Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-27 / 48. (2565.) szám

2 1931 február 27, pénteki A sziovenszkóf gyáripar ultimátuma a csehszlovák államvasutakboz & gyáriparosok a tarifa leszállítását és az államvasutak kommerciaüzálását kévetelik, ellen­kező esetben autássállitásra rendezkednek be —A vasutügyi minisztérium ankétet hivott egybe Prága. feibniér 25, A Slemiiská Politika rrja: A csehszlovák gyáriparos ofk központi követsége közzétette a csehszlovák 41 iá mi vasutak reformja kérdésében megszövege­zett mentő rand urnát Ez a memorandum an­nál figyelemreméltóbb, mert kész ultimá­tum jellegével bír. Á memorandumot a gyáriparosok központi szövetségének közle­kedésügyi bizottsága állította össze legutób­bi ülésén s a memorandum többek között ebeket tartalmazza: Az autóforgalommal fo­lyó versenyben a vasutak számára egyetlen­egy lehetőség marad: a tarifa leszállításával fokozni a forgalmat. Ehhez azonban alapve-! tS módon reformálni kel a közle kedés ügyet: j mindenekelőtt szükségéé megváltoztatni a | vasutügyi min is ztériumnak a parlament előt­ti felelősségéi és széles alapokon kommer- dtaMzálna keli a* államvasutakat. Különben a vasútoknak magánkézbe való átadására kellene gondolni, úgy hogy a vasút élére egy olyan felelős funkcionáriust kellene ültetni, aki a vezérigazgató jogaival rendelkeznék. Holmi adminisztratív rendelkezések nem elegendők, A memorandum végül hangsú­lyozza, hogy amennyiben a gyáriparosok szövetségének követeléseit nem honorálják, akkor a csehszlovák gyáripar versenyképes­sége érdekében automobilszálMtásra lenne kénytelen berendezkedni. A Lndová Politika azt írja, hogy a memo­randumot a szlevenszkói gyáriparosok szö­vetsége nyújtotta be a vas útügyi miniszté­riumnak és a szlovénekéi vasúti tarifák rendezését követeli. Az esetben, ha a szlo- venszkód gyáriparosok szövetségének köve­teléseit nem teljesítenék — írja Miesura lapja, a Lndová Politika — a szloven&zkói gyáripar kimondja a bojkottot a saloveausz- kói vasutakkal szemben olyanformán, hogy autóra ohdl okon fogja szállíttatni úgy a nyersanyagot, mint a földolgozott árut, me­lyet eddig vasúton szállíttatott. A szlovenss- j kói gyáriparotsok memorandumának máris megvan az az eredménye, hogy a vasutügyi minisztérium valós rinüleg a legközelebbi napokban együttes tanácskozást hiv egybe, amelyen megtárgyalják annak lehetőségeit, lehet-e és milyen formában lehetnie a memo­randumban vázolt követelés cknek eleget tenni. Micsura lapja jelentéséhez hozzáteszi, hogy a gyáriparosok szövetsége alapos meg­fontolás után nyújtotta be memorandumát és nagy kérdés, hogy kategónükns követelései­től — még a legkisebb részietek tekinteté­ben is —■ el fog-e áHani. Kos&a, február 26. Dóbrámszlky János nem­zie{gyűlési képviselő a múlt hét folyamán végiglátogatta az országos keresztényszocialis- ta párt szervezeteit a gálszécsi, nagymihályi, homjonnai és szobránoi járásokban, minde­nütt pártértekezletek és népgyülések kere­tében beszámolót tartott. Gd-lszécsen csütörtö­kön pártértekezjlet volt amelyen a helyi szervezet tagjai igen nagy számban jelentek meg. Az értekezletet No^ék István dr. helyi elnök lendületes szavakkal nyitotta meg. D&brámfizky képviselő nagyhatású beszámo­lója után GasoVsziky Gyula körzeti titkár és Htiber György hóra kisgazda szólalt fel. Gyűlés után a párühivek és pártvezetőik tekin­télyes számban maradtak együtt fehérasztalnál Másnap délelőtt N^gymihé^y Ixm körzeti pártgyüilés volt, amelyre a vidéki pártszer­vezetek. kiküldöttei oly tekintélyes számban I jelentek meg, hogy a Bika-szálló nagytennét jj a hallgatóság teljesen megtöltötte. Itt K<&t- ; samflziky Jenő helyi szervezeti elnök, h. pol­gármester nyitotta meg az ülést, majd Dob- ráfiszky János képviselő kimerítő beszámo­lót mondott «. politikai helyzetről, a parla­menti munkáról és megfelelő kritikában ré­szesítette a kormánypotlátíka céljait szolgáló uj pártalafcitási kísérleteket A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a hallgatóság sokáig ünnepelte a népszerű képviselőt. Gyűlés után BwaamHM A vasutügyi minisztériumnál szerzett érte- ; sülösünk szerint a memorandum a miniszté- : rium elnökségéhez beérkezett s azt áttanul­mányozás végett kiadták a III.—2—4. ügy­osztályoknak. Az áttanulmányozás után a minisztérium tényleg tanácskozásra fogja egybehívni az érdekelt szlovenszkói köröket, avagy írásbeli választ fog küldeni a szlovén- szkot nagyiparosok szövetségének. Kmets József, a párt. lelkes taga látta ven­dégül Dobránszky képviselőt és a helyi veze­tőség tagjait, majd ugyanaznap este a helyi szervezet tertott népes taggyűlést. Itt is hosa- szabb beszédet mondott Dobránszky képvise­lő. A nagymihályi szépen sikerült pártnap után Szobráncra rándult át a képviselő, ahol Fedor Miklós képviselő is csatlakozott hozzá. Vasárnap délelőtt 11 órakor a község népe élén a helyi szervezet vezetőségével kitüntető szeretettel fogadta a megérkező Dobránszky János és Fedor Miklós nemzetgyűlési képvi­selőket. Gyűlés előtt a szobráoci templomban istentisztelet votlt, a,mi kőris a szentmisét Dobránszky János celebrálta. Mise után a környékbeli, falvakból érkezett néptömegek­kel átvonultak a most épült Schwartz-fé!« vendéglő hatalmas termébe, amely zsúfolásig megtelt a hallgatósággal. A gyűlést A nder György kisgazda nyitotta meg, majd Féder Miklós nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra, aki a tőle megszokott meggyőző, lelkes hangnemben beszélt * politikai hely­zetről s a gazdaságii válság okairól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dobrán^cy képviselő beszámolt parfcanenü nranfeáMPodá* sdról. Majd Habér György kritizálta « certwrio­vák pártoknak a falu megtévesztésére Irányu­ló munkáját 0 lelkes hrtvallást tett az orszá­a iSHaasarasmigiBigigB A ii@resstéBiirsi0®iaiisfa ©árt sikerült gyűlései a semmién! Járásban DobránszSo János, Fedor Miklós és Reisttimann Gyula beszámoló körútja VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regény© (Copyright, by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap- — Után nyomáé kivonatosan is tilos.) (58) Élesen berren a csengő. Vége a szünetnek. Dammholt kellemetlenül, beáll a sorba az ajtó előtt. Sétálok az osztályban. Ott ülnek a cseme­ték és karbafüzik a kezüket. Nagy szemük­ben még benne van a gyermeklélek minden félénk csodálkozása. Annyi bizalom és bit sugárzik a tekintetükből, hogy már fáj. „. Itt állok előttetek, egyike annak a száz­ezer csőd bejutót tnak, akinek csaknem min­den erejét szétrombolta a háború... itt ál­lok előttetek és tanítótoknak és vezetőtök­nek kellene lennem. De hát mire tanitsalok benneteket? Mondjam meg, hogy húsz esz­tendő múlva kiszáradtok és elnyoomrodtok, •legszabadabb ösztöneitek elaenyvednek és könyörtelen tucatáruvá fog préselni mind­nyájatokat a sors? Mondjam el, hogy minden műveltség, minden kultúra és minden tudo­mány egyszerűen csak borzalmas gúny mind­addig, amíg emberek gázzal, vassal, lőpor­ral és tűzzel, Isten és az emberiség nevében háborút indítanak egymás ellen! Mire tanít­salak benneteket, ti csemeték ... akik egye­dül maradtatok, tiszták ezekben az iszonyú esztendők l>en ? Mert mire taníthatnálak? Mondjam el, ho­gyan kell kézigránátot begyújtani és embe­rekre dobni? Mutassam meg, hogyan kell va­lakit szuronnyal ledöfni, puskaaggyal leütni, ásóval lemészárolni? Mutasson meg, hogyan kell puskacsövet beirányitani valami olyan megfoghatatlan csodára, amilyen egy lélek- ző tüdő, egy dobogó mell, egy élő szív? Mondjam el. mi a. tetanusz-görcs, milyen a s/élröriosolt gerinc, a fellépett koponya? ír­jam le, milyen látvány a szétfreccsenő agy­Pordifeffa; Szabó Lőrinc velő, az összezúzott csont, a kifordult bél és bendő? Mutassam meg, hogy nyög, aki has- lövést, hogy. hörög, aki tüdölövést és hogy fütyül, aki fejlövést kapott? Egyebet nem •tudok! Egyebet nem tanultain! Vigyelek oda benneteket a zöld és szürke térképhez, fussak végig rajta az ujjammal és mondjam meg, hogy itt meggyilkolták a Sze­rété tét? Magyarázzam el, hogy azok a köny­vek ott a kezetekben tőrök és hálók, ame­lyekkel gyanútlan lel kotokét a frázisok bo­zótjába és a meghamisított fogalmak drót- akadályaiba csalogatják? Térdeljek le előt­tetek és könyörögjek, hogy ne engedjétek a gyermekség meleg fényét a gyűlölet emésztő lángjává aljasitani? De hiszen én magam is úgy állok előtte­tek, mint egy beszennyezett, mint egy bű­nös és azt kellene mondanom, hogy: bocsás­satok meg! A homlokotokat még az ártatlan­ság lehellete lengi körül... hogy merhetné­lek én tanítani benneteket! Mögöttem még a múlt véres árnyai nyargalásznak... hogyan merészkednék én tiközétek? Nem keli előbb önmagam előtt ismét emberré válnom? Érzem, hogyan dagad szét bennem valami görcs, mintha mingyárt kővé dermednék és darabokra kellene törnöm. Lassan a székbe hullok és világosan átértem, hogy nem ma­radhatok itt tovább. A kezem kinyul, meg akarok fogni valamit, de nem bírom. Csak egy idő múlva, amelyet végtelen hosszúnak érzek, oldódik fél a merevségem. Felállók. — Gyerekek, — mondom fáradtan, — ha­zamehettek, ma nincs iskola. 1 A kicsinyek rámnéznek, hogy nem tréfá­lok-©. Megint bólintok: Igen, igen, menjetek ma játszani... egész nap, menjetek játszani, az erdőbe... vagy a kutyátokkal, meg a cicátokkal.., csak reggelre kell visszajönnötök... Erre aztán zörögve táskáikba dobálják a tolltartóikat és tolongva, csicseregve, lélek- szakadva özönlenek kilfelé. összecsomagolom a holmimat és a szom­széd faluba megyek, hogy elbúcsúzzam Wil- lytőL Ingujjban találom: az ajtófélfának dől és hegedűn gyakorol. Az asztalon , bőséges vacsora. — Ma már a harmadik — jelenti ki elé­gedetten. — Észrevettem, hogy raktárra tu­dok enni, mint a teve. Elmondom, hogy még ma este hazauta­zom. Willy nem az az ember, aki sokat kér­dezősködik. — Mondok valamit, Erost, — szólal meg elgondolkozva, — unalmasnak unalmas itt a világ, de amíg igy ellátnak, — az asztalra mutat, — addig engem fciz ló sem vontat ki Pestalozzi istállójából. Azzal előhúz a dívány alól egy láda pa­lacksört. — Magasfeszültség! -- mosolyog ée a cím­két a lámpa felé tartja. Sokáig nézek rá, — Te, Willy, de szeretnék olyan lenni, mint te, — mondom aztán. Amint az állomásra megyék, a szomszéd házból futva jön néhány lány. A pofikájuk piros, a copfjuk leng. A kertben ép egy döglött vakondot temettek el és imádkoztak érte. Most pukkerlit csinálnak és a kezüket nyújtják: — Viszontlátásra, tanító ur­— Maradjatok meg örökké ilyennek — gondolom magamban —• és ne akarjatok hős­feleségek lenni, akik heroikusán megtagad­ják magukat a férfinak, amig uniformisba nem búvik. Ilyenek is voltak! Sőt, hős­anyák ... A vonat előpöfög. A kémény füstje szür­kén gomolyog n csöndes estébe. 6. Ludwig Breyer csodálkozva teli int fel egy halom brosúrából és könyvből. gos keresztényszocialteta párt mellett. A szobránci gyűlés után Dobránszky János a Korumlán, majd pedig Pornókén, Vájnám és Tibán tartott pár tért-ke zl e teker, vett részt, Fedflr Miklós pedig Felső r e v i ete községben ment, ahol ugyancsak szépen sikerült nép- gyűlésen szónokolt. A szobránci járás jelen­tőé pártmozgalmi hetének megrendezése Csuha Sándor földbirtokos, a párt oltani lelkes vezetőjének és Ganyó István intéző­nek. az érdeme. Dobránszky képviselő innen a bomonnai járásba utazott, ahol a párt vezető