Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-19 / 41. (2558.) szám

rMWöU/^GkAR-HlRIiAI*

1931 február 19, csütörtök.

■[<>syrr-v^'^'^ -r>jr^r: i m n m im

A prágai Pen-Klub és a magyarok

A „Nővé Cechy“ cikke a magyar sérelmekről, Scotus Viadorról és a Pen* Klubról — Radó Antal a magyar Pen-Klub nevében válaszolt a támadásra

Prága, február 18. A Nővé Cechy cimü cseh lap minap „A magyar nemesség harca ellenünk14 cimen nagy cikket jelentetett meg, melyet a Slovensky Dennik is átvett. A cikket alábbiakban ismertetjük:

Hx angolok hS barátok

Amikor Hágában a magyar nemeseknek bizonyos áldozatokat hoztunk — irta a Nővé Cechy ■—, várni lehetett volna, hogy a magyarok engednek az ellenünk való nem válogatós propagandájukból. De alig érték el, amit akartak, fokozottabb energiával kezdtek törekedni a Habsburgok restaurációjára és intenziven haladnak revíziós politikájukban.

A magyar propaganda az angolszász területen kezdődött. Ha átnézzük ennek a propagandának az eredményeit a háború vége óta, vagy legalább 1925 óta, amikor már megkezdődött a iőoffenziva, azok' valóban meglepőek. Átgondolt-, tervszerű sztTatégiai műről van szó és bástya bástya után kerül kezük közé. Akit egyszer megnyernek, az elveszett ránk nézve, mert az angolok hü barátok. Kíséreljük meg megál- lapitani azokat a -nehézségeket és akadályokat, melyeket le kellett győzniük, hogy teljes mértékben megbecsülhessük ezt a figyelemreméltó teljesítményt Nemzetközi határozat következtében a leigázott nem magyar lakosság kívánságára a történelmi Magyarország visszaszorittatott, amennyire lehetséges, a színtiszta magyar területekre s egyidejűén megszabadittatott a Habsburgoktól, amint erre a magyarok nemzedékei törekedtek. Mi lehetne igazságosabb, mint a történelmi- bíróság ez ítélete a háború eredményein?

Ennek ellenére a feudális nemességnek, az oligarchiának, amely elnyomja a szocialistákat és Magyarországból a politikailag legmaradibb államot alkotja Európában abban a korban, mikor Angliában kormányra kerültek a leghaladóbb szocialista elemek, bámulatraméltóan sikerült meggyőzni az angol közönség nagy részét, hogy történelmi igazságtalanság történt,

amely jóvátételért kiált. Hogy ők hazudnak, kicsavarják a történelmet, forradalmi nagy.jaik- sak arcába köpnek, pedig nekik köszönhetik népszerűségüket úgy Írországban, mint Amerikában: azt most hagyjuk figyelmen kívül. A cél szentesíti az eszközt azok szemében, akik kényszerhelyzetben vannak. lépésről-lépésre dolgozóinak kitartóan és fáradhatatlanul. Károly király ;,;Utoi.?ó sikertelen kísérlete megmutatta nekik, !>Jiogy a restaurációé akciót el-kell halasztani s . előbb kellő diplomáciai eljárás utján előkészíteni a nagyhatalmaknál.

Még Síotiss Viafor isi...

Valóban figyele mreméltó, milyen tervszerűen erősödött meg ez nemcsak a sajtóban, hanem e befolyásos egyéniségeikben, az angol közvélemény oszlopaiban. Megnyerték a legerősebb sajtómágná'st, befolyásos zsurnalisztákat, amilyen például Sir R. Rónáid, a nemesi köröket, a parlament jelentős tagjait, mint például Keneworthy liberális képviselőt (Amerikában Ronalh szenátort), Lloyd George-ot, egyházi méltóságokat, mint például a kiváló publicistát és filozófust, Inget, a Szent Páti-templom dékánját, népszerű írókat, mint például Chestertont és Gulsworthyt, a világszervezetek fejelt, mint például Besanit, röviden a közélet legbefolyásosabb egyéniségeit. Talán egyedül Wellst és Sbawt nem tudták megnyerni, akik ©lőtt az örökölt nemesség és örökölt monarchia nevetséges, de ezek mindketten kozmopoliták és miután nem hisznek a kis nemzetekben, az uj bérképet elhibázot'bnak tekintik. A magyarok dolgoznak az egyetemeken (Oxford), ahol fiatal magyar nemes urfiak tanulnak s ezt az egyetemet csakhamar megnyerték, nagy számban és átgondoltan résztvesznek a nemzetközi kongresszusokon és az elég nagyszámú budapesti kongresszusokat propaganda céljára használják fel. Meglepetést keltett, mikor a szláv tudományok iskolája egy magyar számára rendezett előadásokat és mikor

maga Scaton Watson magyar újság számára irt olyaténképen, mintha nálunk a magyarok sérelmet szenvednének

de ez valami gavallóros törekvés, itt bizonyos szándék mutatkozik a magyarokhoz való közeledésre, amely azonban egyaránt a mii hátrányunkra is magyarázható. Hogy Scotus Viator á'bmenjen a magyarokhoz, nem gondolható. Az, aki olyan jól ismerte az osztrák- magyar monarchia idején a helyzetet Szlo- venszkón és látja, milyen darab miunkát végeztek a csehek osekély 12 év alatt, nem dol- gbzhatik tudatosan a régi Magyarország érdekében.

A magyarok ügyesen ki tudtak használni minden alkalmat,

(például Tuika elzáratásánák rögtön visszr hangja támadt a csikágói egyetemen) és minden kultunnyiereségünket igyekszenek egy pillanat alatt elhoimályosábani. Ha egy zenedarabunkat játsszák Londoniban, utána csakhamar három magyart játszanak. Ha Whibe- oba/pelben nekünk van kiállításunk, biztosak ■ecetünk benne, hogy caakhamajr haacwiló ma- gyer emaény Imb Wéá Endbon.

Ha mi Szent VacMv miüénnimát ünnepeljük, erre Magyarországon csakhamar még nagyobb pompával ünnepelnek valami ismeretlen szentecskét és annak tiszteletére a pápa kardinálist küld és ötszáz papot. Pompásan tudják propagálni kiemelkedő embereiket, dnamiaíikusaijkaí, színészeiket stb. (például a Journal of Philosophioa! Stúdiós cikkeket hozott Pa lá gy i Menyhért bölcsészről W. R. Royes-Gibson professzortól), Gordon Graig ismert színházi szakértő könyveinek egyike magyar szakférifu előszavával jelent meg, zenéjüket (a budapesti kvartett majdnem ingyen játszik az Alexandra királyné alapja, az. „Alexandra Day“ javára) és tudnak dicsőítő énekeket énekelni Budapestről, amiig mi gyakran gya/lázzuik Prágát. Meglepő munkát fordítanak kivétel nélkül minden angolra és amerikaira, akii elmegy Budapestre, hogy kellemessé tegyék ottartózkodását, bevezessék a társaságba, megnyerjék barátságát és amellett észrevétlenül, ügyesen megdolgozzák. Csak jó barátaink hárítják el ezeket a ravasz támadásokat. Egyébként a könnyenhivő angolok könnyen engedik magukat meggyőzeim,

csak érteni kell pszichológiájukhoz. A magyarok jól tudják, hogy a legjobb az a pro- paganda, amelyet a hozzájuk hajlmaos angolok segítségével folytatnak és ha egy cseh Csehszlovákiáról tart előadást, telefon utján csakhamar szereznek egy angol előadót, aki járt Csehszlovákiában és akinek támadásai előbb találnak hitelre. Ez a siker egyik titka.

Galsworfh; Prágában és Budanesien

Csak ezidén, amikor a hágai siker megmutatta nekik, hogy a tat aj elő van készít: ve, hogy befolyásos rokonszenvre tettek ' szert, koronázták meg propagációs müvüket egy magyar társaság alapításával (Anglo-Hunga- rian Sooiety) 1930 május 22-én, amikor az alapító gyűlést Newton lord és lady házában tartották az Eaton Squar-en, elnökül London- derrv lordot választották, a komitében sok más lordon kívül például Bucbmastre lord, aki a magyarok érdekében felszólalt a lordok házában is, ott van Bouirne bíboros, amiből látni, hogy a prágai katolikusoknál tett látogatása őt nem nyerte meg a csehek számára. Ugylátsziik, hogy

a konzervatív párt összes tagjait megnyerték mór

és csak arra várnak, hogy ismét hatalomra kerüljön.. De nem mellőzték a Laibouir Paartyit sem, amiről az is tanúskodik, hogy Snowdenné asszony szintén benn® van a Választmányban.

fi jobbkeze férjéneik és ezekből az érintkezésekből könnyen megmagyarázhatnék Snow- den miniszternek a mi földreformunkról való véleményét, amely a hágai konferencia idejében elkeseredést keltett sajtónkban. A Hungáriáin Society tagja a besoíyásos közéleti munkás is, Lt. Commander Kenworthy és természetesen Rothermere lord fia is, meg Mr. Rotsohild, az irók közül pedig Hannau, az ismert ir iró, aki Birmingham néven ir és egy propagandákonjvet irt Magyarországról, sőt, sajnos, John Galsworthy is, a Pen-klub elnöke, aki közismert az ő teljes nemzetköziségéről, pártatlanságáról és igazságosságá- ról. A magyarok hozzá tudtak érni legérzékenyebb oldalához, az emberszeretefchez. Ugv tudtak rá hatni budapesti tartózkodása alatt, hogy

végleg lemondott srandarabjainak tisztelet- dijáról a szenvedő magyarok javára.

Igen, Budapesten a nemesi körök vették kö-_ Tül. S. grófné egészen Prágáiba jött érte és a színházak játszották színdarabjait Hasonlóan Béosben is három színházban játszották darabjait ot tartózkodása alatt, a színházban óváciőkat rendeztek neki, beszédet intézitek hozzá a színpadról stb. Azután természetesen ősszehasoniliithatta ezeket az eseményeket Prágával, ahol egyetlen színház sem adatta elő darabjait, habár egyik darabja, a „Loyal- ties“ épp műsoron volt.

A magyarok később léptek a Pen-klubba, mint mi, de éber propagandát fejtettek ki. A legutóbbi nemzet köri kongresszuson Varsóban a mi delegátusaink már a vádlottak padján találták magukat — állítólag nem eresztjük be Szlovénszkóba a magyar irodalmai

Persze, nem váltották be, hogy ez szlovák védekezés az uszító röpiratok csempészése ellen, amire állítólag még a vallásos küldeményeket iis felhasználják és iigy rajtunk miarad az az utálatos vád, hogy kultúrálatlan sovinizmus van nálunk, így a Nővé Cechy cikke.

A magyar Pen-Ktub válasza

A Búd a pesti Hírlap tegnapi számában Radó Antal, a magyar Pen-Klub egyik vezető tagja válaszolt a Nővé Cechy cikkére s a cikkben többek közt a következőket írja:

A Nővé Cechy cikkének a Magyar Pen- Klubra vonatkozó állításaihoz kötelességemnek tartom néhány észrevételt fűzni.

— A cikkírónak mindenekelőtt az fáj, hogy a Pen-Klubok szövetségének londoni elnöke, John Galsworthy tagja lett a londoni Angol- Magyar Társaságnak s ezt annak tulajdonítja, bogy Galsworthyt, mikor a Magyar Pen-Klub látogatására közénk érkezett, mi méltóképpen ünnepeltük s ez alkalomból a Vígszínház, kitűnő előadásban, eljátszana az ő, már azelőtt is műsoron volt egyik darabját, holott mikor Prágában volt, az ottani színházak a hódolat e nemét fölöslegesnek tartották. A cseh újság tehát azt imputálja egy világszerte ünépéit nagy írónak, aki megalapítója egy, az összes nemzetek Íróira kiterjedő testvérisütési akciónak, hogy

állásfoglalásában öt nem a tőle mindenütt hirdetett ideális célok vezérlik, hanem apró hiúsági kérdések.

