Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-08 / 32. (2549.) szám

A selmeci Ovár kincseiből Rusztem basa és az adómorál Selmecbánya, február eleje. Régi, évszázados, elsárgult pergamenen szépen rajzolva sorakoznak egymás mellé a betűk. nagy­ságos Rusztem basa ludtoltál Írott, megrögziteh szavai A nagytekintotíi basa magyar nyelvű tevék,, melynek bevezető része latinul Íródott, aláírása pe­dig groteszkig bato török alákanyarintáe. magyar polgárok részére készült a XV. század derekán, ami­kor a török félhold csillogott Magyarország bús egén és a török lófarkat lengette a szomorú szól a magyar várak megkötött bástyáin. Az évszázados megpróbáltatás idejében hasított bele Rusztem ba­sa levélsorozata a fájdalomteli magyar Jetitekbe, melyekben a nagy szenvedés csak edzetté a re­ményt. hogy egyszer majd vége szakad a nagy ke­serűségnek. A török hordák pusztítása, a gyilkolás és rabszijv ^"".zés ideje mélységes nyomokat hagyott a szenved ésteli időket átélt megkínzott lelkekben. És a keserűség pohara még akkor sem volt csor­dultig tele. A hóditókat nem elégítette ki a győzel­mi mámor és tarisznyáikat nem telítette még eléggé a szenvedők jajszava, csengő aranyakra is szüksé­gük volt. melyet halomba guritgattak a felégetett falvak meggyötört lakóitól. A ködbevesző múlt bús regéket mesél. A szand- ssák.iák urai. a bégek pontosan körűi nem határolt birtokaikon szedték az adót és a sarcot, s mikor már mindenki azt hitte, hogy immár betelt a török adózsák. kiderült, hogy valahol útközben kilyukadt és vajmi kevés jutott Budára, vagy pláne Sztambul- bá, az aranyakból, s igy útjára indult a budai pa­rancs. ej adókat, ui áldozatokat kívánva. Ég amíg a levelek gyorsan érték egymást, lassan pergett az Idő végtelenjének homokórája s minden homokszem lehullása egy magyar tragédiát jelentett, mély sza­kadatlan láncolatával kötötte gúzsba a szenvedőn remélő lelkeket. Selmecbánya környékén tanyázott a h'óditó tö*ök sereg, melynek vágya a selmeci aranybányák bir­tokbavétele volt. De már Buda éleste után. amikor Drégely váráról i« az árokba lökte a háromszlnü zászlót a’ lófarkas félholdat szorongató csontós vas­kéz és ezzel kezébe kapta Hontmégye kulcsát, — bölcs előrelátással erősítették Selmecbányát, hatal­mas kőfallal vonva körül. S amikor közeledtek a török hordák, látniok. éreznlök kéllett. hogy mert őr rik a remény, mély aranyhegyeket varázsolt eléjük. Nem is szenvedett sokat a város, azonban annál többet a környék falvai. Talán éppen ezért, mert magát a bányavárost kincseivel egyetemben nem sikerült megkaparitaniók, vetették rá magukat na­gyobb hévvel a szükeb’o és távolabbi környék fal­vaira, azokból akarva kisajtolni legalább annyit, araémnyi képes a selmeci álom néminemű felejtetésé- re. A folytonos betörések és ennek nyomán fakadt fosztogatások eredménye azonban nem elégítette ki a támadót. Akik ellenállásra határozták el magúkat, leszámoltak a sorssal és mégis sók helyütt kémé­nyén állottak szembe az elkeseredett falusiak, kik­nek néhány képzett muskétás nyújtott segítséget ée útmutatást a harchoz. A krónikások feljegyzései pedig megörökítették a késői utódók számára a bát­rak k'8 csoportjainak harcait, melyekben vagy győz­tek. vágy a görbe hegyes török vae járta át az oldalukat. A sarc és adó pedig annak arányában nőtt, minél magasabbra szökött a hódoltság urainak bosszúja te szükséglete. Embersórsok fordultak meg az adó­ügyön. A polgárt ,a|d tegnap még szabad volt és vagyonosnak tudta magát, de későn fizetett, vagy akart fizetni, elvitték Buda irányába, s mire a aap újra feljött, rablánc hideg vasa hűsítette lázas csuk­lóit­A Budán székelő Rusztem basa nem ismert kímé­letet soha senkivel szemben, még inkább nem szá­míthatott könyörületre, akinek adóügye volt. Sel- mec környékének népe meg éppen, mert ő volt a bűnbak a selmeci aranyálínok szertefoszlásábán. S amikor útnak Indított egy-egy levelet, nem volt pontos terminus vagy árveréssel való fenyegetöd- zés. csak fizetés, vagy bühtetőespedició. Az alábbi magyarnyelvű levél 156!-ben íródott öt falu polgárai részére. Rusztem basa leveleinek kü­lön specialitása, hogy utalt bennük más község adó­jára is és megparancsolta, hogy a kérdéses község lakóit figyelmeztessék, hogy mire beérkezik az ö szent parancsa, ne kelljen késni, várni, hanem ad­digra szép sorjában előkészítsék az adót, s mihelyt értésükre adják, hogy hozhatják, már vigyék is Bu­dára. így hangzott a levél: Nos Rucztem Bassa Divina Providentia ac Caesara Clemenóúa lliluétrartüs Budea ac ParOiarm ítegni Híxngar. Gubernátor Löcumtenens et in omnibufe Vicegerents. Hagyuk ee parancyolyuk nektek Batai, Som- lósy. Nagy Sembery. kfe Sembery es Elisy Byrak- nak es Polgároknak, my lewelünk latwan hogy azonúal ha fejetek kell adótokat be hozzatok es Nyolcad Napik itt legyétek, ha Petiig tik az en Parancyolatoat el haígatriatok es sikétsegre wen- netek. Erögbteket fegyverrel Aszony Ember es gyermekeket rabsággal bwutem ideg eí az ra­darnak nak airt tegyetek hogy hamar béjöeek es adókat be hozzak ogy szekérrel egyetembe. Mert ö nékik is nem lészen. Wgy twgyatok. Datuín Bu­dáé dió 20 May Anno 1561. Sokat hamar hozza­tok be. Hidaiet scripfcit ad mdt Nags Dni Pa6sa m Prlum. A levél mai olvasásban így hangzik:.. ... Meghagyjuk és parancsoljuk nektek, háti, 10 ^RA;<ra-MAGá’AR-HIRIiAI> Szeniivántiirdon (Posta, távírda, telefon: Liptovsky Svaty Ján) állandó Skiianfoíyamok Clíiianár: Bürtovsz y Miklós j rontott portyázók, mije maradt és mennyit képes még fizetni. Békében fér meg ma a híres sélmecbányai mú­zeumban a budai basa levele és véletlenül annak a röplapnak társaságát élvezi, mély Buda e les tér öl ad Számot. Ott hevernek szép sorjában, megszá­mozva egy letűnt világ dokumentümjai, melyek egy­kor bánatot, örömét, elkeseredést vágy megnyug­somlóssi, nágyaséw'Öeri, kíszsemberl és Wsélisl bí­ráknak és polgároknak, hogy látván levelünket azonnal, ha fejetek kedves, adótokat behozzátok és nyölcadnapra itt legyetek. Ha pedig ti ac ón parancsomat elhallgatnátok vagy süketségre ven­nétek, vónebbjeteiket fegyverrel, asszonyaitokat és gyermekeiteket rabsággal büntetem meg tó a tarjániaknak hirt tegyetek, hogy hápaar béj»j- jcuek és behozzák adójúkát egy Szekérrel egye­temben. mert ő nekik sem lesz, nyugtuk, úgy tud­játok. Dátum Buda anno 1561 május áö. Sókát hamar hozzatok be ... Rüsztöm basa adómorálja á maga ifoéítelénBé­gében tündöklik vissza egyetlen leveléből. Nem kérdezett, nem volt kiváncsi arra, hogy levele nyo­mán tragédiák fakádnák-e, néni ismert panaszt, kétségbeesett sírást, könyörgést, dé kér leibe te tlépüi hajtotta be azokat az aranyakat, melyekre éppen szüksége vőli Azzaj nem fcöiröcfóti, hógy a mindené­ből kiforgatott polgár mennyit fizetett giár a bég embereinek, mennyit raboltak e-í tőle a fajújába bér A gyógyfürdők egész éven át rtyitva. Csodás eredmények ideg- és Szívbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. vást szülték. Á régi okmányok mindmegannyi apró töredékei az elmúlt magyar tragédia nagy mozaik- képének. Ezekre a történelmi okmányokra árgus szemekkel vigyáz Baker Adalbert, a muzeum igaz­gatója, akinek munkássága azzá emelte Selmec­bánya múzeumát, ami ma. A muzeum okmánytára, mely ogy alaktalan, rendezetlen tömeg volt néhány pvvel e3előtt, a szakavatott kezek alatt kezd kiala­kulni ée a múlt századok ereklyéi egyre teljésebbé teszik azt a mozaikot, mely ezernyi darabból össze­rakna szlüés képet ad arról a korról, melynek ma mái* csak halvány emléke ól a lelkekben. Daltos István. Hindenburg Vilmos ex császár szökéséről Anker őrnagy szenzációs beszéde egy iénai diákgyülésen — A hadser egiőparancsnokság egykori hirszo^gáiaii tisztié sze- rint a császár szökéséért Hindenburg csak lojalitásból vállalta a felelősséget Berlin, február 7. A német nadeéregfőparancsnokság egykori hír­szolgálati tisztje, Kurt Anker, szenzációs előadást tartott egy jénai diák­gyülésen. Elmondotta, hogy 1922-ben látogatást tett Hiú- denburgnál. Hindenburg érdeklődött nála, hogy résztvett-e a volt trónörökös háborús emlék­iratainak szerkesztésében? HiúdenbuTgot ez azért érdekelte, mert — mint mondotta — ebben á könyvben borzalmáé tór- ténethamisitáéok vannak. Különösen annál a részéi, amely IL Vilmos Hollandiába meneküléséről szól. A néniét trónörökös éndóMrátai.áJapjá-o az egész közvélemény azt hiszi, hogy Hindenburg előre tudott II. Vilmos menekülé­séről, sőt helyeselte azt. — Ezzel szemben Hindenburg élmeeélte ne­kem. — mondotta elő ad ágában Anker — hogy 1918 november 9-én a föhadígzálláébn be«zélge- tett a császárral, de szóba sem került az a lehetőség, hogy a császár elmeneküljön Spaból. Másnap, november 10-én reggel, Hindenburg ez-okáe szerint kihallgatáson jelentkezett a 'csá­szár előszobájában. Legnagyobb meglepetésére és megdöbbenésére közölték vele. hogy a császár már kora hajnalban vonatra ült és Hollandiába utazott és e pillanatban már túl van a határon. Hindénburg panaszkodott, hogy császárt őségből és lojalitásból magára vállalta a felelősséget a császár szö­késéért, de ennek ellenében azt várta volna, hogy a trón­örökös emlékirataiban legalább megírja a tiszta igazságot Már akkor felszólított engem Hinden- burg, hogy amint elérkezettnek látom az időt, hozzam nyilvánosságra ezt a dolgot. Én mosta­náig vártam — azt hiszem, ma már olyan messze vagyunk ezektől az’ eseményektől, hogy meg lehet mondani az igazat Egyébként hajlandó vagyok állitásómát bíróság előtt is bebizonyítani. Anker őrnagy előadása óriási feltűnést keltett to REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN IX. LUBLÓ Miután sikerpk Bobért Károlynál a jozgoáyi csatában a rettegett Csák Máté oligarchát meg­törni, megbízta Tamás esztergomi érseket, hogy menjen ama Scepus é« Saras területeire és casíigálja a bitorlókat, dónál ja az érdeme­seket Ma ezt birtokrendezésnek, mondanék és el­tartana évekig. I>e akkoriban megment az egy­kettőre, mert Csák uram embereit az érsek egyszerűen kitette a várakból, a király embe­rén pedig beültette oda- így került a bibiéi vár Kakas kamarai gróf kezére, kinek neve Ugyan Gallus, Gall, Gál vala, de ezt családi körben Kakasra fordították, honnan aztán a hiva'talote okmányokra is odakerült e rágashtott név. Kü­lönben hiszen epre Kakas csak visszakapta Lublót. melyet á múlt század végső éveiben Kun László király támogatásával Ő épített föl, Do midőn Kakas Sárosban kapott birtokot és ott a Berze viczy-csalá d egyik ágának megala­pítója lett, a D'rugethok kezére jutott Lubló. Ezek is Homonnára s vidékére kezdték grávi- tálui és igy került ismét a király birtokába a vár, melyet aztán a szepesi főispánok, illetve ennek helyettesei uraltak. Ebben az időben (1384) Lubló egy alkalom­mal fényes társaságnak nyitotta meg kapuit. Nagy Lajos király özvegye engedett a lengye­lek kérelmének és odaadta nekik kisebbik leá­nyát, Hedviget, hadd tegyék hát meg királyné­juknak. És ezzel nagyon okos dolgot cseleke­dett özvegy Erzsébet királyné, mert egyrészt oly királynét adott a lengyeleknek, akinek em­lékét ezek. még most is szeretve tisztelik, más­részt pedig megmentette ezáltál leányát ama, mérhetetlen keresztek hordozásától, mélyeket az ő saját s másik leányának, Mária királynő­nek vállára Horváthi János horvát bán s társai raktak. A kis Hedvig még csaki tizenhárom évot számlált, de tésti lég-lelkit cg fejlett volt és már meg volt a szerelmi regénye. Szivének szerelme Vilmos oéztrák herceghez vonzotta, de hát any­jának para.rjcfcával, egy ország óhajává! szem- óén jnit tehetett az ő nyiladozó kies (szive. Csak kesergett, csak merengett, csak várta s leslé Űzte elmését Léngyelkcmba utaztáb&n mind éri utkanyarulatná!, minden pihenőnél... Hát hozta Poasega várából Hedviget fényes 'kiséret élén Tarnovszky János Lengyel gróf és megállapodott véle Lúbtö várában, hogy aztán pihent erőben érjenek a lengyel határrá. Nagy csörömpöléssel ereszkedett le a hatalmas föl- vonőhid, nagy majeSztással vonult be rajta a (kíséret maga. A kis király leány azonban szeré­nyen húzódott meg a magyar és lengyel urak között: arca sápadt, mosolytalan s fürkészve uézdogólt erre is, arra is. Tarnovezky leemelte őt lováról és Hedvig éppen bemenni készült, a kapun, midőn öreg cselédafiszony férkőzött hozzá s mialatt megcsókolta ruhája szegélyét, halkap motyogta: — Krakkóban látni fogod őt... És eltűnt a tömegben. Nem kérdezte Hedvig, hogy kit fog látni. Tudta s megérezte azt az ó srziVé és e pillanattól kezdve a mosoly rózsái ■nyíltak arcán, vigságos szavak fakadtak ajkán. Hogy a.zután Vilmos helyett a kié király leány Jagelló Ulászlóval kötött házasságot, hogy eiúiatt szive vérzett ée kesergett hogy rövid huszonnyolcéves élete Után ez a rabigába pa­rancsolt szívé véglég megszűnt dobogni: ez már nincs Lubló várával kápcsölatban. Azonban valamelyes vonatkozásban ismét visszatért oda á? ő ez ellem e, midőn 1412-ben a már azóta másodszor megnősült Ulászló időzött a Várbán. Találkozója volt ott Zsigiítond ma­gyár királlyal* Zsigmondot pedig minden rde- kolte, ami szép. értékes és föltűnő. Meglátott Ulászló ujján egy s-ziporkázó, drágák öves gyű­rűt. Érdekelté, honán származik ée talán tán meg is ezerezheti --- olcsón. t; — Éz a gyűrű —• felélte érdöklödéeéro Uláézló ■— első” feleségem, a feledhetotJeri Hed­vig jegygyűrűje. Azé az áldott léi éké, akit az isteni Gondviselés rétidéit oldalamra azért;, hógy eugern, a pogány bálványimádót, az egy igaz tótén megismerésére vezessen és ezzel né­pemet, .ifi hivő kereszténnyé tegye. Csak a halál húzza le ujjúmról e drága ereklyémét és akkor jjs, az Egyház kapja meg. Tudja ezt már Oles- niezky'’^bignew krakkói püspök. 7bigmond hát fűm érdeklődött tovább elhalt fi/ncoi-asszonyának jegygyűrűje iratot, hanem teás ütléthez fogott: ott mindjárt a vár refek­1331 február 8, vasárnap. t-óriumában ékes üzavak kíséretében három, lengyel főurnak a sárkány-rendet nyújtotta iL A magas rendjellel iáró egyéb és üzleti ügyeket •elintézték azután a két király ixódiákjai. Kiák- litották az okmányokat és reájuk írták, hogy „Solutum“. Atni azt jelentette, hogy rend bon. vari, de azt is jelenthette, hogy —■ fizetve. Mikor pedig Zsigmond neje, Borbála király- asszony és a lengyel királyné ig megérkeztek: akkor Lubló vára legfényesebb napjai követ­keztek el. Ünnepély lépett ünnepély nyomába, a hatalmas kiterjedésű vértest csak ügy \'mnr hangzott a vigság s az igricek hangszereinek danáitól és a magyar, meg lengyel urak nem egy lándzsát törték, a királyi dámák tisztelet* adására. Kápráztató fény és dús lakó mázás jár­ta Lu'bló varában ama tiz tavaszi napon át. melyek alatt Zsigmónd vendégül látta ott kirá­lyukkal élén a lengyel urak szihejavát: de már e találkozásnak inditóokai nem voltak oly fé­nyesek és vigságosak. Úgy állt elő e találkozájs szüikeégessége, hogy azelőtt két évvel a lengyelek Tannenbergnél alaposan megverték a német lovagrendet. Ezek Zsigmondihoz, mint német—római császárhoz, ■fordultak segélyért, aki el ie indult a lengyelek ellen, de a litvániai herceg hékeközvetitése si­került és a béke föltételeit Zsigmond esküvel is megerősítette. Azonban ez eskü alól ilyen- olyan rezerváeióvai mindig kibújt és tovább folytatta kétszínű fondorlatait. Végre XIL gasedou is gol^ániE kérie az otthon caizi ’őd- kura használati utasítását. CsIzfSrdS. Gergely pápa fülébe is eljutot a dolog és meg- •cs ó válla fe.iét: —> Ej, ej, ez a Zsigmond. Mikor komolyodik már meg? No, majd írunk neki egy szigora epfetolát. E pápai dorgatóriumnak volt eredménye az, hogy Lublóu a magyar ée lengyel urak össze­jöttek, akik előtt Zsigmond ismételten esküt tett a ‘béke megtartására. Ügy látszik, használt a pápa atyai intelme, mert igy esküdött: — Nunc ergo fidem servabo. Sic me Deos adjuvet et sancta Crax. (Vagyis: Most már te­hát, igazán megtartom eskümet. Isten engem ugv cégétjén é» a szent kereszt.) Á lengyelekkel ugyan megbékélt Zsigmond, de megint a velencei köztársasággal akaszko- doft. össze a dalmát partok miatt-Igen ám. de honnan vegyen pénzt erre az újabb s nem várt csatározásra? Hopp! megvan —• csavarint ott. egyet amugyis kacskaringós bajuszán a király Lubló1 vára e vidéke nagyon tetszett. Ulászló­nak. Hátira lehetne ezen az alapon pénzt csikar­ni ki tőle? Ulászló kapva-kapott az alkalmon, hogy a szép Szepességet. országába kebelezze és igy ■rövidesén megtörtént az alku: Lubló várát 8»* környékét tizénkét. más várossal együtt Zsig- mond király, zálogba adta Ulászló lengyel rajsuy rálynak 37 ezer prágai széles garasért, vagyis egymillió ée 776 ezer ezüstmárkáért.. Epriek fia.. I. Ulászló magyar király, tett ugyan ígére­tet. hitlevelében arra nézve, hogy áz elzálogosí­tott részeket minden váltságdíj nélkül vissza­adja a magyaroknak,' de hát ez csak olyan „ígérd meg — ne add inég“ volt á jóhiszemű magyarok részére. Sőt később ugyanez az Ulászló már határozottan kijelentette: —■ Soepusium Pólón is perpetuum cédát, vagyis a Szepesség örök időkre Lengyelországé marad. Az ifi maradt, nem ugvari örökre, de sokáig. Mindazonáltal Lubló a magyarokkal nem vesz­tette el összeköttetéseit. A hatalmas Lubomir- szky-hercegek szívesen látták a várban a Bocs- kay-, Thököly-, Rákóczi-mozga.lmak menekült­jeit, Sőt baráti viszonyban is áldottak Lubló lengyel váruraival a magyar urak és egymás-, nak ajándékokkal kedveskedtek, amint ézt például Wesselényi Ferenc nádor tette, aki Lu- bomitszky Györgynek két darab tevét küldött. Hogy ez utóbbi mivel t.romlottá le a.z egzotikus ajándékot, arról nem szól a krónika. De köny- nven viszonozhatta, mert hiszen a szepességi őserdőkben vígan csörtettek nem ugyan tevék, hanem bölényék, medvék s mi egyéb olyan állatók, melyeknek értéke fölért a tevékével. A Lubomirszkyek után Poniatovszky Miklós kezére került Lubló. De még megmelegedni sem ért reá ott, mert Lengyelországot három darabra szakították és Lubló Mária Terézia alatt a többi elzálogosított területekkel együtt 360 éves idegenbeh való kalandozás után ismét a magyar szent korona árnyába, tért vissza. A múlt század elején a bécsi udvar ország-világ­nak hírül adta: — Eladó Lubló s tartozékai! Ki ad többet. érte? — Mint magánbirtok ismét lengyel kézre került. Mcfet az idő rombolását föl sem vevő s azzal vígan dacoló vá r. Rúzsba oh fürdővel együtt a Zanmyszky grófok birtoka és az Ő szépérzékü­ket, bőkezűségüket, dicséri. (A következő közlemény február 22-ifci száiiminikbau jelenük meg.) Köhögés, hurut, ssamárlköhdgés 4 A Kapható gyógyszartérakban éc drogériákban. »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents