Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-27 / 72. (2589.) szám

10 1931 március 27, pántolt. te A pénzügyi igazgatás racionalizálása Prága, március 26. A munka tudományos megszervezésére létesült nemzetközi szövet­ség csehszlovákiai csoportja a múlt napok­ban Prágában tartott ülésén a pénzügyi igaz­gatás racionalizálásának kérdésével foglalko­zott. A gyűlésen Spitaler Ármin dr., a rei- chenbergi kereskedelmi és iparkamara titká­ra tartott érdekes előadást „a pénzügyi igaz­gatás racionalizálásának lélektani és műszaki feltételeiről." A magas színvonalú előadásból vesszük a következő részleteket — A racionalizálás lényege — mondotta Spitaler dr. — nem csupán az emberi mun­kaerőnek géperővel való helyettesítéséből, hanem sokkal inkább a munkateljesítmény fokának emelésében áll, ami gépek nélkül is elérhető. A pénzügyi igazgatás munkateljesítményé­nek emelése azonban csak úgy érhető el, ha minden adófizető, az ország egész lakossága a pénzügyi igazgatást munkájában támogatni s tevékenységében előmozdítani akarja. Az egész lakosságnak megfelelő, kedvező szellemben való befolyásolása az állam- polgári nevelés egyik igen jelentős felada­ta. sajnos azonban az állampolgársági ne­velés nálunk még nagyon el van hanya­golva, A pénzügyi tisztviselőik kívánatos lelki beál­lítottságának elérése céljából haladéktalanul és alaposan kellene megreformálni ezek ki­képzését és továbbképzését is. A hivatalnok­jelöltek számára egy éves kereskedelmi, kü­lönösen pedig ál lám szám vitel tani tanfolya­mokat kellene berendezni, melyeknek részt­vevőit az állam látná el teljesen, ama köte­lezettség ellenében, hogy az illető hivatalnok legalább öt évet tölt az állami pénzügy’i szol­gálatban. A ma kötelező jövedéki kihágás] bírósági vizsga mint teljesen szükségtelen és fölösleges, elhagyandó, ellenben a gyakorlati szükségleteknek megfelelő pénzügyi tisztviselői szakvizsgát kellene el­rendelem a hivatalnokjelöltek számára. A hivatalnokok továbbképzéséről is gondos- l kodni kell megfelelő továbbképző szaktanfo- * 1 * * * 5 iyamok rendezésével, nagyipari és nagyke- i reskedelmi üzemek megtekintésével, a köny- s velősben való tökéletesbedéssel, különösen « pedig 1 az egymás mellé rendelt és az egymás fölé ] rendelt pénzügyi hivatalnokok saját tapasz- i illatainak a rendszeres kicserélésével, ! - ez a tapasztalatkicserélés a pénzügyi hiva- < talok és a közgazdasági élet mindennemű té- s nyezői között is rendszeresítendő volna. i Ily módon lehetne és kellene nevelni va- i 'óságos szakértőket a pénzügyi tisztviselők t köréből az egyes közgazdasági ágazatok '<■ számára. « Még nagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy 1 a pénzügyi tisztviselők igazán odaadással, * nagy munka szerettei végezzék föladataikat I és hogy a felelősségérzetük megnövekedjék. Még ha tudjuk is azt, hogy az állami tisztvi- t selök anyagi helyzete megjavításának jelen- e lég igen nagy nehézségei vannak, nem sza- e bad felejteni viszont azt, hogy a pénzügyi e szolgálat valóban idegőrlő munka s azért lég- r alább is a birákkal egy fokra kellene állítani h a pénzügyi tisztviselőket a fizetést illetőleg, a A közelmúlt években megvalósított »zisz- é tematizálás több bajt okozott, mint amennyi n előnyt hozott. A hivatalnokokat egymás után li áthelyezik, pedig g a pénzügyi szolgálatban a gyakori áthelye- g zés végzetes hiba, inért amikor a hivatal- s nők jobban megismerkedett munkakörével, á az adózók személyi viszonyaival, akkor b már át is helyezik egy más, számára telje­sen ismeretlen vidékre, r ahol újra kezdheti a tanulmányt és a ta- a pasz'fcalatgyüjtést. ö Ami a pénzügy igazgatási szolgálat belső d megszervezését illeti, Spitaler dr. követeli n azt, hogy ^ © a magasabb végzettséggel bíró hivatalno- © kok az alárendelt munka végzése alól mén- h tesittessenek. &l Az egyes hivatalnokok felelősségérzetét vi- k sZont azzal kell növelni, hogy a hivatali, vagy b osztályfőnök ne avatkozzék be unos-untalan es az előadó munkájába a saját tanácsaival, ész- g levételeivel, rendelkezéseivel, vagyis ne le- a gyen gyámja az alárendelt hivatalnokoknak, é A kiváló munkateljesítményt aoronkivüli g előléptetéssel, nagyobb jogkörrel felrubá- ta zott munkahelyre való beosztással s végül e< megfelelő remuncrációval kell jutalmazni. A pénzügyi szolgálat racionalizálása techni- á kai föltételeinek vizsgálata során az előadó éi mindenek előtt azt állapította meg, hogy nem m helyeselhető az olyan jogszabályalkotási mun- a ika, amely mindenegyes esetre külön intéz- le kedést akar megállapítani, mert az teljesen tí lehetetlen. Még a legtökéletesebbnek látszó 7 törvény, kormányrendelet vagy miniszteri b rendelet sem terjeszkedhet]k ki olyan sok n és változatos esetre, amilyeneket az élet te­remt- A törvények és rendeletek nagy törne- a ge csak zavarja a munkában a pénzügyi tiszt- p viselőket, mert ezek hozzászoknak ahhoz, e: hogy mindenegyes esetre külön paragrafust m keressenek, * Az adókivetési eljárást illetőleg az átalá- nyositások jól átgondolt rendszerét kellene kiépíteni, mert ez által a tömeges kis esetek elintézés© nem venne igénybe olyan nagy időt, mint jelenleg. Világosságot, egyszerűséget s a törvényes és rendeleti intézkedések mennyiségének korlátozását ke!S követelni. Eme gondolat folytatásaképpen a sok irká- lás mellőzendő s lehetőleg minden munka nyomtatványokkal intézendő. Az adóhivata­lok szervezete sürgősen és véglegesen' meg­állapítandó, különösen pedig a kisebb ille­tőségi körrel bíró adóhivatalok egyesiten- dők volnának. Gondoskodni kellene arról is, hogy a rokon adónemeket egyszerre és egy­ségesen vessék ki, ami azért is sürgős, mert a nemegyenes adók csoportjában valóságos zűrzavar kezd lábrakapni. Végül pedig az állami közhivatalok mun­kájának racionalizálási folyamata csak akkor lehet sikeres, ha a racionalizálás elvégzésé­re alakult bizottság állandóan a legszorosabb kontaktusban lesz s tényleges hivatalnokok­kal, mert csak ilyen együttműködéstől vár­hatók eredmények. Ellnkező esetben a raci­onalizálási bizottság oly elméleteket fog ki­dolgozni .amelyek a gyakorlatban egyáltalán nem válnak be, esetleg megvalósíthatatla­nok lesznek. Niért nem fizetik ki a borzsavölgyi vasút alkal­mazottait megillető haszon­részesedést! Prága, március 26. A „Borzsavölgyi VasuV* végleges alkalmazottai mig a vasút saját ke­zelésben volt és államosítása után is a még ál nem vett alkalmazottak — az úgynevezett bevételi részesedést élvezték. Ez szolgálati minőség szerint volt az egyes kategóriájú alkalmazottak részére, mint állandó illet­mény megállapítva; az alkalmazottakat jog­szerűen megillette. Ezt a bevételi részesedést a „bruttó" jövedelem után kapták, még pedig fix összegű előlegben s az üzletév lezárása után végelegesen leszámolva. — Ilyen leszá­molás legutóbb még az 1921 évre volt elké­szítve. Ezt még a B. G. V. R. T. készítette el 1922-ben. Az állami kezelésbe vétel óta igy nagyon sokan lényegesen károsultak s volt olyan alkalmazott, akinek károsodása 3000 korona körül van az évek óta elmaradt haszonrészesedés miatt. E haszonrészesedést nemcsak az elbocsá­tottak nem kapták meg, hanem az átvett al­kalmazottak sem. Nevezett alkalmazottak több ízben kér­vényt adtak be a minisztériumhoz s az ille- . telkes kassai vasutigazgatóságihoz. Beszerzett információk szerint mindkét illetékes fórum elismerte követe­léseik jogosságát. De az elszámolás nehéz, miután a B. G. V. elszámolása, illetve jövedelme az egész Gs. S. D. elszámolásaiból rendkívül nagy fáradt­sággal volna kimutatható. Az illetékes tényezők tehát úgy döntöttek, hogy a legutolsó ilyen elszámolást veszik alapul, vagyis az 1921 évit. A megállapí­tás és kiutalás azonban még ma is késik. Ezért Iíokky Károly, a ruszinszkói magyarság képviselője azzal a sürgős kérdéssel fordult a vasutügyú miniszterhez, hogy hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a volt B.G. V. res- tringált és jelenleg is szolgálatban levő al­kalmazottainak az őket — úgy a miniszté­rium, mint a vasutigazgatóság szerint — jo­gosan megillető haszonrészesedés siiirgőssen kiutaltassák. Miniszter ur emez intézkedése — mondja a sürgős kérdés — úgy a jelenleg is alkalmazásban levők, de főleg a kis nyug­díjból tengődő restringáltak között nagy megnyugvást keltene s ez annál könnyebb, mert "alig van többről, mint 27 ezer koroná­ról szó. A csehszlovák Nemzeti Banknak március harmadik hetére szóló kimutatása szerint el­sősorban a devizakészletek emelkedtek 167 ' millió koronával. Ezt a jelentős emelkedést a beruházási államkölcsön jegyzésével ma- i gyarázzák. Ugyancsak emelkedett a váltó- eszkont is 14.4 millió koronával s összesen 110 millió 319 ezer koronát tett ki. Az ér­tékpapírokra nyújtott kölcsönök összege 10.008.000 K, a csökkenés tehát 9000 K. A zsirobetétek 354.1 millió K-val 1.713.2 millió K-ra emelkedtek. A bankjegyforgalom 226.9 millió koronával csökkent s 5.787.8 millió K-t tett ki. Az aranykészlet változatlan s az aranyfedezet 48.7 százalékos. Felemelték a gyufavámot. A törvények és rendeletek gyűjteményének ma megjelent füzete közli a pénzügyminisztérium ama hir­detményét, amely a "gyujtóanyagok vámját módosítja, illetve emeli. Eddig a gyújtó mé­termázsájáért 170 K vámot kellett fizetni. Az uj hirdetmény szerint a gyufa vámja méter- mázsánldnt 510 K-t fog kitenni, mig egyéb gyujtóanyagok (például taplógombáik s ha­sonlók) vámja változatlanul 210 K marad. ^ Jelentősen emelkedik a sertéstenyésztés Németországban. A március 2.-án megtartott állatszámlálás szerint Németországban a jel­zett na’xra összesen 21 millió 800 ezer darab sertés , volt, vagyis 3 millió 100 ezer darab­bal több, mint múlt év március elején. A szaporulat tehát 16.8 százalékos. A Nemzeti Bank gazdasági helyzetéről. A csehszlovák Nemzeti Bank a köztársaság gazdasági helyzetéről a következő havi jelentést adta ki. A pénzpiac likvidsége változatlanul tartott s csak már­cius második felében jelentkeztek nagyobb igények a tavaszi munkák megkezdése és az uj államköl- csönjegyzés miatt. A hitel iránt a vidéken állan­dóan erős a kereslet, a betétek, ha gyengébben is, egyre növekszenek. A rövid lejáratú kölcsönök kö­tésénél bizonyos nehézségek mutatkoznak, amelye­ket a néphitelügy érdekében el kell távolítani. A részvénypiac nyugodt; a betéti papírok némileg ja­vultak, a tőzsdeügyietek terjedelme egyre nö. A nagykereskedelmi árindex hosszú ideig tartó esése után némi szilárdulás észlelhető. — A tavaszi mezei munkálatokat lehetetlenné tette a hosszú ideig tartó tél Az ipari szakmában ugyanezért némi kése­delem észlelhető. A munkanélküliségben valami cse­kély javulás észlelhető, azonban csak néhány szak­mában, mert különben a közgazdasági helyzet nyo- mottsága változatlanul tart, A közmunkákat is el kellett halasztani. Az inkasszó még mindig lanyha s csak helyenkint tapasztalható javulás A közgaz­daságban bizonyos javulás jelei láthatók, az általá­nos helyzet azonban egyre nagyon nyomasztó s a kereskedelmi politikában hiányzik az irányítás. A korona árfolyama változatlanul kedvező. A deviza- készlet emelkedése az utóbbi napokban nyilvánva­lóig m áfUmköJciftnnel ru kapcsolatban: A mezőgazdasági válság Jaross Andor tarfománygyOlésí képviselő előadása a magyar nemzeti párt pártvezetőségi ülésén (Két közlemény.) — Az 1914-ben egy pisztolylövéssel megbontott vili ágrend olyan rázkód1 tatások során ment keresz­tül, hogy ma tizenhét év eltöltővel a világháború vérözöme és a nyomában felszabadult eszmeáram­latok tülekedése után a világ gazdasági organizmu­sálban olya® kórokozóik léptek fel, melyek állandó láz jelenlétét váltják ki A láz tünetei először a mezőgazdasági termelésnél léptek fel s itt már több mint két éve folyik részben a védekezés, részben a kórokozó pontos megállapítása és ennek alapján a védőszer kitenyésztése. Természetesen merészség egyoldalúan azt álT-díoni, hogy a mező­gazdaságú válságot csupán a világháború következ­ményei idézték elő: felléptek itt más komponensek is, melyek hatalmas erővel segittették az eredőt: a válságot létrehozni: de hogy a védekezés, az ellenszer megtalálását a világháború nyomán ura­lomra jutott pszichózis rendkívüli mértékben aka­dályozta és akadályozza még ma is, annak meg­állapítására bátran vállalkozom. A világ gazdaságú válsága és ennek tenyéezágya: a mezőgazdaságú válság már kilépett abból a sík­ból, hogy egyszerűen valamely állam belső struk­túrájából folyón lehessen megítélni és a védekezés eszközeit minden áron belpolitikád eszközök igény- bevételével megkeresni. A mezőgazdaságú válság­gal két év óta rengeteget foglalkoztak, szakelőadá­sok, parlamenti beszédek, páxtgyűlésefc és minisz­teri nyilatkozatok szóőzöne, ha gát lehetne már minden bizonnyal más irányba térítette volna en­nék a válságnak a sodrát A válságot előidéző oko­kat is felsorakoztatta igen gyakran a szakvita. as orvoslás módijára, nézve is kialakult bizonyos sablőnfelfogás. Á válság nemzetközi jellegének felismerése is megtörtént és amit nem tudott elér­ni semmiféle diplomáciai furfang, azt elérte a fenyegető elszegényedés és nyomor előrevetett árnyéke: a divergens politikai érdekeltségű kelet- európai államok agrárkonferenoiát tartottak előbb Bukarestben, majd Varsóban: ma pedig a kenyér- front Pániéba hozta össze az összes érdekelt euró­pai államok megbúzottait. Nekünk természetesen nem lehet itt a féleda- unk, hogy a világgazdaság horizontjára eme kedve szaktanácsokat adjunk a világ mezőgazdasági vál­ságának szanálására vonatkozóan: s bár — mint Hőbb megállapítottam — mi seim vonhatjuk ki nagunikat szlovenszkói magyarok a viliággazdasági íe'yzet mindenkire ránehezedő súlya alól, nekünk í feladatunk egyetlen egy s ez vizsgálni azokat az életfeltételeket, melyek mellett mi szlovenszkói magyarok biztosíthatjuk az ősi rögön valló ki'tart- íatásuink és életlehetőségünk alap pilléreit. A ma- ryair nemzeti pártot egyetlen egy érdekli a mező- gazdasági válságból s ez az. hogy miként tud a zlovenszkói magyar gazda és földműves a válság Lramiatával szemben védekezni és sodrával szem- >en lehető’eg a saját lábán megállanú. A mi felfogásunkat ebben a kérdésben két kö- ülmény kell. hogy determinálja: az egyik az, hogy csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakósság , esze s égéből több m int 60% foglalkozik mezőgaz- ; lasággal s azok száma, akik közvetve szintén a : nezőgazdaságből élnek ezt az arányt a 70% fölé ; ni elük. A mezőgazdasági válság tehát a nemzet < letgyökerét képezi. A másik szempont pedig az, : ogy a csehszlovákiai magyar lakósság a Cseh- ; zlovák köztársaságban mint kisebbség él és tizen- ; :ét év belpolitikája nyilvánvalóvá tette, hogy a i ivatalos csehszlovák politika az állam jövője i zemponitjáből kívánatosnak tartja, hogy ez a ma- ; yar kisebbség nemzeti önérzetét elveszítse s ezt ] céh a gazdasági elszegényitése révén gondolja l lérhetni. Ez a körülmény ránk szlovenszkói nva- 1 yerokra és még inkább pártunkra a magyar ném­eti pártra a válsággal kapcsolatban súlyos felelős- ( éget jelent. t A magyar földművelők lakta terület pedig az < Ham szempontjából is tekintélyes közgazdasági i rtéket képvisel. Machnyik Andor komáromi föld- 1 íüveeiskolal tanár számítása alapján — pedig ő l sak a kompafctan lakó magyar nemzetiségű terű- c deket veszi számítása alapjául — az egész köz- r Irsoság cukorrépotermelő körzetéből több mint e %, a gabonatermelő körzetből több miimi 14%, a t urgonyaitermelŐ körzetből pedig majdnem 2% a 5 1 agyar földművelő megművelte terület. Ismeretes, hogy a mezogodzdiasági válság először \ gabonaáresésen tükröződött, azután jöft a cukor- r iacon beállott jxiingás miatt a cukorrépa válsága, ^ zt nyomon követte a burgonya eléi'téMelemed'ése, .0 iajd a len és kender órbékesHihetéeének lényeges j itAkmém, A Mpwfc ffiuntatytatei fakftMoat a statisztika megfelelő adatait, melyek viszont . dokumentálják, hogy mily mértékben vette ki részét ebből a magyar lakósság. j Búzából a magyar földművelők a köztársaság . termelésének 14%-át, tengeriből 38%-át, szövőből . 37%-át, cukorrépából 7%-át és dohányból 77%-át 5 teszik ki. 1 Amíg a szántóföldi termelésben a magyarlakta r terület aránylag — bér intenzávitás szempontjaiból 1, a történelmi országok mögött elmarad — eleget t produkál, addig ez állattenyésztés és állati termé- 1 kék terén ezen arány lényegesen romlik. Az állat- és állati termékek ára bár szintén áresésen ment- át, mégsem követte a szántóföldi termeivények ár- : zuhanását: ezen a ponton tehát a körülmények : mostohasága újból erősebben sújtotta a magyar 5 földművelőt., miint akinek ebből kevesebb haszna- van évente. Két év alatt a gabonában az áresés 60%, cukor- " répá!ban az áresés 32%, burgonyában az áresés 10%, szöUő- és borban az áresés 10%, dohányban : az áresés 10%. Az áilatárafeban szarvasmarháknál az áresés 15%, lónál az áresés 85%, sertésnél az áresés 20%, juh- ! nái 40%. Ariig tehát az áresés a szántóföldi terményeknél a dohányt nem számítva átlagosan 60%, addig az állatáraiknál ez átlagosan 25%-ra tehető. • Számításom szerint a magyarlakta területből . 60% a g&bonanemüekfoel bevetett, 25 % a kapások- . kai, 15% a szántóföldi takarmányokkal és 5% az ; ugaron fekvő terület A gabonafélék, tengeri beszámításával 1900 mil­lió Kö értékről 520 millió Ki értékre csökkentek. A kapás növényeiknél ez a csökkenés a dohány beszámításával, amely aránylag árvesztességet alig szenvedett 340 millió Kö-ról 200 millióra száll elé. A szövőnél 120 millió Ké-ról az áresés 72 millió értékig csökken. A szarvasmarha állomány érléke 230.000 darab számításával 460 millió Kö-ról 390 millióra esik. A löálíományé (75.000 darabot véve fel) 187 millióról 140 millióre. A sertésállományiiál (230.00 drb.) 132 millióról 110 millióra. A juhállománynál (150.000 dirb.) 22 millióról 14 millióra. Ha a magyarlakta terület egy évi mezőgazdasági növénytermelésének értékét a takia/rményterüiete'k. rétek, különleges kereskedelmi növények és ker­tek termésével kiegszitem becslés alapján 1300 millióra értékelem, akkor ezen termények két év alatt bekövetkezett értékvessztessége 1300 millió, 560 millió, azaz a jelenlegi érték mindössze: 740 millió Ke. Az állatállomány értékvesztessége összesen pe­dig 145 millió Kü. A kép megfelelő kiegészítése miatt nem marad­hat említés nélkül a föld értékében bekövetkezett szinte kaitasztimfáliis zuhanás, mely a legazilárdabb- nak hitt mezőgazdasági egzisztenciákat máról hol­napra koldussá tette. A. föld értékében bekövet­kezett ez az eltolódás sokszor a legvalószinütlenebb mértéket öltötte. A • földárak általában 200— 300%-os áresést szenvedtek. Nem kell bővebb magyarázat annak dokumentálására, hogy a hite­lélet mily mértékben reagált erre a váratlan va- gyoneltolódáéra. Ha a magyarok kezében levő területet 2 millió magyar holdra becsülöm — amely szám körülbelül megfele’het a ma magyar kézben levő földbirtotoállománynak — úgy a föld- birtokiban fekvő magyar tőkeveszteseég kb. 6 mil­liárd Kc-t tesz ki. Ismeretes, hogy két év küzdelme nem tudta elérni a diszparités kiküszöbölését a mezógazd- sági termeivények ára és az iparcikkek ára között: az a nehány százalékos áresés, ami a textil- és bőr­iparban ugyan bekövetkezett, nem volt elég eny­hítő tényező a gépipar. vas: .ír, szén ára inak vál­tozatlan magassága mellett. A mezőgazdává ’,oz okvetlen szükséges ipari produktumok, mint a < műtrágya, olaj. benzin, petróleum, mész és mester­séges takarmányok átlagosan 10—15%-a! leszállí­tott ára még nem biztosított vásárló képességet a ga zdaközönségnek. A közterhek, az adók, a szociális járulékok, a í vasúti és postatarifa változatlan fenntartása, vala- 1 minit a kamatláb aránytalanul magas volta a mező- 1 .gazdaság olyan jövedelmiére számított, amit a folyó 1 ■gazdálkodásból nem, hanem csakis a vagyon télié- 1 , éből, annak csökkentése révén tudott a mező- 1 gazdaság eOObttragvNná QMft1

Next

/
Thumbnails
Contents