Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-15 / 62. (2579.) szám

6

ETELEK

Egy oldal Epihuros jegyében írta: KARINTHY FRIGYES

Budapest, március lió.

Régi barátom, az előkelő vendéglő f©szakácsa,' minap odahuzódott magányos asztalomhoz s a szakember izgalmával, gyanakodva figyelvén körül, nőim hallják-*© iilletéfk- telen füllek: közölte, hogy régi törve közeledik a megvalósulás stádiuma felé. Én már elfelejtettem, most kellett hát megtudnom, h ogy az uj gasztronóm ia felfedezés alapötlete tőlem származik. Néhány évvel ezelőtt futtában és ötletszerűen, egy gondolatot vetettem fel neki', hogy nem lehetne-e bizonyos szárnyast bizonyos módon elkészíteni (azért vagyok ilyen titokzatos, mert megkért, ne hozzam nyilvánosságra magát a dolgot, mig az uj fogás meg nem érett rá, hogy étlapra kerüljön). Laikus fejemmel, ugylátezik, régi probléma megoldásának lehetőségére hibáztam rá akkor. A konyhatudós és íny művész fegyelmezett koponyájába szöget ütött az odavetett szó, képzelete megtermékenyült tőié, mint Jenneré vagy Pasteuré, vagy más lángelméké, akiket szintén valami népies tapasztalat vezetett rá a későbbi- nagy felfedezés első nyomára (nem is beszélve Janóiról, Freud Zsigmond elődjéről, aki előtt egy betege nyitotta meg a lélekelemzés korszak- alkotó tudományának kapuját). Mióta az ötlet felmerült, tudós barátomat nem hagyta nyugodni a dolog. Rántáskeverés, hagyma- pirítás közben, néha álmatlan éjszakákon is, megujra felbukkant előtte az uj, csodálatos lehetőség. Végignézte az irodalmat és sehol nem talált hasonló kísérlet nyomára — még a hlresnevezetes Brillat-Savarim, minden szakácsok klasszikus tanára, se gondolt effélére. Most hát spekulálni, majd kísérletezni kezdett. Fólrehuzódva a konyha sarkába, a maga külön kis tűzhelye mellé, lábasok ée palacsintasütőik és szűrők ée sziták görebei és eprovebfcái közt, fűszeres t égelyek hosszú sorából emelgetve ée válogatva és méricskélve, kavart és kevert és sütött ée főzött, a gázcsap engedelmes kék műhelytüzé't csavargatva egészen kicsikéire, hogy éppen csak pirítson, lángolóra, hogy egyszerre süsse ropogósra a bőrt, nyersenhagyrva a véres izmokat — aztán megint kavart és kevert és kóstolgatott, behunyt szénáméi tapogatván nyelve hegyén ée törvén a különJéSo módon reagáló ia-eraenssáoiót — behunyt szemmé! ée JüBeá, kizárva minden más érzéki benyomást, összpontosítva lelkét annak a birodalomnak őssszhangzatára, melynek a sós és keserű és édes ée más, sokféle (gasztronómiai fogalmak számára érthetetlenül szegényes nyelvünkben szóval ki sem fejezhető) izek csakúgy alapelemei, mint ahogy alapeleme a serinek világának a hétsriniü szivárvány, muzsikának a hanglétra hét foka, bét szférák zenéjeó igen, igv dolgozott a gyomor ihletett géniusza, hogy megtalálja izek harrnőniájában az ekként tervezett nagy szimfónia kontra- punktját egy sajátos füstölési eljárás formájában, mondjuk — hogy rábukkanjon izek és zamatok árnyalatai közt a.komplemen tér színekre, amit v a lőrha tásnak neveznek a festők, valamivel több, vagy kevesebb só, vagy paprika, vagy tárkony hozzáadásával, ahogy izgatottan pepecselt a fűszerek palettáján s néha megdobbant a szive egy vakmerő, forradalmi gondolat hatásán — mi lenne, mondjuk, ha egy kis rockefortsajtot kevernék a mártásba?

S a kukták és .alezakáiasok száj látva és váílvonogatva nézték a dolgozó Mestert, aki néha elkáromkodta magát, mikor nem sikerült a vagy arány: máskor elégedetten osetfcintett, kiváncsi Ínyén tapasztalva ugyanazt az ízt, amit előző este, otthon, az ágyban, megálmodott: mert nagyon valószínű, hogy az ilyen alkotó művész csakúgy fejből olvas és teremt az izek kólájából és kólája szerint, puszta képzelettel, az izek hangszere nélkül, mint ahogy Beethoven jegyezte papírra, távoli a zongorától, zenei gondolatait, hogy aztán lejátssza és kipróbálja, önmagán, a hálást.

8 most végre — ezt közölte velem — kész a mű. Az utolsó eosetvoriások hiányoznak, néhány jelentéktelen részlet, hogy burgonyát adjunk melléje, vagy tarhonyát, pirított petrezselyemmel. A köret kérdés© már csak annyi, mint a keret kérdése, egy befejezett alkotás benyújtása előtt.

Március vége felé, ha minden jól megy, az uj élei olt szerepel már a vendéglő étlapján, hogy megkezdj© vilárnálitó pályafutását.

*

És kitűnő barátom, végezetül, hogy mindezt előadta - szemérmesen és finoman megkért: engedném meg, hogy az uj ételt nevemre keresztelje.

Ezzel óhajt emléket, emelni annak, aki az első inspirációt megadta.

Meg akarja örökítem nevemet s műben, szerényem lemondva tulajdon dicsőségéről.

Első pil.laiuat.ban egy kicsit meghökkentem. Azt hiszem, el is pirultam, de nem egészein a megtiszteltetéstől — zavaros, kínos érzésem volt, inkább azégyenkeaés, miint öröm.

Később jöttem rá, töprengés közben, mii- féle régi, ifjúkor ómból, diákkoromból, a régi, messzi világ ferde korszelleméből visszamaradt komplexum rezdült meg ebiben a finnyás vonakodásban: ugyan miért rés telni való, hogy a neved egy jóféle falat jelzője- k'énjt maradjon meg., az utókor számára?

Persze, valamikor másképpen képzeltük a halhatatlanságot. „Eszméink győzelmére" gondoltunk. „Eszméim gyözedelme legyen emlékjjelem" szavaltuk Eötvös Józseffel s zavarosan holmi piedesztál't láttunk magunk előtt, remekműve in kei ábrázoló jelképes alakokkal.

De hogy ez az „emlékmű" ne márványból legyen, se bronzból, hanem .sistergő fatál talapzatán csúcsosodó hússzelete kből, akármilyen művészi figurákba faragott burgonya- gairairung foglalja egységbe e műremeket: ezt a kilátást nehezen tudtuk volna összeegyeztetni földi pályafutásunkat túlélő nevűnk, dicsőségünk elképzelésével.

*

Pedig hát csacsiság.

Puszta kápráizat az egész.

A márvány elporlad, széttörik, sivatag homokja temeti be a piramisokat.

Nem egész biztos, hogy eszmékről és szépségekről és igazságokról véges végig ábrándozni fog az emberi fajta, mig Isten és természet éüini engedi — azonban egészen biztos, hogy minden vágyak királya, még a szerelemnél ie nagyobb Ut, Étvágy őfelsége, csakúgy el fogja ki sémi őt a sírig, mint ahogy első volt bölcsője mellett — Ádámot, a paradicsomban, érdekelhették még „é*eí- elvek" és egyéb mókáik: utolsó unokáját, a sarki *ztn eszkkoóját mésr csak a fókák fogják érdeketek

Nem az anyagon nwoBk,

A minősége® múlik.

A jó anyag soká élt airtja a rossz minőséget — de a valóban jó minőség, bármily múlandó anyagból készül, mindig ujraszüK1 anyagát: ujr,a megcsináljuk, mert mindig újra kell Nem kőiből készül a ropogós cipó, hanem kenyérből — mégis, ropogós cipó ma is van, Mamimon bálványa pedig, amelynek torkába dobálták, eltűnt a föld színéről.

Triimalóhiónak, a kétezeréves ínyencnek, lakomáján, melynek történetét Petronius irta meg, szerepel egy sültféleség, mézes halakkal és pacsin tavelővel Még ma is összefolyik a nyálam, ha rágondoloík és meg is csináltatom, mihelyt gazdag leszek. Ezzel szemben a milói Vénusz képmása előtt, bármennyire méltánylom benne a „halhatatlan szerelem" szimbólumát, mégse folyik össze az izé... hogy is mondjam csalk, a szerelmi vágyam. Egyszerűen azért nem, mert rfta- napsán már nem lévén divatban ezek a testesebb hölgyek, ízlésem másképpen van be*- idegezve. A jóféle ételek alapanyaga ellenben orökéletü mágnese gyomrain Írnak — csak érteni kell hozzá, hogy elkészi teáik.

S aztán meg — ki tudja, miit hoz a jövő? Vájjon nem a falanszter felé közeledünk, ama hátborzongató módon értelmezett egyenlőség világának, küszöbén, mely a puszta hasznosság elveire épülvén nem tesz majd különbséget táplálók és étel, szaporodás és szerelem között ?

E világban légies eszménnyé finomulhat még — sajnos — individuális századunk holmi szakácsi remekművének emléke.

Már ma is az agyaimra,hogy a finom és rajongó lelkű Chateau/briand egyáltalán nem reslelii, elysimm mezőkön szürcsölvén a nektárt, amiért itt e földön egy bizonyos jóféle süli kombináció juttatja eszünkbe a „Vértanuk" szerzőjének nevét- S Ujházy Edének fűszeres művészete, ha hangos mozi meg nem tarthatta az elmúlástól, valami közvetett módon — hiszen nem véletlen, hogy éppen ő ajánlotta ezt a receptet — tovább él a róla elnevezett. leves zamatjában.

Végre is. hol a lényeges különbség?

Vájjon nem azért kevergetünk és kavar- gatunk és kóstolgatunk, költők és művészek, színeket és szavakat és jelzőket, magunk is, hogy közvetítsük, érzékeltessük közönségiiok1991 mfadNn fő, rtasi

mjmmmrsnmmiwsttWTmdaxaísm

A POZSONYI LÍCEUM

Irta: Schöpflin Aladár

Egy kicsit szivem ütött a Prágai Magyar Hírlapnak a pozsonyi magyar reálgimnáziumról, az egykori evangélikus líceum utódáról szóló híradása. Jól tudom, ez a mai reálgimnázium már nem az, ami egykor volt s amelyre mi, egykori diákjai szeretettel és méla nchóliá vad gondolunk vissza, de mégis csak van vele valami halványuló kapcsolat a szivünkben s valami olyan .sejtelem, hogy az iskola régi szelleméből talán meg él benne ^gy-egy a falak közt úszkáló foszlány. Még ma is érzünk valami közösséget vele s mindenesetre jobban érdekel, mint akárra elv más iskola.

A* pozsonyi evangélikus líceumnak, mint minden protestáns iskolának, meg volt a maga külön, másoktól eltérő egyénisége. Ez elsősorban évszázados múltjából táplálkozott, amelynek emlékei igen konkrét formában éltek az iskoiádban. Nem csak elmúlt neveket jelentettek, hanem az iskolán belüli intézményeket. Az egykori ősök úgy megörökítették nevüket, hogy a diák folytonos tudatukban volt Ott volt a hatalmas könyvtár, amelyben csodálkozva bámulhattuk az öreg fóliánsok tömegét, múlt nemzedékek összesüritett tudását. Ott volt a konvik- tus és az alumneum, ahol régi emberek nagy- összegű alapítványaiból a fiuk ebédet, kaptak ingyen, vagy minimális összegért. Volt sok ösztöndíj és pályadij, amiből jó tanulók kaptak kiisebb-nagyobb, sokszor igen tekintélyes összegeket. Én például az érettségikor 188 forintot kaptam a kezembe, ami bizony roppant nagy összeg volt abban az időben, 1890-ben. Volt olyan ösztöndíj ie, melyből görögkeleti vailásu fiuk kaptak aszerint, hogy hányán voltak, ezerbek és románok. Ezért járt ott mindig néhány szerb és román fin messze Bácskából, vagy Erdélyből.

Egész különös karaktert adott az iskolának a tanulók összetétele. A pozsonyi családok fiai kisebbségben voltak, a nagy többség az ország mindenféle részeiből verődött össze. Jöttek csallóközi és komáromi fiuk, többnyire kálvinista kisgazda- és iparos-gyerekek, kitérá.nus magyarok a Dunántúlról, különösen Győr-, Sopron-, Vsamegyékből, de akadt somogyi és baranyai gyerek is, az Alföldnek különösen luteránus vidékeiről k> egy pár! Jöttek svábok Tolnából, a Bácskáiból, Torontáliból, — ezek mindig nagy számmal voltak, többnyire jó tanulók voltak és nagyon összetartottak. Jöttek aztán szlovák fiuk a hegyek közűi, borzasüstökü, csontos, ma- gasranőtt fiuk. örmény i* került egy-egy Sza- mosujvár vidékéről. A régi Magyarország egész etnográfiái tarkasága benne volt ebben a társaságban. Még olyan pajtásunk is volt, aki Mexikóiban született. S ez a tízféle elem az iskola életében szépen összeamaJgamizálódott, a diákok között teljes volt a* cgvotérrtén, bajtársi szellőin élt köztünk, ax iskolai egyesületekbe®

békésen dolgoztunk együtt. Emellett megisnw*'- tűk az egész ország népét egy-két reprezentált sában.

Ez a sok és sokféle diák mind már az ri*fl

osztálytól fogva független életet élt. A kicsinyeket apjuk, vagy valamely vidékükben idősebb fiú hozta föl szeptemberben beíratná. Valahol az iskola környékén, legtöbben az Apácapályán kibéreltek kettesével, hármasával egy szobát, vagy diáknyelven szólva kamrát. Miádig volt egész sereg kispolgári család, amely azzal pótolta szerény jövedelmét, hogy ezobát adott ki diákoknak. Ezekkel a családokkal ritkán volt a szükségesnél sűrűbb, vagy melegebb érintkezés, legföljebb, ha csinos leány volt a háznál, akin ki lehetett próbádul a diákos, félszeg udvarlás művészetét. A diákok egymás közt, mint valami külön sziget éltek, a váróé igazi lakosságával nem sok érintkezésük volt. Ebédelni a konviktusba, vagy alumneumíba jártak, ott kaptak, levest, húst, főzeléket, némely napokon tésztát is és mellé egy jókora brugót. Ez a brugó fontos kelléke volt a diákéletnek: jókora kerek cipó volt, az ebédnél a negyedrészét se fogyasztottuk el, a többit hazavittük. Jött ebéd után a sok diák az uocán, barnáidé brugóval a kezében... Ha a hazulról küldött csomagok kiürültek, ami tüneményes gyorsasággal szokott megtörténni s a jó mama által belerejtett pár forintocska is elfogyott, akkor a brugó volt a diák vacsorája, egy kis sóval, paprikával és a reggelije pedig megint csak a brugó só vad, paprikával, egy pohár vízzel. Azért egészségesek voltunk, ritka volt a beteg diák » a tornákon ki tudtunk termi magunkért.

Ez a független élet természeteden & szokások éa a szórakozások bizonyos szabadságát hozta magával, a sok falusi fiú a modorban némi nyerseséget. A pozsonyi családok fiait a többiek barátságosan lenézték, mert ezek szülői fegyelem alatt állottak és nem vehettek részt a többiek szórakozásaiban. A j01vasa.lt, elegáns ruhának, a gondosan ápolt hajnak nem sok becsülete volt ebben a társaságban. De a tanulásban nem volt több hiány, mint másutt-. Sok kitűnő ember került ki innen a közélet és társadalmi élet minden terére. Érdekes, hogy a művészeti gályákra alig jutott pozsonyi Liceista Az irék között egymagám vagyok, festőművészt, szobrászt, muzsikust nem tudok egyet sem. Legtöbben jogászok, papok, tanárok lettek; katona is került szép számban.

Ez & diákélet, amelyben még sok volt a régmúlt nemzedékek formáiból, már rég megváltozott. A kilencvenes évek vége felé Hitemáttwt építettek, abba terelték & diákokat, akik most már .szoros fegyelem alá kerültek. Vége volt a szabad életnek. Nekünk azonban, régi öregeknek, az az elmúlt forma volt az életünk, azt szeretjük ma is. Velünk nemsokára elvész az emléke is, <— ezért megbocsátható a gyötigeaé- gönk, ha szeretünk, róái néhanapján bessaédgetol

ssszacasasauH

Andris

Ismerőseim tegnap legalább tizedik esetben gratuláltak nekem, hogy nem irok a gyermeke föl. Diszkrét és tapintatos ember vagy ok y — mondották — Senkit nem aslcarok molesztálni a magánügyeimmel*

Andris most négy és fái hónapos. Itt az ideje, hogy irjaJc ráki, elégre az sem szép, ha

az ember a szerénységet viszi túlzásba. Ha az írónak illik panaszkodni fűre, fára, szívre, nőre, pénzre, azt sem szégyen meginni, hegy boldog.

Mikor igy szemrebbenés nélkül ilyen nagy

szót merek kimondani, a Péterek, Marikák, Tomik és Évik mamái nevében is nyilatkozom. Nem beszéltem össze velük, de tudok róluJc mindent, az álmatlan éjszakákat, aggódó hallgatózásaikat a kiságy fölött, a kilök gyarapodásáért vivőtt harcot, az első gógyögés öröméi és a többi jókat, maik bizonyára őket is éppenugy sziveusimogatják, mint engem.

Most Icicsit meg vagyok döbbenve, hogy ország-világnak igy Icikürtöltem az örömem. De mentségem legyen, hogy a panaszommal nem Szoktam soha senkit terhelni, Úgy hiszem, az másnak is jó érzés, hogy most, 1931-ben van a miágon egy pár ezer mama, egy pár ezer kisfiú és kislány mamája, akik érdeklődve és izgatottan állnak az apró emberkék előtt és kiváncsion lesik, mire nyűik ki először az értelme, mát szeret, mit akar, mik a tervei a világgal? Mert húsz esztendő műim ők lesznek a reményteljes ifjak, a férjhezadó Hsasszony- kák, akik a mi álmainktól és bfék-evágyainklól terhelten., talán kialakít ják azt a bizonyos uj vimMMwm

kel a dolgok izét, csók izét, étel izét, élet izét?

Egy bizonyos versformát Ann.kreonról neveztek el — egy másokat nirnek és ütemek fűszerével még gazdagabbat, Petrarcáiéi.

Forma is, tartalom is, a fizikai szerelem örömét hirdető ezekben a. versekben: a szárnyas kis isten dicsőségét — miiért ne legyek büszke rá, hogy az uj csirke kreáció, ez isteni Írás szárnyas az én nevemben hirdeti majd az •élet másik nagy örömét?

Véremmé dia válhat, máért ne válhatnék véremből?

lógói. Neloesn sokszor g&ndom tas®, ha «nro gondolok, hogy Andrisból egyszer tanár lesz, kereskedő, vagy adóhinxdalnok, vezér- igazgató, vagy üzemvezető, mivel segíthetnék neki? Hogyan mondjam meg neki, hagy ha rákerül a sor, ő jobb, emberibb, barátibb legyen, mint a mos tani adó hivat alnok, tanár és vezérigazgató? Hogy mondjam, hogy n>e nyaljon fegyverhez, mikor a játéküzletek kirakatai tele vannak puskával, karddal és tölténytáskával? Pedig most, mpst kellen-e valamit kitalálni, mig lehet, mig nincs semmi elhibázva, mig édesek, tiszták, puhák és hamvasak, mint a friss érett mogyoróból.

Hát bizony gond az van.

De öröm is rengeteg.

Hát a-' nem boldogság, hogy Andris mihelyt ktesit Hnő, megérik, elkezd bélyeget gyűjteni? Lesz egy „Chiléjeazt elcseréli a harmadik bében a Mosloovics „UjzélondjdvalEsténk int az ágyában egy bélyegalbumról álmodik majd és nyári estéken piroson, poroson jön haza, énekelve, a cserkészcsapattal. Lehet, hogy biciklizni is fog és az ötödik gimnázium^ bon, az első hosszú nadrággal kap majd egy összecsukható repülőgépet, amit a tolltartóban, fog tartani»

A lehuzóKép — nem tudom, divatban Von-e még? Úgy szeretnék még egyszer játszani vele és örülni, ha a mdtric nem szakod el munka

közben.

És a többi boldog izgalom: a tánciskola, az első komoly zsebóra, amit Andris, mint a világ minden Andrisa, az első huszonnégy órában elemeire bont széjjel, mert még bátor és kiváncsi és nem szereti a titkokat.

Milyen büszke leszek, ha haRom, hogy a fiim jeles tornából és olyan rmiszkUja van, hogyha zászlót, csinál, meg se kottyan nek-i, ha öltözködése közben észreveszem, hogy vállbán kinőtte a kabátját. De azért {titokban remélem, addigra feldlHtiák minden városban a központi harisnyastoppoló üzemeket . . .

De honnan tudnök minden örömet ettire? Plég, ha annyit tudok, hogy még hu*z év msd~ va is Icicsit, Andrisékhoz fogok tartozni, velük drukkolhatok az érettségi miatt, izgulhatok a bálon, nevethetek és loboghatok velük, Andris kijárja, majd nekem,, hogy az ö ifjucskn életén keresztül beHrkucskálhassok egy idegen, zsendülő világba, 8c Nagy MÚL