Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-30 / 24. (2541.) szám
4 TO^CM-yVVAG^AR-HIRLAP 1931 január 30, péntek. Laikus hozzászólás a világválsághoz Irtai Sándor Dezső Az egész világén, Európában és Amerikában mindenütt, ankéteken és kongresszusokon, magányos szobákban és nyilvános nép- gy üléseken, laboratóriumokban és szeánszokon, mindenütt a nagy problémát próbálják kibogozni. Mi okozza vájjon a gazdasági világválságot? Azt. mondják, először a diagnózist kell megcsinálni, a kórokozót kell felismerni, aztán lehet csak gyógyszerekkel .kísérletezni a nagyon beteg gazdasági élet meggyógyiiására. A beteg világgazdaság ott fekszik meg- megvon-agló ernyedtséggel az Atlanti Óceán és a Csendes Óceán között és a beteget konzultáló gazdasági szakértők számolják az árverését, másik a lázát, megállapítják a vérnyomás bőségét, a szívverés ritmusát, az emésztés körülményeit, a légzés rendellenességét. Először résztvevőén csóválják a fejüket, ahogy tanácstalan belgyógyászok szokták csinálni, aztán kezdenek találgatni. Ezt a találgatást nevezik diagnózis-készítésnek. „Ugró hegyi oroszlán” a vörösbőrüek utolsó legendás hőse Aki megteremtette az indián szövetséget és akit katonai pompával temetett az Unió Vezércikkekben, közgazdasági rovatokban, folyóiratokban és népszövetségi üléseken hangzanak el ezek a döntő diagnózisok s a lázas világ mohón figyeli a száz és százféle diagnózist, amelyek mindegyike más és más betegséget állapit meg. Az idegileg alaposan megpróbált gazdasági élet a tipikus hipochon- der kétségbeesésével kész magán mindegyiket külön-külön megfigyelni és lassanként a sok orvos végképp beteggé teszi a különben sem nagyon egészséges világ gazdasági szervezetét. Amikor már annyi gazdasági szakértő, világtekintély hiába igyekezett elfogadható diagnózist mondani a gazdasági válság okairól és még kevésbé volt képes segíteni, legyen szabad egy laikusnak is hozzászólni, aki nem szakértő, aki a dolgok összefüggéseit igen felületes közgazdasági ismeretek alapján, erős „tudományos4* gátlások nélkül képes megfigyelni, aki csak azon igyekezik, hogy a dolgok at oly anoknak Iá ára meg, mint amóvenek. * A kisember megtapogatja a saját zsebét s ennek alapján arra a megállapodásra jut, hogy a gazdasági válságnak egyik íöotoa, hogy — pénzhiány van. Sajnos, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Kétségbeejtő pénzbőség van. A nagybankok túl vannak tömve készpénzekkel. A külföldön, különösen a legboldogabbnak hitt Svájcban félszázaléknál több kamatot nem kaphat a betevő. Sőt valaki azt a jellemző tréfát onondotta el, hogy egy svájci bank — mielőtt pénzt fogadna el a betétesektől — előbb informál tatja magát bomlásáról. S a bizahomváíság miatt a bankok lassan a „saját zsírjukba fulna-k44, nem képesek feles1 eges tőkéiket kihelyezni. Már bevezetik a nobilisnek mutatott, de végeredményben kényszeredett kamatláibleszállitási is, rövidesen léhet majd 7—8 százalékért kölcsönöket kapni, de a pénzfeleslegek elhelyezéséire nem elég a jogos hiteligénylők csoportja, a mil- liárdok számára vállalkozásokra volna szükség. Azonban a gyárak egymásután szüntetik be üzemeiket, a fogyasztás csökkenése következtében nem rentábilis uj vállalatok alapítása. A bankkamatlábak: eg>Te süllyedni fognak. A pénz is értékváltozásokon fog keresztülmcuni. Hogy azonban ez az értékváltozás milyen jellegű lesz a/zt ma nehéz előre látni. Bizonyos azonban, hogy a pénz megítélésénél is nagy a bizonytalanság. * Kénytelen az ember leginkább