Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-15 / 62. (2579.) szám

1931 márnhai ft, A HOLNAP FRANCIAORSZAGA Ma: HVNGARICUS VIATOR 8 jen. Sőt magúkat a parlament tagjait ia el­csábítja a pénz, hogy ne a népnek, hanem a nép rovására a maiamonnak szolgáljanak. Hasonlító módon juttatják koldusbotra a dol­gozó népet a különböző kantelek és trustok, noha — mondja az enciklika — hasonló tár­sulások magukban véve nem erkölcstelenek, De a tőkének bennük való fölhalmozása, ösz- szekötv© az „arany ördögi hírvágyával", csá­bit a termelés monopofizálására, kizsákmá­nyolja a termelők munkáját és diktálja az áruk árát a piacon. A magántulajdon igazolása A szociális reformnak további akadályai képen fölemlíti az enciklika a magántulajdon és családjog tagadását. Minden termelő eszköznek, különösen a földnek tulajdona, valamint a család a gyer­mekneveléssel együtt ezen tévtan szerint a kommunista államot illeti. Ezt megerősitette és a magántulajdon jelentőségét elismerte maga Bebel, amikor 1873-ban nyilvános gyű­lésen azt felelte a liberálisoknak szemrehá­nyására, m;iszerint a szocialisták a kommuniz­mus felé irányi tódnak: „Igen, oda irányulunk és utunkban csak három akadály van: a keresztény iskola, a keresztény család és a magán tu'3aj dón. Az első két akadályt önök maguk segítenek nekünk eltávolítani a keresztény házasság és keresztény iskola elleni törvényjavaslataik­kal, azt gondolván, hogy ezért hálából meg­állunk a 3. akadály, a magán tulajdon előtt Nem állunk meg, hanem eltávolítjuk azt ma­gunk, önök nélkül, sőt önök ellen is." Eogy a szocialisták a gazdasági reform alapjának az állami kommunizmust tekintik, igazolja nézeteik felületességét. Ezt fényesen fejtegeti az enciklika, bebi­zonyítva, hogy a kommunizmus ellenkezik az emberek természetjogi követelményével eg­zisztenciájára, a fizikai és lelki fejlődésre, amely magántulajdont föltételez. Ezt a jogot az ember nem az államtól kapta, amely az embertársadalom lényege és idöbelileg is az embert már föltételezi. További megokolás azon lényeges különbségen nyugszik, amely az értelemmel és szabad akarattal megaján­dékozott ember és az ön- és fajtartására csu­pán érzékkel és ösztönnel ellátott állat kö­zött fönáll. A Teremtőnek az emberhez intézett sza­vában: „Uralkodni fogsz mind e földön", ki van fejezve szellemi felsőbbség© az anyag fölött. E szóval: szaporodjatok és sokasodja­tok pedig a házassághoz való jog. Ezért az embereknek a fejlődő civilizáció mellett biz­tosítva van a joga családja és maga nevelé­séhez és élelmezéséhez nélkülözhetetlenül szükséges eszközökre. Az állat haladást nem ismer, mert nélkülözi az értelmet A magántulajdon volt és ma Is minden egyéb számára rugója a szorgalmas öröm­teli munkának és takarékosságnak; a társadalom szánjára alapja volt a cdvftizá- oiónak, kultúrának és a békés és rendezett együttélésnek. A szocialista és kommunista is igyekezik legalább egy kis magánvagyon! szerezni, különösen földet, azit nagyobb itani, amely őt megelégedettebbé teszi és felkölti benne a szülőföld és haza iránti szeretetek A magántulajdon joga évezredes tradíciójá­val megszentelte a nemzetek történelmi múlt­ját és az államok mindig védték azt törvé­nyeikkel. A magántulajdon a közjót szolgálja. Ámbár a magántulajdon nem abszolút, mint ahogy azt a rómaiak értelmezték, ha­nem relatív, azáltal, hogy a közjót szolgálja és hogy meg van kötve az igazság és a fele­baráti szeretet törvényeivel. A mtmhés joga a haszonrészesedésre Ha az általános jólét megkívánja, hogy az állam az egyest és a társadalmat is kisajátít­hatja és annak tulajdonát az államinak vagy községnek tulajdonává teheti. A termelőeszközök magántulajdonát is a termelő munkásság tulajdonává teheti az állam, ha a szociális kérdés megoldása megköveteli, hogy a termelő ember termé­szetes egységbe legyen kötve termelő gé­pével, amelytől a kapi taüsztikus termelés által el lett szakítva. A jog és enkőlc3 örök rendje alapján, amelyet maga az Isten fektetett le, az emberiség gazdasági rendjét az összes hi­vatott tényező közreműködése mellett kell 'ki­építeni. Elsősorban hivatott erre aiz állam, amely­nek kötelessége és joga alattvalóinak földi jólétéről gondoskodni, mindenekelőtt a gaz­daságilag gyengékről és szegényekről. A mi­nisztériumok különböző reszortjai mutatják ki e gondoskodásnak különböző szakjait. Má­sodsorban a munkaadók kötelesek közremű­ködni. Ezeknek mindenekelőtt meg kell gon- dolníok azt, begy minden gazdagság forrása a nép munkája. Ezért a munkás, akár testi, akár szellemi munkás, munkája tiszta hasznából külön részesedést is kapjon. Mint a természetes növekedés a természet­iben aiaTilosabb és magasabb szerveket téte­lez föl, igy az ember által végzett mestersé­ges termelés is az egyének szervezettségét ki­várja. Ezzel tériünk át arra, hogy a szociális re­form terén miként kell magának a irmunk ás­Pária, március 15. Tízezernyi terem tízezer emberrel töltve „Grand Meeíing sous la presitience effective de M. Alexandra Millerand ancien Présidemt de la Republique: — La Francé de De- madn.. A gyűlés tárgya: „A Holnap Franciaorszá­ga", — vagy ha úgy tetszik: „Franciaország holnapja." Böjti prédikációnak is beillenéfc, annyira komoly a téma és hogy ezzel is dokumentál­ják fontosságát, volt elnöküket, az ősz Miile- randot is pódiumra cipelték s végezetül dör­gedelmes beszédet csaltak ki belőle. Tipikus jelenség ezek a párisi monstre- gyüíések. Pompás termeik vannak e célra. Óriás beifogadókép&sségüek. Hja, Páris na­gyon megszaporodott. Mennyiség s minőség te­kintetéiben is. Mint mindén háború utáni cen trum, mágnesként húzta ki az ország leg­rejtettebb zugaiból is népe legjavát. Művész, tudós, iparos Páriába tódult, — katrriért el­érni, — vád közhitté, — csak nagy fórumo­kon lehet. S diadal, csalódás, követték egy­mást szaporán. Ám mennyiségileg -még nagyabb ménetek­ben ömlött szét Páris. A külső városrészeket is beleszámítva már hatmillióról beszél a statisztika. Ennyi ember egy rakáson tömér­deket produkál, de fogyaszt is s még többet beszél. A francia különben is feosegős nép s szónokolni szeret és tud, kell hát alkalmat kapnia, ahol lelte terhétől könnyedén meg­szabadulhat. Sehol annyi meetimg a világon, mint Páriában. Ha nincs táncra előjegyezve, biztos, hogy gyűlésre foglalják le egy^egy bálátarmet. Legkedveltebb efajta helyisége a BuBier. Az Avenue de l‘Oh servatoire-on. Metróval, vasúttal, villamossal a város legtávolabb ré­szeiből is könnyen megközelíthető. A Quar- tier Latin és a Moniípamasse között fekszik. Máskülönben népies táncterem, ahol egy­szerű -polgárlány-kák és kereskedősegédek, diákok és szerény igényű midinetbek jönnek össze hetenként háromszor « igen tisztessé­ges keretek között szórakoznak este 8-tól éj­félig. Párisi specialitás, amelyet minden ide­gen megnéz, hiszen a Baedeker is csillaggal jelzi. S mivel a politika is tulajdonképpen tánc, bizonyos képzelt vagy remélt eLónyölk körül, a legnépesebb politikai gyűléseiket a „Salle Bullier“Hbe»n tartják. A terembejárat és a tónchelyiség faláról a gyűlések napján sean veszik le a támehindető falragaszokat, melyek tarka pierrot-k és pierettek képében sztereotip mosolyukkal tekintenek a szóno­kok részére átalakított zenekart emelvény fe­lé s meglehetős éles ellentétül szolgálnak a pódiumról hangszórók segítségévei terem- szer! e szórt halálosan komoly beszédeknek. Ám, — az ellentétek vonzzák egymást — farsangi álarc és politikai nagyképűség, ha nem másutt, a politikai színfalak mögött könnyen találkoznak. Este kilenc órakor már azt a bizonyos tüt sem lehetne a tízezernyi tömeggel telezsú­folt teremben leejteni. Pompás helyről, a LkülföOdd újságírók részé­re fenntartott prosöenium páholy első sorából nézem, hallgatom végig az érdekes spektáku­lumot. Féltucat szónok s befejezésül Millerand Sándor, volt köztársasági elnök beszélnék barmadfé!