Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-15 / 38. (2555.) szám

1931 február 15, vasárnap. 9 HETI REVÜ Irta; SZENES ERZSI Budapest, február 14. Ez a különös, bonaatenae járvány, az öngyilkos­ság olyan miaut a feketehiroltő. A test helyett a lel­ket lepik el a gyilkos, fekete pontok, mindaddig, miig a lélek fehér gyolcsán parányi tiszta hely me­red. Mi olyan tétovám, tamácetailan, szorongva fi­gyeljük ezt a járványit, aandllyen tanácstalan. tétován álilllák k&rüil a pestist az életben maradtak abban a korban, amikor még nem vett sem gyógymód, sem szérum s ráolvasással, kmruasilássaiL, töiedelanes imádsággal próbálták elűzni e fekete halált. Erre e lelki fekete himlőre ebben a világban, adnod a lét szilárd épülete minden második vagy tizedik ember fölött összedől, mint egy vályogból össze- eszkábálit kunyhó, bizony nehezem akad gyógymód és szérum. A mmlfhetá fekete listám, amelyben már csak mint statisztikai adatok jeliemnek meg az öngyilkosok. engem a 20-ik száma öngyilkosság remditett meg a legjobban. Az ö földi rab, aki a 20-as ceüoszániot kapta, miikor az életiből a haiállba menekült, egy is­meretlen fiatal leány volt. A megelőző 'tizenMOenc között sok ismert niév is akadt, mindenfajta rendű, társadalmi állásai, mindenfajta komi ember szere­pelt a listán. A katasztrófát legtöbbször a pusztuló, vagy az összeroppanni készülő exisztencia motivál­ta, a szerelem, iskolai bizonyítvány és főleg az a sírni köd, amely megfekszi és fojtogatja ezt a várost .is: a nyomor. Valószínű, hogy a nyomor tettbe elviseihetotlemmá annak, a fiatal teremtésnek az életét is, aki a Duna 'hideg habjait csábítóbbnak találtad miint azt az élet­nek már álig nevezhető bemgést-lengést a nyomor sötét útvesztőiben, melyek olyanok mint a eziik si­kátorok, nehéz és kevés bennük a levegő. A többi öngyilkosok csaknem (kivétel nélkül ikoihimmás cik­keket kaptak a honlapokban, könnyes és ,,színes" riportot, ennek a névteOiennek csak egy napibix ju­tott. Az ismeretlen fiatal leány megállít a hódon, a jegesvizü. jégtáblákat úsztató Duna fölött e hét hétfőjén, levotertte a ruháját, a cipőjét e mielőtt még megakadályozhatták volna, átvetette magát a korláton és az esti sötétben eltűnt a Duna hullá­maiban. Hiába búgtak fel a mentőcsémak szirénái, a fiatal nőt elnyelte a víz, a halál és máig sem si­került ikridióbét megállapítani. A legtöbb öngyilkos, tudatosan, vagy tudatlanul, máelőbt bezárja maga mögött a lét főkapuit, nyitva hagy egy ikás meliltékajtot. Ezt a melliékajtót, az Utol­só piTfenatig viflágátó kis reménysugarat, csak na­gyon (kevés öngyilkosnak van ereje eloltaná. Ez a pistókoíló mécs, legtöbbször égve marad és gyakran megvilágítja az életibe vissaaiviivő utat Az ismeretiem fiatal nő a legkomolyabb éngyíMcosok közül való volt, egyetlen buta róndilással becsuikta az élet fő­kapuját és semmiféle mellékOiépcsőn nem akart vdsz- ezajuánk Levetette lüháját, cipőjét és Mmeztelen ugisott a huillámoikba. Ebben a februári (hidegben, még ha meg ® mentették volna, aligha maradt vol­na ótethen. Ruháját levetette, öeszehajtogatta, kisá- metbotta, talán aazni a mozdulattal itakoagatta le a hidra, ahogy gyerekkorunkban szépem kdsdmirtiva ite- rakosgaíötuk ruháinkat az ágy melletti ssékre, le- fekvée előtt, cipőit is