Aki ismeri Galsworthyt, mint irót és mini embert, csak mosolyogni fog ezen a vádon. Galsworthy igenis mellénk állott azokban az ügyekben, melyeket mi magyarok a Pen- Klubok szövetségének kongresszusai elé vittünk, mert épp úgy, ahogy meg voltak győződve az összes nemzetek Pen-Klubjainak kiküldöttei is, minthogy valamennyi magyar indítványunkat

a brüsszeli, az oslói, a bécsi és a varsói

kongresszuson egyhangúan fogadták eL

Galsworthy e meggyőződésének köszönhettük, hogy midőn tavaly Varsóban a kongresz- szust 1932-re Budapestre invitáltam, elsőnek ő szólalt föl, hogy a legmelegebb rokonszenv- től sugallt beszédben a meghívás elfogadását ajánlja.

— A Nővé Cechy azután meg i® dicsér bennünket, azt mondva, hogy a magyarok később léplek a Pen-szövelség'be, mint a csehek, „de éber propagandát fejtettek ki“. Ha

a cseh újság

ezt úgy értelmezi, hogy ma a sző vétségben „revízióé propagandát^ üzünk, ezt a bókot na*m kell utadáMaujak. OJjrléQo ylttttori

kérdések taglalását, aminő a békeszerződések revíziója, a Pen-szörctség szabályzata kizárja s mi minden akciónkban a szabályzathoz alkalmazkodtunk.

De igenis már első megjelenésünk alkalmával tiltakoztunk az utódállamoknak a magyar szellemi termékekkel szemben követett eljárása ellen. Az 1927-iki brüsszeli kongresz- szuson szószer int felolvastam azt a csehszlovák kormányrendeletet, mely az 1918 októbere után megjelent magyar könyvek behozatalát előzetes cenzúrától teszi függővé, elmondtam az e részben fennálló román állapotokat is és beszédem után cseh szlovák részről senki, román részről pedig csak Biten tza, a bukaresti Pen-Klub titkára szólalt föl, vitatkozva velem. Mindamellett az akkor elnöklő

Julee Romáin* áüásfogWHsának hatása alatt a magyar indítvány, mely a síeli önti termékek nemzetközi forgalmának szabadságát követelte, egyhangúlag fogadtatott el; még a románok sem jelentettek be különvéleményt, nyilván mert ők ia belátták indítványunk jogosultságét.

— Tudvalevő, hogy a Pen-klubok brüsszeli határozata nem hozott változást e téren. Folytattuk tehát akciónkat az 1928-ik oslói és az 19^9-iki bécsi kongresszuson is, ahol a magyar indítványból a román delegátus kívánságára csak azt a passzust hagytam ki, hogy az illető nemzetek Pen-klubjai fölkéretnek a kormányuknál való közbenjárásra. Megjegyzem, hogy

a esohsrfJovák, román és jugoszláv Pen- klubok delegáltjai, mint iró emberek, magánbeszélgetés közben jobbára nekünk adtak igazat,

de természetes, hogy odahaza kellemetlen helyzetbe jutottak volna, ha nyíltan is mellénk álltak volna. Elég bátorság volt részük- rój, hogy sem Oslóban, sem Bécsben meg sem kísérelték indítványaink egyhangú elfogadását meggátolni.

— S most rátérek a „Nővé Cechy“-nek arra az állítására, hogy a legutóbbi varsói Pen-k ouigiPeesrausoiii

a csehszlovák delegátusok már a vádlót talk padján találták magukat.

Bőrnek éfrpm m aUeukeafife igaz: Vareóbam

a csehszlovák delegátusokat az egész kongresszus tüntető tapssal ünnepelte. Elmondom, miinek köszönhettöl: ezt.

— Min tégy két hónappal a varsói kongresszus előtt én, látva, hogy a kongresszusi határozatunkkal nem jutunk semmire, levelet irtain a prágai Pen-Klubnak, melyben ezeket mondtam: „A varsói kongresszuson

nem akarom újra szóbahozni sérelmeiukeí- de hivatkozom az ő írói lelkiismeretűkre,

arra kérem őket, járjanak el azok orvoslása érdekében ők maguk a kormánynál.*' | A prágai Pen-Klub titkári hivatala erre nagyon szeretetreméltó levélben azt válaszolta, hogy nyomban a legnagyobb készséggel megteszik a szükséges lépéseket.

Várva e lépések eredményét, Varsóban én ez üggyel tényleg nem akartam újból előhozakodni; csak magánbeszélgetés köziben említettem a prágai választ Crómieux urnák, a kongresszus egyik vezetőemberének, ő aztán főtitkári beszámolójában, intencióm ellenére, erre a prágai válaszra dicsérőleg mutatóit rá, mint egyik fényes példájára a Pen-Klubok kollegiális együttműködésének. Erre a dicséretre kapták a prágai delegátusok az első tüntető tapsot. Crémieux után •pedig nyomban szólásra jelentkezett a prágai klub egyik képviselője, bejelentve, hogy klubjuk elnöke,

Karéi Capek, éppen a minap járt el a kormánynál a magyar panasz ügyében,

mely előreláthatólag hamar fog orvoslást nyerni. Erre kapták a csehek a második tüntető tapsot.

— Mi magyarok aztán a legszívesebb kortársi érintkezést folytattuk a prágai urakkal, aki'k egyik társunkat,

Mohácsi Jenőt meg is hívták Prágába,

hogy ott személyesen tárgyal jón ügyünkben az ottani klub elnökségével.

Mohácsi el is ment velük s a legkedvezőbb benyomásokkal tért vissza Budapestre- Meg is vagyok győződve, hogy prágai kollégáink hatásosan szót emeltek érdekünkben; d© hát Prágában Bence dönt s ez természetessé teszi, hogy a magyar könyvek ügyében ott azóta sem történt semmi.

— A „Nővé Cechy** azt is írja, hogy mi Varsóban azért ültettük a prágai urakat a „vádlottak padjára4*, mert a csehszlovákok „állítólag nem eresztik be Szlovénszkóra a magyar irodalmat**.

— Hogy ez mennyire tévedés, mindenki tudja, aki bármely határállomáson átutazott bármely csehszlovákiai területre és táskájában bármely magyar könyvet akard magával, vinni. Az „állítólag" szót aztán maga a cseh újság cáfolja meg, midőn azt mondja, hogy ezzel a bojkottal a szlovákok védekeznek „az uszító röpiratok becsempészése ellen, amire állítólag a vallásos küldeményeket i* felhasználják**.

— Hogy az ilyen és ehhez hasonló vádak

mennyire üres ráfogások, arra nézve csak egy példát említek. Egy tekintélyes budapesti könyvkiadócég nagyobb csomag könyvet küldött postán a prágai cenzúrahivatalba, hogy ott megvizsgálják, boeugedhetők-e Csehszlovák iába.

A csehszlovákiai határállomás azzal küldte vissza Budapestre a könyveket, hegy mivel azok még nem cenru ráutaltak, n«ns továbbittatniak! Ilyen tréfákkal szolgálják „a szellemi együttműködés nemzetközi intézeté “-nők és a Pen-Kluboik nemzetközi szövetségének célkitűzéseit!

Mi tehát ezentúl is „a vádlottak padjára fogjuk ültetni44 nem a prágai Pen-Klub-tagokat, aikilkel beosülünik, hanem azokat, akik fittyet hánynak az egész iróvilág közvéleményének és a saját nemzetüikbeli Írók józan szavának is!

Az ungvár-munkácsi villanyperi békésen oldják meg

Prága, február 18. Ismeretes, hogy Uug- vár város villanyielep© s Munkács városé között évek óta per van folyamatban ar/őfe a kérdésről, hogy érvényes-e az a szerződés, amelyet az ungvári villany te lep jogutódja, a Ceskomoravská Kolben-Danek cég Munkács városával kötött. A Bőrseti Kurír jelentése szerint a peres kérdés most békésen megoldódott, amennyiben a Kotben- Damek cég Munkács város kártalanítása óimén hat millió koronát fog fizetni Munkácsnak és pedig 3 milliót készpénzben és 3 millió értékű áramot fog fraáliliitaní a ^ Jnoauok *