Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-25 / 46. (2563.) szám

t>ra:gai -AWAarhi ula? 1931 február 25, swrifa. Még egy pártalakitási kísérlet? Pfiga, február 25. A Lidové Noviny értesülése íserlnt e napokban megalakult Kassán a szlovensskói mezőgazdák radikális paraszti­pártja, amely *st a eéJt tűzte maga elé, hogy egységbe íömitritee Szlovenszkó vajamennyi mezőgazdáját aemzeti különbségre való tekintet nélkül. Ez a mozgalom a kassai mezőgazdasági szakszervezet­ből indáit ki, amelyet egy évvel azelőtt az agrár­pártból kivált Simek János, Benyó János és a volt keresstécyszociaíista Pásztor alapították, a vezető szellem pedig Ohocbolous János, a kassai Slavia- étteremnek egykori bérlője. A kassai mezőgazdák­hoz csatlakozott a varannói járás radikális paraszt és iparos pártja(?) is, amelynek megalapításában si szont Slivoveky volt szociáldemokrata titkár ját­szott vezető szerepet. Eddig 24.000 (?) szervezett tagja lenne a pártnak #9 március elsejével Nagymihályon és Pöstyénben titkárságot létesítenek. Polnohospodár néven a párt hetilapot is kiad. Már van autójuk is és nagy agitációs kampányt akarnak megindítani, hogy a legközelebbi községi választásokon elérhessék az első eredményt. A párt főbb programpontjai: az adórendszernek olyan egyszeríisitóse, hogy minden paraszt kiismerje magát benne; a földreform revi- íiója és a maradókbirtokoknak a gazdák között ^fogadható áron való szétosztása. Követeli az adó­hátralékok leírását és az ipari cikkek árának le­szállítását. Gondoskodjék as állam arról, hogy a ezlovensskóí ipart újjáépítsék. Minden Szlovén­iákén működő hivatalnok beszélje a szlovák és ma­gyar nyelvet stb. Közelednek a községi választások, g ügyi á te zik, hogy a levitézlett fő- és alvezérek, a pártokból kizárt akarno-kok és demagógok, titkos forrásokból szerzett pénzekkel meg szeretnék bolygatni a régi őslakos pártok szilárd sorait. Feltűnő, hogy Nyu- gatszlovenszkón tisztán „magyar1* pártalakitással kísérleteznek, mig Keletezlovonszkón már „szlo- vák-magyar“ pártot akarnak alakítani. Bárhonnan és akárkitől ig kapnak anyagi segítséget a „párt- alapítók14. kidobott pénz az, amit rájuk fordítanak, mert az évtizedes politikai viharokban pegedzett Őslakos ellenzéki pártok iránt a tömeg bizalmát semmilyen tnüellenzékies^eclö kormánypárti trük­kökkel ezután sem lehet megingatni. Zogu király ideges &éc&, február 35. Zogu király maréira kö­zepéig Bécsiben marad, ámbár az utóbbi na­pokba a olyan hírek terjedtek el, hogy az al­bán Összeesküvők újabb merényié let tervez­nek ellene. A királyt most jobban őrzik, mint ezelőtt. A Stunde jelentése szerint a király őrzésére kirencilt detekíiveket a rendkívül ideges Zogu tegnap többször magához hivatta, mert merény'eitől félt, de minden esetben ki­tűnt, hogy az „összeesküvők** ártatlan szál­lodai vendégek voltak. Pozsony, február 24. A szlovensakói regio­nális intézet előkészítő bizottsága hétfőn Sto- dola Kornél szenátor elnökletéivel ütést tar­tott. Stodola elnöki megnyitó beszéd étjein be^ jelentette, hogy az előkészítő bizottság elnöksége kidol­gozta a regionális intézet alapszabályait, s azokat a regionális intézetbe tömöiriilő ösz- sz3'8 szervezeteknek szét fogják küldeni azzal a kikötéssel, hogy megjegyzéseiket és kiegé­szítő javaslataikat egy héten belül tegyék meg, mert az előkészítő bizottság legköze­lebbi ülése, melyet március 9-ére hívtak egy­be, már végleges álláspontot foglal el az alap­szabályok kérdésében, hogy a regionális in­tézet megalakuló közgyűlését emiatt ne kell­jen későbbre halasztani. Az előkészítő munkálatok más irányban is 'gén előrehaladtak s jelenleg a regionális intését anyagi meg­alapozásáról folynak tárgyalások. A politikai pártok klubjai nagyobbrészt ki­küldték delegátusaikat az előkészítő bizott­ságba, egyedül a cseh néppárt és a nemzeti szo­cialista párt késik a delegálással. A szlovák néppártot az előkészítő bizottságon a következő képviselőik képviselik: Buday, Pólyák, Danihel, Pruzinsky, Grebáó-Orlov, Surovja.k és Janicek. Az előkészítő bizottság jóváhagyta az el­nökség eddigi intézkedéseit s elhatározta, hogy a szervező munkán kívül néhány sür­gős "gazdaság1 kérőé.- érdemi tárgyalásába is belefog. Haverka jelentése alapján elhatá­rozták, hogy a múlt héten megszavazott nagy beruházá­si államkölcsönböl a regionális intézet Szlovenszkó számára félmilliárdnyi sürgős invesztíciót fog követeim. A meliorációs vi/.gazdasági és erdőgazdasági beruházásokról Bella Metód tett jelentést s ennek alapján Ivánka ’udiilyányára az előké­szítő bizottság elhatározta, hogy^ a várgazda­ság! programban Szlovenszkó szamára a kö­vetkező tételek fölvételét fogja kívánni: a Duna szabály ozására 4 millió, a Mórra szabályozására 4 millió, a Vág szabályozó­sára 10 millió, a riricrők kihasználására 20 millió, s kikötőkre 15 millió. Továbbá követeli, hogy Szlovensakónak a® építkezési összegben való részesedése ugyan­olyan. arányu legyen, mint a cseh és morva tartományoké, azaz a kormányjavaslatban tervezett 25 százalékos hozzájárulás helyett 12.5 százalék. Kappa mérnök a szlovénszkóá vasúti tari­fáról tartott előadást. Szlovenszkőn 108G kilométernyi helyiérde­kű vasút van, vagy is az egész vasúti háló­zat 28 százaléka s itt eddig a tarifákat nem j számították át. Az e bből eredő károk ki-j számi thatatlan ok. Az állami szállítások kérdésében a regionális intézet követeli a szállítások evidenciában való tartását és az egye« országrészek közötti törvényszerű Briix, február ^4. A kerületi bíróság bün­tető tanácsa előtt ma kezdődött meg a február 4-i duxi véres események bírósági utó játéka Mint ismeretes, ezen a napon néhány száz vidéki kommunista tüntető Duxba akart ha­tolni, hogy a hatóságok által nem engedélye­zett munkanélküli tüntetésen részt vegyenek. A csendőrök a városba vezető utakat elzár­ták s a tüntetők és csendőrök közt összeüt­közésre került sor, amelynek négy ember­élet esett áldozatul. A tüntetők élén ment Stránsky kommunista szenátor, akit azonnal letartóztattak s ma állították a brüxi bíróság elé. A vádirat Stránskyt azzal vádolja, hogy február 4-én egy ötszáz személyből álió cso­port élén bűnös szándékkal indult Hladovic- ból Duxba és ezzel az emberek életét és ép­ségét veszélyeztette. Hatósági közeg elleni erőszakot követett ©1, mert Emmer esendörtörzsőrme«tsrt zzolgá- ílatának teljesítésében meg akarta akadá­lyozni. A vádirat ezután részletezi a tragikus ese­ményt e azt áilitja, hogy Stránsky szenátor I nyában. A .referátumok értelmében azonnal megvá­lasztották íx közlekedési és közszüllilási bi­zottságot. Egyhangúlag elfogadták továbbá Danihel képviselő indítványát, amely szerint az elő­készítő bizottság interveniáló küldöttségeit küld Prágába a jövedelmi adó parisaiirozása tárgyában. Az előkészítő bizottság legközelebbi ülése március 9-én lesz. Mint a Slovák írja, a ter­vezett regionális intézetet valószínűleg szlo- venszkói nemzetgazdasági intézetnek fogják elnevezni. búj lógatta a tüntetőket, hogy törjék át a csendőrkordont és tetfieg is mindkét kezével niegragadta s törzs qi* mester f egy veréb Stránsky szenátort négy ügyvéd védi, köztük van a prágai Bili Friedrich dr. is. A tárgya* lás elején, a vádirat felolvasása után a vé­dők azt kívánták, hogy a tanuknak beidézett csendőröket a bíróság ne esket fesse meg. i Stránsky vallomásában azt állította, hogy & kommunista népgyülés be tiltásáról nem volt tudomása, tagadja azt, hogy Emmer fegyverét megfogta volifna és tagadja azt is, hogy a tömeget bujtogatta volna. A tanúnak kihallgatott Emmer azonban cá­folja a szenátor állításait Szembesiléskor mindketten kitartanak vallomásuk mellett, Emmer kihallgatása közben rendkívül éles összetűzésre kerül! a sor az elnök és a védők között. A védők ismételten ianácskhatároga­tót követeltek újabb tanuk beidézésére. A tár­gyalást délután félbeszakították. Félmilliárdot követel Szlovenszkó számára a beruházási kölcsönből a regionális intézet előkészítő bizottsága Szlovenssköi nemzetgazdasági intézetnek fetfék efaevenü a „regfcnéHs intézetet”? Elkészült az atapszabálytetveset — Életrevaló követelések a vtxz berBkézésok terén koiuüngentálását az adófizetés összege ará­A duxi véres tüntetés a bíróság éléit Stránsky kommunista szenátor makacsul tagadja a terhére rótt Untsdeknkiyeüt! VISSZA A HÁBORÚBÓL Erícli Máris Remarque regénye Fordította: Szabó Lőrinc (Copyright by U. Feature Syndícate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (56) Fejemet csóválom és előveszem a világ- történelem tankönyvét. Háborúk, csaták, üt­közetek, egyszer egymással, máskor egymás ellen. Lipcsénél és Waterloónál az oroszok­kal, meg az angolokkal, 1914-ben ellenünk... a hétéves háborúban és 1866-ban Ausztria ellen, 1914-ben vele szövetkezve. Összecsa­pom a könyvet: ez nem Világtörténet, ez Há- borutörténet. Hol vannak a nagy gondolko­zók, fizikusok, orvosok, kutatók, tudósok ne­vei? Hol van azoknak a nagy csatáknak a leirása, amelyeket az emberek vívtak az emberiségért? Hol próbálják bemutatni a gondolataikat, tetteiket, amelyeknek végre­hajtásánál akárhányszor nagyobb veszélyben voltak, mint valamennyi hadvezér együttvé­ve? Hol van azoknak a névsora, akiket meg- kinoztak, elégettek, bebörtönöztek a meggyő­ződésűkért? Hiába keresem őket. Viszont megvan, részletesen, aprólékosan, minden kjs hadjárat. De talán az olvasókönyv hoz valami mást k. Felütöm. Költemények: Imádság a csata előtt... A lützowi vadászat... Este Leu- tbennél, a vionvillei trombitás ... Kedves ember az a császár... Huszárroham... To­vább lapozok: Egy nap Uralkodók életéből... TII. Napóleon elfogatása... na, gondolom, fogságba esni még mindig jobb, mint meg­szökni... azután: Hogyan vertük meg Grn- velottenál a francuzt, egy katona vidám visszaemlékezése.,.. közben néhány hazai Mp ét elbeszélés... és aztán újra meg újra a felcukrozott, szén ti mentálisan vagy pom­pázatosán körűlprémezett hadljdenotek, had­vezérek élete, dicshimnuszok a háborúra. Ir­tózat fog el, látva, hogy milyen egyoldalúan meghamisítják itt a haza fogalmát. Hol van a nagy költők, festők és zenészek életrajza? Ha ennek a tantervnek az áldozatai elhagy­ják az iskolát, tudni fogják a legjelentékte­lenebb fejedelmek uralkodásának idejét és a háborúik dátumát és azt fogják hinni, hogy ez a legfontosabb az egész világból; de Bachról, Beethovenről, Goethéről, Eichen- dorffról, Dürerről, Róbert Kochról úgyszól­ván sejtelmük sem lesz. A könyveket a katedrára dobom. Miféle tanítás ez? Mit keresek én itt? Mit csinálok itt? Cinkostárs legyek? Szorgalmasan rajzolnak a pala vesszők és a tollak és a negyven fej a táblákra és irkák­ra hajlik. Kitárom az ablakot. Nedves rétek, erdők és a tavasz szaga árad be a széllel. Mohón 3zürcsölöm. A gyors felhők még min­dig szállnak. Úgy érzem, mintha egy évszá­zad telt volna el, mintha azok a sárga lapok ott a katedrán a korlátoltságnak, a buta en­gedelmességnek és a hamisításnak egy év­századán hurcoltak volna keresztül. — Gyerekek, — mondom izgatottan, mi­alatt nyakamban érzem a márciusi szelet. A negyven szempár föltekint, De én már nem tudom, mit akartam mondani nekik. Nem is lehetne megmondani. Szeretném, hogy érezzék a szelet és a felhők örök nyug­talanságát. De ebből semmi sincs a tanterv­ben. A könyveket dühösen a fiókba dobom. A csengő megszólal. Vége az órának. 8. A. szürkület a sarokból lassan előnyomul a szobába és az árnyak összegyűlnek, mint­ha foglyul akarnák ejteni a teret. A kályha ínáriaUveg-lapjaí fényesebben izzanak. A fa­zékban dalol a víz. Kint íorokhangon szi­szeg a vihar és súlyos eső csapódik le. Aka­ratlanul felhúzom a vállaimat; — ha most ki kellene menni, végig egy agyagos futóár­kon csontig ázni! — Kezemet a tűzhöz tar­tom. A meleg: szeretkezés. Sokáig ülök igy. Velem szemközt egy fa­székben Luise Wessling. Vasárnap este van és én nem tudtam senki mást, akit megláto­gathattam volna. Willyt keresztelőre hívták és egyedül maradni nem volt kedvem. Kezemet mozgatom a kályha piros mária- üvege előtt. Az ujjak szélén éles-pirosan át­süt a fény. Olyan ez, mintha az ujjaim már egyáltalán nem is tartoznának hozzám, ha­nem átvilágított, szép, fénylő és önálló lé­nyek volnának. Kinyújtom és begörbítem őket: — de most egyszerre mintha tüzes ka­rommá válna valamennyi és egy láthatatlan nyakat fojtogatna, — és gyorsan elrántom őket... A szürkület már befüggönyözte a szobát. Az ablak előtt megfeketedtek a fák. Minden kis gally, minden ág élesen, mintha fekete papirből vágták volna ki, rajzolódik az égre, amely sárga és kék árnyalataival egy kékes­szürke felhőréteg felé emelkedik. A felhő­ben sápadt, almazöld csikók. A fáknak vala­mi furcsa hatalmat adott a közeledő este, olyanok volnának, annyira betöltenek és ösz- szeszabdalnak mindent Lombtalan koronáik sötét ereikkel befutják az eget is, amely vál­tozik. De a fák nem változnak. Mégis egyre hatalmasabbak lesznek, mennél jobban sá­pad az ég. Egy percre mélybarna, utnbraszin, nagyon meleg árnyalatba merülnek az ágaik... aztán óriásmód benőnek az éjsza­kába, amely lassan a magasba száll. Luise Wessling a karosrrékben ül, egész arcát árnyék borítja. Csak a nyaka fénylik Itt vagyunk lehál, egy szobában; jön az éj­szaka, az órák apró darabokra ketyegik az időt, kint zug a szélvihar és én szeretném megkérdezni, mint az idegen tanítványok a bibliai estén: Uram, mit tegyünk? Hangtala­nul és szakadatlan kering az idegen Hég és az egyedüllét fekete örvénye a ház körűi ée a villogásban és a suhanásban ott leng a fé­lelem, hogy be is törhet; — a félelem és a borzongás és az örök kérdés: Miért? Az em­ber sohasem magányosabb, mint amikor j gondolkozik. Itt ülsz te, egy mfi9ik ember, önmagáért való élet, amelybe semmi, még a szerelem minden tűzvésze sem vihet be. — Szerelem, ah, fáklya, amely szakadékba hull és igy mu­tatja meg, hogy milyen nagy a mélység1. Lehajlok a nyakadhoz, mert puha ívelése megragad, nincs bennem sóvár vágy, jókedvű som vagyok; lengő, fátyolos nagy szomorú­ság, amely azonban nem kínoz és nem éget, van bennem. Még távoli vagyok és kicsiny, amikor a kezeim lecsúsznak és talán csak azt akarom elmondani, hogy milyen idegen­nek érzek mindent... De amikor az asszony vállait megérintem, megborzongat belül valami. Nem a vér... csak a közelség tudata; szilaj vágy, de sem­mi remény. Reszketni kezdek, belülről, aztán a kezem és az ajkam is reszket Lehunyom a szememet — Hogy dideregsz, —- mondja Luise hal kan és egy lehelletnyi időre félénken az af kamra nyomja az ajkát Erre én sem bírom tovább, minden oldal­ról rámzuhan minden, amit elhallgattam, el­rejtettem, átkinlódtam, kitör a földből és be­szélni akar, görcsös reszketős rázza egész testemet és letipor, már elfelejtettem az asz- szonjt, csak egyet tudok: melegség, közelség, arcomat a ruhája redőibe szorítom, erősen, erősen, értelmetlen, zavart mondatokat da­dogok, szavak, hangok, könny télén zokogás, gye rínék zokogás, félelem, kin, magányos­ság: minden előtör, sohasem tudtam, hogy ennyire bennem volt, hunyt szemmel fek­szem és semmit sein akarok látni, semmit sem hallani, csak ezeknek a kezeknek távoli vigaszát a hajamon és ezt a nyugodtan csen­gő hangot, amely folyton csak egyet mond és semmi mást: — Ne sírj hát... ne sírj hát, te... jó les* minden... hisz majd csak jó lesz minden,..

Next

/
Thumbnails
Contents