levette, eürendezgefte ben­nük a hardsnyákait, májúit ahogy cipőinket od&állitot- tUk etíténként az ágy lábához, hogy meg ne hara­gudjanak az angyalok, akik álmunkiban miegjelen- nek- azután a rendnek iteMiemeretiinket megnyug­tató érzésével édesen ée boddogae eHadiuditnmfk. Ta­lán az danát is elmondta, miiint a gyermekeik az álom küszöbén, mikor az ébrenlét fénye 'kihuny (körülöt­tük: *jÉn Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem De a tiéd nyitva Atyám s álmomban vigyáz rám." Nem vagyok eeeníMmentáTliB, de ezek a hódnál le­vetkezett ruhák, cipők, a halál előtt, a Duma mély medre fölött, amely befogadta a vetkőző gyerme­ket az élet elől, a halál fekete párnáiba, émibeamem a gyerekkori lefekvések emlékét' idézbéík fel. Ezek e képek így áttéve erre a sötét mezőnyre, agy össze­kapcsolva a múló álmot az örök álommal, olyan fáj­dalmasak voltak, hogy 'teljesem összetörve, lelkem legmélyéig megrendültén álltam, — a szürke napá­id r olvasásakor képzeletiben — az ismeretlen leány huilámsirja fölött. Azután, később még csak azt. olvastam iki a mapi- hirböl hogy az a fiatal teremtés, akiit örökre el­nyelt a mélység, mikor becsapta maga mögött a lét főkapuját,, szolidáris volt azokkal, akik itt marad­tak a halálon és parton innen. A levelikezett ruhát és cipőt ibtbagyta a hídon valakinek, akinek nincs ruhája és nincs cipője. Szoliidárus volt ezzel a vá- rőssel, ahol annyian vannak, akiknek nem jut nem­csak ruhára, de kenyérre sem. A Osaíl. Magyar Újságírók Uniójának hi­vatalos közleménye. Ezennel meghívjuk Pozsony és vidékén élő egyesületi tag­jainkat február 22-én, vasárnap délután 3 órakor Pozsonyban a Savoy-szálló külön­termében megtartandó tagértek czletre. Tárgy: Koipper Miksa ügyvezető titkár je­lentés e az Unió adminisztratív ügyeiről, m újságírók nyugdijbiztositásáról, az igia- zolványolkról és aktuális sajtóügy ékről. ' - , Az elnökség. ■(Kérjük a Iapóikat e hiiva balos közlemény azüves átvételére-) f , ■ , ', Kassa város ezévi költségvetése a város parlamentjében Reisdtmann Gyula tárgyilagos kritikát mondott a városi közigazgatás menetéről azokat. Ezt az üzleti széKLeunet elsősorban a városi erdő- és saőlögazd álkodás nélkülözi. Emiatt a város fája és borai diád a tlamul he­vernek, aim-i óriási kárt jelent. Szükséges volna, hogy az erdőlhivia'talban egy kereske- delllmá képzettséggel biró etmfbart alkalmaz­zanak, aki a gazdálkodást uj alapokra fek­tess#©. — A jövedelmek fokozásával arányban csökkenteni kdll a kiadásokat, amit külö- * nősén a személyi kiadásoknál beli tekin­tetbe venni. Kassa, február 14. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Kassa város képviselő testületé Mutt- nyánszky dir. polgármester elnökletével pénte­ken délután 5 órakor tartotta rendes ülését, melyen elkezdték az 1931. évi költségvetés tár­gyalását. A napirenden a költségvetésen kivül a söradó díjtételének emelése és a csehszlo­vák mérnökök egyesületének a tűzoltólakta­nya építkezésének felülvizsgálására vonatko­zó javaslata szerepelt A napirend előtt Muttnyánszky ér. pol­gármester bejelentette, hogy a közel mailt napokban megejtették a városi pénztárba a minden évben szokásos vizsgálatot és rovan- osolást és mindent a legnagyobb rendiben találtak. Továbbá jelentést tett a polgármester a kasza rnya j a vitások ügyéről. A kaszárnyá­kat egy katonai bizottság vizsgálta felül és 3,200.00 korona értékű szükséges javítást ál­lapított meg. Ezeknek a javításoknak két esz­tendőn belül való keresztülvitelét kérték a várostól, ezzel kapcsolatiban a polgármester indítványozta, hogy a szükséges összeg felét állítsák be az idei rendkívüli költségvetés keretébe és kölcsön utján gondoskodjanak az összeg fedezetéről. Egyébként a kérdés alaposabb előkészítésre szorul, azért javasla­ta alapján a képviselőtestület levette a napi­rendről ezt a kérdést azzal, hogy a rendkí­vüli költségvetés tárgyalásánál fog vele ér­demlegesen foglalkozni. Egyúttal egyhangúlag járult hozzá a képviselőtestü­let a söradónak 8 fülérről 10 fillérre való emeléséhez, ' ami 56.000 korona évi jövedelemtöbbletet je­lent a városnak. Ezután megkezdődött a költségvetés általá­nos vitája. A .vita első szónoka Fleischmann Gyula dr. kér. szotc. tartománygyülési képvi­selő volt, aki terjedelmes beszédben foglal­kozott a város aktuális kérdéseivel. Elisme­réssel adózik azokkal szemben, akik a múlt esztendőben becsületesen teljesítitek köteles­ségünket a vámos közigazgatásában. A város ta nács és képviselőtestület tagjai szintén igye­keztek a város érdekében mindent elkövetni és ha elő is fordultak ellentétek, sosem fa­jultak el annyira, hogy veszélyeztették volna a komoly munkát. Ezért nincs okunk a pesz- szimizmusra, amely 4—5 év előtt ránknehe­zedett és ma már senkisem beszél Kassán kormánybiztosról. A városi vezetőség munkája helyre dilit ott a az egyensúlyt és a viszonyok a, pénzügyi je­lentés szerint konszolidálódtak. Ennek ellenére a jelenlegi óv nehéz kilátá­sokkal indul mindenkire nézve. Ezért az idei költségvetést hatalmas gonddal kell ősz- szál Illanunk, a legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával, hogy abban semmi fölösle­ges kiadás ne legyen. A másik oldalon vi­szont túlzásba sem szabad esni és minden erőnkkel a segítségkre keli sietnünk azoknak, akik arra a legjobban rászorulnak. Ezt tettük — úgy mond — a múlt évben is, amikor egy­hangúlag szavaztuk meg a szükségmunkákat, a kislakások építését, a népkonyha kibővíté­sét és a felemelt karácsonyi segélyeket. Csak olyan kiadásoknak kell elejét vennünk, me­lyek feleslegesek és inproduktivak. Ha töb­bet akarunk áldozni szociális, kulturális és gazdasági célokra, arra kell törekednünk, hogy fokozzuk a város jövedelmét. Erre azért is szükség van, mivel a kézipénztár jelenté­se szerint az 1931. évi költségvetés egyensú­lyát is csak úgy tudtuk biztosítani, hogy a pol­gármester intervenciójára forgalmi adórésze­sedés címén 600.000 koronát kap a város a vezénpónzügyiigazga tóságtó 1. — A jövedelmek fokozása céljából szükséges, hogy több üzleti szellemet vi­gyünk a városi üzemek vezetésébe és kereskedelmi alapokra keli fektetni a vese- és hólyagbeteg­ségek különleges ásvány­vize. Kérdezze meg orvosát! Ez ugyan nehéz érdlés, mert Lisatviseilőiink exisziteruciáját érinti, de reméljük, hogy a szisatemizáció, amelyet ez idén remélhetőleg meg valósítanak, közmegelégedésre oldja meg ezt a kérdést. Azok a ttszbviselők, akik becsületesen dolgoznak, .mindenkor számít­hatnak ránk azokkal szeumben, akik viszont csuk az egyes pártoknál való kik neveléssel akarják pozíciójúikat biztosítani. A városnak elsősorban jó tisztviselőkre van szüksége, általában nagy gondot kell fordítani a váro­si adminisztráció tökéletesítésére, hogy az precíz és pontos legyen. Föltétlenül rendet kell teremteni a városi ügykezelés és ügy­beosztás terén, ment ma teljes a káosz ezen a téren. Senki sem tudja, hogy melyik ügy 'kihez tartozik, ezért hónapokba kerül egy- egy ügydarab elintézése. Különösen a jog­ügyi osztály működése ellen merülnek fed komoly kifogások, pedig ez az ügyosztály rendkívül fontos munkakört lát el- Ezért sürgősen szükséges, hogy már a szisztemi- záeió keresztülveze téséig is egy jogászem- bert állítsanak be a jogügyi ügyosztályba kisegítő OTunkaeőkJémt. Beszédé további részében az invesztíciók ügyét tette bírálat tárgyává Fleischmann dr Csak produktív beruházás óikat szabad eszközölni és uj kölcsönöket csak ilyen célokra szabad felvenni. Annál is inkább, mivel a város adósságai tavaly 54 millióra emelkedtek s a további kölcsönök felvételé minden esztendőiben nehezebbé válik. Az egyes beruházások megvalósítása az adminisztráció nehézkes­sége miatt sok időbe kerül, amire jó példa az uj elemi iskola éipillésének hét év óta húzódó ügye. Nem helyes, hogy a városi zeneiskolában a tandíjmentesség megszorí­tása árán takarékoskodjunk, mert ezzel a szegényebb gyermekeket ütik el a tanulás­tól. Ugyancsak nagy hiba a moziügyek ren­dezetlensége, a vigalmi adó be nem fizeté­se a mozi tulajdonosok által, ami az illetékes reféirensek hibája. Ennek az állapotnak mi­előbb véget keli vetni. A városi ügyek elin­tézésének kisürgetését takarékossági szem­pontokból gyakrabban kell a parlamenti és tartománygyüllési képviselőkre biani, akik egyúttal a képviselőtestület tagjai is. Csak együttes és lelkiismeretes munkával, min­den pártkülönbség félre té telével tudunk dolgozni a város boldogulásán, ezért a köz­gyűlési teremből száműzni kell minden po­litikai vagy más éles ellentétet. Flei'schimann Gyula dir. után Rácz Gyula képviselőtestületi tag szólalt fel, aki- főleg a szociális terhek alacsony mérvét kifogá­solta. A kővetkező felszólaló Grossohmid Géza dr. szenátor volt, aki a városi költségvetést részletesen biráltta és azt egyes tételék le­csökkentése után hajlandó elfogadni. Utána Smrz helyettes polgárimesiler szó­lalt. fel, majd a közgyűlést berekesztették és annak folytatását kedd délutánra hadász­tól Iák. Bethlen tárgyalásai a magyarországi német kisebbség vezéreivel Budapest, február 14. (Budapesti szerkesztősé­günk tol efon jelentése). Bleyer Jakab ós Grátx Gusztáv, a magyarországi németség vezetői ma fedkerestók Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel több órán át tanácskozásokat folytattak. A tanácskozások bir szerint azokról, a kormány részéről tervbevqjtt intézkedésekről folytak, ame­lyeket Magyarországon a kisebbségek érdekében az illetékes tényezők a jövőben végre fognak hajtani. A tanácskozások eddigi menete a tár­gyaló feleket teljesen kielégítette. A megbeszé­léseket a következő hetekben tervszerűen foly­tatni fogják. Okmányok a zsebben Sejtelmed sincs róla, mit akar tőled. Szakálla van, öltözéke kissé kopottas, de tiszta, mint az önérzetes szegénység. Körülményesen mutatkozik be. Talán em­lékszel a nevére, ő az, aki háromszor telefo­nált már, nem talált otthon, Legutóbb voltál szives megengedni, hogy személyesen begy© tiszteletét. Két levelet is irt ebben az ügyben, hogyne, emlékszel rá, éppen ma akartál vá­laszolni, bocsásson meg. ó, nem tesz semmit, hiszen ő tudja, mennyire el vagy foglalva, éppen csak annyi idődet fogja elrabolni, amennyi szükséges. Egyébként parancsolj, a főispán levelét, amelyből kiderül, hogy ő nem szokta senkinek az idejét . . . Egy szót se értesz az egészből s mag ezen tűnődsz, rettenetesen mocskos levél- és ok­mánytömeget szed ki a zsebéből, kotorász és elédrak egy sárga levelet, aminek csak a dá­tumát látod: 1912-ből van keltezve. A megw széli tás „Tiszí élt barátom..." és, mint előadá­sából kiderül, a főispán biztosítja őt, hogy a szóbanforgó dolog nagyon érdekes, majd előterjeszti. — Tessék nézni, az aláírását — biztat. Megnyugtatod, hogy rendben van és mivel lehetsz szolgálatára. Hát, kérem, ennek sora van. Te már bizo­nyára elfelejtetted, de busz év előtt a lapok sokat foglalkoztak az ő eredeti, teljesen mo­dern, uj rendszerével, mely hivatva van egy csapásra megszüntetni a marhabőrbélyegzés ósdi, idejemúlt, költséges rendszerét. Ijedten hngsulyozod, hogy itt valami téve­dés lesz, neked semmi dolgod a marhabőr- bélyegzéssel, talán rosszul informálták. Nem figyel rád, az írásai közt kotorász, végre dia­dalmasan léd rak néhány foszladozó újságpa­pírt: a megszűnt „Budapest" cimó napilap egy régi példányából. — Tessék, itt van felül... ott tessék olvas­ni, ahol piros ceruzával be van keretezve... Csép Csongor uj rendszerű bőrtechndikai eljá­rása... ez én vagyok. — Elhiszem, de én... Rögtön megért. No persze, te nem hiszel az újságoknak! Hát hiszen sokat hazudnak, az igaz, de ezúttal van neki más bizonyítéka is... Várj csak. És már ott fekszik előtted egy levél a köz- oktatásügyi minisztérium pecsétjével. — Ezt tessék nézni. Tetszik ismerni az alá­írást? Az államtitkáré. Szegény Széli Kál­mán államtitkára volt.. Tisztelettel nyujtod vissza az okmányt. Igazán szép dolog az ilyen állami elismerés — nem, nem kell elolvasnod, látod már úgyis, hogy a minisztérium a legnagyobb elragadta­tással nyilatkozott a találmányról és percek kérdése, hogy intézkedik. De viszont mennyi­ben gondolja, hogy te, aki nagyon kis pont vagy... — Tessék csak várni. És most szédítő tömegben rakja eléd az Írá­sokat. Minisztériumok, akadémiák levelei, szolga bírák, több gróf, előkelő családok képvi­selői. Az egyik igy szólítja meg „Kedves bá­tyám!" Egy szét sem értesz az egészből. — De végre is, kedves uram... miért for­dult hozzám? Nem felel. írásokat mutat. Az egészből az a homályos benyomásod, hogy a bőubélyegző- ügy húzódása miatt most, amíg ezt a dolgot nem fedezte le az amerikai pénzcsoport — er­ről is van okmány — kénytelen prostitulálni zsenijét és bekapcsolódni a baoillusforrraló apparátus (saját találmánya) körül alakult mozgalomba. Már nem kérdezed, mi közöd hozzá. Kél pengőt ajánlsz fel. Hármat kór. ás valami protekciót. Adsz neki kettőötvenet és egy levelet, rövi den ennyi szöveggel: „Kedves Csengi, csókol lati, hogy vagy? Szervusz." Hadd legyen a következőnek, aki eggyel ke- vei ebbet fog adni, ^ g_\ el több mulatni valója. i= int hy — I A I SALVATOR j FORRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents