Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-09 / 6. (2523.) szám

0 0?I^<iAÍ^V\Afiá£AR*HIRliAP _____________________________lOBl jamrár 9, péntek. Ka lózvilág Kinábmn : A Jangcsehlang, Kína lőviziutja teljesen a rablóbandák hatalmában van Sanghaí, december bő. ( A Prágai Magyar Hírlap alkalmi levelezőjé­től.) A világháború -befejezése óla a kínai biro­dalom a töri én elemben példa nélkül álló zűrza­varok színhelye. A különböző hadvezéreik sere­gei, amelyek hosszai esztendők óta valóságos hadjáratokat Intéznek egymás ellen, már régen északi és déli féltekére osztották a beláthatatlan ,-Mennyei Birodalmat". A határvidékeken vad martaidé szabadcsapatok garázdálkodnak, a szom­szédos Szovjet Oroszországból egy í v-másra szivá­rognak át az alig őrzött kínai határokon a vörös szovjet ügynökei. Kommunista sejtszervezetek ageot provokat-eűrjei árasztják el az ország déli partvidékeinek még ma is virágzó kikötő városait és ipari központjait, mindezekhez a békés polgári életkörülményeket alapjában megrendítő bajokhoz és veszedelmekhez legutóbb egy olyan nemzeti csapás járult, amelyről több mint egy emberöltő óta már szinte megfeledkeztek Kínában. Egy-két esztendő óta a kiírni köztársaság óriási kiterjedésű folyóit a szó szoros értelmében új­ra hatalmukba kerítettek a kalózok! Kalózok garázdá'kodnak a Jangcsekiang mentén és valósággal elözönlik a birodalomnak ezt a legnagyobb folyóját. A veszedelmes rablók eleinte szinte észrevétlenül férkelőztek be a ki­sebb folyóparii központokba, de miután a kínai hatóságok leírhatatlan közönye egyetlen rendsza­bályt sem foganatosított a mozgatom leszerelésé­re, úgyszólván a kínai rendőrök szemeldttára szaporodtak e! i beláthatatlan tömegekben a folyami és tengeri * közlekedésnek ezek a veszedelmes cs szörnyű vámszedői, akik most már hihetetlen vakmerőséggel a nem­zetközi hajózási vonalakon közlekedő idegen ke­reskedelmi hajókart is megtámadják. Köztudomású, hogy a kínai kalóz a legveszedel­mesebb rablók egyike. Ezek az elvetemedett és vakmerő gazfickók mindenki háborúját hirdetik mindenki ellen és a középkori portyázó szabad­csapatok mintájára népes bandákba tömörülve veszélyeztetik a Jangcsekirang partvidékének völ­gyeit. vérárjaikat tűzve kii ellenfeleik fejére, meg­sarcolva a közeli falvakat, elrabolva a földműve­sek termését és gyakran megtámadva az egyes nagyobb ipari központokat is. Magától értetődik, hogy ilyen szörnyű körülmé­nyek között a kalózok által elképzelhetetlen módon sanyar­gatott lakosság, amelyet földönfutóvá tettek a sorozatosan megismétlődő rablótámadások, két­ségbeesésében messze vidékekre vándorolt a 1 kalózok elől való menekülésében. A legveszedelmesebb tény az, hegy a nap ró'-nap­ra növekvő ka'ózceapatck fékevesztett garázdál­kodásainak senki sem áll ellent, mert a déjkinaii haderők legnagyobb részét és a nankiogi kor- | mány csapatait teljesen lekötik az Észaik-Kinában j . állandóan megnyilvánuló zavargások s igy ható­sági és katonai védelem hiányában a lakosság a szó szoros értelmében ki van szolgáltatva a kalóz- banditák le r r orj árnak. Néha ugyan előfordul, hogy a kalózok csapa­tait alaposan megtizedeli egy-egy francia, ameri­kai és japán hadihajó, omely ellen hihetetlen vakmerőséggel támadást intéznek. Természetes, hogy ilyen esetben a nagyhatalmak flottái, egy­ségeinek legénysége, a francia, angol, amerikai és japán hndiíengc- v részek nem ismernek kegyelmet. Ilyenkor eztán sikerül megtorolni azokat a gya- j lázat cs merényleteket, amelyeket a nemzetközi o jog lábbaliiprásúval a kalózok úgyszólván naponta j követnek el nemcsak saját fajtájukkal, hanem z külföldi állampolgárokkal szemben, de mindez, s sajnos, még nem elegendő a martaiócok megíéke- s zésére, akik p Szovjetoroszország különböző fegyverraktárai- z ból szerzik be katonai felszereléseiket. Sanghaii környékén és végig a Janesekiang u egész végtelenül hosszú medrének irányában u Nanking, Hangau és Sechunm természeti kán- n csekben mérhetetlenül gazdag tartományain át ^ bárki számára egyaránt életveszélyes a közieke- s dés. Dél-Kínának ezt a nagyszerű és méreteiben szőnie monumentális viziutját valósággal kisajáti- v tófűk a kalózok, alaik egészen Közép Kinn vidé- r! kéig kalandóznak el és teljesen léhetet’enné te- szik a birodalom szivében elterülő országrészek gazdasági kihasználását. ^ A nankingi köztársaság elnöke, Csnmg Kai Sek tábornok gigantikus irányú politikai programját csak részben sikerült megválóéi!aula. ^ A nagy hadvezér, aki mint valami kinai Na­póleon „Mennyei Birodalom" egységesítéséről ^ álmodozott, ma már bizonyára maga is belátja, v hogy tekintélye nem vetekedhotik a régi n Mandzsu dinasztia uralkodóinak hatalmával. A birodalom fennállása óta egyedül a császári n uralom volt képes rendet teremteni a sárká- ^ nyok országában j( ás az egyetlen tökinté’y lerombolása leírhatatlan n állapcickat idézeti o’ö a földkerekség legnépe- j,. &ebb birodalmában. A belpolitikai zűr-zavar, 6 Mnely nagy mértékben fokozza a lakosság e'ke- (\ Befedését. ‘a birodalom déli részében a öncéu r versengés számára nyújt korlátán lehetőségeket. ]< A méltóságuktól rriegiosztott mandarinok csak ]j szítják az elégedetlenséget a nép körében, a S; had ;creg tábornokai és vezérei a legnagyobb hidegvérrel fogadják a megvesztegefök arán- r jalait és seregeikkel együtt gondolkodás nélkül párío’nak át a legtöbbet Ígérők zászlóihoz. |< Hozaáru’ás, személyes bosszú, gyiilölOcödés, csalás S ám!lás napirenden vannak itt, a katomszöke- h vények podig már jómorrnán egy uj hadseregbe s; tömörülhetnének, ha ugyan nem vetemedne kö- . zülük a legtöbb a jövedelmező kalózkodásra. Az észak kinai kormány természetesem minden . rendelkezésre álló eszközzel igyekszik kihász- , nálmi a dé’Jklnai köztársaságot gyengítő belső : zavarokat. Csang Cső Lln marsall mindent elkö- t vet, hogy a világhatalmi ak állal elismer északi , köztársaságot a lehetőség szerint Anglia, F randa - [ ország, Amerika és Japán politikai védelme alá . helyezze. Mialatt Csatig Kai Sek fegyverrel a kezében védelmezi meg nankingi birodalmát az „idege­nek káros befolyása ellen". Dél-Kínában napról- napra fenyegetőbben lángol fc! az anarchia. Az északkinai uralom, amely bar szilárdabban ■tartja magát és amelynek kormányzása alatt bel- j I politikailag is rendezettebb viszonyok ura'kod-1 Inaik, viszont ezzd szemben saját alattvalóinak j gazdasági érdekeit áldozza, fel a nagyhal almiak gyakran ellentétes kereskedelmi politikájának. Ezidő szerint, tehát szó sem lehet arról, hogy Kínában helyreál’ott volna a rend, a gigantikus arányú birodalom egységesítésére pedig gondolni sem lehet. Kínában semmi és senki sincsen, aki összefoghatná ezt a mérhetetlen földrésznek be­illő birodalmat, amelyet még ma is egykedvű jó­hiszeműséggel egyellen közös sárga folttal ábrá­zolnak a térképeken. Itt a Mandzsu dinasztia összeomlott trónjának árnyékában öt különböző népfaj csatázik egy­mással. A kinai, a mandzsu, a tibeti, a török és a tatár. Maga a kínai nyelv, amelyet pedig a viliágon a legtöbb ember beszél, olyan sokféle tájszóásna oszlik, hogy a Hongkong vidéki, eargbai, vagy nankingi benszülött lak ás kénytelen — angolul beszólni, hogy magát megértesse egy Kant orrból származó honfitáreával. Kina nemzeti szerencsétlensége a párturalom. népet nem egyesülik sem a szellemi, sem a tői térié'mi emlékek, sem a világnézet és Ázsia egykor leghatalmasabb birodalma, amelynek minden állampolgárát valamikor a sárkányos cí­mer rejtelmes tekintélye és hal alma védelmezett, most az emberiség söpredék erek, az utonállók- nak, kalózoknak és rablógytikosoknak rabszo gá- jává leit. (C. H.) mou lévő marxista párt belső életében. Ax uj gaz­dasági tervvel együtt nyilvánosságra került az la, hogy Sztalinék végképp letörik a még meglévő pártelleuzéket is. Rlkovot, Tomszkit, a szakszer- vezeti tanács elnökét és Buohariul kizárták tu úgynevezett „poliitibüró‘‘-ból, azaz e politikai bi­zottságból mivel több alkalommal rájuk bizonyult, hogy eltértek a „főirányvonal"-tél, amelyet az öt­éves terv kieszelői, mint marxista hitelvot meg­szabtak minden igazhivő elvtárs számára, k _________________, « Edisontól a bárlumkatodig a y A Tungsram kutatóintézetének közlése .-i , >! Edison nevéhez fűződik az a nevezetes felfede­zés, hogy f.z izzókalódok sajátságos anyagot bo- i. csálanak ki magukból, amely a teljesen légiire* a teret is vezetővé teszi. Ez a tünemény az elektron- a áramlás. Lee és Foresl és Fleuánge jelenséget k gyakorlati tag is ér Lék esi! ették ée megalkották a I- mai elektroncsöveknek első típusát. A kérdés I, ezen időtői kezdve teljéén gyakorlati jellegű .- volt: olyan anyagokat kellett ugyanis találni, - amelyok bőséges eIektrookibocsátusra képesek. Újabban ehhez még a gazdaságosság követelése is hozzájárult, vagyis azt kívánjuk, hogy az elektron-emissziót miinél kevesebb energia fel­használásé vail idézzük elő. A probléma ugyanaz, akár óriási méretű adó­csövekről, akár pedig a közismert rádiólámpák- ról van özó. Fizikusoknak, kémikusoknak és elektromérnököknek egész sora foglalkozott ® kérdéssel. Atnig az elektronemisszióra csők a wolframhuzalt tudták fetluisané'ni, a kérdés meg­oldása uem jutott előre. Később azonban ismertté váltak az oxidkalódok, ainelyeknek felületét kü­lönböző atka-lék us földfémek vegyüieteivel vonták be, újabban pedig a báriumoxidban a fegkitiittöbb kalódanyagra bukkantak. Mindezek az izzókató- í dók technikáját hatalmas lépéssel vitték előre. ’ Az elektronemisszió jelenségét a legszemléle­tesebben a folyadékok elpárolgásával lettel össze­I hasonlítani. Am,,u‘5r,aen a folyadékok minden hő­mérsékletnél párolognak, úgy tulajdonképpen minden hőfoknál van elektronéinieszió is. Ez azon­ban atacsony temperaturánál rendkívül csekély és gyakorlataikig nem hasznosítható. Ha aaonbaa a folyadékot melegítjük, úgy a gázoktku hal­mazállapotba való átmenőd sokkal gyorsabban történik, mert magasabb 1 őfokon a folyadék molekulái könnyebben győzik le e szomszédos molekulák kohéziós erejét. Az emiltáló anyag­ból kilé-'pő elektronnak ugyancsak munkát keli végeznie, hogy az anyagból szabaduljon, 8 e mun­ka atillái csekélyebb, minél magasabb hőfokra hevítjük az emiltáló anyagot. Az elektroncsövek katódját ezért magas hőfokra kelti lsevilenünk, hogy hasznosítható elektronáram'Ast nyerjünk. Minél kevesebb energiával! sikerül e jelenséget előidéznünk, annál gazdaságosabban dolgozik a rádiólámpa. Az elektronok kilépő energiája azonban nem­csak a hőfoktól, hanem az euiiiítáló anyagtól ié függ. Legkisebb kilépő energiára az etika ükus földfémek vegyületeinél van szükség, ami gyakor­latilag annyit jelent, hogy eze'knél az elektron- ! á ram .ás már alacsonyabb hőfokon is megindul. A probléma lényege felnit az volt, hogy a rádió- lámpák izzókatódját ezen anyagokból készítsék, vagy legalább is felületüket ezen vegyiiletekkel bevonják. Ez azonban gyakorlatilag nehézségeikbe ütközött, mert e vegyületek egyrészt nem tapad­nak elég szorosan a kaiódmaghoz, másrészt annak felületén nem oszlanak ei cg véné! esen. Ennek következtében megtörténhetik, hogy az aktív emittálő réteg üzem közben leválik a kálódról- az egyenlőtlen - felöleli eloszlás következtében pedig még az ugyanazon gyártási szériából ki­ke rü’ő rádiócsövek emissziója se egyenlő. A rádióíámpagyárak igen sok eljárást szabadalmaz tattök, amelyek mind arra irányulnak, hogy fi kfitódmagot az emiltáló anyaggal tarlósán és egyenletesen vonják be. E kutatások során sok nehézséget okozott az a körülmény is, hogy a különböző alkálik us föld­fémek közös emittáló anyaga ismeretén volt. A Tungsram-Müvek laboratóriumaiban végzett alap­vető fontosságú kisérlelek azonban e bizonytalen- 6ágnak véget vetettek, mert kétségtelen bizonyí­tást nyert, hegy e vcgyiilctekbcu az emittáló anyag maga a földfém. Ugyanezen kísérletek folyamán az is kiderült, liogy az elektronoknak a legkisebb kilépő energiára a fémbáriumnál van szükségük, ez tehát «z az anyag, amely a leg­alacsonyabb hőfokon mar jelentős e lek trón emisz- szióra képes. Más szóval az izzókalódok leggaz­daságosabb anyagául a fémbárium bizonyult. A Tungsraim-Müvek azonban nem elégedlek meg ezen elméleti megá 1 lapitá'okkal, hanem a gyakorlati eljárást is kidolgozták, amely az izzó- kalódnak fémbáriumból való gyártását lehetővé telte. Nehéz feladat volt. A báriumnak ugyanis majdnem minden elemmel nagy a kémiai rokou- sága, aminek következtében nemcsak az előállí­tása nehéz, hanem vegytiszta állapotban való meg tartása is. A Tungsram-Müvek állal kidolgozott gyakorlati eljárás lényegében abban áli, hogy a férnbáriumot a cső belsejében elpárologtatják s a báriumgőzöket azután egy fémmagra lecsapatják. A kalódmagot egészen rövid ideig keld bárium- gőzökbe mártani s ez már eleg* '5 arra, hogy a kálódon egyenletes és vegytiszta fémbáriumréteg rakódjék le, ami az aktív e'ek trón ki beváló anya­gól alkotja. Az ilyen módon készüli báriumcsövek rendkívül egyenletes és tarlós emissziójukkal tűnnek ki.’ A bár kunkat ód gyártási eljárását c Tungsram- Müvek minden kuüurá'lamban szabadam áztat­ták s ezt az elektroncsőtechmika mai fejlettsége in ellett a legtökéletesebbnek tekintheljüik. Berlin, január 8. A Frankfurter Zeitung jelenti, hogy a lengyel és román vezérkarok a lengyel-román katonai szerződés megújí­tásáról tárgyalnak. Ez a szerződés ugyanis ez év ‘ márciusában jár le. A tárgyalások már több hónapja tartanak, eddig azonban nem vezettek pozitív eredményre. A 1 egkörii 1 vitatoltabb kérdés az, hogy az Oroszországgal való háború eseten ki le­gyen a szövetséges hadak főparancsnoka. I Lengyelország azt kívánja, hogy a fő-1 parancsnokságot Pílsudskira ruházzák, míg , Románia amellett kardoskodik, hogy a leg­főbb had-vezető egy francia tábornok legyen. A'l árén dőltebb jelentőségű vita folyik még a román hadsereg fölszerelése és a román j határok védelme kérdésében. A katonai konvenciót célzó tárgyalások- j kai egyidejűleg politikai megbeszélések is kezdődlek. Lengyelország azt kívánja, hogy Románia akkor is nyújtson neki katonai segíts eget, ha Németország részéről éri támadás Lengyelország területét. Románia ezzel szemben szaibódik kiszélesí­teni a katonai konvenciót, melyei eredeti­leg csak az Oroszország elleni védekező há­ború eshetőségére kötöttek. Amennyiben Románia magáévá teszi a lengyel kívánsá­got, akkor ellenszolgáltatásul azt fogja kérni Varsó­tól, hogy egy román-magyar háború ese­tén Lengyelország fegyveresen támogassa Romániát. Érd a kívánságot a lengyelek állítólag eluta­sították. Si§ilfil§f§if®fsiii gaiiislfli teres 1931-re A marxista gazdasági fenr többel kitt batonai célobra, mint népjálátre - A parasitbiriekok megsemmisítése Szovjetorcezország legfőbb gazdasági tanácsának válasz'.iinánya több napon át tartó ülésezésben fog­lalkozóit karácsony előtt az „ötéves tervgazdaság" harmadik esztendejének, 1931-nek gazdasági pro­gramjával, amelyne ke kő negyedéve január else­jével kezdődik. Sztálin lapjai, természetesen, ró­zsás képet festenek a közeli jövő várható gazda­sági eredményeiről s mélyen hallgatnak az eddigi sikertelenségről. A meglévő bajokat, a csődbe ju­tott gazdasági terveket egyelőre a nemrégiben le- zaj'oii ipari per vádlottjainak. Liléivé elítélt bűn­bakjainak számlájára írják, akiknek eltüntetése után most a megkinzott, nyomorgó orosz tömegek újra reménykedhetnek, mert Ígéretet a jobb jövőre nézve a marxizmus társadalmi csodadoktoraitól a következő esztendőre kapnak eleget, 6Őt túlontúl sokat. A nyilvánosságra hozott „gazdasági hadjárat" ter­vének egyik fő jellemző sajátsága „a meglévő gaz­dasági erőknek az egyesítése", azaz: egyes terü­leteken a takarékosság bejelentése, a kiadások megszorítása, hogy más téren, — főképpen az indsztrializálás terén — .,a fejlődés menetét gyor­síthassák." Az 1928-ban elfogadott tervtől, amely „harmonikus gazdasági eljárás"-ról beszélt, ter­mészetesen. így nem sok maradt meg. A megfejelt marxista gazdasági terv a fősülyt 1931-ben a széntermelésre, a fém bányászat ra és a vasérc feldolgozására, továbbá a szarvasmarhate- nyósztésre és a szállítási eszközök fejlesztésére kí­vánja helyezni. Minden eszközt fel akarnak hasz­nálni arra, hogy ebben az esztendőben a szibériai Kusneok szénbányászatát kiépítsék és az Uralt a fómbányászat alapjává tegyék. A nemzeti jövedel­met 33 százalékkal, azaz 40 milliárd rubellel akar­ja megnövelni, amelynek kétharmadát «z állam szociális céljainak kerész’.üi'ivi telére ki vámja for­dítani. Az uj befektetések eszköz lésére 17 mi'liárd rubelt irányoztak eiő, amelyből 5 és íélimilMárdoi kapna az ipar. 2 miliárdot az eleklrifikálás. 3 mIl­ii árdot a vasút és 4 miitiárdót a földművelés. E szeriint az 1930. évi beruházást m. uj terv 70 száza­lékkal haladná meg. Az álilaimiiáztarlűs költségei­re 21 miTiárdot irányoztak eő. Ha Szovje'.oroszerszág indusztriális terveit köze­lebbről megnézzük. ug'r nyomban kitűnik, hogy Szia linókat nem annyira a népjó’ét emelése, mint inkább katonai céljaik elérése vezeti. Az ,.indu- sztrkliizáláfit" elsősorban óa m indenelkíelett a had­feV-zerelési iparágakban fejlesztik tovább. A mun­kabéreket., — amelyek egész Európában ná'uk a legalacsonyabbak, — csak 6 százalékkal akarják 1931 ben emelni, mig ezzel szemben a munkások­nak munkateljesítményüket 28 százalékkal kell fo­kozni iok s a termelési költségeket 10 százalékkal leszállítani. A munkanélküliség problémáját az uj igéretterv úgy kívánja megoldani, hogy a foglal­koztatott mnucások számát 14 millióról 16 millióra „fogja" eme’ni. Az elmúlt tizenhárom esztendő alatt ugyanis a marxista társadalmi csodadoktorok Szovjet Oroszországban csak növelték a munkanél­küliek számát s a munkabérek egyetlen iparágban sem érték el a cári Oroszországban fizetett mun­kabérek színvonalát. Eddig csődöt mondott a parasztbirtokok szociali­zálása is. Az uj terv szerint 1931-ben a paraszttá ir­tok oknak több mint a fölét akarják szocializálni; sőt a főbb gabonatermő vidékeken a 89 százalékát. Ezen a ponton a legfeltűnőbb ez eltérés az eredeti ötéves gazdasági tervtől, amely 1932-ig csak 20 százalékát kívánta szocializálni a parasztbirtokok- nak. Úgy látszik, hogy Salait nők gyorsan le akar­ják törni az állandóan lázongó parasztságot a szo­cialista mezőgazdasági fegyenctelepek — amint ők szövetkezeti, vagy kol ekliv gazdaságoknak ne­veznek. — erőszakos létesítésével. Az állami ga- bouaraiktáraliba 1931-ben 19 millió tonna gabonát kivannak felhalmozni, ami mintegy 4 millió ton­nával volna több, mint amit az elmúlt esztendő­ben gyűjtöttek össze a legkegyetlenebb erőszak­hatalmi eszközök alkalmazásával. A húsellátás problémáját — mint az üIóstőí ki­adott jelentés mondja — az állami birtokok telje­sen maguk fogják megoldani 1031.-ben; jószágállo­mányukat sikerülni fog oly nagyra növelni, hogy ebből a szempontból a parasztok jószágaira szük­ségük nem lesz. Ezt egyébké- t eddig is mondták, minden uj gazdasági terv elkészítésénél. Sztálin radikális marxista programja tehát rövi­den igy hangzik: a nehézipar kifejlesztése és a mezőgazdaság kollektivizálása — tekintet nélkül a parasztság és a munkásság jelenlegi életszükség­leteire — aki túléli az átmenet nyomorúságát és éh Ínségét, majd boldog lesz a megépülő marxista paradicsomban! ... A szocialista tanácsköztán-aságok szövetségében, mint köztudomású, nem jut valami nagy szerep a demokráciának sem az állűm'életbea, sem űz urul-J El less a főparancsnok a jövő háborúban? Lengyel-román fcaionásdi —■ Lengyel-román szerzfidés Német­ország elleni —á varsói és bukaresti vezérkarok tárgyalásai

Next

/
Thumbnails
Contents