órahosszat lankadatlan buzgalom­mal. Miről? Tulajdonképpen semmiről s mégis igen komoly dolgokról. Egy fantomról, kép­zelt veszedelemről, amely -még nincs, de hol­nap már lehet. Ha elmarad, kár volt rávesz- -tegetni a szót, ha Isten ments, — bekövetkez­nék, tízszer ennyi beszéd sem lenne elég, hogy fölrázza, figyelmeztesse, fölkészít se nak is közreműködnie. Az enciklika leszögezi, hogy az emberi ter­mészettel ellenkező dolog tagadni az emberi­ség osztálytagozódását és azt, hogy minden szervezet egyéni atomokká morzsolbassék szét. Homo est animai sociale, az ember tár­sas lény. Külső objektív összekötő kapcsa minden embernek a közcél. Isten, alti az Igazság és a Szeretet és minden embert annak értelme és akarata által az emberiség nagy egyetem­legességévé egyesit. Ezenkívül vannak az em­bernek még belső kötelékei iis, szubjektivek, amelyek az embert emberhez fűzik, kölcsö­nös támogatásra; ezek az emberi természet­ben vannak s amelyet általában humanitás nak neveznék. Ezt természetfőlötti charitaszr szál kell áthatni, hogy ne legyen az ember az embernek farkasa (homo hominá lupus). Abban a körülményben, hogy a letűnt kö­zépkori céhre miszert sem pótolták a kor eszméjének és szellemének megfelelő in­tézményekkel, az enciklika egyik okát lát­ja a munkásság szociális helyzete gyöngülé­sének és melegen ajánlja a munkásoknak és a mun­kaadóknak az időnek és körülményeknek megfelelő szervezeteknek alkotását, vagyis 'munkásszervezeteket, szakszervezetéki, nép­jóléti és balesetbiztosító szervezeteket, hogy biztositva legyenek az aggkor és rokkantság Franciaország népét a rettegve várt katasz­trófára. Hét szónok, beszédanyagAt regisztrálni ter­jedelmes szórakoztatás volna, ugye, a hét be­széd ér telme, alaptónusa, azonban körülbelül úgyis ugyanaz volt. Riadó, vészjel, figyelmez­tetés. Kínos harc vonal a béke fényesre csi­szolt tükörlapján.. A lecsöndesült falusi éjszakába harsog ily kegyetlen bele a recsegő trombi baszó. Mesz- sze, a láthatár szélén tüzpemyét lát ég felé szállni a gondos éjjeli őr: — Tűz van! — kiabál be a házak ablakán 3 riadt fejek az ég peremét lesik. — Hol a tűz? — lesik európaszerte is. Keleten, Nyugaton vagy a földrészünk köze­pén? A nemzetközi őrök perayeszagot éreznek —, vagy tán csak a nyugtalan lellkiáameret szagolhatja ezt velük? * A terem két oszlopsorát francia trikolor­ral fedték. Francia trikolort tart kezében a terembe jár attól a pódiumig felsorakoztatott hazafias ifjúság is. Hivatalos címük: Congrés National des Phalamges UniveraitadTs desJeu- nesses Patrióta.) A gyűlés vezetőit a a köztiszteletben áfió penzión ált di szelnölköt, Moneieur Alexandse Millerandot várják. A pódium hátterében s két szóién háborús érdemrendekkel borított volt katonatisztek állanak vihareclzett zász­lókkal őrt. Ünnepien komoly, 'meghatóan szép a kép. Csak azokat a táncos plakátokat szedték volna le a falakról. Egymást zavar­ják Pierrot és Pierette és komoly politiku­sok. Ám a nagy, komoly hangulatban, mely a szónokok bezéd© alatt a lelkeket üli, eltű­nik minden vidám kép « bálhirdető tarkaság helyett felónk feketállik a sötét jövő. A szokásos Marseilles a volt Elnököknek is kijár. Millerand is kap belőle egy versnyit. S mint festett denevérseámyak, suhogva haj­lik a háromszinü zászlók tarka erdeje. S a sok beszéd k szárnyra kap. * Az első aaőnoik M. Jean Tbanoegeray apa­nyolhatármeati baszk képviselő. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, a spanyol származású francia is Spanyolhon felé bókol s arról beszél, hogy Franciaország és Európa holnapját latin fajok fogják csak eldönthetná. — Spanyolország mfeidüg hű batráttinh volt, Olaszországgal most pecsételtük meg szárazon s vizen ... Nem folytathatta —, Yitm MuasoHrti! — or­dít a tömeg, pedig neon k olyan rég feszíted meg-et kiáltottak s tüzet jeleztek a détá hatá­rok mentén felállított éjjeli őrök. — S a latin szövetség — folytatja a szónok — Németország felé is kinyújtja jobbját, a né­nimet azonban nem fogadja el, s inkább a s&ov- jetréon felé tekint... S bár fékezi magát a tömeg, fölzug a* első „hű ..itt-ott füttyszó is foleifci t. M. Jean Roy a második szónok. Tanár, tehát professzor osan beszél: Népünk jövőjét, Franciaország holnapját a laboratórium okban, gyárakban, bányákban főzik, s uj iskolák százaiban készítik elő... Még a hangszóró mikrofón elé sem lépett, dörgő éljen, harsogó taps fogadja a gyűlés har­madik szónokát, M. George© Scapinit. Páris egyik kerületének képviselője s a megvakult frontharcosok egyesületének elnöke. Maga is mindkét szemére vak. A világ első világtalan képviselője!. Népszerűségének nagy tehát az ára, de ki­tűnő szónok is. — Elnök ur! Hölgyeim és uraim I — * alig tudja a hosszas ünnepeltetéstől-folytatni. Szépen, de az itt szokásosnál is cifrábban be­szél. Ám tudja: az ízlésnek megfelelj — az est. ©setén. Az érdekeltek együttműködésénél meg kell szabni az egyház és állaim, a munka­adó és alkalmazott hatáskörének határát. Az egyháznák feladata az ember örök (földön­túli) célját munkálná. A többi szervezeté kel­lő, rangsorban az időleges (földi) gazdasági jólét. Ez utóbbi tevékenység az embert végső célja szorgalmazásában ne korlátozza, hanem segítse. Mert azt mondja Jézuis: Mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri, de ha lelkének ká­rát vallja. Ezért rendeli el az enciklika, hogy minden egyes egyesületnek legyen lelki ta­nácsadója. Ezen egyesületek, noha az állami köaület részei, mégsem áll jogában az állam­nak önkormányzatukba jogtalanul belenyúlni. Az államnak a joga csupán ezek túlkapásait az állambiztosság s a tagok jogainak megsér­tése ellen megfékezni. A munkásnak és munkaadónak joga van szabadon bér szerződést kötni. Csak akkor van az államnak joga hatalmá­nál fogva közbelépni, ha a körülmények nyomása alatt, nrunkahiány miatt a munkás elégtelen munkabért fogadna el, vagy olyan feltételeket., amelyek kizárják fel­sőbb vallási kötelezettségeit, vagy túlhaladják e re jót. A bér megállapításánál tekintettel kell len­ni nemcsak a formális szerződésre, hanem az emberi méltóságra éa természetes sziükieé®­legIáTmásaJhbao éltetett szóii-oka a vak Soapiaá volt. A* ifjúság nevében, fiataloa hévvel, Vétkesem M. Róbert Thiellamd beszélt. Káir, hogy ő k in­kább harcra, mint békére ©zitott. S a fölmgott tape hálával nyugtázta a fölgyujtott tűzet M. Gharles Reibel képviselő » volt miniszter a legóvato-eaíbban beszélt: i—i Ne ott künn kutasénak eöesrség után, leg­nagyobb ellenfeleink határainkon belül dolgos­nak ellenünk. León Blum s társai ellen hirdes­sünk harcot, * ne azt vitassuk, a kék, vagy a vörös a jogosabb szín, éom kék, eem vörös, —> nekünk csak az egész trikolor szép, Fr&neiar- országmk egyetlen lobogó, & háronnszsnü köz- társasági zászló keik Ügyes befejezés, hatalmas tapsvfcar. Hatodik ezá/m e program szériát utolsó szó­nok, Párás képviselője, M. Pieare Talttinger volt. Az egyetlen, aki itt-ott Németország felé is bókolt. Elismerte, hogy a németek között is sok a jószándéku, e nagyrészt békeszerető. Ez­zel persze nem nyerte meg a nép kegyét, Éles nyilakként röpködtek a ezónok felé a mérges* íközbeezóláeok. Fordít az oetoroa, • ő » inkább a belső ellenség felé mutat: —i Legnagyobb eHeneégeiwk, <—- „le* sodo- llstes, les communistes, lee monanchssteB.. .** S beleoTdit egy hang: —< Et les mercantili&tes! E pont körül, úgy látszik, náluk » legna­gyobb a baj. *' ötpercnyi szünet, zene, b máz a*t hittük, haza mehetünk, ám, mint nagy koncertek mű­során, a nagyérdemű közönség progmmoiiki- vüli számot is kap. Meglepetésül a nagy tabu, a diszclnők, Mil­ler and is szót ragad, s még nagyobb meglepe­tésül az ö szónoklata a légtérjedekneeebb & a degdörgedelmiesebb volt: — Nem folytathatjuk régi politikánkat, idő­jét vesztett, elavult, — kezdte sokatigérőem, s kiderült, hogy a barátságos kinézésű, kedve* öreg ur nem is olyan barátságos, sem kedves. « nem is olyan öreg még. — Legújabb jelszó nálunk, hogy Franciaország jövőjét csak agy francia—német szövetség mentheti meg, Euró­pa békéjét csak a két ősellenség kibékülése alapozhatja meg. Tévedés! Vizsgáljuk meg a dolgot közelebbről is. Mi lenne egy ilyen fran­cia—német szerződés megkötésének Németor­szág részéről az előföltétele, az első # legfőbb kikötés? Mindenekelőtt a háborús felelősség alól való föl mentését kérné. S ha megadatnék, mi volna a következménye? Rögtön utána art követelné, hogy mivel a békeszerződések sú­lyos föltételeit a háborús felelősség okán, jog­címén szabtuk ki, irtuk a békebontó terhére, a föltételek sürgős megváltóztatá&át, gyarmatai visszaadását, sőt a már befizetett kártérítési összegek megtérítését, — mindent visszaköve­telne, b Európa feje fölé egy még súlyosabb Damocles-kardot függesztene. — S ha nem ő, ki hát a hibáé? S visszájára fordítva a pört, ugyanolyan súlyos föltételek mellett valaki más ellen fordítaná a kard he­gyét. Hová vezetne tehát ez a sokak által oly vakon hirdetett, de megkötésének föltételei fe­lől csak kevesek által fölismert szövetség? A revízióhoz! S a revizió? Háborúhoz! Pedig Franciaországnak békére és nem háborúra van szüksége, hogy kiszabott munkaprogramját el­végezni, kultumisszióját teljesíteni tudja. — Ez az igazság! S én lennék az utolsó, aki Németországgal való teljes kibékülésünk ut.iá ba álhiék, ha nem kellene oly drága árt barát­ságáért fizetnünk. Mert még egy veszedelem­mel is kel-l számot vetnünk, Németország ár­nyékában ott sőtétlik a Szovjet titkos si;- houett.je is. Ezért nem látok keleti határainkon tiszta kék eget, ezért nem vagyok híve a né­met szövetkezésnek sem. Mérsékelt taps, — kedvetlenség, — a nagv tömeg tán mégsem osztja az elnöki vélemény;. * Meglepő jelenség, mifelénk aligha jöhetni- elő: Millerand beszédének 1 égd ürgéd elmésebb részlete alatt egy szürkeruhás ur a Paris-Som lepedőszámyait tárva föl, kalappal fején, nyu­godtan olvasott. Beszélhetett tőle az ősz President... leiedre is. Ez olyan bért követel, amely, ha egyszerű, de szükséges követelménye az em­bernek, amely elegendő a munkás és egész családjának lakásra, ruházkodásra és táplál­kozásra. Kötelessége életének és egészségének meg­őrzése, mint ahogy vallási kötelessége a va­sárnapi munka-szünet, ezekről az ember még szerződéssel som mondhat le. Esek ©lenge hetetlen kötelességek. A női- és gyermek- munkára vonatkozólag kívánja az ancikiika. hogy az az illetők természetének gyengébb, illetőleg még ki nem fejlett erejének ne árt­son. Ez az enciklika reformprogramja. A keresztény világ 1931-ben aura készük hegy az 1891 május 15-én közzétett Reni.ni No varam 40. évfordulóját megülje és római zarándoklatokkal a Szentszéknek utasításaiért hálát adjon. Azon munkaadóik és munkások, akik felis­merik az enciklika föntossságát és belátják, hogy a halálos betegségben sínylődő emberi társadalom nem várhat újabb 40 évig a szociális reformok végrehajtására, nehogy vi­lágkatasztrófa zúduljon az emberiséire©, Ró­mába zarándokolnak, hogy kifejezzék remé­nyüket az emberiség jobb jövőjében: bízva azon alapban, melyen kívül más nem .adatott: Jézus Krisztusban. (I. kor. 1., 33.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents