Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-25 / 70. (2587.) szám
6 1931 m&rctoe 25, grardat. tow^/vyvc&arhi rlm» Érsekújvár polgársága akcióba lép az általános házbéradó bevezetése ellen A város megfellebbezte a pénzügyi hatóságok határozatát úgy az első gyilkossági kísérletet, mint a második befejezett bűncselekményit is együtt határozták el és együttesen hajtották végre. A második tárgyalási napon felvonultak a momstre-bünper tanúi. Elsőként Friedenieok szerelőmunkás lépett a bíróság elé. ő volt a gyilkosságra szövetkezett társaság első kiszemelt áldozatta, aki azonban izgalmas harc után kimeneKült támadóinak kezei közül. öt is az országúton ejtették útba, az autón portyázé Saffran és társa s felajánlották neki, hogy magukkal viszik. Gyanútlanul a kocsiba ült és velük együtt tette meg az utat. Csak pár percig haladhattak, amikor egyszerre hatalmas ütést érzett a koponyáján. Az ütés hátulról jött, ólmos bottal. Ugyanebben a pillanatban a mellette ülő Saffran megragadta ruháját, hogy megakadályozza a védekezésben. A vérző fejű ember pillanatok alatt feleszmélt kábulatából, kiszakította magát támadói kezéből és menekülni próbált. Bejutott az erdő fái közé, mire támadói felhagytak üldözésével. Nagynéhezen elvánszor- gott a közeli község orvosához. A tanú vallomása mérhetetlen izgalomba ejti Saffran vádlottat, aki ingadozva emelkedik fel helyéről s köny- nyekkel a szemében könyörög bocsánatért a tanúhoz. Siró hangon kéri, hogy bocsásson meg neki, annál is inkább, mert élete végéig amúgyis üldözni és kínozni fogja őt annak a jelenetnek az emléke. A meggyilkolt tejesgazda özvegye gyászba öltözve, sürü fekete fátyollal az arcán lép a bíróság elé. Megindító látványt nyújt. Augus- fcin Ella a vádlottak padján zokogásban tör ki. Az özvegyasszony elmondja, hogy férje hosszabb időn át munkanélkül volt, majd miikor az újságból arról értesült, hogy Lötzen- ben állást kaphat, kerékpárra ült, hogy bemenjen a városba. Erről az útjáról sohasem tért vissza. Mialatt az özvegy motyogó hangon beszélt a családját ért tragikus csapásról, Saffran fájdalomtól eltorzult arccal, fojtott nyöszörgő hangon mormogja az asszony felé: „Könyörgöm, bocsásson meg... ma talán még nem tud megbocsátani, de egyszer majd legyen irgalmas ., A másik vádlott, Kipniok is úgy érzi, hogy mondanivalója van az özvegy számára: „Még ma sem értem — mondja —, hogy követhettük el ezt a tettet. El tudom képzelni az ön helyzetét, tudom, mit érezne az én feleségem hasonló helyzetben/4 Főállamügyész: Az a gyanúm, hogy itt valamelyik vádlott színházat játszik. Proli védő: Saffran magatartásának őszinte voltában nincs oka kételkedni az államügyésznek. Államügyész: Aki büinbánást érez, az be is vallja a tettét. Saffran; Megmaradok vallomásom mellett. Kipnick: Csak azt ismerhetem be, amit tényleg elkövettem. Érsekújvár, március 24. (Saját tudósítónktól.) Az énsekujvári adófizető polgárság körében érthető izgalmat kelt, hogy a gazdasági válság tetőpontján, amikor a megtevő adóterheket is elviselhetetleneknek érzi az adófize- itő, az óreekujvári pénzügyi kiremdeJlíség — a népszámlálási eredmény alapján — Éreeknjvárotit is ótethelépteti az általános házibáiradól Az erről szóló végzést már ki is bocsátották s ebből kitömik, hogy máiuitián Éreekiujvárott 11.776 nyilvántartott lakóhelyiségből annak több, mint egylianmada, számokban 4726, bérbe van adva, a törvény értelmében életibe lép az általános házbéradó, aimi annyit jelent, hogy több ezer érsekujviri háztulajdonos ezentúl nem házosztályadót, hanem rendes házbéradót fog fizetni a saját lakása után is, ami tízszeres, sőt husszoros megterhelést jelent. Az a kisember, aki a saját házában levő kétszobás lakás után eddig 51 korona házosztályadót fizetett, ezentúl, 6—800 boronát, a belvárosban esetleg 1000 koronánál is többet kell, hogy fizessem házbéradőt. Három-négy szobás lakásoknál ez a teher 70—100 