Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-26 / 47. (2564.) szám

2 1951 február 28, es&törtíJlfr. Zstdóellenes tüntetések a pécsi egyetemen egy reklámSslm miatt Péi€8, február 25. Hétfőn este az országos film reklám iroda a pécsi Apolló-moziban egy írek lám filmet mutatót be, amelyben különböző helyi fölvételek voltak. A reklámíikn először a ‘zsidó mén zabák mutatta be s csak azután ké­rők a sor a pécsi székesegyház bemutatására. 'Emiatt nézeteltérés támadt a publikum között éss a zsidó és nem zsidó egyetemi hallgatók ösz- isseverekedtek. Kedden délelőtt az egyetemen folytatódtak a rendzavarások, ahol néhány zsi­dó egyetemi hallgatót tettleg inzuHáltak. Szer­dán újabb zsidóellenes tüntetések voltak az egyetemen. A diákok az egyetem épületéből ki akarták utasítani Agulár József zsidó joghall­gatót, aki revolvert rántott Ezen az igazoltató diákok annyira fölháborodtak, hogy meg akar­ták lincselni és a joghallgatót csak nagy nehe­zen lehetett kiszabadítani szorult helyzetéből. Délután az egyetem kapuja előtt megverték Weisz László tanárjelöltet. Az egyetem tanácsa a legszigorúbb intézkedéseket foganatosította és a rektor két napra bezáratta az egyetemet. 'Az országos filmreklámiroda kötelezte magát, begy a reklám-filmből &s inkriminált részeket kivágja. merték a tömeget. Weddingbem fiatalkoré munkanélküliek megkísérelték, hogy be- hatoljanak egy iskolába és az iskoláisgyer- mekeket a sztrájkban való részvételre szó­lítsák föl. A rendőrök a szorongatott gyer­mekek segítségére siettek és szétoszlatták * munkanélkülieket. Déli tizenkét érakor a Sehouhauser Tor környékéin ajabb gyülekezés támadt, de a rendőrség kénytelen volt gumibotját hasz­nálni, Több helyen a posztóié rendőröket ás megtámadták a munkaiiélküllek. Wed- dingben. délben a tüntetők több üzletet ki­Ukrán irredenta rfipiratok a munkácsi tanfelügyelöség által kiosztott elemi iskolás tankönyvek között Az ukrán irredenta titokzatos keze Charkovban nyomott rSpfratot csempészett a hiva­tásos kiadványok közé — Az ungvári rendőrség elkobozta az ukrán nyomtatványokat Ungrár, február 25. (Rusziiiiszikói szerkeszilőségiüiuklől.) Az uk­rán nyelvi mozgalom mellett, amely lehetet­lenné tette, hogy Ruszinokéban egységes nyelvhasználat vezettessék be, mind meré­szebb lépésekre ragadtatja el magát az uk­rán irredenta mozgalom is. Ez a mozgalom a Kárpátokon túli ukránok Nagyükrajnát fel­támasztó nemzeti álmából táplálkozik. Emel­lett van egy harmaddik ukrán mozgalom is, melyet a kommunisták szitának a Szovjet Uk­rajna eszméje jegyében. ügy Iá Iszik, ennek a gondolatnak népszerű­sítéséi volt hívatva teljesíteni az a titokzatos raboltak. A munkanélküliek váratlanul és villámgyorsan egy négyszáztagu roham- esoporíot szerveztek és ez a csapat régig- száguldott a R.oin/ickendorfi uocátii. Útköz­ben 1 ©döntötték az uecai árusok kocsijait és elrabolták áruikat. A tiintető menetben csupa fiatalkorú munkás vett részt. Az út­jukat álló üovasrendőröket a tüntetők kő­záporral fogadták. Az egyik hivatalnok súlyosan megsebesült. Még mielőtt a rendőrök megkezdhették volna a 'táma­dást, a tömeg benyomult az egyik vajüz­letbe és kirabolta azt. Egy óra tájban si­került a tüntetőiket megfékezni. Siölnoksn nagysbbszabásu kommunista összeesküvést lepleztek le Budapest, február 25. (Búdapós?,ti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A mai napon az egész rendőrség permanenciában van. Az éjsza­ka folyamán az egyik pesterzsébeti vendéglő­ben hat kommunistát vettek őrizetbe, akik a tüntetés előkészítéséről tárgyaltak. A perifériá­kon és több pestkörnyéki községben gyanús egyéneket fogtak ©L, akik tüntetésre hajtogat­ták a munkásságot. Több helyen röpcédulákat találtak. Különösen a parlament körül erősítet­ték meg a rendőri őrjáratot, mert & rendőrség úgy értesült, hogy itt akarnak, fölvonulni & tün­tetők. Ma délig azonban semmiféle rendzavarás nem történt Budapest, február 25. (Budapcezti szerkesz­tőségünk telefonje!entéee.) Ma délben fél 12 ' óra után az Erz«$ébet-kÖraton sok munkanélküli gyülekezett. A tömeg némán sétált föl és alá. Minthogy azonban nyilvánvalóan tüntető szán­dékkal sétálgattak, békés magatartásuk elle­nére a rendőrség a tömegből mintegy ötven embert a kerületi kapitányságra szállított, ahol az igazoltatás folyik. Szolnok, február 25. Ax itteni rendőrség messze szétágazó kommunista összeesküvést leplezett le. A szervezkedés, amely a sejt­rendszeren alapult, az Alföld forr ad almost tá- sát tűzte ki céljául. A rendőrség eddig már számos letartóztatást eszközölt és további le­tartóztatások la várhatók, A kommunista szervezkedés szálai a közeli városokba és falvakba is elnyúlnak. akció, melyre eddig még a rendőrség seim tudott kellő világosságot deríteni. Némely cseh lap, de különösen az Ungvá­rion megjelenő „Podk. Hlasy“ a napokban cikket közölt „Az ukrán, dzsungelból" cím­mel, melyben uitalt arra, hogy a tanügyi re- ferátus uraival egy autó szaladgált Munká­cson. Az urak Munkácson egy ukrán, erősen államellenes röpirat ügyében nyomoztak, melyet Ismeretlen kezek a tanügyi referálus által továbbított könyv küldeményekhez csa­toltak. A lap szerint a tanfelügyelőség a könyveket, a munkácsi tankerület Iskolái részére, a szovjet-ukrán központtól: Charkovból rendelte. A cikk nem nevezi meg világosan, hogy a könyv és röpirat tartalma a szovjetellenes nagyukrán irredenta mozgalom céljait szol­gálja-e, vagy a szovjet-ukrajua irrendeuta- álmáit propagálja? Az ungvári rendőrigazgatőság a titokzatos ügyben megindította a nyomozást, mivel a tanügyi referátus olyan tartalmú bizalmas jelentést tett a rendőrigazgatóságon, mely szerint az ukrán irredenta irányzatú tan­könyveket csempészi!tón hozták be Ruszim- szköba. A nyomozás eddigi eredményéről Blaha dr. rend önigazgatók elyettes, aki a nyo­mozást személyesen vezette, a következőket mondotta: — Tudomásunkra jutott, hogy több pod- karpatská msi iskolában ukrán irredenta iránys&tu könyveket terjesztettek a tanuló­ifjúság között. Megállapítottuk, hogy a könyveket a* iskolaügyi referátus osztotta szét. A könyveket természetesen elkoboz­tuk. A Munkács é« Suolyv* környéki isko­lákban nagyarányú könyvlelogialások tör Matek. i _ A rendőrigazga tő-hely ettoe nyilatkozatából nem állapi Iható meg, hogy miiként kerültek a tanügyi referátus által kiosztott tanköny­vek közé ax ukrán irredenta tartalmú nöp- íratok. Úgy értesülünk, hogy a LastMc® sásnfl ár­redenta röpirat már a múlt éviben került Rusziinszkó földjére. Egy munkácsi járásban működő tanító ugyanis azt vallotta, hogy a múlt ér kezdetén kapta az iskolaügyi re­ferátus könyvküldeményében a brosúrát. Félt, hogy kellemetlensége lesz, ha a dolgot szolgálati utón jelenti, ezért tanácskozott kollégáival s végül átadta a brosúrát a ta­nítóegyesület titkárának. A rendőrség különböző ruszimszkói iskolák könyvtárában is házkutatást tartott s Ber­linben, Charkovban és Galíciában megjelent ukrán könyveket foglaltak le, amelyekben Ruszinszikót „Zakarpatska Ukraina“-nak ne­vezik, hangsúlyozzák a terület néprajzi kíku- tatásának szükségét, amely föladatra szerin­tük a cserkészoroainizációk vannak hivatva. Szigorúbb föltételek a reud* szeres telefonbeszélgetések előfizetésénél Prága, február 25. Március ékeiével az égésé köztársaság területén beszüntetalk az ínterurbán te- iefoDbeszégetéseik'nek határozott időre való rend­szeres előfize'jósók Ehelyett március elsejével' be­vezetik a napi előfiaoetiést. amely bizonyos feltéte­leidhez van kötve. Az eső megkötés az, hogy csak miinitmáíisai! havi harminc beszélgetést lehet előre megrendeíitti, úgyhogy a vasárnapért is Mzetoi kell Az előfizetés aszerint fizetendő előre, hogy vájjon az előfizető naponta a megszabott órában három, vagy hat percet besaél-e. Az előjegyzett beszélgetés diját előre ‘kel fizeted, miig eddig a rendes telefon­beszélgetés! dijaikat utókig fizettéik. He ea előjegy­zett időn túl ás beszól az előfizető, úgy az előfizetési dijat azért az időért, amennyivel meghosszabbítót- iák a beszélgetést, pótlólag háteleaiik. További váb toefe történtük oly irányban, hogy 8-tól SWg débelőtí. továbbá délután IS^tól 15 óráig ás 17 árától 19 óráig a rendes dájszábée érvényes. sn% más időben a dijeasbáenftk hárotnezoraeát keS fisoetm. Kevés­bé Éorgaknoa időben, ama ecte lkát órától reggeá 8 óráig minden beszélgetésnek a diját a rendet díjnak as 50 száza iákéban áftapitjék meg. Ugyass- cank beezQmtetBfe aa állandóén előjegyzett tcéefoo beaBélgetéseket Aumtráévul és Jiéroetarraággsá. úgyhogy a jövőben mókái hároimenras dájsaabá* mólóét! lehet • vászon v tatokban ta beszélni. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erkh Mária Ramarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utána vöm á« kivonatosam is tilos.) (57) 4. A lámpa fényköre megvilágítja az, asztalt. Előttem kék irkák halmai. Mellettük egy üveg piros tinta. Átnézem a füzeteket, alá­húzom bennük a hibákat, beléjük teszem az itatóst és becsukom őket Aztán felállók. Ez az élet? Napoknak és óráknak ez a színtelen egyformasága? Tulaj­donképpen milyen kevéssé tölt kil Még min­dig túlsók időm marad a gondolkozásra. Azt j reméltein, hogy az egyformaság meg fog nyugtatni. Pedig még nyugtalanabbá tesz. Milyen hosszúak itt az esték! Kimegyek. A félhomályban szuszognak és topognak a tehenek. Alacsony zsámolyokon lányok kuporognak mellettük. Fejnek. Mind­egyik mintha egy elkülönített kis szobában ülne, amelynek jobbra és balra, állatok foke- tefoltos teste a fala. Kis fények lobognak rajtuk a meleg istállógőzben, a tej vékony su­gárba nasurog-a vödrökbe és a lányok melle reng a kék karton alattt. Felnéznek és moso­lyognak és lélekzenek és mutatják egészsé­ges fehér fogsorukat. Szemük szikrázik a sö­tétben. Mindenütt, széna- és állatszag. Egy darabig az ajló előtt állok, aztán visz- «zamegyek a szobámba. A kék irkák a lám­pa alatt fekszenek — így fognak feküdni mindig — így fogok ülni mindig, amíg las- een megöregszem és végül meghalok? Le kellene feküdnöm. A vörös hold lassan vándorol a pajta te­teje fölött és a padlóra veti az ablak kere­tét: ferde négyszög és benne fekete kereszt, amely lassan és folyton megy, felfelé száll. Egy óra múlva felmászik az ágyamra és az árnyék-kereszt a mellemre lopözik. f-ürditoffö ; Szabó Lőrinc Fekszem a nagy, kéken-pirosan kockázott parasztágyban és nem tudok aludni. Néha lecsukódnak a pilláim és én zúgva süllye­dek valami határtalan térbe.-., de az utolsó pillanatban egy hirtelen rémület megint éb­renlétbe nént és én tovább hallgatom, ho­gyan konganak le az /írák a templomtorony­ból, hallgatózom és várok és hánykolódom. Végül felkelek, felöltözöm. Kimászom az ablakon, kiemelem a kutyát és futok a me­zőre. A hold sül, a levegő zug és a síkság messze elnyúlik. Keresztben sötét szalag: a vasút töltése. Leülök egy borókabokor alá. Egy idő múl­va látom, hogy messze vasútvonalon jelző­lámpák sora lángol fel. Jön az éjszakai vo­nat. Halkan é3 ércesen zúgni kezdenek a sí­nek. A mozdony fényszórói felvillannak a láthatáron és fényc&óvák lövőinek előre. Ki­világított ablakaival elvágtat elöltem a vonat egy pillanatra a bennük levő kofferekkel és sorsokkal együtt egészen közel vannak a sza­kaszok ^aztán továbbsöprődnek, a síneken megint nedves fény ömlik el és már csak a messzeségből bámul ide az utolsó kocsi vö­rös lámpája, mint egy izzó, fenyegető szem. Nézem, hogyan fényesedik és sárgul a hold, keresztülszaladok egy nyurfaerdő kék derengésén, az ágakról esőcseppek hullanak a nyakamba, gyökereken és köveken botor­kálok át és ólom osan szürkül a reggel, mire hazaérek. A lámpa még ég.... kétségbeesve nézek körül a szobában ... nem, ezt nem bí­rom ki, húsz évvel öregebbnek kéne lennem, hogy bele tudjak törődni... Fáradtan és kimerültön próbálok levet­kőzni. Nem sikerül. De még elalvás köz,ben is ökölbe szorul a kezem... még nem enge­dek. .. nem hagyom abba.. [i 5­S A tízórai nagyszilnél, re «ző! a csengő. Órát adtam a felső osztályban. A tizennégy- i'éves fiuk most rohannak el előttem, ki a szabadba. Az ablakból nézem őket. Néhány másodperc alatt teljesen kicserélődtek, ieved- !ik az iskola kényszerét és visszakapják fia­talságuk frisseségét és elfogulatlanságát. Amikor előttem ülnek a padban, nem őszinték; valami lapulás, vagy stréberség, vagy hizelgés, vagy lázadás van bennük. Hót esztendei tanitás eredménye, hogy ilyenné váltak. Romlatlanul, őszintén és gyanútlanul mint fiatal állatok, jöttek a rétjeikről, játé­kaikból és álmaikból ide, az iskolába; — még az élet egyszerű törvénye uralkodott közöt­tük: a legelevenebb, legerősebb volt a vezé­rük és a többiek engedelmeskedtek. De a műveltség heti porcióival együtt egy másik, mesterséges törvényt oltottak beléjük: az, aki a legderekasabban bekanalazta a porciókat, kitüntetést kapott és első lett A többieknek az lett a kötelessége, hogy őt utánozzák. Nem csoda, hogy a legéletrevalóbbak ellenkezni próbáltak. Azonban engedniök kellett, mert hiába, az iskola ideálja a jó tanuló. De ugyan mit ér ez az ideál-..! Mi lett az életben a jó tanulókból?! Az Iskola üvegházában él­veztek ugyan némi rövid látszat-virulást... annál biztosabban elmerültek aztán a közép­szerűségben és alárendelt jelentéktelenség­ben. A világot csak rossz tanulók vitték elő­re, akikben az iskola ellenére elég erő ma­radt. Ez pedig már Ítélet a rendszer fölött, Figyelem a játszókat. Erőteljes, hajlékony, mozdulatokkal irányítja őket a bóeéros Dammholt. Az egész játszótérre kihat az energiája. Szemében támadó kedv és bátor­ság szikrázik, minden izma és ina feszül és a többiek vonakodás nélkül engedelmesked­nek neki. Tíz perc múlva mégis ugyanez a fin, ha majd itt ül megint a padban, megátal­kodott, dacos kölyökké válik, aki sohasem tud felelni és husvétkor valószinüleg elha­sal. Ha ránézek, jámbor képet, fog vágni és a hátam mögött rögtön fintorogni kezd, fo­lyékonyan fog hazudni, ha megkérdem, hogy kész van-e a* írásbeli feladata és fogja köpni a nadrágomat, vagy enyvescédulát tesz a székemre, mihelyt alkalma nyílik rá. A pri- musz pedig, aki most odakint olyan szánal­mas figura, bent az osztályban meg fog nőni, öntudatosan nyújtja majd az ujját, amikor Dammholt nem tud felelni s megadóan és dühöngve várja a szekundái A priniusz min­dent tud s még ezt is tudja. De nekem Damm­holt, akit tulajdonképpen meg kellene bün­tetnem, ezerszer kedvesebb, mint a sápadt m intetni. Vállat vonok. Nem voR ez már egyszer igy? Az ezredtalálkczónál, a Konersmanu* termében? Nem lett ott la egyesapásra sem­mi az ember és minden a foglalkozás, noha előbb minden egészen máskép volt? Rázom a fejemet Miféle világ ez, amelybe vissza­kerültünk ... Dammholt hangja végigsüvít az udvaron. As jár az eszemben, hogy vájjon javitana-e a helyzeten, ha a tanítónak rendkivül bará- tias kapcsolatot sikerülne találni a tanítvá­nyaival? Lehet, hogy a viszony jobb volna és egyet-mást el lehetne érni; alapjában vé­ve azonban ez a módszer is csalódást hozna. Az ifjúság élesen lát és megvesztegethetet­len. összetart és áttörheteflen frontot alkot a felnőttekkel szemben. Még nem szentimen­tális; közelebb lene! jutni a szivéhez, de be­jutni lehetetlen. Akit egyszer kiűztek a pa­radicsomból, nem mehet vissza- Van az évek­nek törvénye. Dammholl éles szemmel ki­használná a maga javára baráti viselkedé­semet. — Talán még bizonyos ragaszkodást is mutatna; ez azonban nem akadályozná meg, hogy ne lássa a maga érdekét. Azok a pedagógusok, akik azt hiszik, hogy egyntt- éreznek az ifjúsággal, rajongók és álmodo­zók. Az ifúiság egyáltalán nem akarja, hogy megértsék; olyan akar csak maradni, ami­lyen, védekezik a megértés varázsölő bacil- lus aellen, az a felnőtt, aki túlságosan tola­kodva közeledik hozzá, éppoly nevetségessé válik előtte, mintha gyermekruhát venne fel. Mi együtt érezhetünk az ifjúsággal, de az ifjú­ság nem érez velünk. Ez a szerencséje.

Next

/
Thumbnails
Contents