Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-22 / 44. (2561.) szám
jssKuxmaHBHne! lyának kizárásával tehototksaoé tett© * gyors önvédelmet. fijáreciéSi a SftredostovsRSkásiak A sógor, a járási főnök persze miitm»d»olí mindenben, 24 óra alatt elintézte a fÖLtebberóséket és .' i jóváhagyta a kormánybiztosi véghatárosa- tot, amely több millióval károsítja meg a várost és csak leltári érték átadásával több, mint egymilliót ajándékoz a Stredónak. A város több, mint kétharmad magyar többsége nagybani áram vételiről akart a Sírodéval tárgyalni, a kormánybiztos azonban ezt tudatosan meghiúsította. Mindenképpen birtokba akarta juttatni a Sírodét 1931 január 1-ro é* a szerződés rende&ezéee ellenére, amely csak a szerzőidéi jogerőre emelkedése utáni hónap első napjára stsjwűálja a bériét kezdetét, a városi vflliamoetolopot át ír adta a Sírodénak január elején, amely, mint TOSszhiozeanil harmadik, azóta szedi a pénzt, a profitot, mint közihaszmi társaság. Én a koraiánybiztoot mindezzel nyfit levél- bein megvádoltam. Én ezt azért tettem, mert abban a® országos hivatalban, amely Rimaszombat város éraeke ellenére a szerződés meg kötését megparancsolta, nem bíztam és nem básom. 1 Isormánirbistc&s nem megy a bíróság elé Ugv gondoltam, hogy talán igy a bíróság elé kerülök és bizonyíthatom a köz érdekében a súlyos visszaéléseket. De nem érhettem célt igy sem. A kormánybiztos ur nem vont felelősségre sajtóperrel, mert — úgymond — az személyes térre vinné a kérdési Én azt hiszem^ hogy nem ezen nevetséges ok, de \ a valódi indok miatt nem iner a bíróság elé menni, mert ott kiderülne minden, ami nem jó, ami szabálytalan, ami gondatlanság, könnyelműség, visszaélés és tudatos jogfosztás. Egy minisztert tanácsos azt mondta nekem, hogy az egész eljárás tiszta abszolutizmus. Egy másik miniszteri tanácsos art mondta, hogy azt az eljárást, amely kényszer utján akarja a Stredoval való szerződést elintézni, ők sohasem fogják megerősíteni. És mégis hiába minden. A magasabb állami érdekkel szemben .még az igazság sem elég erős. Kihez forduljunk hát? Talán a belügyminiszterhez? Hát lehet tőle orvoslást várni, aki a szótárt ást is feláldozza, csakhogy ne kelljen egy közigazgatási visszaélés ellen orvoslást nyújtani. nincs SsiSaes fcrduUnsiitö Ezért jöttem tehát ide ezzel az esettel, remélvén, hogy ennek a panamaszagu és egy várost több millióval megkárosító ügynek, ahol több mint egymillió meglevő városi vagyont egyszerűen elajándékoznak, a kivizsgálását kiforezirozmra. Hacsak a kormánypolitika bizonyába™ uetm akarja, hogy itt tudatosam meg akarják, szüntetni a vagyoni erő szándékos csökkentésével Rimaszombat i anyagi függetlenségét, hacsak azt nem akarják bizonyítani, hogy itt. a profilnak akarnak áldozni mindenáron, akkor a kormányzatnak rendelkeznie kell, hogy a vizsgálatot szigorúan le kell folytatni, mert elleneseiben a gyanú nyílt váddá fog erősödni. A kormánybiztos kimunkálta a továbbá programot is. Elikészátebte a költségvetést i«. Körülbelül 2.700.000 koronáról 9.5 millióra emelte a költségvetést. 180 százalékról felemelte a pótadót 300 százalékra, elrendelte egy 260.000 koronás, öt év alatt visszafizetendő, kölcsön felvételiét és az államsegély igénylését. Mivel azonban elibirtelenkedte a dolgot és 14 napiig szemlére nem tette ki a költségvetési határozatot, ezért azt megsemmisítették. Most újból kezdődik a komédia s mivel a cél nem változott, előre látom, hogy hiába jut szóhoz a feHébbezésekbem az igazság. A kormánybiztosi KGltsőgvefés és az u] ?er3iefc A feloszlatás folytán az országos hivatal a 243—1922. számú törvény 28. paragrafusa alapján csak a község ügyeinek ideiglenes intézéséről gondoiskodhatik. Csak ebben a fogalmi keretiben nevezhető ki kormánybiztos is. A 40 évre való bérbeadás, a költségvetés tekintetében és általában minden olyan vagyoni természetű kérdésben való határozathozatal, amelynél a törvény a képviselőtestület kétharmad részének jelenlétét és abszolút többségét kívánja, nem ideiglenes intézés: 40 évre elvonni valami vagyoni kérdést az önkormányzattól, 5 évre 260.000 korona kölcsönt a város terhére felvenni és a várost olyan költségvetéssel sújtani, amelybe minden előzetes határozat nélkül vesznek fel szükségleti tételeket, amelyek a város hosszú évekre menő alapos megterhelését jelentik, ez mind oly manőver, ami nem az önkormányzati jog felfüggesztését, hanem az ön- kormányzati jognak hossza időre való kon- fiskálásáí jelenti. De a kormánybiztos körül nőm liirt hatalma nagy, korlátlan és felelőtlen. Elküldte például a városi titkárt, a® esetleges fellebbezés halasztó hatályának ki zár ásóval, fegyelmi nélkül, nyugdijjogesulfcságánaik el vonásával, azon az alapom, hogy restrinkciót végez. Art; elfelejtette, hogy annak most már nincs helye, inért a törvényben előirt két év már letelt és ezután az idő után a pénzügyi bízol t- Hág az országos választmány döntését a re- strtnkoiót illetőleg ímeg nem kérte, tehát az országos választmány nem is dönthetett és igy a kormánybiztos nem határozhatott. El- fotejitette, hogy a rewtrinkció folytán na. állás! kell megszüntetni, de az állást’ betöltő tisrtviselői ellKWsótainn, viszont az állást továbbra 1« fenn/tartaul' és az állást más tiisztviselövei, akinek fizetése még magasabb is, betölteni nem tehet. Elfelejtette art, hogy a törvény & szerzett jogot védi. Egyet azon bari nem felejtett el és ez az, hogy az elbocsátott tisztviselő magyar és gerince van. A sógor megint segítségül jött és helybenhagyta a kormánybiztosi jogfoszíó határozatot. A fellebbezés halasztó hatályának kiírására egyáltalában nincsen törvényes alap. Erről azonban egyszerűen megfeledkezett a tel- lebbezés elintézésénél. És m elbocsátott magyar tisztviselő a feltebbezés jogerős elintézéséig továbbra sem kap fizetést. A köztársaság! elnfiüs síé A beUügyminisrter tudja, vagy tudnia kellene, hogy a kormánybiztos 40 éves intézkedéseket nem tehet, hogy kétharmad többséget nem helyettesíthet, hogy az ön- kormányzati jog ko nfiskálását nem végezheti. Miért nem állítja meg tehát a tudatos közigazgatási visszaélést jogiosztó útjában? Vagy talán a belügyminiszter uir mindenképpen kifejezeti részességet káván vállalni m ordító közigazgatási visszaélésben a köztársasági abszolutizmus nagyobb dicsőségére. Az itteni partamentariznxus mellett itt sem várok orvoslást. A köztársaság elnöke Losoncon azonban art mondta, hogy segítsünk mi, magyar tői vényhozók, neki a törvény előtti egyenlőség biztosítását célzó munkában. Az elnök ur ezen foíhivására fámtasrttód- váoa, bátorkodom az elnök ur figyelmét Rimaszombat város esetésre felhívni ée nagyon kérem, vizsgálja azt meg és tegyen a törvény előtti egyenlőség érdekében igazságot. ArróL, hogy minden adat aa eönök ur előtt legyen, gondoskodni igyekezünk. Szokatlan talán ez az eljárás, de közérdekével indokolható. Mert, hogy Rimaszombat városa megmaradhasson annak, ami, magyarnak, é-s kiélhesse a maga nemzeti életét, a köztársaság elnökének nyilvános tanítása szerint, közérdek. A kormány iránti mélységes bizalmatlanságom miatt és a felhozott tárgyi indokokból kifolyólag a költségvetési bizottságnak, mely a kormány álláspontjának honorálá-sót kívánja, jelentését nem fogadom eL EGY RIPORTER , , . hja: MÁRM SÁNDOR NAPLÓJÁB Páiris, február 21. Az egyik francia irodalmi lapban mórt arról vitatkoznak, hogy hány olvasója van a francia írónak, a francia irodalomnak'? Kiadók, könyvterjesztők, kereskedők adták össze az adat ókat. Nem az a kérdés, hogy milyen példányszámban kel el egy-egy könyv Fr anyaországban, hanem hogy nagyjából s körülbelül milyen embertöimegnek szükséglete ebiben az országban a könyv? Olyan szükséglete, mint a ruha, vagy a kenyér. Hogy élni sem tud nélküle. Néha elténtorgok egy-egy híres irodalmi szalonba s hallgatóim ezeket a párisi irókái, amint „péidányszámok" felől, vitatkoznak. Szédítő csillagászati számok röpködnek itt. Húszezer, negyvenezer, százezer. S a számozott példányok, az aláír ott, fiuompapiros, illusztrált, méregdrága, bibliofil kiadások, melyek felvágatlanul körülinek be a gyűjtők könyvtárába, akik. barbárságnak tartják felvágni egy könyvet... Negyven ezren aluí“ egy iró nem is számit. Úgy kell ért érteni, hogy olyan iró, akinek egy-egy könyviéből nem ad el a kiadó az esztendőben legalább negyvenezer példányt, kívül áll az irodalmi versenyen, kiesé dilettánsnak számit, fölösleges tehernek. Morand „negyvenezret ad el“, s múltkor eladott egyik könyviéből már százezren felül. Duhamel „elég jól ad el“, publicitás nélkül hetvenezret, nem is engedi hirdetni könyveit Vafléry főiként a gyűjtőiknek ad el, most kiadták végre verseinek egy olcsó, gyűjteményes kiadását, tizenöt frankért, s az Írók a markukba nevetnek, mint olvastam, mert most, az olcsó kiadás alkalmából, végre ki fog derülni, hogy Valéry „nem ad el" semmit, nem kell a közönségnek, szóval egy hülye. Mindezt kissé kívülről hallgatom, egy szárnyáé ablaknak dűlve, cigarettázva. Ha behunyom szemem, s elfelejtem, hol vagyok, könnyen az értéktőzsdén képzelhetem magam. De, ugy olvastam, ez már a Gonoourt- tok idejében is igy volt a párisi irodalmi szalonokban. Ez az „irodalmi étet“, Féllfüllel hallgatom néha a vitát, idegenül Ez tenne a „siker", amit ecek itt beszélnek? Igen és nem. * A „péíldáinyszém'1 siker volt mindaddig, amig a könyv önmagát „adta el". Tehát amíg nem voltak niagy lapok, irodalmi dijak, plakát, reklám, publicitás, Ma ez nem számit már stemimit. S teáidba! idejében még csak/ugyain jelentett valamit, ha egy könyvét sok példányiban vásároltak. Ma néni jelent többet, mint a kiadó ügyességét. Söl, tegtöblbsiTŐr gyanús a nagy siker. VaiEami romlandó van mögötte, piaci. Ezért, érdekes a statisztika, mely azt szerelné lehetőleg megbízhat óan kimutatni, hány embernek igazi életszükséglet Franciaországban a könyv? Németország után itt olvasnak legtöbben a világon. A könyveket potyára dobálják még ma ia, potom olcsón. Nincs az a szegény munkás vagy k iáhivatalnok, aki a 12 frankos tsj könyvet, vagy a ■még olcsóbb régit, meg ne szerezhetné magának, ha igazán kívánja. Minden statisztika gyanús s bizonytalan, különösen Franciaországban az, mert a franciák nem megbízható statisztikusok. Valamit azért mégis kiad a sok adat. Az eredmény megdöbbentő. Hosszas kutatás és össaehasonlitgatások után azt jelentik a francia kiadók, könyvterjesztők, kereskedők, hogy a francia nép „olvasóinak" számát negyvenezerre lehet becsülni. Ezt persze nem ugv kell érteni, mintha egyes kiadványok nem fogynának el itt az idő teltével akár milliós példányszáimban is. De az ilyesmi nem mond semmit, mert divat, véletlen, unalom sokszor kényszerít olyanokat is könyvolvasásra, akiknek különben nem kenyerük a könyv. Ez a negyvenezer a törzspublikum a a francia könyvnek, ez az az elite-csapat, mely igazán s meggyőződéssel olvas, kik számára a könyv olyan, mint a levegő, nem tudnak élni nélküle. Ez a negyvenezer ember szerteszónva él egész Franciaországiban, s a zöme persze Párisban. Ők a gondolat közkatonái Az Írók nekik, innak. Ha uj könyv jelenik meg, az első néhánye&er piéldányt e negyvenezer közül kapkodják el néhányon. A kiadók, kön yvter jesztök szinte névszer int ismerik őket. Építeni tehet reájuk, könyveket lehet kiadni számukra, ők biztosan megveszik. Az irodalom szükebb családja ők, a meghittek,, a bizalmasok. Végeredményben, igy szól az ankét eredménye, ők a francia olvasónpublikum• Negy- voneeer. Ez a gárda. A többi, az gyülelvész tömeg, alkalmi olvasók, szed eléd? horda. Ezek a1' többiek lehetnek akár millióan ia alkalmilag, nem ezáimiflamak. Franciaországban, igy hangzik az i létet, a Betű kiafisziikü.-s hazájában, negyvenezer emlber olvas. Sok ez, vagy kevés ? + Ha magyar mértékkel mérjük, elliépesz- tően sok. Negyvenezer ? Egész hadsereg, — meg lelhet nyerni velük egy civilizáció nagy ütközetét, ahogy ezt a franciák időről-időre meg is teszik. Ho igy nézzük, biztosan adni ondlh.nl.ljuk, hogy Magyarországon a az utódállamé lflbam a magyar könyvnek mind-; össze? négyezer oivaaója van, vagy árnnyá eo. Négyezer? Olyan, akinek éle^ükségtete a könyv? Tatén «oer se. Dudapetiten e&tser passaionátas olvasó él talán, a néha úgy tűnik fel, hogy mind az ezmet saeanétlyeeeai ismerem. De ha másképp foiditrak, ez a negyvenesre® szám azt jelenti, hogy a negyvenmillióé francia népnek csak egy ezreléke ötvös* Nem ezeretom aa embereket saázaiékfcal mérni, de a számok néha megtévesztően há- tegetőek. Mindem ec»r franciéra jaí egy olvasó. Ezt ők mondják, s el is tehet bLntd. Néma száimit az, hogy egy irodalmi dij, ügye* reklám néha elrepít egy könyvet, többszázezer példányban. Remarque könyvéből eladtak félmillió példányt, de attól e külomibeu jószándékiu s rokonszenves könyvből nem tett még irodalom. Másrészt tudom art, hogy amit távoli vidékeken a francia hró nagyszerű lehetőségeiről, megélnek, jórészt IiócŰ- tás és tájékozat]anság. Az igazi, magasrangu írod,alom itt sem kell a tömegnek. Az Írók legjava nyomorogna, ha könyveire utalva kellene megélnie. Uj könyvet, ha komoly irodalom, igen nagy kiadók itt seen cdnak ki több példányban, mint Mromo-öteaarbea; akár nálunk, cáafhtaaa. Különös, de igy van. Andné G'tde szegény ember, aki vagyonát: éS fel Mindenki elismert, ő az első, aki a* irodalmi verseny felett áö, csak éppen nem lehet eladni könyveit- Miikor a Congoba utazott, el kellett kótyavetyélnie könyvtárát, hogy összehozza az útiköltséget!. Fiatal francia írók, akiknek „világsikerük" van, abból élnek, a miit a hivatalban m-egliereeuek. Egykét szerencsés, mint Duhamel, kivétel. A könnyebb fajsulyuak, mint Morand, Miaurois, Maurioe s végül a mulattatók és prostituáltak, a Dekobrák és társaik persze vagyonokat keresnek: de az ilyesminek semmi, vagy csak nagyon kevés köze van az irodalomhoz. Itt, Franciaországban, ahol negyvenezer az olvasó, az úgynevezett „tiszta irodalom" művelőjének majdnem éppen olyan nehéz s reménytelen a sora, éppen úgy aszkétaságra s szegénységi fogadalomra van ítélve, mint nálunk, vagy Amerikáiban, ■ vagy akárhol, Dreiser, a legnagyobb élő amerikai iró, akihez a Nobel-dijnyertes Sinclair Levis úgy viszonyuk, mint Dekobra André G idehoz, vagy a Courths-Mahtev Sigrid Undsethez, hat'vaniéves koráig a legnagyobb nyomorban, súlyos gondok között élt. James Joyce, aki forradalmásította a XX. század irodalmát, ma is a legszükösebb körülmények k'ö- zött él Párisbam. Negyvenezer professzíoná- tus olvasó sem tud annyit adni egy-egy nagy könyvinek, hogy a kiadó s az író élet- rezsijét biztosítsa. Erre a valóság tanít. A publikumnak ehhez semmi köze. Tulajdonképpen nem is iillik beszélni róla. Ez az irodalom magánügye. Hallgatni kell róla továbbra is, mint a rongyos nadrágról, szemérmes Szerénységgel, ahogy hallgatnak róla, mióta emberek könyvet Írnak, * Ha a negyvenezer francia olvasóra gondolok, úgy érzem, nincs okunk szégyen kezűi. Nálunk is akad nébónysroáx. Olyan egészen professszionátus talán négyszáz. Negyvenet egészem biztosam ismerek. Sajnálom íb őket. A könyv, az igazi könyv, tehetetlenül merül ed a mesterségesen tenyésztett könyvek tengerében. Sokan úgy tantjják, nem érdeme* foglal kozni vele, mikor a másolat a emlődé- sig hű. Arra kell gondolnom, éhben a francia könyvooeámibain, hogy egy kié nemzelhe* tartozom, ahol, ha nem is olyan régtől, mini itt — mert Itt ötszáz éve minden nyomtatott Betűt halálosain komolyan veonnek — de van mégis néhány száz emlber, a oMtbáriÓ- naik egyik ilyen Keletire eWretort idegen- légi Ója, moly a nagy ütköpetlben rnegáftná a maga helyét'. Mi az írónak még szára* kenyeret sem tojunk adni. Egyáltalán nem tudunk neki adud semmit. S mégis, vannak, lianóink. Vannak kte------------------**1—***** "—TiniiwmKgWBWW—<«■ k m " unj k . V ISMlva 1833. <lfcrÍi1f-nT m. \J S > 4 JA rtrn,emm —gyiwriiiii A6mm» • IOSICE, FS-srtca | mi Sehrotfr 28, imáim*.