annak az ismert gazdasági felfogásnak igazat adni, amely a gazdasági válság okait keresve, elsősorban a fogyasztás katasztrófával fenyegető válságát tartja a legveszélyesebbnek. Ht nyilvánult meg a gazdasági világ hypo- cbondriája. A gazdasági válság elindulásakor, a pénzbőség alatt bekövetkezett rendellenességek megszólaltatták a gazdasági szakértőket, s a közvéleményben egy évvel ezelőtt belei degződött az a felfogás, bogy válság van. az áru értéke csökken, a pénz értéke növekedik, az árucikkek „krach ja44 elkerülhetetlen, radikális olcsóbbodásnak kell bekövetkezni, nem tudjuk, mi fog még jöhetni, spórolni, spórolni, spórolni muszáj. Ez egy évvel ezelőtt volt. És megindult a spórolás. Az egyén a párgarasa megtakarításáért feláldozta az egész gazdasági életet. Egyszerre szörnyű forgalomcsökkenés következett be. A kereskedő nem tudott eladni és igy nem tudott venni. A gyáros nem tudott gyártani, megállj tóttá az üzemét, elbocsátotta munkásait. Es a gazdasági élet, re igenjében az a munkás, az a hivatalnok, aki valóban „spórolt/4, a saját osztályának gazdaságpolitikája következtében elvesztette a kenyerét. Mórt már valóban nem tud vásárolni. A világtörténelemben nemcsak az események ismétlődnek. A történelmet csináló nagyságoknak is megvan a maga alteregója. Ugyanakkor, amikor Európa egy Napóleon nevétől reszketett, az északamerikai őserdők világa is megtermetté a maga Napoleouját. Ez a Napóleon azonban nem sáppadtarcu ember volt, hanem vörösbőrü indián, aki utolsónak fogott hozzá a nagy műhöz, hogy a betolakodott fehéreket atyái vadászmezőiről kikergesse és vörös testvéreit egy .romlott idegen uralom és a „tüzes viz“ rabszolgaságából kiszabadítsa. „Ugró hegyi oroszlán44 volt ennek a vörös Napóleonnak a vezéri neve. Szimpla nevén, amely Tecumséh-nek hangzott, saját fajtája se nagyon ismerte. A fűzfavesszőbe font lomahavk 1805-ben tűnt fel az északnyugati indián törzsek között egy próféta, hogy a Nagy Szellem nevében az indiánok közeli fölszabadítását hirdesse a fehér zsarnoki uralom alól. Azt hirdette, hogy jönni fog egy törzsfőnök, aki egyetlen táborban egyesíti az összes indiánokat. Ismiertetőjele egy füzfavesszőfo- natba burkolt lomahavk. És a próféta annak bizonyságául, hogy valóban igazat mond, tüzet szórt az ég felé és tűzesőt varázsolt alá a magasból. Nem is kételkedhetett senki isteni rendeltetésében. Ez a próféta természetesen kókler volt és égőesője közönséges rakéta. Ám jövendölése és osepürágása nagy célt szolgált Néhány nappal később megjelent maga Tecumseh, s átnyújtotta a babonás izgalomban égő törzsiőnököknek a füzfavesz- szöbe font szekercét (tudvalévőén azonos a manapi fasizmus jelvényével) és kihirdette a nagy indián szövetség vastörvényeit a főnököknek. Bármennyire terhesek voltak is ezek a törvények, szó nélkül elfogadták őket. E törvények értelmében minden indiánnak le hellett mondani a tüzes vízről, amelyet annyira megszerettek, meg kellett fogadni, hogy bojkottálni fogják az amerikai textilneműt és visszatérnek atyáik bivalybőréhez (Gandhi is házi szőttest prédikál!). — Meg kellett fogadni, hogy a szőrmékből álló vadászzsákimányt csak készpénzért és szabott áron adják el, egyébként pedig megszakítanak minden érintkezést a fehérekkel. — Tecumseh személyes megjelenése még nagyobb hatással volt az indiánokra, mint prófétájának, Elshavatának szemfényvesztő mutatványai. Tecumseh imponáló jelenség volt, rendkívül éleseszü és céltudatos, a diplomáciai érintkezés fogásainak valóságos merte re. Merészségét és vitézségét utóbb a fehérekkel való harcok során épp úgy bebizonyította, mint mélyen érző emberiességet, mert meg tudta csinálni, hogy amennyire csak hatalma ért, az indiánok nem kegyetlenkedtek, nem kínozták és nem skalpolták meg a fehér foglyokat. Hat teljes esztendőn át járta Te- curnseh és Elskavata az őserdőket és a préri kot. így sikerült valóságos vasgyürüt kovácsolni az Egyesült Államok köré, amelynek határa akkoriban még csak az Ohióig ért. Valamennyi indián törzs feltétlen engedelmességet fogadott Tecumseh nek. Szent városában, Tippecanoeban ezerszám gyülekeztek a fanatikus indiánok, akikből afféle vallási szektát verbuvált. Egyidejűén állandóan tárgyalt a kanadai angolokkal, mert előre látta, hogy az angolok újból össze fognak nőni a jenkikkel. Tecumseh fajáért a porondra lép És az Egyesült Államok határ városa inak telepesei egyszerre csak érezni kezdték, hogy valami erjedőben van a vörösbőrüek közölt. Mig nemrégiben ittas és kolduló indiánok hemzsegtek a határtelepeken, akik engedték, hogy néhány pohár tüzes vízért kifosszák őket, egyszerre egyre kevesebb vörösbőrü lett látható a farmok körül. Csak készpénzért adták el vadbőreiket, elég nagy árat is kértek érte és az eddig szokásos cserekereskedést mereven vissza utasították. A fehérek üzleteiben hónapszám érintetten maradt az addig annyira kedvelt tüzes viz és szövetne- mü. Azokat a kereskedőket, akik régi recipe szerint túl akartak járni az indiánok eszén, bojkottál'ták. A vörösbőrüek most már csak fegvvert és lövőszert vásároltak és nagyon megnézték, hogy mit vesznek. Tecumseh ökle kemény volt. Valósággal zsarnoki módon, könyörtelen fegyelmet tartott a fajtája között, annyira, hogy engedetlenkedő törzsiő- nökökel a maguk törzsbelieivel végeztetett ki. Nagy körültekintéssel dolgozott és mert az Egyesült Államokat körülölelő indiánus gyűrű Dél felé még folytonossági hiányban szenvedett, egyelőre nem bántotta a határtelepeseket. 1811-ben azonban már elhangzott első fenyegetése, amely nyilvánvalóvá tette szándékait. A Miami-indián törzs megtánto- rodott és minden hájjal megkent sápadt arcoknak egynéhány rumos hordóért hatalmas földterületet adott el. Erre egy szép napon háromszáz Sioux-indián lovas kíséretében megjelent Tecumseh Vincennesben, Ohio állam fővárosában és Harrison kormányzónál élesen tiltakozott a birtokrablás ellen. Har- risont az energikus indián jogi érvekkel ugyancsak sarokba szorította, azonban „presztízs okokból44 természetesen nem engedhetett. E helyett megígérte, hogy az Unió elnöke elé terjeszti a panaszt. Ugró hegyíorosztún megfenyegeti a sápadiarcuahat — Jó, — felelte erre Tecumseh. — Remélhetően a Nagy Szellem megvilágositja any- nvira elméjét, hogy megtalálja a helyes megoldást és egyelőre el lehet kerülni a háborút! Egyelőre? —•- kiáltott föl csodálkozva a kormányzó. — Egyáltalán lehet arról szó, hogy háborúskodjunk? — Előbb-utóbb mindenesetre rákerül a sor, — mondta meglepő nyíltsággal Tecum- seh. — Ezért alakítottam meg testvéreim szövetségét. Ez a kijelentése egy csapásra tisztázta a helyzetet. Harrison kormányzó, kinek a vö- rösibőrü főnök határozottan imponált és aki iránt őszinte rokonérzést kelt benne, óvatosságból csapaterősitéseket vont össze, azonban egyúttal mindent elkövetett, hogy az összetűzést elkerülje. Ez megfelelt. Tecumseh terveinek. Még egy nagy agitációa útja vodt hátra a déli részeken, hogy a Creek- és Se- minol-indiánokat ls megnyerje az indián szövetségnek. Erre az útra egymagában ment és prófétáját, Elskavatát hagyta hátra a szent városban helyettesnek. Lángbaborul a prairie és őserdő Ezzel a cselekedetével követte el azt a helyrehozhatatlan hibát, amellyel élete nagyszerű müvét megsemmisítette, még mielőtt teljesen befejezhette volna. Hűséges társában, — kiről azt mondják, hogy saját testiére volt, — alaposan csalatkozott. Elshavata torkig volt azzal, hogy örökkön csak eszköz legyen Tecumseh kezében. Irigy volt, féltékeny és túlbecsülte képességeit és amikor néhány hónappal később az Eovesült Államok és Anglia között valóban kiújult a háborúskodás, nem tudott e'llenálni, maga számára akarta biztosítani a vörösbőrüek fölszabadításának dicsőségét. Anélkül, hogy jól megfontolta volna mit teesz, anélkül* hogy összpontosította volna a távolabb élő szövetséges vörös törzseket, az angolok gyors sikerét remélve a kanadai fronton, megadta a jelt a támadára. És Tipeeanoe szent város fanatikus vörös hordái megtámadták az Unió határszéli telepeseit. Terv nélkül, a legnagyobb összevisszaságban, a gyűlölettől és boisiszuérzéstől üvöltve rohanták meg a vörös Csont és izületi bajoknál j Kcr> a csiri otthoni jód kara használati utasítását, ____________________________Cafzffirdft. har cosok az Unió határát és Ohió mezőségei és erdei, farmjai és falvai néhány napon belül lángban álltak. Véres mészárlásra került a sor. Senki sem gondolt Tecumseh. parancsára, hogy rendszeres és kegyetlenség nélkül való harcot kell vívni. A legválogatot- tabb kegyetlenségekkel dolgoztak a vörösbőrüek. Á szabadságharcból igy lett irtó háború. Ám, ezzel a rendetlenül beözönlő vad hordával 1© tudtak számolni a sápad arcok. Tecumseh prófétája akcióba lépésének hírére ész nélkül fietett haza, mire azonban hazaért, harcosait leverték, szétkergették és szent városát egyenlővé tették a földdel. Hatalma megsemmisült. Ugró oroszlánt — angol zsofd- ban éri a megváltó golyó Mit használt, hogy Elskavatát bottal kergette világgá. A nagy mü, amelyen hét évig dolgozott, semmivé lett, tekintélye alászállt és hívei halálfélelmükben szétszóródtak. — Nem maradt számára más bátra, mint hogy kevésszámú emberével, akik kitartottak mellette, felajánlkozzék az angoloknak, akik természetesen tárt karokkal fogadták és nyomban brigadérossá nevezték ki. Tecumseh erejét azonban a rettenetes csapás megtörte. Világosan látta most már, hogy a nemzeti ideál, melyről álmodott, elérhetetlenné vált, s hogy vesztett ügyért harcol. Az angolok lagymatag hadviselési módja utolsó reményétől is megfosztotta. A jenkik megvetették, az angolok pedig — bárha nagyon barátságosan bántak vele, — mégis csak mint afféle indián kopót kezelték. Tecumseh érezte, hogy sorsa közeledik a tragikus beteljesedéshez. ám sokkal büszkébb volt, semhogy a Harrison kormányzó által fölajánlott kegyelmet elfogadja. Pedig Harrison volt az egyetlen, aki ennek a nagy vörös karcosnak emberi értékét őszintén értékelni tudta. — Egyre jobban megfogytakozó híveinek kis csapatával néhány, részben jővégü, részben szerencsétlen ütközetet vívott fajának nagy ellenségével. 1813 október 5-éai Detroit közelében érte őt a megváltó golyó, amelyre csendes kétségbeesésében annyira vágyott. Harrison a vöröbőrüek utolsó nagy nemzeti hősét katonai pompával temeltette el. A felér csapatok tisztelgése közben helyezték örök nyugalomra és sírja fölött eldördült a* Unió katonáinak disztüze. Tecumseh, az „ugró hegyi oroszlánM, az amerikai őserdők diktátora zárja 1© az indián legendák hőseinek a sorát. Kétszázaddal később ugyan Tecumseh hagyománya uj életre kelt egy pillanatra Sitting Buliban, a Sioux-indiánok vitéz főnökében, hogy az- után a romantikus emlékű vörösbőrü fajjal együtt végleg eltűnjön a világtörténelem mozgatóerői sorából. Tecumseh valóban megérdemli, hogy akadjon vérbeli költő, aki történetét megénekli. Felhívás A Csehszlovákiát főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatására ala<’ ült társadalmi nagybizotlság nevében ezennel felhívom azon prágai főiskolákon tanuló magyar nemzetiségű hallgatókat, akik a magyar menzán való étkezés kedvezményét igénybe óhajtják ven-ii, hogy ezi ráüld kérvényüket folyó évi február 2ó-ig Mágőcsy-Diéta Sándor dr. Praha II„ Václavské nám. 62/11. oimé- re küldjék be. A bélyegmentes folyamodványokhoz csatolandó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1930—31. tanév téli szemeszterében tanúsított előmeneteléről szóló vizsga-, illetve kolloquiumi b’zonvitványok. Csatolandó továbbá megfelelőképp felbélyegzett és megcímzett válaszboríték. A bizottság fenntartja magának, hogy 3 kérelmeket, meglevő anyagi erejéhez mérten, részben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. Elkésett folyamodványok nem lesznek figyelembe véve. Prága, 1931 január 21. Törköly József dr., a prágai magyar menza ügyv. igazgatója. Van természetesen a dolgoknak mélyebb oka is, amit nagyobb szakértők sem tudnak megállapítani, vannak más bajok is, hisz az úgynevezett „krach44 valóban bekövetkezett, az árak a múlt évben zuhanni kezdtek és ?ok cikkben jelentős, 80—40 százalékos olcsóbbodás következett be, tehát a fogyasztók tartózkodása ebből a szempontból indokolt, volt. Ha azonban van egyáltalán gyógyszere a mai beteg helyzetnek, a,z a fogyasztó* fokozása. A kereskedőtársadalomnak miudenit el kell követnie az árak radikális olcsóvá tétele érdekében s ezzel lehetővé tenni a minél tömegesebb fogyasztást. A kereskedő szerény haszonnal kell, hogy megelégedjék, hogy ezáltal a fogyasztást megkönnyítse. Cseib.Szlovákiában a® olcsóbbodási folyamat erő teljesen megindult. Egyes ipart cikkek meglepően olcsóbbodtak. Ha a kormány érthetetlen rövidlátással nem épp most rendelte volna el a vasúti és postatarifa dijainak felemelését, ha nem épp most tette volna lehetővé a Magyarországgal való, mindkét állam számára káros és céltalan vámháborimak a ki törését, akkor ez az olcsóbbodás még erőteljesebben is kifejeződött volna. Bizonyos azonban, hogy ha volt idő, amikor Tulipán-mozgalmakat indítottak, úgy most itt az ideje annak a népagitációs akciónak, amely azt hirdeti, hogy „mértékletesen takarékoskodj í Ha szükséged van valamire, vásárolj! A fogyasztás növekedése általános jólétet boz!“ Senki nem tudhatja., hogy a gazdasági bizonytalanság mai koráiban milyen meglepetés érheti egyik napról a másikra a keservesen megtakarított kis pénzt* — azt a pénzt, amely akár a bőségével, akár a hiányával végeredményben mégis csak mindennek az oka... Az otthon elrejtett pénz, vágj,’ a bankokban felhalmozott improduktiv belétek a gazdasági közönségnek a mai helyzetben nem jelentenek semmit. A fogyasztás növekedése azonban kenyeret ad a műnk. snak, megadja a tömegek létminimumát, forgalmat, kereseti lehetőséget teremt a gazdasági életben s megszünteti a gazdasági válságot; Ha ez a felfogás belejut a köztudatba, ha meg volna a hatása, akkor talán beteljesednék :u a kabaláé* optimista hitünk, hogy annyi resszot vár mindenki ettől az 1931-©s esztendőtől, hogy ennek — jónak kell lennie.
