Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-05 / 29. (2546.) szám
1931 február 5, csütörtök. T>R5:GA!-7VSAG^ARH! rlap 3 A közeli hónapokban várható a református egyház! aiMmánytörvényeinek jóváhagyása Szifassy Béla ár. szenátor, konventi elnök nyilatkozata az eavház aktuális kérdéseiről Prága, február .4 A szlovenszkéi és ru-T szinszaói eigyeteunes református egyháznak j az álfáimhoz való viszonya a közelmúlt he-1 tökben ■ isimét élénken foglalkoztatta a közvé-1 lemén yt a számos református egyházi kérdés a politikai napisajtóban is portrakbáltatait. Hogy a — nem egyszer - egymással ellenkező híresztelések közül a való tényállást kihámozhassuk, munkatársunk felkereste az egyetemes reíormábus egyház kon ven t- jének világi elnökét, Szilassy Béla dr. szenátort, egyházkerület! fogondonokot, hogy a legiHel ékesebb tényezők egyikétől tájékoztatást szerezzen egynémely egyházi kérdés- bem. A szenátus ülései kapcsán Prágában tartózkodó Szitassy Béla dr. a legnagyobb készséggel rendelkezésünkre állott. Első kérdésünk az volt, hogy milyen állapotban van jelenleg a református egyház alaptörvényeinek kormány-hatósági jóváhagyása? — Az egyházi törvények jóváhagyásának kérdése — mondotta Szilassy dr. szenátor — annyira haladt előre, hogy a törvények helyes szlovák fordítása elkészült s azpkat a fordító felkérésemre most tanulmányozza, nevezetesen a törvény anyagát összehasonlítja ama tárgyalások anyagával, amelyek a pozsonyi zsinatot megelőzően az egyház és a minisztérium köáití lefolytak, hogy a törvények szövege s a minisztériummal folytatott tárgyalások eredménye, illetve anyaga között nincs-e lényeges eltérés. Az egyházi törvények ily előzetes átnézése, illetve áttanulmányozása azért szükséges, hogy majd a hivatalos beterjesztés után ne merüljenek fel ismét aggályok és kétségeik, illetve hogy a minisztérium ne jelentse ki majd törvényeinket részleteiben elfogadhatatlanok nak. Az előzetes átnézés munkája előreláthatólag februárban megtörténik s igy remélhető, hogy a március közepén tartandó konventi ülésen a lefordított törvényszöveg tárgyalása sorra kerülhet s ezen konventi ülésből hivatalosan is fel lehet majd terjeszteni az egyházi törvényeket a kormányba tésági jóváhagyás céljából. Ebben az esetben remélhető, hogy a jóváhagyás még a hivataloknak nyári szabadságolása előtt, tehát junius végére megtörténik. Volna szi’ves Szenátor Ur néhány szóval tájékoztatni a nyilvánosságot az egyház anyagi helyzetéről, nevezetesen az államsegélyek kifizetésének módjáról? — Az egyházi pénzügyeket illetőleg örömmel kell megállapítanom, hogy az iskolaügyi minisztériumban — hogy úgy mondjam — bizonyos mértékben kedvezőbb hangulat uralkodik, amennyiben a kormány eziden lényegesen nagyobb ösz- szeget juttatott az egyházi célokra, mint az elmúlt esztendőkben. Alkalmam volt megállapítani, hogy a juttatni szánt összeget közvetlenül ujesztendö előtt százezer koronával megpótolta a minisztérium — természetesen az állami költségvetés által engedélyezett keretek között —, ami Balogh Elemér püspök ur intervenciójának köszönhető. Megállapíthatom egyébként azt is, hogy Balogh püspök urnák közismerten konciliáns egyénisége láthatóan szimpatikus a minisztérium előtt s igy elsősorban neki köszönhető, ha a kormány- hatóságok is barátságosabban kezelik ügyeinket. — Mi a véleménye Szenátor Urnák a református egyház ügyeinek a napisajtóban való gyakori pertraktálásáról? — A minisztérium a legnagyobb figyelemmel kíséri az egyházi férfiak sajtómegnyilatkozásait s megállapíthatom, hegy nem mindig előnyös az egyházi ügyek eiőbbrevitelének szempontjából az, hogy ha túlságosan hangoztatják a jogalapból származó igényeket, mert a hivatal./® álláspont az, hogy bár a kormány elismeri a régi egyházi törvények hatályosságát, illetve érvényét, azonban az uj alkotmánytörvények jóváhagyásától teszi függővé, hogy az egyházat é az egyháznak jelenlegi szervezetét mint élő, működő szervet elismerje. Példa erre Berták ru- szinszkói kerületi püspök urnák az esete, kinek püspöki működését a kormányható- ságok eddig tudomásul nem vették. Ebben az ügyben egyébként ígéretet nyertem, hogy ez a kérdés az egyház intenciónak és kívánságának megfelelően rövidesen rendeződik. Az egyházi kérdéseknek a napisajtóban való portnaktálását a magam részéről már az egyház magasabb valláserPáris, február 4 A Paris Midi-ben Gábriel Perreux tovább folytatja azt az anikétot, amelyet a lap a középeurópai kérdésekben megunditott. Az ankét során Perreux most a Belessel folytatott interjúját közli. Az interjú témája ez volt: A Habsburgok visszatérése, vagy Anáchluss? — Sem az egyik, sem a másik — felelte a csehszlovák külügyminiszter. — Ki gondol erre? Ez a legkisebb gondunk. Ahogy a dolgok állanak, ez az ügy egyszersmindenkor- ra elintézelinek látszik. Arra arz ellenvetésre, hogy Franciaországban és más országokban is szakadatlanul folyik a propaganda a Habsburgok visszatérése érdekében, amely propaganda főleg szentimentális érvekkel operál, ami később veszélyes lehet, Benes igy válaszolt: — Egyáltalán nem. A kisantant sohasem fogja eezt megengedni. Hát nem tudja ön, hogy a Habsburgok esküje magában foglalja az egykori monarchia megújítására vonatkozó kötelezettséget ? Tradícióik, politikájuk és érdekeik kény szeri tenék őket arra, hogy uj területeket igyekezzenek szerezni, amelyek most román, jugoszláv vagy csehszlovák területek. Ez tehát oasus belli lenne. A továbbiakban az újságíró arra mutatott rá, hogy a revizionista kampány közvetlenül! veszélyesebbnek látszik é« ez a kampány különben is összefügg az előbbi kérdésekkel. , Benes igy válaszolt: , — Ez a kampány látszólag nagyon fontos okokat hoz fel, amelyek hamis vélemény kialakulására vezethetnek. Azt mondják, hogy megszüntettek egy Elzászt és három újat alkottak helyébe. Minő túlzás! Auisztria- Magyair ország összeomlása és az uj Közép- európának felépítése azon határok között, amelyeket a békeszerződések állapítottak meg, Magyarországra nézve nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy németeket, szlovákokat, horváfokat, románokat és ruténeket veszített el, hanem magyar nemzetiségű állampolgárokat is. Ez igaz, azonban nem szabad túlozni 1 A magyar propaganda által megadott számok nem helyesek. Á mibár az összes szomszédos államokban hivatalos népszámlálások voltak, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyarok pontos számát megállapítsák, a magyarok mégis számításaikat a,z 1910. évi statisztikai eredmények alapján végzik. A valóságban Csehszlovákiában nem 1,070.722 magyar él, hanem csupán 745.431, amint az 1921. évi csehszlovák statisztika megái lapította. Az 1930. évi népszámlálás számadatai még nem ismeretesek, de nem fognak felmutatni jelentékeny változásokat. Már ma meg lehet állapítani, hogy azelőtt magvar községek igen természetes folyamat által és minden külső nyomás nélkül hirtelen legnagyobb részben szlovákká lettek. Hasonló pontatlanságok mutatkoznak a Romániára vonatkozó adatokban is, ahol nem 1,644000, hanoim csupán 1.357.000 magyar él. Jugoszláviában pedig 460 000-re tehető a magyarok száma. Egészében tehát a kisantant államaiban mintegy 2 és fél millió magyar él. Tehát nem helyesek a rendszerint megadott aszt.ronómikus számok. Erre az eredményre jutott a békekonferencia, amelynek törekvése arra irányult, hogy az uj határok az uj államok gazdasági és kereskedelem technikai követelményeinek megfejjenek. A békekonferencia akarta azt ie, hogy a magyar területen meghagyott nemzeti kisebbségek szám* lehetőleg csekély legyen, köilcsi feladatai szem pontjából sem tartom helyénvalónak. — Remélhető, a visszatartott államsegélyek utólagos kifizetése, különösen az 1919. és 1920. évi visszatartott i'ileimé- nyek kiutalása? mert tekintettel volt arra a rendszerre, amely ezeket a kisebbségeket olyan hosz- szu időn át leigázta. A békekonferencia megállapítva, hogy Középeurópa nemzetiségeit összekeveredésük miatt ideális módon egymástól nem lehet elválasztani, arra a nézetre jutott, hogy annak a megoldásnak kell előnyt nyújtani, hogy a kisebbségekből miinél nagyobb számot azoknak az államoknak kell juttatni, amelyek a legjobb garanciát nyújtják az igazságos bánásmódra vonatkozólag, tehát azoknak az államoknak, amelyek Magyarországgal határosak. Ezzel soemiben a békekonferencia arra törekedett, hogy azoknak a kisebbségeknek a számát, amelyek Magyarországon maradtak, a legkisebb mértékre leszorítsa. A magyar statisztika szerint Magyarországon 150.000 szlovák s 450.000 német, délszláv és román él. Az interjú további folyamán Benes dr. felhozza a magyarosítás politikáját, amely a háború előtti időiben Magyarországon a kisebbségekkel szemben megmutatkozott, és rámutat a csehszlovákiai és magyarországi iskola ügyben mutatkozó különbségekre. Csehszlovákiában az iskolaügyet demokratizálták és főleg az alaesonyabbfoku iskolákra voltak tekintettel, míg Magyarországom különösen a főiskolák számát hangsúlyozzák ki, amelyeken csupán a nemesség ée a felső társadalmi osztály tagjai nyerhetnek kiképzést. Ez az alapvető különbség a magyar politika és a szomszédos államok kultúrpolitikája között. Benes ebből arra a következtetésre jut, hogy mindennek alapján kételkedni lehet Magyarország kulturális felsőbbségébeu. Benes külügyminiszter legújabb interjúja éles támadást jelent Magyarországgal szemben és támadást jelent a magyar kultúrpolitikával szembe®. Ha a viszonyokkal ismerős valaki végigolvassa az interjút, objektívon meg kell állapi tan ia, hogy ez egyébnek, mint propagandáeikkuek nem tekinthető. Érdekes szempont, hogy a külügyminiszter & revizionista propaganda ellensúlyozására a csehszlovákiai népszámlálás eredményével argumentál. Különösnek tartjuk, hogy bár magának a külügyminiszternek megállapítása szerint a népszámlálás nemzeti megoszlásának adatai nem ismeretesek előtte se, annyit mégis a legnagyobb határozottsággal kijelent, hogy eddig magyar községek — ahogy ő mondja ■— „természetes14 fejlődés utján és minden külső nyomás nélkül' legnagyobb részben szlovákokká lettek. Honnan tudja ezt már előre a külügyminiszter? A külügyminiszternek ezt a nyilatkozatát a külföld is kellőképpen értékelni fogja, mert hiszen a világlapok hasábos cikkekben számoltak be arról a „természetes folyamatról", amire a kül ügyminiszter hivatkozik, de megkapja a feleletet a miniszter a parlament fórumán is a magyarság parlamenti képviselőitől. Nagyon jellemző az a beállítás is, ahogy Benes külügyminiszter a békeszerződések létrejöttét illusztrálja. Mindenesetre a béke- szerződés urai igen naivak voltak, ha Benes szép szavára már jó eleve hitelt adtak annak a még ki nem próbált ténynek, hogy az újonnan megalakult államok az igazságtevés terén teljes garanciát fognak szolgáltatni. Tizenegy év szórnám tapasztalatai után a csehszlovákiai magyar kisebbségnek egész más véüeménye vau ebben a kérdésben, mint a békeszerződés magas tekintélyű megalkotóinak. — A minisztérium álláspontja az, hogy at 1919-1920- évi államsegélyt jogalap híján nem folyósítja, mert annak előfeltétele az volt, hogy egy 1918. évi törvén) értelmében a lelkészek az állampolgársági hüsóg- esküt letették légyen és pedig a törvényben megállapított időben. Azonban a miniszter utasítására a minisztérium illetékes osztálya keresi már a módját annak, hogy az egyes lelkészek részére egyónón- kint bizonyos összeget kiutaljon az 1919- 20. évben elmaradt államsegélyek pótlására. Ezek a kiutalások részben már megtörténtek, részben folyamatban vannak éa a jövőben is teljesittetni fognak a minisztérium megtakarításaiból. A harmadik jellemző pontja az interjúnak az a résiz, amelyben Benes összehasonlítást tesz Magyarország és a szomszédos államok kül l u rp o li ti k á ja k őz ö 11. Ez az összehasonlítás a propaganda érdekeinek teljesen feláldozza az igazságot. Alapjában véve téves az a beállítás, mely szerint a magyar kultúrpolitika elhanyagolja az alacsonyabb fokú iskolákat és csupán a főiskolákra fektet súlyt, amelyeket a magasabb társadalmi osztályok tagjai számára tart fenn. Ha a külügyminiszter áttgraulmányoaná a magyar egyetemek hallgatóinak társadalmi rétegeződését, belátná ennek az állításnak tarthatatlan voltát. De teljességgel tájékozatlan a külügyminiszter a magyar kultúrpolitika utolsó fáz észt endejé n ek tö r té n été be n, amely a legértékesebb tettét éppen a nép- iskoláztatás fejlesztésével hajtolta végre. Vesse össze a külügyminiszter a népiskolák fejlesztésére fordított költségvetési tételeket győztes és gazdag államok költség"vetési tételeivel és meg fogja állapítani ebből az össwehason Irtásból, hogy Magyarország szegénységében és sok-sók bajában is aránytalanul nagy összegeket fordított az iskolaügy fejlesztésére, sokkal nagyobbakat, mint aminők a szomszédos államok költsógvetesd tételeiben mutatkoznak. Klebelüberg magyar kultuszminiszter éppen a tanyai iskolák hálózatának kiépítésével szerzett maradandó érdemeket és mintegy háromnegyed évvel ezelőtt ünnepélyes keretek között nyitották meg Magyarországon a háború óta újonnan felállított tanosztályok, közül az öíezrediket. A walesi herceg Jamahában London, február 4. A walesi herceg és bátyja. György herceg tegnap megérkezett Kingstovvnba, Jamaika angol gyarmat fővárosába. ahol az óriási embertömeg lelkesen üdvözölte őket. Föfépüft India uj fővárosa London, február 4. Uj Delhit, India hivatalos fővárosát, a jövő hét szerdáján fölavatják. Tizenkilenc évig tartott, amíg a pusztaság közepén a várost fölép ítélték. Ma gyönyörű paloták és villák szegélyezik a parlament épületét. Az alkirály pompás palotája egyike India legszebb modern épületeinek. Az Ousfric-botrány likvidálása Paris, február 4. Az Oustric-botránynak valószínűleg véget vet az a por, amely a közeljövőben a párisi büntetőbíróság előtt fog lefolyni. Buyat, a parlamenti vizsgálóbizottság előadója bejelentette, hogy még ma kérni fogja a vizsgálóbírót, hogy idézze meg Peret volt igazságügy minisztert és Menard volt szenátort. Buyat kezdetben arra gondolt, hegy a parlamenti ellenőrző bizottság megelégszik azzal, hogy rosszalását fejezi ki a botrányban szereplő politikusok magatartása fölött, de később belátta, hogy ez nem elégséges. Buyat javaslatának kérdésében a kamara dönt. Ha a döntés megtörtént, a szenátus állambirósági bizottsága ülést tart és foglalkozni fog az, üggyel. Ezt a bizottságot éppen tegnap ujitollák meg s -elnöke René Renault, az első kartellkabinet volt igazságügyminisztere lett. A szenátus azután dönt abban a kérdésben, vájjon az ügy a rendes bíróságok, vagy pedig az állami)íróság elé kerül, A külügyminiszter szerint az Ansctilufs-kérdés véglegesen el van intézve Benes már céloz arra, hogy sok eddigi magyar község szlovákká lett
