Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-14 / 61. (2578.) szám

1931 március

muwto&aawwmKuai

Huszonöt perc aiatt Amerikába

Áprilisban újabb rakéía-hisérlet lesz Berlinben — Csak pénzkérdésen malik a világiért repülés megvalósítása

Berlin, március IS. Április folyamán a

Jungfernheldén épített rakéta-repülőtéren az űrbéli repülés megvalósítására alakult társaság

fej bocsátja az első nagy rakétát.

ajinely próba repülésén függőlegesen két-há- rom kilométernyi utat fog megtenni. Az Opel—Sándor rakétaautó sikertelen kísérletei és Valter borzalmas halála óta hosszú ideig csönd következett be a német iakétaki sértetek terén. Anélkül, hogy a halottal igazságtalanság történne, most már meg lehet állapítani, hogy Valier könnyelműségével jórészben maga idézte elő a borzalmas szerencsétlenséget., amikor az oxigén-fiaskót égő cigarettával gyújtotta meg. Az erdélyi Oberth professzor kísérletezése sem hozta .meg a várt és kívánt eredményt. Annál nagyobb érdeklődés előzi meg az áprilisban bekövetke-i ző kísérletet, amikor egy két méter hosszúságii nagy* rakétát lőnek fel a magasba.

N érne torszá gban

igen nagy érdeklődés mutatkozik a rakéta közlekedés ügye iránt.

A birodalmi népjóléti minisztérium állami bizottsága engedélyezte a rakétarepülés gyűjtési mozgalmát s a legközelebbi napokban a német varasok uocáin megjelennek majd a perselyes hölgyek, hogy7 megvesztegető tno- -olygásukkal csalják ki a márkáikat és a pfennigeket az adakozók zsebéből. A rakétáknak azonban semmi közük nincs a fegyverkezéshez, ellenkezőleg a rakéták a béke eszközei lesznek, olyan eszközök, amelyek végre

hozzásegítik az emberiséget a régen vágyóit célhoz, a nagy távolságok gyors leküzdéséhez,

A rakétarepülés legrajomigóbb hívei sem várják azt, hogy ez a német találmány az egész közlekedési rendszert teljesen megváltoztassa és ezzel a világ gazdasági és társadalmi fejlődésének uj utakat nyisson. Senki sem kételkedik azonban abban, hogy a rakétaköz- lekedés végtelen lehetőségeket nyújt. Mégis lassan halad a dolog előre, ennek azonban csupán egyetlen oka van, mert a rakétarepülés ügye, éppen ngy, mint minden más nagyszerű gondolat, a pillanatnyi gazdasági helyzetnek a függvénye, már pedig a gazdasági helyzet Németországban is rendkívül beteg. A rákét a repülés megvalósítása céljából, tehát most éppen az fog történni, mint ami Zeppelin idejében történt, amikor * merész feltaláló az egész német nemzet fantáziájához és áldozatkészségéhez fordult s az egész német nemzetet kellett megmozgatnia, hogy eszméit diadalra vi! lesse.

Berlin északnyugati felén, a házakon túl, egy régi lövőtéren van az Űrrepülés egyesületének repülőtere. Erről a térről kell majd az első embernek a világűr semmijébe felemelkednie. Ha majd együtt lesz a megfelelő pénz, ezen a téren fogják harsány bangói) kiabálni:

— Beszállás a hold felé! Megérkezés a holdba négy nap alatt!

És ez nem utópia. Nem valami fantasztikus regényből vagy filmből kivágott részlet. Itt kinn a repülőtéren ezek a fiatal mérnökök, akik egész életüket, minden idealizmusukat ennek az eszmének szentelik, a legszárazabb tárgyilagossággal forgatják a problémát. Csupán a tudománynak van itt szava, a fantázia kívül marad a szeges drótkerítésen, amely a repülőterek és a mérnökök lakásául szolgáló apró kunyhókat körülveszik.

Egyelőre

nincs szükség nagyobb összegre, mint 10 ezer márkára,

hogy a világűrbe vezető útvonal első szakaszát meg lehessen tenni és az első állomást ' el lőhessen érni. Ezzel a negyvenezer márká- \ vat meg lehet épiteni az első nagy rakétát és ki lehet lőni Amerikába. \

Repülési ideje az Atlanti óceán pocsolyája j felett, felszállása a légüres térbe és meg- . érkezése az amerikai földre, mindössze 25 percnyi időt vesz Igénybe. 3

Persze az első rakéta nem olyan berendezésű és szerkezetű lenne, hogy embert is magá- , val vihessen, de szállíthat postai dolgokat. } TIa elegendő pénz gyűlne össze, hogy egy öt j tonna súlyú rakétát indíthassanak útra, ak- t kor egy gramuyi súlyú Amerikába átlőtt le- j vél portódija csekély öt pfennigbe kerülne.

Amint tudjuk, a rakéta útja először a to- ] poszterén vezetne keresztül, amelynek ma- , gassága 12 kilométerre becsülhető, majd kikerülne a levegő azon rétegébe, amelyben f már megszűnnek a Jógi jelenségek, nincs szél felhőképződés és vihar és igen ritka a c levegő oxigéntartalma. Majd a rakéta kikerülne a föld légköréből és befuródna a telje- f •<en légmentes űrbe, amelyben mintegy \

kétszáz kilométer magasságot érne el. \

Mivel itten már nincs levegő, amely ellenállód fejthetne ki. nyugidra való útját l

óránkénti ötszáz kilométer sebességgel te- i heti meg. *'

A birodalmi kémiai-technikai intézet, ez a

nemzetközi tekintélyű tudományos szervezet szakértői véleményében szóiéi-szóra a következőket mondja:

Egy olyan rakéta megépítésének és sikeres utjának, amely óránként 500 kilométeres sebességet érhet el, ma már semmiféle technikai akadály nem áll az útjában.

Mit jelentene ez a gyakorlati élet szempontjából? Nem többe! és nem kevesebbet, mint azt, hogy

Berlinből 11 perc alatt érne el a levél Moszkvába, hat pere alatt Londonba, 4 és fél perc alatt Becsbe és 3 perc alatt Prágába.

Amerikában pedig 25 perccel a rakéta startolása után már olvashatjuk a Berliniben feladott levelet.

A holdba való repülés már valamivel komplikáltabb dolog. Ennél oly rakétára van szükség, amelynek égési ideje hat pereiig tart.

Hat perc múlva a rakéta 11.7 kilométernyi

másodperc-sebességet nyer és ezzel a sebességgel repül ki a föld vonzási köréből,

Vérszegény gyermekek i

igyák a

Csizi-vizet, Csizfürdoj

császár az admirális őszinte véleményét akarta tudni. Brin levele, amelynek kíséretében a császári tervet- visszaküldte, remekmű:

„Felséged csatahajója, ha megépítenék, a leghatalmasabb, legnagyszerűbb, legszebb hadihajó volna, ami valaha létezett. Gyorsasága, fegyverei eddig légyőzhctetelenek. Ezen a hajón, a kapitánytól a legénység legalan- tasabb tagjáig, mindenkinek gyönyör volna

mig a hold vonzásának birodalmába jut.

A hold felületére azután a másodperc pontosságával érkezik meg, az Indulás után pontosan négy napra.

Steinhauer: Vilmos császár testőre, detektivje és mesterkéme

Részletek egy érdekes emlékiratból

Jaípátn színpadokon a színészek között zajtalanul szokott fel-alá járkálni egy barna köpenybe és kámzsába burkolt figura, aki mindvégig a színen van, noha nincs szerepe a játékban. Csodálkozó európaiak kérdésére, hogy ki‘ez a néma, de soha el nemi tűnő szereplő, a japánok mosolyogva felelik:

— A súgó. Mindig jelen van, de mindenki úgy tesz, mintha észre sem venné.

Az európai politikai és udvari élet színpadjain is voltak ilyen nesztelenül mindig jelenlévő alakok; ez volt a helyzete annak az embernek is, aki három lépésnyire járt mindig a „Hadak urát61“. A császár ragyogott, Steinhauer jelen volt; de nem volt szokás úgy tenni, mintha észre is vennék őt.

Dér Meisterspion — igy ismerték a nagyhatalmak minden országában a német, császári hatalomnak ezt a legéberebb, legkalandosabb, néma szolgáját, aki II. Vilmos testi őrzője és detektivje, a német kémszervezet virtuóz kiépitője és ezenfelül — memoárjai szer int — a császár szőkébb környezetében a viMgos intelligencia és politikai éleslátásnak nem túlságosan sokadmagával való képviselője wUA CSÁSZÁR m A FRONT

A Meisterspion memoárjaiban {Steinhauer, tbe Kaisers Mas tér Spy, told by h imtse&f, edi- ted by S. T. Felstead, London. 1930) két látszólag jelenféktelen epizódot találunk egymás mellett, de a csoportosítás kegyetlen ítéletté teszi őket. Tizenöt évvel a háború kitörése előtt Euleniburg herceg és tSeínihauer bizalmasan beszélgetnek Liebenbergben, a híres vadászatok színhelyén.

— A császárral már megint nem lehet birní, —• mondja Euten.burg —■ tegnap' a beszélgetés megint háborúra fordult és a felség olyan tűzbe jött, hogy féltem, valami baja lesz még tőle. Amíg nem csinálunk egy kiadós háborút, addig nem lesz. nyugtunk. És aztán ne feledje, Steinhauer, hogy a császár családapa és sikeres háború esetén mind a hat fiának nagy működési kört adhatna.

— És ha elveszítenénk a háborút? — kérdi Steinhauer.

— Hová gondol?! — pattan vissza gondolkodás nélkül a válasz. — Ez az eshetőség még csak számításba sem jöhet.

Tizenöt nappal a fegyverszünet megkötése előtt azután Vilmos császár már rossz hangulatban volt. Úgy látszott, mintha ebben az időben ébredt volna először tudatára, hogy az az eshetőség, amelyet tizenöt évvel ezelőtt Eulenburg herceg olyan kereken visszautasított, mégis számításba jöhet. Estjov generális, a császár legidősebb szárnysegéde örömmel újságolja Steinbauernek, hogy sikerült rávenni II. Vilmost a front meglátogatására.

— A császár olyan levert most, hogy már majdnem elvesztettem benne a hitemet — mondja az öreg generális, —■ de most, hála Istennek, mégis kijön a frontra. Lehet, hogy agy fog meghalni kánt, mint egy becsületes katona.

Steinhauer nem azért volt harminc évig

El. Vilmos testőre, hogy most ne mosolygott zolna magában Estjov tábornok lelkesedésén. A császár nem ment ki ® frontra. Dooruba

ávozott.

Estjov tábornok hetek múlva találkozott Meinlmuerrel. Keserűen mondta:

— Nekem és sok bátor tisztnek a háború isszes csapásai közül a legrémesobb a császár /ise!kedése volt. Még most Is alig bírom eJ- íinni. Nem akarok tovább élni

A Meister az összetört öreg katona távo- odó alakja után néz és eszébe jut az az építőd, amikor a háború közepén Vilmos császár kint volt egyszer a fronton. A főihadiszállás akkor Oharleviliében volt és a császár egyik csöndes estén négyesíogatot rendelt, hogy közelebb hajtasson a francia vonalhoz. Természetesen igen sok volt az önkéntes jelentkező, aki a felséges fogatot óhajtotta hajtani; a felettesek választása egy Eckstein nevű tisztre esett, akit bajtársai különcködése és gőgje miatt szívből utáltak. A fiatal tiszt örömmel vette tudomásul, hogy végre megérkezett az alkalom bátorsága fényes demonstrálására.

Igen rövid időn belül a négyesfogattal és rajta a császárral tüzvoualba került és. büszkén hajtott a francia lövészárkok irányába, Parancs—parancs. Csakhogy’ a császár vadul ordítva ugrott fel:

— Mit csinál? Hova visz? Megőrült.!

Hogy ezen az estén mi történt aztán a császár és von Eckstein között, azt talán senki sem tudja. Bármi volt, von Eckstein, a fiatal kapitány éjfélkor agyonlőtte magát.

AMIKOR A NÉMET TRÓNÖRÖKÖST SZOBAFOGSÁGRA ÍTÉLTÉK

II. Vilmos családjának tagjaival szemben lg ellentmondást nem tűrő autokrata volt Egyszer szigorú ulkázt adott ki, amelyben minden tengerész- ée gyalogsági tisztel szigorúan eltiltott attól, hogy a színháziban megBuáezéfk Bayertein hires darabját, a német giamizonélel paródiáját.. Persze, a nézőtér erre mindig zsúfolva volt civilruhás tisztekkel. Egy7 este maga a trónörökös is elment a színháziba néhány barátjával és előadás után ki mással találkozik a potsdami pályaudvaron, mint felséges atyjával és anyjával.

— Hol voltál? — kiált rá a császár, aki rosszat sejtett. Mire a trónörökös bevallotta bűnét — a színházat Bele is pirulü

— öt nap szobafogság — hangzott a legfelsőbb Hadúr szigorú rendeletre. A trónörökös barátai bánatukban szárazra itták a hercegi sörpiacét és másnap reggel a trónörökös felült az első vonatra és váratlanul betoppant Werni gorade kastélyába, igen jó barátnőjéhez: Stolberg hercegnőhöz.

— Vilmos, hogy kerül maga ide? •— kérdezte ámulattal a bájos hölgy.

— óih, semmi. Atyám ötnapi .szobafogságra Ítélt és most bezárom magam magával.

A fiatal tisztek, akik együtt voltak a trónörökössel a színházban, valamivel trágiku- sabb sorsra jutottak. Mind a nyakukat törték- Az egyiket közülük azonnal áthelyezték Afrikába, ahol pár hét múlva elpusztult.

SZÓKIMONDÓ ADMIRÁLISOK

A „Hohenzollern“ fedélzetén volt, a császár a legközvetlenebb, a legemberibb. A legénység szerette. Amikor egyszer Tetje, a legfiatalabb tengerész, tudtán kívül éppen a császár csirkéjét emelte el az ezüsttálról, II. Vilmos úgy nevetett, hogy még ahhoz sem volt ereje, hogy Tétjét szobafogságra ítélje.

Steinhauer ceak három emberről tud harminc év alatt, akik a császárnak szemébe is megmondták, amit gondolnak. Az egyik Demhardt admirális volt, ei a rettenthetetlen medve, aki mindenkinek imponált ée mindenkit meghódított. A másik az öreg Haeeeler tábornok, akitől a császár egy hadgyakorlaton, lázban égve. megkérdezte, hogy látott-e már nagyszerűbbet, mint az a lovassági attak, amelyet saját felséges tervei szerint, hajtottak végre. Amire Hao- seler kertelés nélkül felelte:

—• Ha erre az attakra a valóságban kerülne sor, egy állat, vagy ember sem menekülhetne élve.

A diplomatikus és mégis tökéletes ezóklmoniás mestere azonban tagadhatatlanul Brin admirális, az olasz tengerészeti miniszter volt, akinek Vilmos császár beküldte büszkeségét. >gy hadihajó tervét, amit hosszas töprengések után saját maga. dolgozott ki Potsdamban. A

szolgálni. A hadiba.jóépités eme remekének csak egy hibája va.n: Ha vizr elbocsátanák, úgy süllyedne le, mint esrv ólomkaosa.“

A HŐS KÉM KIVÉGZÉSE

A Meioterspion tegmajgyobb tehetsége abban j nyilvánuilit, hegy haMlos biztonsággal1 behálózta | előbb ée aztán lecsapott azokra a kémekre és kém- nőkre, akik etó-ruhák az őket pénzelő német had- vezelőeéget. A hazafias érzés olyan erős vei! Staim- Jwuerben. hogy még szerelmét, a híres , zöld ruhás bárónőt" is kiszolgáltatta, aimikor nyilvánvalóvá lett, hogy egyezerre átlőtt német és orosz zsoiában- Annál meglepőbb, hegy Síeénhauer menny iro ádáz ellensége a kivégzéseknek ée milyen eu!;.o» politikai hibáinak tartotta Editih Cav-eU halálos üíé- tefét. Ájn ez ellen még a Meisterspion sem tehet sít. semmit. Megrázó részleteket mond el Steinhauer memoárjában az első német kém kivégzéséről Angliában. Lody. aki soha nem volt kémezolgáiatban. a háború ereién önként jelentkezett, hogy a biztos bajáit jelentő megbízást váfelija az angol ha- dilvikct'ők Mkémlevésére. Megbzása harmadik hó- j napjában elíogtók. Lody bizonyos feltételeik mellett - Őreiben maradhatott; volna, de hoMami sem akart ; komprom isezmnról. Tárgyalása során olyan bátran j viselkedett, hogy mindenkinek tói vívta tisztelet ét j Kivégzése réggé'én az utolsó percben odalépett «.

! tárgyalást vezető marcalihoz. Atlduaraiey toréhoz,

! ezekkel a szavakkal1.:

I —- Azt hiszem, nem akarna kezet fogni egy

kémmel.

J AthJmmney lord csendesen ránézett: j — Nem. azt hiszem, nem, de nagyon büszke teo- j nők. lm kezet foghatnék egy bátor emberrel.

És megrázta Lody, az első nénié: háború* kém kezét. Egy perccel később Lody ha tett vo'.ó A szemlét nem engedte bekötni és boldogan hah meg hazája szolgálatában.

g^wyuuujL^ymfarfarflEfírarff^nff ^

A legalább amerikai járvány: a gyömbér- paralizis

Mérgezett gyömbérszeszkivonat került forgalomba jls Egyesült Államokban

Nevryork, méareius IS,

A* wmrenSuw kArvéteményt m utóbbi időben

' ék%íkeu foglatkaz'tttjx a* a Wí’H&dös éa eamie niegmagyará zá kvíü ti tó n körtéi oot«tekéd járó legújabb őre- j tagság, aimrev a közelanu.ltitxm ütötte tel a fejét az i Hí viliágban <? járványszerii gyorsadéval harapódzott í tfvl n-i F»tuuu?iÍí A Ifi cutviWlr (^cru'+zsr ttfvnii Iípd^TY

Az uj beiegség, amelyet az orvosok „gjámibér- pairallizisinek" neveztek eh küil'önösképpen öesze- fűgg(teben áll a — szescáitlalómmal. Az Egyesült: Államok treriMotén arv(«d reirieletre és hatósági engedély mellett árusított eoeszfaj'ák közé tartó- : rák ugyanis többek közöt a rendtkávül erős atko- hoJtonia'imu gyömbérkivonai is, amely, miután aránylag könnyen beszerezhető, szinte rendkaviiü mértékiben terjedt el az egész birodalomiben. A derék amerikaiak hónapokon át fogyasztották a gyömbérkvvonalot és titokban mindenki örültfc, hogy a megtelelonedc talált itatpólüiékkail osí'jlapítsa a tdíHott szesz iránt érzett olthata-tlan szomjúságát. Legutóbb azonban aggasztó tünetek keltettek általános riadalmat a gyömbérkaivonat te- gyaez'.ói körében. Min.-.t azok, akik nagyobb menny7*- ségben fogyasztották ugyanis a különös szesz- pó'iliékot, a paralizis tüneted között betegedtek meg és végtagjaik megbénultak, úgy hogy a gyógyulásihoz gyakran hónapokig tartó gondos keae- lésre volt szükség.

Az amerikad orvosok eleinte tanácstalanul áldottak az uj betegséggé 1 seeniibeu. Eiképzselhetet'ennek tűnt ugy’anis, hogy a gyembérfüszer ezesaká- vonota okozia voílrn a bénulásá tüneteket. Elilient- mondott eíuiek a feltevésnek az is, hogy7 a-kad'tak a gyömbéitatesz fogyasztói között olyanok, akik hónapokig élvezték a kedvelt italt anélkül, hogy betegek tettek volna, mások viszont már áe első pohár gyömbérszesz fogyasztóén után súlyos bénulásba estek. A különös felifedeztte őzt bizonyította, hogy ismét a szeszcsempészek nagyszabású akciója követelt újabb áldozatokat és ezért a newy'orkii Egészségügyi Intézet (NalionaJ Instltute oé Health) vigyvizsgálatot végzett a forgalomba kerülő gyötnbérszeez kontingensen. Az ereduvény nieg- (Kibbeufő voH. Kiderült ugyanis, hogy o löiüzük- ccgleti cikként forgalomba kerülő gyömbéirezesz nagy része trycosiM larta lmazott. Ez az em'berí szervezetre p<\l;ig reudikiivfiil veszedelmes (te drfcailimaR méreg idézte elő azután o súlyos megimtegede seket.

Az amerikai hatóságok most elrendeltél: a gyömbérszeezkcszlet elkobzását, miután sikerült megál'tópitaoi, hogy annak nagy részét valóban szeszesempé'Szek mérgezl'élí meg a rejl'élyc* módo-n besaerzt”M trycosuVíel. Sajnátó‘..a tény. hogy az Egyesült Államokban ex idő szerint sok százezwr áldj«aéa van a gyömbérparatiaisnek. amely mint rendkiivUl makacs és nehezen gyógyítható betegség isniiét. ezniporitoíilu a bajok ezá.mát. a-mr'yc! \mem- káinak n szeszüRalon: áletibeilérrtreUte óUi ol k<Cé viselnie.

4

•..Jre‘l7r>_ábyffi' yr1 .. . ■-> \ ^■rr,-'-; \ aor^icr* •ii.'rv?:! jj/ .......

............mmi

I9B1 márcin* 14, svoanSrat