Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-11 / 8. (2525.) szám
8 ppsgawg <pra:gai-Mag^arhi klm? 1931 Jaanáa* 11 rnaintM^ TÍZ NAP SZECÉRIYORSZAGBAN Szegénytulajdon és parasztbéke, prófécia a kommunistaságról és egy sétapálcagyüjtemény Beszámoló a sarlósok nyári ruszinszkói vándorlásáról írja: baoogh edgár Idegen Beregszász. Pihenőnek szántuk vándorlás közben, de nem adott nyugalmat. Csak négy na,pot töltöttünk kint a szegények kenyér- frontjain és máris szűk, érthetetlen és kibírhatatlan volt számunkra a hinfcerland. Valami nagy nemzetközi cirkusz foglalkoztatta éppen a kedélyeket. Elefántok és arabok hozták javában az egzotikumot a beregszászi polgárnak, aki européer, mert a korzó, a kávéház és a fényreklám itt már Európát jelent. Megint újságok akadnak kezünkbe. Igazán nem érdekel most bennünket a so'k cím, a sok hír, a nemzetközi beidegzettség, a polgári tájékozottság. Untat- ez az egész giccses világhorizont. Félretolom a lapokat a márványasztalon és egészen egyszerűen beszélgetni kezdek a társaimmal arról a nagydoibronyi beteg gyerekről, aki kidőlt a csépléskor, mert túl nehéz zsákokat emelt. Szó! a zene, a rádió, sürög-forog ez a kis Po- temkin-Eurápa körülöttünk. Ha kérdeznek, nem érdekes az, "amit mondunk. Közismert vidéki napi-híranyag, a társadalmi dinamika mélyen- fekvő erővonalait itt nem látja senki. Nem érezzük itt jól magunkat és szinte lázadóan közönségesek vagyunk. Ahol utunkba kerül, általvetjük magunkat a polgári kimértségek vaskerítésén és nem kerüljük ki szöges bakancsainkkal a pocsolyát, ha a kövezet alól kibukkan a jólismert országút, Szegényország földje. Amint a hidra sietek, az egyik vásári bódé áléi utánam kiált egy öreg paraszt. Régi jó ismerősként bizalmasan köszönt Ismerjük egymást odakintről. A posta hozott néhány levelezőlapot. Jöcsik Laj esi csak annyit ir a Bodrogközből1, hogy a j kapott utasitáe szerint a proletarizá-lédás jelenségeit megállapította és már hazamegy. For- gáe-h Béla csoportja a Sajó völgyébe érkezett és a gomba szögi táborhely felé közeledik. Aláhúzott mondat: a falu már nem őserő. Megértjük, mit akarnak mondani. A Sarló pozsonyi központja jelenti, hogy Horváth Feri gömöri csoportja eddig huszonkét községben figyelte meg egyrészt a gyorsütemü proletarizálódási, másrészt a kispolgáriasodás jelenségeit, « többhe- lyütt egy egészen különös urizálódás tünetével találkozik. Ugyancsak Pozsonyból közük velünk, hogy Dobo&sy Laciék már a Garam lapályán járnak, hihetetlen földmunkásnyomort tapasztalnak. Á legutóbb azt irták, hogy egy nagy buosmjár óser eghcz csatlakoztak s azzal haladnak Bény felé. Hát mi sem várunk tovább egy percig sem, a postáról vissza jővet fölkapcsoljuk hátizsákunkat a kimondhatatlanul idegen hotelszobában s a kávéházon keresztül kilépünk az útra-. Nem ucca többé, nem korzó, hanem az országút. A város széléig elkísér egy beregszászi fiú. Még megmutatja a sínek közt, hogy hol történt reggel a ■szerencsétlenség. Ott gyuTta- el a vonat azt az -embert, idáig vonszolta magával a test roncsát. Itt egy darab bél feküdt, az agy velő kifolyt, külön egy kéz és csurgó husdarabok. Az öngyilkos egy munkanélküli volt. Szervusz, pajtás, mi már Szegényorezágban vagyunk. Köszönjük a véres magyarázatot, siess vissza, ott most ez a napi szenzáció. Szóval itt feküdt a bele, ott a keze. No, Isten veled 1 Ábránd a zenélő áránál Alig félórányira a beregszászi korzótól és fényreklámtól méla füzes, pompás rét, az ősi kocsiút csöndes tarlók közt kanyarog. Most átmegyünk a folyócska hidján. Nesztelenül jön és megy egy mezítlábas kisleány. Lassan megered az eső, fénylő lombok közt friss színek villognak, ez már a falu. Elénk nyílik a tágas fő- ucea, fekete fák közt fehérre meszelt házak. Zárt kép, mint falu a mükedvelőszinpadon. Megállunk az omladozó kis templom előtt. Másfél- órát töltünk itt és kimért-, elrendeltetett tempóval ezét-metszük a jámbor kulisszákat! Legelőször befordulunk a buicsui református pap udvarára. Pontosan ütő zenélőóra, csillogó ibrikek, finom képtári másolatok és szinpompáe Munká- csy-münyomat-ok. polírozott harmónium és az ablakpárkány különböző kaktuszai között él itt harminc év óta az öreg ur. Minden ragyog, minden a helyén, ülünk a kerek asztal körül s miután a község iránt érdeklődtünk, mégha,lógatjuk a buicsui kálvinista egyház történetét. Olvas a bácsi gondosan őrzött régi füzetből. 1333- ban a pápai tizedftzedök már említik a községet. A szerzetesek a harangot a Vérkébe süllyesztették. Barmos István nevű nemes katonatiszt háromszor vagdalta össze baltájával a katolikus pap faekéjét. A fatornyot a hívők a Gazosból hömborgő fákon hömbörgették le a mai papiak udvarára. A mai tyuikól református felekezeti iskola volt. 1750 táján Botrány József né úrnő született Príni Borbála katolikus szlovákokat telepitett ide. A katolikus gyermekek is a református levitától nyertek oktatást. Remeg a hangja a fölolvasónak, könnyek törnek elő a szeméből. Megtőrli a pápaszemet. Nemes cselekedet volt ez, magyarázza, nagy tanulság. Bertóik Jankó fagyosan hallgat,. Velem szemben ül, látom, hogy profán most a ez eme szögI lete, a szája.. Ez kiesé bánt. Én fölkapom a hangulatot, nagyanyám régi bútoraira, gondolok, zenélő órájára éts egy dragony ősképre. G inánál zista koromban régi pénzeket gyűjtöttem ée latin föliratokat. Szeretem a Halálfiait, Babits Mihály regényét. Kint vihar tört ki, csakúgy zuhog a zápor. Halkan ülünk a kényelmes székekben. Be vagyunk zárva a színes üveg- gömbbe. Tehát hömbörgették, illetve a levita. Mesél tovább az öreg pap. Végre megtudunk valamit máról is. A népnek postán csak váltója jön, Sípok csak a tanítónak és neki, mondja. Szomorú világ. A hiree uradalom is oda van, pedig egész kis ország volt. De Bulcsún megmaradt S eh ön- bora. — „Itt uyolcszáz holdat meghagytak szegénynek/4 — Azután fölállunk és átmegyünk a másik szobácskába. Fantasztikus gyűjteményt találunk itt. Szarvasagancsők a falon, ez itt zerge, a menyezetről bonyolult aganoscsiilár függ le. A pap maga csinálta. Vitrin nyilik. Ausztráliai korall, szibériai meteorit, antilop szarva, megkövesült tökinda, adriai kagylók és különös farágványok kerülnek a kezünkbe. Egy darab fából hosszú láncot tudott faragná fiatalabb korában a tiszt-eletes. Más ember érzéketlenül a t-üzbe dobta volna ezt a tüzifadarabot, ő fölfedezte, belakkozta, falra akasztotta, s különös rajzaival most olyan messziről, mint egy kép. Ezek a képek sem képek, csak csiszolt kavicsok és laposkövek a Vér kéből, stílszerűen berámázva. Tizenöt magafaragta sétapákáját mutatja még meg a pásztor. Inkább magunk mennénk szilvát szedni a kis cseléddel, a vihar elállt s ki akarnánk törni az üveggömbből. Bertók Jankónak magamban megbocsátok. Meg kell várnunk, mig behozzák a szilvát. Kikisér aztán a gazdánk. Jólápolt, vad zöld pázsit borítja az udvart, nem tapossa ezt .jószág, szekér, gyerek. A kneippkurára kell. Megint megállunk a kis templom éiőtt. Körülöttünk hideg fénnyel' mozdulatlanok a kulisszák. Úri pályák helyett parasztkultúra A fiuk fölkeresik a tanítót, aki a helyi föld- müvesszövetkezet könyvét is vezeti. Magam elindulok megkeresni Uku Pali beregszászi reál- gimnázista gazdafiut, akit A Mi Lapunk hasábjairól! ismerek diákirásaiból. A harmadik kapu az övék. Benyitok egy csöndes udvarba, sehol senki. Hátul foglalatoskodik egy öreg paraszt- ember, a fiú nagyapja. Pali bent van, keltsem föl. A tornácra lépek és egy másik alvót zavarok föl. A fiú is kijön a világosra, apja föltár pászkoöik a subáról, megismerkedünk, nagy az öröm. Viharos szombat délután, alszik ilyenkor az ember, ha már cséplés után van. Ilku Pali nagy legény, hetedikes. A bátyja tovább gazdálkodik, őt kitanittatják. Mondom, jé, ha szellemi pályára mennek fiuk földmüvescsaládból. Baj van már ezen a téren is, felelik. A buil- csuiafk, különösen a katolikusok szeretik kita- nittatni úri pályára egy-eery gyereküket, de a középiskolából is kiszorítják már a földműves- népet. Megszigorították a fölvételi vizsgát a reálgimnáziumban és a faluról jövő gyerekeket megbuktatják a szigorú tanár urak. Most is ötvenhárom kisfiú vágódott el száztiz jelentkezőből a beregszászi magyar reálgimnázium fölvételi vizsgáján. Falusi gyerek bukik ilyenkor, mert'hát meg is ijed abban a nagy iskolában és ki sem meri nyitni a száját. Alig tud egy gyerek falun megélni a földből, most itthon maradnak majd az osztozkodáshoz a kitanittatásra szánt fiuk is. Már hogy is lehetséges az, hogy falusi magyar gyerek a tanár uraknak nem tud ölég jól magyarul! Érzem, hogy a panaszra ösz- szeszorul bennem valami. Kardos Ferit, régi jó regősdiáktársamat is megbuktatták a tanárok, 'jóidőre elbújdosott a szégyen elől Franciaországba. Hatodiikos korom óta keserít a mai középiskola, fáj és lázit minden bukott diák sorsa, evidenciában tartom a diáiköngyilkosokat. Nem feiejtem el ezeket sem, igen, elvállalom én is a hazai ód itott ötvenhárom kisfiú keserűségét és gondját. Ilku Palival megpróbáljuk Bulosu szociográfiai képét összeállitani. Egészen magyar a község, még a kereskedő és a korcsmáros is magyar. Á lakosság egyharmada kisgazda, kétharmada föld télén és részben házfalam zsellér- ember. A jo-bbmódu gazdáknak van nem egyszer három házuk is, a szegények itt bérelnek lakást. A kisgazdák átlag 12—13 katasztrális hold földdel rendelkeznek, egynek van 50 holdja, de öt fia is van rá. Jótékonyan Inat Beregszász közelsége, a gazdák naprólnapra a piacra szállíthatják terményeiket. A lecsökkent értékű gabonát azonban közvetít ők ne'k adják el. Hozzászokott tehát az albérlőket fogadó, piacra járó városmellett! kisgazda a pénz forgalmához, de már bánija is ezt a szokását. A váltó adósságok könnyelműsége kezdi megbosszulni magát. A földtelenek vagy napszámba járnak, vagy gyári munkások, főiként a közeli téglagyárban. Sorsuk, kenyerük mindig bizonytalan. Három évvel ezelőtt például sztrájk tört ki a téglagyárban 9 az eredmény az volt, hogy a gyárigazgató olcsóbb oroszokat hozatott, akik feleáron folytatták azt a munkát, amit a magyarok félbeszakítottak, béremelést követelve. A földtelenek tulnyomólag kommunisták s jóidéig harcban állottak a kisgazdákkal is, A két társadalmi réteg kibékülése jellegzetes tünet és a f ö 1 d m u n k ássz ö ve tk ez e t ere dm é ny e. Munkatulajdon után vágyódik itt a szegény- emberek többsége a napszám és a gyári munka bizonytalanságában. Főként állattenyésztésre törekszenek a földtelenek. Amikor 230 hold földet és legelőt ígért a csehszlovák agrárpárt a földbirtokreform révén, beözönlött a falu & pártba. Hiszen aki földet akart, arra formálisan rákényszeritették a párttagságot. Bulcsu legtekintélyesebb gazdája mesélte el nekünk a történteket. Azt mondja: „Az lett a Jelszó, hogy csak be! csak he! mindegy, cseh párt-e, magyar-e, élni kell. Mikor aztán bent voltunk mind, a kommunisták is, meg a kisgazdapártiak is, hát csak azt mondjuk, hogy magunk között vagyunk, minek marja magyar a magyart. Mi gazdák kimondottuk, hogy vissza, addig nem kap senki semmit, míg a nincstelenek nincsenek kielégítve. Ha mi rosszul bánnánk velük, ök is rosszul bánnának velünk. Azelőtt a kommunisták a gazdák ellen voltak, de most már nem, mert olyiknak, akinek azelőtt semmije sem volt, most már 12 métermázsája is van, meg évi feleslege is a szövetkezetből^ így is történt. A földműnk áss Következedben mindent azok kaptak, akik szegények. Az egy- és kétholdasok s akiknek egy holdjuk sem volt. A szövetkezet választmánya csupa szegény emberből áll. A szegények a maguk feje szerint osztották ezét a főidet hat évre, legutóbb újból hatra. Csak beiratást kell fizetni. A legelőn minden tagnak van joga. Gyarapszik a szegénytulajdon, a szövetkezet vett már magtisztitó- éa gereblyéző gépet, közösen költenek tenyészkanra, bikára is. És a falu 'békéje helyreádlott. Azt mondják a gazdák, hogy igazi kommunista már csak az a gyári munkás, aki nem vállalt tagságot a szövetkezetben. Mert van ilyen is. No de az sem a gazdáikra haragszik, nem is bulc-sui az már, csak Bulcsún lakik. Az iskolából, az uriságból hát kimarad a földmüvesnép. Ötvenhárom ijedt, bukott kisfiú. De a maga józan életösztöne megneveli a parasztot. a szegényt, a nincstelent, ha egymást segíti a közös anyagiasságban, ha összeáll tömegbe és a kenyérért társadalmi rendszert alakit, A buicsui béke kisgazda dolgozók és napszámos dolgozók között, a közösbe vett mező- gazdasági gép. a fejlődő szegénytulajdon meg- nyugtatóiag bizonyltja, hogy középiskola és úri kitamittatás nélkül is a kor értelmét, a kor : haladó fővonalát találja meg Szegényország népe. Feleletül a beregszászi zárt iskolák apura Buksim uj kultúra Ígérete kél: a társadalmi organizáció és a munkaracionalizáció kultúrája. Uj parasztkultura cseréli föl azt a keserűséget és gondot, amely földhöz vágja, osztályába és' proletársonsába löki vissza a parasztot, hogy magából induljon ki teremtésre a föld, a kenyér nagyszerű erejével. Látomás a temetőben Már túl jártunk Bulcsún és betévedtünk a temetőbe. Különös látvány. Mintha csupa csónak volna leszúrva egy-egy sir fölé. Hosszú sorokban egymás mögött faragott kálomista fejfák. Állunk a temető szélén, a gyümölcsösben és csak nézünk. A fejfák törzse fönt hosszú, vízszintes élben végződik, oldalról jó! látni, hogy az élben végződő felső rész előrohajlik, mint. a csónak orra. A csónak fara mélyen a földben, a sírban van. Ady End.ro fejfája ez. A lenyűgöző ősi kép eszembe juttatja, el is mondom a fiuknak, hogy .mikor Budapesten ; Solymossy Sándort Ady Endre különös fejfájá-1 ra figyelmeztettem, amely egészen más volt, j mint amilyeneket én regőisd iák kánt szerteszét1 csatangolva láttam, a hires magyar folklorista! egy egész előadással felelt. Elővette íróasztala fiókjából legújabb néprajzi tanulmányát, amelyet éppen egy finn—ugor kongresszusra készített el, és föl olvadt a. A munka az északi finn— ugor népek esónakorru fejfáiról szólott. A ha- lász-csikádz népek a halott fejéhez leszúrták fejfának az elárvult csónakot. Ma már kiveszett ennek az emléke is a köz tudatból, de a faragott fejfák mindmáig megőrizték a földbe vert osóÉüevem Ménes Uávéház Igazgatóság 426-63 ■-» r v # »i» j,g « Eiteremi 435-62 Facol es rommome? Kávéház 435.01 Francia konyha — Cukrászda — Bridge koo n Danzing — Szombaton és vasárnap ötórai tea. E. PÁCAL, a nemzetközi háló- és étkezökocai társaság sok c-ven át volt föpincére. _______ na k formáját. Az északi fián—ugor népeknél ma is divatos még a esónakorru fejfa, mfbufck ©z széles e világon csak az Eosedi-láp vidékén található, ahod a református temetők m ö«i vényt megőrizték. Csodálkozott, & tudóé, amikor, megtudta, hogy a modern Budapest közepén, a Kerepesi-uti temetőben la ott rejtőzik «i m fis- magyar emlék és éppen az ifjú szivek zarándok- helyén. Lőrinez Gyuiazi elvált tőlünk és a sírok között rajzolt. Néprajzi gyűjteményünk számira kellett megörökítenie a különös fojfákal Mi beszélgettünk közben Dikni Palival. Megígérte, hogy a régi jó diák romantika után nem fog többet sóvárogni, amint az egyik múltkori diák pályázatában tette, hanem reálisa a megáll ajntj* maga köröl a valóságot és igyekszik meghatározni a maga helyzetét és jelentőségét ebben a valóságban. Meg fogja imi A Mi Lapunk legközelebbi számába gazdálkodó fökimüveebáty- jának életmódját úgy, ahogy Kassák Lajos folyóirata, a Munka is közli a munikáeok egy-egy napjának tényleges leírását. Milyen különös itt, a esónakorru fojfák tövében a jövőről beszélgetni. Az egyik okiadon a kétségbeesésig hús a haldokló ősi világ osontkarja, borzongva érzi az ember a romlást, egy világ végítéletét. Az enyészet látomása kél a temetőből, megint itt suttog a lázas nagydobronyi kisfiú, a félkarú muükás v ő 1 egény, várja, kívánja & halált az izsnyétei krumplievö kórus, a inumkátlan barkaszói napszámos. Vonaglik az öngyilkos csurgó, kiszakadt keze. Amerről jöttünk, Bulcsún gépet vett a sok szegényember. Bulmu felől már nap süt, látomásra látomás felel, friss fantáziánk az uj parasztkultura üveg- és várkonstrukcióját emeli az égig. Bizonytalanul beszélgetünk & két látomá? között, jaj, melyik az erősebb. Szabad-e bíznunk a föld, a kenyér meglódult erejében, nem kelbe félnünk, hogy a nagyszerű eirő részletekbe fúródik és megáll? Merev kis formáiból kimarad sok uj, más szegény ember! Érezzük, hogy uj tájékozottság, uj 'horizont kéül, hogy mindent betöltsön karcsú formáival és sugárzásával a fölébresztett föld. Tűnődünk a temető szélén, hogy éles gondol- Ikozásu, okos a szegényember, de a maga szűk körén nem igyekezik tuilátná. Látogatás a iöldmunkások szónokánál Gyönyörű bolgárkertek között megyünk tovább. Mig a magyar ember zöldséget csak házi szükségletre termel és a zöldiégeskértőt ősi szokás szerint az asszonyra bízza, lám, az ügye* bolgárok 10 holdat béreltek s oly pompás kertészeti üzemet teremtettek itt Beregszász alatt, hogy már nem is győzik maguk a munkát. Negyven magyar leány jár hozzájuk napszámba & közeli Csornáról. A Vérke mellett visz el ösvényünk, aztán kiérünk az omzágut.ra- Alig teszünk itt néhány lépést, furcsa kicsi házikó ötlik szemünkbe. Már az udvar kerítése is furcsa. Szorosam egymáshoz fűzött, fönt egyenesre nyesett sásból van az jól megcsinálva. Í5ku Pali azt mondja, hogy egy öreg kommunista lakik itt egymagában, egyszer már majdnem prágai szenátor is lett belőle, jelölték. Máris elhatároztuk, hogy benézünk a házikóba, fiég odasugom a fiuknak, hogy ivóvizet kérünk csak, ha barátságtalan ember, s félrenyomom a kiskaput. Nagyon üres ez a kis udvar « olyan különös, hogy a kerítés fölött körös-körül a végtelen tarló nyílt terepére lát ki az ember. A vályogházi- 'kó kicsi ajtaja előtt méltóságom nyugalommal vár be minket egy szakadozott ruháju öreg ember. Jó napot kivánok, mondom. Isten hozta, feleli, hát csak kerüljenek beljebb. Ilyen hamar 'bekerültünk az egyetlen szobácskába. Bemutatkozunk s leül kiiki, ahová tud. Az egyik oldalát a szobának egészen elfoglalja az ágy. Fölötte Kossuth Lajos és családja. Az öreg nem ül le. Kezelőjét az asztalon nyugtatva áll velünk (szemben. Mondom, hogy diákok vagyunk. Tudom, feleli. Tanulni szeretnénk. Megismerni mindenütt az Igazságot. Azért jöttünk most ide is. A vidéket bejártuk már Munkácstól kezdve. Mondja el nekünk, hogy milyen a földmunkás sorsa. Iveji©- ■gyezzük. más diáknak is átadjuk. Azt akarjuk, hogy minden magyar diák az értelmiségével szolgálni tudja a dolgozókat. Tudnunk kell tehát, hogy hol. mi az Igazság, milyen a dolgozó ember helyzete. Figyelmesen meghallgat. Féltünk egy kissé, hogy előttünk nem fog mindennel őszintén előrukkolni az öreg. Ellenkezője történt. Egyórás beszédet mondott a kis szobában a főül munkások szónoka, s mi javarészt jegyezni sem rcver- tük józan, mindig tárgyilagos előadását. Erős volt. „Én nem félek, egy rongyos életért, nem kár. Elítéltek engem már, mert a paraszita- nácskormányt éltettem, de hallgatásba van még az ítélet. Derék dolog, hogy szertenéznek a diákurak, mert hiszen az iskolában úgy sem tudják meg, hogy mi az emberség. Ha azt tanítanák ott, hogy mi is az az emberség, akkor az úri rend magától Is megbukna szépen és nekem se kéne egészen le- kopaszodnom a gond miatt**, kezdi beszédét a csillogó szemű öreg. Rámutat Uku Palira és bocsánatot kór tőle, hogy az ő apjáról is lészen szó. „Mert az Ilku Pál apja és minden más kisgazda is kommunista, csak nem érti még magát. Hát nem a kisgazdát fosztja ki a ma! élet? A munkásból, a napszámosból már csak cseppenként lelet vért klszíni, hát ráfeküdtek a kisgazdára. Jön a sok adó, kevés a szőlő ara, a gabona ára se éri meg a vesződtseeet. Mindenki bankból él, mig csak jön az árverés, hol a váltó miatt, hol azért, mert a finánc mindent tulbecsUL Elveszett akkor már aa