korona helyett ezentúl 1—3000 korona lesz. Brünn, március 24. Vasárnap és hétfőn fel- kösza'kadásszeirü zivatar dühöngött Morvaországban. A sürü villámlás és mennydörgés közepette alászakadt víztömegek megduzzasztot- ták a patakokat és folyókat, amelyek elöntöt- ték az árterületet. Tienov vidékén a Riicska patak elöntötte az összes malmodat, az emberek csak nehezen tudtak megmenekülni. Az Iglau folyó szintén erősen kiáradt. Az árvizet nem csupán a felhőszakadás okozta, hanem a dombokon és hegyekben megindult hóolvadás is. Viskódban a Ham folyó több uccát elöntök, a várost valóságos tó veszi körül. Az uceákon a víz másfélméter magasan állott tegnap, egy ház beomlott és tölbb házat a folyó annyira alámosott, hogy válószinüleg le fog kelleni bontani azokat. Délután a viz valamennyire leapadt s ekkor láthatóvá váltak azok a károk, melyeket az áradás okozott. Az A® üggyel foglaílkioecxtt, Érctekujvár váróé képviselőtestülete is s egyhangúlag élhatározta, hogy fellebbesést jelent be a pénzügyi hatóság határozata ellen, mert téves számításokon alapulónak tartja egyrészt azt a megállapítást, hogy Érsekújvárod a lakások több, mint egyharmada bérbe van adva, másrészt a legnagyobb méltánytalanságnak tartja, hogy a mai viszonyok között újabb megterheléseket Írnak elő az adófizetők számára. Ebben a kérdésbe® egyébként, Holota János dr. polgármester snerda délután 6 órára, az Arany Oroszlán nagytermében ankétra hívta egybe a város háztulajdonosaáit s a nyilvánosság előtt óhajtják ismertetni a kérdést és a védekezés törvényes lehetőségeit megbeszélni Úgy értesülünk, hogy a törvény kifejezettem előírja, hogy a® adómentes házak nem veendők fed a bérlakások kataszteréibe, eazel szemben a pénzügyi hatóság több, mint 1000 énsekujvárd uj lakást, amely adómentességet éüvea, szántén felvette a kataszterbe. Jogászik örökben lehetségesnek tartják, hogy sikerülni fog a súlyos adóteher alól mentési térni a polgárságot ár hatalmas fatőm egeket, különböző bútordarabokat és állati tetemeket sodort el magával. A mentési munkálatokban résztvett a kromerizi utászezred legénysége is. Számos család fedél nélkül maradt, a földeken a viz hatalmas károkat okozott. A Hanna folyó Ivanovicben a fél várost; elborította s a viz ott másfél méter magas. Néhány ház teljesen megsemmisült. Otaslovicban Stefék János gazdálkodó éjszaka arra ébredt fel, hogy ágya valósággal úszik a vízben. A szerencsétlen öregember rémületében megtébo- lyodott. Ugyanitt a Sokol-egyesület épületében nagy pánikot okozott az árvíz. Éppen szinielőadást tartottak 150 ember jelenlétében, amidőin az ár leszakította a villanyvezetéket s a beállott sötétségben, amidőn a hullámok behatoltak az épületbe, leírhatatlan pánik keletkezett a menekülők között. Árvíz pusziit Morvaországban Egy ember megőrüli rémületében, amikor meglepte az ár Nagy anyagi kár — Több ház beomlott KSH VISSZA A HÁBORÚBÓL Frich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (78) A harcias sapkák alól fiatal, piros gyerek- arcok ragyognak elő. Figyelmesen és izgatottan figyelik a jobbról felvonuló lovasságot. Nem látják az ibolyák törékeny csodáját a barna levelek közt, — nem látják a tenyésző élet violás páráit a földeken, — nem Látják a barázdákon átkarikázó süldő nyulak pelyhes bundáját. De mégis, a nyuszik meglátják, — de csak célbaveszik a botjaikkal és hevesebben kopog a tüzelés a fákon. Mögöttük egy pocakosodó, jól megtermett férfi áll, szintén zubbonyban és lábszártekercsesen. Energikus parancsok röppennek a szájából: — Lasabban tüzelni! Irányzék kétszáz! Tábori látcső van nála és figyeli az ellenséget. Kosole magához tért az elképedésből. — Hát ez meg miféle veszett hülyeség? — káromkodik. —• Nem volt elég nekik az az egy háború? Csakhogy pórul jár. A vezető, akihez még két másik csatlakozik, villámlik és mennydörög. Zaftos szavaktól zug a puha tavaszi levegő: —- Pofa be, gyáva kutyák! Defetista hazaárulók! Rongy népség, takarodjatok! Bitangok! Ferdinnnd csak hiiledezik. — Fiuk, — mondja — ezek rögtön be fogják bizonyítani, hogy sohase voltam katona. A gyerekek is ellenünk fordulnak. Kiabálnak; az egyik az öklével fenyeget. — Majd el mángorolunk egy kicsit benneteket! — süvölti egy éles hang. fen Hidegre velük! — elvit közbe a másik. Fordifofla: Szabó Lőrinc — Hazátlan bitangok! — a harmadik. — Amig az ilyen gyáva kutyákat el nem intézzük, nem lesz szabad Németország! —■ hadarja megint egy a betanult leckét. — Úgy van! — A vezető megveregeti a legényke vállát. — Adjatok nekik egy kis utravalót, fiuk! — Mi ez? Álarcos bás? — kérdezi. Aztán megérti a szituációt. — Hazájuk csak a jobboldaliaknak van Németországban, mi? — kérdezi hunyorítva. — A többiek mind árulók, mi? Vicces, hogy így aztán a német hadsereg háromnegyed része áruló volt? Hordjátok el az irhátokat, pojácák! Van lelhetek elrabolni ezektől a gyerekektől azt a néhány esztendőt, 'amíg még nem tudnak a valóságról? A vezető hátra vonta a hadseregét. Mi azonban megutáltuk az erdőt. Visszamegyünk a faluba. Mögöttünk ütemesen és szaggatottam zeng: — Frontheil! Frontheill Frontheil! — Frontheil, — Willy a hajába kap, — Mondták volna ezt egy muszkotának a fronton! — Az ám! — mondja Kosole elgondolkozva. — így indul meg újra a baj. Ez: egy másik világháború kezdete. Willy vállat von és Kosole karjára teszi a kezét: —- Mert ne hidd, Ferdinand, hogy az a maroknyi diplomata, meg tábornok magában olyan háborút volt képes rászabadítani a világra. Mindenki bűnös benne! A háború elölt egyetlen óriási municiógyár volt a világ! Ahol annyira fegyverkeztek, el kellett következnie a kirobbanásnak! Nemrég sokat gondolkoztam Ludwigon, meg Alberton és most már ■tudom, hogy mit akarok. Megmaradok tanítónak. És igyekezni fogok, hogy az én nebulóim tiszta, értelmes, becsületes, egészséges emberek legyenek, nem pedig zagyva politikus fejek. Szeressék jobban a hazájukat, mint ezt vagy azt a politikai pártot. A hazájuk azonban a fák, a szántóföldek legyenek, a föld, nem pedig a nagyszájú jelszavak. Erre fogom tanítani őket. Ezért örülök annak, hogy megint falura megyek. Meghánytam-vetettem magamban minden összevisszaságot, ami itt van és úgy találtam, elég öregek vagyunk már ahhoz, hogy legyen célunk, feladatunk. Az enyém ez. Nem nagy, 'elismerem. De nekem elég. Hiszen nem vagyok Goethe. Kosole mosolyog. — Jó neked, Willy. Megvan a célod. Azonban a magunkfajta ember... — Nagy ügyért dolgozni nem mindenkinek osztályrésze, Ferdinand, — mondom elgondolkozva, — de néha azt hiszem, az is elég volna, ha nem tennénk egyebet, csak igyekeznénk valamennyien megérteni egymást. 2. Albertét annyiszor meglátogattam, ahányszor csak lehetett. Egyre sápadtabb, csendesebb és vigasztalanabb lett. A sötétben töltött hosszú esték összetörték. Csalódás és kétség agyonnyomoritotta. Azt hittem, a telet fogja legnehezebben viselni; de akkor csak eltompult. Most azonban, amikor már hosz- szabbodnak a napok, nem bírja, hogy cellája ablakából lássa az eget. Dühöng és ordít, az ajtaját döngeti és ki akar menni. Különösen gyötrelemesek a napfényes napok, amikor fecskék cikáznak az ablaka előtt. A szél ilyenkor a villamosok lármájával együtt bizonyára hangok, zengések, zajok zűrzavarát dobja fel hozzá és néha egy-egy nevetést is. Ettől megbolondul. Egy ideig egy másik rab, aki már régóta ült és akiinek valami bizalmi helyzete volt, némikég lekötötte a figyelmét. Az a rab LuonTyuhtragédia — Kutyakomédia Riport egy különös totvajfogásrót Érsekújvár, március 24. (Saját tuidőeiténlkltáL.) A riporter abban a k<emee iheilyaetíbeii van, hogy roppant izgalmas, érdekes, sőt drámai fordulatokban gazdag riportot adhat. Sizim: Kvaeznovfi'zky István énsekujvári kisgazda Andódi-ucca 19. szám alatti portája. Időpont: éjszaka. Halálos csend. Minden és miodenM alszik. S hogy a hangulatos kiarakterfcép