Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-28 / 49. (2566.) szám

6

^Í^GAlMAGfoXt-HIRLÍLP

1931 február 28, szombat

A MA PROBLÉMAI

Ingyen kapható egy berendezett

iexűtgyár t

Egy megdöbbentő hirdetés a német gyáripari szövetség

központi tapsában

Barátnők

Szinte fáj múlt heti Barátnők cimü cikkemre válaszként érkezeti levelét itt ismertetnem, — de ujjongó lelkem azt diktálja: közölnöm kell ezt a levelet. Egyenes utjóból kitérített, de újra magéra talált asszony igazolja az én meglátásomét. Hálás lélekkel köszönöm az Istennek, hogy ilyen hamar és ilyen teljesen használt az Általa sugalmazott útmutatás. De olvassák magyarázkodás helyett a nekem irt levelet:

„Testvérem! Bocsásson meg, hogy használni merem ezt a szót, — de azt irta, hogy szeretne úgy szólni liozvám, mint a testvéréhez. Kérem, engedje meg, hogy én is Így tegyek. Mert csak a testvér szeretete láthatj .<■ ilyen jól a húga vergődését.

Bevallom, először fájt, hogy levelemre nyilvánosság utján kaptam választ. Mert nagyon vártam. S a várakozás alatt még előbbre mentem a rossz utján. Azok, akiket barátnőim helyett ellenségeimnek kellene nevezettem, gondoskodtak art'ól is, hogy aggódjam amiatt, mert az „írónőhöz“ fordultam tanácsért„ Pedig én nem mondtam meg nekik, hogy megtettem, csak felhoztam, hogy vannak, a!cik megteszik. S ők azt mondták, hogy az írók vagy el sem olvassák az ilyen leveleket, vagy kinevetik a hozzájuk fordulókat.

A válasz nem ezt mondja. Még azt is érzem, hogy szenvedett miattam. De nem veszett kárba a jósága: megfogadtam a tanácsát. Nem is kellett pár hét ahhoz, hogy kísérletezzek. A sorai egyszerre szabaddá tettek, fis nemcsak a barátnőimtől iszonyodtam meg. Magamtól is, kedves testvérem. Mert azóta én még mélyebbre süllyedtem gondolatban. Én már uj rongyokat kivánifflm, hogy jobban tetszbessem valakinek...

Ne vessen meg testvérem. Hiszen talán nem vagyok egészen elvetemült. Nem is tudom, mi történt velem. Eléggé kialakult egyéniségnek gondolta-m magam. Azt hittem: becsületes feleség vagyok és jó anya. S most úgy érzem magam, mint egy föbeütött. Mintha megzavarodott volna valami az agyamban és én nem is lennék oka annak, hogy olyan rossz szavakat mondtam az uramnak, sem a többinek, amit él gondol iám. Ugye, nem vagyok nagyon bönös? Ugye, csak a mások élete tett beteggé? Ugye, egészen meggyógyulhatok?

Mondja kedves testvérem, hogy igen. Mondja, hogy jó utón jártam, mikor először is azzal nem találkoztam többé, akinek tetszeni akartam. Mert ezt a kérdést ugyan kikerülte, de én éi'eztem, hogy mit gondolt róla. S egyszerre tudtam: Igazuk van azoknak az asszonyoknak. Az az ember sok mindent adna nekem a maga nagy jövedelméből. Nemcsak cipőt, ruhát, kalapot, haem autót, sőt talán villát is... De azt, amit a uram tizenkét esztendőn ál adott, nem adhgtná nekem soha. Mert az uram mindenét nelcem adta.

Úgy kezdődött minden, hogy az urctm jött azzal, hogy talált egy délutáni foglalkozást. Ötven pengőért levelezést vállalt délutánonként négy órán át. Szomorú volt az arca, de mosolyogni próbált és azt mondta, hogy ezt nekem Szánta ruluira .

Egy héttel ezelőtt kinvettem volna. Havi ötven pengő már nem lett volna elég az én föl- csigázott igényeimnek. De azóta elolvastam levelét. Nem egyszer. Sokszor. Kicsordult a szememből a könny. És, pedig nem szoktam, megcsókoltam az uram kezét. Akkor vettem észre, hogy reszket a keze. Bizonyosan a kimerültségtől, ugye. És ezt is nekem kell meggyógyítani. Azt mondtam neki, én nem engedem, hogy délután dolgozzék. Nekem nem kell több drága ruha. Én nem akarok idegenek közé járni. Én vele akarok élni újra, meg a gyermekekkel.

Testvérem, soha nem felejthetem el a pillantását. Mintha megszabadult volna valami relenetes Hdérctől. Én tudom, hogy nem annak örült, hogy nem kell délután is dolgoznia. Én ' tudom, hogy nekem örült, az együtt tölthető idő- i nek örült. j

A házunkban lakó asszony értem jött tegnap \ délután. Az uram elölt mondta, hogy szépít-1 sem ki magam., mert ott lesz „valaki". Éppen j akkor volt nálam a húgom is. Hivatalnok-, leány, édesanyánkat is ö tavija. Éppen beszél- te, hogy nagy beosztással mindenre telik ne-\ ki, de ruhára nem. Hát én odaadtam neki a' zsorzSel ruhámat. Az asszony elölt.

Azt hiszem, megértette. Az uram is megértette. S én az éjjel nyugodtan aludtam, pedig két hónap óta alig aludtam, valamit. Mennyországnak éreztem az udvari la árunkat és a szűk hálószobát. Mert olt volt benne az én jóságos, elfáradt uram és a? én két szép gyermekem.

Ugye testvérem, nem vagyok én rossz? És ugye, nem haragszik ezért a furcsa levélért, Már a múltkor irtomf hogy én nem ro

Prága, február 27. A mai gazdasági krízis mérvére megdöbbentően jellemző egy hirdetés, amely a német gyáripari szövetség, a Deulscher Hauptverband dér Industrie in dér T sebe ebes lowakei, központi orgánumának legutóbbi számában látott napvilágot. A hirdetés szószerinti fordításban így szól: „Teljesen berendezett gyapotszövőde 50 szövőszékkel, 90 centiméter széles áru elöBudapest, február végén. Mostanában ítélkezett a büntető törvényszék Mayer-tauácsa Csúzli Lukács ismert nevű fogtechnikuson, akit különböző apró-cseprő csalásokért nyolc hónapi börtönnel sujloltak. Az ítéletnél azonban a bíróság nyomatékos enyhitő körülményképpen figyelem be vet te a vádlott de- generálfcságát. Csúzli azonnal szabáddábra is került, mert büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették Ez a bírósági ítélet változatos és fordulatokban nagyon gazdag életregény utolsó fejezetét adja. 'Csézii Lukács egyszerű vasmegyei zsellér szülőktől származik. Tizennégy esztendős koráig otthon segédkezett szüleinek a földmives munkában. Ezután szűk lett az élelmes és okos kis parasztgyereknek a falu.

Világgá ment szerencsét próbálni. Az első város a kis falusi fiúnak, ahol megakadt, Vác volt. Vácott bekerült a piarista rendházba háziszolgának. Itt látta meg Cs-ézli először, hogy a vele lasonló korú gyerekek, ha tanulnak, mire vihetik. He vitet le az ambíció és hozzákezdett a tanuláshoz, mint háziszolga, Csekély keresetéből megtakarította a tandíjra valót és egymás után vizsgázott a gimnázium különböző osztályaiból. HáziszoIgából már inassá avanzsált, amikor érettségizett. Az érettségi után pedig Csézii

leköszönt az másságról, odahagyta Vácot, mint küzdelmes ifjúságának első áldomás- helyéi és feljött Budapestre, ahol beiratkozott az egyetem orvosi fakultására. Egy esztendeig hallgatta az előadásokat- Itt is kitűnő diák volt, kollokviumai egytől-egyik nagyszerűen sikerültek, de belátta, hogy a maga erejéből nem tudja orvosi tanulmányait tovább folytatni és belépett az irgalmas-rendbe. Évekig becsülees tisztességtudó tagja volt a rendnek, amikor elkövetkezett a proletárdiktatúra és ebben az időben olyan magatartást tanúsított, amely szükségessé tette a rendből való eltávolítását. Ez azonban olyan formában történt meg — minden feltűnés elkerülésével — hogy Csézii önként lépett 'ki a rend kötelékéből.

Csézii ismét szabad lett, bekerült a világ forgatagába, újból beiratkozott az egyetemre

és ugyanakkor Óbudán fogtechnikai rendelőt nyitott, a Belvárosban pedig nagy és modern fogtechnikai laboratóriumot rendezett be és megnősült. Házasságával nagyobb összegű pénzhez is jutott, ennek segítségével még jobban tudta keresztül vinni nagy koncepciójú üzleti terveit. Úgynevezett mozgó rendelőt szervezett. Autói egész éven át bejárták az or-.

gyök írónő. Én csak egy buta, gyenge asz- szony vagyok..."

Még tart a levél. De ez már igazán c*ak nekem szól. Érre kézzel iroit levélben illik

válaszolni...

De itt még izermem kell a nyilvánosság előtt is: Nem buta és nem (gyenge asszony a levél írója. Erős és okos asszony. Mert tévedni könnyű. De a tévedést belátni és a maga lejtőn guruló életét ilyen gyorsan megállítani csak nagyon egészséges lélek tudja. j Szívből örülök, hogy szmnbe tudott szállni a i káros ellenáramlattal és szeretet segítségé- I vei leküzdötte a kísértést.

A „barátnőkéi“ pedig soha ne irigyelje. G- alc kívülről látott életük valójában cseppet sem irigylésremélló. Meg kelle nézni: mi rejlik a sok hazugság, képmutatód, önámUás, csalás, irigység és becsapás mögött. Mert ez az ilyen élet igazi lényege. Állandó és soha le nem csillapító beUő nyugtakin&dg, d&éálli fására, hosszabb időtartamra díjtalanul áll rendelkezésre. Csak munkásainkat akarjuk foglalkoztatni. Legolcsóbb munkabérek, csak a biztosítási költségek és a géphasználat megtérítését kérjük, bért nem kívánunk. Az üzemet az átvevő szabad igazgatására bízzuk/*

A hirdetésben benne tükröződik a mai gazdasági élet teljes kórképe.

szág lalvait és a Csúzli-laboratórium minden fogmunkát végzett, olyan olcsó árakon, hogy a konkurrenciát senki sem bírta vele felvenni. Majd az ország nagyobb városaiban rende löket nyitott. Ezzel nem is spekulálta volna el magát.

aNgys zenien ment a sora, csakúgy dűlt hozzá a pénz. Óbudán teikeket, házakat vásárolt. Budapesten is volt két háromemeletes nagy bérháza, majd a tőzsdén próbálkozóit. Első időkben ott is szerencse kísérte minden lépését.

Szerencsés értékpapirmanipulációva] megháromszorozta a vagyonát.

Abban az időben nyolc-tizmdlliárd koronája lehetett különböző értékekben. Ekkor történt, hogy abbahagyta az értékpapírokkal való spekulációit és a fogtechnikai laboratórium, valamint rendelők mellett igen nagy tételekben valutaüzletekbe ment bele, a leromló francia frankkal. Ezen nagyon sokat veszített. Vagyonának több mint a felét elveszítette a frank - spekulációvai.

Ez a veszteség ugylátszik elvette józan eszét és ahelyett, hogy visszatért volna abba a rendes polgári kerékvágásba, ahonnét oly hihetetlen anyagi sikerrel lendült ki az életbe, ga- bonaspekuíációkba bocsátkozott. Ez aztán tel-, jesen tönkretette. Maradék vagyona teljesen elúszott és ettől az időtől kezdve a tönkrement ember kapkodott füköz-fáboz, hogy segítsen magán s valamiképpen fentartkaosa magát.

Ngyszerü laboratóriumai egymás után mind idegen kézre kerültek. Óbudai házát a többi ingatlanaival együtt elárverezték és most ő valahol Budán hónapos szobában, majd később Rákospalotán rendezett be egy kicsi, igénytelen rendelőt. Mig itt működött keveredett apró szélhámosságokba és ennek során követett különböző csa.ásokat el. Hitelbe csinált fogakat, de

fedvzeti váltói vett és a váltót akkor sem

adta vissza,

mikor már a részleteket kifizették, hanem tovább forgatta. Majd elhíresztelte, hogy telkei vannak és ott lakóházakat fog építeni. A bérlőktől építkezési hozzájárulás óimén ki- sebb-nagyobb összegeket vett fel.

Egyrészt azonban nem épített, másrészt pedig, ahogy elkészült egy ilyen lakóház, kiderült, hogy az az építkezés olcsó és silány volta miatt lakhatatlan. Végül is összecsaptak feje fölött a hullámok, adósságait sehogy sem tudta rendezni.

Feljelentették, letartóztatásba került és így érett meg az ő ügye a bűnügyi főtárgya- lásra, amelyen most hangzott el az Ítélet

bélést, nem ismerő lelki ingerlékenység űzi- hajtja őket, hogy, mint női Ahasvérusok, soha elnyugvást, megelégedettséget, szóval igazi boldogságot ne találhassanak. Folyton vágynak valamire, — de, ha elérték, elkeseredve dobják félre: nem ezt akartam! És áll ez nemcsak ruhákra és ékszerekre, lakásra és autókra, de férjre és gyermekre is... És máris uj vágyban, oldják fel elégedetlenségüket. Realitásokkal soha nem számolnak, beteg fantáziájuk világában. S ennek a világnak örö>k mozgatója az elégedetlenség. Mindennel és mindenkivel elégedetlenek, —

elsősorban azokkal, hihet balsorsuk közeliikbe sodort. S amikor minden rafinériával, testileg lelkileg kikészítve a világ legbájo- sabb mosolyával és leglágyabb hangjával sietnek „barátnőik" ölelésére, csak avatott szem kell ahhoz, hogy meglássa a kémlelő pillantásukat, mely végigfut a legjobb barátnőn: nincs-e rajta valami újabb* drágább fegyvert/

Párisi színházak

Páris, február. Az avanl garde-szrinházafc^

helyesebben azok a színházak, amelyeket néhány év előtt még avant-garde-szinházaknak neveztek, szépen boldogulnak Parisban; úgyszólván csak ezek bodogulnak. Nem csoda, ha kissé ellanyhul egykor ördöngős tempójuk; eikényeimesednok és pocakot eresz.- tenek, mint a legtöbb arrivált ember és intézmény. Nem csoda, ha már olyan intraná- gens, megalkuvást nem ismerő hajlékai a művészetnek; mint az érvényesült emberek általában, ők is kompromisszumot kötnek. A Comédie de Champs E'yséés Rotschüd báró darabját adja elő, akit régebfben csak a bernié várton játszottak, ott is — a saját pénzén. Az Ateliar-szinház, amelynek Duilís, a híres színész és rendező az igazgatója és amely külvárosi színházból Páris égjük legdivatosabb színházává lépett ölő, az utóbbi években sikert sikerre halmozott s Stefan Zweig Volponejával évszámra produkált táblás bájakat, jelenleg Jules Romains Musser ounü darabját játsza már hónapok óta. De az ambiciózus igazgató nem nyugszik bele, hogy a társulata egész nap tétlenül sétáljon es csak: este mondja fel gépiesen az untig ismeri szereket. Elhatározta, hogy minden második kedden uj darabot játszik, függetlenül az egyfolytában lezajló előadásoktól.

Legutóbb két forradalmi darabot választott, olyan értelemben, hogy mind a kettő forradalomban játszódik, az egyik fájdalmasan valóságos, a másik képzelt forradalomban. Katajev, fiatal orosz iró darabját a kommunisták példának szokták felhozni arra, hogy Moszkvában tombol az irodalmi szabadság. Valósággal kérkednek ezzel a darabbal és a szerzővel, akit történetesen nem akasztottak föl. Na,gyón valószínű azonban, hogy a kirakatdarab propagandacélokra készült, hogy kifelé hazudjak az Oroszországban uralkodó „liberális” szellemet. De akárhogy áll is a dolog, a szovjet „kifigurázás"‘-a nem túlságosan veszedelmes. Katajev darabja kiesé megcsipkedi a szovjet-erkölcsöket, de csak olyan formán, mint a lojális hivatalnok, aki anekdotákat tud a főnöke apró szokásairól, de egy pillanatra sem vonja kétségbe, hogy a legtökéletesebb főnök a földön.

A vígjáték elme A kör négyszögesítése, hősei két fiatalember, akik együtt laknak egy kopár szobában, amelynek két szalmazsák minden bútorzata és egyetlen szórakozásuk, hogy kiülnek egy volt sétatérre, amelyről a virágok a cári uralom óta végérvényesen eltűntek. A szomorú környezet nem akadályozza meg őket abban, hogy tavasszal ne legyenek szerelmesek az európai „kapitalista” fiatalemberekhez hasonlóan. Mindkettő szerelmes, mindkettő megtházadosik, ami Szovjetorosz- országban judvalevően igen egyszerű dolog ée mindkettő eltilkolja a másik elől, hogy megnősült. A darab azzal végződik, hogy jelentkeznek az anyakönyvi hivatibau és mégegyszer házsságot kötnek, — más kombinációban. Az ötlet nem túlságosan uj, úgy látszik, az esztétikai forradalom nem jár együtt a politikai forradalommal és minél merészebb a társadalom átalakításéban, annál óvatosabban és szolgaibban halad a régi irodalom kitaposott utján. A forradalmárok visszatértek a jó öreg Kotzebuehoz.

Fleuret és Girard kis komédiája, a „Testvériség”, nagyobb intellektuális színvonalon de légüres térben gúnyolja ki a forradalmi erkölcsöket, sőt magát a forradalom eszméjét „Libériád köztársaságban”, amelynek az a hibája, hogy — nem létezik.

Uj tcxtitíőzsilét nyitottak meg hivatalosan Rrfiss- Sío’bon február 21-én. Essen a tőzsdén mindenfajta textilipari nyeneanyYigg.il és készáruval fognak kereskedni, kfeszáimiiitva a konfekcióé árul is. A szövet és hészruha kereskedők egyesülni alkarnak ezen a tőzsdén a nyersanyagok célirányáé és »olcsó beszerzése céljából.

Higyje el kedves testvérem: többet ér az urának egyetlen simogató elismerése a ma- gavarrta ruháért, egy olcsón előállított jó ebédért, gyermekeinek egy mosolya, mint ezeknek az úgynevezett „barátnőknek" hisztériás felsőfokban elzengett, dicsőítő himnusza.

Ha egyszer láthatná ezeket a nemrég irigyelt asszonyokat egyedül, mikor a sok cifra ronggyal együtt erőltetett jókedvüket is levetik magukról, látná, hogy üres tekintettel bámulnak bele kietlen világukba. Mert nincs benne egyetlen elnynöbaló fix pont sem, amibe bekapaszkodva időnként legalább tneg- pihenhetnének. Bizony mondom, hogy ez gyógyitallá meg végképpen. Soha nem irigyelné többé őket, hanem boldogan gondolna a magy, egyhangú, de minden hangzavartól ment, apró, de mégis teljesen kielégülést, adó örömeire s a családban Maga által jolvasztott derűs békére és nyugalomra.

SzoutuúháljnLué Szabó Midi

Obméa egykor leggazdagabb

logtechmkusának tündöklése és bukása

A szolgaié gényböt szigorló orvos, maid a konjunktúra idején többm szoros métísárdos leit — Frankon és búzán spekulálta et óriása vagyonút és most csalásért nyolchónapi börtönre Ítélték