Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-07 / 31. (2548.) szám

2_______________________________________T>RXCAiA\aC.^ARH1RIíAP ritásos unió Ing létrejönni mindkét faj et­nikai személyiségének teljes épségben tar­tása mellett. A cseh ági táti v felek erre garanciát vállal- lak és arra is, hogy a szlovákság mély val­lásosságának tiszteletben tartása mellett az egyház szabadsága biztosítva lesz és a szlo­vákságnak az a régi vágya is teljesül, hogy nemzeti életét szabadabban élje, mint azt ki tudta élni a magyar állam szuverénttása alatt. Ehelyett a remények és Ígéretek helyett a tényleges helyzet az, — s ezt most már az A kisebbségi lóg A harmadik nagy baj az, hogy Csehszlová­kia, amikor megalakult, bizonyos föltételek betartására kötelezte magát a kisebbségi szerződéssel. A csehszlovák respublikában nem szabad elfelejteni azt, amit a kormány el akar fe­lejtetni, hogy a csehszlovák állam a saját akaratából, a kisebbségi kérdésekben meg­kötötte szuverenitását. A kisebbségi jogok, amelyek az itt élő magyar és német ki­sebbségeknek garantáltattak, nem azért il­letik meg a magyarokat és németeket, mert ezt a csehszlovák állam íiberalitása és jóindulata adta meg nekik, hanem azért, mert ereknek a kisebbségi jogoknak a ga­rantálása volt az egyik feltétele annak, hogy a nagyhatalmak létrehozták Csehszlo­vákiát, És itt ván meg a deíermináltsága annak a politikának, amelyet szükségesnek látok új­ból kifejezni, amely politikát követi a pár­tom. Azt a politikát, hogy mi soha nem té­rünk el attól a gondolattól, hogy bennünket itt a kisebbségi jogok és az ál­lampolgári jogok nemcsak .akkor illetnek meg, ha mi jó fiuk vágjunk, ha mi enge­delmes szolgák vagyunk, ha mi kormányt- íámogaió bérencek vagyunk, hanem min­ket megilletnek ezek a jogok a saját ma­gunk jogán. Mert mi nem kegyeket kapunk remzeti létünk fenntartására, hanem ne­künk ezek a jogok garantálva lettek s ezt a jogot mi követeljük. Mi az államnak épp agy egyenjogú tagjai vagyunk, mint a töb­bi fajok. A csehszlovák respublika alkotmány tör vé- n véből nőm lehet azt kihámozni, mintha itt '■hegemóniával bírna egyik faj a másik faj fö­lött, hanem az alkotmány szabadelvűsébe épp ellenkezőleg azt mondja ki, hogy lift koordinált fajok együttes államáról van 8zó. Én is aláírom százszázalékban azt, amit Tiso veit miniszter ur, a néppárt egyik legeminensebb tagja egész világo­san kifejtett, hogy a nemzet a fő, s ennek csak fenntartó kerete és erősítője maga az állam. De ez nemcsak egy nemzetre, nem­csak egy fajra vonatkozik. Mi magyarok, szlovákok és a többi nemzetiségek nem ra­gyánk hajlandók elismerni azt, hogy cseh hegemónia alatt állók vagy fink, hanem mi amerikai szlovákság is látja, — hogy a szlovákságnak a sorsa hovatovább ugyan­az lesz, mint a morváké, hogy a szlovák etnoszt és a szlovák nyelvet abszorbeálni fogja teljes mértékben a cseh nyelv és a cseh etnosz. Ezl betetőzi még az, hogy a nacionalista gon­doláitól telített cseh hatalmi tényezők ragaszkodnak a huszita felfogáshoz, amely a római Egyházzal szemben az ®uto- kefal egyházat és a dogmákon nyugvó tanok­kal szemben a lelkiismereti szabad megfon­tolást tűzi ki végső céljául. a csehszlovák köztársaság keretében levő államnak szlovákul, magyarul és németül érző szabad csehszlovák állampolgárai va­gyunk. Ezeket unos-untálán keftd hangoztatnunk, mórt azt unos-untalan érezzük, hogy ettől eltérő egészen más szellem inspirálja a kor­mányzatot, és ez az, amiért nekünk a kor­mányzat ellen, az ellenzéken a legerősebb harcot kell megvívnunk. Hamis manőverek gazdasági Jeiszókkal A negyedik baja a kormánypalrt lkáraa& a gazdasági kérdésekben rejlik. A csehszlovák kormány és a kormányt tá­mogató sajtó minden erejével polilikaimen- lessé akarja tenni a gazdasági kérdéseket. Ügy manövriroz, hogy a gazdasági krízis megszüntetéséinek módjául a politizálásról váló lemondást jelöli ki; úgy állítja be a krízis megoldását, hogy az a gazdasági krízis megszűnne, ha mi nem politizálnánk és a kormányt támo­gatnék. Áfknn ez, a nemzeti érzés kiölésének kísér­lete Nem az a baj a gazdasági krízisben, hogy politizálunk. Nem az a baj, hogy sok a búzatermés; nem az a baj, hogy sok az ipari termék; nem az a baj, hogy a sok kis állam miatt igen sok a vámhatár, hanem az, hogy mindaddig, amág az emberek egyenlőtlen erőviszonyok közt vannak, a termelés és a fogyasztás közötti aránytalanság, a fogyasztó képesség csökkenése megbosszulja magát és ez mindaddig helyre nem állítható, amed­dig a gazdasági kérdésekbe is bele nem csatolják az igazságtalanságok megszünte­téséi, mert éppen azokban a fajokban, amelyek­ben megvan a kvalitás arra, hogy államo­kat tudjanak alkotni, megvan a nemzeti büszkeség 1b és ennek kifolyása gyanánt ön­érzetük rovására szerződést nem köthetnek. Az emberi lélek nagysága éppen abban áll, BigCKBiMKBIMIilllHBMMMHMaOMM—MWm ■ ■ I »T nj—B—3MBW—0——P VISSZA A HÁBORÚBÓL EricL Mána Remarque regénye (Copyright by U. Feafure Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyoimí kivonatosan is tilos.) (42) — Akármilyen selyemben meg bársony­ban járnak is, az ágyban mind egyforma. — De mennyire — mondom és sietve megtoldom a szavaimat egy disznó viccel, hogy észre ne vegye, mi van bennem. —* Szóval egy órakor. Anton! — Rendben, — válaszol ő méltóságtelje­sen, —- vagyis bonszoár, ahogy a francia mondja. Tovább megyek, kezemet mélyen a zse­bembe süllyesztem. A hó cuppog a bakan­csom alatt, ősz lön szerűen lerázom. És aztán, mit is csinálnék, ha csakugyan együtt lehet­ne vacsoráznom egy ilyen nővel? Bámulnék rá és slussz. Még csak enni sem tudnék anél­kül, hogy súlyos zavarokkal ne kellene küz­denem. Milyen nehéz lehet, gondolom, egy Ilyen valakivel egész nap együtt lenni 1 Foly­ton vigyázni, folyton vigyázni. Hát még éj­szaka!... igazán nem tudnék semmit.., Volt ugyan nőkkel már egy kevés dolgom, de arra Jupp és Valentin tanított és az a tudomány ilyen hölgyeknél biztosan nem válnék be... 1917 júniusában voltam először nőnél. A századunk barnkláborban feküdt, dél volt és mi a mezőn birkóztunk két kutyával, amely vendégségbe jött hozzánk. A fülük lobogott a szőrük ragyogott, amint a magas nyári fű­ben nyargnlászlak, az ég kék volt és a hábo­rú Jó messze. Egyszerre csak futva jött Jupp a század­irodából. A kutyák elébe szaladtak és fel-fél* ugráltak rá. Jupp lerázta őket és kihirdette: — Megjött n parancs, este megyünk Tudtuk, mit jelent ez. Napok óta morajlott a nagy offenziva pergőtüze a nyugati höri­Fordsfoffa: Szabó Lőrinc zonton napok óta láttuk a visszatérő és ki­merült ezredeket és ha megkérdeztünk vala­kit, csak egy legyintéssel válaszolt és bá­mult tovább mereven maga elé, napok óta robogtak előttünk a kocsik a sebesültekkel és mi napok éta ástuk reggelen kint a sírok hosszú sorait. Felálltunk. Bethke meg Wessliug a tornisz- teréhez ment és levélpapírt szedett elő, Wil- ly Tjadennel a gulyáságyuhoz ódalgott. Franz Wagner meg Jupp pedig a lelkemre próbált beszélni, hogy menjek velük én ié a bor- délyházba. — Te, Emst, —- mondta Wagner, —- neked is meg kell mát* kóstolnod, meg kell tudnod egy kicsit, hogy mi a nő. Ki tudja, holnapra nem adjuk-e be valamennyien •a kulcsot. Azoknak odaát, azt mondják, rengeteg uj tü­zérségük van. Nagy hülyeség volna, ha szűz- leányként harapnál a fűbe. A tábori bordély egy kisvárosban volt. Kö­rülbelül órajárásnyira. Igazolványt kaptunk és várnunk kellett, meglehetősen sokáig; mert előttünk még más ezredek indultak és sokan még magukkal akarták vinni az élet­ből, amit lehetett. Egy kis szobában le kellett adnunk a cédulánkat. Ugyanott egy szanitéc- őrvezető megvizsgált hogy egészségesek va­gyunk e aztán pár csepp protargol-eseppen- tést kaptunk é3 egy őrmester elmagyarázta, hogy a dolog három márkába kerül és a nagy tolongás minit nem tarthat tíz percnél to­vább. Ezután felálltunk a lépcsőn. A sor lassan mozgott előre. Fent ajtók csat­tanuk. Ilyenkor mindig kijött valaki és egy hang azt mondta: — A következő! — Hány tehén van itt? — kérdezte Franz Wagner egv utásztól. ’IWO fchnir 7, wwnfwrt. hogy, ha kell, inkább meghal egy gondola­tért, de el nem adja magát soha. Szentszövetség - Népszövetség A nagy politikában tehát nem tudóik egyebet konstatálni, csak azt, hogy a háború-ok ózta nehézségek ebben a* ér­ben változatlanul megvannak. A világ azonban ráébred annak a tudatára, hogy mindezeknek a hajóiknak a kiindulási pontja az ok; ea pedig a rossz és eihmner- kódoltan létrehozott békék bábái. Ma mind több és több amerikai és európai nagy- és ikishatalom, nagy és kis sajtóorgánum, nagy és kis ember leikében kiterjed az a nagy közvélemény, amely végül életerőt nyer b- amely az alap-ok meg ja vitásában keresi a gyó­gyulást ás minden baj okozójául a hirte­len összetákolt békeszerződéseket látva, i ezek revíziójában keresi a megoldási le­hetőséget. Természetes az, hogy minden politikus ad­dig, amig életben van, nem akarja megvál­toztatni azt, amit csinált Még igen sokan vannak életben azok, akik a békét létrehoz­ták, de ezeket a személyi Indokokat az újabb fel serdülő generáció már számba nem veszi és atban van as, amit úgy hivnak. hogy a békeszerződések revíziója. A történelemben minden ismétlődik. A mostani helyzet majdnem szór ól-szóra egye­zik azzal az európai helyzettel, amely a na­póleoni nagy háború után a világra ziudult. A világ felszaggatott sebeinek begyógyitájá­ra akkor Oroszország, Ausztria és Poroszor­szág részvételével megalakult az úgyneve­zett Szent Szövetség, amely a békét, a béke áldásait majdnem tisztán policiális, rendőri erőkkel alkart a fenntartani és Európában a nyugalmat megteremteni. Most a Szent Szö­vetséget Népszövetségnek hivjáík, amelynek tagjai épp olyan szeretettel vannak egymás iránt, mint abban az időben voltaik Ausz­tria, Poroszország és Oroszország. Ezek akarják a béke örök .mailasztját a világra rá- . tukmálni, de az a különös, hogy a mai vi­lágban Metternich szerepét, a minden sza­badságot elfojtani akaró és mindent rend­őri és fegyveres korlátok által rendiben tar­tani akaró politikát ma Franciaöreaág viszi és Franciaország után baktatAaJkkkis szövet­ségesei. Ahogy a Szent Szövetség — pedig az nagyobb hatalom volt, mint a Népszövet­ség, mert exekutiv ereje volt — időve! megbukott, éppen úgy meg fog bukni ez az alakulat K mert a Népszövetségben uralko­dó mai szellem olyan tartuffiáda, amely örökké fenn nem maradhat. Ezek ások nagy körvonalak, amelyeket szükségesnek véltem a pár tvezető aég előtt fölvázolni, a mo«t a repuödifca, különösen Szlovenszkó éAébére vonatkozó politikát aka­rom még egész röviden körvonalazná. A magyarok és szlovákok helyzete Minden oldaliról folytonosan támadások énik politikai pártunkat, H>gy mi állítólag azé lm alomharcot űzünk, mi légüres térben haladunk, mi a világot meg nem értjük és a világ bennünket meg nem ért, de ezzel szemben én egész nyugodtan rámutatok ar­ra, hogy mi, igenis, tudjuk, mit cselekszünk, tud­juk, hogy mit miért cselekszünk s tudjuk aat. hogy nekünk nem szabad azt a politi­kát követnünk, amely egy tál lencséért el­adná az apai örökséget. Amit tőlünk a kormánypártok és a kormány csatlósai kívánnak, hogy mi keressük a ba- rátkozást a kormánnyal, mert ha megbarát­kozunk vele, akkor minden jónak részesei leszünk, nem egyéb, mint szemfényvesztés. Ezt a kormányzat é« különösen Benes csak azért szeretné, hogy azután a külföld előtt rá tudjanak matatni arra, hogy ebben a respublikában a magyarok behódoltak, eb­ben a respublikában a magyarok meg van­nak elégedve és a magyaroknak semmi igényelni valójuk nincsen. Hát ez pedig nem igaz. Innen akarom urbi ex orbi hirdeáni azt, hogy mi ittlevő magyarok megelégedve nem va­gyunk, hogy mi itilevő magyarok azoknak a közjogoknak, amelyek bennünket a kisebb­ségi szerződésből folyólag megilletnek, része­sei nem vagyunk, hanem ellenkezőleg része­sei vagyunk annak a törekvésnek, amely bennünket a maiga mi zál ni akar, amely a Mello Frainco-féie teóriát akarja valóra vál­tani, De nemcsak mi magyarok vagyunk így. Isry vannak a szlovákok is. És itt van nagy hibája Hünkának, hogy — amikor már kezébe volt adva, hogy meg tudta volna teremteni a szlo­vákság fennmaradására az autonómiát s meg tudta volna teremteni a katolikus egyháznak független erősségét, akkor abban a kormány­ban vett részt, amely kormánynak egész tendenciája a csehszlovák asszimiláció volt, Al'ásfoglalás a „regionális intézet" kérdésében A gazdaságii részletkérdésekről és a kultu­rális kérdésekről nem akarok még részlete­sebben nyilatkozni Azonban újból kijelen­tem azt bpgy az esetben, ha látnánk azt, hogy a Szlovenszkón levő lakosság bármely réte­gének gazdasági erejét magunk tartáséval erősíteni és támogatni tudjuk, azt meg fogjuk tenni, ha a TTodzsa-féle regionális Intézmény arra való les*, hogy abban a* őslakosság gazda­—• Három, — hangzott a felvilágosítás. — Se válogatni nem lehet. Lutrira megy; ha disznód van, a nagymamát kapod. Majd hogy rosszul nem lettem a dohos iépcsőíeljáróban, ahol kiéhezett katonák me­lege és gőze kavargóit. Az egyik bensősége­sen vakarta a fejét és felsóhajtott: — Édes Istenem, küldj nekem egy kis be­tegséget! Három gyerekem van odahaza és lalán megspórolok egy fejlövést! Ez az ember egész értelmesnek látszott, de már négyszer megsebesüli és egy beomlás­nál, amely valamennyi bajtársát megfullasz- lotta a fedezékben, tönkrementek az idegei. A „mordkomisszió“ mindamellett elcsípte és snájdig törzsorvos szinte minden vizsgálat nélkül rámondta, hogy: k. f. Holnap megint mennie kellene a tűzbe, a felesége azonban két hónappal ezelőtt meghalt, Ő meg most féltette a gyerekeit. Ezért próbált valami bajhoz jutni, remélve, hogy hazakerülhet ve­le, ha alaposan elhanyagolja. Én szívesen meglógtam volna, mert min­den kíváncsiságom oltiint, de féltem, hogy a többiek kinevetnek, ezért hát váriam tovább. Végre rámkerült a sor. Az elődöm lebotor­kált a lépcsőn és én beléptem a szobába. Ala­csony volt és sötét; az erős karból- és izzadl- ságszag miatt nagyon furcsa volt, hogy az ab­lakon át egy hársfa ágaira lehetett kilátni, amelynek friss lombjában fény és nap ör­vénylőit: annyira elhasznált volt minden a szobában. Egy széken egy tálban rózsavíz állt, a sarokban pedig valami tábori ágy, raj­ta szakadozott terítő. A nő kövér volt és rö­vid, átlátszó inget viselt. Ram se népeit, ha­nem rögtön lefeküdt. Csak amikor nem men­tem hozzá, nézett föl türelmetlenül; aztán a megértés némi nyoma jelentkezett szivacsos ^rcán. Látta, hogy még egészen gyerek vol­tam. Egyszerűen megborzad lám és un dor fojto­gatott. A nő tett néhány mozdulatot, hogy fel rázzon, esetlen, ocsmány mozdulatokat, magához akart húzni, sőt mosolygott i«, édes­késen és kényeskedve, megeshetett volna rajta az ember szive, hiszen ulóvégre csak egy szánalmas ezredmatrác volt a szerencsét­len és naponta húsz emberrel vagy még töb­bel volt dolga: — én azonban csak a pénzt toltam elébe és sietve kimentem, le a lép­csőn. Jupp rámkacsintott: — Hogy ízlett? — Nem rossz, — válaszoltam, mintha öreg szakértő volnék és el akartunk mennL — Ez hát a szerelem, — gondoltam két­ségbeesve és bágyadtan, amikor a cók-mó- kunkat összeraktuk, — ez hát a szerelem, amellyel odahaza tele voltak a könyveink és amelytől oly sokat vártam ifjúságom róveteg álmaiban 1 összegőngyöltem a köpenyemet, elrendez­tem a sátorlapomat, muníciót kaptam és az­tán masíroztunk, én hallgattam és szomorú voltam és arra gondoltam, hogy az életről és a szerelemről szőtt sok-sok szárnyaló álomból nem maradt 9emmi más, csak egy puska, meg egy kövér ringyó és a láthatá­ron az a tompa dörgés, amelybe betnasiroz- tunk. Lassan besötétedett, jöttek az árkok és a halál, Franz Wagner ezen az éjszakán elesett és rajta kívül még huszonhárom em­bert veszi tel lünk. Egy fába ütközöm, annyira elmerültem a gondolataimban. Káromkodva dörzsölöm a homlokomat és tovább megyek. Ma persze már tudom, hogy amit akkor láttam, az nem az egész szerelem volt, hanem csak a legför­telmesebb oldala, mégis szeretném, ha első­nek nem azt Ismertem volna meg. Egyálta­lán szeretném, ha sok minden máskép tör­tént volna, mert mielőtt bevonultam, min­dent jobbnak és szebbnek képzeltem mint mosd. A katonaságnál uralkodó tónus túlsá­gosan vastag és egyértelmű volt és már a kaszárnyaudvnron igen hamar leronvbolták romanlikius elképzeléseinket az altisztek vic- oet *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents