Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-22 / 68. (2585.) szám
A zajos étertől távol csendben szemMean a világe-seményekot és igyekszem szenved- met nyitva tartami, nehogy a magyarságot érdeklő problémák, köziül valamelyik is elkerülje figyelmeimet. ügy tűnik tel nekem, hogy mostanában a világsajtóban nagyon sok szó esük a fiatalokról, a hanminoévesokrőlÉs ha körülnézünk, látjuk, hogy Angliában, Németországban. Ausztriában és Magyarországon a fiatalok megmozdulása már nagy arányokat öltött, nem is beszélve Olaszországról, hol a nemzeti megújhodást nagyrészt fiatal erőkkel vitték győzelemre, illetve építették ki. De . miinálunfk Szlovén- wzkón is sünöm emlegetik a bammiinoérvese- ket Sóikat foglalkoztatott ez a probléma — én í* a hálbomumtáni nemzedékhez tartozom — és igy szabadjon hozzászólanom. Miauiig volt az öregek és fiatalok között a ko rtkrülönbségen kívül, de eszel összefüggve, {bizonyos differenciálódás. Az idősebbek többnyire maradi abbak voltaik, az iifjak haladók; ezzel kapcsolatban időnként világnézeti eltérések is adódtak az egymást kővető generációk között. Mondhatni azonban, soha olyan nagy különbség nem volt, soha oly mély szakadék nem tátongott, mint most, a világháború utáni években. Ez érthető is, mert hiszen a nagy világégés után uj viliág épült, a négy és féléves háború kínai falként emelkedik múlt és Jeten között, Jött a technika sosem várt óriási fejlődése, Jött a nyomor, mint a háború hü csatlósa, mely eddig ismeretlen szociális problémáikat tolt előtérbe; és ebben az u(j légkörben, uj viszonyok köziött nőtt tel az uj nemzedék, messze eltolódva az előbbi generációtól. Ez a két nemzedék világszemléletben oly távol áll egymástól, hogy nem tudták a kellő együttműködést kifejteni, a szükséges összhangot megteremteni. Itt vagyunk a problémánál, a probléma súlyos. Abban áll, hogy a fejlődés folytonosságának biztosításával, hogyan vesz részt a mai fiatalság az öregekkel együtt a közös nemzeti munkában. A probléma majdnem valamennyi európai nemzetre ránehezedett, de mig az önálló nemzeteknél ez csak a lét mikéntjét jelenti, addig a kisebbségi sorsba hullott népeknél egyenesen létkérdés ez. Mert az önálló életet élő nemzet elbírja, hogy az emelkedés egy-egy korszakát olykor a stagnáció váltsa fel, ezzel szemben a kisebbségi sors állandó erőfeszítést és az életért való céltudatos, kemény küzdelmet követel. Tatarozását az állandó veszélynek kitett nemzeti épületnek s egyben ennek építését is. Mig az önálló nemzetek az egyenletes, együtemű életet élhetik, hol az energiaveszteségeket a szervezet könnyen pótolhatja, addig a kisebbségi sors fölifoko- zott létiküzdelmet és energiaemésatést Jelent, ahol tényleg a. lét kérdése minden energiának egyszerre való felhasználása és beállítása. Itt persze elsősorban, a fiatal, ki nem használt energiákra gondolok. Hogy áll már most ez a kérdés a mi itteni kisebbségi életünkben? Felhasznál tűk-e az össze? rendelkezésünkre álló energiát? Gondoskodtunk-e kellő erőpóttásról az élet biztosítósára? Teljes mértékben kihasználtuk-e a fiatalok, harmincévesek friss, átütőképes energiáját? Sajnos, nem! I A nagy összeomlásnak és rombadőlésnek ez a fiatal generáció a legnagyobb vesztese; mert mig az előtte álló öregeik többá-kevés- bé gondtalan, szép emlékekben dús ifjúságot élveztek a boldog béke világban, addig a háborúban vagy közvetlen utána felnőtt ifjúságnak már gyermekkorában is a gond és nélkülözés volt osztályrésze, kukorica- kenyér az utravalója. Egy ifjúság, mélynek sohsem volt gondtalan fiatalsága. Mert bir szén a háború nyomasztó élményei és a forradalmak tüzelése után egész súlyával nehezedett ró az élet, és sorba bezárultak előtte a kapuk, melyek azelőtt egyszerű ki- lincsnyor óéra feltárultak és utat engedtek a nyűgöd-' polgári érvényesülés és biztos megélhess felé. Kerayérgondok, tanulmányi nehézségek és a kisebbségi iaf» sok drótakadályain kellett átverekedniük magukat, aanig közel jutottak a diplomáihoz, mely azonban csak újabb belépőjegy a nagy arénába, ahol a kenyérért és az egyén érvényesülésén kívül már a családért, a folytatódásért kell továbbvivni a csaknem reménytelen küzdelmet; mert a közpályák, az állami közigazgatás, igazságszolgáltatás, a pénzügyi, a postai igazgatás, a vasút, az egészségügyi szolgálat és minden más állami kenyér csak a legminimálisabb lehetőségekkel kecsegtet. A szabad, pályákon, ha lehetséges is az elhelyezkedés, nagyon fekete és keserű a kenyér. Nemzeti vagyonunk 1918 óta egy töredékére zsugorodott össze, kevesebb a munkaalkalom, nehezebb a megélhetés. Elég csak egy pillantást vetni a gazdákra, a kereskedelmi, ipari pályákra, önálló orvO'9ofcra és mérnökökre, újságírásra, vagy éppen a művészeii pályákra. Megállapíthatjuk, hogy éppen ennek, a fiatalságnak az elhelyezkedése és a nemzeti élet vonalába állítása magában véve a legsúlyosabb nemzeti problémák egyike, mely, ha kedvező megoldást nyerne, megoldja egyszersmind az előbb felvetett problémát iis. Ez a megpróbáltatások pergőtüzében tel- mevétkedéit ifjúság tagadhatatlanul a nem- zet'i étet uj és igen gazdag értékévé izzóit. El akar és el kell helyezkednie. Vam^e ehhez más jogosultsága, mint fiatalsága ? Vau! Sőt! Ez a fiatalság, mely immár tizenharmadik éve él a változott viszonyok között, a nehézségekkel szemben ellenál- lóbb, nyelvekben gazdagabb, a jelenkor igényeivel szemben fogékonyabb, gyakorlatibb és szociálisabbam gondolkozó, — mert hiszen az általános elszegényedés, proletari- záiódás kihangsúlyozta előtte a tömegek, a nép jelentőségét. Az Ilyen fiatalság egyenesen rátermett a mai viszonyokban vívandó küzdelmekre, persze kellő felkészültség és tegyelem mellett, már csak azért is, mert a modem korszellem frontharcosa. Egyenesen predesztinálva van arra, hogy felhasználják, megfelelő helyre állítsák, élcsapataivá tegyék az épitve-harcoló és egyben védekez- ve-megőrző nemzeti munkának. Vaunak-e ettháritlhatattem akadályai annak, hogy beállítsák a kisebbségi munkába azokat, akik a dolog természeténél fogva a legerősebb kifejezői a kisebbségi mentalitásnak, mert hiszen egyéniségük már ebben formálódott? A nemzet életében két fontos tényező van: az öregek a múlt tradícióit s szilárd nemzeti tartalmat Jelentenek, értékeket őriznek, vigyáznak a nemzet lelki arcának meglévő vonásaira, pillérek, melyek nélkül el sem képzelhető a nemzet egészséges épülete, — viszont a fiatalok a mát, az uj törekvéseket és célkitűzéseket jelentik, az építés és értéktermelés uj és reális lehetőségeit A kettő együtt: a nemzeti étet teljessége egyfelől, másfelől pedig a haladás kiegyensúlyozott, egyenes vonala. Súlyos következményekkel járó hiba lenne, ha az annyira szükséges folytonosság nem Jönne létre. Az öregeknek komoly szóval kell imvitál- niok a fiatalokat, eMbük kell' menniük. A ' : aírdvítaaak pedig mtevié:1-. /^.aerátfeós elfogultság, idegenkedés nélkül szintén tel ikeft vonulniofc az egységes nemzeti munka útjára, hogy a találkozás valahol középütt megtörténjék. A mai fiatalság józan, realitása, kiegyensúlyozottsága és fegyelmezettsége kizárja még a feltevését is annak, hogy ez a felvonulás . pretenzióval történjék s a tapasztalt, megpróbált és sok áldozatot hozott idősebbek félretolása legyen a hátsó gondolat. De viszont az öregeknek pillanatig sem szabad azt gondolniuk és remélniök, hogy a fiatalokban a kötetes tisztelet háttérbe szorít ja a fejlődés érdekében kívánatos kritikai szellemet és azt a korszerű természetes többletet, amit az ifjúságnak magától érte- dődően hoznia kell. Hiba lenne, ha a fiatalok az öregeknek csak tapsoló közönségévé válnának, avagy, ha fékleien ambíciótól fütve az élre törekednének. Ezt a fiatalok nem akarják, de nem is akarhatják. Akarják és akarniók kel azonban, hogy a magúik uj szempontjaival, életszemléletével és törekvéseikkel termékenyítsék és gazdagítsák a nemzeti étet vetését. Nem akarnak epágonok lenni, de előizfcüdni sem, hanem biztosítani akarják az őket megillető elet- és munkahelyeken való jogosult érvényesüléssel a nemzeti étet folytonosságát és előbbrevitelét. Aki fiatal ennél többre tör, csak azt igazolja, hogy képtelen felifogni amugyis súlyos felelősségét és hivatását, hogy nem tanult a múltból és az októberi forradalom végzetes hibáiból- Ma már megengedhetetlen fényűzés közéletünket éretlen ambíciók játszóteréül átengedni, mert már kevés a veszteni valónk, A fiatalok eddigi szervezetlensége, az öregekkel hiányzó kapcsolat, az egyre súlyosbodó kenyérgondok és az ebből fakadó elkeseredés a fiatalságnak egy kis részét," szerencsére csak töredékét, szélső baloldalra sodorta.. PiEanatig sem állítható, hogy a szociális kérdéseket és tendenciákat te lehetne kicsinyeiül, mert hiszen azok a legégetőbb világproblémák, egyúttal nemzeti problémák is; sőt a kisebbségi kérdés igen jelentős részében szintén szociális probléma: de viszont elszomorító és egyben eLité- lémdő az olyan vak eltévelyedés, miikor egyes, teóriák útvesztőjébe tévedt magyar fiaitalok a maguk baloldali románticizmusá- val a nemzetközi és nemzetellenes igehirdetés valamelyik válfajában vélik megtalálni boldogulásukat és nem ismerik fel, hogy ea könnyelmű és vétkes Öngyilkosság, mert hiszen megtanulhattuk már, hogy az imteraa- cionális korteskedésnek Jántus-arca van, éa az osztó igazságot miimelő egyik arcPélle! szemben ott áll a haltaimon lévő nemzetek „internacionalistáinak" másik, imperialista és soviniszta arcfele. Ha jóformán gyermeikemléklkiént is, de bennél még bennünk fiatalokban az őszte rózisás forradalom balga bizakodása az ön- rendelkezés elveiben és egyéb magasztos teóriáikban. A rákövetkező csalódást csak megerősitette a csehszlovákiai magyar munkásság megdöbbentő metamorfózisa, amikor a szinte zászlóvivő nemzeti irányzatról — gondoljunk csak 1919 márciusának kassai eseményeire — lesiklott a nemzetközi, de valójában a cseh nemzeti expanzió céljait rejtő keretek közé, s tömegei azóta, ha átmeneti időre is, elvesztek a magyar nemzeti mozgalom számára. Lehetetlen, hogy a fiatalság egészséges és komoly hatalmas többsége ne lássa át ennek az útnak kétségbeesett és képtelen voltát. Hisszük, hogy a tévelygés azoknál, Hk vallóban komolyan átérzik kisebbségi magyar ős szociális hivatásukat, nem fog sokáig tartani és lelkiismeretűk — egy fájó csalódás után — vissza fogja vezetni őket a magyar táborba, ahol egyediül van helyük, teljesítésre váró kötelességük és reformáló hivatásuk- Azokkal az egy kezünkön megszámlálható néhányokka! pedig, akik nem tudnak, vagy, ki tudja mi óikból, nem akarnak kitvergődni a teóriák ködéből, nem kell számolnunk, illetve, le kell velük számolnunk, mert a magyar építő munkában tántorgókat nem használhatunk. Ezt a leszámolást lehetőleg önmagában kell elvégeznie az ifjúságnak, mert ha belső hadsorát egyenetlenségek gyöngítenék, akikor a nemzeti munkában nem is érhetné el a kívánatos erőhelyzetet. Tisztában kelt azzal lenni, hoigy a fejlődést és előrehaladást a nemzeti gondolatnak és a nemzeti törekvéseknek kell elsősorban meghatároznia, mert különben ez a fejlődés és haladás nem lesz a magyarságé! A kérdésnek vázlatos eszmei tisztázása után a gyakorlati szempontok kerülnek előtérbe. Kisebbségi fiatalságunknak meg kell találni a helyet és módot, hogy ezeket, a kérdéseket mérlegelje és megvitassa és meg kell találnia a sze-nvezettságinek bizonyos formáját is, amellyel a kisebbségi magyar fórumon Jelentkezzék. Ez a fiatalság — magam tapasztaltam — teljesen elárvultán áll, s bár csaknem minden városkában találhatunk soraiban néhány komoly értékre, azt látjuk, hogy egyelőre még egymásfelé sem találták meg az utat, nem tisztázták gondolataikat és még kevésbé igyekezetek közös nevezőre hozni törekvéseiket. Szervezkedésükre pedig múlhatatlanul szükség lenne, mert a kisebbségi hivató.són felül igy parancsolja ezt kenyérérdekük is, az egzisztenciális elhelyezkedés lehetőségének megtalálása, hogy a diplomás orvos ne legyen kénytelen pult mellé állami és a diplomás mérnök ne legyen kénytelen mint eof- főr volán mellé ülni. Ezzel a szerveZkedéts- sel párhuzamban a ma vezető idősebbeknek szintén fontolóra kell vénülök az ifjúság problémáját, még nagyobb intenzl vitással, mint ahogy eddig kétségtelenül nagyon tiszIfigr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet néíkü-rf’V. MAI SZIKUNK A KÉPES HÉTIÉI 28 OLDAL Ara a korona ^ X. évf. 68. (2585) szám « Vasárnap 9 -1931 március 22 Előfizetési éri évente 300, félévre 150, negyed* A j J r' • • 1 r‘ 71 »/ • * • 7 Szerkesztőség t Prága II* Panská alice 12, évre 76, havonta 26 Kő; külföldre i évente 450, SZlOVCTiSZrCOl 6S rUSZlTZSZKOl ClLCnZCKl pQTtOK. Q. emelet. — Telefoni 30311, — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kft. _ nnliíilrni nrrnilnnin _ frág* IU Panski alléé II ül. emelet, fíképes melléklettel havonként 2.50 KC-val t6bb Fő&eríaztő: POL.UK.Gl napilapja Telefon, 34184. Egyes szám ára le20 Kft» vasárnap 2/—Kft, DSURANY.1 LASSLO ÉORGACh GÉSA 8ŰRQÖNYCIM1 HÍRLAP. PRAHA FIATALOK ÉS A KISEBBSÉGI JÖVŐ Irta: CSÁKY MIHÁLY
