Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-22 / 68. (2585.) szám
10 A MA PROBLÉMÁI Szépségversenyek Régóta gondolkozom: hozzányulhatok-e éhhé#' a téípiáiióz? Ám az alább közölt' levél oéun- ciaak följogosít) hanem egyenesén kötelességgé teszi, högy nézzek szembe veié s elmondjam egy hallott vasúti beszélgetés kapcsán támadt gondolataimat. Ezt a levelet is egy anya irta, .— úgy látszik: ma legnehezebb az anyák helyzete. Soha nem ,váít még ed ilyen élesen két generáció gondolkozása, .soha, nem sodorták ennyire elféri'tétes áramlatok szülőkét és gyermekeket, mint ma. Szinte a legtöbb probléma ebből származik és nemcsak szülők és gyermekek harca ez már,' hanem világnézeteké. Á szülők legnagyobb Tésze még ott áll a háboruelőttd erkölcsi j világrend bázisán, amelyen szilárdan nyugodott az élet, — a gyermekeket Tazatalaju, sekélye- sehb szemlélet csalogatja. S néha észre sem veszik áz őrködésre hívatottak: hogyan férkőzik be az egész nemzet életébe egy nekünk idegen, meglévő erkölcsi értékeinket megpMnmisiteaí akaró ábnorád. Pedig hangzatos jelszavaival mindenütt mélységeket nyit, családot, jellemet, erkölcsöt és igazi életet rombol. Ez az anya észrevette ezt. Szembe is szállt veiéi De már Őt is meggyöngitefcte az általánosító közvélemény. Már hóm tudja bizonyosan: helyesen cselekedett-e, mikor a maga legöez- tÖhÖiSebb érzésével .védelmezte a gyermekét. „Hiába sírt és sir ma is a leányom, hiába, csúfoltak maradinak az ismerősök, hiába járt a nyakamra a' kékei verseny főrendezője, nem engedtem el gyermekemet a szépségversenyre. Rettenetes gondolat volt nekem az, hogy féltve őrzött, szemérmesnek nevelt kicsi leányom odaálljoB egy bizóttság elébe, mint a vásárra hajtott állat. Hogy joga legyen mindenkinek nézni, bírálná, dicsérni, vagy gáncsolni azt, aki előtt gyermekkorában annyi éjszakán át tér- déit-ém Istent dicsérő áhítattal. Éppen a nekem is föltűnő, nagy szépsége tartót vissza legjobban. Hiszen ez a szépség igy mutogatva arra is alkalmas, hogy bűnös gondolatokat gerjesz- szen. Higyje el, jobban feltettem leányomat a győzelemtől, mint a vereségtől. A csalódását majd csak elbékitettem volna. De a győzelmes királynő már ném lett volna. a,z én gyermekem. Azt már elvette volna tőlem a világ és elsodorta volna beláthatatlan utakra. Áljtam a harcot leányommal, rokonokkal, ismerősökké]. De álmatlan éjszakákon sokszor kínozott az a gondolat: helyesen cselekszem-e, mikor nem nyitok utat leányom boldogulásának? Hiszen szegények vagyunk. Szépségén kívül más hozománya a világ szemében nincs. Nem bizonyom hogy tiszta leikét, becsületét-, egyszerűségét és . dolgos két ke-zé-t észreveszik és értékelik a mai, csak látszat után ítélő világbán. {3 hogy a két magyar szépségkirálynő befutott; a gazdag és boldog házasélet révébe, megsokasodtak az éjszakai aggodalmaim és hatalmas fegyvert kaptak kezükbe a velem szemben állók. Hiszen minden anyának legfőbb vágya féltve őrzött kincsét ' egy megnyugtató házasság szent kötelékében tudná Érzem, hogy ellenkezésein meggyöngült. Nem tudom, jövőre birom-e még a harcot? Kérem, mutasson utat, mert nagyon elgyötör a kétség!" Szeretném megsimogatni a fínomMkü uri- asszony kezét. Szeretném szivéből kicsalogatni az aggódó kétségeket. Hiszen