirtoK közben már telepes kezére jutott, a meglevő gátakat is kikezdték az áradások és megfúrták a hódpatkányok, amelyek szintén csak néhány év előtt lettek odatelepitve.

Egy kis párhuzam

Teljesen igazságos akarok lenni és azért készséggel megállapítom, hogy a taiajjavi- tási munkálatok terén az utóbbi két három esztendőben némi javulás mutatkozik, azonban csak a meliorációs alap költségvetéseiben, elszámolásaiban. A kormányrezsim az utolsó években megengedte- magának ezt a fényűzést és költött Szlovénsz kora néhány milliót akkor, amikor Cseh és Morvaországban kiszárítottak, vagy halastónak átalakítottak minden kis pocsolyát és immár olt tartanak, hogy a kis falvak sertésólaiba is vízvezetéket szerelnek be a meliorációs alap költségén, és alagcsövekkel látták el az oly területeket is, ahol azokra minden ötven esztendőben. igen nedves időjáráskor van szükség. A mi szegény, alacsony fek'ésü legelőinken azonban egyre gyűlöm lenek a vadvizek, minden fajta állatbetegségnek a melegágyai és a rusziiuszkói mocsarakba és lápokra prágai mozi felvevő gépeket küldenek ki, hogy azok lefotografálják a szárcsákat, rókákat. Ezeket a moziképeket Prágában a meliorációs alapot vezető bölcs mérnök- igazgaitó és politikus urak előtt levetítik, végül egyhangúan, szépen megállapitják, hogy milyen nagy dolgot művellek Szlovenszkó meliorációja érdekében. Elismerem, hogy a mozifényiképezés is pénzbe kerül, de hát azt ne állítsa be a meliorációs alap az elszámolásaiba tényleges talajjavitási segélyek elmén mert ez a nyilvánosság tudatos megtévesztése, helyesebben csak megtéveszteni akarás, mert például a Szernyemocsár körA meliorációs alap 1936. évi elszámolása szerint — a későbbiek még nem állottak rendelkezésre — ez a fond az egész köztársaság területén 60 millió 631 ezer 974 korona költségvetéssel csinált vízvezetékeket. Szlovenszkóra ebből 1 millió 381 ezer korona, Ruszinszkóra 16 ezer korona jutott Uraim, itt fölösleges minden további beszéd. Szlovenszkó és Ruszinszkó népeinek ilyen megrövidítése az égbe kiált bosszúért és az nem is fog elmaradni. Mert ugyanilyen arányokat találunk a vizszabályozá9ok, a park- rendezések, alagesöves és nyílt csatornás ta- lajmüvelési munkálatok elszámolásainál is.

Prága előkelő Tabarcnja a

Hotel Espjanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély

naponta 20 órától — Török kávésza ón 17 órától Telefon 288—41. Telefon 288—41

Minden vasárnap ás ünnepnap tánctea.

„A Pina azóta van elhanyagolva, amióta nemzetközi felíró*1

Mint mondottam, a javaslat indokolása azt meri állítani, hogy az államfordulatig Szlovenszkó területén nem volt jelentős talajjavitási akció. A kormánynak, ugylátszik, nincs tudomása a különböző ármentesitő és vizsza- báilyozási társaságok áldásos és a közre kiterjedő munkásságáról, pedig például a Csallóközi ármentesitő és belvizszabályo- zási társaság legújabb terveit a földművelési minisztérium a közelmúltban hagyta jóvá, sőt igen nagy elismerésre méltatta. Nekünk azonban nem elég a jóváhagyás és elismerés, hanem ennél sokkal fontosabbnak tartjuk a végrehajtást.

Természetes, hogy a szép és jó tervek osalc az állam, illetve a meliorációs alap támogatásával, anyagi segélyével hajthatók végre. Az eddig kiutalt összegek bizony — mi tagadás benne — az előkészítő munkálatokra is kevésnek bizonyulnak. Pedig, ha ezeket a terveket a társaság az állam pénzügyi segítségéivel végrehajthatná, úgy a Csallóközön is sokezer hold földet lehetne termékennyé tenni és sok százezer személy jutna keresethez nemcsak a technikai munkálatok során, hanem a nyert mezőgazdasági terület biztosítaná a megélhetésüket. De az államkincstár több szempontból is nagyon jól járna, mert emelkednének az adóbevételek, de egyúttal csökkenne a munkanélküliek segélyezésére fordított összeg s ami a legfontosabb, a sok megpróbáltatáson keresztül átment népekre is rávilágítana a jobb jövő reménységének sugara.

„Munkásság az elet sója“ — tartja a régi magyar közmondás. Ha az említett terveket meg- valósitani sikerülne, úgy a munkanélküliség rohamosan apadna s az állam sem nevelné a munkanélküli segélyekkel az embereket a munkakerülésre, mint ahogy az most van, ellenben a közterhek enyhülnének, az állam bevételei pedig szaporodnának, emelkedne a jólét, meg sok ezer hold föld kenyérmagot teremne a közfogyasztás céljaira.

A Duna folyam szabályozása és hajózhatóvá tétele bizony már nagyon el van hanyagolva azóta, ahogy a Duna nemzetközi folyó. Egyszerűen senki se mtörődik vele.

A Duna medre kezd beiszaposodn.i, fövényzá- tonvok keletkeznek, ugyanakkor a Duna vize belvizek alakjában kitör a talajból. így egyszerre két kár is származik: a folyam lassanként hajózhatatlanná válik s a vize pusztítja a termőföldeket. A Duna medrének munkába vétele, illetve tisztogatása tehát igen sürgős feladat volna egyrészt a hajóforgalom biztosítása érdekében, másrészt azért, hogy tavaszi áradások idején a belvizek pusztítása inak is elejét lehessen venni, ámde ezekre a munkálatokra nem elég morzsákat juttatni a meliorációs alapból, itt meg kell nyitni az erszényt ugyanúgy, ahogyan az a cseh- és morvaországi talajjavitási és vizszabályozási munkálatoknál tört- tént.

A talajjavitási munkálatok nagy jelentőségét a jelenlegi földművelésügyi miniszter ur is nem egy szer, de többször is hangoztatta. Nos, én megmutattam, hogy hol, mit kell tenni, rajta múlik hát, hogy a szép szavak valóra váljanak. A tennivaló egyszerű: a mi vizsza-*

bályozási munkálatainkra s a talajjavitási akcióinkra is adja meg a kormány azt, mi ben- ■ nünket jogosan megillet.

Vízi utak

De egy mákszemnyivel sem jobb a helyzet; a viziutak kiépitésének a terén sem, amelyek számára a közmunkaügyi miniszter külön törvénnyel most külön alapot akar csinálni.

A komáromi kikötő épitése olyan csigalépésben halad, hogy az már igazán röstelni való. Mikorára a kikötő elkészül, akkorra meggyőződésem szerint, Nyugatszlovenszkóról nem lesz mit elszállítani, de nem is lesz mit ott kihajózni, mert népünk oly szegény lesz, hogy nem lesz semmire szüksége, illetve nem lesz módjában vásárolni.

A dunai malmok és a wzierőadó

Itten mindössze csak egy dolgot kívánok megemlíteni. Az előttünk fekvő kormányjavaslat szerint a viziuti alap egyik jelentős bevételéül van feltüntetve a vizierő adóból való igen jelentős részesedés. Dunai malmaink tulajdonosai fűt-fát megmozgatnak, hogy a vizierő adó alól meutesittessenek, vagy hogy ez az adó náluk jelentősen leszállittas- sók.

Aki ismeri a dunai malmok egyszerű, régimódi berendezését, aki tudja azt, hogy a dunai molnár egész vagyonkája, mindene, sőt az őrlésre hozott idegen gabona, de a, molnár és munkásainak élete is állandó veszélyben lebeg a háborgó elemi erők, a Duna, hullámainak a tetején, aki tudja azt, hogy a dunai malom olyan veszedelmes foglalkozást jelent, hogy a malom biztosítását egyetlen intézet nem vállalja, az elégne szégyenében, ha tudná, hogy ezek a szegény munkás népek kénytelenek hozzájárulni a vizierőadó pénzükkel ahhoz, hogy a, Moldvát és az Elbét kimélyitsék, hogy ezeknek a folyóknak uj medreket ágyazzanak és hogy azokon vizduzzasztó gátakat építsenek.

Meg vagyok győződve, hogy' ha a pénzügyminiszter ur csak egyszer látná, hogy például a mostani nagy áradások idején micsoda veszélyben forog fináncainak drága élete, ha ellenőrizni akarják a dunai malom vizierő fogyasztását, akkor bizonyára kijelentené, hogy neki a vizierőadó nem kell, nem fogadja azt el ezektől a szegény, egész életükön át a halállal játszó emberektől, mert az erkölcsi érzése sem viseli el. Meghívom tisztelettel a pénzügyminiszter urat, jöjjön el hozzánk, nézze meg tavaszi áradások idején a dunai molnárok életét és akkor nem fogja kívánni, hogy ezek az emberek életük kockáztatásával dolgozzanak arra, hogy Prágában a Moldvának uj medret lehessen ásni.

Talaüavltás úgy kell, nsiní a falat kenyér

Számoméra s pártom részére — mondotak után egy illanatig sem lehet kétséges, hogy a viziuti alapról és a meliorációs alapról szó-