exponen­seinél tett látogatásokat. Az elmúlt napokban szépen sikerült gyű­léseket rendezett az országos keresztén.yszo- cialista párt a bodrogközi járásban is. A gyű­léseken résztvett Fleischm-mm Gyula dr. tartgy. képviselő és Derfmyák Gusztáv titkár is. A leleszi páríórtkezleten főiképpen a bod­rogközi járás aktuális kérdéseivel foglalkoz­tak. Rámutattak arra, hogy ezen a vidéken ax utak teljesen járhatatlan-ok és minden bé­ren el van hanyagolva ez a vidék. A megje­lent párttagok arra kérték fel Fleischmann Gyula dr. tartgy. képviselőt, hogy sürgesse meg az országos hivatalban a lelesz-kaposi út­nak mielőbbi kiépítését, amire válaszolva Fleischmarm dr. kijelentette, hogy erre nézve az őszi tartománygyűlésen konkrét javasla­tot tett és az útépítés rövidesen megkezdő­dik. Derfmyák Gusztáv figyelmeztette a meg­jelenteket, hogy a sok fölösleges párta!akulás után most egy újabb párttal akarják szédíte­ni ée félrevezetni Bodrogköz népét. Mindez- ideig azonban egyetlen ilyen újdonsült párt sem tartotta be az ígéreteit. így lesz ez az uj „radikális földműves'4 párttal ie, amely mos­tanában körlevelekkel árasztja el a vidéket. Vasárnap Királyhehnecen tartott a párt lá­togatott gyűlést A gyűlésen nemcsak Ki- rálybelmec, hanem a vidék is szép számmal volt kémelve. Virágh Béla ref. lelkész el­nöki megnyitója után Fleischtmtnn Gyula dr. hosszabb beszédben számolt be a párt mun­kásságáról ée ismertette a párt legközelebbi feladatait. Rámutatott arra, hogy a mostani nehéz gazdaságii válságot a magyarság is csak úgy tudja leküzdeni, hogyha egyeégeg és egységesen követeli, hogy ag állami segiiteég- ben a magyarság is számarányának megfele­lően részesedjen. Majd beszámolt tartamány- gyCBéai munkájától. Utána Derfémyák Gusz­táv tűkért jelentésében teieplesie m uj pár* alalcitésd kfoértotsk eentmfista, őslakoselle­nes céljait A szépen sfkertft gyölést Tfrógh Bőki re­formátus káfcŐBz, helyi etoQk élőszavaival ért véget — Már visszajöttél? — Vissza, Ludwig, — mondom. — Rém ment Az embernek még magának sincs szi­lárd talaj a lába alatt Bólint — Szóval neked sincs? kérdési egy. idő múlva. Felnézek: — Hát teneked sincs? Keserűen mosolyog: — Mintha minden meg sóim babonás**. mi? Olyan silány és Aporodéit! Folyton pró* háltam megmagyarázni, hogy miért nem bír­juk mi megtalálni a helyünket Nécx osak as ásván ygyűjtőmén yemre, — egy csomó kvarc meg kő. De odakint a fronton iszonyúan meg­nőtt, szimbóluma lett számomra az életnek és a vágynak... és most megint csak kvar­cok és kovadarabok gyűjteménye, semmi több, és megvan a csalódás... — Ez érthető, Ludwig, — mondom, — azonban azért mégsem kelleoe olyan közö­nyösnek lennünk a jelen, sőt a jövő iránt Célokról, tervekről és vágyakról nem is szó­lok, ezeket talán éppoly kevéssé lehet né­hány hónap alatt elővarázsolni, mint krump­lit a pergőtűzben szétvert földből. Utóvégre minket mindÁn cserbenhagyott... még a fel­hők, a táj, meg a szél sem a régiek már. Lvdwíg elgondolkozik, aztán azt mondja: — Tizenhat nyarán Flandriában, nehéz tü­zérségi rajtaütés után, volt egy sebesültünk, akin már semmikép sem lehetett segíteni. Minden kötszerünket rácsavartuk, lekötöttük, amennyire osak lehetett, de semmi sem hasz­nált, a vér egyszerűen átcsapott. S a haldok­ló hanyatt feküdt a földön ée hallgatott és mögötte egy óriási felhő állt az égen; — este lett és a felhő egy nagy hegy volt, fehérből, aranyból és rőt. ragyogásból, valószinütlenül és pompázva állt a táj összelőtt barnája meg a sebesült fölött. Csendes volt és fénylelt és a haldokló csendes volt és vérzett, mintha összetartoztak volna és mégis: sehogy sem bírtam fölfogni, hogy a felhő oly szépen és oly részvételiül állt az égen, mialatt egy em­ber távozott az ólet bői.

Next

/
Thumbnails
Contents