a szépségversenyek megkezdése óta elgyöngitő szeretet és erőtadó okosság állandó harctere ez a szegény anyasziv. Külön gyönyörűség számomra, hogy győzött. Mert minden okossága és ösztöne dacára sem tudja, hogy mitől tartotta vissza, gyermekét. Akik csak lapokból olvassák a szépségverseny lefolyását, nem is sejtik, mit -jelent valójában egy ilyen szépségverseny. Nemcsak a maguk városában folyó elkeseredett küzdelmet, izgalmat, irigységét és gyülöl- séget, hanem a leány tiszta életéhez tapadó rut pletykák kezdetét is. Ezek eleinte a rivális körökből szivárognak a köztudatba, — később már -nemcsak onnan. S itt keli elmondanom az egyik momentumot, amellyel meg akarom erősíteni harcában az anyát és minden hasonló gondolkozása anyát-. De egyszersmipd vissza akarom rettenteni ©zt a kisleányt és rajta túl minden versenyre kívánkozó magyar uxileányt. Vasúton folyt egy beszélgetés, melyet lázadozó undorral hallgattam én, — de ru-t élvezettel két férfi és pletykára éhes mohósággal egy idősebb asszony. Egyik vidéki város döntése után Pestre utazott- az egyik rendező, hogy beszámoljon az eredményről. Tüzkérés címén belekötött egyik férfiutitársunikba, —- így jutottak a többi utasok is a szépségverseny .kulisszatitkaihoz. —' Hát nálunk is megvolt a Szépségverseny. Meg bizony. Nagy volt "a felhajtás, —még az ördögök nagyanyja is eljött. Becsületemre meg volt harmincesztendős az a perszóna... Mi? Hogy az még nem öre£? Na, hallja, kérem? Igazi gourmandnak csak a csibe számit. A,r. egészen fiatal csibe... Meg aztán, kérem, csak leányt szabad választani. Harmincéves leány? Azt még elhinni is sértés ma, kérem.... A királynőnk? ^ Na, megjárja. Még ugyan soványka, de mgjd kigömbőlyödjk. Voltaképpen a ruhájával győzött a kis szentem. Mert a ruhája jó volt. ügy nézett ki benne, mintha semmi sem lett volna rajta. Úgy bizony... De az én tippem nem ő volt. Uram, hogy milyen vakok ag emberek* Volt, ott egy nagyszerű kisleány... , ... Itt megnevezte a leányt, apját-, anyját, társadalmi állásukat. Aztán kezdte részletezni a leány szépségét. Nem úgy beszélt róla, Asszonyom, mint a paraszt a v-ásárrp hajtott bee bériéről, — az tisztelettel dicséri a híf-sznos ál- latot. Itt aztán hiányzott a tisztelet. Undok A pozsonyi keresztényszocialisták országos akciót kezdtek az adóterhek enyhítése céljából Tizenkét pestiből álló memorandumot nyújtottak be a városházén és csatlakozásra hívják föl a többi városok polgárságát is — Első követelés: fölemelni a kisemberek adómentes létminimumát ^RMCM-MAfifeAR-HlRbflg _________mimíré^^ntSTWf^ Po zsony, március 21. A pocsganyá váróvá kériselő- teőitüle't keresrtényszocialíieta tagijai a városházán memorandumot nyújtották be, amelyben 10 pontba foglalva követelik asz adózás enyhítését és a memorandumhoz való csatdakozáera szóHitjjálk fal a többi városokat is. A sza'ksaerüen kidolgozott memorandum következően szól: A mostani válságos gazdaságii ritwonyok között, fokozottan szenved minden adózó az adóteher és az adók kíméletlen behajtása miatt. Az alábbiakban 12 pontban egybefoglaltuk azokat az adókivetési és behajtási módozatokat, amelyek r-évén a súlyos adóik okozta nehézségeik elkerülhetők vagy legalább is enyhíthetők lennének. Kérjük a képviselőtestületet, hogy javaslatunk értelmében a kormányhoz és a törvényhozás két házához sürgős felterjesztést intézni és hasonló állásfoglalás végett a többi városokat és a városok szövetségét is megkeresni szíveskedjék. A mai adózási viszonyok melleit eokezeír adózó léte forog veszélyben, már pedig ezeket megmenteni legfőbb állami érdek is. Javaslataink a következőik: í. Elengedethetetlenül szükséges a 6000 koronás létminimumnak a felemelése, niint az már más országokban is megtörtént (pld. Németországban is). Ez nálunk azt jelentené, hogy az a eok kis ember, akire ma 7000—9000 K után vetnek ki jövedelmi adót s aMnél ezt roppant nehézkes adókivi-tésá eljárás után állapítják meg, szabadulna az oktalan, zaklatás alól. S ez annál is inkább volna igazságos, mert az ilyen csekély tényleges jövedelem megállapítása teljesen irreáOiie s inkább csak fel- tételezésen alapul e így •igazságtalan is, amit felebbezéssel csak a legritkább esetekben vám módjukban a pénzügyi hatóságoknak oivo&olniok, -mert az adózó közönség ezen legszegényebb rét-ege elég törvérnyiismerettel nem bisr és a fellebbezési költség fedezésére szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkezik. A mai kisadózók adóbefizetési teljesítménye oly csekély, bogy a vele járó manipulációs költség sokkal többet tesz ki, mint az ebből nyert adó. Az állam tehát végeredményben ráfizet erre a „bevételi forrás‘-ára. 3. A középosztályhoz tartozók — különösem pedig a nyugdíjasok — adóztatása nagyobb kíméletet, igényel Különösen itt émmyesüílihe'tue a létminimum fel-emelése legalább 13.000 koronára, ami annál megokoitabb volna, mert a nyugdájillet- ményékből az adózók semmit sean mentesíthetnek eltitkolás által, míg minden más szabad keresetű foglalkozásnál — köztudomás szerint — soha sem lehet a tényleges jövedelmet pontosan megálílapi- iami s az adót így a valóságos jövedelem után kivetni, 3. Fontos volna olyan adónapok tartásának a -bevezetése, mint amilyenek a régi magyar adótörvény érvényének idején voltak. Az uj 76/927. ez. adótörvény u. L azt az újítást hozta, hogy az adóvaítömástól eltérő adóztatás csak megfelelő kifogásolási eljárás után eszközölhető. A törvénynek ez a rendelkezése az első pillanatban kedvezőnek látszik, de a gyakorlatban roppant veszélyt jelent, ami jóhiszemű és 0 hivatalnokok becsületes szándékában bizó közönségünkre. Ez kitűnik abból, hogy az adózók legnagyobb része az Adóhatóság felhívására nem is reagál vagy, ha erre személyesem, jelenik meg az ültető adózó ügyének referense előtt enged a rábeszélésnek s aláír olyasmit, amivel saját vermét ássa meg. Ha a felhívásra nem válaszol, vagy válasza nem kielégítő, akkor beálltának a mulasztás következményei, ami annyit jelent, hogy beleesett az elmakacsolására. feMlllitott csapdába, s bármily igazságtalan is az adó kivetése, nincs segítség. és minden jogorvoslati eszköz már eleve sík ert-etemnek minősíthető. Az adónapok ez a látszólagos, de ez adózó közönségre nagyon. is veszélyes .Jkodvező" újítása az adónapok bevezetésével veszítene éléből, ha az adóalanynak módot adnának ezzel arra., hogy a szükséges felvilágosítást, szóbelileg adhassa taeg minden vexatorikus eljárás mehőzésiévei, amikor természetes fontos ez is, hogy a pénzügyi hatóság emberei becsületességgel, jóakarattal és ne rábeszéléssel igyekezzenek az adózó közönség ügyét elintézni. így az államkincstár is megkapná azt, amit as adózó teljesíteni képes s az adózó sem pusztulna bele a fizetésbe. 4. Adőkönyrecskékre való fizetés lehetővé tétele. Az adó befizetésének csekkle pókkal — minden átmenet nélkül — való bevezetése számtalan panaszra ad jogos okot Előfordul az, hogy az adó- hívatalnokok máskép értelmezik a törvényes rendelkezéseket, mint az adózók, igv a befizetett adót más adóra könyvelik, mint, amelyre azt az adózó szánta, továbbá elírják a neveket, nem létező adózóknak főkönyvi lapot nyitnak s ágy az adózó álltai befizetett adót nem írják a javára vagy pedig más adózó számlájára könyvelik el. így előfordul gyakran az, hogy habár az adófizető fél fizetési kötelezettségének eleget is tett, jön a végrehajtó s az adót még egyszer könyörtötenül behajtja. Az adózó pedig a lefizetést iignzódai neon tudja, meri a csekhtap szelvénye könnyén elkallódik, amely veszélynek az adókönyvecske nincs oly könnyen kitéve. Gélszerű volna 'tehát a régit rendszert meg legalább 5 évig fenntartani, az adófizetőket az adófizetésről az ödókönyvecskék kikézbesítésével értesíteni és a teüzotett. adót ezen könyvben nyugtázni és az adó beszedésével és nyugtázásával a Ivöaségá jegyzőket — mint az azelőtt, volt — ismét megbízni. 5. Szükséges volna az adókulcs.. leszállítása. Ez tehetővé tenné az adózónak, hogy jövedelmét a valóságnak megfelelőképpen vallja be s igy e mellke-iné a-z adómo-rál. A jelenlegi adózási rendszer és adóku'os mellett a közterheket nem bírja el az adózó s i'gy nem is lehet tőle kávánná, h-ogy jövedelmét annak tényleges magasságában vallja be, mert az állami adók magas kulcsán kívül e megszámlálhatatlan sok pótlék és szociális teher és más mindenféle citmü közteher együttvéve csaknem minden esetben felüim/uiljáfc az adózó jövedelmét Kontingentálni kellene tehát, hogy minden néven nevezendő közterhek összege ne múlhassa feliül az adózó jövedelmiének bizonyos százalékát, vagyis legalább azt az összeget, amely az edózó megélhetéséihez feltétlenül szükséges. 6. A jövedelmi adó mérsékelt pótlékolása. Ezt meg kellene engedni, mert ezzel az igazságos ad feloszt ást az állam nagyban elősegítené. Ma a helyzet ez, hogy csak a i Hl-od oeztátyu kereseti és a házadó terhelhető meg adópátléfidnat és dgy pld. a városi póbadót csak e. saabadpályén müjködő polgárok és a régi házak tulajdonosad (az uj házak adómentesek) viselik, még százezcxrcis e® milIMós jövedelmekkel bíró vállalati igazgatók, akák szolgálati illetményeket u. n. fizetést kapnak a pótlékokat nem fizetik, mert jövedelmük esek jövedelmi adó alá esik ez pedig a törvény szerint minden pótlék alól mentes. Egy kiáltó anomália, ennit mindenesetre meg kell szüntetni. 7. Az adózó jövedelmiének megbecslése az eJfcaá mazottak száma szerint. A mai munkanélküli világiban és gazdasági válság közepette előnyben kell része síteni az olyaaso* kát — sokszor talán erejükön felül — alkeiknazot- taikait tartanaik s ezzel másoknak megéUhetest biz- tositanak s igy egyesek szociális helyzetét előmozdítják, az állam szociális jólétét emelik tm annak vállal ró! súlyos terhet vesznek te Ezeket adókedvezményben kel] ré&zesitenL Ma a helyzet az, hogy az alkalmazott munkaerők számát az adózó terhére róják s igy természetet, hogy a munkaadó alkalmazottaitól szabadulni és ezzel üzemköltségeit csökkenteni igyekszik, mert ezzel nemcsak as alkalmazott fizetésiét tak&ritj# meg, hanem adóalapját is csökkend. Ezzel fokozni lehat a munkaalkalmat ég a tőkét váltakozásokra tehet késztetni. 8. Az intési dijak eltörlése. Az uj adótörvény jogot ad az adótövateteknak arra, hogy a késedelmesen fizető adózó eliten kibocsátott adóinliés után bizonyos százalék erejéig imtéei dijat vethessenek iki, Ez azelőtt nem volt S most számtalanszor előfordul, hogy az adóhivatalok néhány ezer koronás adóhátralék megfizetésére tört énő intésért néhány száz koronát számítanak fél Ez hallatlan uzsora. 9. Az adóhátralékok után felszámított kamatláb leszállítása. Ma a kincstár az esedékes, de még M sean vetett adók után 1% kamatot szed 8 ezt is olyan megbízhatatlan alapon számítják ki,, hogy azt as adózónak ellenőriznie tehetetlen. A kamatlábat legalább 3 százalékre kell leszálH- k tani, mert a kincstár is csak ennyit fizet a letéti pénzekért és kamatot csak a. követeit adók után és pedig a fizetési meghozás kézbesítéséből számított 30 nap elteltétől tegyen szabad számítaná. 10. Adómoratórium engedélyezése és a végrehajtási eljárás valamint adóbehajtás enyhítése. Végrehajtás eseten csak a. készkiadást tegyen szabad az adózó terhére inná s megokolt esetiben (betegség, elemi csapás s!b.) az adóhatóság kötetes legyen a végrehajtást beszüntetni, a lefoglalt javakat a zár alól feloldani és az adó megfizetésére az adózónak, az eset körülményei szerint, megfeleled fizetési haladékot adni. 11 Az árverési eljárás enyhítése. Az árverés foganatosítása esetén az Érvéréit ingóságokat ne tegyen szabad beo&értékük felénél alul eladni, amivel az adózó vagyonának elkótyavetyélése volna megakadályozható. 12. Adóamnesztia egyes adónemekben, amelyekben ez adózók tartazásaánaik behajtása ez ültetők anyagi romlásával járna. szavakkal bemocokolva, meztelenre vetkőztet- ve állt előttünk egy fiatal urileány, aki a? előadó szerint igy bizonyosan eteő is lett ■volna. De. . — ... De, kérem, nem volt jó ruhája... Ha én előbb ismerem meg, uram, dehogy is engedem úgy odaálilani ezt a szép kis macskát! Na persze, — szegények a szülők és egy hivatalban 40 pengőért dolgozik ez a libuska... Ráadásul tisztességes, Eü, hogy a-z milyen tisztességes! ... Rákvörös lett, mikor egy jó tanár csőt súgtam neki... Persze, kibukott. Na, —- nem baj. Jövőre ő lesz az első. Visszük Pestre. De nem úgy, mint ahogy itt megjelent- Hamarosan összeállt egy konzorcium. Kiöltöztetjük, kineveljük ... Hogy miből fizeti vissza, ha nem nyer? Ugyan, kérem, — mivel fizethet egy szép leány? Csak az a baj, hogy hárman vagyunk a hitelezői... Dehát majd csuk megegyezünk valahogy. Esküszöm, uraim, hogy nem sokáig dolgozik negyven pengőért! Majd cfeak megér ttot j ük vele, hogy ml a dolga, egy ilyen szóik leánynak ... Nem bírtam tovább hallgatni. Kimentem a folyosóra. S már akkor vágytam valami módon köztudomásúvá tenni: hóuyam beszélhetnek egy ártatlan fiatal leányról olyanok, akikkel családi élete keletéiben eddig szóba sora állt állt, vokja, de akiknek most, döntő ózó jutott, a sorPodkarpatská-rusi borozó, Pré$a. Národní fr. 30. Kitűnő podkarpatská- rusi tájborok. Sábán. Oda akartam kiáltaná a szülőknek: Vigyázzatok! Utón-útfélen, pellengérre állíthatják eddig féltve őrzött gyermeketeket! S nemrég jött a fölfogásomat megerősítő második motívum ie: Egyik vidéki városunk pályázója sikkasztott, hogy megfelelő öltözetben jelenhessék meg a pesti szépségversenyen, ősz- fczeszorult a szivem, miikor a tragikus hirt olvastam. Hiszen ez a gyermekleáay ie tisztességéé volt! Ha. nem az lőtt volna, bizonyosan számára is hamarosan alakult volna „fölöltöztető konzorcium"! De nem i.s gondolt erre. Csak megszédült a dicsőség vágyásától. Azt hitte: könnyen visszateheti győzelem után az eltnlaj- donitótt pénzt s indulhat a szépsége vezető- szalagján a gazdag és boldog házasság felé. Kérj vés jó Asszonyom, nem szabad megtán- torodnia! Szivhol örülhetünk a két első Máss Magyarország szerencsés élétinduJó^ának, de ezt nem szabad szabályul elfogadnunk. Lehet és lesz is még a. világ szépségkirálynő] között majd olyan aki boldog házasság helyett csak a fölc^igátótt igényekét nyeri el szépsége díja gyanánt. Aki most belekóstol a. nagyvonalú életbe, --- de a, szerencse nem segíti hozzá, hogy becsületes utón tovább folytassa ezt- Ezt már nem elégíti ki az eddigi élete és a kielégit,kötetlen vágy belesodorja a. deminionde-éleibe, ami mindenképpen szerencsétlenség kezdőt© fesz. És pení szabad lekicsinyelnie azt az eshetőséget sem, ha valaki nem győztesként tér haza- írt igazan csak győzni szabad. Mert, a. lemara- dottakhoz örökké hozzátapad a hiúság vágya. Évék som bírjak eltelőjltóttni váróinkkal, azt a piljanatót, ipjlvor í'.ölcjicoipázA'ia és kiikészitve oda,álltaik a dönitőbiirótság elé 0. győzniakarás makacs vágyával a szivükben. Gúny és rágalom kíséri Őket további útjukon. Jogot adnak mindenféle aloóbbrendü embernek, hogy életükbe beleturkálva, ufon-utfélen dicsekedhessenek ismeretségükkel, sőt esetleg aljas föltevéseikre adjanak alkalmat. Nem, Asszonyom, nem szabad engednie a csábításnak. Csak hallgasson, továbbra is jó.zan, anyai ösztönére s bízza, leánnyá sorsát a jó Istenre! Ha pedig mindenáron versenyre akarják szólítani leányainkat, volna annak is módja, de nem ez! Rágós-régen, a Magyar Leányok emlékkönyvében halhatatlan Jókaink kedves és elmés föladatul ezt irta a kisleányok számára: — Mi több? Százszor szép? Vagy egyszer jó? A feleletet minden érző ember a szivében találja meg rá. S ha, verseny kell, hát rendezzenek a múlandó Szépség kultusza helyett inkább a Jóság oltára előtt versenyeket! A mai bue élet- a beláthatatlan nyomor szint© követeli _ az ilyen irányú versengést. Akkor leányaink nem sikkasztanának egy-egy rongyért, hanem amúgy L. szerény igényeiket még jobban leegyszerűsítve, letörölnék egy árva gyermek könnyét,, kenyeret jutat-tnániak a szegénynek, hajlékot biztosítanának a hajléktalannak és gúnyát, adnának a fázóknak. S ebben a nemes versenyben nem lenne legyőzött, mindenki csakis győztes lehetne. Az évek nem tépáznák meg a babérokat, nem lenne akadály sem kor, sem szegénység! Tehetségéhez mérten minél több jót, tenni: Ez lenne a cél, ée díj a jó tett boldog érzése. Ezért, a pálmáért érdemes Tenne versengeni Szentmihályiné Szabó Mária.
