Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-24 / 45. (2562.) szám

»mgm-Mag^arh1rla» 5 1931 február 24, kedd, ■■■■■HnKMKsmuzesemaam A téesőiek monstre népgyiilésen követelték a békeszerződésben megállapított határ helyreállítását Hatvanezer ember kétségbeesett küzdelme a mindennapi kenyér lehetőségéért A téescíek tovább folytatják életmentési akciójukat Técső, február 23. A Prágai Magyar Hírlap olvadói előtt ismeretes Técsö községnek és környékének problémája, amely a határkér­désből ered és amely hatvanezer embernek, a népes tiszaincnti községnek és egész környékének életérde­keit elevenében érinti. A Prágád Magyar Hírlap egyik legutóbbi szá­mában behatóan ismertette a téesöi problé­mát, amelyet azóta Hokky Károly országos keresztény szocialista párti képviselő is felho­zott a parlament fórumán. A técsöiek február 18-án népgyülést tartot­tak ebben a kérdésben, amelyen mintegy ezer ember vett részt­A népgyülés Issák Imre téesőd református lelkészt választotta meg elnökévé, aki rövi­den és tárgyilagosain ismertette a néj>gyülés egybehivásának okát és célját. Elmondta, hogy a sevresi békeszerződés a osehszlovák állam határát a román állammal szemben úgy állapította meg, hogy az országhatár Hosszú- mezőtől elkanyarodva a Tisza balpartjától, Szaploncának, Remetének és lőcsének a ka- tasztrális liatárán húzódjék a bérclelőn. Va­gyis ezeknek a községeknek nyugati volt ha­tára egyúttal a két ország közötti határt is képezze. Ilyen értelemben vették is hatal­mukba a nekik Ítélt területet a románok és Técső szabadod! járhatott a Tisza balparlján fekvő ingatlanadhoz. 1921 május 4-én azonban a lakosság, a par­lament vagy más illetékes fórum megkér­dezése nélkül a két állam külügyminisztere olyan megállapodást létesített, hogy Hosz- szumezötöl lefelé egészen a Tócső alsó ha­tárában levő Miesó dűlőig a Tisza legyen az országhatár s ezzel a hattárt a bércről le­hozták a Tiszához és Szaplonea, Remegte, Kövesláz ós Ferenpvölgy teljesen román impérium alá került. Técsöt pedig ketté­vágták és mintegy hétezer ka-tasztrális hold területe román fennhatóság alá került. A román hatóság az állami ordőkinostári er­dőket és birtokokat azonnal hatalomba vette, a magánosok birtokán pedig úgynevezett kis- ha tórát lépő engedői vek alapiján a tulajdonjo­got ós művelést továbbra is engedélyezte. Sok zaklatással bár, de a técsöiek mégis hasz­nálhatták földjeiket, igaz, hogy a korlátozás miatt sóik kárt szenvedtek. Most azonban kimondta a román állam bá­rósága. hogy egy állítólagos alkotmánytör- vónyi pont szerint a távollevő idegen ál­lampolgárok ingatlanai tetszés szerinti áron kisaiátífcandók és az akció már meg is kez­dődött. Katasstrális holdanként álltokig 200 lejt. negyven koronát akarnak fizetni a tu­lajdonosnak kisajálitási árként. A técsöiek minden követ megmozgattak, hogy ezt a szörnyű csapást elhárítsák, amint azon­ban az 1930 novemberében megtartott buka­resti csehszlovák—román konferenciából lát­ható, a román kormány nem hajlandó tovább­ra megengedni, hogy a técsöiek magántulaj­donukat a tízéves gyakorlat szerint tovább használhassák. Ezért kell a técsöieknek éle­tük alapját megvédelmezni. A népgyülés cél­ja az, hogy az utolsó órában tiltakozzék a tu­lajdon szentsége ellen készülő merénylet el­len, s a csehszlovák kormányon keresztül el­juttassa a téesődek jajszavát a leghatalmasabb fórumokig. A kettévágás mind a köt oldalon szinte gyógyíthatatlan helyzetet teremtett. A Romániához került részt ez az intézkedés elvágta Técsőtől, amely város neki idáig munkaalkalmat, a kereskedelemibe való be­kapcsolódást, vasutat, kultúrát, helyben or­vost, gvógyszertárt, jogszolgáltatást, egyszóval életet jelentett. Most teljesen el van vágva a világtól. Csak egy pillantás a térképre és azonnal látható, hogy mit jelentett a Romá­niához került résznek a száz lépésnyire fekvő, csak a Tisza medre által, elválasztott anya­község, ahol életének lüktető szive volt és mit jelent a mostani elzártság, vasút nélküli­ség. orvos- és patikanélküliség, gazdasági tön íremen és, kikapcsolódás a természetes szellemi és gazdasági életből. Ha szóUmi mer­nének, ők kiáltanák a leghangosabban, hogy: Mentsetek meg bennünket és kapcsoljaitok vissza az anyatesthez, Téesőhöz. Mit érnének vele az elszakított téesői lakosok, ha az elrek- virált földeket nekik adnák is, ha nem adnak hozzá piacot, munkaalkalmat. Mert sem a 30 kilométernyire fekvő Máramarossaiget, sem a még messzebbre fekvő Szalmán boldogulást nem jelenthetne az ottani elégedetleneknek, amikor Técső itt van a szájukban és semmi alapja nincs annak, hogy á sevresi határt az ő határozott kárukra megváltoztassák. A téesőieknek pedig halálos csapást jelen­tene az intézkedés végrehajtása. Ha elveszik a román impérium alatt levő földeket, igen sokan mindenüket elvesztik. Téosőnek a túl­só oldalon vannak az erdői, legelői, kaszálói, gyümölcsösed, amelyek ideát teljesen pótol- hatalanok. A népgyülés célja orvosláskeresés. A té­esőieknek a kormány és a világ itélőszéke elé kell terjeszteni nagy fájdalmukat, a gaz­dasági életüket fenyegető nagy veszedelmet és kérni kell. hogy mindkét fél állítsa vissza a sevresi békeszerződésben megállapított helyzetei, csatolják vissza Szaplonea, Reme­te és Ferencvölgy községeket Téesöhöz. Ha a román állam megköti magát s az enge­dékenységre másképp nem volna bírható, a most készülő peage-vasutvonali szerződés aláírásának megtagadásával kényszerítő erő ís van a csehszlovák kormány kezében. Éppen ezért az előkészítő bizottság kéri a népgyülést, hogy az illetékes minisztériumot távirati utón hívja fel a técsöiek jogának meg- védelmezéséire. A nagy lelkesedéssel fogadott elnöki be­széd után a népgyülés egyhangúlag egy nyolc pontból álló határozati javaslatot fogadott eh Ezt a határozati javaslatot a népgyülés előké­szítésének stádiiumábn már ismertettük és azokra a pontokra vonatkozik, amelyeket Is­sák Imre elnöki beszéde teljes egészében összefoglalt. Megválasztottak egy 26 tagú bizottságot is a melyet megbíztak azzal, hogy a« érdekül tok nevében járjon el minden fórumon és kül­döttségeket vezessen Ungvárira és Prágába, továbbá a legjobb belátása szerint irányítsa a técsöiek mentési akcióját. PCT Ed 1 Prága előkelő Tabarlnla Hotel Espianade­bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 érától — Torok kávéssá őr* 17 órától. Telefon 288-41. Telefon 288-41 Minden vnafranp és ünnepnap tánctea. Tizenhétévi legyházra Ítélték Klein Sándort, a nyíregyházai gyilkost — Szívbetegeknek és érelmeszesedésben szenve­dőknek a terméezetes „Ferenc Jómf*4 beaerüviz baflználata könnyű éo pontos bétmöködést bigtoelt Klinikai vizsgálatok fgaz/k’ák- hogy t> Ferenc József vb tcüknőeen agyvérzésre é? gutafltéere hajlamos idősebb emberüknek kitűnő szolgálatot te&z. A Ferenc József keeerttvíz gyó.gye-zertárakba.n, drogé­riákban /-■- füezerüideiekben kapható. Klein látható megnyugvással fogadta az Ítéletet, mert halálbüntetést vári — Az Ehreníeld-családotthagyja Nyíregyházát és Romániába vándorol ki Nyíregyháza, február 23. Klem Sándor bűn- pőrének szombat délutáni fő tárgyalás n az iz­galom nagyobb volt, mint bármelyik eddigi tárgyalási napon. A nyíregyházi birák, az ügyészség tagjai s az ügyvédek mindannyian megjelentek, hogy meghallgassák a por beszé­deket. Mielőtt azonban ezekre sor került volna, a bizonyítás kiegészítése során fölolvasásra elrendelt iratok ismertetése történt meg. De- tektivjelentéseke<t olvastak föl és ismertették Klein Sándornak a fogházban írott memoárjait. — Idegeimet tönkretették bizonyos dolgok —• igy szól a följegyzések egyik része — ós ide jutottam, pedig soha nem ittam és nem kár­tyáztam. A Stark és Magda közötti jelenet okozta a nagy idegességemet. Hányszor mond­ta Magda, hogy „ez az aljas Stark megint pletykázik“. Részletesen beszámol a gyilkos Ehrenfekl Magdával való viszonyáról. — Elgyötörve éltem már a gyilkosság előtt, letargiában éltem nagy szerelmi csalódás miatt, öngyilkos akartam lenni, de édesanyám lebe­szélt és kijelentette, hogy addig él, amig én. Annyira szerettem Magdát, hogy nem tudtam elképzelni, hogy másé legyen. de Magdáért nem volt érdemesM — Nagyon kérem a drága bíró urakat és az ügyész urat — hja tovább —, ne ítéljenek ha­lálra! Nekem vannak szüleim és testvéreim is. Inkább Ítéljenek el és én a fegyházban, ígérem, két ember helyett fogok dolgozni. Esküszöm az édesanyám életére, hogy azért öltem meg Star- kot, mert Magjával azokat a dolgokat csinálta. Bár ne engedtem volna Magda csábításainak! Én hét hónapig ellentálltam, rettenet** a hely­zet. Megörülök. Magam előtt látom borzalmáé végemet, a kötelet. Szívesen élnék busz évig is a fegyházban, csak ne akasszanak föl. Az apám beleőszült a történtekbe. Legalább pénzért, vagy anyagi érdekből csináltam vol­na, de Magdáért nem volt érdemes. Mit bánják Ehrerufeldék, hogy mi történik velem. Azért szeretnék élni, hogy megbünhődjek. Kérem, ha lehet, kegyelmezzenek meg nekem, élni szeret­nék, hogy az éo halálom nem ölje meg szüléi­mét. Klein Sándor airó hangon mondja: — Nincs semmi megjegyezni valóm. Azért Írtam ezeket, mert azt hittem, hogy ilyen mó­don megmentem az életemé* ée megozatoadulok a kötéltől. A vádbeszéd Rövid szünet után, ért© féBiétkor a vádat képviselő Paksy István dr. ügyész kezdte el nagy érdeklődés mellett vádbeszédét. A bennünket körülvevő és megfejtésre váró sok probléma között az erkölcsi erők meg­rendülését látjuk, i—- mondotta többek között az ügyész, -r— Mint közvádló és aggódó hazafi egyaránt azt látom, hogy a dolgozó polgárok erkölcsi ereje mennyire fogyóban, mennyire pusztul óban van. Csökkenni látom a nemesebb emberi indulatokat. Itt áll előttünk mindenfelé a gonosz és a nemtelen indulatoktól megszállt ember. Itt volt az Erdélyi-pör, az arzénpőrök, a jelen por, mind kiáltó példa, emez állításaim igazolására. — A legsúlyosabb bűncselekménnyel vádo­lom' <neg KMa Sáodock a foüntetötöxyény­könyv 278. paragrafusába ütköző gyilkosság bűntettében, kérem őt bűnösnek kimondani azért, mert előre megfontoltan, szándékosan ölte meg Stark Andort Előttünk ismeretlen eszközzel verte szét a fe­jét. A vádlottnak az a védekezése, hogy jogos Önvédelemből cselekedett, vagy hogy az ijedt­ség, vagy a megzavarodottság érzete fogta el, nem áll meg. Nem vitás, hogy szorgalmával és munkásságával gazdái megelégedését kiérde­melte. De viszont az sem vitás, hogy minden­kor áskálódott az üzletvezető ellen. Nagyra- fcörő, anyagias természetű ember Klein Sándor, annyira anyagias, hogy még a cigarettákat i& kétfelé töri, hogy spóroljon. A vádlott célja az volt, hogy üzletvezető legyen, majd a főnöknő leányának feleségülvételével a maga részére szerezze meg a fatelepet. —- A vádlottnak Ehrenfeld Magdával való kapcsolatát nem kivánom aposztrofálni, de igenis a viszony keretében lejátszódott dolgok alkalmasak voltak az ellenszenvnek gyűlöletté való fokozására. A vádlottat viszonya elbeszé­lésére az indította, hogy ezzel kompromittálja a leány és igy kényszerítse az ellenkező ro­konságot a házasság megengedésére. Starkot nem lehetett elbocsátani olyan könnyen, mert egyéves szerződése volt. El kellett' tehát őt az útból távolítani, hogy Klein Sándor előtt ne le­gyen akadály. Bűncselekményének elkövetésé­re ezek voltak a vádlott indító okai. Részletesen foglalkozik az ügyész a gyilkos­ság napjának leírásával. Hogy bent az irodá­ban hogyan követte el a vádlott a bűncselek­ményt, azt senki sem látta. Egyedül a vádlott vallomására van a bíróság utalva. Ez a vallo­más azonban sok tekintetben nincs összhang­ban a tényekkel, nem őszinte. A vádlott Star­kot nem csavarkulccsal, hanem előttünk isme­retlen eszközzel gyilkolta meg. Ki van zárva, hogy Stark az ütéstől a mázsának zuhant vol­na. Az eszeveszett gyilkosnak mindenre kiter­jedt a figyelme. A legszorgosabban eltakarított mindent, azután hozzálátott levoloket Írni é6 nem rősfcelto áldozatának emlékét sikkasztás vádjával homo esketni. A* előre megfontolt szándék teljesen meg­konstruálható, a támadást a vádlott kezdeményezte, amikor Starkot aljas gazembernek nevezte. A beszámitíiatóság kérdésével foglalkozik ezután részletesen az ügyész és megállapítja, hogy szabad elhatározási képességében a vád­lott akadályozva nem volt, elmebetegségben sem a tett elkövetése idején nem szenvedett, sem most nem szenved. Hidegen, megfontolt módos ötté meg áldo­zatát Az előre megfontoltság mellett az érvek seregét sorolja fel az ügyész, aki azt fejte­geti, hogy Stark láb alól eltétele kedvenc ter­ve volt a vádlottnak hosszú idő óta, A pisz­tolyt Is azért vásárolta; hogy ezzel ölje meg vetélytársát. Furcsa, hogy egy védő azt állít­ja, — folytatja emelt hangon az ügyész — hogy egy királyi ügyész beismerésre akart venni egy vádlottat azzal az ígérettel, hogy megmenti őt a haláltól. Közvádló ilyet Ma­gyarországon nem csinált és nem is fog csi­nálni. A célszerűség diktálta Klein Sándornak, hogy nem a revolvert használta. Áldozatát azért pusztította el, hogy végleg eltűnjön sö­tét terveinek u ttjából jáa nem igy lett volna, ha erős felindulásban ölte volna meg Stark Andort, akkor miért nem jelentkezett a gyil­kosság után a rendőrségen? Hagyta volna ott a bullát és ment volna rögtön jelentkezni. Vagy miért nem szökött meg a hulla elásása helyett? Azután az ügyész az enyhítő körülménye­ket sorolja fel. Figyelembe kéri venni a vád- dott részbeni beismerését, büntetlen előéle­tét, de kijelenti az ügyész, hogy Klein Sán­dor beismerése nem megbánó és nem töre­delmes. Mellőzni kéri annak figyelembevéte­lét, hogy önként jelentkezett, hiszen már rá- diókörözését is elrendelték. Nagykanizsán sem jelentkezett önként, hanem feismerték. Súlyosbító körülménynek kéri betudni a nagy kitartást és a gyilkosság elkövetésének borzalmas módját. Ennek a tragédiának két áldozata vans Stark Andor és az édesanyja, aki belepusz­tult fia meggyilkolásába. A védő szerint Klein „önvédelembőlu öli Háromnegyednyolc órakor fejeződött be az ügyész több, mint másfélórás vád beszéde. Újabb szünet után Klein Aladár dr. védő tartotta meg védőbeszédét. Azzal kezdte, hogy a vádbeszédnek nemcsak a stílusa volt költői, de az érvelései is. Már pedig Ítéletet SlUtncUn* jobb tzabósáoban- feapHahí* | ^12py*I}<if\r a bessóHr védjegyre í nem költői szólamokra, hanem tényekre és bizonyítékokra lehet csak alapítani. Az em­ber nem koronája a természetnek, csak pusz­ta eszköze. Minden lépésünket a természet ismeretlen erői irányítják. Igazi nagy irá­nyitó az önfen tartás és a fajién tartási ösztön. A szerelem az az erő, amely az eddig elért kultúrát és művészetet biztosította. A szeren­csétlen emberférget nem lehet mindenért fé* lelőssé tenni. Klein Sándor egy szerencsétlen fiatalember, aki szerencsétlen örökölt tulaj­donságokkal jött a világra. Tizenkétéves ko­rában nem tud ellentállni ösztöneinek. Részletesen foglalkozik a védő a gyilkos­ság történetével. Klein Sándor jogosan tekintette magát Eh­renfeld Magda jegyesének. Nem tudta, hogy a leány nappal az ö barátnője, este pedig más társaságokban jelenik meg. A szatmári magymama rájött arra, hogy mennyire megváltoztak az erkölcsök azóta, amikor ő bakfis volt. A leány ezt a szeren­csétlen fiatalembert érzéki vágyainak hasz­nálta fel. Hiszen ez a szerencsétlen fiatalem­ber Szatmárolt is, Pesten is komoly házas­sági terveket forgatott agyában, kétségbe­esett, amikor úgy látta, hogy szerelmese nem. lehet az övé és azután a gazdag család részé­ről megkapta a kegyelemdöfést. Stark meg­tudta ezt ós kezdett fölényeskedni az addig respektált Klein Sándorral. — Az orvosszakértők, — mondw; a védő — iigyészebbek voltak az ügyésznél. Nagy ri­zikó volt a vádlott részéről, amikor szembe

Next

/
Thumbnails
Contents