Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-30 / 24. (2541.) szám

2 *!>RA:gAiMA&^aRmRLap 1931 Január 30, péntek. Csehek és szlovákok vitája a népesedési statisztika körül Prága, január 29. A Slovenská Politika, ez a különbéin intranzigens orgánuma a csehszlo­vák nemzeti unió n izmusnak, erős szlovák ön­érzettel utasítja vissza a cseh légionisták lap­jának, a Národni Osvobozeninek egyik cikkét, melyből „egyenesen rémület és siránkozás csap ki, mert Szlovenszkó és a szlovákság népmozgalmi fejlődése sokkal kedvezőbb, mint a csek-morvaországi.“ A Národni Osvobozeni ugyanis többek kö­zött a következőket irta: A csehországi és .morvaországi népszaporodás csökkenése ter­mészetes és nemzetközi jelenség, mert vala­mennyi nemzetnél párhuzamosan jelentkezik a fejlett civilizációval. A nyugati nemzeteknél és szomszédaink nagyobb részénél ez a vi-sz- szaesés még nagyobb: Franciaországban száz év múlva egyáltalában nem lesz népszaporo­dás. A népesedés hanyatlása szoros kapcsolat­iban áll a születések csökkenésével, amely an­nál kisebb, mennél műveltebb a nép. Ezért mutatkozik a cseh tartományokban olyan cse­kély szaporodás, mig ugyanakkor Szlovén­iákén és Podkarpatská Rusban, ahol a nép alacsonyabb ku.lt ura ivón áll, a népsza porodás nagy. Ha igaz, hogy a népek értékelésében döntő tényező a nép száma és minősége, el kell ismernünk, hogy nem tárgytalanok azon népesedési statisztikusok aggodalmai, akik őzt állítják, hogy a népesedés mai tendenciája révén veszélybe kerül a cseh elem exiszten- ciája, mert a jövőben a szlovák elem kétség­kívül számbeli túlsúlyba kerül.4* * ( A légionista lap aggodalmaira Hodzsa lapja ( a kővetkezőképp replikázik: i — Az ember azt hinné, hogy az ugyneve- 1 zett haladó légionárius cikkíró örömét fogja ( kifejezésire juttatni afölött, hogy az államalko- 1 tó népelemnek legalább az egyik, a szlovák ] ága pótolja kedvező szaporodásával a cseh ^ tartományok népesedési hanyatlását és igy f elősegíti az államalkotó elemnek a többi een- tri.'petái is elem fölötti túlsúlyát, de ő ehelyett fele van aggodalommal, siránkozással és ré- f mületíel amiatt, hogy a keleti „nemkulturált” ^ elení növekszik és hogy a szlovákok és cse- i hek számbeli viszonya a szlovákokra nézve z kedvezőbbé válik.'* Furcsa egy jelenség. Talán azt hiszi a Národni Osvobozeni, hogy a szlo- , vákok mostohaanyától valók? Vagy azt hiszi, c hogy az olyan „magyarónok44, amilyenek a szlovákok, nem számíthatók eléggé államal­kotó, elemnek ? így ez\ baj? Avagy már elej­tették azt á gondolatotfhogy a csehek és szlo- t vákok egy nemzet s most azért sírnak, mert e így egy — másik nemzet gyarapszik? És még 3 egyet: már Prágában is a szemétdombra dob- j hatnák a szlovák „kulturálatlanságról44 való. / oktalan beszédeket, mert nem felelnek meg! az igazságnak — fejezi be a Slovenská Poli- 0 tóka. 9 Linton-Indiánia, január 29. A lintoni Betty-bányában tegnap következményei­ben rendkívül snlyoa robbanási szeren­csétlenség történt. A beomlott bányából eddig tizenkét halottat hoztak felszínre, de biztosra veszik, hogy a halottak száma meg fogja haladni a húszai Á bányaigaz- gtatóság állítása szerint a katasztrófát tizenöt dinamiittal töltött ládának a fel­Ungvár, január 29. (Ruszinszkói szerkesz­tőségünktől.) Különös határközlekedési in­cidensről érkezett Máramarcsból jelentés, melynek kivizsgálása még csak ezután fog megtörténni, de amelynek hátrányait január elseje óta a saját bőrén tapasztalja az utazó közönség. A romániai CFR. ugyanié január 1-től megtiltotta, hogy a Mára marosszigeten átfutó csehszlovák gyorsvonatokra bárki is fel- vagy leszálljon. Ez a rendelkezőé olyany- nyira megbénította Má ram áros sziget és kör­nyéke kereskedelmi életét, hogy küldöttség kérte Juga Gábor mára ma rosszige ti prefek­tust a kellemetlen és gazdaságilag káros hely­zetnek a megváltoztatására. A prefektus nagy meglepetésre azt mondot­ta, hogy eme lépésre a CFR. igazgatóságát a csehszlovák államvasutak késztették azzal, hogy nem tartották be a vasúti egyezményt Az 192ő-ban kötött vasúti konvenció szerint Ugyanis a román és csehszlovák vasutak meg­engedték a maguk területén is á másik állam átvonuló gyorsvonatára való fel- vagy leszál­lást, anélkül, hogy azért saját területükön jegyilletéket szednének. Ezzel szemben a csehszlovák államvasutak nem engedték meg soha, hogy a román gyorsvonatra, például Ki­rályházán, Huszton, úgy Técsőn bárki is fel­robbanása okozta, ami viszont a bányalég meggyulladására vezethető vissza. Linton-Indiána, január 29. A Betty-8zén- bányában történt exploziónak az eddigi jelentések szerint 33 halálos áldozata van. A bányát körülvevő maró füst akadályául van a mentésnek s úgyszólván alig van re­mény arra, hogy a bányába zárt munkáso­kat élve kimentsék. szálljon, mire a máramarosszrgeti ál­lomáson a románok is betiltották a cseh gyors­vonatokra való fel- vagy leszállást. Csehszlovák részről a CFR. eme állítását megcáfolják és azt valólanságnak minősítik, mert az 1926. évi konvenció ilyen kölcsönös­séget nem tartalmaz, csupán arról van benne szó, hogy a csehszlovák államvasutak Máramaros romániai részének kérelmére és üzleti érd-ekében megengedik Meramarős- szigeten a csehszlovák gyorsvonatra való fel-, vagy leszállást. Ezt a konvenciót 1931 január 1-ig kötötték, azzal, hogy előzőleg 6 hónappal felmondható, egyébként továbbra is érvényben marad. Mivel a CFR. ezt a szerződést egyáltalán fel nem mondta, a csehszlovák vámtisztviselők továbbra is megjelennek a jelzett gyorsvona­toknál, mintegy dokumentálásául annak, hogy a köp vénei ót érvényesnek; ismerik e!. Igaz, hogy január elseje óta semmi dolguk nincs, de ennek egyedül a. romániai közlekedésügyi mi­niszter az oka, aki egyoldalúan szegte meg a konvenciót, anélkül, hogy felmondta volna. Az ügy tisztázása hónapokig fog eltartani, a máramarosí román alattvalók nem kis kárára. Igen, igen, a minőség! Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdíenenpezsgöt igyunk! Ripka Ferencet újból megválasztottá* Budapest főpolgármesterévé Budapest, január 29. (Budapesti szerkesztő- sélünk telefonjelentése.) Tegnap délután vá­lasztotta meg Budapest újonnan választott tör- vényhatótsági bizottsága Budapest főpolgár­mesterét. A legtöbb párt Ripka Ferencet, az eddigi főpolgármestert jelölte, aki a szavazás alkalmával a leadott 184 szavazatból 163 sza­vazatot kapott és igy ismét öt választották meg főpolgármesernek. Tabódy Tivadar 18, Wolff Károly pedig 3 szavazatot kapott. Sipőcz Jenő polgármester ezután ünnepélyes beszéd kisére- ben üdvözölte a megválasztott polgármestert. Ausztria lakossága Bécs, január 29. A legújabb hivatalos sta­tisztika szerint Ausztria lakosságának száma 1930 első felében 8307 emberrel szaporodott, azaz Németausztriának ma összesen 6,712.794 lakosa van. Becsben a halálozások számának szaporodása és a születések csökkenése miatt a lakosság száma ugyanebben az időben 383ö^tal csökkent 2909 munkanélküli mn Pozsonyban Pozsony, január 29 (P^sonyi szerkesz­tőségünk te lelő njelen bése.) Hivatalos je­lentéé szerint Pozsonyban a munkanélkü­liek száma 1Í12, ehhez járul a legutóbbi időben munkanélkülivé vált háromszáz munkás, úgy hogy a mankanélküiliek szá­ma meghaladja a kétezret- A munkanélkü­liek közül családos 11%, nőtlen 577, po­zsonyi illetőségű 880, egyéb illetőségű 872. A munkáspártok a holnapi városi ta­nácsülés elé oljian indítványt terjesztenek, hogy a háziurak házanként napi 50 fillér­rel járuljanak hozzá a munkanélküliek se­gélyezéséhez. Kérdéses azonban, hogy a polgári pártok ezt a házanként havi 15 koronát ki tévő adót el fogják-e fogadná. Katasztroiális robbanás egy Indiámat szénbányában Tizenöt láda dinamit levegőbe röpítette az egyik aknát Eddig harminchárom halottja van a szerencsétlenségnek szabotálják a csehszlovák-román vasúti egyezményt A csehszlovák utasoknak Nármarosszlgeten nem szabad kiszállniuk a vonatból VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by C. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan m tilos.) (35) Tíz márka tiszta haszon minden palack csem­pészett konyakon, az már igen, kedves ba­rátom! A pénz az egyetlen, amire szükség van, akkor aztán mindent megszerezhetsz. összekötözi a könyveket. Eszembe jut, hogy valaha inkább lemondott volna az ebédjéről meg a vacsorájáról, semhogy egy­től is megváljék. — Mit vágtok ilyen csoda pofát, — gú­nyolódik Kari, — praktikusnak kell lenni! Fenébe az ócska, ballasztot és uj életet kez­deni! — Igazad van, — helyesel Willy, — én is túladnék a. magamén, csak volna, •— Vagy talán Hollersmannok, esetleg adó­hivatali segédtisztek akartok idővel lenni? — mondja Kari. — Nem hinném, hogy ilyes­mi csábit. Egy centiméter üzlet többet ér egy kilométer műveltségnél. Untig elég soká ül­tem kint a kloakában — én ugyan nem me- gyeb többé büróba, meg hivatal szobába — én most azt élettől akarok valamit! — Ha mindig lesz elég konyakod, akkor remek lesz, — mondja Willy őszinte vágya­kozással. — Fiuk, dobjátok ti is sutba az egészet, — tanácsolja Kar], — mit akartok még a gimnáziumban? — Hát istenem, — mondja Willy, — va- cakság az egész, igaz. De már csak néhány hónap a vizsgáig és mégis kár volna most otthagyni. Később még mindig meggondol­hatjuk ... Kari csomagolópapírt vág le egy tekercs­ről. Gúnyosan néz Willyfe: — Jegyezd meg, hogy mindig ídw üfttar Fordifotfa: Szabó Lőrinc milyen néhány hónap, amiért mégis kár vod- ia és a végén azon veszed észre magadat, hogy vén ember lettél. Willy vigyorog. — Te meg, hogy csődbe jutottál, fiam. Kari bizakodóan legyint. Ludwig felnéz: — És mit szól hozzá az apád? Kari nevet. — Amit afféle tutyi-mutyi szólhat. Kár komolyan venni. A szülők mindig elfelejtik, hogy katona volt az ember. — És mi lett volna belőled, ha nem soroz­nak be? — kérdezem. — Vailószinülég könyvkereskedő, amilyen ökör én vagyok! — válaszolt Kari. 4. Willyne nagy hatást tett Kari elhatározása. Azt ajánlja, hogy hagyjuk mi is a diákosdit és fogjuk meg a dolgokat alaposan és ott, ahol legjobban meg lehet fogni őket. A legkönnyebb élet élvezet a zabálás. En­nélfogva elhatározzuk, hogy mindenekelőtt batyuzási kirándulásra megyünk. Élelmiszer­jegyekre most Bzemélyenkint minden héten kétszázötven gram hu»t, húsz gram vajat, öt­ven gram margarint, száz gram gerslit és valami kenyeret adnak. Ebbőtl nem lehet jól­lakni. A batyuzók már este és éjszaka gyülekez­nek' a pályaudvaron, hogy kora reggel ki­utazzanak a falvakba. Tehát már az első vo­nattal indulnunk kell, hogy meg ne előzze­nek. Szürke nyomor kuporog rosszkedvűen a szakaszban, amikor elhagyjuk a várost. Egy kevésbé forgalmas helységet választunk ki és elosztunk, mindig kettesével, hogy a tere-' pet szisztematikusan lelegeljük. Értünk a ftttrutozáataft Én Alberttal vagyok együtt. Egy nagy ta­nyához érkezünk. Az udvaron trágyadomb gőzölög. Hosszú sorban tehenek állanak. Is­tálló és tej meleg szaga fogad. Tyúkok kot- kodácsolnak. Sóvárou nézzük őket, de fékez­zük magunkat, mert emberek vannak a szé­rűben. Köszönünk. Ránk se néznek. Megál­lunk. Végül egy asszony ránkordit: — Takarodtok mingyárt, büdös koldusok 1 Másik tanya. A paraszt éppen kint áll. Hosszú katonaköpeny van rajta, az ostorát csattogtatja és szól: — Tudjátok, hány ember járt már itt előt­tetek? Kerek egy tucat. Elképedtünk, hiszen mi az első vonattal jöttünk! Azok bizonyára este kiutaztak s a fészerekben és a szabadban húzódtak meg éjszakára. — Tudjátok, hányán jönnek naponta? — kérdezi tovább a paraszt. — Valami százan. Mit lehet itt tenni? Elismerjük, hogy semmit, A paraszit szeme megakad Albert ruháján. — Flandria? — kérdezi. — Flandria — válaszol Albert. — Én is — mondja erre amaz, bemegy és mindegyikünknek hoz két-két tojást. A pénztárcánkon babrálunk; a gazda leint. — Dugjátok vissza. így i« jő lesz. — Köszönjük, bajtárs. — Nincs mit. De meg ne mondjátok sen­kinek. Különben holnap itt. lesz fél Német­ország. Alacsony ház. Egy nő a mosőteknŐnél. — Nincs semmink. Mi is a parasztoktól kapjuk, ami nekünk kell. Úgy látszik, Igaza van. Albertét azonban a tojás megtanította valamire. — Az ura nincs itthon? — kérdezi. — Elesett — felel a nő és tovább mos. A. küszöbön egy kislány ül kék perkálkö- tényben és az orrában turkál. A szomszédos ház. A kerítésen tábla: Ba­tyuzni tilos. Harapós kutyák/— Itt prakti­kus, emberek laknak. Megyünk tovább, Nagy majorság. Előre­- nyomulunk egész a konyháig. A közepén leg- > újabb konstrukciójú takaréktüzhely, egésa- szállodának főzni lehetne rajta. Jobbra zon­gora, balra zongora. A tűzhellyel szemben ■ nagyszerű könyvszekrény, csavaros oszlopok­• kai és aranymetszésü kötetekkel. Előtte az ócska asztal meg a faszékek. Furcsa csopor­tos Más. És egyszerre két zongora! Jön a parasztasszony. — Van cérnátok? De csak valódi keik összenézünk. — Cérnánk? Az nincs. — Vagy selyem? Selyemharisnya? Nézem erős vádliját. Lassan megértjük: ez a nő cserélni akar, nem eladni. — Selymünk nincs, — mondom, — de jő pénzt fizetünk mindenért. —■ Nem kell. — Á, á, pénz, kitörölhetitek vele. Hisz üapról-napra kevesebbet ér. Elcsoszog. Pipacsvörös selyemblúzán há­tul két gomb hiányzik. — Kaphatunk legalább egy pohár vizet? — kiált, utána Albert. A nő mérgesen visszafordul és elénk tesz egy kupát •— Csak gyorsan, gyorsan, nincs időm na­pot lopni, — hadarja. — Jobb volna, ha dol­gozni mennétek és nem pocsékolnátok a más drága idejét! Albert fogja a kupái és földhöz vágja. Szólni se tud dühében. Helyette én beszélek. — A rosseb egye meg a pofádat., vén szi- pirtyó; — bömbölöm. De erre aztán megfordul a nő és lármázni kezd, .mint egy kovácsmühely teljes üzem­ben. Menekülünk. Ezt a legerősebb férfi sem bírja ki. Albert csöndesen tovább káromkodik. — Azért kellett a lövészárokban roslokol­nunk, — szitkozódik, — hogy itt, mint egy csavargót, kidobjanak. — Látod, mivé teszi az embert a pénz, - mondom én. — így van ez mindenütt a vi­lii gon. ' ^Folytatjuk.'

Next

/
Thumbnails
Contents