banalitását teljessé tegyük: a sötét éjszaka sejtelmes csendjét csak néha- néha zavarja meg egy-egy messziről felhangzó kutyavakkamtás. A Kvaeizaov&zky-házban valaki gyanús neszre ébred. Felült az ágyában, ügyei Különös zaj, a beromiSilk zajomgamak. A többi férfi is figyelmes les®. Némáin kiugrónak az ágyból, nesztelenül kiszátlíugóziniak a® udvarra. Figyelnek a baromfiak felé. Gyanús mozgás, sírnak a tyúkok. Tolvaj van a bezárt kamráiban, amelyben a baromfiak vannak. Nem kétséges. Valaki intézkedik. Egy gyorslábú fiatalember csendesen, lábujjh egyen kioson a kapun e aztán kétségbeesett rohanással szalad a városba. A városházára. Egyenesen a rendőri őrezoibéra. Elfutó hangon: — Jöjjenek, kérem, azonnal. Tolvajok vannak nálunk, még ott vannak, meg tehet őket fogni Több rendőr felugrik, tüstént rohannak a® An- dódli-uccába. Megérkeznek. Lélekzet eflóHálbó csend. Figyelmek. Valaki feAéa- kediik. A rendőrök elhelyezkednek, hogy a tolvaj visszavonulási útját elzárják. Közelednek a® ólho®. Látják, hogy a kamra rendesen be van zárva. A tolvaj desizkát feszitett ki a kamra oldalán, azon hatolt be. Az Ól mellett 30 darab tyuk fekszik, döglötten. A tolvaj nyilván mindjárt végzett veflüik, nehogy lármát csináljanak. Az egyik rendőr erélyesen: — A törvény nevében adja meg magát! Semmi válasz. Fenyegető, félelmetes csend. A rendőrök megmarkolják revolverüket. Behatolnak a kamrába. Senki. Végre a padlás feljárón megpillantják a mozdulatlanul álló tolvajt. Ijedten néz a meglepett rendőrökre. Valaki felfut a padlásfeljárőn, kötetet dob a tolvaj nyakára, nem is védekezik, némán engedelmeskedik. S megindul a menet a város felé. A rendőrök. most már mosolyogva, derűsen, s mellettük lógó fejjel, nyakában körtéiéi a „tolvaj"... Kóbor farkaskutya. ő a tolvaj, ő törte fel a kamra deszkaoldalát, ő fojtotta meg s hurcolta az udvarra a szerencsétlen áldozatait. Formálisan „letartóztatták". Az együk rendőrségi cellában helyezték el addig, amíg jelentkezik a® elcsavargott kutya gazdája. Ha nem jelentkezik, a szegény állatot átadják a „sintér“-nek. Bizonyosan halálra Ítélik. Talán meg ás érdemű. Harminc ételét oltott M... (*• d) kint egyet-mást becsempészett hozzá, íaj-d egy este bement a cellájába. A testi vágy elcsigázta, mert már négy esztendeje nem nyúlt nőhöz és igy Albert könnyen távol tarthatta magától. Egy pár női selyemharisnyát hozott, alázatos kutyatekintetét könyörögve vetette Albertre és rimánkodott, hogy húzza fel a harisnyát, csak egyszer, egyetlenegyszer, hiszen olyan lányos az egész megjelenése, ő maga nem tesz majd egyebet, csak megáll .csendesen a sarokban és onnan nézi a haris- nyás lábakat s ez olyan lesz, mintha nő volna a cellában. A rab ezután szekálni kezdte Albertét. Egy ideig ez is jelentett valami feszültséget. De aztán megszűnt; Albert talán észre se vette. Akarata tovább málladozott, töredezett. Néha eltöprengett azon, hogy miért lehet kétféle a gyilkosság, kötelesség és bűn. Nem értette, szívesen megbánta volna, amit Bartseher ellen tett; — de nem tudta. Ehelyett az a gondolat kezdte gyötörni, hogy nem lőtt-e agyon a háborúban értékes embereket. Ez aztán gyorsan tönkretette. A rövid beszélgetési idő alatt próbálom kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat. De csak fáradtan legyint: — Hagyd, Ernst — igyekezz inkább te ma- magad kimászni a bajból. Ugyan mit ér az a sietős kis magyarás gatás az alatt a néhány perc alatt; — szemben áll vele a hosszú esték és éjszakák magánya a cellában. — Három év, — mondja Albert tompán, — három év ... majdnem annyi, mint amennyit a háborúban töltöttem. Az egész háborút még egyszer, elölről! — Keserűen felnevet. Aztán vánszorgó léptekkel elhalad előttem, át a szürke szobán, karcsú fiatalember a csikós rabruhában, vissza a szürke falak közé. a priecsen töltött vigasztalan estékbe, ahol csak kétség, az undor és az elhagyatott ság van vele, 1 (Folytatjuk.)' ¥
